Egytől egyig: APOEL – Real Madrid (0-6)
Csapatok
APOEL (4)
Nem tudom őket lehúzni a sárga földig, mert nem játszottak vállalhatatlanul a hat gól ellenére sem, csupán a képességbeli különbség, és a rosszul megválasztott taktikával együtt túlságosan is lelkesedő hozzáállás ötvöződött a madridiak támadóbb fellépésével, és a számukra meghagyott szabad folyosókkal, passzsávokkal. Bátor, harcias játékot játszottak, leginkább hosszú indításokkal operáltak a védekező harmadból, és bár ez nem sok veszéllyel párosult ezúttal, mégsem lehet azt mondani, hogy feltartott kézzel mentek volna ki a pályára. Azt pedig talán ők sem gondolták, hogy az utolsó kör előtt, még lesz matematikai esélyük az El-szereplésre.
Az olvasók osztályzata: 4,09
Real Madrid (8)
Jól mozgott tegnap a Real Madrid, végre megszaladt a gólok száma is, és kicsit oldódhat a béklyó a lábakon és a lelkeken egyaránt. Mindazonáltal óriási következtetéseket nem ajánlott levonni ebből az egy találkozóból, mert amellett, hogy az ellenfél körülbelül a spanyol kiesőjelöltek tudásszintjén mozgott (és ez akkor is igaz, ha a Dortmunddal le tudtak ikszelni), a stílusuk, a taktikájuk és a hozzáállásuk is olyan volt, ami éppen feküdt a vendégeknek. Érdemes visszanézni az utolsó fél órát, és megállapítható, hogy nem azért nem esett gól az utolsó fél órában, mert a Real Madrid visszább vett, hanem mert az APOEL átállt egy szervezettebb védekezésre, amivel már nehezebben birkóztak meg a látogatók. A védekezésben nem sok hiba volt, de a letámadások elhárítását jobban meg kell szervezni, mert a ciprusiak párszor okoztak kellemetlen pillanatokat a védekező harmadban.
Az olvasók osztályzata: 8,33
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (9)
Míg a bajnokságban Ronaldónak szinte semmi sem akar összejönni, addig a Bajnokok Ligáját köztéri játszótérnek használja, és kíméletlenül szórja a gólokat. Amiért különösen érdemes kiemelni a teljesítményét az a két gól mellett az, hogy sokkal többet mozgott a mezőnyben a szokásosnál, illetve intenzívebben vette ki a részét az összjátékból is. A második gól előtt megcsinált egy egyszerű visszamozgást a falból, és ez a kombináció Kroosszal alapozta meg a kiugratást és Benzema első találatát, és a hatodik gólhoz vezető első lépés is az ő nevéhez fűződik, ami egy félpályánál való letámadás volt, ebből kikényszerített egy visszapasszt, majd pontosan fejezte be kiszorított helyzetből gyengébbik (?) lábbal az akciót. Fejes góljára nem pazarolnék sok szót, nem sok ember megy fel odáig, ugyanakkor egy komolyabb csapat ellen kábé nulla hatékonysággal fogjuk ezeket a helyzeteket góllal zárni, így nem is vágyom rá, hogy létjogosultsága legyen az ilyen találatoknak (amellett, hogy Ronaldo önbizalma szempontjából nem jött rosszul). Ami a leglényegesebb, és ezzel szeretném zárni a portugál értékelését, a több és intenzívebb mozgás a mezőnyben meghozza a gyümölcsét, és remélhetőleg ez a stábnak és Ronaldónak is feltűnik annyira, hogy más meccseken is ezzel találkozzunk, és nem a falban tobzódásos várakozással a beívelésekre.
Az olvasók osztályzata: 9,19
Kiko Casilla (7)
Nem volt szükség a reflexeire, viszont remélhetőleg nem fázott meg Cipruson. Kevés dolgát megfelelően látta el, viszont ezúttal kevésbé volt pontos a labdák megjátszásával, holott ez kifejezetten Kiko egyik erőssége. Ezen a meccsen (sem) éreztem Navas hiányát, mégsem tenném padra Casilla miatt a Costa Rica-i kapust, ugyanakkor kevés csapatnak van ilyen minőségi tartaléka ezen a poszton, mint amilyen ő.
Az olvasók osztályzata: 7,58
Dani Carvajal (8)
Simán a védelem legjobbja tudott lenni a csapatba hosszas kihagyás után nemrég visszatérő hátvéd. Harcias hozzáállása hátul és elöl egyaránt megmutatkozott, négy szerelése és öt elcsípett passza egyaránt a legjobb a védelemből, és leblokkolt három lövést és két beadást is, szinte egymagában elhárítva a gyengécske hazai próbálkozásokat. Sok-sok játékpercre van most szüksége az ősszel hullámvölgyben, majd kényszerpihenőn lévő spanyolnak, aki remélhetőleg állandósítani tudja jó régi jó formáját.
Az olvasók osztályzata: 8,11
Raphaël Varane (7,5)
Általában az a szerencsés leosztás, ha a két belsővédő közül az egyik inkább a szerelésekkel, belépőkkel, elhárításokkal foglalkozik, a másik pedig a szervezéssel, a támadások kezdeti építésével. Ez a szerep most tökéletesen le volt osztva Nacho és Varane között, ráadásul a csekély hátsó igénybevétel miatt zökkenőmentesen végezhette a páros a dolgát. A francia volt az, aki inkább a labdák megjátszásával törődött, és szervezte, irányította a hátsó alakzatot, mindemellett a támadásokkal is olykor fellépett ő maga is. Fejjel sikerült egy gólpasszt is kiosztania kollégájának egy szögletet követően.
Az olvasók osztályzata: 8,05
Nacho (7,5)
A meccsen sokat keménykedő védő valószínűleg elkérte Poté számát a meccs után, hiszen ennyi testi kontaktus után ki van kövezve az út egy közös társastánc-tanfolyam felé. Határozott szerelési kísérletei többször vezettek szabálytalansághoz (ötször is faultolt a találkozó során), viszont nem sok sót ettek meg mellette a ciprusiak. A kapu előtt is feltalálta magát, Varane lefejelt labdájának megpiszkálása gólt jelentett, és egyben a mérkőzés kimenetelével kapcsolatos kérdéseket is lezárta, hiszen három gólról már semmi esélye nem maradt a hazaiaknak.
Az olvasók osztályzata: 7,92
Marcelo (7)
Rosszul nem játszott a brazil ugyan, és pontos labdát tekert a felhők közé Ronaldónak, mégsem tudom azt mondani, hogy csillogott volna a Ramos hiányában megbízott csapatkapitány. Jóval kevesebb hatása volt a támadóharmadban, mint azt vártuk volna tőle, nem sok emlékezetes megmozdulást jegyezhettünk fel a részéről, viszont az első félidőben azért egyszer-kétszer elfutó ciprusiak (főleg Vouros) az ő oldalán kevergetett, vagy adott be sikerrel.
Az olvasók osztályzata: 7,59
Toni Kroos (8)
Kettő gólból is komolyan kivette a részét a német: a másodiknál Ronaldóval játszott össze, majd ugratta ki Benzemát, a negyedik előtti akció meg az ő tökéletes ütemű és sebességű labdájából indult, megalapozva a gyors és eredményes kontratámadást. Casemiróra (illetve kimondottan védekező szándékkal felküldött középpályásra) ezúttal nem volt szükség, a német pedig jóval szabadabb, kötetlenebb pozícióban mozoghatott, ami feküdt is neki. Nemrég fejtegettem, hogy talán előremutatóbb lenne, ha közelebb játszhatna a kapuhoz, mert a passzfolyosókat remekül veszi észre és használja ki, nos, a tegnapi performansszal sem cáfolt rám.
Az olvasók osztályzata: 8,63
Luka Modrić (8,5)
Érdekes volt megfigyelni, hogy Kroos helyett most ő vállalta magára inkább a középpályás irányítást (több, mint 30-cal többet passzolt, mint a csapattársa), három sikeres csele is volt, valamint hat jó közbeavatkozása, ami arról árulkodik, hogy a védőmunka is a helyén volt, sokszor egész mélyen visszalépett a meccs folyamán a védők tengelyébe. Remek kapáslövéséről se feledkezzünk meg persze, ami átszakította a gátat, és alapot adott a gólzivatarnak (mégha Pérez kapus talán benne is volt a találatban valamelyest).
Az olvasók osztályzata: 8,84
Marco Asensio (7,5)
Talán kevésbé látványos volt az ifjú spanyol szerepe, ami a mérkőzés kulcsmomentumait illeti, mégis benne volt közvetve kettő gólban is, hiszen Marcelo beadása előtt ő tartotta meg sikeresen a labdát és passzolta ki a brazilnak, míg Nacho gólja előtt ő tekerte Varane fejére pontosan a szögletet. Emellett nagyon sokat változtatta a helyét a mezőnyben, bár inkább a bal oldalon lehetett felfedezni, mégsem volt Marco vonalszélső, sőt a második félidőben a cseréket követően már még beljebb futballozott. Még mindig nem tetszik, hogy annyiszor lett „beadásra használva”, remélem a jövőben sokkal többet látjuk a pálya közepén a támadósor mögött csillogni.
Az olvasók osztályzata: 7,46
Lucas Vázquez (6,5)
Rossz formáját valamelyest feledtetni tudta tegnap, annyi pechről beszélhetünk esetében, hogy a jó csapatteljesítményből nem tudott igazán semmivel kitűnni egyénileg. Az viszont mindenképpen említésre méltó, hogy neki most vagy nem volt kiosztva, hogy íveljen be mindent, vagy maga Lucas ismerte fel, hogy nem a labdák becsavarásával kell most foglalatoskodnia, de pozitívan hatott a játékára a változás. Többször feltűnt középen is, és három sikeres szerelésével ezúttal is kitűnt a támadásokért felelős osztagból.
Az olvasók osztályzata: 7,28
Karim Benzema (8)
Végre egy jobb teljesítmény a franciától, a Csabi által jósolt mesterhármas majdnem össze is jött a (jogos) kritikák kereszttüzében edződő kilencestől. Két tiszta ziccerét ezúttal nem hibázta el, és az utolsó gólnál az agresszív letámadása nagyban hozzájárult a találat megszületéséhez. Ha meccsenként ennek a felét tudná hozni, akkor jóval kevesebben szólnák meg őt, azonban duplázás ide, jó meccs oda, továbbra sem látom, hogy konstans tudná hozni ezt a termékenységet, azt sem hogy két csatárra volna egyszerre szükség a csapatban, illetve nem vele képzelem el a csapat jövő évi szezonját sem. Tegnap jó volt, és örüljünk ennek, remélhetőleg még látunk tőle több ilyen mérkőzést idén.
Az olvasók osztályzata: 8,14
Cserejátékosok
Theo Hernández (6)
A kezdő sípszótól őt vártam a csapatba, és a tátongó üres területek megfutásával talán többet is hozzá tudott volna tenni a mérkőzéshez, mint Marcelo, arról nem is beszélve, hogy a rotáció részeként jó lett volna valamivel több vérfrissítést látni a kezdőben.
Az olvasók osztályzata: 6,78
Dani Ceballos (7)
Szintén a 20:45-kor a sípszót a pályán hallgató fehérek egyikeként szerettem volna látni, és a neki szánt időben meg is mutatta, hogy miért nem voltak alaptalanok a várakozásaim. Mint írtam is nemrég, sokkal több lehetőséget érdemelne, és nem csak a hazai kupában. Még nem lenne alapember, de sűrűbben és hosszabb időket (min. 30 perceket) tölthetne a pályán, főleg úgy, hogy Kovačić még sérült.
Az olvasók osztályzata: 6,93
Borja Mayoral (6)
Tetszett, amit láttam tőle, ugyanakkor a rendezettebbé váló ellenfél, és a csapat kissé visszafogottabb utolsó fél órájának okán nem tudott igazán érvényesülni.
Az olvasók osztályzata: 6,54
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Szép sikert hozott össze a csapat, ugyanakkor a bajnokikon eddig mutatott, rendszerszintű problémákon nem változtat semmit a tegnap esti teljesítmény. Értem én, hogy a csapat önbizalmának a visszahozása miatt volt a vártnál kevesebb cserélődés a kezdőben, mégis intenzívebb beépítést vártam tőle, a nyári érkezőkkel kapcsolatban. És ezen nem segítenek a kupameccsek, mert a fiataloknak elsődlegesen nem egymással kell összeszokniuk, hanem a csapat rutinosabb tagjaival, ezért vegyesebb kezdőket várnék, ahol a tapasztaltak az újoncokkal megfelelő arányban keveredhetnek. A tegnapi meccsen volt egy-két biztató taktikai elem (kevesebb beívelés, több gyors támadás, kontrák, Lucas és Kroos szerepének újraértelmezése, több mozgás a támadóharmadban), mégis csak akkor tudom ezt egy folyamat részeként kezelni, ha ezeket az elemeket a későbbiekben és komolyabb ellenfelek ellen is viszontlátom majd.
Az olvasók osztályzata: 8,18
És még valami így a végére, mert kihoz a sodromból a csőlátás és az óriási végkövetkeztetések. Nem szeretném, ha bárki is komolyan gondolná azt, hogy Isco kivétele a csapatból vezetett egyenes ágon oda, hogy a Real Madrid hatgólos győzelmet aratott egy ciprusi csapat ellen. Az ugye világos, hogy ennyire szervezetlen hátsó alakzattal és szabad hellyel még nem találkozott idén a Real Madrid? Vannak jogos kritikák, amelyeket meg kell vizsgálni a görbelábú mágus szempontjából, de speciel Modrić szerepkörében abszolút megállta volna a helyét az APOEL ellen. A pozícióját kell felülvizsgálni, és szerintem állandósítani kéne azt, hogy Kroos játszik feljebb, és ő inkább a középpálya közepén kap szerepet.
Dani Ceballos és a kispad romantikus összemelegedése
Nem lenne okos ötlet elpocsékolni egy ilyen kaliberű játékost. Már a Betisben is feltűnt, hogy zsenge ifjoncként sem volt rajta fellelhető a megilletődöttség jele, ugyanazzal a kellően vehemens, "ledózeroló" stílussal mozgott az andalúzoknál is, ami miatt felkelthette a nagyobb egyleteket figyelmét is. Amellett, hogy nekem rendkívül tetszik mind a stílusa, mind a hozzáállása, szinte biztos voltam benne nyáron, hogy végül pont a városi riválisnál fog kikötni. Pont azért, mert teljes mértékben Cholo-kompatibilis volt az, amit addig láttam tőle, hallani is lehetett a matracosok érdeklődéséről is, Gabi helyét zökkenőmentesen át tudta volna venni. Aztán mégis jöttek egyre-másra a szalagcímek, és az U21-es Eb legjobb játékosa nálunk kötött ki, körülbelül 18 millió euróért, ami a mai árakat tekintve meglehetősen akciós vételnek tekinthető.
És aztán jöttek egyre-másra a különböző tétmérkőzések, és Ceballos rendre ott lehetett a csapatban – mint cserejátékos. Miközben ordított a pályáról, és azóta is világosan tükröződik, hogy tulajdonképpen volna még egy középpályás hely a csapatban. Ha megnézzük a legnagyobb riválisainkat a bajnoki címért, érdekes dolgokat jegyezhetünk fel. Papíron a Barcelona és a Valencia is 2-2 támadóval rohamoz rendszeresen. A katalánoknál Messi rendszeresen visszalép a középpályára, és Suárez eddigi kötöttebb pozícióját szabadabbra cserélte több elmozgással (utóbbi hasznossága vitatható), a denevéreknél pedig a csapatunknál is megforduló Rodrigo és a rendkívül jó formában lévő Zaza is többször lendületből, vagy akár második hullámban visszapasszra érkezve fejezik be gólokkal a támadásokat. Ez azonban nem igazán vehető észre a Real Madridban, hiszen Ronaldo és Benzema is leggyakrabban az ellenfél védővonalában őrlődve várják a csodát. Így míg a Barcelonában Rakitic, Iniesta, Paulinho, vagy a Valenciában Soler, Guedes, vagy akár Parejo és Kondogbia is könnyebben kapcsolódnak az akciókhoz (hiszen a támadók is partnerek, és nincs akkora szakadék a csapatrészek között), nálunk ugyanez nem valósul meg, sem hozzáállásbeli, sem taktikai okokból.
És akkor el is érkeztünk odáig, hogy minek is két támadó, ha egyrészt minőségi helyettesük nem áll rendelkezésre, másrészt a Real Madrid legerősebb csapatrésze a középpálya. Casemiro, Llorente, Kroos, Modrić, Ceballos, Kovačić, Isco és Asensio – ez nyolc játékos, akiket négy posztra kellene bezsúfolni (sőt, egészséges BBC esetén ez vélhetően csak három lenne). Ezekből a középpályásokból Llorente az egyetlen, akire azt lehetne mondani, hogy igazán nagy meccsekre még nem áll készen (ráadásul Casemiro megoldja azt a posztot a rangadókon, nagyobb megmérettetéseken), viszont ha fátyolos tekintetünket a támadósorra emeljük, ott csak egy orvosi egyetemet végző hallgató komplett szakdolgozatát megtölteni képes Bale-t, egy fél éve formán kívüli Lucast, és a Wolfsburgban is megragadni képtelen Mayoralt láthatunk. Joggal vetődik fel a kérdés: miért ne lehetne akkor a középpályát tovább erősíteni, ha amúgy is az a legerősebb csapatrész és még minőségi tartalék is áll rendelkezésre?
Ugyanakkor a bővítéssel a rendszer átvariálása is elengedhetetlen, méghozzá 4-3-2-1-re, amivel tovább erősíthető volna a jelenleg nem (vagy csak nyomokban) létező tizenhatos előterében való masszív jelenlét. Persze itt is érdemes átgondolni, hogy kire milyen szerepkörben van szükség, és milyen stílusú játékosokból lehetne összeállítani egy ütőképes középpályássort. Például érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a védekezésni kevésbé tudó, ám a pályán annál jobban látó Kroos miért ne léphetne feljebb adott esetben, és mondjuk Asensióval egymást jól kiegészítve adhatnák a támogatást Ronaldónak. Hiszen míg Kroos remekül helyezi át a súlypontot, látja meg a passzsávokat, addig Asensio megindulásaiban, gyors kényszerítőiben, távoli lövéseiben ugyanúgy érdemes és kell is bízni. És itt kanyarodunk vissza ahhoz a Ceballoshoz, akinek Kovačić hiányában egyértelműen ott kéne lennie a csapatban mint nagy munkabírású, védekezésben és támadásban egyaránt magas szintet képviselő játékosnak, akinek egy testcsele, ütemváltása, fékezhetetlen, szélvészgyors rávezetései gólt, gólokat érhetnek. Egy ilyen típusú játékosra mindig szükség volna a kezdőben, és egyértelműen a támadósor egyik emberének kárára. A másik két középpályás poszt közül az egyik Casemiróé (alsóházi csapatok ellen és a kupában az összjátékban hasznosabb Llorentéé), a másik pedig Modrićé vagy Iscóé, a horvát jelenlegi formáját tekintve inkább a spanyolé (Lukának előbb-utóbb a stafétát is át kell adnia). Isco megítélése is manapság viszonylag megosztó, én személy szerint úgy gondolom, hogy megérdemli a lehetőséget, de Kroos pozíciójában jobban hozzá tudna járulni a védekezéshez (még a pár százalékos passzhatékonyság-romlás terhére is), míg a németnek nem kéne annyit törődnie előrébb a defenzív munkával, amiért a legtöbb kritikát kapta az utóbbi években. A támadósorról csak mellékesen: Ronaldo mint elsőszámú befejező felelhetne így a gólokért, Benzema pedig a portugál váltótársaként talán motiváltabban és konstruktívabban tudna hozzájárulni a csapat sikeréhez, míg csatárposzton nem változik a keret összetétele.
Így véleményem szerint kijelenthető, hogy a Ceballos/Kovačić-féle stílusnak helye van a csapatban, és mivel Mateo partvonalon kívül van önhibáján kívül, ezért Daninak már most súlyos játékpercekkel tartozik Zinédine Zidane.
Szezont a fazonnal
Szar minden. Én tudom, én is így érzem, aztán néha mégse. Mert tudjuk, a foci nem élet vagy halál kérdése – annál sokkal több. De amikor nem megy a szekér, amikor a pályán valami olyasmi tükröződik vissza, amit a legrosszabb rémálmaidban sem látnál viszont, vagy amikor olyan ismétlődő beidegződések, mechanizmusok köszönnek vissza, amelyek láttán papírrepülőnek használnád a tévéd – akkor szar minden. És ez egy természetes érzés, mert hát miért eregetnél rágóízű vattacukrot az örömtől annak láttán, hogy imádott egyleted lelkes sportemberei folyékony halmazállapotú exkrementummal öntözik a gyepet futballmeccs címén, holott Paul Burgess kiváló munkássága okán erre semmi szükség nincs? És amikor eléri a közhangulat a mélypontot, akkor lesz hirtelen minden nyári távozó minimum aranylabdás, az új igazolások megyekettes serdülők, a szerkesztők Barcelona-drukkerek, a szurkolók egyik fele hitetlen, a másik pedig vak. Tegyük rendbe az egyenletet. Az, hogy valaki kritikát fogalmaz meg a csapattal szemben, az nem jelenti azt, hogy nincs odáig meg vissza érte. Ugyanakkor, aki a töretlen elhivatottságra sarkall, és állandó lelkesedéssel buzdít, ugyanúgy lát olyan dolgokat, amelyeket problémának vél, javítani szeretne. Nem kell felesleges energiákat pazarolni abban, hogy a viselkedésformák mögött a madridizmus mérőszámát keressük, mert nincs összefüggés. Így ha bármelyik tábor (táborokról beszélni szurkolói oldalon…) ennek alapján próbálná a másikat felcímkézni, mint divatdrukker, szakértő, ostoba, katalán, (és a sort lehetne egyéb obszcén jelzőkkel nyújtani, mint a rétestésztát), akkor az tévútra vezető ösvényen bóklászik.
Mindenkinek vannak kedvencei, meglátásai, ez mind a szubjektív látásmód tartozéka. Bármilyen furcsa – a szerkesztőknek is. Ha mi (de beszélhetnénk bármelyikőtökről kommentek szintjén) leírunk valamit, azt nem azért tesszük, mert kiszerettünk a csapatból, megőrültünk, vagy unatkozunk. Hanem azért mert szeretjük annyira a csapatot, hogy akkor is megpróbálnánk mindent rendbe tenni (ki-ki a maga játékosaival, taktikáival, elméleteivel), hogyha valójában erre a fotelből, a telefon vagy a számítógép elől semmi lehetőségünk, vagy esélyünk sincs. Mégis jólesik leírni, megosztani a gondolatokat, véleményt cserélni, mert bizonyos szinten tartalmazhatnak valós problémákat a leírtak, még akkor is, ha Valdebebasba, vagy a Bernabéu öltözőibe nincsen VIP-jegye egyikünknek sem. Akik nem is akarnak belemenni taktikázásba, csak szurkolni akarnak a csapatnak akkor is, ha ég a ház, az is egy tiszteletben tartandó, pozitív hozzáállás, mindaddig, amíg ettől nem akarják többnek, nagyobbnak érezni magukat azoknál, akik meg merik írni, hogy szerintük XY nincs rendben. És fordítva: aki lát problémás dolgokat, ne akarja hülyének nézni azokat, akiket ez nem érdekel, csak szurkolna torkaszakadtából. Ez nem egy kib*szott verseny. Ezt értsük már meg, és tudatosítsuk azokban a pillanatokban is, ha esetleg egy bajnoki rangadó nem alakul úgy, ahogy akarjuk. A La Liga az verseny. A Copa del Rey is az. A BL is az. Az egymásra licitálás, hogy ki mennyire szívta magába az anyatejjel a habfehér balettet – na az rohadtul nem az. Mégis, nagyobb erők mozognak, mikor egymás meglátásait, hozzáállását kell ócsárolni, mint ami a Real Madrid mellett mutatkozik. És amikor megy az egymás közti öldöklés, a dráma, a meccsről meccsre változó vélemények csapatokról, edzőről, játékosról, semmi mással nem mutatjátok jobban a nagyvilág felé, hogy mennyire műanyag a Real Madridnak drukkolni. Ha ez a cél, hogy a Realnak való szurkolás a komolytalanság, a divatdrukkerség bélyegével járjon, akkor jelzem: autópályán száguldunk százharminccal a GPS hajszálpontos iránymutatásával az erkölcsi fertő bugyraiba.
És akkor tényleg értsen egyet mindenki mindenkivel, és a rózsaszín csillámpóni hátán lovagoljunk a szivárványt követve a mézeskalácsok földjére? Könyörgöm, ne. De azt a kimeríthetetlennek látszó energiát, amit abba ölünk, hogy megmagyarázzuk a másiknak, hogy miért egy barom, egy idióta, hogy van véleménye, hogy lelkesedik, hogy az a kedvence, akit te már öt éve elküldtél volna, azt csoportosítsuk át. Előremutató eszmecserére, egymás véleményének tolerálására, és legfőképp a csapat buzdítására. Ha azt látod, meggyőzhetetlen, rendíthetetlen a másik, engedd el, az parttalan. Ha az egyik kendőzetlenül őszinte, a másik iróniával él, a harmadik borúsabban lát dolgokat, a negyedik meg örök optimista – fogadd el, ne érts vele egyet feltétlen, de fogadd el!
Mert bármit mond, gondol, ír, akar, tud, érez – a Real Madrid az első.
Nekem is.
Neked is.
Neki is.
Egytől egyig: Girona – Real Madrid (2-1)
Csapatok
Girona (9)
Az első félidőben is rendkívül agresszívan letámadták nagy nevű ellenfelüket, és nem riadtak vissza a keményebb belépőktől sem. A szerencse nem volt a katalánokkal, hiszen kétszer is a kapufa állította meg őket, mikor mindenki más verve volt. A második játékrészben aztán egy zseniális szóló alapozta meg az egyenlítő gólt, és egy belőtt labdából elért sarkazással végül kikaparták a hazaiak a gesztenyét – teljesen megérdemelten. Ezer fokon, vért izzadva, mindent megtéve a győzelemért.
Real Madrid (2)
Isco, Varane, és a második félidős Ramos. <3
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Portu (9)
Végig rendkívül dinamikusan és agilisan focizott. Már az első félidőben is sok problémát okozott a Real Madrid védekezésében, kapufáig jutott, aztán 1-1-es állásnál bevitte a kegyelemdöfést, és mágikus mozdulattal sarkazta a hálóba a labdát. Kiemelkedően teljesített a Valencia nevelése.
Bono (6,5)
A Girona hálóőre némileg benne volt azért Isco góljában, hiszen ha a kapus Ronaldo lövését oldalra ütötte volna, talán megelőzhető lett volna a találat. Ezt leszámítva stabilan állta útját a madridi lövéseknek, egy-két szép hárítást bemutatva.
Pablo Maffeo (8)
Voltak ugyan rontásai a mezőnyben a 20 esztendős játékosnak, mégis dicsérhető, hiszen végig nagyon aktívan mozgott, igyekezett bejátszani a teljes jobb oldalt. Az első félidőben beadása a kapufáról jött, ki ennek a kontrájából talált be a Real Madrid. Agilis hozzáállásának köszönhetően győztes gólpasszt írhatunk a neve mellé, még akkor is, ha azt a passzt lövésnek szánta.
Marc Muniesa (7)
Főleg a bal oldalon volt munkája a Barcelona nevelésének, aki jelenleg a Stoke City kölcsönjátékosaként futballozik Gironában. Négyszer tisztázott, kevés rontott passza volt csupán, bár hozzá kell tenni, az ellenfél támadósora nem állította megoldhatatlan feladat elé.
Bernardo (7)
Mindent eltakarított a Girona oszlopa, kilenc felszabadítása volt, ebből nyolc a tizenhatoson belül. Passzok tekintetében az egyszerűt játszotta, hosszan nyújtotta meg indításait, és egész jó százalékkal tette mindezt. Bernardo kolumbiai játékos, az előző szezont a Middlesbrough csapatánál töltötte, hazája válogatottjában – egyelőre – még nem mutatkozott be, kérdés lesz-e lehetősége erre még, tekintve, hogy már 28 éves (bár ez védőknél nem kor).
Juanpe (6,5)
Maffeóval ketten igyekeztek uralni a pálya jobb oldalát védekezésben, és az ötvédős rendszerben kiválóan egészítették ki egymást. A Las Palmas nevelése volt talán a legcsendesebb tagja a védelemnek, nem hozott le tökéletes meccset, mégis hasznos tagja tudott lenni csapatának.
Aday Benítez (7,5)
Fáradhatatlanul száguldozott a bal oldalon fel és alá, igyekezett gyors, rövid passzokkal operálni, mindezt lendületesen. Folyamatosan próbálkozott veszélyeztetni a támadó harmadban is, és Achraf kevés ellenállást tudott felmutatni vele szemben. Benítez egyébként amolyan mindenesként funkcionál, bár papíron ötvédős a Girona felállása, ő inkább vehető szélsőnek, akinek a támadójáték a prioritása.
Borja García (6)
Talán ő volt a középpálya legszürkébb játékosa, igaz, Aday Benítez az ő oldalán rengeteget melózott így is. Ritkán rontott átadást a mérkőzés során, és háromszor is próbálkozott lövéssel, azonban ezúttal nem járt sikerrel. Végül 74 percet kapott a 26 éves játékos, cseréje indokolt volt, hiszen helyenként már majdnem úgy teljesített, mint egy madridi játékos.
Pere Pons (7)
A Girona középpályájának mindenese alapozta meg az egyenlítő találatot, hiszen remek szólójával komplett bohócot csinált a vendégek teljes védelméből. Mindössze egy átadást rontott az egész mérkőzésen, és többször akadályozta sikeresen a habfehér semmittevést a pálya középső harmadában.
Álex Granell (8)
A hazaiak saját nevelésű játékosa, csapatkapitány-helyettese azonban még Ponsnál is veszélyesebben mozgott az egész mérkőzés során. Terror alatt tartotta a vendégeket, három kulcspasszt osztott ki, középen több labdaszerzése is volt, és a hátsó alakzatot is igyekezett kisegíteni a mérkőzés folyamán. Többször bukkant fel a bal szélen, ahol Aday-jal karöltve rohamoztak, de sokat változtatta emellett a helyét.
Christian Stuani (8)
Az egyenlítő gól szerzője volt az egyetlen csatár a pályán sokáig (míg a 81. percben nem érkezett Kayode). Az első félidőben Ramos próbálta helyzetbe hozni őt, ekkor még sikertelenül, a második játékrész elején aztán Nacho már nem hibázott, és az uruguayi támadó kilőtte a rövidet. Ezen kívül is volt még lehetősége, kis szerencsével több góllal is zárhatta volna a találkozót.
Cserejátékosok
Kayode, Timor és Mojica a meccs kései szakaszában érkeztek, amikor a lényegi kérdések már eldőltek, így pontozásuktól ezúttal eltekintünk.
Edzői értékelés
Pablo Machin (9)
Bátor, kemény, harcos és agilis csapatot küldött fel a pályára, megfelelő taktikával. Az első félidőben nem volt vele a szerencse, hisz játékosai a kapufával kényszerítőztek, az első ilyen akcióból ráadásul a Real Madrid szerezte meg a vezetést. A szünetben még egységesebb egylet futott ki a gyepre irányítása alatt, amely szépen lassan bedarálta ellenfelét, sőt, nem lett volna ördögtől való a két- háromgólos győzelem sem. Cseréi és taktikája is megfelelő volt, Portu talán megérdemelte volna, hogy a pályán töltse mind a 90 plusz pár percet.
Orvosi jelentés: Keylor Navas
"A vizsgálatok kimutatták, hogy Keylor Navas combközelítő izomsérülést szenvedett a jobb lábában. További részletek a későbbiekben várhatóak."
A kapus kidőlésével így vélhetően ismét Kiko Casilla lép elő kezdőként, és Luca Zidane felépüléséig a múltkor is kispados Moha, esetleg Javier Belman lehet a klub második számú kapusa.
Egytől egyig: Borussia Dortmund – Real Madrid (1-3)
Csapatok
Borussia Dortmund (7)
Kellett egy nagyon elszánt hazai csapat ahhoz, hogy ilyen jó mérkőzés kerekedjen ebből az összecsapásból. Bosz legénysége bátran, gyorsan, magas védővonallal játszott, és bizony meg is volt az a 3-4 nagy gólhelyzet a hazaiak előtt, amelyből ezúttal csak egyet sikerült kihasználniuk. Aubameyang szemfüles gólja mellett, majdnem lemásolta később a találatát, folyamatos veszélyt jelentett a kapura, és bár teljesen nem sikerült semlegesíteni, a Dortmundot sikerült saját otthonuk fanatikus közönsége előtt mindössze egy gólon tartani, ami a két csapat bajnoki formáját és egymás elleni eredménylajstromát tekintve mindenképpen elismerésre méltó. Mint ahogy a németek játéka is, akik bár vesztettek, a csatamezőn, kivont karddal hullottak el, ádáz küzdelemben.
Real Madrid (9)
Viszont csak egy csapat diadalmaskodhatott az este, és ez a Real Madrid volt. Erre az idényre jellemző magabiztos idegenbeli játék egy rendkívül éles és mozgékony ellenfél otthonában, 5-6 egyértelmű gólhelyzettel, és további lehetőségekkel, tökösen, magas intenzitással pörögve végig, ahogy azt a kottába belepötyögik a legnagyobb zeneszerzők. Mind a látvány, mind a tempó, mind pedig az eredmény önmagáért beszél, és bár tökéletesnek azért nem lehet mégsem nevezni a pályán történteket (hiszen Madridban rendkívül magasan van az a bizonyos léc), az előjelek alapján ez több, mint megnyerő siker volt. Szép teljesítmény!
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (9)
Királyi gárda, a királyi porondon, a vezető pedig természetesen a király. Ronaldo sokadszor rúgta be látványosan Európa ajtaját, és ezúttal is gondoskodott róla, hogy a ruhr-vidéki születési anyakönyvi kivonatokban továbbra se legyen gyakori keresztnév a Cristiano. Már az első félidőben is rendkívül motiváltan futballozott, igyekezett kiszolgálni társait, rengeteget változtatta a helyét, és mindig akcióközelben tudott lenni. Majd jött a második félidő, és térdre kényszerült a német védelem, méghozzá két ízben is. Magabiztos helyzetkihasználás, és megérdemelt gólörömök – a trónon csak egy aranyozott hetes csillog, fényét nem fakítja az idő sem.
Keylor Navas (7,5)
Különösebben nem játszott rosszul, de nem róla szólt a találkozó, ami madridi szempontból sosem egy rossz dolog. Első félidei hidegvérű cselét talán az év végi összeállításokban is viszontláthatjuk majd néhány „besztmómenc”-videóban. Védeni nem volt esélye a Dortmund találatánál, és azokban az esetekben, amikor már verve volt, rendre ki tudta segíteni a védelem.
Dani Carvajal (8)
Nem indult túl bíztatóan a meccse, egy csúnyán eladott labdával a kapu előterében, majd egy hamvába holt beadási kísérlettel nyitott, hogy aztán pár perc múlva egy zseniális assziszttal tűnjön ki a támadóharmadban. Ezen felül két igen fontos szerelése volt még az első játékrészben, és sebességbeli hátrányát több ízben kompenzálta sikeresen testi erejével. Még ott volt egy mákszemnyi az eddigi formából, de az előző mérkőzéseihez képest kiemelkedően teljesített. Már csak konstanssá kéne tenni ezt a formát, de a könnyebb meccseken őt is rotálni kellene, ahogy mindenki mást.
Sergio Ramos (8)
Óriási mentést véshettünk fel a neve mellé az első negyedóra végén, igaz, tette mindezt kézzel, de ember legyen a talpán, aki azt a helyzetet le tudta volna reagálni kézhasználat nélkül. Ezen kívül mindkét félidőben volt fontos mentése a tizenhatoson belül, a dortmundi találatnál azonban lemaradt a gaboni expresszről. Talán a sors fintora, hogy amennyire mentek neki a fejesek a rögzített helyzeteket követően az elmúlt években, mostanság mintha elhagyta volna a szerencse. Mind a két játékrész hosszabbításában volt egy-egy lehetősége, ám egyszer rossz helyen volt a kapu, egyszer pedig Bürki védett zseniálisat.
Raphael Varane (8,5)
Nekem ezúttal (is) az ő játéka emelkedett ki a védelemből. Rendkívül megnyugtató, ha ott van utolsó emberként a hátsó négyesben, és bizony a második félidő elején góltól mentette meg a csapatot, mikor szögletre tudott tisztázni Aubameyang elől. Még az első félidőben három dortmundi hozta rá a labdát, ő pedig a labdás szélsőt lassítva, kicsit kitolva hatalmas szerepet játszott abban, hogy a közvetlen gólveszély elháruljon. Érdemes azonban a kapott gól előtti helyezkedéseket is boncolgatni, hiszen kétszer mozgott be köztük (Ramos és közte) Aubameyang úgy, hogy mindkétszer előbb el tudta érni a rövidnél a labdát, és az egyik ilyen eset szépítést ért. Ezt máskor jobban le kell kommunikálnia a belső kettősnek, hogy ki hova helyezkedjen, és ki fogjon épp embert, és ki mikor adja át az embert a másiknak. Ezt leszámítva szépen hozták a kötelezőt.
Nacho Fernández (8)
Egyértelműen a második félidőben bemutatott büntetőterületen belüli tűpontos becsúszó szerelése maradt meg leginkább róla, de végig rendkívül kiegyensúlyozottan futballozott. Védekezésben ezúttal is számos labdát szerzett, és igyekezett ezeket gyorsan és pontosan megjátszani, segítve ezzel a gördülékenyebb focit. Esetében talán már nem beszélhetünk hátul kényszerposztokról, hiszen elképesztően magas színvonalon tud teljesíteni a védelem bármely pontján, és ehhez megvannak a kellő fizikai attribútumai is. Vérbeli madridista.
Casemiro (8)
Bár egy ilyen csapongó mérkőzésen nem túl látványos a zongoracipelő munkája, a brazil fenegyerek ezúttal is hozta a szükséges számokat. Hat szerelés mellett hétszer tudott blokkolni, ebből négy ízben a kapu előterében tette mindezt. Ha ehhez hozzávesszük még, hogy Carvajal gólpassza előtt ő találta meg Danit egy jó átadással, elmondhatjuk, hogy eredményes meccset zárt a védekező középpályás. Csak bírja tüdővel a továbbiakban is!
Toni Kroos (8)
A mérnök visszatért a csapatba, a csapat pedig szárnyalt. Van összefüggés? Nos, kisarkított állítás lenne, hogy mindez Kroos érdeme, azonban nem tudjuk elvitatni, hogy a német ezúttal is tudásához mérten teljesített. 80 passzával ismét ő volt a mozgatórugó, négy kulcspasszával kiemelkedett a vendégek soraiból. Szögletei közül volt pár ami ígéretes volt, kezd újra összehangolódni a telepatikus eszmecsere frekvenciája Ramosszal, Bale számára pedig egy könnyfacsaró kiugratást biztosított, amellyel a walesi meg tudta találni Ronaldót a második gól során.
Luka Modric (8,5)
Horvát varázslónk ezúttal sem tétlenkedett, és végig az volt az ember érzése, hogy mindenhol ott van a pályán. Egy felesleges sárga begyűjtése miatt lehet csak talán némi rosszallás a tekintetünkben, viszont jó játékával mindezt bőven ellensúlyozni tudta. Csapatunk harmadik gólja előtt kiváló ütemben ugratta ki Ronaldót, a portugál pedig nem tévedett, így Luka neve mellé egy assziszt is felkerülhetett az este.
Isco (6,5)
Egyértelműen ő volt az, aki lefelé lógott ki a kezdőcsapatból az este folyamán. Bár az igyekezetére nem lehetett panasz, a játékstílus láthatóan nem feküdt neki, és a helyzeteivel sem tudott megfelelően gazdálkodni. Már az előző mérkőzésen is fel-feltűnt némi önzőség a játékában a kapu előtt, és most sem lehet azt mondani, hogy mindig a legjobb döntést hozta. Egy szép lövése így is volt, de azt Bürki bravúrral hárítani tudta. Cseréje indokolt volt, és talán valamivel hamarabb kellett volna megejteni.
Gareth Bale (8,5)
Cristiano mellett a walesi herceg sem tétlenkedett. Szemmel láthatóan végig nagy kedvvel játszott, és rögtön a találkozó első harmadában sikerült is bevennie az ellenfél kapuját egy gyönyörű kapáslövéssel. Kroos kiugratásával már a második félidőben tudott meglógni a baloson, és centerezett tökéletesen Ronaldónak. Persze a hazaiak magas helyezkedéséből várható volt, hogy profitálni tud, hiszen a sebességének kamatoztatása kulcselem a játékstílusát illetően. Cseréjénél sokan hátrahőköltek, mivel elsőre úgy tűnt, ismét valami sérülés miatt elveszíthetjük őt egy időre, de szerencsére semmi komoly baja nincs, és bízhatunk benne, hogy így fogja folytatni a továbbiakban is.
Cserejátékosok
Marco Asensio, Lucas Vázquez, és Dani Ceballos sem töltöttek sok időt a pályán, így most eltekintünk az osztályzásuktól, bár előbbi kettő közreműködésével majdnem sikerült megszerezni a hajrában a negyedik gólunkat.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (8,5)
Tökös, kellően rámenős, bátor foci a Signal Iduna Park félelmetes nézőserege előtt, ráadásul győzelemmel, szép támadásokból elért gólokkal – így kell ezt! Illetve, így is lehet ezt! Várt kezdővel, a vártnál viszont sokkal pörgősebben, „nyomulósabban” fociztunk, a mérkőzés nagy részében ráerőltetve akaratunkat a hazaiakra. Immár a nagyobb helyzetek fele is bepotyogott, hátul azonban még éberebbnek kell lenni, mert több apró pontatlanság is volt a meccs során. Érzésem szerint a cseréket kicsit hamarabb kellett volna megkezdeni, és személy szerint Ceballost vártam Isco helyére, mivel a rohanós, „tüdőfoci” inkább neki kedvez, mint a labdazsonglőröknek. De ezek csupán szubjektív formaságok, a nagy egész sokkal szebb volt, mint az elmúlt pár bajnoki alkalmával.