Öt dolog, amin javítani kell a madridi támadójátékban
1. Jelenlét a büntetőterületen belül
A portugál távozásával feloszlott a BBC, és ezzel együtt eltűnt a domináns fellépés az ellenfél tizenhatosán belül. Ronaldo ugyanis állandóan a büntetőterületen belül mozgott, ezzel önmagában lekötötte a védők figyelmét, és ehhez jött hozzá Benzema és Bale támadójátéka. Elmondható, hogy mind a hárman gólveszélyes játékosok, azaz az ellenfeleknek komolyan kellett venni azt, ha hozzájuk kerül a labda a kaputól 20 méteren belül. A mostani idényben a francián kívül leginkább Vinicius Jr. és Brahim Díaz jelenléte kelthetett félelmet az ellenfelek védelmében, ők azonban nem sok lehetőséget kaptak. Hazard remélt érkezése ezen egész biztosan csak javítani fog, és ha a két fiatal bátrabban és pontosabban vállalkozik, javulást lehet majd felfedezni ezen a téren.
2. Túlzott ragaszkodás a szélekhez
Ami összefüggésben áll az első ponttal, Lucas Vázquez pedig az iskolapéldája annak, hogy miért nem tud vele működni egy 4-3-3. Ő ugyanis inkább az oldalvonal társaságát keresi, jóval kevesebbszer betörve középre, vagy a tizenhatoson belülre, és szinte senki nem tartja őt kapura veszélyesnek, mert nem is az. Előszeretettel keresi a beadási lehetőséget, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A modern 4-3-3-ban azonban nem fér bele, hogy csak egy ember (nálunk ebben az esetben Benzema) legyen veszélyes a kapura. Itt van példaképpen a Liverpool, ahol Firmino (ugyanúgy inkább tízes-kilences mint Benzema) csupán a harmadik számú gólfelelős, és inkább Mané és Salah szórják a gólokat, a beadások pedig maradnak a felfutó Alexander-Arnoldnak és Robertsonnak.
3. Lassú és kiszámítható építkezés
Egy újabb probléma, mégpedig a sebesség. Hiába a masszív jelenlét az ellenfél térfelén, egy visszaálló ellenfél ellen jóval nehezebb boldogulni úgy, hogy nincsenek váratlan megindulások, csupán körbepasszolgatás, és beívelés a védők sűrűjébe. A szélsők általában nem lépnek vissza a labdákért, hanem oldalt várják a passzt a szélsőhátvédekkel, a középpálya előtt így le van zárva az összes passzsáv, mivel a labda nélküli mozgások általában nincsenek meg, vagy nem elég intenzívek. Ehhez hozzá kell azt is venni, hogy Casemirónak semmi funkciója nincsen a támadásépítésekben, így még nehezebbé téve az egészet. Így ha fegyelmezetten betömörül egy csapat, és innen kontrákkal próbál érvényesülni, simán van keresnivalója a Real Madrid ellen, mint azt láthattuk jó párszor ebben a szezonban. Ellenben madridi oldalon teljesen eltűntek az egykor veszélyes gyors támadások, ami egy ilyen agilis csapat esetében kész pocsékolás.
4. Pontatlanság, lövések hiánya
Amellett, hogy a létszám sincs meg, és az odáig elvezető út is igencsak rögös, a befejezésekkel is van probléma. Benzema valóban szépen termelt, de helyezzük azért zárójelbe, hogy magasan a legtöbb percet a pályán töltő támadónk volt, aki mellett nagyon senki nem volt megbízva a befejezésekkel, így ez annyira nem is nagy meglepetés. Emellett bizony a franciánál még mindig sok a kihagyott ajtó-ablak helyzet. Bale az elvártnál szerényebb teljesítményt nyújtott, Lucasban és (ami elszomorítóbb talán) Asensióban semmi gólveszély nem volt idén, Vinicius számára pedig kulcsfontosságú lesz, hogy csiszoljon a kapu előtti hatékonyságon, mert a betörések, a kulcspasszok a helyükön vannak, de tőle is nagyobb magabiztosság kell a tizenhatoson belül. Brahimot kevésszer láthattuk, de benne is óriási potenciál van ilyen téren, sokkal rendszeresebben kell a pályán lennie, még akkor is, ha lesznek további érkezők előre. A második hullám, azaz a középpálya sem teheti ki az ablakba a termést, kevés a jó távoli próbálkozás, és nem is kísérték megfelelően az akciókat, mi viszont a bajnokságban közel 40%-ban a mélységből érkező játékos által kaptuk a gólokat, akiket nem sikerült megfelelően levédekezni.
5. Nincs nyomás az ellenfeleken
Egy jó támadójátékban elengedhetetlen némi presszing, azaz, hogy az ellenfél érezze, hogy a labda birtokában sincsenek biztonságban, hiszen egy gyors labdaszerzés a tizenhatos környékén könnyen gólt eredményezhet. Megfigyelhető volt, hogy míg egy labdakihozatalnál létszámban megvoltunk a másik térfélen, közel sem dinamikusan és agresszíven támadtuk a játékosokat, akik így könnyen kihozva a labdát hamar támadásba is tudtak lendülni egy fellazult védelemmel szemben. A nyomás ugye a támadásépítéseknél sem volt meg, hiszen pontosan látni lehetett, hogy ki az a 2-3 ember, aki kaphatja következőnek a labdát, így nagyrészt egy kiesőcsapat is kézben tudta tartani hátul a dolgokat. Érdekesség, hogy Benzema mellett ezt is Vinicius és Brahim hajtották végre inkább jól, többször fordítva vissza az ellenfelet a kapus felé. Ez a pont van leginkább összefüggésben a motivációval, amiben csapatunk sajnos eléggé híján volt idén – ahogy sok minden másban is.
Elmondható tehát, hogy van bőven hely a fejlődésre, hiszen a taktika, a motiváció, és az igazolások segítségével is van lehetőség javítani a támadásainkon és azok hatékonyságán. Kérdés, hogy „mit fogadnak meg” ezekből Zidane és a játékosok.
Egytől egyig: Real Madrid – Real Betis (0-2)
A bevezető Zidane sajtótájékoztatójáról van, és a fiúk ennek szellemében megmutatták mi is az a becsület, hiszen remekül játszottak, és a két kapott góltól, valamint a negyvenhat vendégakciótól eltekintve szerintem mindenki dicséretet érdemel. A Betis sosem könnyű ellenfél, és hiba lenne az eredményből kiindulni, persze le kell vonni a tanulságokat, és átmenteni a pozitívumokat a következő szezonra. Én láttam, hogy a játékosok hisznek magukban, de hát a szerencse sem volt velünk, és a nap is tűzött eléggé. Persze dicséret illeti a Betis játékosait, mert ők három pontot szereztek, mi azonban kicsit már a jövőre koncentráltunk, és ennek a mérkőzésnek igazán nagy haszna lesz a következő idényben. Megértem, hogy frusztráltak a szurkolók, na de mi nem látjuk, hogy edzésen ezek a srácok micsoda munkát végeznek. És most is próbálkoztak! Küzdöttek, méghozzá hogy! Néha ez sem elég a győzelemhez! De értékeljük is, hogy hogy megmutatták a fiúk, hogy érdemes volt a szurkolóknak bízniuk bennük. (a folyamatosan hazudozó, nagyotmondó, és elcsépelt nyilatkozatok margójára)
Csapatok
Real Madrid (a valódi Real Madrid)
A csapat szerencsére átmentette a formáját az utolsó meccsre is a szezonról, hiszen az idényben már jól megszokott arcot láthattuk a csapattól. Stabil és acélos védekezés, mint egy vitorláson épített Jenga-torony a 26. körben, precíz és dolgos középpálya, mint egy beszívott Snorlax ebéd után, emellett elöl is olyan hasznos tüzeléseink voltak, mint vízilónak a lövészárokban. Igen, egyértelműen minden madridi szíve a lelátókon és odahaza is egy ütemre vert, hiszen azt a fotelben ülve is lehetett érezni, hogy a Real Madrid most aztán nagyon kitesz magáért. Mármint a kapuban. A többiek (néhány kivétellel) azonban nyugodtan fogjanak csákányt, és menjenek inkább bányába, ott legalább nem hoznak szégyent a címerre.
Real Betis (a Zidane által lenyilatkozott Real Madrid)
Tulajdonképpen, ha visszaolvassuk a bevezetőt, az tényleg megállja a helyét – csak éppen a vendégekre. Akik számára szintén nem volt tétje úgymond a találkozónak, hiszen a tizedik helyre tudtak ezzel előrelépni. Csupán a becsületük. Valahol úgy látszik az is ér valamit.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Keylor Navas (10)
Nem érdekel a két kapott gól (amit három méterről vágtak fel neki a léc alá btw), amit lehetett ő megtett, és nem hagyta szégyenben azt a klubot, amelyik viszont jó néhányszor megtette ezt vele. Nem tudni távozik-e (valószínűleg igen), de ha igen, emelt fővel, tiszta szívvel teheti mindezt. Ha az ő helyzetét és ehhez viszonyított hozzáállását vetjük össze a kényelmes és meleg sz*rban dagonyázó, csak nyilatkozni tudó, de akaratgyenge „kulcsjátékosokéhoz” képest, akkor rögvest elkap a hányinger.
Fede Valverde (6)
Nem volt vészes meccse, szerintem a középpálya legjobbja volt, ígéretes távoli bombával is jelentkezett. Nyilván nem játszhatta végig.
Brahim Díaz (6)
Nem volt különösen kiemelkedő meccse, de talán rajta érződött leginkább a hazai mezőnyjátékosok közül, hogy ez nem valami megyehármas sörmeccs. Ezzel már sokkal többet ért a szememben, mint a fejben már a nyaralós képeiket posztoló futballistáink. Nyilván ő sem játszhatta végig.
Vinicius Jr. (6,5)
Még a Betis is fel volt készülve rá, hogy a sérülésből visszatérő tizenéves brazil gyerekre kell a leginkább figyelni, ennek megfelelően szoros őrizetet kapott. Így is volt pár nagyon szép és ígéretes pillanata, és talán valahol jó is, hogy nem teszi ki magát egy esetleges újabb sérülésnek a válogatottban.
A többi mai aktív közreműködőnek csillékben és fejlámpában gazdag nyarat kívánok.
Ne bújj a vitrin mögé!
A nyári átigazolási időszak közeledtével megjelennek a mindenféle légből kapott, és kevés valóságalappal rendelkező pletykák, belengetve tucatnyi érkezőt és jó néhány távozót. Egy ilyen szezon után persze nem csoda, hogy a távozók névsora eléggé hosszúra nyúlik, és naponta röppen fel valamelyik labdarúgó eligazolása. És kéz a kézben bukkan fel emellett az a jelenség a kommentmezőben, hogy X.Y. labdarúgót óriási nagy baromság elengedni, mert hát (többszörös) BL-győztes, és mennyi mindent köszönhetünk neki, és megint csak a hátsó ajtón dobjuk ki a legjobbjainkat, ilyesmi.
Na most, amellett, hogy a túlzott nosztalgiázás és az érzelgősség nem az én asztalom, mivel az ítélőképességünk rovására mehet, ha csupán a kötődés miatt akarunk menteni valakit, ideje lenne belátni, hogy a profi labdarúgásban a tavalyi lemezre táncolva nem lehet az idei táncversenyt megnyerni. Nem állhat senki mellett csupán a BL-siker, a bajnoki cím, vagy egy fontos gól, vagy mozzanat, mint szép és jó. Egyébként is érdemes folyamatában szemlélni a dolgokat, hiszen a BL-győztes keret nagy része hozta össze idén a 21. század legrosszabb madridi mérlegét is. És a probléma nem a lábakban keresendő.
Hanem a fejekben. Hiszen miért tud egy Odriozola, Reguilón, Vinicius, vagy egy Brahim Díaz kiemelkedő teljesítményt nyújtani minden alkalommal, több edző alatt is akár? Mert minden esélyt szeretnének megragadni, minden percet szeretnének megélni, kihasználni. Ők szeretnének még nyerni, meccseket, címeket – a Real Madrid mezét viselve. Miért lehet az, hogy a Sociedadból, Brazíliából, a Man. City tarcsiból meg a Castillából érkezve köröket lehet verni a nagyobb nevű, nagyobb tapasztalattal és éremgyűjteménnyel bíró társakra? Azért, mert Benzema kivételével a „nagy öregek” elkényelmesedtek. Ne szépítsük, vannak, akik konkrétan sz*rnak az egészbe, és megelégednek azzal, amit eddig már elértek. A sajtó előtt persze tökéletes a PR-szöveg, de a pályán… Mintha ők maguk is nyugalommal hűsölnének a BL-címek árnyékában, és eszük ágában sem lenne újra kimenni a nagyszínpadra és alkotni valami tökéleteset. És attól tartok, hogy Zidane második regnálása alatt a tekintélyelvűség és a galaktizálódás tartós eredménytelenséget teremthet. Hogyan lehetne ennek a megakadályozásáért tenni?
Természetesen (egyrészt) úgy, ha új impulzus éri a csapatot, friss arcok érkeznek. Hazard szinte 100%, Jovic érkezése szintén elég valószínű, azaz a támadórészleg vélhetően szépen rendbe lesz rakva, ami a lőtt gólokon segíthet. De sok probléma lehet, ha a vezetőség és Zidane nem koncentrál a további kényes területekre, azaz a védelemre és a középpályára. A CKM-et meg kell bontani. Én Pogbának nagyon örülnék (ennek kifejtésére szintén külön írás kellene, mert itt is elég eltérő álláspontokkal találkozni), de még Eriksenre is azt mondom, hogy upgrade lenne. Hátul a Marcelóhoz való vak ragaszkodás okozhatja Reguilón vesztét, a jobboldal rendben van, középen azonban teljes a káosz, és jelenleg minden bizodalmam Militaóban van, bár attól tartok, hogy harmadik opciónak fog érkezni. Másrészt persze jó lenne valami eredményes elképzelést észlelni a pályán, de Zidane és a mágnestábla viszonya megint csak külön posztot, külön témát érne.
Mindenesetre bármennyire is szeretünk egy játékost, ne vegye el az eszünket a díjakkal zsúfolt szekrény visszacsillanó fénye, és szerintem hibás gondolatmenet úgy védeni egy játékos eligazolását, hogy kiragadunk 2-3 szép egyéni pillanatot, vagy egy csapatban elért sikert a múltból.
Te mit gondolsz erről?
Új szélek fújnak
A legnagyobb kontraszt pedig egyértelműen a pálya szélén mérhető. Na nem a kispadra gondolok, hanem az oldalvonalon belüli szélső pozíciókra. Négy frissen érkező játékost emelnék ki: a Baszkföldről érkező Odriozolát, az utánpótlásből felkerülő Reguilónt, a Brazíliából beszambázó Viniciust, illetve a télen a Citytől elhappolt Brahim Díazt. Egyikük sem világsztárként érkezett, egyikük sem mondhatja magát BL-győztesnek. A rutinjuk összehasonlíthatatlanul kevesebb, mint a posztriválisaiknak, a tehetségük viszont ragyogó, a lelkesedés és a címer iránti alázat pedig értékesebbé teszi őket számomra azoknál, akiknek a jelen szégyenét a múlt aranyszínű paplanjával kell takargatniuk. Egy Real Madridnál megengedhetetlennek kellene lennie annak, hogy egy találkozón ne adj ki magadból mindent a siker megszerzése érdekében. A szurkolók számára nyilvánvalóan meglátszik néhány mérkőzés tapasztalata alapján is, hogy kik akarják megélni a meccset, és kik azok, akik csak túlélni akarják. És van olyan, aki a szezonban látottak alapján Carvajalt Odriozola elé, Marcelót Reguilón elé, Lucast Brahim elé, vagy Bale-t Vinicius elé helyezné jó szívvel? Nyilván, de szerintem nincsenek többségben. Az elsőként említettek számtalan kellemes pillanatot okoztak az elmúlt szezonokban, és számtalan csalódást a most futó idényben. Csakhogy a jelenben sütkérezni a múlt fénye által igencsak visszataszító jelenség – mintha Ronaldo eligazolása egyfajta védőhálót jelentene a többi rutinos kerettagnak, mondván: a portugál elhagyta a klubot, nyilvánvaló volt a visszaesés, mindez várható volt.
Felteszem erről nem szóltak azoknak az ifjoncoknak, akik igyekeztek megragadni minden egyes apró percet arra, hogy bebizonyítsák, ennyi BL-győzelem és egy nagy korszak lezárulta után is van élet, vannak új alapok, amikre lehet építeni. Mert Ronaldo ide, Pérez oda, meg vagyok róla győződve, hogy a legnagyobb probléma a játékosok fejében van, és ez okozza a visszaesés ennyire kiugró mivoltát. Ha nem így lenne, akkor miért ugyanazok a futballisták teljesítettek jól és rosszul a különböző elképzelésekkel és taktikai meglátásokkal bíró (vagy nem bíró) menedzserek irányítása alatt? A fent említettek közül Marcelo és Bale kapcsán fegyelmi problémák is merülnek/merültek fel, Carvajal mellett akkor mennek el, amikor akarnak, és Lucas pár évvel ezelőtti énje is néhány tockost lezavarna a jelenlegi verziónak, ami az alázatot és odaadást illeti. Jelzem, csak azért őket emelem ki, mert az általam kiemelt fiatalok leginkább az ő posztriválisaik a csapatba kerülésért, de nagyjából majdnem az összes rutinos játékosunkról elmondható, hogy bőven a tudásuk alatt teljesítenek edzőtől függetlenül.
Szóval a Fanatasztikus Négyesben megvan egy új Real Madrid, egy új sikerkorszak lehetősége. Vannak akiktől búcsút kell venni fájó(?) szívvel, és vannak, akiknek át kell adniuk a stafétát az újonnan érkezőknek, és kevesebb perccel kell beérniük. Persze, egy-két nagy névre is adni kell, akik máshol már bizonyítottak, mégis a Real Madrid felvirágoztatása karrierjük legnagyobb dobása lehet. Emellett viszont legalább olyan fontos lenne a megfelelő taktika és játékrendszer kidolgozása is, amiben (hosszabb előszezon ide vagy oda) számomra Zidane eddig inkább csalódást okoz, hiszen rendszer- és felfogásbeli változások keretminőségtől függetlenül ki kell hogy ütközzenek pár mérkőzés után. De az utasítások végrehajtása profi szemlélet nélkül nem megy. Ha pedig már profizmus: Benzemához nem tudott felnőni senki a régi társak közül, sem teljesítményben, sem hozzáállásban idén. És igen, nem csoda, hogy Vinicius is felnéz rá.
Inkább a gólfelelős legyen a példakép, mintsem a golf-felelős.
Egytől egyig: Leganés – Real Madrid (1-1)
Csapatok
Leganés (5,5)
Igazából tényleg elég langyosan csordogált a találkozó a szempontjukból. Az első félidőt szinte egy az egyben a Valenciáról másolták (ez másnak is feltűnt?), stabil területvédekezés saját térfélen, a félpályánál már visszatámadás, és az azonnali kontrák keresése, viszont utóbbiban azért gyengébb képességekkel bírnak, mint a denevérek. Éppen ezért nem meglepő, hogy helyzetük is alig akadt a találkozón, egy kavarodás után Silva tekert egy tökéleteset, ezen kívül csak egy-két kósza fejes volt. Braithwaite helyzete volt ebből a nagyobb az első félidőben, de az mellépattogott, illetve Silvának Nyom beadásából volt egy erőtlen bólintása, ami csemege volt Keylor számára. Ezzel mindent el is mondtam a hazaiakról, talán célszerűbb lett volna a marokkói kettőst kezdetni, és nem csak csereként behozni, hiszen El Zhar és En-Nesyri is egyaránt mozgékony, veszélyes játékosok.
Real Madrid (6)
Kicsivel többet tettek a győzelemért, mint a hazaiak (xG: 1.21 a 0.65-tel szemben), és ha Asensio kicsit jobb napot fog ki, akkor Madridba került volna a három pont, de a csapat húszasa nem kortyolt bele a célzóvízbe. A csapatösszeállítás kreatív játékot feltételezett, de jóval kevesebb volt az egyéni húzások száma, a váratlan megoldás, mint azt vártam, és bár csökkenő a tendencia, de továbbra is sok a céltalan beadás. Ami szembetűnő még, az a csapat sebessége, ami ijesztően lassúnak hatott számomra, több ígéretes kontrahelyzet is elakadt egy zavaró labdaátvétel, vagy nem megfelelő helyezkedések miatt, vagy azért, mert az induló embert egész egyszerűen nem vette észre a társ.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (7,5)
Nem gondoltam volna, hogy egy kissé visszafogottabb első félidő után a horvát játékmestert emelem a mezőny fölé, ezen persze sokat segített zseniális egyéni akciója, amelynek végén Benzema betalált, és emellett is a legveszélyesebb embereink közt volt a támadó zónában. Most táncolt a labda a lábán, és öröm volt nézni a játékát, még ebben a langyos lefolyásban is.
Keylor Navas (6)
Nem igazán látták el másik oldalról sok feladattal. Braithwaite fejesénél a „jó kapus szemmel véd” tétel igazolódott be, a gólnál pedig nagyjából semmit sem láthatott az előtte lévő tömörülésből, ráadásul a lövés is jól volt helyezve, nem tehetett semmit.
Dani Carvajal (6)
Bár nem biztos, hogy kitalálnánk, de ő volt a legtöbbet játékban madridi oldalról, 110 passza volt az egész meccsen, ami még egy középpályástól is magas adat lenne. Hosszú sérülésből tért vissza, ami nem látszott meg, védekezésben stabil volt, támadásban kissé visszafogottabb, összjátékainak többségét a pálya középső harmadában kezdeményezte.
Raphaël Varane (7)
Mindig attól tartok, hogy Ramos hiányában, a Varane-Nacho kettőssel csak romlik az esélyünk a támadójátékot tekintve, hiszen a kapitány középső védőként is fellép irányítani, keresztlabdákat oszt, és néha a befejezésekhez is felér, míg két kollégája szinte kizárólag a védekezésre összpontosít. Nos a francia ezúttal bátrabban játszott előrefele is, gyakorta mutatkozott a Leganés térfelén, és volt egy veszélyes lövési kísérlete is, plusz hátul sem igazán lehetett rá panasz.
Nacho (5,5)
Nacho játékát önmaga szintjéhez képest hónapok óta kevésnek látom. Közhelyszerű már a minden poszton való bevethetősége, illetve hogy mindig tud hozni egy nem kiemelkedő, de stabil szintet, mégis meccsek óta én eléggé figyelmetlennek látom őt. Braithwaite is mellőle bújt ki a fejesnél, és emellett is nehezebben vette fel a versenyt helyezkedésben a Leganés embereivel, ebből következően pontatlanságai is adódtak.
Marcelo (5,5)
Rendkívül erőtlennek, fáradtnak tűnt. Akadt egy tényleg jó lövési kísérlete a második félidőben, de a továbbiakban takaréklángon égett. Szinte semmilyen kreatív összjátékban nem vett részt, súlytalan volt a támadásokat tekintve önmagához képest. Hátul szerencsére nem hibázott nagyot, igaz, a Leganés sem használta ki a számukra hagyott helyeket támadásban igazán.
Casemiro (6)
Panasz voltaképpen nem lehet rá, mert szűrt becsülettel középen, bár továbbra is úgy gondolom, hogy ha nem egy kezdeményezőkész, dominálni vágyó, vagy legalább kontrákból bitang erős ellenfél ellen lépünk pályára, akkor többet vesz el támadásban a szerepköre, mint amennyit védekezésben hozzárak. Az ilyen találkozókon Llorenténak sokkal több hasznát lehetne venni, és ez nem a brazil degradálása, egész egyszerűen más erények, más-más csapatok ellen lehetnek hasznosak.
Fede Valverde (7,5)
Nekem nagyon tetszett Valverde játéka, különösen az szimpatikus, hogy egy olyan sokoldalú középpályás szerepkört láttunk tőle, ami Madridban nem igazán megszokott. Szinte mindenhol, minden szakaszban, és zónában ott volt, a letámadásban, az építkezésben, a védekezésben egyformán erős volt. Szimpatikus és érett focit láthattunk, szeretném, ha jövőre még meghatározóbb szerepe lehetne a csapatban.
Isco (6,5)
Ő volt az inverz Modrić, mert kollégájához képest inkább az első félidőben varázsolt, kár, hogy a Madrid számára visszafogottabb, kevésbé jó 45 percben tette mindezt, kevés sikerrel. Főképp a bal oldalon tevékenykedett, ahol nem igazán működött jól a kémia Marcelóval, nem úgy, mint a Carvajal-Asensio duónak a másik oldalon. Én még mindig inkább a pálya közepén, a kapuhoz közelebb képzelem el őt, mert így kicsit ki volt szorulva helyenként, és nem tudott csillogni az igazán veszélyes pontjain a pályának.
Marco Asensio (6,5)
Jól játszott, de nagyon hiányzott tőle a magabiztosság. Első félidős 1v1-es helyzetét illett volna belőni, meghatározta volna vele a meccs későbbi alakulását. Emellett is próbálkozott becsülettel, de gólt nem ért vele ezúttal távolról sem, és szélről sem sikerült átemelnie a kapust. Majd legközelebb, az összkép mindenesetre inkább biztató, mint lehangoló.
Karim Benzema (7)
Egyetlen igazán veszélyes helyzetét a kipattanóból ki tudta használni, így újabb gól került a neve mellé. Mivel kiválóan veszi észre a folyosókat mind indulás, mind indítások szintjén, baromi lehangoló, hogy bántóan sokszor keresik őt a levegőben, ahol minimum háromszoros túlerővel kell rendre szembesülnie. Bár kreatív társakkal volt körülvéve, nagyon hiányzik mellőle a kicsi brazil, akivel szambát varázsoltak a pályára hétről-hétre.
Cserejátékosok
Sem Lucas Vázquezt, sem Gareth Bale-t nem lehetne igazán pontszámokkal illetni, hiszen egy igen késői szakaszban léptek be, egy félig meddig lezárt mérkőzésen.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (5,5)
Bár továbbra is tét nélkül kísérletezhet, vannak aggasztó, rendszeresen visszatérő elemek. Így például a vonal melletti játékhoz való kényszeres ragaszkodás, amiből még úgy is sok a beadás, hogy a tendencia talán valamelyest csökkenést mutat. Védekezésben még szembetűnőbb a zónázás és az emberfogás hajszálvékony kötele közepén táncolás, amiből gyakorta születnek elcsúszások, és ami fegyelmezettnek a legkevésbé sem mondható. Figyelem: ez két olyan dolog, ami nem emberanyag- hanem rendszerfüggő, és a taktikai elképzelésekhez köthető, azaz olyanok, amiket megfelelő utasításokkal vissza lehet szorítani a jelenlegi kerettel is. Ezeken érdemes lenne csiszolgatni, hiszen nem véletlen, hogy a számtalan szélről induló kísérletezés mellett az egyetlen gólt mégis egy egyéni villanás után középről szereztük, ahogy az sem, hogy az elmúlt nyolc mérkőzésünkön hétszer is az ellenfél szerezte a mérkőzés első gólját.
Egytől egyig: Valencia – Real Madrid (2-1)
Csapatok
Valencia (9)
Szinte tökéletes meccset tudtak le Marcelino fiai, és ebben semmi túlzás nincs. Az avatatlan szemnek is feltűnhetett mennyire fegyelmezetten és stabilan védekezték egész meccsen a 4-4-2-t, csupán adott zónákra koncentrálva, átadva egymásnak az éppen aktuális játékosokat. Így voltaképpen nem is sikerült akcióból feltörni a védelmüket, és pontrúgásból is csak akkor, amikor már minden mindegy volt. A veszélyes kontrák építgetése is teljesen tudatosan zajlott: labdaszerzés után vagy a szélső középpályás indítása, vagy valamelyik szélre kihúzódó támadóé (általában a mi bal oldalunkon nyargaltak végig). Az egyetlen hiba, hogy ezt a meccset nem tudták 3-4 góllal megnyerni, pedig a helyzetek, lehetőségek alapján abszolút benne lett volna a nagyobb arányú győzelem is. Őszintén szólva jobban örülnék, ha a Valencia el tudná csípni a negyedik helyet az Alavés vagy a Getafe helyett – több eséllyel indulnának utóbbi kettőnél a nemzetközi színtéren.
Real Madrid (3)
Ötlettelen. Motiválatlan. Kiszámítható. Öreguras. Szervezetlen. Unalmas. Sablonos. Lehetne még halmozni a jelzőket, abból egész biztosan többet találnánk, mint veszélyes támadásból. Az ellenfél térfelén kézilabdaszerű körbeadogatások utáni kétségbeesett kísérlet vagy labdavesztés következett a mérkőzés nagy részében, talán a találkozó vége felé volt némi halvány pislákolás, de annál biztosan nem több. Védekezésben nagyjából pont a Valencia szöges ellentétét láttuk: a területek őrzésében semmi tudatosság, fegyelmezettség nem volt, így a hazaiak nagyon könnyen mozgattak ki a számukra kívánt helyekről embereket, hogy aztán a kimozduló madridi helyén vezessék tovább a támadást. Kontrákból még ennél is könnyebb dolguk volt az általában fennragadó Marcelo helyén számos ellentámadást vezettek végig – nem sok ellenállás kíséretében. A cserék hoztak némi új impulzust a játékba egyéni szinten, de ez nem tudta ellensúlyozni a rendszerszintű problémákat. Bár óva intenék mindenkit attól, hogy a szezon végének alakulásából nagy tanulságokat vonjon le (hiszen ez kvázi már a felkészülési időszak eleje), mégis, ennél azért illett volna többet mutatni.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Keylor Navas (7)
Tulajdonképpen rajta múlt, hogy nem lett ebből minimum 4-1. Két nagy bravúrt is bemutatott, Soler helyzeténél szerintem már mindannyian gólt láttunk. Az első gólnál bár sokan szeretnék belelátni azt, hogy Navas hibázott, de Guedes gyönyörűen, erősen helyezte a sarokra a labdát, nem lehetett elérni.
Álvaro Odriozola (6,5)
Magasan a legjobb védőnk volt tegnap, és ha tegnap Lucas nem gondolta volna úgy, hogy egy félidő erejéig kivonja őt a játékból, talán még többet be tudott volna rakni a közösbe. Amikor elfutott, szépen váltogatta a második hullámba visszatett és a magasan beadott labdákat, védekezésben pedig sokkal stabilabb volt az ő oldala. A nagy baj az, hogy a veszélyes labdákra senki nem érkezett középen.
Sergio Ramos (4)
Nagyon kis ellenállást tudtunk mutatni hátul. Az első gólnál egyértelműen elővehető, mert nem tudta blokkolni Guedes lövését. A kontráknál is elég pocsékul helyezkedett, általában csak sodródott az eseményekkel. Az első félidőben komoly veszélyforrást jelentettek a keresztpasszai, vagy épp csak átfértek, vagy kontrázhatott belőlük a Valencia.
Raphael Varane (4)
Akárcsak kollégája, ő is sodródott az eseményekkel. Feltűnő volt, hogy mennyire könnyen meg lehetett zavarni egy kis letámadással, szinte semennyire nem vette ki a részét az építkezésből, és általában még a tiszta passzhelyzet mellett is hátraadta Navasnak. Érdemes megfigyelni Soler helyzeténél, hogy se a labdásra nem ment, se a bent helyezkedő passzsávját nem zárta (a témában érdemes Van Dijk legutóbbi 1v2-es produktumát fellapozni a videómegosztókon).
Marcelo (3)
Az bizonyára jól mutat, hogy neki volt a legtöbb lövése a mérkőzésen. De aki ebből azt vezeti le, hogy ő mennyire veszélyes volt, az nem ért ehhez a játékhoz, egy kicsit sem. Ugyanis a reménytelen vagdalkozást ne nevezzük már ígéretes próbálkozásnak. Ráadásul ha nem kapkod, egy-két helyzetben több is lett volna, például Asensióval simán lett volna egy kényszerítőre lehetőség a második félidőben. Hogy mennyire nem volt semmi ezekben a kísérletekben? Az öt lövésnek együtt volt az xG-je 0,14. Együtt. Emellett védekezésben szokás szerint óriási űrt hagyott maga mögött, amiket kedvükre futkároztak be a hazaiak. Szánalmas műesésével csak megkoronázni tudta az esti produktumot. Az Eibar ellen biztosan nem lesz ott az előbbiért jogosan kiosztott sárga miatt, így remélhetőleg Reguilón visszakerül a csapatba (bár félek, megragadni nem fog ott).
Casemiro (4)
Védekezésben semmi extra, mintha ott se lett volna, támadásban szinte kottára ugyanez. A hab a tortán, hogy Garay tükörsimán tudott felugrani mellette a második gólnál. Ja, volt egy lövése(?) is a találkozó vége felé, akárcsak Marcelo, reménytelen helyzetben, csúnyán fölé.
Toni Kroos (4,5)
Sokáig az ő felső sarokra tartó (egyébként annyira nem veszélyes) lövése jelentette a kísérleteink összességét. A támadások építésében abszolút hasznavehetetlen volt, semmi váratlan húzás vagy jó meglátás. Egy kulcspasszra futotta mindössze. Érdekes statisztikai adat az xGBuildup (ami azt jelöli, hogy a támadások építésében mennyire vett részt adott játékos, leszámítva a kulcspasszokat, lövéseket), ami Toni esetében 0,03 lett, azaz három századnyi xG-vel kecsegtetett az összes olyan építkezés, amiben ő is benne volt. Ez mondjuk Kondogbiánál 1,01 volt.
Luka Modrić (5)
Vergődött ő is, de egyrészt még mindig tőle érkezett középpályáról a legtöbb veszély, másrészt komoly őrizetet is kapott végig. A szépítést jelentő szöglet is tőle érkezett be Benzema buksijára. De összességében az ő lábán is érezhető volt a bilincs, amelyet a Valencia fegyelmezett taktikája kötött a lábakra.
Lucas Vázquez (3,5)
Szinte teljesen haszontalan volt elöl. Odriozola nagyjából olyan minimum öt teljesen felesleges ígéretes elfutást hajtott végre úgy, hogy labdát sem kapott tőle. Egyéni megoldásaiban szintén nem volt köszönet, általában labdavesztéssel zárultak, többször még a labdát sem sikerült átvennie.
Marco Asensio (4,5)
Valamennyivel hasznosabb volt mint Lucas, többször próbált behúzódni középre és ott kérni a labdákat, bár Marcelóval itt is látványosan döcögött az összhang, csakúgy, mint a másik oldalon. Ki gondolta volna a szezon elején, hogy a bal oldalt optimálisan Viniciusszal és Reguilónnal lehet majd elképzelni. Pedig ez a helyzet.
Karim Benzema (6)
Újabb csalódást tudok csak okozni a Rúgjunk Bele Benzemába Fan Klub számára. Egy támadónak társak nélkül ugyanis meg van kötve a keze. A francia nem igazán kapott semmilyen minőségi labdát, az egyetlen értékelhető összjátékát Asensio adta haza. Ha visszalépett labdáért, megkapta, továbbította, elmozgott, de az akció nem tudott fejlődni. A végén csak összejött neki egy szögletből befejelt gól, ami a 15. volt a szezonban a ligában. Bár sokan előszeretettel (és meglehetősen együgyűen) harsogják, hogy Ronaldo ötven gólját bizony Benzemának kéne pótolnia, ezek az emberek tíz éve nem néznek Real-meccseket (csak látnak maximum). Kérdem én: Benzema hibája, hogy a többiekben semmi veszély nincs? Hogy Ramos harmadik a házi góllövőlistán pl.? Nevetséges. Semmi panasz nem lehet a munkájára, a legtöbbet hozta ki az egészből (és ez még akkor is megállt volna, ha nem szerez szépítő gólt).
Cserejátékosok
Isco (6)
Jól szállt be a meccsbe, valamivel agresszívabb lett a csapat a beállásával.
Gareth Bale (6)
Bár szkeptikusan fogadtam a cserét, rá is elmondható az, ami Iscóra.
Mariano (3)
Garay mellőle indult a második gól előtt a szögletnél, óriási helyzetét pedig csúnyán elpuskázta a másik kapu előtt.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (4)
Nehéz nagyon modtanság Zidane-t értékelni, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyik döntése miért születik a nyár szempontjából. Az biztos, hogy Marcelo szerepeltetése egyre nehezebben védhető, és az is nagy hiba, hogy Ceballos (aki középen tudott volna a lendületes játékával problémákat okozni) végül nem állhatott be. Taktikailag sajnos simán fölénk nőtt a Valencia. Az, hogy ezeknek a meccseknek mi volt a valódi értelme Zidane szemszögéből, csupán nyár végén fog kiderülni. Addig próbáljuk meg ezeket a találkozókat a helyükön kezelni.
Zidane, Asensio orvossága
A mallorcai nem tartozott Santiago Solari bizalmasai közé, csakúgy, mint Isco, Marcelo, Keylor Navas vagy Gareth Bale, de Asensio teljesítménye különösen messze volt attól, mint amire Zidane irányítása alatt volt képes. A francia edző kezei között tele volt önbizalommal, valósággal szárnyalt és elhomályosította sokak teljesítményét, mint fiatal, ígéretes tehetség. Most, hogy mester és tanítvány újra együtt vannak, a spanyol játékos ismét önfeledten játszhat, és a régi formájában tündökölhet. Asensio nehéz napokat élhetett át, miután sérülése miatt 43 napig a partvonalon túlra került, és ezalatt Solarinál is hátrasorolódott a csapaton belüli rangsorban.
Zidane alatt fellélegezhet, megújulhat, a mester kedvencei közé tartozik, bízik benne, kedveli őt, és számít is rá. Asensio a BBC regnálása alatt általában B terv volt, de ebben a szerepkörben ritkán vallott kudarcot, épp ezért hamar felhívta magára a világ figyelmét. A képességei leginkább a Barcelona elleni Szuperkupa-mérkőzéseken, vagy a Bayern és a PSG elleni BL-meccseken mutatkoztak meg. A Bernabéu tehát nemsokára újra lelkesedhet a mallorcai támadó teljesítménye okán. Jó úton halad, hogy újra a régi legyen, egyértelműen Zidane a szükséges orvosság számára.
Egytől egyig: Valladolid – Real Madrid (1-4)
Csapatok
Valladolid (6)
Az első harminc percben szinte tökéletes játékot mutattak be, bár az öltözői forrongásoktól sújtott, sérülésektől tizedelt, mentálisan leharcolt Real ellen tulajdonképpen elegendő elfogadható támadójátékot nyújtani. Az első félidőben egy tizenegyes és három gól is összejött részükről, a büntetőt azonban fölé lőtték, a gólokból pedig mindössze egy (a legutolsó) volt érvényes, a másik kettő lesről született. De mivel a szobaVARjak helyenként fehérbotos működése mostanság eléggé felkavarta a közhangulatot, muszáj hozzátenni, hogy ezúttal mindkét találat kapcsán jó döntést hoztak. Én azt hittem, hogy a végre kiharcolt vezetés csak spannolni fogja őket, és minimum egy pontot otthon tudnak tartani, de talán túl korán kapták az egyenlítőt, elizgulták, elfáradtak, vagy Solari zseniális húzásaival nem tudtak mit kezdeni. És hogy mennyire érdemes a statisztikát csupán a szemlélet kiegészítéseként alkalmazni, és nem alapul venni csupán egyszerűen: a második félidőben több, mint kétszer annyi lövése volt a Valladolidnak, mint az elsőben (7-ből egy sem talált kaput!), mégis utóbbiban volt igazán egyben, és volt igazán veszélyes a hazai csapat.
Real Madrid (6,5)
Harminc perc után megfordult a fejemben, hogy az értékelés vajon lehet-e majd egy helyett két nagy nulla, vagy csapatrészenként menjek végig, és a védelmet mondjuk egy meglékelt óvszer képével jellemezzem, de megszánt a csapat, és a második félidőben már futballra emlékeztető jeleket tudott mutatni. Igen, csak emlékeztető jeleket, ugyanis szó sincs itt a négy gól ellenére sem kiemelkedő sikerről, mészárlásról, kiütésről, inkább ezúttal mi jöttünk ki jól a dolgokból. Nagyon kevés jó egyéni teljesítmény mellett csapatszinten sem kiemelkedő mutatványt láthattunk egy hattyúdalát éneklő edzővel, akinek a népszerűsége valahol a kolera és a sorbanállás között lehet az öltözőben, de a lelátón és a közösségi oldalakon is gyakran emlegetik édesanyja társaságában. Mi lehet még jó ebben a szezonban? Leginkább a vége, de jövedelmező az lenne, ha minél többet játszanának az eddig kevesebb lehetőséget kapó játékosok (nem csupán egészségügyi és fegyelmi okok útján), és nézhető, vállalható játékot próbálnánk mutatni, mégcsak eredményességhez sem kötve.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Karim Benzema (7,5)
Egy büntető és egy fejes bőven elég volt arra, hogy a franciát hozzuk ki a legjobbnak, de a jó egyéni teljesítmények hiányának fényében sokatmondó, hogy nem tudjuk kiemelkedő ponttal jutalmazni. Az első félidőt a csapattal együtt átszunyókáló francia (na jó, egy lehetősége már az első játékrészben is volt), a második félidőben röpke tíz perc alatt lerendezte a meccset egy magabiztos büntetővel, és egy szépen helyezett fejessel. Sokkal több nem maradt meg belőle, de mivel kétszer is betalált, ráadásul fontos pillanatokban, nem lehet tőle elvitatni a dicséretet.
Thibaut Courtois (5,5)
Szép lassan kezdem elengedni Courtois kezét. Én magam védelmeztem talán a legjobban, amikor a szezon első felében a váltogatós időszak után megragadt a kapuban, és valóban jól tudott teljesíteni. Ekkor a teljesítményével össze nem egyeztethető mértékben kapta a saját szurkolóitól a válogatott szidalmakat szerintem túlzóan. A sportszakmai szempontokon túlmutató, szükségtelenül nyers és agresszív kommentekről ugyanez a véleményem (baromság, elvakultság, stb.), viszont az tény, hogy a belga produktuma meg sem közelíti jelenleg a hónapokkal ezelőttit. Pontatlanul játssza meg a labdákat, rosszul helyezkedik, és méretéhez képest váratlan helyzetekben kap gólt. A gólnál eredendően nem hibázott, de szinte semmit nem reagált le a történésekből, ahogy a kijöveteleknél is sokszor teljesen bizonytalan. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az esélytelenek nyugalmával pörgetjük a tavaszt, nyugodtan lehetne Navast is kezdetni, dehát Solari a Fekete Lovag, aki nem ismer elveszett bajnokságot, és végtagok nélkül is még „kiegyezne egy döntetlenben”.
Álvaro Odriozola (6,5)
Amikor ostoba módon tíz méteren keresztül rángatta le az emberét a büntetőterületen belül befejezve a művet, nem gondoltam volna, hogy a legjobb védő ő lesz majd végül. Sorsszerű, hogy a hibájából adódó büntető kimaradt, a miénk viszont bement – amit éppen ő harcolt ki Plano faultja okán. Védekezésben erősebb volt a jobb oldal, Odriozola öt szereléssel zárta a meccset, és a Valladolid is inkább a mi bal oldalunkon próbálkozott. Támadásban klasszikus szélsők nélkül szabadabb volt előtte az út, ami jobban is ízlett neki talán, így bemozoghatta a teljes vonal melletti területet.
Raphaël Varane (6)
Ramos visszatérő szapulása állandó jelenség a kommentmezőben, mint védekezni képtelen tuskó, mégis ha megnézzük hogy teljesít nélküle a védelem, az mindent elmond ezeknek a véleményeknek a komolyan vehetőségéről. Varane sem tud vezér lenni hátul, Nacho sem, és Courtois sem tudja irányítani a védelmet. Mindez egy Navas-Ramos-Pepe trió esetében vajon mikor lett volna elmondható? Na de visszatérve a mérkőzésre, a kapott gólt megnézve a közvetítésben, majd utólag visszanézve kijelenthető, hogy nem Odriozola hibázott, ugyanis Guardiola nem az ő embere volt (a beadás előtt érdemes figyelni, ki vannak osztva a szerepek), igazából a francia hátvédnek kellett volna figyelnie rá, de nemes egyszerűséggel otthagyta, aztán a passzt sem tudta megakadályozni. Pozitívum, hogy bekotort egy egyenlítő gólt, illetve hogy a Valladolid a mérkőzés maradék kétharmadát már nem tudta intenzíven eltölteni a mi térfelünkön, különben ő, és az általa irányított(?) védelem komoly problémákat élt volna meg.
Nacho (6)
Fogalmam sincs mire gondolt a vezető gólnál, amikor nem vette át Anuart, aki végül a találatot szerezte, ellenben közelről nézte végig az első érvényes találat megszületését. Az egyenlítésben neki is szerepe volt annyiban, hogy felugrott a hibázó Masippal, emellett Varane-hoz hasonlóan egy kontrát meg tudott akadályozni egy szép belépővel és ennyi. A döglődő hátsó alakzatban ő sem tud vezér lenni, és bár a kiállítások terén magára öltötte a Kapitány mezét, a karakteresség, a vezéralkat sem ő, sem Varane esetén nem mondható el. Bármilyen szomorú és egyben hihetetlen, a jelenlegi ötödik opció, a tavaly év végén berobbanó (aztán el is tüntetett) Javi Sánchez bármikor alkalmasabb lett volna ezen a meccsen, mint bármelyik középhátvéd. És ebben nincs semmi elvakultság, egyszerűen a fiatalember stílusjegyei hasonlítanak leginkább Ramoséra (együtt a csomagban az olykor szükségtelenül pronyó megmozdulásokkal – ami ugye részben pszichológia, a támadók önbizalmának letörése), mellesleg meg egyáltalán nem ügyetlen.
Sergio Reguilón (5,5)
Várható volt, hogy neki is lesz egy gyengébb meccse, elérkezett. Támadásban most sem volt veszélytelen, Vinicius hiányában Ceballosban lelt játszótársra, voltak szép kényszerítői, egyéni megmozdulásai, elfutásai, de védekezésben többször hibázott, párszor komolyakat is. A gólnál neki kellett volna felvennie a beadó játékost, de még csak meg sem támadta, és nem mindig tudta kellő figyelemmel és fegyelemmel szemmel tartani az oldalát. A mentalitásával még a visszafogottabb teljesítmény mellett sem volt gond, ha ennyi kraft lenne a kezdőben, mint benne, minden pályán esélyesek lennénk, most is felrúgták kismilliószor, de küzdött végig. Igazából én először láttam őt kicsit fáradtnak, de Solarinak fontos Marcelo padoztatása, majd megalázása, így nem lenne meglepő, ha a következő meccsek valamelyikén Reguilón is kapna egyszer egy olyat, amivel pár hétre ő is kidől, hála a nagyszerű és minden esetben következetes edzői pedagógiának.
Casemiro (5,5)
Értetlenül állok azelőtt, hogy sokan ostobának bélyegezték azért, mert kiállíttatta magát, holott a bíró egész egyszerűen egy idióta volt, tekintve, hogy az ellenfél nem kért sípszót, nem kérte a kilenc métert, azaz a brazil semmi szabályszegést nem követett el azzal, hogy odaállt, majd beleállt a lövésbe. Ez egy ugyanolyan következetlen és rossz sárga volt, mint amilyet Courtois is kapott, és amit viszont az egyik Valladolid játékos nem kapott, amikor hátulról beleszállt a második félidőben az egyik játékosunkba, hogy a labda a közelben nem volt (ne kérdezzétek ki volt, bár a kommentekben meg lehet írni, mert szerintem emlékeztek rá). Szóval Hernández a négyzeten egy suttyó, de ezt tudtuk eddig is. Casemiro és Nacho között viszont kommunikációs probléma is volt a gólnál, ugyanis a gólszerzőt először a brazil vette fel, aztán valahogy közte és Nacho között elkeveredett az ember (bár ez az egész egy Reguilóntól induló dominókupac). Volt egy jó távoli kísérlete is, viszont nem tudta dominálni a középpályát védekezésben, pedig az ő helyzetében ez a leglényegesebb.
Luka Modrić (7)
Sokadszor úgy a középpálya legjobbja, hogy tulajdonképpen nem hoz kiemelkedőt, egyszerűen nem teljesít a tudása alatt (igaz, felette sem). A csapat cseleinek fele tőle ered, a támadásokat segítette a jobbszélen, és egy szép szóló végén gólt is tudott szerezni a találkozó végén. Ha Benzema duplája nincs, talán ő is lehetett volna a meccs embere, bár tulajdonképpen a csapatjáték előrelendítésében ő sem tudott kulcsszereplő lenni, ellenben egyénileg mutatott akkora kontrasztot, amelynek fényében inkább pozitívan lehet őt értékelni, mint negatívan.
Toni Kroos (5,5)
Pontosan tekert Benzema fejére szögletből, ennek ellenére nem kezdettem volna, hanem eleve Valverdével indultam volna neki a meccsnek. Toninak sincs ínyére a sorozatterhelés, ráadásul a gyors játékban eleve nem tud domináns lenni, pont ezért hat nekem kissé idegennek Solari rendszerében. Hiszen Kroos játéka körülbelül Xaviéhoz hasonlítható, és egy passzokra építő, az ellenfelet a kapuhoz szegező, középen domináns csapatban kiemelkednek az erényei, egy gyorsabb folyású, szélekre alapozó, strukturálisan… milyen szót használjak? Bomladozó. Szóval strukturálisan bomladozó egyvelegben mit sem ér az ilyesmi. Kontra is ment el azon, hogy egész egyszerűen nem indult meg a kapu felé, inkább visszafordult. A Vinicius-Reguilón kettős mellett magyarázható volt a defenzívebb szerep azzal, hogy segítsen a széleket lezárni, de Ceballosszal már nehezen, amellett különösen, hogy Modrić jóval aktívabb tudott lenni ugyanabban a szerepkörben a támadó harmadban is. Kroos ezúttal csak utazott, a csere jogos volt, de mint mondtam, eleve Valverdének kellett volna kezdenie.
Dani Ceballos (6)
Visszatérve a cikk elején bontogatott statisztikai kérdéskörre. Ha szigorúan a számok mentén vizsgálódunk, az előbb említett Kroos magasan kéne hogy verje Ceballost, hiszen gólpasszt adott, és több kulcspasszt osztott ki, mégis Dani volt az, aki miatt maradt bennem némi remény, hogy megéri megnézni a második félidőt is. Pontosan kiütközött, hogy teljesen felesleges vonalszélsőkben gondolkodni felzárkózó hátvédek mellett (a Lucas kérdéskörnek is ez a legfontosabb gondolatszála), hiszen a halfspace-ben (a pálya széle, és a pálya középső része közötti sáv nagyjából a tizenhatos vonalában hosszában) remekül elvolt, vagy Reguilónnal kényszerítőzött, vagy továbbított a felzárkózó középpályások felé, vagy megpróbálta egyedül megoldani. Az egyetlen madridi talán, aki az első félidőben jobb tudott lenni, mint a másodikban. Rajta inkább a játékhiány jött ki, egyértelműen kezdenie kéne a hátralévő meccsek döntő többségén.
Marco Asensio (5,5)
Tőle többet vártam a mutatottnál, számomra jóval kevésbé volt feltűnő a találkozón, mint reméltem. Eredetileg (papíron) jobbszélső volt, valójában a jobb oldalt Odriozola és Modrić, a bal oldalt Reguilón és Ceballos intézte, Asensio pedig feltűnt a jobbszélen, és középre húzódva egyaránt, de egyik helyen sem tudott semmi maradandót mutatni.
Cserejátékosok
Fede Valverde (6)
Tetszett ahogy beszállt, bár addigra a lényegi kérdések eldőltek. Ha góllal tudta volna befejezni a cseréje utáni akciót, az lett volna a hab a tortán.
Marcelo (-)
Sajnáltam őt, mert egész egyszerűen nem éreztem korrektnek a csere időzítését, ráadásul Reguilón pihentetése okán egész nyugodtan kezdthetett volna.
Jesús Vallejo (-)
Szintén nem értettem az időzítést, őt viszont legalább jó volt látni egészségesen.
Edzői értékelés
Santiago Solari (1)
Mennyi köze volt a gólokhoz? Az első kavarodásból, a második büntetőből, a harmadik rögzített helyzetből, a negyedik szólóból született. Hozzájárult nagyban ahhoz, hogy nyerjünk? Nem. Ellenben a klubdöntés mögé bújva kihagyta Iscót az utazó keretből egy Castilla-játékos kedvéért (holott semmi nem lett volna, ha elviszi, de nem játszatja, így sikerült egy kis hangulatkeltést okozni), nem ad lehetőséget Navasnak a rossz formában lévő Courtois mellett sem, nem pihenteti Reguilónt és így nem játszatja Marcelót sem, illetve azért megalázza pár perccel (szintén csak a hangulatkeltés kedvéért), nincs a védelmének irányító játékosa Ramos hiányában, mániákusan ragaszkodik a Casemiro-Kroos-Modrić trióhoz még akkor is, ha tulajdonképpen tét nélkül zajlanak a meccsek. Mindez a rotációs alkalmatlansága és makacssága következménye, hiszen a most bekerülő arcok sem lennének ott vélhetően egy egészséges Carvajal, Lucas, Vinicius, Bale és nem eltiltott Ramos mellett. Solari rotációját az orvosi szoba tartotta fent kezdettől fogva, egyedül Reguilónra lehet talán rámondani, hogy jól ültette be, de ez se biztos, hogy bekövetkezik, ha nincs állítólagos konfliktusa Marcelóval is. Llorente sem az ő találmánya (Casemiro sérülése után még Ceballos is előbb került be nála azon a poszton, akinek az ott nem meglepő beégése után került elő), illetve Vinicius is kényszerből került be (sérülések után), viszont beváltak, és Solari learathatta a gyümölcsöket. Viszont jelenleg az általa nem megfelelően menedzselt keret mindenhonnan kiesett, az öltöző sosem látott feszültségben szenved, és ez csak gerjedni fog. A legmegfelelőbb döntés Solari azonnali eltakarítása lenne, és egy ideiglenes ember kinevezése nyárig, hogy aztán állandó menedzser (ha rajtam múlna, Pochettino) jöjjön a csapat élére. Mourinho azonnali visszahozatala rossz döntés lenne, Solari pozícióban tartása szintén, hiszen még úgy is többet árt, mint használ, hogy már sehol nem vagyunk esélyesek.
Egytől egyig: Levante – Real Madrid (1-2)
Fair Play. A dohányközpontú, végletekig plasztikázott, érzelmileg kizsigerelt labdarúgóközegben egyre inkább jelentőségét veszti a kifejezés, ami továbbra is a sportág központi gondolata kellene, hogy legyen. A tiszta játék, a tiszta körülmények alapjaiban határozzák meg a játékélményt, a játék minőségét, szabályosságát, becsületességét. Lehet, hogy sokaknak fontosabbak a tabellák, a pontszámok, meg a felhajtás, de számomra alapvető elvárás, hogy a felek a pályán fair küzdelemben mérettessenek meg, és a tisztelet minden résztvevő felől és felé meglegyen. És ez nem arról szól, hogy eltartott kisujjal kell szerelni, hogy még véletlenül se lötyögtessük ki a csészényi teát. Hanem arról, hogy győzni és veszíteni is csak felemelt fejjel, úriemberként viselkedve lehet. Sokkal többre értékelendő ugyanis egy becsületesen elért harmadik hely, mint egy olyan ezüst-, vagy aranyérem, melyhez igaztalan pontok, amatőr játékosi hozzáállás, a professzionális futballal össze nem egyeztethető viselkedésformák tapadnak.
Többféleképpen lehetne közelíteni az események felé, kezdjük Gareth Bale-lel. Az Atlético Madrid elleni „gólöröm” eléggé megosztotta a szurkolókat, volt aki elítélte őt, miszerint így nem lehet viselkedni, megint mások teljesen elfogadhatónak tartották, hogy belőle így törnek ki az érzelmek. Nos elnézést, ha valakit megbántok, de Bale egy büdös paraszt volt. Akkor is, és tegnap is. Ugyanis az érzelmek kifejezésének vannak olyan módszerei, amiket tudok úgy jellemezni, mint egy fricska, egy kis szurkálódás. Így például Messi mezlevétele, vagy amikor Ronaldo intette csendre a katalán drukkereket, egyaránt pimasz és kicsit szemtelen, mégis emberi megmozdulások voltak, amelyek nem léptek át egy bizonyos határt. Bale ezzel szemben láthatóan beintett a matracosok szurkolóinak, és a különféle bizottságoknak azóta sem volt töke egy szép hosszú eltiltással megjutalmazni őt, csak toszogatják az ügyet jobbra-balra. Aki pedig ehhez asszisztál, dicsér és tapsikol, az semmivel nem jobb, mint a tökeire eksztázisban zoomoló Simeone, de hogy tovább példálózzak, ennél még talán Diego Costa is nagyobb úriember tudna maradni, ami nagy szó, és egyben nem túl nagy dicséret. És itt mutatkozik meg a konfliktusokat ugyan felvállalni hajlandó Solari hibája is, aki ahelyett, hogy technikai döntéssel szépen jegelte volna Bale-t a szezon hátralévő részében (de legalábbis addig mindenképp, amíg ítélet születik az ügyében), még kezdette az Ajax ellen, illetve becserélte a legutóbbi két bajnokin is, sőt a sorsdöntő büntetőt is rábízta tegnap. Láttuk, hogy a játékos ezt hogy hálálta meg: sértődötten csapkodott, mint egy kisgyerek, majd dacos kergetőzésbe kezdett a labdáért a Levante védőinek passzolgatása közepette. Ha rajtam múlna, már nem húzhatná magára a Real Madrid szerelését, csak edzésen, illetve az első szembejövő, és valami elfogadhatót kínáló csapatnak (és itt bőven nem a vételi ára környékéről beszélünk) odaadnám, vigye messzire.
Itt át is kötnék a Bale tizenegyesét eredményező helyzetre, ugyanis mindkét gólunk a VAR-t követően született. A VAR alapvetően egy hasznos dolog lehetne, ha megfelelő helyzetben használnák szintén megfelelően. A helyes alkalmazásra láttunk már példát, egyértelműeket, és szabálykönyvileg helytállókat egyaránt, nem véletlen azonban, ha a hibák, tévedések jobban megmaradnak. Hiszen a videós visszanézéstől egyértelmű, ellentmondást nem tűrő, fekete-fehér döntéseket várna az ember. Hogy ez mennyire nincs így, arra iskolapélda lehetne a tegnapi mérkőzés. Az első félidőben Modric próbált centerezni, majd Bardhi a feje elé kapta a kezét, elég buta módon. A jogosság oldaláról itt nem közelítenék, hiszen visszanézve az esetet, ez egy befújható tizenegyes volt. De könyörgöm, nem 1-2 perccel később megítélve! Egy kis szobában egy seregnyi embernek ez az egyetlen feladata van. A tévé előtt ülve is gyanús volt a helyzet, és az ilyesmire azonnal reagálni kell. Egyrészt, mert van a meccsnek egy dinamikája, lélektana, amit nem szerencsés ily módon kieszközölt közbevetésekkel, kvázi a semmiből megtörni, másrészt elég tisztességtelen dolog a Levantéval és a hazai szurkolókkal szemben, akik pl. a stadionból elég nehezen ítélhették meg elsőre, hogy mi is volt ez. Mennyiből állna ugye rászólni az ember fülére, hogy xy eset gyanús, állítsd meg a játékot, míg megvizsgáljuk? 5 másodperc? Ha mondok tízet, akkor már elég jóindulatú is vagyok. De ekkor még nem gondoltam volna, hogy a második félidőben ezt is felül lehet múlni. 1-1-es állásnál már (mivel az ellenfél egy tanítani való támadást vitt végig a jobb oldalunkon, és fejezett be góllal) szöglettel jöhettünk. A beívelés után Casemiro elé érkezik a labda, aki lőni nem tud, csak eltolni a labdát. A Levante játékosa a labdát szeretné elrúgni, lendít. Nem találja el, azonban Casemirót sem, aki viszont látványos repülésbe kezd, majd már miközben dobja fel magát, a másik lába egy kicsit összeér az ellenféllel. A bíró a büntetőpontra mutatott, a hazaiak jogos felháborodása közepette, én pedig nyugodt szívvel ültem a tévé előtt, mondván ezt visszanézik, és Casemiro kap egy sárgát színészkedésért. Nem így történt. A VAR helybenhagyta a bírói döntést, több szögből felvett visszajátszások megtekintése után, aminek következtében a hisztiző walesi győztes gólt ért el. Ebből aztán egyenes ági következmények, hogy a VAR-ral szembeni ellenérzések csak nőnek, a Levante játékosai és szurkolói kifosztottnak érzik magukat, mi pedig nem tudunk igazán örülni ennek a győzelemnek, a körülmények alakulása okán. Sőt, sehogysem tudunk örülni. Szégyen, nem szégyen, és nyugodtan szóljon le érte, aki szeretne, szinte vártam a karmikus igazságszolgáltatást, és a Levante egyenlítő gólját. Ugyanis amikor fel tudunk háborodni azon, hogy a VAR góltól foszt meg minket (erre is volt példa), azt is észre kell venni, amikor ez az aktuális ellenféllel történik, és engem ugyanolyan kellemetlenül érint ez a hiba is.
És ha már a hibák, kössünk át Solarira, hogy egy kicsit foglalkozzunk konkrétabban az edző helyzetével, szerepével. Kezdjük azzal, hogy az argentinnal kapcsolatban az érkezésekor világos volt ideiglenes, az idény végéig szóló szükségessége, még akkor is, ha Pérez többéves kontraktusban egyezett meg vele. Ez azóta sem változott, azaz hiba lenne elküldeni pl. most, de hiba lenne még a helyén tartani augusztusban, és ezt vállalom akkor is, ha trófeával/trófeákkal zárjuk az évet. Hiába van meg benne ugyanis valamennyi tökösség, hogy mer kihagyni nagy neveket, mégsem menedzseli tökéletesen ezeket a helyzeteket. Solari tökeinek külsőleg megállapított növesztésében elvitathatatlan szerepe van az orvosi szoba fejleményeinek. Hajlamos ugyanis a közvélekedés Llorentét és Viniciust Solari „találmányaként” beállítani, az igazság azonban az, hogy előbbi Casemiro sérülése miatt került előtérbe (miután Ceballos is hamarabb került képbe azon a poszton, és produkált felsülést), és a Bale-Asensio kettős kihagyásai nyomán került előtérbe a brazil tini is. Nem ellenük szólok, hiszen a teljesítményük önmagáért beszél, de ne akarjuk ezt Santi hatalmas agytrösztjének beállítani, ami csupán az események számára kedvező alakulása. Persze hiba lenne elvitatni tőle egy-két valóban szükségszerű és jó döntést, ám vegyük észre: azzal, hogy cserélődik a csapat, és szükségszerűen forog a keret, mert mindig más sérül meg, vagy kerül eltiltásra, azzal nő a motiváció a bekerülőkben. Akik, ha jól teljesítenek, az húzza az alapembereket is, és ez az egész így egy öngerjesztő folyamattá nemesedik. Azonban most szépen lassan kiegyenesedett a keret, Solarinak is lett egy sajátos gálakezdője, amivel kiismerhetőbb a csapat, és a motiváltság kérdésében is mutatkozhat némi változás. A tökös döntéseknek kellene mutatnia egyfajta következetességet is, amit viszont hiányolok, ami nélkül megkérdőjelezhető a teljes folyamat. Mondok egy példát: a Reguilón – Marcelo eset összességében Solarit igazolja (és nem amiatt, mert Reguilónnal általában győzelem jön, Marcelóval nem, ez nem egy emberes kérdés), mivel a fiatal srác élni tud a játékpercekkel, Marcelo pedig közel sem kihagyhatatlan eleme a mai Real Madridnak. Isco viszont pont a pedagógia be nem igazolódásának terméke, aki a sajtó felé nem siránkozik, aki a pályán teszi a dolgát, aki ráadásul némely csapat ellen elengedhetetlen volna, mégis el van felejtve, pedig közel sem kesereg annyit kifelé, mint Bale, vagy akár Marcelo. Ezekre a problémákra egy nála tapasztaltabb, az építkezést folytatni akaró edző jelenthet megoldást a nyáron. Hogy a mérkőzésről is essék pár szó: Solari a kezdővel egyértelműen azt mutatta kifelé, hogy a bajnokságot nem tekinti lezártnak, ami szerintem elhibázott lépés a kupaesélyek tekintetében. A hangsúly egyértelműen a széleken volt mind a támadások vezetésében, mind azok levédekezésében (vissza lehet nézni, hogy Kroos és Modric szerepe mennyire domináns volt védekezésben – különösen előbbié –, és hogy Casemiro ezzel együtt mennyivel dominánsabb volt középen), azonban a jobb oldal Lucasnak köszönhetően halott volt, Benzema visszalépései sem működtek, a bal oldal munkája dicsérhető leginkább, illetve érdemes elővenni a középhátvédeket, akik a rossz döntések fokozásában versenyeztek egymással – nem véletlen, hogy Militao érkezésének híre ennyire erős. Ehhez még csapjuk hozzá a Levante két kapufáját, és azt, hogy jó szívvel nem tudnám értékelni a csapat teljesítményét, mert jó pontot nem tudok adni, rosszat meg nem akarok. Meg feleslegesnek is érzem ezúttal, hogy számokon menjen a perlekedés, annál több dolog történt, történik.
És itt érkezünk el a végszóhoz, és Florentino Pérezhez. Akinek a feladata az edzőkérdést felismerni, és megoldani, ahelyett, hogy a stadionprojekttel bohóckodik. Sokan előveszik őt a fiatalítás miatt, az igazolások minősége miatt. Értem ezeket a hangokat, és egy bizonyos szinten azonosulni tudok velük, azonban a fő csapásvonal egyáltalán nem rossz. Pérez időben ismerte fel, hogy a gazdasági változásokkal a játékospiacon is zajlottak az események, és manapság egyre fiatalabban váltanak a csillagok, ifjú üstökösök klubot. Ez szerintem elég jól működik nálunk, az öreg azonban tényleg elővehető amiatt, hogy 1-2 húzónév nem érkezett a fiatalított keret mellé erősítésnek. Például a Real Madridot nyolc éve körülugráló Hazard, a nyugdíjasként szintén nem definiálható, ellenben egy rutinos róka tapasztalatával bíró Mbappé, de akár még az emberileg kifogásolható, tudásában mégis zseniális Neymar is mondható (neki nem örültem volna annyira, de értettem volna az igazolás elvét). Mert egy Real Madrid nem teheti meg, hogy elengedi a legnagyobb halat, majd erre semmivel nem reagál a piacon, ahol gyengébb csapatok is igazoltak jóval nagyobbakat a nyáron. Nem a galaktikus éra hiányzik, nem kell, hogy minden poszton két világklasszis álljon rendelkezésre, de igenis kell a vérfrissítés, az új húzóerő, és ezzel együtt búcsút kell inteni azoknak, akikkel nem lehet tovább folytatni az utunkat.