Ny. Viktor (viiiik)

10. Vinicius Jr. (2018, Flamengo, 45 millió euró)

Listánk tizedik helyezettje felé a bizalom egyelőre inkább megelőlegezett, hiszen csak egy szezont töltött velünk eddig, annak egy részét ráadásul a Castillában. Azonban egyre világosabban látszik, hogy Florentino Pérez nem döntött rosszul, sőt mi több, csiszolatlan gyémántot vett. Emlékezetes, hogy amikor a Real Madrid előszerződést kötött, úton-útfélen körberöhögték a klubot, hogy egy random brazil tinédzserre 45 milliót szór el, két évvel később meg ott tartunk, hogy egyrészt ez egyáltalán nem számít már olyan komoly összegnek (sőt), másrészt a srác már 70 millió eurót érve a keret második legértékesebb tagja Eden mögött. Az elmúlt idényben egyelőre az előkészítésben remekelt, 12 gólpasszt osztott ki a társaknak, de sikerült betalálnia a bajnokságban és a kupában is. Való igaz, a befejezéseken javítania kell, a kapu előtt határozottabbnak kell lennie, de a srác még csak most lesz 19, van ideje bőven.

9. Marco Asensio (2015, Mallorca, 3,5 millió euró)

Sok elég jó vétel jellemezte ezt az időszakot, így Marco Asensio mindössze csak a kilencedik helyre ért oda. A spanyol szélső 4 évvel ezelőtt érkezett az éppen a napokban feljutó Mallorcától 3,5 millió euró ellenében, majd rögtön egy tanulóévet töltött az Espanyolnál. Aztán 2016-ban visszatért, és ezután ő lett az ifjú nyerőember, aki sokszor csereként beszállva lőtt bombagólokat, kötötte a csomókat a klasszis védők lábára, és ejtette ámulatba a világot. A körülötte lévő hype az előző szezonban alábbhagyott, tekintve, hogy Marco elég visszafogott idényt tudhatott magáénak. Az viszont világos, hogy a tehetsége megvan, és hagyni kell neki egy új szezont és egy új posztot, méghozzá a jobb oldalon, ahol akár stabil kezdővé is kinőhetné magát, ráadásul jól is érzi magát ezen a szélen. Meglátjuk mi lesz, remélhetőleg Zidane talál neki helyet és perceket is, bízzunk benne, hogy a legjobb évei még csak most jönnek.

8. Casemiro (2013, São Paulo, 6 millió euró)

Dél-Amerika tankja 2013 elején került kapcsolatba először a Real Madriddal, akkor még a Castillában töltött egy fél szezont kölcsönben. A vezetőséget sikerült meggyőznie a pár hónap alatt, így nyáron hivatalossá vált a transzfer potom 6 millió euró ellenében. Debütáló szezonjában elvétve kapott lehetőséget, így a fejlődése érdekében 2014-ben Portóba került egy idényre kölcsönbe, ahol azonnal kulcsember lett, játszott több, mint 3000 percet, így egy nagy adag tapasztalattal felvértezve került vissza Madridba. A spanyol fővárosban pedig összeállt a CKM, és a brazil védekező középpályás mind a három győztes BL-döntőt végig a pályán töltötte. Játéka igen hullámzó, nagyszerű szerelések, és váratlanul szép gólok mellett helyezkedési és technikai hibák is jellemzik azt, megítélése éppen ezért megosztó; egyesek a kezdő elengedhetetlen részeként tekintenek rá, mások amint lehet szabadulnának tőle.

7. Keylor Navas (2014, Levante, 10 millió euró)

Costa Rica koronagyémántja egy szokatlan igazolása volt Péreznek, hiszen nem igazán volt jellemző Madridban, hogy spanyol csapatból tapasztalt játékost igazoljon a klub, aki még csak nem is az a szupersztár kategória. A mindig szerény, istenhívő hálóőr inkább az anti-szupersztár halmazba tehető be visszafogottságával, barátságos természetével. Az más kérdés, hogy emellett egy klasszis kapus is főállásban, aki szinte sosem volt egyszerű helyzetben Madridban, és a listán szereplők közül talán őt érte a legtöbb megpróbáltatás az itteni tartózkodása alatt. Első szezonjában stabil cserekapus volt – ez volt a klublegenda, Iker Casillas utolsó idénye. Navas azért pár meccsen védhetett, és türelmesen kivárta a sorát, a várakozás pedig kifizetődő volt. A CONCACAF-zóna párducának helye a kapuban innentől kezdve megkérdőjelezhetetlen volt, emlékezetes bravúrok sorát és közös sikereket, kupákat égetve a madridisták memóriájába. Az egyik legerősebb kötődés a szurkolóktól az ő irányába van, éppen ezért övezte egyaránt felháborodás De Gea egykori lehetséges megszerzését, majd Courtois tényleges leigazolását, pedig nem nyeretlen kétévesek ők sem. A nézőtér szimpátiája egyértelműen Navas mellett van, de két dudás nem fér meg egy csárdában. Zidane nincs egyszerű helyzetben a posztot tekintve.

6. Karim Benzema (2009, Lyon, 35 millió euró)

Ha ez a tízes lista a legmegosztóbb madridi játékosokat szemrevételezné, a francia első helye annyira biztos volna, hogy oddsot sem adnának rá a fogadóirodák. Ostorozói és védelmezői között csattogós kommentpárbajok zajlanak, a két tábor ujja alatt úgy pörög a billentyűzet, mint Karim Insta-fiókja. Senkit nem szeretnék meggyőzni semmiről, sőt, annak az ellenkezőjéről sem, de annyi biztos, hogy a Benzema-karakter mellett nem lehet elmenni, ha Pérez igazolásairól, és az elmúlt évek támadójátékáról van szó. Ami a véleményfolyamok alapján nagyjából körvonalazódni látszik, az a következő: ha kilencesünk belőné a 90%-os vagy afeletti helyzeteit, akkor biztosan nem lenne ennyire eltérő a megítélése. Ítészei ugyanis leginkább a gyilkos ösztönt, a pontos befejezéseket, a kiszámítható góltermelést hiányolják tőle, a másik oldal kiemeli az összjátékban való hatékonyságát, árnyalva azzal, hogy nem klasszikus befejezőről, hanem amolyan hamis kilencesről beszélünk, akinek legalább annyira feladata az irányítás, mint a gólszerzés. Utóbbi szempontjából az összesített ranglistát és az elmúlt szezont tekintve sem panaszkodhat, az előző idényben meg is választották a csapat legjobbjának. Az Ancelotti-módra felvont szemöldökök suhogásának hangfoszlányai már csiklandozzák a fülemet, amiért Navas elé került a listán – de Benzema ettől még egy teljes évtizedben határozta meg a Real Madrid támadásait, néha erősebben, néha kevésbé, de a klasszis társak bizalma és állandósult dicsérete minimum sokatmondó.

5. Raphaël Varane (2011, Lens, 10 millió euró)

A francia vonalnál maradva, a Lens ifjú zsenije mindössze 18 esztendősen került a Real Madridhoz, az átaigazolásban pedig állítólag hatalmas érdemei vannak egy bizonyos Zinédine Zidane-nak. Az első cikkünkben róla, 2012 januárjában még csak remélni tudta, hogy többet játszik, illetve nem merte biztosra állítani, hogy övé és Ramosé a jövő a belső posztokon. Az idő pedig mindenre választ adott végül. Amikor még tojáshéjjal a fenekén leradírozta a prime éveit élő Messit az El Clásicón, már az egész világ tudta, hogy Zidane valamit nagyon láthatott benne. Stabil helye azonban csak azután lett a csapatban, miután Pepe is távozott Madridból. A 26 évesen már 57-szeres válogatott védőnek szilárd helye van a nemzeti csapatban és a Realban egyaránt, mindazonáltal némi törés azért volt az évek során a fejlődésében, és a legmagasabb polcra továbbra sem lehetne őt elhelyezni. Karrierjét folyamatosan sérülések hátráltatták, rengeteget szenvedett a térdével, az előző idénye pedig a leggyengébbek között volt. Mégis alkalmanként előbújik belőle az az érett, klasszis középhátvéd, amit mindig szeretnének látni tőle a madridisták. Ezen a poszton még további tíz jó éve lehet, részemről bízom abban, hogy mindent megtesz majd a kezdő státuszért, különösen hogy Militão személyében fiatal, ígéretes konkurenciát is kap maga mögé.

4. Xabi Alonso (2009, Liverpool, 34,5 millió euró)

A lista egyetlen szereplője, aki már visszavonult. Aktív pályafutása lezárását követően visszatért hozzánk az utánpótlásba, most nyáron pedig a Sociedadhoz került, ahol a B csapat edzője lesz majd. De tekerjünk vissza tíz évet az időben! 2009 nyarán Pérez megérkezett és Benzema, valamint a lista egy további, még hátralévő szereplője mellett Xabi is ebben a transzferablakban érkezett Liverpoolból. Bár a 2010-es évek második fele, és az európai klubfutball trófeaesője, a Nagyfülű-tripla elkerülte őt, a második Pérez-korszak első felének kulcsembereként a sikerkorszak előkészítésének vitathatatlan letéteményese volt, mégha a karrierszakasz megkoronázásaként a ’14-es döntőn való szereplés nem is jött össze eltiltás miatt. Hihetetlen intelligenciája a pályán is megmutatkozott, zseniális passzai, meglátásai voltak, vezére volt a középpályán éveken keresztül. Technikai készsége és éles elméje az idő múlásával sem kopott, gyorsasága és a fizikuma azonban igen, és madridi pályafutásának végéhez közeledve ezt hozták fel leginkább ellene – amiben azért volt is igazság, annak ellenére, hogy még úgy is simán helye volt a kezdőben, hogy tényleg nem volt az a kengyelfutó gyalogkakukk. Viszont kevés nála szerethetőbb és fontosabb figurája volt ennek az időszaknak, utolsó állomáshelyén Münchenben, bőven 30 felett is 117 meccsen játszhatott 3 szezonban, ami nem kevés. Én bízom benne, hogy edzői pályafutása egy napon keresztezni fogja még a Real Madrid útjait, és újra összeállhat ez a nyerő páros.

3. Luka Modrić (2012, Spurs, 35 millió euró)

A görbelábú horvát kiválósággal kapcsolatos maradandó élmények közül rengeteget fel lehetne sorolni. De az első egyértelműen 2014-re tehető, amikor barátokkal, ismerősökkel, szurkolótársakkal feszülten néztük a Sugárban a kivetítőt. 93. perc, vezetett az Atlético, a labda kipattant szögletre. Luka kifut érte, ballal tereli a zászló felé. Simeone keze a tarkóján. Cristian Rodríguez aggódva pillant körbe a kispadon. Modrić felnézett, vett egy nagy levegőt, nekifutott, majd beadta… a többi pedig már történelem. A katalán újságok 2012 legrosszabb igazolásaként tüntették fel, nos azóta a legrosszabb igazolás négy BL-trófeában és megannyi szép győzelemben vállalt oroszlánrészt. Lebilincselő külsős oldalváltásai, villámgyors irányváltásai, egyszerű, mégis hatékony cselei cilinderbe öltöztették őt, a szurkolósereg varázspálcát kiáltott a kezébe (vagy inkább a lábába?) és mágusként látta őt a zöld gyepen. Tavaly hazájával is óriásit menetelt a VB-n, ahol ugyan végül alulmaradt a döntőben Franciaország ellen, Luka viszont az ezüst mellett egyéni sikerek tömkelegét söpörte be az évért, többek között az Aranylabdát is. És mégis, a legutóbbi szezonjában ő sem volt igazán önmaga, ráadásul idén ősszel már 34 éves lesz, így lassan elengedhetetlen, hogy átadja a stafétát a fiatalabbaknak. Hogy ki lesz a szerencsés utód, az lehet már idén, de legkésőbb jövő nyáron egész biztosan kiderül majd.

2. Toni Kroos (2014, Bayern München, 25 millió euró)

Az évtized legnagyobb rablása vitán felül Toni Kroos Madridba csábítása volt, nevetséges 25 millió euróért, manapság nagyjából ennyibe kerülhet egy Mbappé által leböfögött porcelántányér. Vagy egy egyharmad Harry Maguire. Azért van benne egy közös vonás Benzemával, hiszen az ellentmondásos, megosztó madridi játékosok top tízes listáján ő is stabil helyezést érne el. Kritikusai haját Zidane-i nagyságokba irthatta ki a tény, hogy Lukita elé helyeztem a listán, mikor a horvát több ideje van a klubnál, és sokkal nagyobb varázsló a pályán – és ebben nem is tévednek. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy Kroost nehezebb lesz pótolni, mint Modrićot, mivel a német makéléléi szinten tud kvázi láthatatlanul is fontos láncszeme lenni a csapatnak. Claude eladását évekig nyögte a Real Madrid… Az bizonyos, hogy Toni elég pocsék szezonon van túl, karrierje legrosszabbján, egyéni hullámvölgyét ő maga is elismerte. Nélküle azonban egyszerűen nincsenek támadásépítések. Casemiróra nem lehet ilyesmit bízni, Modrićnak pedig ugyancsak nem a tényleges építkezési fázisban van lényeges szerepe. Amellett pedig, hogy okosan passzol, még pontosan is. A pontrúgásoknál is neki van a legbiztosabb lába, így a szögletek és a beívelt szabadrúgások első számú felelőse is ő. Valahol jogos meglátás, hogy a védőmunkája igen karcsú, és nem mindig ér vissza megfelelően a kontrákkal, épp ezért véleményem szerint meg kell találni azt a szerepkört neki a pályán, ahol kevesebb munka hárul rá hátul, és többet tud foglalkozni a támadások közvetlenebb építésével, akár a tizenhatos előterében, befejezőként vagy előkészítőként a második hullámban.

1. Cristiano Ronaldo (2009, Manchester United, 94 millió euró)

Kinek volt kérdés az első hely? Cristiano neve egybeforrt a dobogó legfelső fokával, ebben az összeállításban pedig egy újabb aranyat tehet zsebre. 2009-ben Pérez robbantotta a kasszát, Sir Alex elengedte a portugál csillagot, akinek minden vágya volt a Real Madrid mezébe bújni, így az üzlet megköttetett. Bemutatására 70 ezer ember gyűlt össze a Bernabéuban, ami mindmáig rekord, és már akkor mindenki tisztában volt vele, hogy a klub történetének meghatározó játékosa került Madridba. Akkor még CR9-ként, hiszen a hetes mez a Real Madrid történetének egyik legnagyobb alakjáé volt, Raúl Gonzálezé. Az ikon egy közös idényt húzott le CR-rel, aki ezután már megkaphatta a hetest, és CR7 karrierje innentől kezdve üstökösként száguldott. Ahogy teltek az évek, egyre kevesebb hangsúly volt a széleken, a cseleken, az előkészítésen, és az ötszörös Aranylabdás egyre több időt töltött a kapu előtt, számolatlanul szórva a gólokat. Versenyfutása Messivel éveken át uralta a sajtót, a szurkolói beszélgetéseket, olykor (olykor?!) vitákat, két hihetetlenül magas szinten lévő sportember kimondatlan vetélkedését szemlélhettük majd’ tíz éven keresztül. Minden létező, és nem létező rekordot átírt a madridi históriáskönyvekben, a közös sikerekből a klub és a játékos egyaránt profitált. Sokáig ténylegesen benne volt a levegőben, hogy Cristiano Madridból fog visszavonulni, vagy maximum Amerikába elmegy levezetni, a viszony azonban hűvössé vált a Real Madrid és a portugál ász között, így CR 2018 nyarán mindennel együtt 117 millió euróért klubot váltott, és a Juventushoz távozott. Az azóta eltelt egy évben a klub eleinte kínosan kerülte még az emlékének felbukkanását is, kihagyva őt összefoglalókból, nem felköszöntve a születésnapján, ám talán az elmúlt pár hónapban mintha finomodott volna ez a kommunikáció. Mert ugyan lehet nem kedvelni őt, vagy nem muszáj, hogy a kedvenceid közt legyen (mint ahogy személyesen nekem sem volt a kedvenc madridi játékosaim között), de azt amit a klubért tett 9 esztendő alatt, óriási hiba lenne elvitatni tőle – különösen magának a Real Madridnak.

(*1: Az igazolások között azokat nem vettük számításba, akik ténylegesen itt nevelkedtek, és opció után tértek vissza, így mondjuk Carvajal nem jöhetett szóba)

(*2: Mivel a lista erősen szubjektív, így annak sorrendje nemhogy vitathatatlan, de egyenesen kötelező nem egyetérteni vele.)

(*3: "A szerző hülye" nem valid érv, még akkor sem, ha amúgy igaz is lenne.)