Hazard vissza is tér…
Hazard vissza is tér Madridba. A klubban még debütálás előtt álló belga támadót hiába hívta be Roberto Martínez a soron következő EB-selejtezőkre, a válogatott orvosai megállapították, hogy még nem épült fel teljesen a sérüléséből. Eden így visszatér a Real Madridhoz, és folytatja a rehabilitációt, hogy a szünet után már bevethető állapotban legyen.
VÁLOGATOTT – a felnőttkeret 14 játékosa kapott meghívót a nemzeti csapatokba
Románia – Spanyolország (szeptember 5., 20:45), Spanyolország – Feröer-szigetek (szeptember 8., 20:45)
A heti meccsdömpinget a spanyolok nyitják az általunk érdekelt meccsek közül. A La Rojára az ötödik és a hatodik selejtező vár, Ramosszal és Carvajallal a fedélzeten nem kizárt a 100%-os mérleg megőrzése. Elsőként a második helyezett Románia vár a srácokra idegenben, a nemzeti stadionban, Bukarestben. Aztán hazatérnek a srácok, és a sereghajtó Feröer-szigeteket fogadják az El Molinónban. A románok elleni találkozót élőben közvetíti a Sport 1.
San Marino – Belgium (szeptember 6., 20:45), Skócia – Belgium (szeptember 9., 20:45)
A belga csapat jelenleg vezeti az I jelű csoportot, és erre minden esélye megvan a következő két kör után is. Hazard és Courtois válogatottja az Olimpiai Stadionban lép pályára San Marinóban, majd a túracipőt felhúzva mennek is Skóciába, ahol a Hampden Parkban vár rájuk a skót nemzeti tizenegy a hatodik körben.
Németország – Hollandia (szeptember 6., 20:45), Észak-Írország – Németország (szeptember 9., 20:45)
Természetesen Toni Kroos ezúttal is bekerült a német keretbe, akik szintén két EB-selejtezőn játszhatnak majd. Az első mérkőzés (papíron) a csoport rangadója és a játéknap egyik legjobban várt meccse lesz a hollandok ellen Hamburgban, majd jön a 4 meccsen eddig hibátlan Észak-Írország elleni csörte a Windsor Parkban, Belfastban. A Sport 1 élőben adja majd a német – holland meccset.
Szlovákia – Horvátország (szeptember 6., 20:45), Azerbajdzsán – Horvátország (szeptember 9., 18:00)
A Modrić által vezetett horvátok az E csoport második helyezettje, a szlovák válogatott ellen folytatja a selejtező-sorozatot, amely után Lukáék utolérhetik a csoportelső (és szabadnapos) magyar válogatottat. Másik meccsük hazájuktól távol vár rájuk, hiszen a bakui Backcell Arenában Azerbajdzsán csapata szeretné megszorongatni őket majd. Az azeriek elleni összecsapást a Sport 1-en lehet követni élőben.
Wales – Azerbajdzsán (szeptember 6., 20:45), Wales – Fehéroroszország (szeptember 9., 20:45)
Gareth Bale-re és társaira szintén két meccs vár, de ebből csak az egyik lesz tétmérkőzés. Az E-csoportnál maradva először a sereghajtó azerieket fogadják a Cardiff City Stadiumban, majd ugyanitt várják egy teapartira a fehéroroszokat is, de csupán barátságos keretek között.
Brazília – Kolumbia (szeptember 7., 2:30), Brazília – Peru (szeptember 11., 5:00)
Casemiro, Vinicius Jr. és Militão egyaránt tagjai Tite legfrissebb keretének, akik ezúttal barátságos meccseket játszanak majd, méghozzá az Egyesült Államokban. A kolumbiaiak ellen Miamiban játszanak majd, a Hard Rock Stadiumban, majd irány LA, és a Memorial Coliseum, ahol négy nappal később Peru vár a brazilokra.
Franciaország – Albánia (szeptember 7., 20:45), Franciaország – Andorra (szeptember 10., 20:45)
Egy kötelező és egy még kötelezőbb tétmeccs vár a franciákra hazai pályán. Varane és Areola csapata ki sem mozdul majd a Stade de France-ból, ahol hetedikén Albániát, tizedikén pedig Andorrát fogadják majd. A H csoportban három kilenc pontos csapat van jelenleg, a franciák talán most el tudnak szakadni a török-izlandi kettőstől.
Costa Rica – Uruguay (szeptember 7., 4:00), USA – Uruguay (szeptember 11., 2:00)
Uruguayra kettő tét nélküli mérkőzés vár majd, ezúttal is Valverdével a keretben. Először Costa Ricába utaznak, ahol a Los Ticos a nemzeti stadionban fogadja őket, majd tovaszállnak az USA-ba, ahol a Busch Stadium gyepén kell megküzdeniük az Egyesült Államok válogatottjával.
Szerbia – Portugália (szeptember 7., 20:45), Luxemburg – Szerbia (szeptember 10., 20:45)
A szerb válogatottra több európai csapathoz hasonlóan két selejtező vár, egy otthon, egy idegenben. Luka Jović és csapata először a portugálokat fogadja a Crvena zvezda stadionjában, majd három nap múlva repülnek Luxemburgba, ahol a jelenleg második házigazda ellen kell begyűjteniük a három pontot. A szerb – portugál összecsapást élőben közvetíti a Sport 1.
Egytől egyig: Villarreal – Real Madrid (2-2)
Csapatok
Villarreal (5,5)
Világosan látható volt bennük az a kettősség, ami miatt elöl és hátul egyaránt gólveszélyesek eddig a bajnokságban. Nem túlzás, hogy csupán a madridi hibákkal és hiányosságokkal tudtak élni, inkább a vendégek tartották meccsben őket. A hazaiak taktikájának része volt a védőnégyes labdakihozatalának megzavarása, különösen a belső kettősé, mivel a labdakihozatali szakaszban a szélsővédők már támadásban vannak, és a csapatrészek közötti hézagok miatt a középpályások nem feltétlenül tudnak megfelelő passzopciót nyújtani. Az első gól pontosan egy ilyen hibának köszönhetően következett be, Ramost megzavarva tudott lendületes kontrát vezetni és góllal befejezni a Villarreal. A második gól egy bedobás utáni labdajáratást követő beadásból eredő kavarodás eredménye, bár a build-up szép volt (ki kell emelni Moreno szerepét a gólban), azért Fortuna itt is a Villarreallal volt. A fentiekből következik, hogy pofás támadósor mellé ingatag védelem társul. Míg elöl Moreno és Ekambi agilisak, gólveszélyesek, folyamatos nyomás alatt tartják a védőket, a széleken Chukwueze és Gómez, valamint támogatásul Quintilla jól zárkózik a támadásokkal, addig hátul könnyen zavarba hozható mind a középső védelem, mind pont a Quintilla őrizete alatt álló bal oldal, ami talán valamelyest ingatagabb, mint Mario Gaspar oldala. És bár Cazorla és Iborra remek középpályások, a pálya centruma ugyanannyira kiszolgáltatott az ő esetükben is, mint a Real Madrid esetében, csak a rövid passzos játék helyett választott konstans beívelések elfedték mindezt. A Villarrealtól hasonló folytatás várható, rengeteg gól, kiesni nem fognak, ahogy az európai kupaindulás kiharcolása sem tűnik egyelőre reálisnak a részükről.
Real Madrid (6)
Egy gólokban gazdag, de színvonalát tekintve impozánsnak nem mondható meccsen minimálisan jobb csapat tudott lenni a Real Madrid, azonban ezért önmagában nem adnak győzelmet, sőt, a végül kibrusztolt egy pont elérése is elég neccesre sikeredett. A kezdő és ehhez mérten a keret kialakítása önmagában már felvet kérdéseket. Zidane papíron egy 4-4-2-es alapfelállással küldte harcba az övéit, ami világossá tette egyrészt a tömegesen érkező beadások veszélyét, másrészt a pálya közepének teljes feladását. A félelmek nem voltak alaptalanok, mindkét jóslat beigazolódott. Mindkét Zidane-érára jellemző, hogy a széljátékon és az íveléseken óriási a hangsúly, a játékosok egyéni tudására építünk, miközben csapatszintű védekezés egyáltalán nincs, az egyéni is csak nyomokban kerül elő. Fájó volt látni, hogy sok alkalommal az összjáték lehetőségét sem keresve nyomkodta be a csapat a labdát a semmibe, durván leegyszerűsítve és kiszámíthatóvá téve a támadásokat. Azt alapból érdemes tisztázni, hogy bár Benzema és Jović jó felépítésű támadók, és nem esik nehezükre fejpárbajt nyerni, ugyanakkor nem erőcsatárok. Azaz teljesen fals arra építeni, hogy fejelgessék be a labdákat, mivel erre fel tudnak készülni könnyen a hátvédek, akár extra létszámban, plusz a technikás megoldásaikban jóval több a potenciál. Az ívelések feleslegessége igazolást nyert az este, mivel egyik madridi gól sem ilyen helyzetből jött, hanem két-két kulcsfontosságú egyéni megmozdulás eredményeképpen.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Gareth Bale (8)
A walesi eredményes produktuma nélkül itt nem termett volna a madridiak számára egy fia pont sem. Az első találatnál jókor volt jó helyen, a másodiknál viszont egy rendkívül szemfüles lövést eresztett el, amivel a Real Madrid megőrizte veretlenségét. A hajrában kiállították két gyors sárga lapot követően, de ez nem von le az érdemeiből. Mindenképpen örömteli, hogy rendeződni látszik a körülötte kialakult helyzet, és persze kellettek a sérülések is, hogy meglegyen számára a kellő játékmennyiség, de talán mindkét fél belátta, hogy így profitálhat ez a helyzet a legtöbbet.
Thibaut Courtois (6)
Egy-két hatalmas hárítás ellenére is kapott két gólt, mindkét esetben merőben kiszolgáltatott helyzetben találta meg őt az ellenfél. Az első gólnál felmerülhet, hogy alatta ment be a labda, de súlyos ferdítés lenne ezt hibának nevezni, inkább kicsit azt érzem, ha van rajta sapka az a baj, ha nincs az a baj (ha felette lövi el a támadó, akkor miért nem vetődött feljebb, stb.). A belgának nincs szerencséje egyelőre sem az előtte összehozott védelmi hibákkal, sem a kipattanókkal, egy clean sheet jót tenne az ő önbizalmának is. Bár a szurkolók sosem fogják őt igazán megkedvelni vagy elfogadni, úgy hiszem hosszútávon nem egészséges ha a saját játékosunk sikertelenségét hajszoljuk, mert az a csapat törekvéseivel megy szembe.
Dani Carvajal (6,5)
Döcögősen indult a szezonja, de a maival talán elkezdhet kilábalni a nyári pihenésből Dani, aki egy átlagos teljesítményt hozott ezúttal. Az első gólban óriási érdemei vannak, hiszen a gólpassz mellett az építkezési fázisból is kivette a részét. Védekezésben nehezebb dolga volt, mint Mendynek, hiszen a Villarreal emberei előszeretettel kóvályogtak inkább az ő oldalán. A második gólnál Ontiverosszal szemben talán lehetett volna egy kicsivel határozottabb. Támadásban néha azt éreztem, hogy a nem megfelelő játékrendszer és Lucas mozgása is korlátozza őt.
Sergio Ramos (4)
Karcsú középpálya ide, akadozó támadójáték oda, a Real Madrid leggyengébb csapatrésze jelenleg a védelme, annak is a közepe. A Ramos-Varane páros egyszerűen nem működőképes, és ez nem egy meccs alapján mondható el, hanem egy hosszú ideje tartó folyamat újabb lépcsőfokaként definiálható. A trademark győztes fejpárbajok, kemény szerelések és keresztlabdák sem tudják elfedni azt, hogy Ramos rendkívül labilis kiélezett helyzetekben, és labda nélküli mozgásban teljesen el van veszve a pályán. Meggondolatlan volt az első bekapott gólt megelőzően, hiszen a szélsővédők a felfejlődési fázist elhagyva már támadólag léptek fel, így labdavesztés után adódott a kiszolgáltatott helyzet.
Raphaël Varane (4)
Hiába nem volt konkrét és kimondott hibája a góloknál, nem lehet azt mondani, hogy ne csinált volna valamit rosszul mindkét esetben. Először behátrálás után a leshatárt hátratolva, majd megtorpanva sima passzopciót enged két irányba, majd másodszor kulcsfontosságú fejpárbajt veszít, ezután megelőzik őt. A letámadások talán őt hozzák leginkább zavarba, látszólag nem tud mit kezdeni a rásprintelő támadókkal, és ritkán hoz jó döntéseket. A páros vesszőfutását elnézve csak idő (és megfelelő edzői döntés) kérdése, hogy Militao mikor kaphat komolyabb lehetőséget a Real Madridban.
Ferland Mendy (7)
A védelem (és a csapat egyik) legjobbja volt a francia balbekk, aki ízelítőt adott abból, hogy hogy kéne funkcionálni nagyjából ezen a poszton. Ajánlólevélnek bőven jó volt, hogy Chukwuezét lazán zsebre vágta, aki előszeretettel kerülte a vele való találkozást, és akit végül le is cseréltek. Kellően kemény és határozott volt, emellett igyekezett kísérni a támadásokat, és sokkal szívesebben lőtte be inkább laposan a labdákat, mint ívelt, ami külön imponált a számomra. Marcelo felkötheti a gatyáját.
Casemiro (6,5)
Óriási kettősség van bennem Casemiro játéka kapcsán. Egyrészt a taktika valahol elengedte a kezét, jóval felszabadultabban mozoghatott, kvázi free role-ban, amelynek köszönhetően a brazil csillogtatni tudta irányítói készségeit, ugyanakkor szintén a rendszer adta szabadságnak köszönhetően még üresebb volt a középpálya az ellenfél támadásainál, és a kötetlenség az amúgy is meglévő fejetlen labda nélküli helyezkedéseknek csak adott egy hatalmas lökést. Utóbbira kiváló példa a második kapott gól előtti helyzet, amikor nem tudta lekövetni Gerard Morenót, hanem támolygott csak az ürességben. Azt érzem vele kapcsolatban, amikor valaki úgy akar betemetni egy gödröt, hogy kiás egy másikat. Azaz annyira intenzív vele kapcsolatban a kettősség érzése, hogy szinte tudjuk, hogy bizonyos aspektusból nyerünk vele, ugyanakkor valamilyen szegmensben biztosan gyengébbek leszünk általa.
Toni Kroos (6)
Zidane rendszeresen használja Kroos-t áldozati bárányként a taktika oltárán. Egy szilaj Casemiróval és a túltöltött szélekkel sejthető volt, hogy nem lesz könnyű estéje. Nagyon egyedül volt a pálya középső részén, amikor a támadásokat kellett építeni, a többiek rossz/távoli helyezkedése miatt nehéz volt jó döntéseket hoznia, többször is széttárta a karját, hogy „most kinek adjam a lasztit srácok?”. Gólhelyzetei is voltak, de hatalmas bravúrokkal sikerült elhárítania ezeket az ellenfél kapusának.
Lucas Vázquez (3)
Epic. 283762876347235698238527 beadás újfent, semmi kreativitás újfent. A Villarreal gyengébb oldalát szét lehetett volna verni, de pont ott voltunk sablonosak és szürkék, ahol lehetett volna igazán virgonckodni. Lucas jó játékos, remek ember, de egyszerűen nem szabadna különösebben építeni rá, és a játékára a Real Madridnak, mert ahhoz kevés, nem elegendő, nem hoz egy állandó magas szintet, és nem elég nagy klasszis és egyéniség ehhez.
Karim Benzema (4)
Számomra most rendkívül kevés volt a francia támadó. Kevés hasznos labda nélküli mozgással, és ebből adódó összjátékkal, illetve egy kapufával zárta a találkozót, amit érzésem szerint pedagógiai és teljesítmény által indokolva sem szabadott volna végigjátszania.
Luka Jović (6)
Hasznosabban játszott, mint Benzema, az első gól előtt tanári mozdulattal tette tovább a labdát Carvajalnak. Kapu mellé tartó lövésénél is jó megmozdulással került helyzetbe és verte meg védőjét, sokszor húzódott vissza labdáért, de legtöbbször feleslegesen a taktikának köszönhetően. Szinte éreztem, hogy ő lesz ennek ellenére elsőnek lecserélve, amiről ordított, hogy borzasztó döntés, megérdemelte volna a 90 percet.
Cserejátékosok
Luka Modrić (6,5)
Érdemes volt behozni őt, hiszen a második gól előtt ő szerzett labdát, és szóló után ő tolta ki Bale-nek azt. Mondhatni remekül szállt be.
Vinicius Jr. (5)
Negyedórákért felesleges volt őt itt tartani, semmire sem fog menni ezekkel, ha a fejlődését tartjuk szem előtt.
Fede Valverde (-)
Letüdőzte ő is a Villarreal stadionjának atmoszféráját.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (3)
Látatlanban is merőben vakmerő és egyben elrettentő gondolat volt a 4-4-2 tőle, ezzel a kezdőcsapattal, ráadásul teljesen nyilvánvaló volt, hogy sokadszorra unalmas és kiszámítható ívelésekkel akarunk célt érni, ami szánalmas, tekintve, hogy mennyi technikás játékosa van a keretnek. A mérkőzés eseményeivel nem tudott élni, nem szervezte át a csapatot az első gólt követően, holott tisztán látszott, hogy középen vékony a csapat, és nem változtatott az íveléseken úgy sem, hogy a Villarreal sem volt igazán éles középen. A Jović – Modrić csere érthetetlen volt, a Lucas – Vinicius későn jött, a Kroos – Valverde váltás meg felesleges volt, ellenben lehetett számítani mind a háromra. Egy újabb nyerhető meccset engedett ki a kezéből a csapat, és ebben oroszlánrésze volt Zidane-nak és a meccselésének.
Nyárbúcsúztató hiszti és siránkozás
Igen, sok lélekbe gázolunk most bele, nyilván lesznek dühös reakciók, kivett lájkok, de megéri. Megéri fellépni, és talán kicsit túl sokat is vártunk ezzel, de jobb később, mint soha. Ugyanis lassan mozgalmi szinten próbálják meg egyes hangadók generálni a feszültséget az átigazolási cikkek, hírek alatt, kvázi kötelességnek érezve a fontoskodó rosszallást és megvetést. Egyvalamit kellene megérteni. Ez az irány a működésünk egy szegmense a sok közül, és amíg érdekelni fogja a szurkolók egy részét, addig ezek az írások, cikkek, pletykák ugyanúgy megtalálhatóak majd nálunk. Semmi probléma nincsen azzal, ha ez valakit nem érdekel, nem köt le, és már unja ezeket a híreket, szerencsére van lehetőség ezeket a posztokat kihagyni, és nem kötelező se reagálni rá, se kommentelni ezek alá. Ugyanis míg az építő jellegű kritikára odafigyelünk, és mindig szívesen vesszük, az a szint, amiről most beszélünk, egy négyéves kiscsoportos homokozólapátos csapkodásához hasonlatos. Sajnos ebben az esetben viszont a leggyakrabban felnőtt emberekről beszélünk, akik egyszerűen vagy kívánják a figyelmet, vagy szétfeszíti a mellkasukat a büszkeség, hogy interneten jól odamondhassanak.
Viszonylag gyorsan szállítjuk nektek a hivatalos honlap híreit, a kereteket, a nyilatkozatokat, közvetítjük és értékeljük a meccseket, szubjektív cikkeket írunk, meccsnézéseket szervezünk, újabban kiváló grafikákkal is kedveskedünk, mindezt abszolút a szabadidőnk rovására, ingyen, minden futballkedvelőnek (mivel tudjuk, hogy nem csak madridisták követnek minket). Éppen ezért ocsmány érzés kis csapatunknak, amikor rendszeresen lábtörlőnek használ minket az átigazolási pletykák alatt néhány követő, de próbáltunk elnézőek és türelmesek lenni. Ugyanis többségében csak egy hajóban evezünk, egy csapat felé húz a szívünk. Sohasem állítottuk, hogy amit lehozunk pletykaként, az 100%-ig úgy is lesz, ha valami hivatalos hír, azt kiemeljük. Mi nem jutunk el a tárgyalóasztalokhoz, nem beszélünk ügynökökkel és sportigazgatókkal, nem vagyunk egy játékosnak sem a haverja, így mi is csak a külföldi (elsősorban a spanyol) forrásokra hivatkozva írunk dolgokról. Ráadásul biztos egy részének komoly valóságalapja lehet egy szakaszon, de a tárgyalások el tudnak halni ezer és ezer ok miatt (ügynök, játékos, pénz, bónuszok, sérülés, jobb ajánlat, stb.).
Értük, értetek csináljuk ezt napról napra
Szóval oké, megértjük, ha valaki már baromira unja a nyarat, és a kerettel kapcsolatos találgatásokat. Viszont mi meg azt unjuk, hogy egyre gyakrabban találkozunk olyan tartalommal a hozzászólások között, ami jóindulattal sem nevezhető se építő jellegűnek, se hasznosnak. Úgyhogy mindenkit kérünk, hogy vegye ezt egyfajta figyelmeztetésnek, mert bár szeretnénk minél több emberhez eljutni, minél több madridistát tájékoztatni a klub mindennapjaival kapcsolatban, összehozni a hazai szurkolói társadalmat, de nem minden áron.
Egy hasonlat a végére: tekints az oldalunkra úgy, mint egy zöldség-gyümölcsösre. Ha kedveled ezeket, biztos sok olyan élelmiszert találsz, amit szívesen elviszel. Dinnyét, paprikát, paradicsomot, de mondjuk a krumplit nem. Mi a megoldás? Viszel dinnyét, paprikát, paradicsomot és valószínűleg nem állsz a burgonya fölé és ordítod oda a zöldségesnek, hogy „ÉN A KRUMPLIT NEM SZERETEM ÁM, AKKOR MINEK ÁRULJA?!” Ugye.
Az AS Roma elleni keret
Kapusok: Courtois, Navas és Toni Fuidias
Védők: Carvajal, Militão, Varane, Nacho, Marcelo és Odriozola
Középpályások: Kroos, Modric, Casemiro, Valverde és Isco
Támadók: Hazard, Benzema, Bale, Lucas Vázquez, Jović és Vinicius Jr.
Kimaradt: Mendy, Asensio és Brahim sérülés miatt, Ramos, Lunin, James és Mariano pedig technikai döntés miatt.
AS Roma – Real Madrid (barátságos mérkőzés)
Helyszín: Roma (Stadio Olímpico); Időpont: 2019.08.11. (vasárnap) 20:00; TV: Realmadrid TV
Mérlegelünk. Mér’ legelünk?
Úgy néz ki, hogy Bale egy ideig velünk marad. Még ha a walesi szupersztár távozik is a klubtól, Hazard felsőtestén továbbra is ott lesz egy kicsi. Tudom, kemény szavak ezek egy olyan embertől, akinek formálódó apukateste olyan messze van az élsporttól, mint Hazard mez az S-es vállfától, de mielőtt előhúzzuk a pakliból a „mit tettem én le az asztalra” kártyát, inkább pattintsuk ki ugyanezt a lapot Eden felé. Mit tett eddig Eden Hazard a Real Madridért? Legyünk igazságosak, és mondjuk azt, hogy tétmérkőzés hiányában egyelőre csak formálódhat az igazság, és csupán aggasztó jelek szolgálhatnak támpontként. Bár ezek egyre csak sűrűsödni látszódnak, én azt a tábort képviselem, aki nem kongat augusztusban vészharangot, úgy gondolom, hogy 8-10 tétmeccs alapján már azért mutathat egy bizonyos irányt Zidane csapata. Az előszezon nem sokban különbözik a zsákbamacskától, ami az eredményességet illeti, jó-jó, a hetes nem volt szép, de legalább az Atléti ezt kiteheti a vitrinbe.
Viszont az eredményektől függetlenül az erőnléti állapot, a motiváció már most is megmutatkozik valamelyest, állítom, hogy lehet gyenge meccset hozni úgy, hogy szemmel láthatóan nem alibizett, vagy lődörgött valaki a pályán, csak egyszerűen nem jöttek össze a dolgok. Ott van például Rodrygo vagy Kubo, akikre a Castilla vár, akik be kellett, hogy érjék 15-20 percekkel, és sütött róluk, hogy minden egyes perc számukra aranyat ér. És ott van Hazard, aki azt sem tudta milyen rendezvényen van. Ezért a profi játékosért egy Real Madrid tett le az asztalra százmilliót. Az a Real Madrid, amely a trófeaterem-töltögetésben megtorpanva borzalmasnak mondható szezon után sztárjátékost, húzóembert akart hozni. És elhozta azt a labdarúgót, aki már legszívesebben a Lille-ből idejött volna, de erre végül csak most nyáron került sor. Erre ideállít Eden, minimum több kiló felesleggel, csak annyira eltévedve a pályán, mint Ozzy Osbourne egy balettintézetben. És marhára nincs arra utaló jel már meccsek óta, hogy ez annyira nagyon zavarná.
És tudom, már szinte hallani vélem, hogy előszezon van, mégis kit érdekel, majd tétmeccsen jól megmutatja, és akkor én majd jaj de szégyellhetem magam.
Ennek az embernek élete formájában kellett volna megérkeznie a Real Madridba.
Ha már kisgyerekként erről álmodozott, ha már a példaképe lehet az edzője, ha megkapta az esélyt, hogy a világ legnagyobb klubja látott benne fantáziát, és letette a százast a Chelsea asztalára, akkor Eden Hazard-nak meg kellene szakadnia. Fényként kéne ragyognia egy nagyon sötét alagút végén! Egy vert seregben is élharcosként kéne helytállnia. Tündökölnie kellene az edzéseken és a maximumot teljesíteni akkor is, ha azért menne a menet, hogy ki mehet hamarabb zuhanyozni. Ha szükséges tovább marad, gyakorol, szabadidejében is edz. Még messzire sem kell mennie a példáért, hiszen Cristiano Ronaldo klubikon volt a madridi évek alatt, de minden egyes nap megszakadt az edzőteremben, az edzéseken a gyakorlatok, meccsek során, hogy aztán a meccsek többsége róla szóljon, ezzel beírva magát a Real Madrid históriáskönyvének aranyozott oldalaira. De mondhatjuk azt a Benzemát, aki az elmúlt szezontól kezdve jóval komolyabban ügyelt az erőnlétére, az étkezéseire, az edzések mellett rendszeresen jár futni, és ez meg is látszik a teljesítményén. Hazard-nak kellene csillognia, majd megveregetnie Vinicius vállát, hogy eljön a te időd is, öcsi.
Milliónyi morózus madridista megpuhításához muszáj mindig maximumot melózni.
Remélem Eden lenyisszantja az árcédulát az edzőmezről, kicsit összeizzadja, aztán szól a szertárosnak, hogy "eggyel kisebbet, főnök"!
A második Pérez-korszak 10 legjobb igazolása
10. Vinicius Jr. (2018, Flamengo, 45 millió euró)
Listánk tizedik helyezettje felé a bizalom egyelőre inkább megelőlegezett, hiszen csak egy szezont töltött velünk eddig, annak egy részét ráadásul a Castillában. Azonban egyre világosabban látszik, hogy Florentino Pérez nem döntött rosszul, sőt mi több, csiszolatlan gyémántot vett. Emlékezetes, hogy amikor a Real Madrid előszerződést kötött, úton-útfélen körberöhögték a klubot, hogy egy random brazil tinédzserre 45 milliót szór el, két évvel később meg ott tartunk, hogy egyrészt ez egyáltalán nem számít már olyan komoly összegnek (sőt), másrészt a srác már 70 millió eurót érve a keret második legértékesebb tagja Eden mögött. Az elmúlt idényben egyelőre az előkészítésben remekelt, 12 gólpasszt osztott ki a társaknak, de sikerült betalálnia a bajnokságban és a kupában is. Való igaz, a befejezéseken javítania kell, a kapu előtt határozottabbnak kell lennie, de a srác még csak most lesz 19, van ideje bőven.
9. Marco Asensio (2015, Mallorca, 3,5 millió euró)
Sok elég jó vétel jellemezte ezt az időszakot, így Marco Asensio mindössze csak a kilencedik helyre ért oda. A spanyol szélső 4 évvel ezelőtt érkezett az éppen a napokban feljutó Mallorcától 3,5 millió euró ellenében, majd rögtön egy tanulóévet töltött az Espanyolnál. Aztán 2016-ban visszatért, és ezután ő lett az ifjú nyerőember, aki sokszor csereként beszállva lőtt bombagólokat, kötötte a csomókat a klasszis védők lábára, és ejtette ámulatba a világot. A körülötte lévő hype az előző szezonban alábbhagyott, tekintve, hogy Marco elég visszafogott idényt tudhatott magáénak. Az viszont világos, hogy a tehetsége megvan, és hagyni kell neki egy új szezont és egy új posztot, méghozzá a jobb oldalon, ahol akár stabil kezdővé is kinőhetné magát, ráadásul jól is érzi magát ezen a szélen. Meglátjuk mi lesz, remélhetőleg Zidane talál neki helyet és perceket is, bízzunk benne, hogy a legjobb évei még csak most jönnek.
8. Casemiro (2013, São Paulo, 6 millió euró)
Dél-Amerika tankja 2013 elején került kapcsolatba először a Real Madriddal, akkor még a Castillában töltött egy fél szezont kölcsönben. A vezetőséget sikerült meggyőznie a pár hónap alatt, így nyáron hivatalossá vált a transzfer potom 6 millió euró ellenében. Debütáló szezonjában elvétve kapott lehetőséget, így a fejlődése érdekében 2014-ben Portóba került egy idényre kölcsönbe, ahol azonnal kulcsember lett, játszott több, mint 3000 percet, így egy nagy adag tapasztalattal felvértezve került vissza Madridba. A spanyol fővárosban pedig összeállt a CKM, és a brazil védekező középpályás mind a három győztes BL-döntőt végig a pályán töltötte. Játéka igen hullámzó, nagyszerű szerelések, és váratlanul szép gólok mellett helyezkedési és technikai hibák is jellemzik azt, megítélése éppen ezért megosztó; egyesek a kezdő elengedhetetlen részeként tekintenek rá, mások amint lehet szabadulnának tőle.
7. Keylor Navas (2014, Levante, 10 millió euró)
Costa Rica koronagyémántja egy szokatlan igazolása volt Péreznek, hiszen nem igazán volt jellemző Madridban, hogy spanyol csapatból tapasztalt játékost igazoljon a klub, aki még csak nem is az a szupersztár kategória. A mindig szerény, istenhívő hálóőr inkább az anti-szupersztár halmazba tehető be visszafogottságával, barátságos természetével. Az más kérdés, hogy emellett egy klasszis kapus is főállásban, aki szinte sosem volt egyszerű helyzetben Madridban, és a listán szereplők közül talán őt érte a legtöbb megpróbáltatás az itteni tartózkodása alatt. Első szezonjában stabil cserekapus volt – ez volt a klublegenda, Iker Casillas utolsó idénye. Navas azért pár meccsen védhetett, és türelmesen kivárta a sorát, a várakozás pedig kifizetődő volt. A CONCACAF-zóna párducának helye a kapuban innentől kezdve megkérdőjelezhetetlen volt, emlékezetes bravúrok sorát és közös sikereket, kupákat égetve a madridisták memóriájába. Az egyik legerősebb kötődés a szurkolóktól az ő irányába van, éppen ezért övezte egyaránt felháborodás De Gea egykori lehetséges megszerzését, majd Courtois tényleges leigazolását, pedig nem nyeretlen kétévesek ők sem. A nézőtér szimpátiája egyértelműen Navas mellett van, de két dudás nem fér meg egy csárdában. Zidane nincs egyszerű helyzetben a posztot tekintve.
6. Karim Benzema (2009, Lyon, 35 millió euró)
Ha ez a tízes lista a legmegosztóbb madridi játékosokat szemrevételezné, a francia első helye annyira biztos volna, hogy oddsot sem adnának rá a fogadóirodák. Ostorozói és védelmezői között csattogós kommentpárbajok zajlanak, a két tábor ujja alatt úgy pörög a billentyűzet, mint Karim Insta-fiókja. Senkit nem szeretnék meggyőzni semmiről, sőt, annak az ellenkezőjéről sem, de annyi biztos, hogy a Benzema-karakter mellett nem lehet elmenni, ha Pérez igazolásairól, és az elmúlt évek támadójátékáról van szó. Ami a véleményfolyamok alapján nagyjából körvonalazódni látszik, az a következő: ha kilencesünk belőné a 90%-os vagy afeletti helyzeteit, akkor biztosan nem lenne ennyire eltérő a megítélése. Ítészei ugyanis leginkább a gyilkos ösztönt, a pontos befejezéseket, a kiszámítható góltermelést hiányolják tőle, a másik oldal kiemeli az összjátékban való hatékonyságát, árnyalva azzal, hogy nem klasszikus befejezőről, hanem amolyan hamis kilencesről beszélünk, akinek legalább annyira feladata az irányítás, mint a gólszerzés. Utóbbi szempontjából az összesített ranglistát és az elmúlt szezont tekintve sem panaszkodhat, az előző idényben meg is választották a csapat legjobbjának. Az Ancelotti-módra felvont szemöldökök suhogásának hangfoszlányai már csiklandozzák a fülemet, amiért Navas elé került a listán – de Benzema ettől még egy teljes évtizedben határozta meg a Real Madrid támadásait, néha erősebben, néha kevésbé, de a klasszis társak bizalma és állandósult dicsérete minimum sokatmondó.
5. Raphaël Varane (2011, Lens, 10 millió euró)
A francia vonalnál maradva, a Lens ifjú zsenije mindössze 18 esztendősen került a Real Madridhoz, az átaigazolásban pedig állítólag hatalmas érdemei vannak egy bizonyos Zinédine Zidane-nak. Az első cikkünkben róla, 2012 januárjában még csak remélni tudta, hogy többet játszik, illetve nem merte biztosra állítani, hogy övé és Ramosé a jövő a belső posztokon. Az idő pedig mindenre választ adott végül. Amikor még tojáshéjjal a fenekén leradírozta a prime éveit élő Messit az El Clásicón, már az egész világ tudta, hogy Zidane valamit nagyon láthatott benne. Stabil helye azonban csak azután lett a csapatban, miután Pepe is távozott Madridból. A 26 évesen már 57-szeres válogatott védőnek szilárd helye van a nemzeti csapatban és a Realban egyaránt, mindazonáltal némi törés azért volt az évek során a fejlődésében, és a legmagasabb polcra továbbra sem lehetne őt elhelyezni. Karrierjét folyamatosan sérülések hátráltatták, rengeteget szenvedett a térdével, az előző idénye pedig a leggyengébbek között volt. Mégis alkalmanként előbújik belőle az az érett, klasszis középhátvéd, amit mindig szeretnének látni tőle a madridisták. Ezen a poszton még további tíz jó éve lehet, részemről bízom abban, hogy mindent megtesz majd a kezdő státuszért, különösen hogy Militão személyében fiatal, ígéretes konkurenciát is kap maga mögé.
4. Xabi Alonso (2009, Liverpool, 34,5 millió euró)
A lista egyetlen szereplője, aki már visszavonult. Aktív pályafutása lezárását követően visszatért hozzánk az utánpótlásba, most nyáron pedig a Sociedadhoz került, ahol a B csapat edzője lesz majd. De tekerjünk vissza tíz évet az időben! 2009 nyarán Pérez megérkezett és Benzema, valamint a lista egy további, még hátralévő szereplője mellett Xabi is ebben a transzferablakban érkezett Liverpoolból. Bár a 2010-es évek második fele, és az európai klubfutball trófeaesője, a Nagyfülű-tripla elkerülte őt, a második Pérez-korszak első felének kulcsembereként a sikerkorszak előkészítésének vitathatatlan letéteményese volt, mégha a karrierszakasz megkoronázásaként a ’14-es döntőn való szereplés nem is jött össze eltiltás miatt. Hihetetlen intelligenciája a pályán is megmutatkozott, zseniális passzai, meglátásai voltak, vezére volt a középpályán éveken keresztül. Technikai készsége és éles elméje az idő múlásával sem kopott, gyorsasága és a fizikuma azonban igen, és madridi pályafutásának végéhez közeledve ezt hozták fel leginkább ellene – amiben azért volt is igazság, annak ellenére, hogy még úgy is simán helye volt a kezdőben, hogy tényleg nem volt az a kengyelfutó gyalogkakukk. Viszont kevés nála szerethetőbb és fontosabb figurája volt ennek az időszaknak, utolsó állomáshelyén Münchenben, bőven 30 felett is 117 meccsen játszhatott 3 szezonban, ami nem kevés. Én bízom benne, hogy edzői pályafutása egy napon keresztezni fogja még a Real Madrid útjait, és újra összeállhat ez a nyerő páros.
3. Luka Modrić (2012, Spurs, 35 millió euró)
A görbelábú horvát kiválósággal kapcsolatos maradandó élmények közül rengeteget fel lehetne sorolni. De az első egyértelműen 2014-re tehető, amikor barátokkal, ismerősökkel, szurkolótársakkal feszülten néztük a Sugárban a kivetítőt. 93. perc, vezetett az Atlético, a labda kipattant szögletre. Luka kifut érte, ballal tereli a zászló felé. Simeone keze a tarkóján. Cristian Rodríguez aggódva pillant körbe a kispadon. Modrić felnézett, vett egy nagy levegőt, nekifutott, majd beadta… a többi pedig már történelem. A katalán újságok 2012 legrosszabb igazolásaként tüntették fel, nos azóta a legrosszabb igazolás négy BL-trófeában és megannyi szép győzelemben vállalt oroszlánrészt. Lebilincselő külsős oldalváltásai, villámgyors irányváltásai, egyszerű, mégis hatékony cselei cilinderbe öltöztették őt, a szurkolósereg varázspálcát kiáltott a kezébe (vagy inkább a lábába?) és mágusként látta őt a zöld gyepen. Tavaly hazájával is óriásit menetelt a VB-n, ahol ugyan végül alulmaradt a döntőben Franciaország ellen, Luka viszont az ezüst mellett egyéni sikerek tömkelegét söpörte be az évért, többek között az Aranylabdát is. És mégis, a legutóbbi szezonjában ő sem volt igazán önmaga, ráadásul idén ősszel már 34 éves lesz, így lassan elengedhetetlen, hogy átadja a stafétát a fiatalabbaknak. Hogy ki lesz a szerencsés utód, az lehet már idén, de legkésőbb jövő nyáron egész biztosan kiderül majd.
2. Toni Kroos (2014, Bayern München, 25 millió euró)
Az évtized legnagyobb rablása vitán felül Toni Kroos Madridba csábítása volt, nevetséges 25 millió euróért, manapság nagyjából ennyibe kerülhet egy Mbappé által leböfögött porcelántányér. Vagy egy egyharmad Harry Maguire. Azért van benne egy közös vonás Benzemával, hiszen az ellentmondásos, megosztó madridi játékosok top tízes listáján ő is stabil helyezést érne el. Kritikusai haját Zidane-i nagyságokba irthatta ki a tény, hogy Lukita elé helyeztem a listán, mikor a horvát több ideje van a klubnál, és sokkal nagyobb varázsló a pályán – és ebben nem is tévednek. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy Kroost nehezebb lesz pótolni, mint Modrićot, mivel a német makéléléi szinten tud kvázi láthatatlanul is fontos láncszeme lenni a csapatnak. Claude eladását évekig nyögte a Real Madrid… Az bizonyos, hogy Toni elég pocsék szezonon van túl, karrierje legrosszabbján, egyéni hullámvölgyét ő maga is elismerte. Nélküle azonban egyszerűen nincsenek támadásépítések. Casemiróra nem lehet ilyesmit bízni, Modrićnak pedig ugyancsak nem a tényleges építkezési fázisban van lényeges szerepe. Amellett pedig, hogy okosan passzol, még pontosan is. A pontrúgásoknál is neki van a legbiztosabb lába, így a szögletek és a beívelt szabadrúgások első számú felelőse is ő. Valahol jogos meglátás, hogy a védőmunkája igen karcsú, és nem mindig ér vissza megfelelően a kontrákkal, épp ezért véleményem szerint meg kell találni azt a szerepkört neki a pályán, ahol kevesebb munka hárul rá hátul, és többet tud foglalkozni a támadások közvetlenebb építésével, akár a tizenhatos előterében, befejezőként vagy előkészítőként a második hullámban.
1. Cristiano Ronaldo (2009, Manchester United, 94 millió euró)
Kinek volt kérdés az első hely? Cristiano neve egybeforrt a dobogó legfelső fokával, ebben az összeállításban pedig egy újabb aranyat tehet zsebre. 2009-ben Pérez robbantotta a kasszát, Sir Alex elengedte a portugál csillagot, akinek minden vágya volt a Real Madrid mezébe bújni, így az üzlet megköttetett. Bemutatására 70 ezer ember gyűlt össze a Bernabéuban, ami mindmáig rekord, és már akkor mindenki tisztában volt vele, hogy a klub történetének meghatározó játékosa került Madridba. Akkor még CR9-ként, hiszen a hetes mez a Real Madrid történetének egyik legnagyobb alakjáé volt, Raúl Gonzálezé. Az ikon egy közös idényt húzott le CR-rel, aki ezután már megkaphatta a hetest, és CR7 karrierje innentől kezdve üstökösként száguldott. Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb hangsúly volt a széleken, a cseleken, az előkészítésen, és az ötszörös Aranylabdás egyre több időt töltött a kapu előtt, számolatlanul szórva a gólokat. Versenyfutása Messivel éveken át uralta a sajtót, a szurkolói beszélgetéseket, olykor (olykor?!) vitákat, két hihetetlenül magas szinten lévő sportember kimondatlan vetélkedését szemlélhettük majd’ tíz éven keresztül. Minden létező, és nem létező rekordot átírt a madridi históriáskönyvekben, a közös sikerekből a klub és a játékos egyaránt profitált. Sokáig ténylegesen benne volt a levegőben, hogy Cristiano Madridból fog visszavonulni, vagy maximum Amerikába elmegy levezetni, a viszony azonban hűvössé vált a Real Madrid és a portugál ász között, így CR 2018 nyarán mindennel együtt 117 millió euróért klubot váltott, és a Juventushoz távozott. Az azóta eltelt egy évben a klub eleinte kínosan kerülte még az emlékének felbukkanását is, kihagyva őt összefoglalókból, nem felköszöntve a születésnapján, ám talán az elmúlt pár hónapban mintha finomodott volna ez a kommunikáció. Mert ugyan lehet nem kedvelni őt, vagy nem muszáj, hogy a kedvenceid közt legyen (mint ahogy személyesen nekem sem volt a kedvenc madridi játékosaim között), de azt amit a klubért tett 9 esztendő alatt, óriási hiba lenne elvitatni tőle – különösen magának a Real Madridnak.
(*1: Az igazolások között azokat nem vettük számításba, akik ténylegesen itt nevelkedtek, és opció után tértek vissza, így mondjuk Carvajal nem jöhetett szóba)
(*2: Mivel a lista erősen szubjektív, így annak sorrendje nemhogy vitathatatlan, de egyenesen kötelező nem egyetérteni vele.)
(*3: "A szerző hülye" nem valid érv, még akkor sem, ha amúgy igaz is lenne.)
Kilenc százalékkal ér kevesebbet az előző idény eleji keret…
A 24 vizsgált játékosból (Luca Zidane és Vinicius bevonásával, de a télen érkező Brahim Díaz, és a friss igazolások nélkül) 14 játékos ára csökkent le: Marcelo, Ramos, Navas, Bale, Nacho, Asensio, Isco, Modrić, Carvajal, Odriozola, Vallejo, Courtois, Varane és Mariano. Ez a 14 játékos összesen immár 25,6%-kal ér kevesebbet a tavalyi idény elejéhez képest. A legnagyobb csökkenés Marcelóé, aki 60 millió euró helyett immár csak 25 millió euróért van számontartva, ezzel 58,3%-ot rontva. Keylor és Ramos egyaránt 44,4%-kal csökkentek (a kapitány 45-ről 25-re, a kapus 18-ról 10-re), Bale pedig 33,3%-kal, 90-ről 60 millió euróra.
| Játékos | Jelenlegi érték | Az előző idény eleji érték | Különbség |
|---|---|---|---|
| Navas | 10 | 18 | -8 |
| Courtois | 55 | 65 | -10 |
| Luca Zidane | 1 | 0,3 | +0,7 |
| Carvajal | 50 | 60 | -10 |
| Odriozola | 25 | 30 | -5 |
| Ramos | 25 | 45 | -20 |
| Vallejo | 10 | 12 | -2 |
| Varane | 70 | 80 | -10 |
| Nacho | 25 | 35 | -10 |
| Marcelo | 25 | 60 | -35 |
| Reguilón | 15 | 1 | +14 |
| Casemiro | 60 | 60 | – |
| Llorente | 20 | 12 | +8 |
| Kroos | 60 | 60 | – |
| Valverde | 20 | 6 | +14 |
| Modric | 20 | 25 | -5 |
| Ceballos | 30 | 12 | +18 |
| Isco | 60 | 75 | -15 |
| Asensio | 60 | 75 | -15 |
| Lucas Vázquez | 25 | 25 | – |
| Vinicius | 70 | 35 | +35 |
| Bale | 60 | 90 | -30 |
| Mariano | 20 | 22 | -2 |
| Benzema | 40 | 40 | – |
| Összesen | 856 | 943,3 | -87,3 |
Két játékos esetét különösen érdemes megemlíteni. Asensiót 75 millió euróra taksálták tavaly ilyenkor, októberben már 90 milliót ért, hogy aztán mostanra visszaessen 60-ra. Marcelo hasonló utat járt be, mint Marco, csak ő 60 millióról indult, októberben 70 milliósan tartották számon, majd innen ért el döbbenetes 64,3%-os zuhanást. A mérleg pozitív oldalán hat játékos áll, akik növelni tudták értéküket: Reguilón (aki megtizenötszörözte árát), Luca Zidane, Ceballos, Valverde, Llorente és Vinicius. Négyen maradtak azok, akik ugyanannyiba kerülnek mint egy éve, ők Kroos, Casemiro, Lucas Vázquez és Benzema. igaz, a brazil és a német az októberi növekedés után találták magukat újra a kiinduló összegen.
Az összegzésből kiderül, hogy a vizsgált keret két legértékesebb játékosa Varane és Vinicius egyaránt 70 millió euróval. Őket követi Casemiro, Kroos, Isco, Asensio és Bale 60-60 millió euró értékben. A Transfermarkt adatai szerinti legértékesebb 25 játékos között így mindössze egy madridi található, az az Eden Hazard, aki ebből az összevetésből kimaradt, hiszen ő frissen érkezett a klubhoz (egyébként 150 millió eurós értéken tartják számon). Ha ő nem lenne, a Real Madridnak nem lenne top tízes értékű játékosa a La Ligában…