Egytől egyig: Athletic Bilbao – Real Madrid (0-0)
Csapatok
Athletic Bilbao (5)
Különösebb extrát nem mutatott a hazai egylet, manapság bőven elegendő a stabil, fegyelmezett védekezés a madridi támadójáték megállításához, és ezt hozták is a mérkőzés nagy részében a baszkok. Igazán komoly fenyegetést nem jelentettek elöl, egy-két próbálkozástól eltekintve, azonban a kemény (és a sportszerűség határait helyenként erősen feszegető) megmozdulásoktól nem riadtak vissza. Nekik elég volt a döntetlen is bőven tegnap este, és el is érték végül ezt az eredményt.
Real Madrid (6)
Egy csapatnyi jó játékos egyéni próbálkozásait láthattuk, jelentéktelen rendszer vagy taktika támogatásával. Tulajdonképpen teljesen random módon történt minden a pályán, amit a madridiaktól láthattunk, egyetlen szabadrúgás-variáció kivételével az első félidő végén. Az utolsó 20-25 perc masszív egykapuzással telt már, de egyszerűen nem volt elég az, hogy az amúgy remek képességekkel bíró játékosok megtörjék a hazaiakat – mert nem volt semmi értelmezhető, kézzel fogható, elégséges taktika, amivel ez kivitelezhető lehetett volna. Ez pedig az edzői stáb, és elsősorban Zidane felelőssége.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (7)
Az ő mérkőzése sem indult zökkenőmentesen, az elején még nem vette fel kellően a ritmust, aztán miután felvette, el sem engedte azt. Az egyetlen középpályásunk, sőt, az egyetlen játékosunk volt ezúttal, aki értékelhetőt nyújtott védekezésben és támadásban is. Valahol azonban elmondhatjuk, hogy a munkája hiábavaló volt, hiszen a kialakított lehetőségek, a pontos ütempasszok kihasználatlanok maradtak.
Keylor Navas (6,5)
Egy meglehetősen csendes estén van túl a kapus, egy túl sokat nem akaró csapat néhány kisebb próbálkozását kellett elhárítania. Leginkább Aduriz lehetőségénél kellett észnél lennie, de megoldotta a problémát. Visszatérése mindenképpen örömteli, és vegyük hozzá, nem könnyű úgy teljesítenie, hogy állandóan kispekulálják a kapuból – most éppen a szemközti kolléga kapcsán.
Dani Carvajal (6)
Ő is hosszú kihagyás után tért vissza, és nem zárt rossz estét, igaz, nem is sziporkázott. Védekezésben igazán sok dolga nem volt, tekintve hogy a hazaiak inkább Marcelo oldalán próbálkoztak, támadásban viszont meglehetősen egy síkon mozgott: igyekezett mindent beadni, ami éppen hozzá került, és ezeket a kísérleteket nem zárta sok siker.
Raphaël Varane (6,5)
A védelem legstabilabb pontja volt a francia, úr volt földön és levegőben egyaránt. Nem sértődnék persze meg, ha a fejjátéka a támadó pontrúgásoknál is hatékonyabban érvésenyülne, de ez nem az ő hibája volt, egyszerűen nem adódott előtte lehetőség. Ramos kiállítását követően nagyon nyomott az Athletic, de vezetésével gól nélkül tartotta a csapat a baszkokat.
Sergio Ramos (4)
Egy kissé túlpörögte a meccset a kapitány, keménysége ezúttal túlzott volt, és ezzel begyűjtötte 19. pirosát, amivel rekorderré avanzsált. Haragudni nem tudok rá, mert egyrészt a szíve ott volt a pályán, és védekezésben addig nem teljesített rosszul, másrészt Raúl Garcíát melyik jóérzésű ember nem penderítené véletlenül meg, ha éppen lehetőség mutatkozik, mégis kellemetlen perceket élt át a Real Madrid a kiállítást követően.
Marcelo (5,5)
Támadásban is elég halovány volt, és hát védekezésben is elég gyenge estét zárt a brazil. Úgy látom, hogy Isco balra tolódása támadásban leginkább az ő játékát hátráltatta, döcögtek a váltások, kevesebb volt a helye a szokásosnál. Védekezésben, a mindig aktív és szélvészgyors Williamsszel sem tudta mindig tartani a lépést, érthetően inkább ezen az oldalom próbálkozott az ellenfél.
Casemiro (5)
Kövezzetek meg, de nekem nagyon kevés volt ezúttal a Tank. A kimondott védekező középpályás szerepkörét nem éreztem ezúttal feltétlen lényegesnek, különösen a második félidőben. Helyzkedése mindig pozíción kívüli volt a build-upban, azaz nem volt megjátszható, és nem is zárkózott fel második hullámban kísérni az akciókat. Ha mégis, akkor nem sok elképzeléssel játszotta meg a labdákat. Abszolút szükségtelen volt pályán tartani.
Toni Kroos (6)
Az első fél órában az egyik legjobb volt a pályán, még pár rontott passza ellenére is, helyezkedésben is megfelelő volt, és jól ért fel a kapu elé, így többször kísérletezett távolról. Aztán kicsit ő is beleszürkült a mérkőzésbe, és nem igazán tudta érdemben segíteni a támadásokat. Pontrúgásai borzasztóra sikeredtek.
Isco (5)
Sarkalatos ponthoz érkeztünk az értékelőben, de ezúttal egyértelműen hátránynak éreztem Isco játékát, DE (és ez egy nagybetűs de) nem az ő játéka miatt egy személyben alakult ez a meccs úgy, ahogy. Hogy miért mozgott leginkább a bal oldalon, Zidane kérésére, vagy önszántából, nem tudni, de semmi előnye nem származott a csapatnak abból, amit csinált. Szép megmozdulásokban nem volt hiány, azonban mindezek nem tették eredményesebbé a csapatot, és a többieknek sem volt egyszerű igazodniuk a spanyol mágus mozgásához. Most azt éreztem, hogy hátráltatta a csapatot, de még egyszer hangsúlyoznám, ebben a szerepkörét meghatározó edzőnek legalább akkora felelőssége van, mint a játékosnak.
Karim Benzema (5)
Még ő volt talán a legtízesebb játékos támadóként, aki labda nélkül talán az egyik legjobb tudott lenni a pályán, sok hasznos elmozgása miatt. Bár egy kapufáig jutott, a labdás játékáról ugyanennyi dicséretet nem lehetne mondani. A Bilbao védői rendre kifogtak rajta, és a kapu eltalálásával sem volt jó barátságban. Mindazonáltal talán egy kicsit jobban igyekezett a pályán a szokásos langymeleg tavaszi szellőnél, bár számomra ez sem számított világmegváltó ténykedésnek.
Cristiano Ronaldo (5)
Számomra nem mutatott túl sok pozitívumot a játéka, bár ő is eltalálta szép mozdulattal egyszer a kapufát. Súlytalannak éreztem, és míg Benzemánál a tudásbeli problémákat látom a fő hátráltató elemnek (jelesül hogy kapu előtt nem képes konstans sok extrára, mezőnyben meg keveset tudmahhoz, hogy állandó szereplő lehessen), addig Ronaldónál inkább a megfelelő rendszer és taktika hiányának tudom be a gyengébb teljesítményt. Neki a tudása megvan a helyzetek befejezéséhez, de ritka az, amikor egyértelmű helyzetbe tud kerülni, és hiányzik az a taktikai fegyelem, amiben jóval eredményesebb befejezőként tetszeleghet.
Cserejátékosok
Mateo Kovačić és Borja Mayoral kaptak bő tíz percet, hogy megváltsák a világot. Felettébb átgondolt és bőkezű edzői döntés következtében.
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (3)
Nagyon tömören, röviden és kulturáltan: hétről hétre használt sütőolajat fecskendez egy Ferrariba.
Egytől egyig: APOEL – Real Madrid (0-6)
Csapatok
APOEL (4)
Nem tudom őket lehúzni a sárga földig, mert nem játszottak vállalhatatlanul a hat gól ellenére sem, csupán a képességbeli különbség, és a rosszul megválasztott taktikával együtt túlságosan is lelkesedő hozzáállás ötvöződött a madridiak támadóbb fellépésével, és a számukra meghagyott szabad folyosókkal, passzsávokkal. Bátor, harcias játékot játszottak, leginkább hosszú indításokkal operáltak a védekező harmadból, és bár ez nem sok veszéllyel párosult ezúttal, mégsem lehet azt mondani, hogy feltartott kézzel mentek volna ki a pályára. Azt pedig talán ők sem gondolták, hogy az utolsó kör előtt, még lesz matematikai esélyük az El-szereplésre.
Az olvasók osztályzata: 4,09
Real Madrid (8)
Jól mozgott tegnap a Real Madrid, végre megszaladt a gólok száma is, és kicsit oldódhat a béklyó a lábakon és a lelkeken egyaránt. Mindazonáltal óriási következtetéseket nem ajánlott levonni ebből az egy találkozóból, mert amellett, hogy az ellenfél körülbelül a spanyol kiesőjelöltek tudásszintjén mozgott (és ez akkor is igaz, ha a Dortmunddal le tudtak ikszelni), a stílusuk, a taktikájuk és a hozzáállásuk is olyan volt, ami éppen feküdt a vendégeknek. Érdemes visszanézni az utolsó fél órát, és megállapítható, hogy nem azért nem esett gól az utolsó fél órában, mert a Real Madrid visszább vett, hanem mert az APOEL átállt egy szervezettebb védekezésre, amivel már nehezebben birkóztak meg a látogatók. A védekezésben nem sok hiba volt, de a letámadások elhárítását jobban meg kell szervezni, mert a ciprusiak párszor okoztak kellemetlen pillanatokat a védekező harmadban.
Az olvasók osztályzata: 8,33
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (9)
Míg a bajnokságban Ronaldónak szinte semmi sem akar összejönni, addig a Bajnokok Ligáját köztéri játszótérnek használja, és kíméletlenül szórja a gólokat. Amiért különösen érdemes kiemelni a teljesítményét az a két gól mellett az, hogy sokkal többet mozgott a mezőnyben a szokásosnál, illetve intenzívebben vette ki a részét az összjátékból is. A második gól előtt megcsinált egy egyszerű visszamozgást a falból, és ez a kombináció Kroosszal alapozta meg a kiugratást és Benzema első találatát, és a hatodik gólhoz vezető első lépés is az ő nevéhez fűződik, ami egy félpályánál való letámadás volt, ebből kikényszerített egy visszapasszt, majd pontosan fejezte be kiszorított helyzetből gyengébbik (?) lábbal az akciót. Fejes góljára nem pazarolnék sok szót, nem sok ember megy fel odáig, ugyanakkor egy komolyabb csapat ellen kábé nulla hatékonysággal fogjuk ezeket a helyzeteket góllal zárni, így nem is vágyom rá, hogy létjogosultsága legyen az ilyen találatoknak (amellett, hogy Ronaldo önbizalma szempontjából nem jött rosszul). Ami a leglényegesebb, és ezzel szeretném zárni a portugál értékelését, a több és intenzívebb mozgás a mezőnyben meghozza a gyümölcsét, és remélhetőleg ez a stábnak és Ronaldónak is feltűnik annyira, hogy más meccseken is ezzel találkozzunk, és nem a falban tobzódásos várakozással a beívelésekre.
Az olvasók osztályzata: 9,19
Kiko Casilla (7)
Nem volt szükség a reflexeire, viszont remélhetőleg nem fázott meg Cipruson. Kevés dolgát megfelelően látta el, viszont ezúttal kevésbé volt pontos a labdák megjátszásával, holott ez kifejezetten Kiko egyik erőssége. Ezen a meccsen (sem) éreztem Navas hiányát, mégsem tenném padra Casilla miatt a Costa Rica-i kapust, ugyanakkor kevés csapatnak van ilyen minőségi tartaléka ezen a poszton, mint amilyen ő.
Az olvasók osztályzata: 7,58
Dani Carvajal (8)
Simán a védelem legjobbja tudott lenni a csapatba hosszas kihagyás után nemrég visszatérő hátvéd. Harcias hozzáállása hátul és elöl egyaránt megmutatkozott, négy szerelése és öt elcsípett passza egyaránt a legjobb a védelemből, és leblokkolt három lövést és két beadást is, szinte egymagában elhárítva a gyengécske hazai próbálkozásokat. Sok-sok játékpercre van most szüksége az ősszel hullámvölgyben, majd kényszerpihenőn lévő spanyolnak, aki remélhetőleg állandósítani tudja jó régi jó formáját.
Az olvasók osztályzata: 8,11
Raphaël Varane (7,5)
Általában az a szerencsés leosztás, ha a két belsővédő közül az egyik inkább a szerelésekkel, belépőkkel, elhárításokkal foglalkozik, a másik pedig a szervezéssel, a támadások kezdeti építésével. Ez a szerep most tökéletesen le volt osztva Nacho és Varane között, ráadásul a csekély hátsó igénybevétel miatt zökkenőmentesen végezhette a páros a dolgát. A francia volt az, aki inkább a labdák megjátszásával törődött, és szervezte, irányította a hátsó alakzatot, mindemellett a támadásokkal is olykor fellépett ő maga is. Fejjel sikerült egy gólpasszt is kiosztania kollégájának egy szögletet követően.
Az olvasók osztályzata: 8,05
Nacho (7,5)
A meccsen sokat keménykedő védő valószínűleg elkérte Poté számát a meccs után, hiszen ennyi testi kontaktus után ki van kövezve az út egy közös társastánc-tanfolyam felé. Határozott szerelési kísérletei többször vezettek szabálytalansághoz (ötször is faultolt a találkozó során), viszont nem sok sót ettek meg mellette a ciprusiak. A kapu előtt is feltalálta magát, Varane lefejelt labdájának megpiszkálása gólt jelentett, és egyben a mérkőzés kimenetelével kapcsolatos kérdéseket is lezárta, hiszen három gólról már semmi esélye nem maradt a hazaiaknak.
Az olvasók osztályzata: 7,92
Marcelo (7)
Rosszul nem játszott a brazil ugyan, és pontos labdát tekert a felhők közé Ronaldónak, mégsem tudom azt mondani, hogy csillogott volna a Ramos hiányában megbízott csapatkapitány. Jóval kevesebb hatása volt a támadóharmadban, mint azt vártuk volna tőle, nem sok emlékezetes megmozdulást jegyezhettünk fel a részéről, viszont az első félidőben azért egyszer-kétszer elfutó ciprusiak (főleg Vouros) az ő oldalán kevergetett, vagy adott be sikerrel.
Az olvasók osztályzata: 7,59
Toni Kroos (8)
Kettő gólból is komolyan kivette a részét a német: a másodiknál Ronaldóval játszott össze, majd ugratta ki Benzemát, a negyedik előtti akció meg az ő tökéletes ütemű és sebességű labdájából indult, megalapozva a gyors és eredményes kontratámadást. Casemiróra (illetve kimondottan védekező szándékkal felküldött középpályásra) ezúttal nem volt szükség, a német pedig jóval szabadabb, kötetlenebb pozícióban mozoghatott, ami feküdt is neki. Nemrég fejtegettem, hogy talán előremutatóbb lenne, ha közelebb játszhatna a kapuhoz, mert a passzfolyosókat remekül veszi észre és használja ki, nos, a tegnapi performansszal sem cáfolt rám.
Az olvasók osztályzata: 8,63
Luka Modrić (8,5)
Érdekes volt megfigyelni, hogy Kroos helyett most ő vállalta magára inkább a középpályás irányítást (több, mint 30-cal többet passzolt, mint a csapattársa), három sikeres csele is volt, valamint hat jó közbeavatkozása, ami arról árulkodik, hogy a védőmunka is a helyén volt, sokszor egész mélyen visszalépett a meccs folyamán a védők tengelyébe. Remek kapáslövéséről se feledkezzünk meg persze, ami átszakította a gátat, és alapot adott a gólzivatarnak (mégha Pérez kapus talán benne is volt a találatban valamelyest).
Az olvasók osztályzata: 8,84
Marco Asensio (7,5)
Talán kevésbé látványos volt az ifjú spanyol szerepe, ami a mérkőzés kulcsmomentumait illeti, mégis benne volt közvetve kettő gólban is, hiszen Marcelo beadása előtt ő tartotta meg sikeresen a labdát és passzolta ki a brazilnak, míg Nacho gólja előtt ő tekerte Varane fejére pontosan a szögletet. Emellett nagyon sokat változtatta a helyét a mezőnyben, bár inkább a bal oldalon lehetett felfedezni, mégsem volt Marco vonalszélső, sőt a második félidőben a cseréket követően már még beljebb futballozott. Még mindig nem tetszik, hogy annyiszor lett „beadásra használva”, remélem a jövőben sokkal többet látjuk a pálya közepén a támadósor mögött csillogni.
Az olvasók osztályzata: 7,46
Lucas Vázquez (6,5)
Rossz formáját valamelyest feledtetni tudta tegnap, annyi pechről beszélhetünk esetében, hogy a jó csapatteljesítményből nem tudott igazán semmivel kitűnni egyénileg. Az viszont mindenképpen említésre méltó, hogy neki most vagy nem volt kiosztva, hogy íveljen be mindent, vagy maga Lucas ismerte fel, hogy nem a labdák becsavarásával kell most foglalatoskodnia, de pozitívan hatott a játékára a változás. Többször feltűnt középen is, és három sikeres szerelésével ezúttal is kitűnt a támadásokért felelős osztagból.
Az olvasók osztályzata: 7,28
Karim Benzema (8)
Végre egy jobb teljesítmény a franciától, a Csabi által jósolt mesterhármas majdnem össze is jött a (jogos) kritikák kereszttüzében edződő kilencestől. Két tiszta ziccerét ezúttal nem hibázta el, és az utolsó gólnál az agresszív letámadása nagyban hozzájárult a találat megszületéséhez. Ha meccsenként ennek a felét tudná hozni, akkor jóval kevesebben szólnák meg őt, azonban duplázás ide, jó meccs oda, továbbra sem látom, hogy konstans tudná hozni ezt a termékenységet, azt sem hogy két csatárra volna egyszerre szükség a csapatban, illetve nem vele képzelem el a csapat jövő évi szezonját sem. Tegnap jó volt, és örüljünk ennek, remélhetőleg még látunk tőle több ilyen mérkőzést idén.
Az olvasók osztályzata: 8,14
Cserejátékosok
Theo Hernández (6)
A kezdő sípszótól őt vártam a csapatba, és a tátongó üres területek megfutásával talán többet is hozzá tudott volna tenni a mérkőzéshez, mint Marcelo, arról nem is beszélve, hogy a rotáció részeként jó lett volna valamivel több vérfrissítést látni a kezdőben.
Az olvasók osztályzata: 6,78
Dani Ceballos (7)
Szintén a 20:45-kor a sípszót a pályán hallgató fehérek egyikeként szerettem volna látni, és a neki szánt időben meg is mutatta, hogy miért nem voltak alaptalanok a várakozásaim. Mint írtam is nemrég, sokkal több lehetőséget érdemelne, és nem csak a hazai kupában. Még nem lenne alapember, de sűrűbben és hosszabb időket (min. 30 perceket) tölthetne a pályán, főleg úgy, hogy Kovačić még sérült.
Az olvasók osztályzata: 6,93
Borja Mayoral (6)
Tetszett, amit láttam tőle, ugyanakkor a rendezettebbé váló ellenfél, és a csapat kissé visszafogottabb utolsó fél órájának okán nem tudott igazán érvényesülni.
Az olvasók osztályzata: 6,54
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (7)
Szép sikert hozott össze a csapat, ugyanakkor a bajnokikon eddig mutatott, rendszerszintű problémákon nem változtat semmit a tegnap esti teljesítmény. Értem én, hogy a csapat önbizalmának a visszahozása miatt volt a vártnál kevesebb cserélődés a kezdőben, mégis intenzívebb beépítést vártam tőle, a nyári érkezőkkel kapcsolatban. És ezen nem segítenek a kupameccsek, mert a fiataloknak elsődlegesen nem egymással kell összeszokniuk, hanem a csapat rutinosabb tagjaival, ezért vegyesebb kezdőket várnék, ahol a tapasztaltak az újoncokkal megfelelő arányban keveredhetnek. A tegnapi meccsen volt egy-két biztató taktikai elem (kevesebb beívelés, több gyors támadás, kontrák, Lucas és Kroos szerepének újraértelmezése, több mozgás a támadóharmadban), mégis csak akkor tudom ezt egy folyamat részeként kezelni, ha ezeket az elemeket a későbbiekben és komolyabb ellenfelek ellen is viszontlátom majd.
Az olvasók osztályzata: 8,18
És még valami így a végére, mert kihoz a sodromból a csőlátás és az óriási végkövetkeztetések. Nem szeretném, ha bárki is komolyan gondolná azt, hogy Isco kivétele a csapatból vezetett egyenes ágon oda, hogy a Real Madrid hatgólos győzelmet aratott egy ciprusi csapat ellen. Az ugye világos, hogy ennyire szervezetlen hátsó alakzattal és szabad hellyel még nem találkozott idén a Real Madrid? Vannak jogos kritikák, amelyeket meg kell vizsgálni a görbelábú mágus szempontjából, de speciel Modrić szerepkörében abszolút megállta volna a helyét az APOEL ellen. A pozícióját kell felülvizsgálni, és szerintem állandósítani kéne azt, hogy Kroos játszik feljebb, és ő inkább a középpálya közepén kap szerepet.
Dani Ceballos és a kispad romantikus összemelegedése
Nem lenne okos ötlet elpocsékolni egy ilyen kaliberű játékost. Már a Betisben is feltűnt, hogy zsenge ifjoncként sem volt rajta fellelhető a megilletődöttség jele, ugyanazzal a kellően vehemens, "ledózeroló" stílussal mozgott az andalúzoknál is, ami miatt felkelthette a nagyobb egyleteket figyelmét is. Amellett, hogy nekem rendkívül tetszik mind a stílusa, mind a hozzáállása, szinte biztos voltam benne nyáron, hogy végül pont a városi riválisnál fog kikötni. Pont azért, mert teljes mértékben Cholo-kompatibilis volt az, amit addig láttam tőle, hallani is lehetett a matracosok érdeklődéséről is, Gabi helyét zökkenőmentesen át tudta volna venni. Aztán mégis jöttek egyre-másra a szalagcímek, és az U21-es Eb legjobb játékosa nálunk kötött ki, körülbelül 18 millió euróért, ami a mai árakat tekintve meglehetősen akciós vételnek tekinthető.
És aztán jöttek egyre-másra a különböző tétmérkőzések, és Ceballos rendre ott lehetett a csapatban – mint cserejátékos. Miközben ordított a pályáról, és azóta is világosan tükröződik, hogy tulajdonképpen volna még egy középpályás hely a csapatban. Ha megnézzük a legnagyobb riválisainkat a bajnoki címért, érdekes dolgokat jegyezhetünk fel. Papíron a Barcelona és a Valencia is 2-2 támadóval rohamoz rendszeresen. A katalánoknál Messi rendszeresen visszalép a középpályára, és Suárez eddigi kötöttebb pozícióját szabadabbra cserélte több elmozgással (utóbbi hasznossága vitatható), a denevéreknél pedig a csapatunknál is megforduló Rodrigo és a rendkívül jó formában lévő Zaza is többször lendületből, vagy akár második hullámban visszapasszra érkezve fejezik be gólokkal a támadásokat. Ez azonban nem igazán vehető észre a Real Madridban, hiszen Ronaldo és Benzema is leggyakrabban az ellenfél védővonalában őrlődve várják a csodát. Így míg a Barcelonában Rakitic, Iniesta, Paulinho, vagy a Valenciában Soler, Guedes, vagy akár Parejo és Kondogbia is könnyebben kapcsolódnak az akciókhoz (hiszen a támadók is partnerek, és nincs akkora szakadék a csapatrészek között), nálunk ugyanez nem valósul meg, sem hozzáállásbeli, sem taktikai okokból.
És akkor el is érkeztünk odáig, hogy minek is két támadó, ha egyrészt minőségi helyettesük nem áll rendelkezésre, másrészt a Real Madrid legerősebb csapatrésze a középpálya. Casemiro, Llorente, Kroos, Modrić, Ceballos, Kovačić, Isco és Asensio – ez nyolc játékos, akiket négy posztra kellene bezsúfolni (sőt, egészséges BBC esetén ez vélhetően csak három lenne). Ezekből a középpályásokból Llorente az egyetlen, akire azt lehetne mondani, hogy igazán nagy meccsekre még nem áll készen (ráadásul Casemiro megoldja azt a posztot a rangadókon, nagyobb megmérettetéseken), viszont ha fátyolos tekintetünket a támadósorra emeljük, ott csak egy orvosi egyetemet végző hallgató komplett szakdolgozatát megtölteni képes Bale-t, egy fél éve formán kívüli Lucast, és a Wolfsburgban is megragadni képtelen Mayoralt láthatunk. Joggal vetődik fel a kérdés: miért ne lehetne akkor a középpályát tovább erősíteni, ha amúgy is az a legerősebb csapatrész és még minőségi tartalék is áll rendelkezésre?
Ugyanakkor a bővítéssel a rendszer átvariálása is elengedhetetlen, méghozzá 4-3-2-1-re, amivel tovább erősíthető volna a jelenleg nem (vagy csak nyomokban) létező tizenhatos előterében való masszív jelenlét. Persze itt is érdemes átgondolni, hogy kire milyen szerepkörben van szükség, és milyen stílusú játékosokból lehetne összeállítani egy ütőképes középpályássort. Például érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a védekezésni kevésbé tudó, ám a pályán annál jobban látó Kroos miért ne léphetne feljebb adott esetben, és mondjuk Asensióval egymást jól kiegészítve adhatnák a támogatást Ronaldónak. Hiszen míg Kroos remekül helyezi át a súlypontot, látja meg a passzsávokat, addig Asensio megindulásaiban, gyors kényszerítőiben, távoli lövéseiben ugyanúgy érdemes és kell is bízni. És itt kanyarodunk vissza ahhoz a Ceballoshoz, akinek Kovačić hiányában egyértelműen ott kéne lennie a csapatban mint nagy munkabírású, védekezésben és támadásban egyaránt magas szintet képviselő játékosnak, akinek egy testcsele, ütemváltása, fékezhetetlen, szélvészgyors rávezetései gólt, gólokat érhetnek. Egy ilyen típusú játékosra mindig szükség volna a kezdőben, és egyértelműen a támadósor egyik emberének kárára. A másik két középpályás poszt közül az egyik Casemiróé (alsóházi csapatok ellen és a kupában az összjátékban hasznosabb Llorentéé), a másik pedig Modrićé vagy Iscóé, a horvát jelenlegi formáját tekintve inkább a spanyolé (Lukának előbb-utóbb a stafétát is át kell adnia). Isco megítélése is manapság viszonylag megosztó, én személy szerint úgy gondolom, hogy megérdemli a lehetőséget, de Kroos pozíciójában jobban hozzá tudna járulni a védekezéshez (még a pár százalékos passzhatékonyság-romlás terhére is), míg a németnek nem kéne annyit törődnie előrébb a defenzív munkával, amiért a legtöbb kritikát kapta az utóbbi években. A támadósorról csak mellékesen: Ronaldo mint elsőszámú befejező felelhetne így a gólokért, Benzema pedig a portugál váltótársaként talán motiváltabban és konstruktívabban tudna hozzájárulni a csapat sikeréhez, míg csatárposzton nem változik a keret összetétele.
Így véleményem szerint kijelenthető, hogy a Ceballos/Kovačić-féle stílusnak helye van a csapatban, és mivel Mateo partvonalon kívül van önhibáján kívül, ezért Daninak már most súlyos játékpercekkel tartozik Zinédine Zidane.
Szezont a fazonnal
Szar minden. Én tudom, én is így érzem, aztán néha mégse. Mert tudjuk, a foci nem élet vagy halál kérdése – annál sokkal több. De amikor nem megy a szekér, amikor a pályán valami olyasmi tükröződik vissza, amit a legrosszabb rémálmaidban sem látnál viszont, vagy amikor olyan ismétlődő beidegződések, mechanizmusok köszönnek vissza, amelyek láttán papírrepülőnek használnád a tévéd – akkor szar minden. És ez egy természetes érzés, mert hát miért eregetnél rágóízű vattacukrot az örömtől annak láttán, hogy imádott egyleted lelkes sportemberei folyékony halmazállapotú exkrementummal öntözik a gyepet futballmeccs címén, holott Paul Burgess kiváló munkássága okán erre semmi szükség nincs? És amikor eléri a közhangulat a mélypontot, akkor lesz hirtelen minden nyári távozó minimum aranylabdás, az új igazolások megyekettes serdülők, a szerkesztők Barcelona-drukkerek, a szurkolók egyik fele hitetlen, a másik pedig vak. Tegyük rendbe az egyenletet. Az, hogy valaki kritikát fogalmaz meg a csapattal szemben, az nem jelenti azt, hogy nincs odáig meg vissza érte. Ugyanakkor, aki a töretlen elhivatottságra sarkall, és állandó lelkesedéssel buzdít, ugyanúgy lát olyan dolgokat, amelyeket problémának vél, javítani szeretne. Nem kell felesleges energiákat pazarolni abban, hogy a viselkedésformák mögött a madridizmus mérőszámát keressük, mert nincs összefüggés. Így ha bármelyik tábor (táborokról beszélni szurkolói oldalon…) ennek alapján próbálná a másikat felcímkézni, mint divatdrukker, szakértő, ostoba, katalán, (és a sort lehetne egyéb obszcén jelzőkkel nyújtani, mint a rétestésztát), akkor az tévútra vezető ösvényen bóklászik.
Mindenkinek vannak kedvencei, meglátásai, ez mind a szubjektív látásmód tartozéka. Bármilyen furcsa – a szerkesztőknek is. Ha mi (de beszélhetnénk bármelyikőtökről kommentek szintjén) leírunk valamit, azt nem azért tesszük, mert kiszerettünk a csapatból, megőrültünk, vagy unatkozunk. Hanem azért mert szeretjük annyira a csapatot, hogy akkor is megpróbálnánk mindent rendbe tenni (ki-ki a maga játékosaival, taktikáival, elméleteivel), hogyha valójában erre a fotelből, a telefon vagy a számítógép elől semmi lehetőségünk, vagy esélyünk sincs. Mégis jólesik leírni, megosztani a gondolatokat, véleményt cserélni, mert bizonyos szinten tartalmazhatnak valós problémákat a leírtak, még akkor is, ha Valdebebasba, vagy a Bernabéu öltözőibe nincsen VIP-jegye egyikünknek sem. Akik nem is akarnak belemenni taktikázásba, csak szurkolni akarnak a csapatnak akkor is, ha ég a ház, az is egy tiszteletben tartandó, pozitív hozzáállás, mindaddig, amíg ettől nem akarják többnek, nagyobbnak érezni magukat azoknál, akik meg merik írni, hogy szerintük XY nincs rendben. És fordítva: aki lát problémás dolgokat, ne akarja hülyének nézni azokat, akiket ez nem érdekel, csak szurkolna torkaszakadtából. Ez nem egy kib*szott verseny. Ezt értsük már meg, és tudatosítsuk azokban a pillanatokban is, ha esetleg egy bajnoki rangadó nem alakul úgy, ahogy akarjuk. A La Liga az verseny. A Copa del Rey is az. A BL is az. Az egymásra licitálás, hogy ki mennyire szívta magába az anyatejjel a habfehér balettet – na az rohadtul nem az. Mégis, nagyobb erők mozognak, mikor egymás meglátásait, hozzáállását kell ócsárolni, mint ami a Real Madrid mellett mutatkozik. És amikor megy az egymás közti öldöklés, a dráma, a meccsről meccsre változó vélemények csapatokról, edzőről, játékosról, semmi mással nem mutatjátok jobban a nagyvilág felé, hogy mennyire műanyag a Real Madridnak drukkolni. Ha ez a cél, hogy a Realnak való szurkolás a komolytalanság, a divatdrukkerség bélyegével járjon, akkor jelzem: autópályán száguldunk százharminccal a GPS hajszálpontos iránymutatásával az erkölcsi fertő bugyraiba.
És akkor tényleg értsen egyet mindenki mindenkivel, és a rózsaszín csillámpóni hátán lovagoljunk a szivárványt követve a mézeskalácsok földjére? Könyörgöm, ne. De azt a kimeríthetetlennek látszó energiát, amit abba ölünk, hogy megmagyarázzuk a másiknak, hogy miért egy barom, egy idióta, hogy van véleménye, hogy lelkesedik, hogy az a kedvence, akit te már öt éve elküldtél volna, azt csoportosítsuk át. Előremutató eszmecserére, egymás véleményének tolerálására, és legfőképp a csapat buzdítására. Ha azt látod, meggyőzhetetlen, rendíthetetlen a másik, engedd el, az parttalan. Ha az egyik kendőzetlenül őszinte, a másik iróniával él, a harmadik borúsabban lát dolgokat, a negyedik meg örök optimista – fogadd el, ne érts vele egyet feltétlen, de fogadd el!
Mert bármit mond, gondol, ír, akar, tud, érez – a Real Madrid az első.
Nekem is.
Neked is.
Neki is.
Egytől egyig: Girona – Real Madrid (2-1)
Csapatok
Girona (9)
Az első félidőben is rendkívül agresszívan letámadták nagy nevű ellenfelüket, és nem riadtak vissza a keményebb belépőktől sem. A szerencse nem volt a katalánokkal, hiszen kétszer is a kapufa állította meg őket, mikor mindenki más verve volt. A második játékrészben aztán egy zseniális szóló alapozta meg az egyenlítő gólt, és egy belőtt labdából elért sarkazással végül kikaparták a hazaiak a gesztenyét – teljesen megérdemelten. Ezer fokon, vért izzadva, mindent megtéve a győzelemért.
Real Madrid (2)
Isco, Varane, és a második félidős Ramos. <3
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Portu (9)
Végig rendkívül dinamikusan és agilisan focizott. Már az első félidőben is sok problémát okozott a Real Madrid védekezésében, kapufáig jutott, aztán 1-1-es állásnál bevitte a kegyelemdöfést, és mágikus mozdulattal sarkazta a hálóba a labdát. Kiemelkedően teljesített a Valencia nevelése.
Bono (6,5)
A Girona hálóőre némileg benne volt azért Isco góljában, hiszen ha a kapus Ronaldo lövését oldalra ütötte volna, talán megelőzhető lett volna a találat. Ezt leszámítva stabilan állta útját a madridi lövéseknek, egy-két szép hárítást bemutatva.
Pablo Maffeo (8)
Voltak ugyan rontásai a mezőnyben a 20 esztendős játékosnak, mégis dicsérhető, hiszen végig nagyon aktívan mozgott, igyekezett bejátszani a teljes jobb oldalt. Az első félidőben beadása a kapufáról jött, ki ennek a kontrájából talált be a Real Madrid. Agilis hozzáállásának köszönhetően győztes gólpasszt írhatunk a neve mellé, még akkor is, ha azt a passzt lövésnek szánta.
Marc Muniesa (7)
Főleg a bal oldalon volt munkája a Barcelona nevelésének, aki jelenleg a Stoke City kölcsönjátékosaként futballozik Gironában. Négyszer tisztázott, kevés rontott passza volt csupán, bár hozzá kell tenni, az ellenfél támadósora nem állította megoldhatatlan feladat elé.
Bernardo (7)
Mindent eltakarított a Girona oszlopa, kilenc felszabadítása volt, ebből nyolc a tizenhatoson belül. Passzok tekintetében az egyszerűt játszotta, hosszan nyújtotta meg indításait, és egész jó százalékkal tette mindezt. Bernardo kolumbiai játékos, az előző szezont a Middlesbrough csapatánál töltötte, hazája válogatottjában – egyelőre – még nem mutatkozott be, kérdés lesz-e lehetősége erre még, tekintve, hogy már 28 éves (bár ez védőknél nem kor).
Juanpe (6,5)
Maffeóval ketten igyekeztek uralni a pálya jobb oldalát védekezésben, és az ötvédős rendszerben kiválóan egészítették ki egymást. A Las Palmas nevelése volt talán a legcsendesebb tagja a védelemnek, nem hozott le tökéletes meccset, mégis hasznos tagja tudott lenni csapatának.
Aday Benítez (7,5)
Fáradhatatlanul száguldozott a bal oldalon fel és alá, igyekezett gyors, rövid passzokkal operálni, mindezt lendületesen. Folyamatosan próbálkozott veszélyeztetni a támadó harmadban is, és Achraf kevés ellenállást tudott felmutatni vele szemben. Benítez egyébként amolyan mindenesként funkcionál, bár papíron ötvédős a Girona felállása, ő inkább vehető szélsőnek, akinek a támadójáték a prioritása.
Borja García (6)
Talán ő volt a középpálya legszürkébb játékosa, igaz, Aday Benítez az ő oldalán rengeteget melózott így is. Ritkán rontott átadást a mérkőzés során, és háromszor is próbálkozott lövéssel, azonban ezúttal nem járt sikerrel. Végül 74 percet kapott a 26 éves játékos, cseréje indokolt volt, hiszen helyenként már majdnem úgy teljesített, mint egy madridi játékos.
Pere Pons (7)
A Girona középpályájának mindenese alapozta meg az egyenlítő találatot, hiszen remek szólójával komplett bohócot csinált a vendégek teljes védelméből. Mindössze egy átadást rontott az egész mérkőzésen, és többször akadályozta sikeresen a habfehér semmittevést a pálya középső harmadában.
Álex Granell (8)
A hazaiak saját nevelésű játékosa, csapatkapitány-helyettese azonban még Ponsnál is veszélyesebben mozgott az egész mérkőzés során. Terror alatt tartotta a vendégeket, három kulcspasszt osztott ki, középen több labdaszerzése is volt, és a hátsó alakzatot is igyekezett kisegíteni a mérkőzés folyamán. Többször bukkant fel a bal szélen, ahol Aday-jal karöltve rohamoztak, de sokat változtatta emellett a helyét.
Christian Stuani (8)
Az egyenlítő gól szerzője volt az egyetlen csatár a pályán sokáig (míg a 81. percben nem érkezett Kayode). Az első félidőben Ramos próbálta helyzetbe hozni őt, ekkor még sikertelenül, a második játékrész elején aztán Nacho már nem hibázott, és az uruguayi támadó kilőtte a rövidet. Ezen kívül is volt még lehetősége, kis szerencsével több góllal is zárhatta volna a találkozót.
Cserejátékosok
Kayode, Timor és Mojica a meccs kései szakaszában érkeztek, amikor a lényegi kérdések már eldőltek, így pontozásuktól ezúttal eltekintünk.
Edzői értékelés
Pablo Machin (9)
Bátor, kemény, harcos és agilis csapatot küldött fel a pályára, megfelelő taktikával. Az első félidőben nem volt vele a szerencse, hisz játékosai a kapufával kényszerítőztek, az első ilyen akcióból ráadásul a Real Madrid szerezte meg a vezetést. A szünetben még egységesebb egylet futott ki a gyepre irányítása alatt, amely szépen lassan bedarálta ellenfelét, sőt, nem lett volna ördögtől való a két- háromgólos győzelem sem. Cseréi és taktikája is megfelelő volt, Portu talán megérdemelte volna, hogy a pályán töltse mind a 90 plusz pár percet.