Így láttátok Ti: Real Madrid – Málaga (4-0)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Mourinhót is, szigorúan szubjektíven.
Így láttátok Ti: Espanyol – Real Madrid (1-2)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Mourinhót is, szigorúan szubjektíven.
Egytől egyig: Sevilla – Real Madrid (0– 1)
Színvonalát tekintve meglehetősen gyenge és álmosító mérkőzésen lehetett túl a nagyérdemű, ahol a dobogó második fokára bebetonozott fővárosiak utaztak a Segunda rémképétől megmenekülő Sevilla otthonába. Sok kérdésre nem igazán adott választ a találkozó, inkább megerősítette a negatív előjelű folyamatokat a madridiak részéről. Beszéljenek hát a pontszámok és a megállapítások, egytől egyig.
Sevilla (OP: 5,2)
Aktívan kezdték az összecsapást az andalúzok, fél perc után egy vendég hibát kihasználva gólhelyzetbe is kerültek. Osót érdemes kiemelni az első félidőből, aki a bal oldalon rendre igyekezett megkavarni a védelmünket, méghozzá egész jó sikerrátával. A cserék közül Ekuje fél órája érdemel említést, rendkívül veszélyes egy az egy elleni szituációkat provokált ki és villámgyors ütemváltásokkal operált. A meg nem énekelt hős Kike Salas lehetett volna, aki szinte a félpályáról szerelte becsúszva Mbappét, majd a ráadásban óriási helyzetbe került, Courtois azonban hárítani tudott. Védőpárjának, Castrinnak, szintén voltak nagyon szép megmozdulásai. Negatív irányba a középpálya közepe (Sow és Gudelj), illetve Vlachodimos kapus emelhető ki, aki rendkívül bizonytalan volt lábbal és sokszor kapkodva oldott meg egyszerűbb helyzeteket is.
Real Madrid (OP: 6)
Egy eléggé véleményes (mondhatni szabálytalan?) góllal sikerült kikaparni a gesztenyét, Mastantuono kapufája érdemel még említést. A kevés olyan mérkőzés egyike volt a ligában, amikor azt éreztem, hogy a kétes ítéletekből a mieink jöttek ki egyértelműen pozitívan. Courtois továbbra is stabil, ami a szezonunk egyetlen konstans erőssége. Emellett most sem néztünk ki úgy, mint egy csapat, hanem 10 mezőnyjátékos voltunk, akiket mintha a városból szedtek volna össze, hogy focizzanak egy jót, úgy, hogy életünkben nem látták előtte egymást. Nagyon rég nem vártam ennyire a nyarat.
MECCSEMBERE – Thibaut Courtois (OP: 7,6)
Kritika és melléfogás nélkül, továbbra is mágneses kesztyűben fogja ki a szelet az ellenfelek vitorlájából. A legnagyobbat Kike Salas helyzeténél kellett fognia a legvégén. Nekem ő a szezonban a titkos csapatkapitányom. Bár nem vagyok híve annak, hogy kapuson legyen a karszalag (a pályapozíció fontossága miatt az érdekek érvényesítésekor), de nem nagyon tudnék jelenleg jobb helyet elképzelni a titulusnak. Ez mindent elmond persze a mezőnyjátékosaink hozzáállásáról, mentális kvalitásairól.
Dani Carvajal (OP: 6,6)
Úgy látszott, hogy komoly erőpróba elé fogja állítani Oso a mérkőzés egészében, de aztán csillapodott a rá nehezedő nyomás. Egy sevillai gólhelyzetnél csusszant át alatta egy belőtt labda, amellett folyamatosan próbált jó helyezkedése mellett irányítani is a védelmet. Támadásban szintén ő volt a legveszélyesebb és a leghasznosabb a hátsó alakzatból.
Antonio Rüdiger (OP: 6,1)
Meglehetősen csendes estéje volt, ami a középhátvédeknél nem hátrány. Semmi igazán érdemleges nem emelhető ki esetében, néhány rosszabb helyezkedése volt csupán.
Dean Huijsen (OP: 6,3)
Engem meglepett, hogy leginkább a mentése maradt meg a közvéleményben (ami az ő hibájából alakult ki), de összességében én eléggé bizonytalannak éreztem. Beadásoknál rendre azt veszem észre, hogy nem figyeli az embereket, csak a pozíciót. Ebből volt komoly lehetősége mindkét félidőben a Sevillának.
Fran García (OP: 6)
Pontszámok tekintetében elértünk az orgonasípsor végére, ahol Fran García rossz passzai, forgolódásai, késései találhatóak. Beszédes, hogy Carreras akkor sem állhatott be, miután Ekujéék becserélésével egyértelműen pánik üzemmódban mozgott és ezen a hajrában mutatott egyetlen nagy mentés sem tud igazán szépíteni.
Aurélien Tchouaméni (OP: 6,1)
Az elején rögtön felelőtlenül szórt el egy labdát és látszólag nem is igazán sikerült megtalálnia a helyét a következő 89+ percben sem.
Thiago Pitarch (OP: 5,8)
Ő az, akiben van elképzelés, de még nem érett meg erre a szintre, miközben a spanyol harmadosztályon már egészen biztosan túllépett. Egészen furcsa, hogy ahhoz képest, hogy hátul mekkora kockázatot vállal be rendszeresen, támadásban legtöbbször visszafogja a tempót és inkább a legbiztosabb opciót választja. A gól előtt viszont ügyesen hozta játékba Brahimot és Mbappét is megtalálta egyszer egy remek kulcspasszal.
Jude Bellingham (OP: 5,9)
Három szerepkört kellett játszania egyedül (védekezzen, osztogasson, szervezzen támadásokat) és ebben kicsit fel is őrlődött és talán radar alatt is maradt az a mezőnymunka, amit beletett a meccsbe. Szerintem jelentősen rontja a játékát az, hogy nem a debütáló szezonban látott szerepkörben tündökölhet és ennek a csapat is kárát látja.
Brahim Díaz (OP: 5,9)
Egy erősebb kezdeti félóra után megint köddé vált, sokadszor ebben az idényben. Úgy tudja a legzseniálisabb dolgokat művelni a pályán, hogy a lehető legkevesebb haszna van belőle neki és a csapatának egyaránt. Kiválóan fedezi a labdát, szépen cselezi magát jó helyzetekbe, hogy aztán egy rossz passzal vagy gyenge lövéssel egy tollvonással húzzon át mindent.
Kylian Mbappé (OP: 5,6)
Nem tudok neki ennél jobbat adni, jelenleg úgy érzem, hogy minden játékperce az ablakon van kidobálva. Ő már VB üzemmódban van olyan február óta, ennek megfelelően semmi erőfeszítést nem látni rajta. Az eltötymörgött helyzete arra emlékeztetett, amikor hétvégente az üvegvisszaváltó automatánál araszolok (és nyilván a kettőből nem megy az egyik). De a hosszabbításban indult kontránknál is Gonzalónak volt szíve leadni neki, ám a francia az érkező 3-4 társat egy besült trükközéssel köszöntötte. A zárófordulóban szerintem senki sem bánná (ő maga sem), ha a padon maradna, mert érzésre tényleg olyan, mint a csapat 4. számú támadója.
Vini Jr. (OP: 6,6)
A körülményektől függetlenül gólja okos volt, szépen tette el Vlachodimos mellett a labdát. Emellett kétszer ügyesen hozta helyzetbe a társakat is, de Mbappé és Mastantuono sem tudott feliratkozni mellé a táblára.
Cserejátékosok
Mastantuono (5, OP: 5,3) és Camavinga (5, OP: 5,8) bő húsz perce sok mindenre nem volt elég, előbbi eljutott egy kapufáig, utóbbi pedig ott folytatta, ahol Tchouaméni abbahagyta. Gonzalónak (OP: 5,6) sok ideje nem volt kibontakozni, Trent (OP: 5,6) pedig a középpályára szállhatott be, kevés hozzáadott értékkel. A cserék közül minden bizonnyal Leiva (OP: 5,7) lehet a legboldogabb, hiszen bemutatkozhatott a felnőtteknél.
Álvaro Arbeloa (OP: 5,5)
Készüljünk úgy, hogy ez volt azt utolsó idegenbeli mérkőzése a csapat edzőjeként. Xabi távozását követően nem tudta semmilyen szinten sem stabilizálni, javítani a csapat helyzetét, sőt, az öltöző az idény végére még jobban szét is csúszott, a játékunk is sokkal esetlegesebb lett. A fiatalok kipróbálásán, gyakori bevetésén kívül nem nagyon lehet mást kiemelni esetében. A cseréknél szerintem elvérzett, későn nyúlt bele a meccsbe, illetve Fran és Mbappé pályán tartása a teljesítményeik tükrében nehezen indokolható.
Így láttátok ti: Sevilla – Real Madrid (0-1)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.
Rendbontás: 500k; Brandbontás: ?
1 millió euróért úgy tűnik, hogy bárki leboxolhatja a koronát is a címer tetejéről.
Millió hír, pletya és mém született már arról, hogy ha nincs elég sérülés, csinálunk magunknak, hogy volt-e asztal sarka, nem volt, ki ütött kit, rácsúszott, nem csúszott, agyonverte, nem is verte agyon, betört a koponyája, mindenki atomjaira hasadt. Jön a rivaldafény, támad az internet, mindenki nagyon elkezdi sajnálni, hogy egyáltalán agresszív gondolatok fogantak meg bennük. És akkor érkezik a komoly büntetés: ejnye-bejnye, tessék befizetni a kasszába egy kis apanázst.
Zsebpénzmegvonás? Mi jön még? El lesznek tiltva az instától? Nem lehet sportkocsival edzésre járni? Méltatlan cselekedetre jött egy, a klub részéről teljesen méltatlan büntetés. És itt most nem arról beszélünk, hogy 500k, 1 milla, 10 milla. Itt egész egyszerűen nem anyagi oldalról kellene megközelíteni a kérdést, hanem oda kéne ütni, ahol „fáj”. Ahol van következmény. Idő és energia. Valódi, előremutató tettek, amelyek a címerbe vájt lyukakat hivatottak kezelni.
Tessenek látogatni az akadémiai csapatokat, nézzenek meg pár edzést, beszéljenek a történtekről, meséljék el, hogy miért káros az effajta viselkedés. Szóljanak videóüzenetben a szurkolókhoz! Amennyire egy velük kapcsolatos pletyka is lehet fake, úgy egy, a profilukról érkező poszt is jöhet egy kezelőtől, aki ráküldte a szituációt az AI-ra, hogy írjon bocsánatkérést. Kerüljön a karszalag olyanra, aki méltó rá, ne az időrendiség legyen a döntő faktor. CSK-helyettes ilyesmibe nem keveredhet. Nálam Courtois lenne a legalkalmasabb a feladatra és tapasztalataim alapján nem vagyok ezzel egyedül.
Persze távolról sem teljes a lista, ezek csak példák, de inkább ezek az életszagú helyzetek, nem a pénzbünti meg a “sztorizgatás”. Én el tudom fogadni azt, hogyha vannak olyan szezonok, amikor a trófeaterem nem gazdagodik, de azt nem, hogyha a klub intézménye ellen érkezik támadás, pláne belülről. Nem attól leszek boldogabb, hogy most 1 millióval több marad a kasszában, vagy hogy hány kyotói kisiskolás vesz magának Güler mezt. Szeretnék büszke lenni a klubra, a játékosainkra, a hozzáállásunkra, a Real Madrid egészére.
Most nem vagyok büszke.
Így láttátok ti: Espanyol – Real Madrid (0-2)
Egy újabb meccs ért véget, úgyhogy, amíg friss az élmény, jöhet is az értékelés. A jól megszokott módon, egy tízes skálán pontozhatod a csapatot, a játékosokat és Arbeloát is, szigorúan szubjektíven.