James fontos döntést hozott meg a Real Madrid érdekében
James Rodríguez számára 10 perc is elég volt, hogy a Granada ellen gólt szerezzen, és egy szoros mérkőzést végleg eldöntsön. A kolumbiai játékos ismét azt bizonyította, hogy maximálisan a Real Madridra koncentrál, és a szurkolók és a sajtó egyaránt elismerik a teljesítményét. Nem kérdés: James meg akarja vetni a lábát Madridban, és igyekszik minden egyes játékperccel élni, amit Zinédine Zidane ad neki. A Real Madrid legjobban teljesítő játékosai között számon tartott középpályás elhivatottságát mutatja, hogy Queiroz edzőt megkérte, hogy hagyja ki őt a Chile és Algéria elleni barátságos meccsre készülő kolumbiai válogatott keretéből. Az ok egyértelmű: James a klubnál akar maradni, és a Real Madridnál szeretne készülni a válogatott szünetben. A nemzeti csapat szakembere tiszteletben tartotta játékosa kérését, így James talán egy kicsit közelebb kerül ezzel Zidane-hoz, és a Real Madrid kezdőcsapatához.
James eddig csupán 321 percet kapott idén minden sorozatot figyelembe véve, a bajnokságban hat meccsen játszott, ám csupán a Levante ellen töltötte mind a 90 percet a pályán. A BL-ben a PSG ellen 70 percet kapott, míg a Brugge elleni keretből kimaradt. Szerinted többet kellene játszania? Csoportunkban jelenleg is fut egy szavazás, ami alapján elmondható: Jamesnek komoly szerepet kell játszania az idei Real Madridban!
Mi MegKérdeztük: Kié volt a hónap gólja szeptemberben?
Sajnos sok gólnak nem örülhettünk a mögöttünk hagyott hónapban, és eredmények szemponjából is felemásra sikeredett a szeptember. Azonban így is ki tudtunk választani három gólt, ami figyelemre méltó volt, és amelyekről mindenképpen érdemes említést tenni.
3. Bale első gólja a Villarreal ellen – 09.01. – 10 szavazat
Rögtön egy csinos góllal indítottuk a hónapot, gyönyörű összjáték, sarkazás, bepassz a száz százalékos helyzetben érkező embernek, aki hibátlanul fejezi be az akciót. Bevallom, hiába az óriási fölény az első két helyezettnél, számomra ennél szebb gól nem volt a hónapban, mert több játékos kreativitása, ügyessége, egymásra építése kellett a találathoz.
2. Vinicius Jr. gólja az Osasuna ellen – 09.25. – 183 szavazat
Nagyon kellett már ez a találat a fiatal brazilnak, akin rengetegen köszörülték a nyelvüket a szezon kezdete óta, mondván, sosem lesz belőle senki, ráadásul a kaput sem bírja eltalálni. Nos, abban tényleg nem lehetünk biztosak, hogy mit hoz a jövő, de ez a találat talán áttörést okozhat számára.
László: "Nekem Viniciusé (tetszett a legjobban – a szerk.). Ritkán lő gólt, talán ezért is nem csak számomra akkora öröm, amikor betalált, és hogy hogy talált be. Szépen becsavarta a jobb felsőbe."
1. Rodrygo gólja az Osasuna ellen – 09.25. – 185 szavazat
Ha csak egy hajszálnyival is, de Rodrygo megelőzte honfitársát, így övé lett a legszebb gólnak járó díj szeptemberben. Kollégánk, Szoki foglalta össze, hogy miért erre a gólra esett a választása: "Rodrygo, a megelőző passz is gyönyörű, ahogy átveszi, ahogy egy testcsellel befelé tolja, majd pedig elteszi belsővel a kapus mellett, zseniális." Tényleg az. De beszéljen helyettünk a videó.
Egyetértesz az itt felsoroltakkal? Hiányolod valamelyik másik találatunkat ebből a hónapból? Ha szeretnél csoportunkhoz, a Magyar Madridisták Közösségéhez csatlakozni, azt ezen a linken teheted meg, ahol napi szinten érdekes témák vetődnek fel tagjaink által, hetente többször pedig szavazhatsz és véleményt is írhatsz, ami megjelenhet ezekben az írásainkban.
Mi MegKérdeztük: Kik voltak a legjobbak és a leggyengébbek szeptemberben?
Jöjjön először a feketeleves, azaz az a három labdarúgó, akiknek leginkább igyekezniük kell, hogy javítsanak a szeptemberben mutatottakhoz képest. Csoportunkban most is végigkérdeztük tagjainkat, az eredmények alapján pedig hárman egyértelműen kiemelkedtek – és sajnos nem ok nélkül.
3. Lucas Vázquez – 26 szavazat
Lucast hosszú hónapok (szezonok?) óta valami furcsa kettősség jellemzi, ami a múltkori cikkünkből is világosan látszódott. Munkamorálja és madridizmusa elismerése mellett képes olyan szinten hozni meccseket, amelyek láttán még a kerettagságát is könnyen meg lehet kérdőjelezni. Szeptemberben sajnos nem egy ilyen mérkőzés volt, és az október sem indult számára a legideálisabban.
László: „Lucas nagyon jól teljesített a tudásához mérten, kihajtotta magát, robotolt. A baj csak az, hogy nem az a szint, amire szükségünk van. Egy középcsapatban húzóember lehetne. Kicsit sajnálom is.”
Be kell hogy valljam, a 26 szavazat egyike hozzám kötődik, mert bár vitathatatlan, hogy a listán előrébb végzők teljesítménye is hagy kívánnivalót maga után, de Lucas a szűk technikai és taktikai korlátok között kavarogva megtalálta a mentális mélypontokat is, ami a fiatalok tündöklése és el-elmaradozó játékideje mellett kicsit visszás érzéseket kelt.
2. Eden Hazard – 115 szavazat
Át is adnám a szót kollégáimnak:
Kristóf: „Sajnos egyértelműen Hazard az, aki saját magához képest a leginkább alulteljesített. De szerintem csak idő kell neki, hogy felbátorodjon, mindannyian tisztában vagyunk a képességeivel. Rajta kívül Courtois is bizonytalan pont, Vinícius rengeteg labdát szór el, illetve a védelem közepe is hajmeresztő dolgokra képes Ramosostul, Varane-ostul. Számomra Carvajal is hosszú ideje lefelé lóg ki a csapatból, sok meccsen éreztem, hogy benne van a piros lap, valaki igazán adhatna neki egy atyait, hogy olykor fogja vissza magát.”
András: „Én is Hazard mellett tettem le a voksomat, és egyértelműen azért, amit te is írsz. Ő az, akitől sokkal, de sokkal többet vártam volna. Remélhetőleg ahogy haladunk előre, bele fog rázódni és hozza azt, ami miatt leigazoltuk. Egyébként egy baromi jó játékosnak tartom és sokat várok tőle.
Courtois kapta volna a másik voksot, ha lehetett volna többre szavazni, ő meg azért, mert továbbra is ugyanolyan gyenge, mint tavaly. Konstans gyomorgörcs, amikor a kapuban áll.”
Patrik is a belga támadót választotta: „Nálam ez egyértelműen Hazard. Nagyon sokat várunk tőle, amire ő rászolgált a Chelsea-ben nyújtott teljesítménye miatt, de egyelőre nagyon nem találja a helyét, mindenkitől több rossz döntést hoz, nem tudja jó pozícióba hozni magát, nem érzi a ritmust. Kell neki még az idő ez biztos, viszont nem tudom meddig lesznek vele türelmesek, ha így kifele fog lógni a csapatból ahogy szeptember hónapban akkor valószínűleg nem sokáig. Hala Madrid!”
1. Thibaut Courtois – 310 szavazat
A győztes fölénye egyértelmű, és a belga óriás helyzete kényes téma az ideigazolása óta. Nem gondolom, hogy mindent az ő nyakába kellene varrni, hiszen a felelősség közös, és a társak játéka sem volt káprázatos, viszont ennyi szavazat nem a véletlen műve. A bravúrok nem igazán érkeznek, és egy-egy helyzet bizony akadt, aminél határozottabb fellépéssel meg lehetett volna akadályozni a gólt.
András: „Courtois, mert a kapura tartó lövések nagy részét nem tudta kivédeni, bár az előtte álló védelem sem a legjobb (most azért csak jobb, mint a szezon elején), nem érzem biztosnak a kapuban, Areola simán játszhatna helyette, érezze úgy, hogy nem ő az első számú kapus, harcolja ki a helyét. Nehéz neki, mert a madridisták nagy része nem kedveli a teljesítménye miatt.”
Tamás: „Szerintem kétség sem férhet hozzá, hogy Courtois a leggyengébb láncszem. Nem új érkező, régi önmagához képest is ő teljesít a legrosszabbul, ráadásul azt sem lehet elmondani róla, hogy nem illik bele a játékrendszerbe, vagy nem a saját pozíciójában játszik. Mentségére szóljon, hogy az előtte játszó védelem se túl stabil (az utolsó 3 meccset leszámítva), de nem lehet ezt a teljesítményt rájuk fogni. Sokszor helyezkedik rosszul, nem használja ki a magasságát (például szögleteknél) és sugárzik belőle a bizonytalanság, ami a csapatra is rossz hatással van. A bravúrok hiányát már ne is említsük, persze lehet azt mondani, hogy az esetek többségében nem tehet a bekapott gólról, de a Real Madrid kapusától szerintem ennél többet vár mindenki.”
Richárd: „Nálam Courtois. Ha már sem a védelem, sem a középpálya, sem pedig a támadósor nem kiemelkedő, úgy gondolom, hogy legalább a kapusunk lehetne az. De sajnos nem. Amekkora csinadrattával érkezett, épp annyira teljesíti alul önmagát. Talán nem is bekapott gólok száma, hanem azoknak a "minősége" az, ami számomra nem tetszik. Mintha idegenként mozogna még mindig ott hátul. Rövidre kap gólt, kötényben kap gólt, nem fut ki a kapuból, ha szükséges. Ha ezen változtatni tud, talán a megítélése is sokkal jobb lesz, így viszont csak egy sínen mozgó fabábú a két kapufa között.”
Gábor szösszenetével zárnánk ezt a szakaszt, aki fontos tényezőre világított rá: „A durva… Benzemára senki nem szavazott, na ezt sem gondoltam volna, hogy megérem.” SPOILER – de, csak az nem az a szavazás volt. Térjünk is át a legjobbakhoz, jöjjön a három legjobb teljesítményt nyújtó játékosunk!
3. Gareth Bale – 14 szavazat
Jamest egy szavazattal verve Bale behúzta a dobogó legalsó fokát. A Villarreal elleni hónapnyitó találkozó hőse egyértelműen a walesi volt, aki két góljával egy ponthoz segítette a csapatát, de a katasztrofális PSG elleni csörte során is a jobbak közt volt, nálunk mind a két találkozón ő lett a madridiak közül a legmagasabban pontozott játékos. Zidane a Brugge elleni kihagyását az ő és James esetében is „kisebb rúgással” magyarázta, de a friss edzésképeken ebből nem látszódott semmi. Érdekes luxus egyszerre pihentetni kettejüket, annak fényében pláne, hogy egyikük kapcsolata sem alakult virágzóan a mesterrel.
2. Casemiro – 133 szavazat
Az én emberem ő volt szeptemberben. Óriási szintlépést hozott tavalyhoz képest, fafaragóból szobrásszá nemesedett szeptemberben. Jöjjön néhány elismerő szó a tagjainktól:
Gábor: „Case adta meg a stabilitást a középpályán. Kimagaslóan jól játszik es meglátszik a csapaton is. Amikor szabadabb szerepkörben van, az még jobb a csapatnak. Kihagyhatatlan jelen pillanatban, ami kevés játékosról mondható el ebben az évben.”
József: „Nálam Casemiro egy hajszálnyival jobb, mert Benzema rúghatott volna akárhány gólt, ha nincs meg a stabilitás akkor kaptunk is volna rendesen. Jelenleg ő az, aki ebben a csapatban szerintem abszolút pótolhatatlan, ő az, aki nélkül nem játszhatunk le fontos meccset. Előre félek mi lesz, ha ekkora terheléstől (vagy szimplán véletlen) lesérül, vagy formán kívül kerül.”
1. Karim Benzema – 261 szavazat
Akár a leggyengébb, a legjobb teljesítmény is hatalmas fölénnyel került megválasztásra. Karim ott folytatja egyelőre, ahol tavaly abbahagyta, és a mágikus kötés továbbra is ott feszül a kezén, ami most már több, mint gyanússá teszi őt. Akárhogy is, a támadójátékunk nélküle sokkal kevésbé kezdeményező, pontos, éles. Vezér nélküli időszakban fel kellett nőnie a szerephez, és egyelőre hozza a magas elvárásokat, ami a Real Madrid támadója esetében óriási dolog.
Krisztián: „Benzemára tettem a voksomat. Nagyon gondolkoztam Bale-en, aki szerintem az első meccseken a csapat legjobbja volt, de pl. nekem az Atlético ellen pontatlan volt. Benzema önmaga csúcsformáját idézi. Rendkívül eredményes, éles és szerintem közel olyan eredményes lesz, mint tavaly, ami nem rossz. Karim amúgy nagyon fontos tagja a csapatnak még ha sokan szidják is. Technikás, fontos passzokkal operál és melózik a pályán. A szívére se lehet panasz. 10-ből 8 játékos kivette volna a pihenőt a sérülése után, ő inkább maradt, mert a csapattal akar lenni és motivált. Kívánom, hogy a formája kitartson, és hogy a csapat többi tagja is folytassa a javuló tendenciát, mert akkor egész jó idényünk lehet.”
Kollégánk, András (a nemhivatalos Magyar Karim Fan Klub önjelölt elnöke :D): „Nem tudok nem Benzemára szavazni. Én mindig kedveltem, kapom is érte a savat sokszor a szerkesztőségben :D, de amióta úgymond gólokkal is alátámasztja azt, amit gondolok róla, azóta sokszor csak elégedetten mosolygok. A mások által flegmának titulált mozgását, a cselezőkészségét, az összjátékban felvett szerepét, az elmozgásokat, a labdatartásait, mind mind csillogtatja folyamatosan (és most már a gólok is jönnek, nem "csak" a gólpasszok), ráadásul úgy, hogy azt a mértékű foshalmazt, amit az elmúlt években a nyakába öntöttek (saját csapatának szurkolói is), nem sokan bírták volna így kihordani lábon. Szóval tartsd a formát, Karim! K100Top!”
Szóval a citromdíjasaink szeptemberben: 3. Lucas Vázquez, 2. Eden Hazard, 1. Thibaut Courtois
A legjobbjaink pedig: 3. Gareth Bale, 2. Casemiro, 1. Karim Benzema
Ha szeretnél te is szavazni, és véleményt alkotni egy jó közösség tagjaként, ezen a linken csatlakozhatsz csoportunkhoz! Jelenleg is fut szavazás, amiből ugyanúgy cikk lesz, illetve a jövőben is várható rengeteg voksolás és ezekből születő írásunk. Várunk téged is!
Mi MegKérdeztük: Melyik BL-győztes keretünk volt a legerősebb?
Ez a szavazás különösen érdekes volt, mivel egyrészt a felvezetésben szerepelt, hogyha nehéz dönteni, akkor ér a számukra legkedvesebbet szavazni, másrészt az ezredforduló környéki sikerek idején sokan még meg sem születtek. Most a három legnépszerűbb opción megyünk csak végig részletesen, de azért a végén említést teszünk egy negyedik indulóról is.
3. 2001-02 (Novena) – 18 szavazat
Zidane és a csodagól a Leverkusen ellen. A szezon koronagyémántja egyértelműen ez a pillanat volt, hiszen míg a BL-ben volt ok az örömre, a bajnokságban csak harmadik lett a csapat a Benítez féle Valencia, és a SuperDepor mögött, utóbbiak győzték le fiainkat a Spanyol Kupa döntőjében is. Arnold ezt az idényt választotta: „2001/02!!! Ha csapatként nézzük, akkor ez a keret sokkal jobb volt mint az utóbbi 4 BL-t nyerő együttesek. Idén lezárul a 2010-es évtized, és azt bevallhatjuk, hogy a nagy részében egy C. Ronaldóra épített csapatot láthattunk, meg is tette a hatását a távozása. 2001-2002: Cesar/Casillas; Salgado, Hierro, Helguera, R.Carlos; Zidane, Makélélé, Solari, Figo; Raúl, Morientes, ez az összeállítás ma is megállná a helyét.”
A BL-győzelmet elérő kezdő is a fenti alapcsapatból állt össze, de mellettük még olyan spílerek álltak rendelkezésre, mint Guti vagy McManaman, ebben a keretben volt Celades, Geremi, Karanka, Sávio, Conceição, vagy épp Munitis. Utánpótlást tekintve Pavón volt az ifjú csillag, aki 39 mérkőzésen szerepelt a szezonban, de ekkor bontogatta a szárnyát többek között Raúl Bravo, Portillo és Miñambres is. A keret erősségét tekintve valóban volt egy komoly 14-15 fős mag, akik akkoriban szinte bármelyik pályán esélyesként léphettek volna fel, de a mögöttük lévők azért nem képviseltek annyira komoly játékerőt.
2. 2016-17 (Duodécima) – 118 szavazat
Nagy ugrással kerültünk a 2016-17-es szezonhoz, ami egy különösen szép fejezet a Real Madrid történetében. A BL-cím mellett a bajnokságot is az élen zárta a csapat, plusz az UEFA Szuperkupát és a klub-vb-t is a Real Madrid nevéhez jegyezték fel. Szerintem joggal lehetne ezt az idényt megjelölni az első Zidane-éra csúcsának. A döntőben a Navas – Carvajal, Ramos, Varane, Marcelo – Casemiro, Kroos, Modrić – Isco, Benzema, Ronaldo kezdő lépett pályára, és ütötte ki a Juventust 4-1 arányban, ami nagyon komoly tett azért egy a legrangosabb klubtorna fináléjában. Talán ekkor is volt a mag a legjobb korban.
De hogy nézett ki egy második számú csapat ekkoriban? Hiszen amikor a keret erősségét nézzük, akkor a kulcsjátékosok mellett a garnitúra mélysége is kiemelt szempont. A döntőben kezdő játékosok nélkül is ki lehetett volna állítani ezt a tizenegyet: Casilla – Danilo, Nacho, Pepe, Coentrão – James, Kovačić, Asensio – Lucas, Morata, Bale, plusz Mariano. Mellettük fiatalok csak alig kaptak pár percet, Tejero, Enzo, Ødegaard, Yáñez játszhattak egy kicsit a többiek oldalán. Ha erősséget és mélységet nézünk, akkor valószínűleg a Novena előtt jár ez a gárda, ha az általuk elért eredményeket, akkor pedig biztosan.
1. 2013-14 (Décima) – 225 szavazat
Újabb óriási ugrás, a trónon pedig a mágikus Tizedik, amire oly sokáig vártunk. A szavazáson hatalmas előnnyel nyerő idény alfája és omegája pedig (akárcsak Zidane gólja esetében), itt is egy találat: a 92:48. De ebben a szezonban csodálhattuk meg a Bale-szólót a CdR-döntőben Cristiano nélkül, tündökölt a BBC, és olyan dolgok történtek, mint a Schalke 9-2-s, a Bayern 5-0-s búcsúztatása. Az ellenpólust a bajnoki bronz, a Clásicós vereségek képviselik. Az biztos, hogy ez volt az évezred legmotiváltabb madridi kerete, ezt azt hiszem szükségtelen lenne magyarázni, amikor a keret nagy része az első BL-címét akarta meghódítani. De beszéljenek kicsit helyettem az olvasók erről a szezonról.
Márton: „Nekem egyértelműen LA DÉCIMA csupa nagybetűvel. Első helyen jutottunk tovább a csoportkörből, veretlenül. Egy olyan Dortmund ellen jutottunk tovább, amely előző évben kiejtett minket, és egy olyan Bayern ellen jutottunk tovább kapott gól nélkül 5-0-s összesítéssel, aki az előző évben 7-0-val ment tovább a Barcelona ellen az elődöntőben, és meg is nyerte a BL-döntőt. Persze ez az eredményesség Ancelottinak is köszönhető, aki hihetetlen magabiztosságot hozott az öltözőbe. Madridban bevállalta, hogy egy brutálisan támadó Bayern ellen beáll védekezni a csapat, jöttek a lövések egyik a másik után, de egy lövés sem akadt be, mi pedig rúgtunk egyet. Emlékszem hány Bayern és más rivális szurkoló mondta az első meccs után, hogy a Realnak semmi esélye nem lesz az Allianz Arénában. Erre válaszul rúgott a csapat 4-et idegenben a Bayernnek. A szőr feláll a hátamon a mai napig, ha arra a meccsre gondolok, hihetetlen volt. Egy vesztes mérkőzése volt összesen a csapatnak a Dortmund elleni visszavágó. Végül, Mr. 92:48 a döntőben az Atlético Madrid ellen. Én úgy örültem, mint kisgyerek az első játékának, Ugráltam csapkodtam, mert tudtam, hogy onnan hosszabbításban simán hozzuk. Egy kiválóan védekező Atlético Madrid ellen fordított a csapat hosszabbításban úgy, hogy a rendes játékidő utolsó 20 percében az Atléticónál nem is volt szinte a labda mert teljesen elfogytak erőnlétileg, ráadásul nem a legerősebb 11 volt a pályán. Abban az évben az volt az érzésem annak ellenére, hogy nem minden pozícióban szerepelt top játékos (sőt), mint csapat volt kiemelkedő a Real Madrid. Végre. Mint csapat. Öröm volt annak a csapatnak a játékát nézni. Nagyon sajnáltam, hogy következő évben Ancelottit menesztették mivel nem nyert semmit a csapat: Nem ezt érdemelte a LA DÉCIMA után, plusz az után amilyen játékot abban a 2 évben mutatott a csapat.”
Máté: „A választás nem egyszerű, mert a 17-es szezonban a bajnokságot is sikerült begyűjteni a BL cím mellé, viszont a Décima alkalmával pedig a CdR-t, ráadásul a Barca ellen egy emlékezetes Bale gólnak köszönhetően! Jól mutatja a keret erősségét, hogy a kupát CR nélkül sikerült bezsebelni! A 14-es évben működött a legjobban a kémia a BBC triója között, ezt az egész BL menetelés is jól tükrözi, az a nem mindennapi teljesítmény, hogy az aktuális címvédőt az elődöntőben saját pályáján sikerült 4-0-ra kiütni, ahogyan az is, hogy a döntőben elbírta a csapat Xabi Alonso és Pepe hiányát is, köszönhetően a mély keret adta merítési lehetőségnek és az azóta már csak ex-madridistának, Di Maríának az új szerepköréhez való alkalmazkodásának!”
Casillas – Carvajal, Ramos, Varane, Coentrão – Modrić, Khedira, Di María – Bale, Benzema, C. Ronaldo. Ez volt az Atlético elleni BL-győztes kezdő, a padon Diego López, Pepe, Marcelo, Arbeloa, Isco, Illarramendi és Morata. Nagy hiba lenne megfeledkezni Xabi Alonsóról, aki eltiltás miatt ki kellett hogy hagyja a döntőt. Kiegészítő emberként már itt volt Casemiro, Nacho, vagy épp a Schalke ellen sérülést és karrierjének megtörését elszenvedő Jesé is.
Utoljára még ejtsünk pár szót a listában a legkorábbi BL-címről (A BEK-győzelmeket most értelemszerűen nem rangsoroltuk ilyen szempontból), az 1998-as fináléról (Séptima). Na ez már elég sok szurkolónak nincs meg (jómagam is hat éves voltam még ekkoriban), de azért voltak olyan szavazóink is akik ide tették az ikszet.
Marcell: „Én azért választottam a 97/98 keretet, mert hét éves fejjel ámulva néztem azt a döntőt! Annak a keretnek hatására lettem Madridista! Cañizares, Carlos, Hierro, Raúl, Redondo, Seedorf, Guti! Máig emlékszem Mijatović góljára a BL-döntőben, és arra az érzésre, amit akkor éreztem!”
Norbert: „Nekem az 1998-as volt a legkedvesebb. Egyrészt azért, mert 32 évet kellett várni, mire újra felértünk a csúcsra, másrészt az egy igazi motivált nagybetűs csapat volt tele csodálatos egyéniségekkel: Panucci, Hierro, Sanchís, Raúl, a teljesség igénye nélkül!!”
Szerinted melyik keret volt a legerősebb? Ha nem tudsz választani, melyik volt számodra a legkedvesebb BL-győztes keret? Legközelebb elmondhatod egy szavazat mellett a csoportunkban is, amelyet ezen a linken találsz meg.
Mi MegKérdeztük: Mennyit kéne Lucasnak játszania?
6. Rendszeresen kezdenie kéne a legtöbb meccsen – 2 szavazat
A szavazatok mennyisége alapján ez az opció a legnépszerűtlenebb, és valahol ez talán érthető is, hiszen Lucas nem tartozik sem a gálakezdős magba, sem a beépítendő fiatalok csoportjába, hónapok óta nem képes egy egyenletesen jó szintet hozni, ráadásul az évekkel ezelőtti 12. emberes státuszát is már elvesztette a szurkolók zöménél. Zidane azonban bízik benne, és rendszeresen számít a játékára, és amellett, hogy ezt tiszteletben kell tartani, a döntésének súlya van. A két szavazónk közül Dániel ki is fejtette írásban a gondolatait a témában: „Színigaz madridista a pali. A szívét lelkét kiteszi, úgy gondolom, hogy ZZ látja mit nyújt az edzéseken és a meccseken és a magánéletben is nélkülözi a sztárallűröket. Megy, csinálja, hajt, igazi madridista. Igen, a képességei terén talán hátrébb szorul a többiekhez képest, de egy Bale-lel szemben 2-0-s hátrányban nem csak sétálgat, hanem sprintel és küzd…”
5. Vésztartalék lenne, általában meccskereten kívüliként – 14 szavazat
Az, hogy ez az opció csak az ötödik helyen végzett, talán alátámasztja, hogy sokan becsülik Lucas munkáját és hozzáállását, amellett, hogy azért rendszeres kezdőként nem számítanának rá. Viszont csak kevesen száműznék őt állandó jelleggel a lelátóra. Emögött is húzódhatnak védhető érvek, hiszen ígéretes játékosok toporognak a szélső posztokon, és Hazard mozdíthatatlansága miatt a jobb oldal tűnik kiadónak az elkövetkezendő pár évre. Dávid is hasonló gondolatokat fogalmazott meg: „Nehéz kérdés. Képességei alapján sose volt Real Madrid szintű jatékos, viszont a szíve viszi előre, ami miatt szerethető figura! Ugyanakkor most már eljött az ideje, hogy távozzon és ne vegye el a játékperceket Vini és Rodrygo elől! A két brazilnak rendszeres játéklehetőségre van szüksége a fejlődés érdekében és bennük még rengeteg potenciál van, Lucas viszont jobb játékos már sose lesz!”
4. Nagyon ritkán kezdene, de szinte mindig be lenne cserélve – 17 szavazat
Azt hiszem ez az a helyzet, ami felé jelenleg haladunk, hiszen Lucas most nem kirobbanthatatlan kezdő (sőt, vélhetően egyre kevesebbet fog kezdeni, ahogy a fiatalok teret nyernek majd), viszont rendszeresen a keret tagja, és pályára lép. Amúgy az megállja a helyét Lucas esetében, hogy csereként beszállva többet tud időarányosan adni a meccs összképéhez, mint kezdőként, akár egy teljes 90 percen át. Kérdés, hogy ez mire lesz elég, elég lesz-e egyáltalán a továbbiakban. A mester egyelőre megbízik benne, és az ő szava dönt. Lajos kommentben is részletezte nekünk szavazatát: „Talán egy Arbeloa2, így tudnám leírni egyszerűen és röviden, nem hiába 17-es… Robotol, küzd, hajt, de valahogy nem tud egy állandó jó formát mutatni. Egy kicsit még Callejónt látom benne, aki ilyesmi volt, de akkor a tökösebbek látták, hogy ennyi nem elég, és eladták. Lucas nagyon akar, hatalmas Madridista, de ez sajnos nem elég. Én azt mondom, nyugodtan lehet kerettag, de lassan át kellene adni a fiataloknak a helyét. Amikor kezd, akkor sokszor borzalmas, viszont csereként az a lendület, ami benne van, az sokszor jól jöhet, főleg, amikor tartani kell az 1-2 gólos előnyt (nem büdös neki a munka, visszazár, védekezik, majd támad, talán szélső védőként jobb lenne(?).”
3. A sok védekezést igénylő meccseken kezdene, amúgy csere lenne – 45 szavazat
Lucas esetében sosem a góllövés, vagy a kreativitás számított erősségnek, hanem a vonal melletti kulimunka. Az, hogy segít a védekezésben, visszazár a szélsőhátvédekkel, csúszik, mászik, küzd, hajt. Rengeteg madridista szimpátiáját ezzel vívta ki az elmúlt években, amikor nála sokkal jobb, nagyobb, értékesebb játékosok „adtak le” meccseket, míg Lucas neve mellett mindig kiemelkedő számok voltak, a futómennyiségnél, a szereléseknél. Sokan emlékeznek erre a nehezebb időkben is, és bizalmat szavaznának Lucasnak a küzdősebb, védekezést tekintve kiemelt fontosságú mérkőzéseken, ahol a fegyelmezettség győzelmet érhet – nem meglepetés ez a sok szavazat.
2. Nem mindig kerülne a keretbe, és csak ritkán játszana egy keveset – 48 szavazat
A második opciót választó emberek minél hamarabb szeretnének egy fiatalabb, potenciálisabb játékost látni ezen az oldalon, Lucas játékperceinek kárára. Mert valóban, ne vegyük el tőle a munkamennyiséget, de a támadások építésében, és a befejezések terén vannak hiányosságai, ráadásul sokszor kiszámítható és körülményes a mozgása (hol vannak azok a régen könnyen kiharcolt büntetők?). Az erre a kategóriára szavazók közül Dávid véleményét osztanánk meg ezúttal: „A jelenlegi kerettel az én kedvenc formációm a 4-2-3-1. Lucasra jobb szélsőként számít Zidane és a pozícióba Bale-t preferálja teljesen jogosan. Én a stafétát már átadnám a fiataloknak. Sokkal szívesebben látnám a játékperceit Rodrygo vagy Brahim neve mellett (Asensio ugye sérült, tehát egyelőre róla kár beszélni). Emellett minden tiszteletem Lucasé és azé, amit a klubért tett, én el semmiképp nem küldeném amennyiben elfogadja, hogy jelentősen kisebb szerepe lesz a játékperceket, illetve a meccskeretbe való bekerülést illetően.”
1. A meccskeret rendszeres tagja lenne, de csak néha lenne becserélve – 281 szavazat
Elsöprő többséggel győzött ez a kategória. Talán ez támasztja alá a legjobban a szurkolók kettősségét vele szemben: elismerik a munkát, a madridizmust de hiányolják a minőséget, és a magasabb szintű játéktudást. Még akkor sem valószínű, hogy problémája lenne a keretbe kerüléssel, ha szinte mindenki egészséges, hiszen Zidane bizalmi emberei között említhetjük, az erényei mindenképpen szimpatikusak a francia mesternek, aki talán lassabban, sokkal fokozatosabban képzeli el azt a bizonyos generációváltást. Mivel erre a lehetőségre voksoltak a legtöbben, így három véleményt is kiemelnénk, az erre szavazók közül.
Lázár: „Az akaratával abszolút nincs semmi baj, a tudásával annál inkább. Rendszeresen mikor megkapja a labdát, akkor nagy százalékban meghal a támadás, felesleges cselekbe bonyolódik, vagy néha a sima labdaátvétel se megy neki. Egyszerűen rendszeres kezdő szerepkörre véleményem szerint alkalmatlan, esetleg kisebb meccseken vagy már a biztos győzelem küszöbén cserélném be az utolsó 15-20 percre. Tud jól beszállni a meccsbe, de sajnos nagyon ritka. Biztos, hogy van benne valami, mert már Solari bízott benne, de nem tudja megmutatni jelenleg mire lehet képes igazán. Vagy talán csak görcsös, mert tudja, hogyha valamit elront, akkor azt a madridi sajtó felkapja és a madridisták se bíznak benne annyira, mint azelőtt. Egy biztos, az ő esete (a sérüléseket leszámítva) a legérdekesebb.”
Rajmond: „Szerintem, mint csere tökéletes. Frissen beállva le tudja futni a már fáradt védőket. De, ami hiányzik belőle a kreativitás. A legtöbb védő már tudja mi következik egy az egy elleni szituációban. Csel kifelé és beadás. Nem húz váratlant. Mint mondtam kiegészítő embernek tökéletes, de nem szabad, hogy elvegye a lehetőséget Brahim, Vinicius és Rodrygo elől, hiszen ők a jövő, és szokniuk kell a légkört és a spanyol bajnokságot, ami csak akkor sikerülhet, ha játszanak. Arról nem is beszélve, hogy a technikájuk mindhármójuknak jobb, mint Lucasé. De Madridista szíve megkérdőjelezhetetlen.”
Végül szerkesztő kollégánk, András szavai következzenek: „Bennem vele kapcsolatban az a kép maradt meg még korábbról, hogy kiváló kiegészítő ember. Úgy gondolom, hogy nem lehet mindenki alapkezdő a Real Madridban, de nem is lehet 22 alapkezdőt betenni egy keretbe. Ha valaki bevállalja, hogy egy olyan szerepet tölt be a csapatnál, ami nem sorolja őt az érinthetetlenek közé, de szintén nagyon fontos, ráadásul becsülettel és szívvel végzi a dolgát, akkor az ilyen embert nagyon meg kell becsülni. Nacho mellett a keretben Lucas abszolút ilyen. Arról meg ne ő tehessen már, hogy keményen dolgozik, nyilván nem is falábú, az edzője pedig számít rá. Most hullámvölgyben van, de ha kicsit lekerülne róla ez a nyomás, ami most a vállát nyomja, biztos vagyok benne, hogy nem lenne olyan görcsös, mint most, és láthatnánk azt a Lucast, akit megszerettünk az elmúlt években.”
Ne feledjétek, az, hogy ennyi szempont fel lett sorakoztatva, és számos remek érv hangzott el, azt mutatja, hogy rossz válasz nincs, csak önálló vélemény és érdemi diskurzus, így ezt igyekezzen mindenki szem előtt tartani a továbbiakban is. Köszönjük a több, mint 400 szavazatot, és külön a kommenteket is! Ha szeretnél a továbbiakban te is szavazni, és akár szerepelni ezekben a cikkekben, akkor csatlakozz hozzánk, ha pedig már tag vagy, várunk a kommentmezőben!
Mi MegKérdeztük: Mi a csapat legkomolyabb problémája?
3. A vékony középpálya – 59 szavazat
Mind tudjuk, ismerjük a nyári átigazolási időszak történéseit. Llorente a szomszédba költözött, Ceballos Londonig menekült a játékidőért kölcsönbe, Kovacic visszament a Chelsea-hez. A három CDM/CM poszton szereplő távozóra mindössze 1 középpályás érkező jutott, az a James, aki inkább CAM mint CM. A rendszeresen a hírekben felbukkanó Pogba vagy Van de Beek nem érkeztek meg végül, ennek a hatása pedig már most szeptemberben meglátszott. Kérdés, hogy fenntartható-e ez az állapot egy teljes szezonon át, vagy nyáron elengedhetetlen lesz valakit hozni?
Patrik: „Szerintem rettentő vékony a középpályánk, és ha ahhoz a pár emberhez még bejön egy sérülés is… Na ott már az nagyon gáz, mert tulajdonképpen most, hogy Modrić és Isco még nem volt bevethető igy volt nekünk James, Kroos, Casemiro és Valverde. Nagyon kevésnek tartom ezt, főleg úgy, hogy igazából Casemirót szinte rotálni sem lehet Llorente távozásával, mert nincs igazi védekező középpályásunk a brazilon kívül.”
Abel: „A középpálya vékonysága. Nagyrészt. Persze ez egy elég nehéz kérdés, mert felveti azt, hogy mihez akartuk kialakítani a keretet, milyen felálláshoz, milyen taktikához, és ehhez képest mit alkalmazunk, és milyen emberekkel. Amikor a középpálya vékonyságáról beszélünk, akkor alapvetően szerintem arra gondolunk, hogy nincs elég klasszikus középpályás a keretben az eddig Zidane által alkalmazott 4-3-3-hoz. Ebben a játékrendszerben a középső középpályások, főleg Zidane-nál, mélyen helyezkednek, a gördülékenyebb labdakihozatal érdekében, illetve azért, hogy a két szélsőnek (Bale és Ronaldo, most már Hazard) területet biztosítsanak, hogy a sikeres labdakihozatal után legyen lehetőségük lendületből rávezetni a labdát a védelemre. Így tudatosan rájátszottunk a támadók erősségére (főleg Bale-nek létfontosságú a terület), és olyan középpályánk volt, ami ezt közel tökéletesen tudta kivitelezni. Ez volt a CKM. Jelenleg viszont nincs megfelelő középpályássor ennek a játékrendszernek a megvalósításához. James, Isco és Brahim sem ez a poszt, még Rodrygóval próbálkoztak, de ő is támadó. Szóval összvissz 4 játékos van, akinek eredendően ilyesmi a posztja, a CKM és Valverde, akik mögül eladták a Ceba-Llorente kettőst, akik minőségi pótlás lettek volna ezekre. Meg ez lehet, hogy csak engem idegesít, de volt egy 7 milliós vételi opciónk Mario Hermosóra, aki egy univerzális védekező játékos, középhátvédként és CDM-lént is bevethető, de hagytuk elúszni. Pedig most lenne helye a keretben bőven. A keret tehát erre nem alkalmas, de például egy 4-2-3-1 / 4-1-4-1 re már sokkal inkább. Itt ugye a 3 mélységi középpályás helyett csak 2 van, tehát a két sor kvázi adott. Egy 4-2-3-1-ben James és Isco természetes szerepköre, a klasszikus 10-es is adott, Így az ő előnyeikre is játszhatunk. Btw Ramost ki lehetne próbálni Casemiro pozíciójában szükség esetén, nem? Az alternatíva ellenére azért tartom problémának a vékony középpályát, mert 1. Nincs nagy variációs lehetőség, hogy milyen formációban játszunk, meccs közben is nehéz váltani. 2. Egy sérüléshullám (amivel számolni kell, és amire fel lehet és fel is kell készülni a keret kialakításakor) nagyon érezteti a hatását. Ezt nem kell taglalni, ha két középpályásunk lesérül, már csak 2 (!) ember marad. Variációs lehetőség szinte 0, és jöhetnek az ember végbélnyílásából előrángatott improvizált megoldások. Amik vagy működnek, vagy nem. 3. A kölcsönjátékosaink, akikre nagyon számítunk (Hakimi, Kubo, Ödegaard, Ceballos) Is mind használhatóbbak a felvázolt alternatív rendszerben, de nem úgy néz ki, mintha Zidane át akarna erre állni. Tehát hosszú távon is a játszott rendszertől idegen keretet alakítunk ki.”
2. Rossz edzői döntések – 85 szavazat
A második legnépszerűbb választásnak Zidane rossz döntései bizonyultak. Ez a téma elég sok mindent átölelhet, nyilván csak találgathatunk, hogy a francia mesternek meddig ér el a keze a klubot érintő ügyekben. Személy szerint a következetlen és furcsa cseréléseit meccs közben mindenképpen idesorolnám, mert megszokott idén, hogy Zidane egyszerűen kicseréli magát a meccsből, és ez megborítja a csapat működését.
József: „Biztos nagy gondot okoznak a sérülések, de ha a maradék játékosokat kellőképpen rotálná, szerintem lehetne azokkal is győzelmet elérni, de kicsit makacs ZZ, mert ragaszkodik a régi garnitúrához!”
Dani: „Nem látom, hogy próbál variálni és újat építeni Zidane. Nem látom az elképzelést arra, hogy milyen focit akar látni a pályán.”
1. Sérülékenység – 196 szavazat
Magasan a sérülékenység vitte a prímet a csoportban, ez merült fel, mint legkomolyabb probléma. Való igaz, a csapattal kapcsolatban rendszeresek az orvosi jelentések, a többhetes kényszerpihenők. Különös véletlenek egyvelege? Nem megfelelő erőnléti edző? Hanyag vagy hibás edzésmunka a játékosoktól? Egyszerű túlhajszoltság? Csak találgathatunk. Annyit mindenképpen hozzáfűznék, hogy bizonyos szempontból ez is komoly probléma – de csupán rövid távon.
László: „A sérülékenység szerintem. Sorra sérülnek meg a játékosaink, vagy kulcsember vagy nem. Szerintem valamit nagyon nem jól csinál a stáb, de persze nem csak ez az egyetlen probléma.”
Hunor: „Kár, hogy többet nem lehet jelölni, mert jelenleg szerintem nem egy oka van a vártnál valamivel gyengébb szereplésnek. Alapvetően akkor a sérülékenységet jelölném meg, hiszen vékony a középpálya is, és gyenge a védelem is, de valahol ezek következményei is annak, hogy rendre kevés emberből lehet kiválasztani a megfelelő kezdőt, mivel a kulcsemberek sérültek folyamatosan lassan két hónapja. A védelem tényleg nem acélos, szerintem motivációs problémák tavaly óta leginkább annál az egységnél voltak/vannak. Viszont Mendy valamennyire orvosolhatná is ezt. A középpályán a Modric-Kroos-Casemiro-James-Isco-Valverde(-Brahim?) csoportot szintén lehetne megfelelően forgatni, papíron van bennük kreativitás rendesen, csak hát itt sem állt még az összes játékos egyszerre rendelkezésre… Zidane-t teljesen objektíven megítélni még mindig korai szerintem. Persze láthatóak a hiányosságai (nyilván ezek még egy ideig lesznek is olyan edzőkkel szemben, akik 10-20-30 éve vannak ott egyfolytában európai topklubok élén), de ne felejtsük el, hogy első korszakában is a legnagyobb fegyvere (a motiváció és Ronaldo mellett) a keret iszonyatosan nagy mélysége volt. Konkrétan abban a három évben szinte minden poszton ült a padon egy olyan játékos, aki más topklubokban stabil kezdő lett volna. Ennyi sérülés nélkül ez kis túlzással most is lehetne így.”
Persze mi is tudjuk, hogy egy kimondott okot nem lehet fő bűnösként megnevezni, mert ezek mindegyike bizonyos szinten jelen van, ráadásul összefüggés is lehet közöttük. Érdemes még grátisznak kettő szempontot megjegyezni így a végéhez közeledve. Az egyik a dobogóról éppen csak lecsúszó motiválatlanság témaköre, ami szintén nem elhanyagolható eset, különösen, ha BL címeket sorozatban szerző magról beszélünk. 37 szavazatot mindenesetre ez is a szegmens is kapott.
A végére hagytuk szerkesztőnk, Kristóf összegzését, aki taktikai oldalról közelítette meg a kérdést: „Szerintem a játékrendszer hiánya a probléma. Egyszerűen olyan játékstílusunk van, hogy nem tudunk helyzeteket kialakítani. A góljaink többsége a véletlen folytán születik sajnos. Minden más kisebb-nagyobb probléma elhomályosulna, ha látnánk végre, mit akar játszani ez a csapat. És ez nem egyedül Zidane hibája, mert nem hiszem el, hogy például egy Kroos-szintű játékos ne tudná, hogyan kell egy kényszerítőt csinálni, ahelyett, hogy hátrafelé vagy oldalra dobálja a labdákat, hogy beadogassunk. Az eddigi sikereinket Zizou és Ronaldo motivációs képességeinek és varázsának köszönhettük, akkor sem a taktika vagy a játékunk volt lenyűgöző. Másfél éve azonban 1-2 nagyon ritka kivételtől eltekintve a játékunk nézhetetlen, logikátlan, eredménytelen. Ha a "nagy öregek" nem tudnak alkotni, új játékosok kellenek, új vezéreknek kell megszületniük. Nekem szurkolóként sokkal fontosabb, hogy szórakoztatva legyek, élvezzem, amit látok, a trófeák csak ezután következnek a sorban. Ha pedig van egy tetszetős játékunk, megvannak a minőségi emberek hozzá a pályán, én hiszem, hogy Zidane tudna még nagyot alkotni.”
Sajnos minden véleményt nem tudtunk megjeleníteni, de mindenkinek köszönjük, hogy megosztotta a gondolatait és érdemi diskurzus alakulhatott ki. Ha legközelebb te is szeretnél szavazni, és kommentben elmondani a véleményed, akkor csatlakozz a csoportunkhoz, ezen a linken keresztül.
Egytől egyig: Sevilla – Real Madrid (0-1)
Csapatok
Sevilla (6,5)
Könnyű és gyors ítélet lenne, ha kizárólag a kapura tartó lövések hiánya miatt egy tollvonással elintézzük a Sevillát, és Lopetegui munkásságát. A hazai csapat ugyanis a meccs egészét tekintve egy kicsit gyorsabb és látványosabb volt. Valamivel többet birtokolták a labdát, hamarabb tudtak védekezésből támadásba fejlődni, az ellenfél térfelén pedig ügyes kényszerítőzéseket és mögékerüléseket mutattak be. Viszont látványosabb hibákat mutattak be, néha teljesen érthetetlen labdaeladásokkal, a levegőben rengeteg párharcot vesztettek, és teljesen tanácstalanok voltak a támadó harmadba érve. Érvéként nem tudom a csütörtöki azeri utazást elfogadni, hiszen elég kis átfedés volt a két meccskeret között, és három nap csak eltelt a két meccs között. A Sevillát teljesen felkészületlenül érte a vendégektől eddig nem sűrűn látott fegyelmezett csapatvédekezés, illetve nem igazán tudták kihasználni a Navas-Ocampos kettőst a jobb szélen, mert az ezúttal is kiválóan teljesítő Mendy, a gyakran visszaérő Hazard, és az oldalra kisegítő Ramos mellett alig tudtak jó megoldásokkal jelentkezni. Luuk de Jongot valami sámán pisilhette körbe, mert a kapu előtt csendes volt, mint egy gömbhal, az egyébként a jobbak közé tartozó Reguilónt meg Bale kísérgette mindenhová. Ettől függetlenül az andalúzok joggal reménykedhetnek minimum egy EL-helyben, de a top 4 sem lenne meglepő a bő és minőségi keretnek köszönhetően.
Real Madrid (7,5)
A tegnap esti győzelemben kevesebb volt a taktikai összetevő, inkább a bevezetőben emlegetett hatékonyság, hozzáállás és fegyelem segítségével kaparta ki a gesztenyét Zidane csapata. A PSG elleni kapura tartó lövés nélküli statisztika hamar elterjedt a neten, de az is viszonylag ritka, hogy egy topcsapat ellen megússza a Real a hálóőr tesztelését. A legfontosabb taktikai elem a szélek kisegítése volt védekezésben Hazard és Bale által, amire nagy szükség volt az oldalvonal mellett előszeretettel lubickoló Sevilla ellen. Az energiát is jobban sikerült beosztaniuk a madridiaknak, hiszen míg a Sevillán látni lehetett, hogy a kezdeti erős húsz perc után szép lassan elvesztik az erőnléti és sebességbéli fölényt, addig a vendégek nem estek vissza ebben a tekintetben a találkozó vége felé közeledve sem. A másik pedig, hogy volt néhány labdaszerzés utáni gyors akció, amelyekből többször sikerült kaput találni, és egyszer gólt is szerezni. Ez amúgy jól mutatja, hogy mennyivel jobban fekszenek a Real Madridnak a gyors ellentámadások, szemben a kínosan lassú pályaszéli erőlködésekkel és az ebből eredő céltalan beadásokkal.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Casemiro (9)
Mondjon bárki bármit, nálam a szezon pozitív meglepetése egyértelműen a brazil középpályás, aki általam nem várt módon dominálja eddig ezt a csapatrészt, és nem csupán a védekezési erényeit csillogtatva! A brutálisan sok labdaszerzés mellett szervezett, irányított, ha kellett áthelyezte a súlypontot, egyszerűen élvezet volt nézni. Fogalmam sincs honnan húzta elő ezt a komplett CM-jelmezt Casemiro, de kíméletlen és hatékony, mint Unóban a +4-es. Ha ez fenntartható hosszabb távon is, akkor a sokunk által hiányolt „igazolás” az ő magasabb szintre lépő teljesítménye lehet a középpályán. Csoportunkban is ő lett a mérkőzés legjobbja.
Thibaut Courtois (-)
Tekintve, hogy minimális munkája volt csupán, nem tudnék neki olyan osztályzatot adni, ami reális képet festene a teljesítményéről. Az biztos, hogy minden egyes clean sheet csak használhat az önbizalmának, még akkor is, ha ehhez tennie sem kellett nagyon ezúttal.
Dani Carvajal (7,5)
Még soha ennyire nem láttam Marcelóhoz hasonlatosnak Carvajalt, de ez az este abszolút a brazil mókamesterre hajazott, annak minden előnyével és hátrányával. Nagyon idegesnek és szétszórtnak láttam a mérkőzés első 20-25 percében, amikor a Sevilla uralta a meccset, kapott is egy sárgát, és komolyan benne volt a levegőben, hogy ki fogják őt állítani. Támadásban ennél erősebb volt, rendre jól zárkózott az akciókkal, és ennek eredménye a győztes gól előtti gólpassz volt. Amellett, hogy az eddigi szezonjához mérten jobbnak tűnt az összkép, nekem továbbra is hiányzik némi stabilitás a játékából, ahol gyakran váltják egymást a klasszis megoldások és az amatőr hibák, a zseniális elfutások és az ostoba szabálytalanságok, a mutatós gólpasszok és a váratlanul eladott labdák.
Raphaël Varane (7,5)
Ezúttal jobb estéje volt a francia hátvédnek, mint általában mostanság. Nem volt komoly, eredményt befolyásoló hibája, és a gól előtti labdaszerzése kiemelt fontosságúnak bizonyult. Kilenc tisztázásánál nem akadt jobb mutató a Real Madridban.
Sergio Ramos (7,5)
Ragaszkodom ahhoz, hogy a párizsiak ellen nem nyelünk be egy hármast, ha Ramos ott van hátul. Fura ez a kijelentés azok után, hogy mennyire vitatott párost alkotnak Varane-nal, nem? Viszont, ha nagyvonalúan eltekintünk a fel-felbukkanó hibáitól, mentálisan továbbra is tud egy olyan pluszt adni, ami hatással van az ellenfél támadóira, és ezt rajta kívül csak Cristiano tudta elmondani magáról a csapatrészét tekintve. Máshogy áll oda egy támadó, ha tudja, hogy Ramosszal kerül szembe, és ezt nagyon nehéz pótolni. Nem hiába kirobbanthatatlan a csapatból immár 14 éve, függetlenül attól, hogy szigorúan a posztja erényeit nézve vannak hiányosságai.
Ferland Mendy (8)
Számomra a védelem legjobbja ő volt, mert bár kevésbé tudta kísérni a támadásokat, mint Carvajal a túloldalon, neki sokkal nehezebb terep jutott mind elöl, mind hátul. Mondjuk ki, hiába erős kijelentés, de vitaalapnak remek lehet: ha Marcelo a balhátvédünk tegnap, nem biztos, hogy győzelemmel térhetünk haza. Egyszerűen a Jesús Navas – Ocampos kettős volt Lopetegui paklijában a Joker kártya, de erről nem szólt Mendynek, aki mellett alig tudtak élni. Még egy kis összeszedettség az ellenfél térfelén, és hamar átveszi a stafétát (akár véglegesen is) a bal oldalon.
Toni Kroos (4)
Igen, igen, rendkívül alacsony pontszám egy győztes meccsen. De Toni egyszerűen minden tekintetben észrevehetetlen volt a pályán, az első perctől kezdve az utolsóig. Nem tudta segíteni a támadásokat, nem volt kimondottan erős a védekezésben, az általában kiváló labda nélküli helyezkedése magához képest botrányos volt. A James – Valverde csere már csak azért is érthetetlen volt számomra, mert Fedét inkább Kroos helyére hoztam volna, akár már a félidőben is.
James Rodríguez (8)
Az elfogyó középpálya és a csapatot sújtó sérülésekből a kolumbiai jött ki a legjobban. Adjuk meg Zidane-nak a jó felismerést, hogy a posztja nélkül korlátokba ütközik, viszont kötetlenül, a támadósor mögött játszva remek teljesítményre lehet képes. Az első félidő két nagy helyzete mögött ott volt, előbb labdaszerzéssel, majd egy zseniális kiugratással. Luka visszatérésével komoly dilemma előtt állhat Zidane, hiszen a CKM már nem tűnik olyan hatékonynak, és a Casemiro – James duó jó teljesítménye a Kroos – Modrić kettős egyikét padra szoríthatná. A feltételes mód Zidane tekintélyelvűsége miatt helytálló.
Gareth Bale (7)
Kulcsfontosságú védőmunkát végzett a jobb oldalon, kisegítve Carvajalt. Reguilón csillogását a minimális szintre korlátozta, viszont támadásban nem igazán tudott érvényesülni. Osztályzata igazából leginkább a hátsó melónak szól, ami ezúttal sokkal lényegesebb volt, mint általában, és dicséret illeti érte a walesit.
Karim Benzema (8)
Egy újabb győztes gól, és megint egy jó ütemű elszakadás a védőtől. Cristiano távozása után nem volt kimondott vezére a csapatnak támadásban, így Benzema szükségből, vezér helyett lett vezér. A tavalyi formát megtartva továbbra sem áll le, 5 forduló után 5 góljával Morenóval holtversenyben áll az élen a góllövőlistán. Találata mellett ne feledjük a Hazard számára kiosztott gólpassz értékű indítást se.
Eden Hazard (6)
Görcsösnek érzem. Továbbra is nagyon akar bizonyítani, de még nem jött el számára az áttörés. Azt mindenesetre biztató volt látni, hogy gyakran zárt vissza Bale-hez hasonlóan ő is, hogy segítse Mendy munkáját. Ahogy pedig telt az idő, látszott hogy az erőnlétét is kezdi visszanyerni, hiszen a második félidős szólóit a Sevilla csak szabálytalanul tudta megakadályozni, a fáradó ellenfelek között pedig Eden könnyebben tudta a labdát is megtartani, a villámgyors cselek, lefordulások is kezdenek jönni. Ha végre a helyére kerül minden, akkor nem fog olyan helyzetet a kapusba lőni, mint amilyen a tegnapi volt.
Cserejátékosok
Fede Valverde (-)
Lendületesen szállt be, sprintjeivel igyekezett megzavarni a hazaiak labdakihozatalát. Nagy szükség lesz rá a továbbiakban.
Lucas Vázquez (-)
Kapott néhány percet, mert Lucas nélkül nem Real meccs a Real meccs.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Ez egy egész jó meccs volt edzői szinten, Hazard és Bale védőmunkájának kiemelt fontossága volt, illetve Jamesnek továbbra is jól áll a tízes szerepkör. Érdemes megjegyezni, hogy a háromból kettő játékosnak komoly konfliktusai voltak a mesterrel, de ez a senkinek sem jó helyzet rendeződni látszik. A keret kialakítását (Odri, merre vagy?), és a cseréit (miért James? miért nem Kroos?) és annak időzítéseit továbbra sem értem, de a hozzáállás és a taktika rendben volt egy jó csapat ellen, avagy: egy pirospont a kopasznak.
Cristiano Ronaldo tíz megdönthetetlen BL-rekordja a Real Madridban
105 találat a BL-ben (2009-2018)
Összességében már ennél is többet lőtt, de Madridban 105 gólnál állt meg a számláló. Az első találatot rögtön az itteni BL-debütálásán szerezte, 2009. szeptember 15-én a Zürich elleni 5-2-es meccs 27. percében. Az 50. találata nálunk a 2014-es Bayern elleni elődöntő visszavágóján (a 4-0-s kiütéses meccsen) elért első gólja, míg a századikat éppen a mai ellenfelünk, a PSG ellen szerezte 2018-ban a legjobb 16 között, büntetőből.
31 gólpassz a BL-ben (2009-2018)
A „legönzőbb játékosnak” kereken 31 assziszt jött össze madridi színekben, összességében pedig 44-nél jár már. Második madridi BL-meccsén kezdte meg a kiszolgálást (büntetőt harcolt ki Kakának, emellett kettőt lőtt, 3-0-ra nyertünk a Marseille ellen), a 13/14-es és a 16/17-es szezonban egyaránt 5-5 gólpasszt számlált. Utolsó asszisztját a Real Madridban mostani klubja, a Juventus ellen adta, a 17/18-as negyeddöntőben. Érdekesség, hogy az első alkalomhoz hasonlóan ezt a meccset is 3-0-ra nyertük, és itt is ő szerezte a másik két gólt!
Hatszoros BL-gólkirály (2012-2018)
Méghozzá zsinórban hatszoros BL-gólkirály! A 2012-13-as szezontól kezdve a 2017-18-as idényig senki nem tudott sikeres gólpárbajt vívni Cristiano Ronaldo ellen. A hat szezon során minden alkalommal legalább 10-szer beköszönt, ötször egyedül zsebelte be a címet, a 2014-15-ös szezonban Neymarral és Messivel megosztva.
7 mesterhármas a BL-ben (2012-2017)
Egészen 2012-ig kellett várni Ronaldo első mesterhármasára a BL-ben, ekkor az Ajax kapta a maflást (4-1-re nyert a Real). Aztán azonban szépen sorban kerültek fel a listára a kisebb-nagyobb ellenfelek: 2013-ban a Galatasaray, 2015-ben a Shakhtar Donetsk és a Malmö, 2016-ban a Wolfsburg, 2017-ben pedig a Bayern München és az Atlético is feliratkoztak Ronaldo triplái közé.
17 gól egy BL-szezonban (2013-14)
A Décima szezonjában Cristiano eddig elképzelhetetlen ütemben kezdte szállítani a gólokat. A BL-idény 13 meccsből állt a Real Madridnak, ezek közül Ronaldo 11 alkalommal játszott, és csupán egyszer, a Bayern elleni elődöntő odavágóján nem tudott gólt szerezni! A termést stílusosan keretbe foglalta, hiszen az első csoportmeccsen a Galatasaray ellen, és a döntőben az Atlético ellen is betalált. Abban a szezonban négy ellenfél sem úszta meg három gól alatt Ronaldótól, a Galata, a Juventus és a Copenhagen 3-3 alkalommal szenvedett, míg a Schalke 04 a nevéhez hűen négyszer kapitulált.
20 perc alatt 4 gól egy BL-meccsen (2015)
A 2015. december 8-án lejátszott Malmö elleni találkozó óriási madridi sikerrel zárult, hiszen 90 perc elteltével 8-0-s győzelemnek örülhetett a hatvanezres publikum jelentősebb része. A mérkőzés különösen emlékezetes lehet Cristiano Ronaldo számára, aki a 39. percben kezdte meg a gólok ontását, és az 59. percben fejezte be, csakhogy közben a 47. és az 50. percben esett találatok is Ronaldo neve mellé kerültek bejegyzésre. Azon a meccsen egyébként Benzema is három gólig jutott, rajtuk kívül még Mateo Kovacic tudott betalálni.
11 gól a BL-csoportkörben (2015-16)
Már a 17 gólos szezonjában is szépen termelt az első szakaszban (akkor ott 9 gólig jutott), két szezonnal később még erre is rátett egy lapáttal, és 11-szer köszönt be a csoportkörben. Mivel azonban a PSG elleni meccsek egyikén sem tudott gólt szerezni, így az előbb említett Malmö és a Shakhtar Donetsk lett elpáholva rendesen a portugál által – előbbi hat, utóbbi öt gólt kapott Cristianótól két-két meccsen.
10 gól a BL kieséses szakaszában (2016-17)
A csoportkörös rekordjához hasonlóan itt is a 17 gólos szezonja volt egy ideig a csúcs (8 találattal), de a 16/17-es szezonban meg tudta fejelni ezt is, és 10 találatig jutott, és igen, ugyanúgy 4 meccsen szerezte ezeket a gólokat, mint a csoportkörös rekordnál. Csakhogy itt komolyabb ellenfelek ellen érte el mindezt, három csapatnak is betalált a három utolsó szakaszban, a döntőben kettőt vágott a Juventusnak. Mostani klubja egyébként a kedvenc célpontja volt madridi színekben, négy különböző BL-szezonban összesen 10 gólt szerzett ellenük, ami a 105 gólt tekintve közel 10%-os arányt jelent.
Gól minden csoportmeccsen (2017)
Utolsó madridi szezonjában sem spórolt a gólokkal Cristiano, többek között a Real Madrid minden csoportmeccsén legalább egy találatot szerzett. Az APOEL négy, a Dortmund három, a Spurs kettő gólt nyelt tőle összességében. A Real Madrid összesen 17 gólig jutott ezen a hat meccsen, azaz a keret maradéka kevesebb (8) gólt szerzett, mint Ronaldo egymaga.
Zsinórban 11 meccsen gól a BL-ben (2017-18)
Az utolsó rekord a listán szép hidat képez az előző kettő között, hiszen a termelés a Juventus elleni BL-döntővel kezdődött, majd a következő szezon hat csoportkörös meccsével folytatódott. Ronaldo azonban nem állt le hét meccsnél, és oda-vissza gólt lőtt a legjobb 16 között a PSG-nek, majd egy körrel később a Juventusnak is. Azaz 2017. június 3. és 2018. április 11. között nem rendeztek Real Madrid meccset a BL-ben Cristiano-gól nélkül!
Egytől egyig: Real Madrid – Levante (3-2)
Csapatok
Real Madrid (7)
Az elmúlt évek bajnoki lefagyásainak sorát tekintve kifejezetten üdítő volt az első félidő, annak is inkább a második fele. A mérkőzés elején megvoltak a kellemetlen beidegződések, néhány kósza beadás a semmibe, kevés mozgás labda nélkül (főleg középen), és néhány ellenakció kibontakozásának megteremtése, de aztán szinte pillanatok alatt váltott a csapat, és Lucas kapufáját követően bő 20 percnyi henger következett. Először Carvajal (gyengébbik lábbal végrehajtott) beadása tekeredett gyönyörűen Benzema fejére a 25. percben, aki nem kegyelmezett, majd hat percre rá James vedlett Gutiba, meglátta a francia csapattársat, aki így fél óra elteltével már kettő gólnál járt, ahogy a csapata is. A 40. percben pedig jött a kegyelemdöfés(nek gondolt találat), Varane, Casemiro, Lucas, Vinicius a labda útja, az ifjú brazil pedig jól találta meg az akcióval felfutó honfitársat, így háromgólos vezetés birtokában mehetett szusszanni a Real Madrid. Aztán a második félidő elején egy gyors szépítés egy hátsó figyelmetlenségnek köszönhetően, amit még simán meg is úszott a csapat, a fordulópont ezután, illetve a második kapott gól előtt volt, de erről majd később. A végén már Courtois nagy védésére volt szükség a három pont otthontartásához, ami nagy nehezen, de sikerült.
Levante (5,5)
Egy meglehetősen gyenge csapat benyomását keltették a délután folyamán (főleg a találkozó elején), csupán a Real Madrid második félidős asszisztálása, illetve a kiváló kapusteljesítmény tartotta őket meccsben. A madridi letámadások rendre megingatták a vendégeket, sőt, néha még azok nélkül is elszórták a labdákat. Az első gólnál Benzema három ember között tudott a kapuba fejelni, a másodiknál két játékos is segített a támadás építésében a másik csapatból a Real Madridnak, míg a harmadiknál senki nem figyelt a középen érkező Casemiróra. Fordulás után Mayoral használt ki egy komoly védelmi hibát, Egy kisszöglet után pedig Melero fejelt a kapuba közvetlen közelről a hosszúra érkezve. Vezo aztán majdnem fel is tette az i-re a pontot, de Courtois védeni tudta a nem eléggé a kapu széle felé tartó próbálkozást. Hiába azonban a két gól, nem tudok jó szívvel jobb pontot adni a Levanténak, mert a hazaiak támogatása, és Aitor kapus nélkül egy pillanatig nem lettek volna meccsben. Egy jó pont azért, mert ők is felismerték, hogy a védőink intenzív letámadásával lehet keresnivalójuk (még ha most ebből közvetlenül nem is értek el gólt).
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Casemiro (8,5)
A csapat meghatározó tagja tudott lenni a neki szabott egy órában. Az előző meccstől eltérően sokkal többet mozgott hátra a két középhátvéd közé a labdakihozataloknál folyamatos opciót kínálva, a rárontó védők sem tudták megzavarni. Védekezésben kevesebb dolga akadt, de volt kontrát megakadályozó mentése is utolsó emberként a bal oldalon. A harmadik gólnál egy okosan kitolt labdát követően remekül vette észre a kínálkozó folyosót, befutott, a labda jött, ő pedig pontosan fejezte be az akciót. Lehozatala után a Real Madrid kártyavárként omlott össze, mivel a szerepkörét senki sem tudta átvenni (fun fact: a felnőtt keretben nincs több DM).
Thibaut Courtois (6,5)
Kettő gólt kapott közvetlen közelről, amelyeket nem igazán lehet kapushibának beállítani, az első talán egy óriási bravúrral védhető lett volna. Az önbizalmának azonban rendkívül fontos volt a hosszabbításban az a nagy védés. Hatalmas hárításnak nem lehet persze nevezni, mert a labda alig tartott el a középúttól, de lelkileg talán nem is jöhetett volna jobbkor a belga számára egy három pontot érő mentés.
Dani Carvajal (6,5)
Az első félidő után áradoztam magamban Daniról, még a félidei posztunk alá is beírtam, hogy nagyon örülök neki, hogy ennyire remekül teljesít elöl és hátul egyaránt. Majd jött a második félidő, és jobbhátvédünk segített, hogy ne dilemmázzak azon, hogy akár egy tízest kiosszak neki. Az első vendég gól előtt nagyon könnyen jött be oldaláról a labda, majd a második találatnál Melero verte őt meg egy az egyben. Elsőre nem voltam róla meggyőződve, hogy a Levante játékosa szabályos körülmények között fejelt a kapuba, de többszöri visszanézés után megállapítható, hogy nem húzta le Carvajalt, oda-vissza volt egy kis kézimunka, de ennyi. Emellett volt még egy veszélyes labdaeladása is középen, amit végül megúsztunk. Így az öröm helyébe kétely lépett Dani kapcsán.
Sergio Ramos (5)
A Levante gyér támadójátékát elnézve nem igazán volt sok dolga neki és Varane-nak, csupán az építkezési fázis kibekkelése komoly hiba nélkül, illetve megakadályozni a vendégeket abban a néhány kulcsfontosságú helyzetben. Ez megint nem sikerült tökéletesen, de ez most nem egy csúnyán eladott labda, hanem egy középső elalvás okán, amikor Mayoral lépett ki a kapitány mellől, és paskolta a kapuba a labdát. Már a múltkor is leírtam, komoly probléma van az összhanggal a belső kettős között.
Raphaël Varane (6)
Ezúttal egy kicsit talán stabilabb volt, mint a kollégája, de az első gólnál ő sem tudta megakadályozni a Mayoral felé érkező keresztlabdát, viszont játékban tartotta őt a helyezkedésével. Az általában irányító Ramos mellett azonban most ő passzolt többször, és több szerelése is volt, mint Sergiónak, az egyik ilyenből indult a Real Madrid győzelmet jelentő találata.
Marcelo (7)
Érdekes meccs volt abból a szempontból, hogy a Levante nem igazán akart, vagy tudott az ő oldalán próbálkozni, így nem volt annyi feladata védekezésben. Elöl talán a szokásosnál kevésbé volt domináns, de ez a sok támadó szellemű játékossal maga előtt talán nem is annyira meglepő. Három kulcspassz azért így is beesett az „öregtől”, két sikeres csel, 91%-os passzpontosság. Szép munka.
Toni Kroos (7,5)
Szépen teljesített a német játékos, aki amellett, hogy rendre mértani pontossággal találta meg a társait, a kapu előtt is gyakran feltűnt, és lövésekkel is próbálkozott becsülettel. Aktivitása neki is a második félidőben lankadt, ami nem csoda, hiszen a védekező brazil társ helyett kapott egy alapvetően szélsőt, aki be lett erőltetve a középpályára. Ezzel a húzással pedig Tonira is valahol rákerült a lábbilincs.
James Rodríguez (8)
Ugyan a végére ő is eltűnt kissé, de amíg a csapat pörgött, addig egyértelműen a legjobbak között volt. Megkockáztatom, hogy stílusjegyeit tekintve sokkal egészségesebb szellemiségű volt így a középpályás trió, mint a statikusabb CKM-mel felállva. James vitt egy kis színt, egy csipetnyi lendületet a játékba, és kapocs tudott lenni a középpálya és a támadósor között, megszüntetve ezzel a két csapatrész közti szakadékot. A második gól előtti passza nevezhető egy szimpla kiugratásnak, de én az ilyen egyszerű labdáktól vagyok teljesen elragadtatva. Amikor csinálunk a 60%-os helyzetből egy 90%-osat, és nem agyatlanul belevisszük a labdát az ellenfélbe, meg elcselezgetjük. Öt kulcspasszt szedett össze, ebben a szempontban nem volt párja, és lendületesen rúgta be a kezdőcsapat ajtaját.
Lucas Vázquez (5,5)
Továbbra is olybá tűnik, hogy lefelé lóg ki a társak közül, viszont egy egész vállalható első félidővel tudott némileg kompenzálni. Aztán kicsit eltűnt, hogy középpályásként visszatérve a záró felvonásra már az idegpályáinkon lejtsen táncot egy rózsaszín tütüben. A szomorú az vele kapcsolatban, hogy egy kiváló squad player, szépen fogalmazva jó kiegészítő játékos, aki bizonyos helyzetekben beszállva megfelelő szerepkörben lendíteni tud a csapaton, nem beszélve arról, hogy fontos, hogy legyenek játékosaink, akik saját nevelésűként a bőrük alatt is a madridi címert hordozzák. Viszont a megfelelő helyen és időben tegyék ezt, és esetében nem állandó kezdőként, pláne nem középpályásként.
Karim Benzema (8,5)
Kettő gólt szerzett, és nagyon közel volt a harmadikhoz is, de a kapufáról ezúttal kifelé pattant a labda. Mindkét találatát jó helyezkedésének és megfelelő végrehajtásának köszönheti. Tavaly is vezére tudott lenni a csapatnak, és eddig idén is ezen a vonalon mozog, nem hiába, a mágikus kötés ezúttal is ott feszült a kezén. Remélem a doppingellenőrök nem néznek alá egyhamar, ki tudja milyen mikrochip van oda beültetve?!
Vinicius Jr. (7)
Carvajal kettős teljesítménye mellett a másik nagy talány számomra a fiatal Júnior performansza. Kifejezetten gyengén és erőtlenül kezdte a meccset, aztán szép lassan rázódott bele a találkozóba, előbb pár pofás összjátékkal, egy remek kiugrást és jó centerezést követően Casemiro tudott betalálni a passzából. Számos gólszerzési lehetősége adódott aztán a második félidőben, de vagy a szerencse, vagy a VAR, vagy a rossz célzás állta útját, ha pedig minden összeállni látszott, akkor egy-egy kapusbravúr fosztotta meg a találattól. Úgy gondolom, hogy hiba lenne megbélyegezni egy fiatalembert, akinek nem a tehetségével, vagy az alázatával van a gond, hanem egyszerűen görcsös. Amikor nincs gólszerzési helyzetben, akkor abszolút képben van, tökéletes példa a gólpassz, amikor nem akart cselezni, nem cifrázta a játékot, hanem az egyszerűt választotta. Tavaly sem véletlen zárt annyi assziszttal, kevesebb tapasztalattal a lábában. Amint ez a görcsösség végre feloldódik majd (ehhez tényleg idő és játéklehetőség kell), kapunk egy Neymart tenyérbemászó stílus nélkül. Mark my words.
Cserejátékosok
Eden Hazard (6,5)
Nem volt rossz debütálás, látszott, hogy a Levante játékosai nem igazán bírtak vele, ha belendült. Egy-két esetben talán passzolhatott volna, de ez talán egy hazai debütálás esetében bocsánatos bűn. Mindenesetre hosszabb távon szeretném a belgát a csapat húzóemberei között látni, és ehhez a gólok, gólpasszok és kulcspasszok egyaránt kellenek majd. Ki fog ez alakulni.
Éder Militão (5,5)
Sok emlékezetes megmozdulása nem volt, de a végén volt egy felesleges szabálytalansága, és ebből a szabiból fejelt majdnem gólt Vezo, éppen mellőle.
Luka Jović (-)
Semmi értelme nem volt 10 percre behozni, hacsak nem így akarjuk leépíteni az önbizalmát.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (4,5)
Háromgólos vezetést szórakozott el majdnem a Real Madrid hazai pályán egy középcsapat ellen, és ennek a legkomolyabb felelőse bizony Zidane volt, méghozzá a 60. percben. Ekkor hozta le a mester Casemirót, és küldte be a helyére Hazard-t, felborítva ezzel teljesen a csapat egyensúlyát. Innentől kezdve érkezett vissza ismét a meccsbe a Levante. Jović teljesen fölösleges tíz perces beállításáról már ne is beszéljünk, nem tudom milyen indíttatásból kell pár perccel kiszúrni egy új igazolás szemét, akinek komolyabb játéklehetőség kellene. Sokadszor mászunk bele ebbe a folyóba, hogy Zidane egyszerűen kicseréli magát a meccsből, semennyire nem tud együtt élni a játékkal, ami nem lenne baj, ha lenne taktikai mágus a stábjában, de nincs. Komoly bajok lehetnek még ebből.
Real Madrid – a világ leghosszabb reklámja
Persze ilyenkor felbukkannak a jólfésült védőügyvédek, akik a minimális kritika és ellenvélemény megjelenésénél is a westernfilmek párbajjeleneteit idézve, egy vadmacska reflexeit meghazudtolva rántják elő az örömkönnyekkel teli pillanatokat és a klub egykoron begyűjtött serlegeit, mint állandó adukat. Igen, ez a kényelmes: nem is kell szembenézni a gondokkal, mivel nincsenek gondok, csak valójában a hűtlen és elégedetlen szurkolók – azokkal van a probléma. Hát hogy lehetne ugyebár akár egy aprócska megjegyzést tenni, ami picit is takarja a vakító reflektorok fényét, mert az hiteltelen vélemény. Egy fenét. A valóság az, hogy a Real Madrid jelenleg nem más, mint egy neves sportszergyártócég vagy üdítőital reklámja. Kéznél vannak a nagy futballnemzetek nagy sztárjai, és mellettük pár fiatal játékos szinte a díszletek mögött bujkálva. Jókedv, felhőtlenség, pénzteremtés, némi labdázgatás persze, de semmi tét, a lényeg egyértelműen az, hogy a pénz ezért folyósítva lesz.
A meccseken épp csak nem lóg be egy mikrofon felülről, vagy épp csak nem hallani a gyártásvezető morgását a háttérből. Ugyanis futballmeccsnek nehezen lehetne az egészet nevezni, sőt, egyre bonyolultabb lenne annak hívni, már-már csúfolódásnak hatna. Egy tétre menő meccshez kell taktika, elképzelés, kellenek motivált játékosok, és nincs az az érzése a szurkolónak, hogy fejjel előre kiugrana a tévéje után a zárt ablakon. Zidane immár fél éve van a kormány mögött, és az előző szezon vége már egyértelműen eredménykényszer nélkül ment, be volt áldozva ezért a szezonért. Majd jött egy nyár, benne 300 elköltött millió, aminek hatására abszolút semmi nem tette motiváltabbá a sokszoros BL-győztes magot, viszont legalább sikerült teljesen szétbarmolni a középpályát. Emellett pedig a leginkább észrevehető elképzelés továbbra is a beívelgetések sorjázása, immáron kettő olyan csatárral, akik közül egyik sem az a kimondott Ibra-típus, mind a ketten inkább centre forwardként, mint strikerként írhatóak le. Emellett mindenki mindennel foglalkozik, ami éppen rettenetesen fontos, csak azzal nem, amivel éppen kellene, csak a pályán mutatottak mostanság nem tudnak annyi lájkot szállítani sajnos.
Mindemellett hiba lenne Zidane-t első számú felelősként megnevezni egy olyan problémában, amelyben a klub egésze elővehető, például Florentino Pérez legalább ugyanekkora mértékben. Nevének hallatán ismét Diglettként bukkannak fel a már megismert ügyvédeink, fül nélkül, szajkózva, hogy Pérez mekkora zseni, és azért erős elnök, és gazdaságilag mekkora spíler, stb. Nem vonom kétségbe a fentiek igazságtartalmát, de az érme másik oldala, hogy Florentino Pérez egy makacs üzletember. Aki inkább stadionépítésbe fektet, mert ott biztos profitot lát, akinek a hiúsága nem enged a Real Madrid közelébe valódi hatalommal és önálló gondolatokkal rendelkező sportigazgatót, és aki retteg a nagy sztárok és pénzcsinálók, galaktikusok nélküli Real Madrid gondolatától.
Ezzel a vezetői felfogással pedig nem véletlen, hogy elhalad mellettünk a világ. Amíg az 50-es, 60-as években kizárólag a nyers futballtudás számított, úgy a modern idők felé haladva egyre több a tényező az egyenletben, és a 21. században már elengedhetetlen szerepe van a tudománynak és a számítástechnikának is a futballban. Már nem pályaedzőkről és gyúrókról beszélünk, hanem adatelemzőkről, videoelemzőkről és fizioterapeuta-csapatokról. A kőegyszerű 4-4-2-től messzire vezet a modern foci felfogása: az alapfelállás csak egy „telefonszám”, sokkal fontosabb, hogy mi az ebből fakadó játékrendszer, hogy védekezésben és támadásban mit játszik a csapat, hogy az egyes játékosok szerepköre illik-e a stáb által megszabott rendszerbe. Ehhez képest a Real Madrid egy gyémántokkal kirakott hegyi barlang, ahol tüzet csiholunk, meg lándzsákkal vadászunk, közben a szomszéd városban már szerelik fel a rádiótávcsöveket, de mi legalább meg tudjuk sütni a tűz fölött azt, aki éppen aznap lesérült.
Vegyük észre, hogy nincs minden rendben! Vegyük észre, hogy nem jó, ha eredményből érvelünk, különösen, hogy a Barcelona hosszú ideje dominálja le a hazai (kiegyensúlyozottságot igénylő) terepen a klubot! Lehet a BL-serlegekkel még egy ideig nagyon kényelmesen bebugyolálni magunkat, de ez sehová nem vezet. Ide nem idő kell, hanem óriási változások, hogy a Real Madrid az esti film legyen, ami elé összegyűlik a család, és nem a szünetekben felkínált marketinggel átitatott töltőanyag, ami senkit nem érdekel.