Így láttátok ti: Real Madrid – Athletic Bilbao (4-2)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.
Egytől egyig: Sevilla – Real Madrid (0– 1)
Színvonalát tekintve meglehetősen gyenge és álmosító mérkőzésen lehetett túl a nagyérdemű, ahol a dobogó második fokára bebetonozott fővárosiak utaztak a Segunda rémképétől megmenekülő Sevilla otthonába. Sok kérdésre nem igazán adott választ a találkozó, inkább megerősítette a negatív előjelű folyamatokat a madridiak részéről. Beszéljenek hát a pontszámok és a megállapítások, egytől egyig.
Sevilla (OP: 5,2)
Aktívan kezdték az összecsapást az andalúzok, fél perc után egy vendég hibát kihasználva gólhelyzetbe is kerültek. Osót érdemes kiemelni az első félidőből, aki a bal oldalon rendre igyekezett megkavarni a védelmünket, méghozzá egész jó sikerrátával. A cserék közül Ekuje fél órája érdemel említést, rendkívül veszélyes egy az egy elleni szituációkat provokált ki és villámgyors ütemváltásokkal operált. A meg nem énekelt hős Kike Salas lehetett volna, aki szinte a félpályáról szerelte becsúszva Mbappét, majd a ráadásban óriási helyzetbe került, Courtois azonban hárítani tudott. Védőpárjának, Castrinnak, szintén voltak nagyon szép megmozdulásai. Negatív irányba a középpálya közepe (Sow és Gudelj), illetve Vlachodimos kapus emelhető ki, aki rendkívül bizonytalan volt lábbal és sokszor kapkodva oldott meg egyszerűbb helyzeteket is.
Real Madrid (OP: 6)
Egy eléggé véleményes (mondhatni szabálytalan?) góllal sikerült kikaparni a gesztenyét, Mastantuono kapufája érdemel még említést. A kevés olyan mérkőzés egyike volt a ligában, amikor azt éreztem, hogy a kétes ítéletekből a mieink jöttek ki egyértelműen pozitívan. Courtois továbbra is stabil, ami a szezonunk egyetlen konstans erőssége. Emellett most sem néztünk ki úgy, mint egy csapat, hanem 10 mezőnyjátékos voltunk, akiket mintha a városból szedtek volna össze, hogy focizzanak egy jót, úgy, hogy életünkben nem látták előtte egymást. Nagyon rég nem vártam ennyire a nyarat.
MECCSEMBERE – Thibaut Courtois (OP: 7,6)
Kritika és melléfogás nélkül, továbbra is mágneses kesztyűben fogja ki a szelet az ellenfelek vitorlájából. A legnagyobbat Kike Salas helyzeténél kellett fognia a legvégén. Nekem ő a szezonban a titkos csapatkapitányom. Bár nem vagyok híve annak, hogy kapuson legyen a karszalag (a pályapozíció fontossága miatt az érdekek érvényesítésekor), de nem nagyon tudnék jelenleg jobb helyet elképzelni a titulusnak. Ez mindent elmond persze a mezőnyjátékosaink hozzáállásáról, mentális kvalitásairól.
Dani Carvajal (OP: 6,6)
Úgy látszott, hogy komoly erőpróba elé fogja állítani Oso a mérkőzés egészében, de aztán csillapodott a rá nehezedő nyomás. Egy sevillai gólhelyzetnél csusszant át alatta egy belőtt labda, amellett folyamatosan próbált jó helyezkedése mellett irányítani is a védelmet. Támadásban szintén ő volt a legveszélyesebb és a leghasznosabb a hátsó alakzatból.
Antonio Rüdiger (OP: 6,1)
Meglehetősen csendes estéje volt, ami a középhátvédeknél nem hátrány. Semmi igazán érdemleges nem emelhető ki esetében, néhány rosszabb helyezkedése volt csupán.
Dean Huijsen (OP: 6,3)
Engem meglepett, hogy leginkább a mentése maradt meg a közvéleményben (ami az ő hibájából alakult ki), de összességében én eléggé bizonytalannak éreztem. Beadásoknál rendre azt veszem észre, hogy nem figyeli az embereket, csak a pozíciót. Ebből volt komoly lehetősége mindkét félidőben a Sevillának.
Fran García (OP: 6)
Pontszámok tekintetében elértünk az orgonasípsor végére, ahol Fran García rossz passzai, forgolódásai, késései találhatóak. Beszédes, hogy Carreras akkor sem állhatott be, miután Ekujéék becserélésével egyértelműen pánik üzemmódban mozgott és ezen a hajrában mutatott egyetlen nagy mentés sem tud igazán szépíteni.
Aurélien Tchouaméni (OP: 6,1)
Az elején rögtön felelőtlenül szórt el egy labdát és látszólag nem is igazán sikerült megtalálnia a helyét a következő 89+ percben sem.
Thiago Pitarch (OP: 5,8)
Ő az, akiben van elképzelés, de még nem érett meg erre a szintre, miközben a spanyol harmadosztályon már egészen biztosan túllépett. Egészen furcsa, hogy ahhoz képest, hogy hátul mekkora kockázatot vállal be rendszeresen, támadásban legtöbbször visszafogja a tempót és inkább a legbiztosabb opciót választja. A gól előtt viszont ügyesen hozta játékba Brahimot és Mbappét is megtalálta egyszer egy remek kulcspasszal.
Jude Bellingham (OP: 5,9)
Három szerepkört kellett játszania egyedül (védekezzen, osztogasson, szervezzen támadásokat) és ebben kicsit fel is őrlődött és talán radar alatt is maradt az a mezőnymunka, amit beletett a meccsbe. Szerintem jelentősen rontja a játékát az, hogy nem a debütáló szezonban látott szerepkörben tündökölhet és ennek a csapat is kárát látja.
Brahim Díaz (OP: 5,9)
Egy erősebb kezdeti félóra után megint köddé vált, sokadszor ebben az idényben. Úgy tudja a legzseniálisabb dolgokat művelni a pályán, hogy a lehető legkevesebb haszna van belőle neki és a csapatának egyaránt. Kiválóan fedezi a labdát, szépen cselezi magát jó helyzetekbe, hogy aztán egy rossz passzal vagy gyenge lövéssel egy tollvonással húzzon át mindent.
Kylian Mbappé (OP: 5,6)
Nem tudok neki ennél jobbat adni, jelenleg úgy érzem, hogy minden játékperce az ablakon van kidobálva. Ő már VB üzemmódban van olyan február óta, ennek megfelelően semmi erőfeszítést nem látni rajta. Az eltötymörgött helyzete arra emlékeztetett, amikor hétvégente az üvegvisszaváltó automatánál araszolok (és nyilván a kettőből nem megy az egyik). De a hosszabbításban indult kontránknál is Gonzalónak volt szíve leadni neki, ám a francia az érkező 3-4 társat egy besült trükközéssel köszöntötte. A zárófordulóban szerintem senki sem bánná (ő maga sem), ha a padon maradna, mert érzésre tényleg olyan, mint a csapat 4. számú támadója.
Vini Jr. (OP: 6,6)
A körülményektől függetlenül gólja okos volt, szépen tette el Vlachodimos mellett a labdát. Emellett kétszer ügyesen hozta helyzetbe a társakat is, de Mbappé és Mastantuono sem tudott feliratkozni mellé a táblára.
Cserejátékosok
Mastantuono (5, OP: 5,3) és Camavinga (5, OP: 5,8) bő húsz perce sok mindenre nem volt elég, előbbi eljutott egy kapufáig, utóbbi pedig ott folytatta, ahol Tchouaméni abbahagyta. Gonzalónak (OP: 5,6) sok ideje nem volt kibontakozni, Trent (OP: 5,6) pedig a középpályára szállhatott be, kevés hozzáadott értékkel. A cserék közül minden bizonnyal Leiva (OP: 5,7) lehet a legboldogabb, hiszen bemutatkozhatott a felnőtteknél.
Álvaro Arbeloa (OP: 5,5)
Készüljünk úgy, hogy ez volt azt utolsó idegenbeli mérkőzése a csapat edzőjeként. Xabi távozását követően nem tudta semmilyen szinten sem stabilizálni, javítani a csapat helyzetét, sőt, az öltöző az idény végére még jobban szét is csúszott, a játékunk is sokkal esetlegesebb lett. A fiatalok kipróbálásán, gyakori bevetésén kívül nem nagyon lehet mást kiemelni esetében. A cseréknél szerintem elvérzett, későn nyúlt bele a meccsbe, illetve Fran és Mbappé pályán tartása a teljesítményeik tükrében nehezen indokolható.
Így láttátok ti: Sevilla – Real Madrid (0-1)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.
Így láttátok ti: Real Madrid – Real Oviedo (2-0)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.
Rendbontás: 500k; Brandbontás: ?
1 millió euróért úgy tűnik, hogy bárki leboxolhatja a koronát is a címer tetejéről.
Millió hír, pletya és mém született már arról, hogy ha nincs elég sérülés, csinálunk magunknak, hogy volt-e asztal sarka, nem volt, ki ütött kit, rácsúszott, nem csúszott, agyonverte, nem is verte agyon, betört a koponyája, mindenki atomjaira hasadt. Jön a rivaldafény, támad az internet, mindenki nagyon elkezdi sajnálni, hogy egyáltalán agresszív gondolatok fogantak meg bennük. És akkor érkezik a komoly büntetés: ejnye-bejnye, tessék befizetni a kasszába egy kis apanázst.
Zsebpénzmegvonás? Mi jön még? El lesznek tiltva az instától? Nem lehet sportkocsival edzésre járni? Méltatlan cselekedetre jött egy, a klub részéről teljesen méltatlan büntetés. És itt most nem arról beszélünk, hogy 500k, 1 milla, 10 milla. Itt egész egyszerűen nem anyagi oldalról kellene megközelíteni a kérdést, hanem oda kéne ütni, ahol „fáj”. Ahol van következmény. Idő és energia. Valódi, előremutató tettek, amelyek a címerbe vájt lyukakat hivatottak kezelni.
Tessenek látogatni az akadémiai csapatokat, nézzenek meg pár edzést, beszéljenek a történtekről, meséljék el, hogy miért káros az effajta viselkedés. Szóljanak videóüzenetben a szurkolókhoz! Amennyire egy velük kapcsolatos pletyka is lehet fake, úgy egy, a profilukról érkező poszt is jöhet egy kezelőtől, aki ráküldte a szituációt az AI-ra, hogy írjon bocsánatkérést. Kerüljön a karszalag olyanra, aki méltó rá, ne az időrendiség legyen a döntő faktor. CSK-helyettes ilyesmibe nem keveredhet. Nálam Courtois lenne a legalkalmasabb a feladatra és tapasztalataim alapján nem vagyok ezzel egyedül.
Persze távolról sem teljes a lista, ezek csak példák, de inkább ezek az életszagú helyzetek, nem a pénzbünti meg a “sztorizgatás”. Én el tudom fogadni azt, hogyha vannak olyan szezonok, amikor a trófeaterem nem gazdagodik, de azt nem, hogyha a klub intézménye ellen érkezik támadás, pláne belülről. Nem attól leszek boldogabb, hogy most 1 millióval több marad a kasszában, vagy hogy hány kyotói kisiskolás vesz magának Güler mezt. Szeretnék büszke lenni a klubra, a játékosainkra, a hozzáállásunkra, a Real Madrid egészére.
Most nem vagyok büszke.
Így láttátok ti: Espanyol – Real Madrid (0-2)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.
Így láttátok ti: Real Betis – Real Madrid (1-1)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.
Így láttátok ti: Bayern München – Real Madrid (4-3)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.
Egytől egyig: Real Madrid – Girona (1– 1)
Szanaszéjjel vérzett gyep, gól elleni vakcina, nem létező játékvezetés és minden bizonnyal egy végleges kicsekkolás a bajnokságból. A nyeretlenségi széria tovább folytatódik, férfitársaim pedig lassan szívesebben mennének hetente urológiai felülvizsgálatra, mintsem leüljenek a tévé elé megtekinteni a minden értelemben falakba ütköző csapatunkat. De mi már csak ilyen önsanyargatóak vagyunk. A felülvizsgálat persze ettől függetlenül ne maradjon ki, Madridban pedig némi önvizsgálatnak lenne itt az ideje, mert olyan csapatok ellen küszködünk egész szezonban, akik egy részét tárt karokkal várják jövőre a Segundában. A királyi gárdánál pedig nem ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a családi ékszert tekergessék az alsóházból.
Real Madrid (OP: 4,4)
Próbálkozásokból nem volt hiány, de a gólvonal szebbik oldala a legtöbb esetben megoldhatatlannak bizonyult. A találatok szerzésével elsődlegesen megbízott és megfizetett szaktekintélyek csődöt mondtak és bár a legtöbb esetben sikerült elzavarni a kellemetlenkedő vendégeket a veszélyzónából, elég volt egyszer kihagynia a figyelemnek és két ponttal fizettünk érte. Náluk Lemar adásban, mi meg lemaradásban – ráadásul úgy néz ki, hogy a behozhatatlan fajtából.
Girona (OP: 5,1)
Ha a fizetésük nagy része a sikeres felívelések utáni jutalékokból tevődne össze, minden bizonnyal mellékállást kéne keresniük a legtöbbeknek, de a céltalan lődörgések mellett egy jó löketet is elég volt elengedni. Gazzaniga jól állt ellen egy ideig, a végállomásig azonban nem jutott el, leszállt a Pillangó utcánál. A világhíresnek nem mondható presszingünkkel is sikerült számos bonyodalmat okoznunk ellenük, ezért amikor éppen nem rugdosták fel a labdát, abból a pár gyors ellentámadásból próbáltak főzni, ami jutott nekik. Egy pontnál több ebben nem igazán volt benne a részükről, szóval kihozták a maximumot.
A mérkőzés legjobbja: Fede Valverde (OP: 7,1)
A leghatékonyabb játékosunk a pályán, az egyetlen gólszerzőnk, a tüdőnk, a szívünk, az eszünk, a szemünk és hány emberi testrészt lehetne még felsorolni. A lövése kissé be lett nézve, de elvállalta, kapura ment, nem panaszkodunk. Emellett minimum másfél gólpassz értékű labdával szolgálta ki francia játszópajtását – eredménytelenül. A leginkább sajnálatos tény, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint nem tudjuk betuszkolni a fénymásoló alá, így kb. 15-20 évet várnunk kell, hogy a genetika tegye a dolgát és a fiai ismételjék meg apuka teljesítményét hétről hétre.
Andriy Lunin (OP: 5,1)
Kettő lövés ment a kapujára, egyet szépen védett, a másik lövés jól volt helyezve, későn vette észre. A kritikám viszont annak a számos labdának szól, amit rendkívül könnyen szórt el lábbal megjátszva. Minimális nyomás hatására nagyon kevésszer hozott jó döntést és nem sikerült társakat találnia.
Dani Carvajal (OP: 4,9)
Az ő oldala minden szempontból csendesebb volt, mert mi inkább a bal, a Girona inkább a jobb oldalon próbálkozott. Mindenesetre a pálya rá eső részét is kitaposhatnánk jobban, mert volna benne fantázia. Emlékszünk a Valverde lövésével záródó akcióra az első félidőből. Mi volt a kulcsmomentum? Carvajal részéről a „cutback”, azaz a második hullámban érkezőnek visszatett labda. Ebből kellene sokkal több, mert hasonló helyzetekben sajnos nem ez az alapvető figura, ami szerintem baj. Vini és Mbappé is leginkább a tizenhatos csücske felé cselez, szélesítve a szöget, ami lövőhelyzet reményében érthető, de magukra húznak vele 2-3 embert, így a fal fel is épül. Emellett még beadási kísérleteink vannak, de Gonzalo hiányában minek. Szóval erőltessük inkább a visszakészítéseket. Ekletáns példa a szakirodalomból: 2017-es BL-döntő.
Éder Militão (OP: 5,3)
Nagyon vártam a brazil visszatérését, szükségünk van rá. Bár gólt nem kaptunk róla, de a Girona helyzeteinél nem éreztem még kellően magabiztosnak, ugyanakkor támadásban voltak remek indításai. Időzítés szempontjából kár, hogy a szezon végére rázódhat vissza.
Raúl Asencio (OP: 5,2)
A feleségem a Froschra esküszik, de szerintem Asencio is egész jól takarított tegnap. Fran oldalán nagyobb volt a forgalom, de az esetek többségében hatékonyan és határozottan lépett közbe. Megoldóembernek tartjuk, akként is futballozott.
Fran García (OP: 5,2)
Szerintem a mérkőzésen a legalulértékeltebb teljesítmény egyértelműen az övé, valamiért a radar alatt maradt. Mondom miért illeti elsősorban dicséret. Elsőként a gólunkban szerzett érdemek. Az agresszív megelőző szerelés, amivel visszaszerezte nekünk a labdát, amiből gyorsan el is végezte a Valverde lövését megelőző bedobást Brahim felé. Másodsorban a lendülete, a gyorsasága, a területtel szembeni bátorsága. Ez az a lendület, ami alapvetően hiányzik a játékunkból és szinte benne koncentrálódott a teljes adag. Nagyon hangsúlyos a kontraszt Mendy bő negyedórájával szemben, aki valaha visszanézi, az megfigyelheti, hogy a francia ebben az összevetésben leginkább a tesiórán oldalra fordított, rúgófalként alkalmazott padra emlékeztetett.
Eduardo Camavinga (OP: 4,6)
A városligeti gyereknapról ő volt a héliumos lufi. 20 percig bírta, aztán szép lassan elengedett. Lemar góljánál sokkal határozottabbnak kellett volna lennie, lehet mondani, hogy szerencsétlenül jött ki, de nem siette el a kiváltást. Tchouaméni pihentetése jogos volt, de a helyettes tanár nem bírta megtartani az órát.
Jude Bellingham (OP: 5,5)
Az ő esetében egyre ígéretesebb a helyzet, a felépülés utáni cameói is rendben voltak, és igazából itt sem vallott kudarcot. Volt egy ígéretes próbálkozása az első félidő derekán, kicsivel csorgott mellé. Militãóval hasonló ütemben tértek vissza, nála is elmondható, hogy kár, hogy csak most.
Brahim Díaz (OP: 6)
Igyekezett megteremteni a többiek számára a lehetőségeket. A 10. percben laposan belőtt labdája nem volt rossz gondolat, de a nagy húzás Bellingham lett volna, aki a röviden robogott tisztábban. Aztán kicsit később őt is megtalálta, de a próbálkozás mellécsorgott. Majd a második félidőben Valverdét kínálta meg lövőhelyzettel, ami végre eredménnyel is zárult.
Vini Jr. (OP: 3,6)
Szerintem a mostani teljesítménye utáni lincshangulat igencsak túlzó. Nem ő volt a legjobb, még azt sem mondanám, hogy a jobbak között volt. De a mezőnymunkát beletette, többször harcosan szerezte vissza a labdát, helyzeteket teremtett, a próbálkozásai pedig legtöbbször elfogadható helyről és minőségben érkeztek. Emellett persze ott az érem másik oldala, hogy több támadásunk lassult le miatta, illetve az ő szintjén továbbra is meglehetősen sok a rossz döntés mezőnyben.
Kylian Mbappé (OP: 4,6)
Számomra ez csalódást keltő volt. Pont azért, mert ismerjük a képességeit, magasan van a léc. Az egyre több példával alátámasztható, hogy a Vini Jr. – Mbappé tandemre két irányból van bekötve kormány, így nem is működik. Gyenge befejezések ígéretes helyzetekből, megmagyarázhatatlan döntések, önzőzés. Amikor kiélezett szituációban kapott egy vérrel teli sallert, akkor meg a monitort befelé fordító sarlatánok tették ki a szokásos stoptáblát. A hiányában tavasszal csapatként jobban néztünk ki, mint vele együtt.
Cserejátékosok
Bár Huijsen (OP: 4,8) és Güler (OP: 4,3) is jó fél órát kaptak, nem volt elég aktivitás a csapatok és az ő részükről sem, hogy reálisan értékeljem az általuk mutatottakat, ez pedig a később beszálló Tchouaméni, Mendy és Gonzalo esetében hatványozottan igaz.
Edzői értékelés
Álvaro Arbeloa (OP: 3,8)
Bár sok lövési kísérlete volt a csapatnak, kevés volt a lendület és az elképzelés. Ebben a meccsben ettől függetlenül benne volt a győzelem, nyerhető volt. A Vini – Mbappé duó viszont nem tud jól működni. Ami Arbeloa legnagyobb felelőssége, hogy nem tudott (vagy nem mert?) ebbe belenyúlni a meccs közben sem, és hamarabb hozta le a jól teljesítő Fran Garcíát és Brahimot, mint bármelyiküket, ami a status quo ismeretében inkább félrenézés, mintsem bizakodás.
Így láttátok ti: Real Madrid – Girona (1-1)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.