Hatalmas utazás vár a csapatra az El Clásico előtt
Deportivo – Real Madrid, Barcelona – Betis, és Girona – Atlético mérkőzésekkel kezdődik meg az új idény augusztusban, de számos izgalmas párharcra kerül még sor a nyitófordulóban. Csapatunk teljes sorsolása is elérhető, íme az őszi időpontok (egyelőre csak a aktuális hétvége dátumaival).
Ahogy az látható a sorsolásból, az idény első fele könnyebbnek ígérkezhet, nem lebecsülve az ellenfeleket, de a november-decemberi szakaszban vár majd ránk az Atlético Madrid, a Barcelona, a Bilbao, a Villarreal, a Sevilla, a Celta Vigo, vagy épp a tavalyi mumus Las Palmas csapata. Megterhelő időszaknak ígérkezik a BL-csoportkör befejező-, a Király-kupa nyitószakaszával, és a klubvilágbajnoksággal súlyosbítva. Nagy szükség van ezekben a pillanatokban is Pintus mester mágiájára. A klubvilágbajnoki szereplést december 13-án kezdi meg a csapat az Egyesült Arab Emirátusokban, a döntő pedig december 16-ra esik, így a Leganés elleni meccs vélhetően halasztásra kerül a tavaszi körre, míg várhatóan a Sevilla ellen a fordulóban minél hamarabb, a Barcelona ellen pedig a lehető legkésőbb fogunk pályára lépni. A Clásico tehát korántsem számunkra ideális körülmények között kerül majd lejátszásra. A második szakasz így fest majd:
A 2017-es év utolsó két hónapja, és 2018 áprilisa és májusa rendkívül nehéz feladatnak bizonyul majd, szurkoljunk, hogy a srácok győzzék erővel a sorozatterhelést!
A tízmillió Zidane országa
A kételkedő hangok felerősödtek. És ez még a finomabb megfogalmazása annak a siránkozás-cunaminak, annak a dühkitörésekkel felpancsolt panaszáradatnak, amivel a nap bármely szakában szembesülök. Már Pepe és James kapcsán is, de most Morata miatt elérte a csúcspontját a varjúlét, az előre károgás, azaz a vészmadárkodás, amelyet a későbbiekben bármikor be lehet cserélni majd egy jó kis „bezzegelésre”. Most minden tisztelet mellett kérdezem: Ez normális dolog?
Zidane 2016 januárjában érkezett, és eddig annyi trófeát szállított másfél év alatt, amire topcsapatok tapasztalt edzői 10-15 évet is várhatnak, ha egyáltalán sikerül elhódítaniuk ezeket a kupákat. Hogy fogta-e Zidane kezét Fortuna adott esetben? Hogyne fogta volna. Egy BL-címet nem tudnék mondani a közelmúltból, ahol elmondható volna, hogy nem játszott közbe némi szerencse, és vitathatatlan, hogy Zidane-nak is kijutott ebből az összetevőből. Személy szerint továbbra is azt vallom, hogyha nincs egy bizonyos sérülés, és egy ebből következő szerkezeti váltás tavasszal, akkor Señor Pérez nem biztos, hogy helyet kellett volna, hogy szorítson egy bizonyos vitrinben. Vagy kettőben. De így alakult, és milyen jó hogy így alakult! Nem lehet elvitatni persze Zidane-tól az öltözői összhang megteremtését (ami vitathatatlanul a sikerek kulcsa), hiába lehet ugyanis egy szakember taktikailag naprakész, ha a dressing room gondozásában nulla, vagy a nagy egyéniségeket nem sikerül maga mellé állítania. Sir Alex Ferguson sem véletlenül volt anno olyan sikeres, számos menedzseri skilljeinek egyike az öltözői rend megteremtése és megtartása volt. Ancelotti is jó volt ebben, de Zizou tényleg olyan ember, akinek az a legnagyobb erőssége, hogy elbírja a padot, elbírja az öltözőt, az egyéniségeket. Az, hogy ő is tud bullshiteket pattintani egy sajtótájékoztatón, vagy hogy nem mindig úgy nyúlt bele a meccsbe, ahogy kell… nem mondom, hogy nem igaz, de a megnyert serlegek mindig az edzőt igazolják, bármennyire leegyszerűsítően és közhelyesen is hangzik ez az állítás.
BL-címvédőként, regnáló bajnokként kezdődik meg a felkészülés, és több változás is történt a keretben. Mentek tapasztaltabb futballisták, akik mindegyikéről elmondható, hogy több játéklehetőségre vágytak, de Madridban ez nem volt garantált a számukra, és jöttek olyan fiatal tehetségek, akik a topligák alacsonyabb szintjein csapataik húzóemberei közé tartoztak, és szeretnének fejlődni és tanulni a világ legjobb csapatánál. Hol a hiba? Sehol. Egy futballcsapat természetes velejárója a változás, és ez az irányvonal mindenképpen támogatást igényel, mégis megvetéssel jár sok hazai madridista körében. Vigyázat! Nem összekeverendő a nosztalgiával, az érthető ugyanis, ha valamelyik játékos közelebb állt valaki szívéhez és sajnálja a távozását. De az állandóságot a csapat maga képviseli, a klub az első. De a hiszti, az borzalmas.
Ne legyen belőle sértődés, és akinek nem inge, ne vegye magára, de: Zidane nem tartozik neked elszámolással. Nem kell feléd megfelelnie, és nem a te kedélyállapotodat és meglátásaidat kell mérlegelnie a keret kialakításánál. Mindkét idényében behúzta azt a trófeát, amiből egy megszerzéséhez is munka, fegyelem, és egy adag szerencse is kell, nem véletlen, hogy csak most került sor az első címvédésre a BL-érában. És ez a Real Madridnak sikerült! Nem a korszakos Milannak, Juventusnak, Manchesternek, Barcelonának, stb. pedig mindnek a maga kiemelkedő korszakában zseniális kerete volt. Mégis a Real Madrid az, ahol a sikerkönyvek regisztrálhatják az első egymást követő győzelmet. Nyáron beindul a piac, galaktikus igazolások helyett tehetséges fiatalok jönnek, az öltözői morál javítása érdekében távoznak azok a játékosok, akik többet szeretnének a pályán lenni (ami érthető és elfogadható!), és mégis-mégis megy a hüppögés.
Nem fog el titeket ilyenkor a szégyenkezés? Hogy annyira teletömtük magunkat a sikerrel, a trófeákkal, ami a modern futballban – ahol kicsit nagyobb szerencsével egy Atlético, vagy egy Dortmund is célba ért volna – kivételes teljesítménynek számít, és mégis elégedetlenkedtek? Hogy le sem zárult az átigazolási szezon, egy darab percet nem láttatok még az új idényből, hogy nem tudjátok, hogy mi Zidane terve, de máris ekézitek annak a menedzsernek az elképzeléseit, akivel nem várt és nem remélt magasságokba jutott a Real Madrid? Hogy márpedig vegye meg ezt, meg azt! És ha nem 4-3-3-ban gondolkodik? És ha pár játékost más poszton játszatna, mint eddig? Vagy szeretne még igazolni? Vagy nem úgy képzeli el a rotációt, ahogy te?
Ti lesztek azok, akik egy Girona elleni iksz után majd Gutit fogjátok a padra követelni? Akik a BL-elődöntőből való kizúgást kudarcként fogjátok megélni zsinórban két begyűjtött trófea után? Akiknek derogál majd az ezüstérem, mert ha egy szezon nem hatkupás, akkor harakiri lesz? Ugye nem? Félreértés ne essék, én is szeretném, ha minél több sorozatot sikerülne az első helyen zárni, szeretném, ha látványosan játszanának a srácok, szeretnék Clásicós győzelmeket, BL-triplázást, hát ki nem? De Zidane mutatott annyit ebben a másfél évben, ami miatt a minimum, amit megérdemel, az a bizalom. Nem dőlnék a kardomba egy-két trófeákban szegényebb szezon után sem, mert látom, hogy építkezés folyik (keret frissítése, Pintus, orvosi stáb változásai), nem ésszerűtlen és felesleges költekezés megy, valamint a stabil, és hierarchiáját tekintve egészséges keret kialakítása a cél, mert sértődött sztárjátékosokra nincs szükség. Ezt a korszakot csak azok tudják értékelni, akik megélték a lyoni átkot, akik látták Beckset Casemiro szerepkörében, vagy akik Faubert „szunyókálását” nyugtázhatták keserédes mosollyal.
Kezeljétek helyén a sikereket, és ne húzzátok elő a fáklyát és a vasvillát, ha mondjuk egy Morata-góllal esünk ki a Chelsea ellen! Bízzatok Zidane-ban és támogassátok a nehezebb helyzetekben is, ne csak akkor dobjátok az égbe, amikor tűzijátékok gyúlnak a Bernabéu fölött, hanem akkor is fogadjátok el a döntését, amikor az nincs éppen a kedvetekre. Egyetérteni nem kell vele mindig, a jogos kritika őt is megilleti. Viszont a jogos kritika nem egyenlő minden esetben a te véleményeddel.
Theo Hernández: A Rayo Majadahondától a Real Madridig
Theo Hernández és bátyja Lucas Franciaországban születtek Marseille városában, és a helyszín nem a véletlen szüleménye. Apjuk, Jean-François ugyanis ekkortájt épp a francia kikötőváros csapatában futballozott hátvédként. Utánpótláséveit a Toulouse együttesénél töltötte, ahol később be is mutatkozhatott, és húszas évei első felében stabil tagja volt csapatának. Érdekesség, hogy a 90-es évek elején összecsaphatott Theo új mesterével, Zinédine Zidane-nal is, a Toulouse – Cannes, a Toulouse – Bordeaux, a Sochaux – Bordeaux meccseken is. ’95-ben Jean François a bundabotrány miatt a másodosztályba sorolt Marseille-hez igazolt, ahol két szezont húzott le, első idényében feljutáshoz segítve a patinás, pár éve BL-győzelmet ünneplő gárdát. Később már csak a tartalékoknál kapott szerepet, így hazája első vonalában már nem játszhatott, viszont előbb 1996-ban Lucas, egy évre rá októberben pedig Theo megszületésének örülhetett legalább. Az apa ezután Spanyolországban a Compostela, az Atlético Madrid és a Rayo Vallecano színeiben lépett pályára, utóbbi klubnál utolsó szezonjában újra szembekerült a debütáló idényét töltő Zidane-nal, de egyszer sem örülhetett.
Jef (ahogy becézték barátai) azonban egy nap összepakolta bőröndjeit, és új életet kezdett Madridtól több száz kilométerre, otthagyva feleségét Laurence-t, és fiait. Ázsiába távozott és nem hagyott semmiféle elérhetőséget maga után, immár több mint 15 éve nem lépett kapcsolatba egykori családjával. A fiúk anyjuk, és anyai nagybátyjuk segítsége nélkül nem biztos, hogy most ott tartanának, ahol vannak. Nehéz időszak volt ez a família életében, de Laurence gondoskodott fiairól, és a labdarúgást nem nyűgnek látta, hanem menekülőútként értelmezte. Apjuk hiánya tabutéma lett a családban, miközben a két lurkó már a Rayo Majadahonda színeiben nyűtte a focicipőket. „Emlékszem mind a kettejükre…” – mondta Enrique Vedia, a Madridtól 16 kilométerre lévő klub elnöke. „Theo valamivel jobban megragadt az emlékezetemben, mert szőke volt és nagyon alacsony. Sok évvel ezelőtt igazoltak hozzánk, az anyjuk kísérte el őket. Emlékszem, nem voltak elég idősek, ahhoz hogy csatlakozzanak, de mi így is befogadtuk őket. Ösztöndíjasok voltak, és láttuk rajtuk, hogy nagyon jó labdarúgó válhat belőlük.”
Az sem váratlan, hogy a következő állomás az Atlético Madrid volt, hiszen a matracosok együttműködési megállapodást kötöttek anno a Majadahondával, így a kisebb klubnál játszó tehetségek a colchonerók akadémiáján kötöttek ki. Érdekesség, hogy először Theót szúrták ki maguknak, és hívták el próbajátékra. Theót persze elkísérte Lucas is, és amikor játszottak egymással, az Atlético technikai vezetői úgy döntöttek, hogy az idősebb testvért is szeretnék maguknál tudni. Így a testvérek együtt csatlakoztak új klubjukhoz, és itt vett 180 fokos fordulatot a fivérek története.
Az Atlético szakemberei ugyanis a kezdetektől fogva már több lehetőséget láttak Lucasban. Úgy vélték, hogy technikailag és fizikailag is jobb paraméterekkel rendelkezik, mint az öccse, így jobb lehetősége van befutni egy profi karriert. Sosem a személyiségük volt a kérdés, mindkettejükben megvolt a versenyszellem, ez nem jelentett gondot egyikőjük esetében sem. A helyzet egyre és egyre nehezebbé vált. Az Atléti többször is megpróbált megszabadulni Theótól, ami hétköznapi esetnek mondható, hiszen a profi kluboknál százával morzsolódnak le a fiatal játékosok. Laurence azonban nem hagyta, hogy az „arany bal láb” tulajdonosát eltávolítsák a klubtól. „Vagy mindkettő marad, vagy mindkettő megy!” – jelentette ki az anya, így a testvérek továbbra is egyazon akadémián pallérozódhattak. Az elszakadás azonban felnőttkoruk hajnalán elérkezett. Míg Lucas rendszeresen élvezte a klub bizalmát, és 18 évesen már bemutatkozhatott az első osztályban (2014 decemberében a Bilbao elleni győzelem során), addig Theónak a 2014-15-ös szezonban maradt az ifjúsági bajnokság és az UEFA ifi BL-sorozata. Ráadásul egy idénnyel később sem látszott úgy, hogy változni fog a helyzet, mivel többnyire a Juvenilnél játszott a fiatal balbekk, bár kezdett fel-felbukkani az Atlético tartalékcsapatában is – a spanyol negyedosztályban… -, és nem is teljesített rosszul. Simeone 2016 februárjában az Eibar ellen a kispadra ültette, de végül nem cserélte be őt, így egy mérkőzésen sem juthatott szóhoz az Atlético első csapatában. A vezetőség viszont látott benne fantáziát, így 2016 nyarán kölcsönadták őt az Alavésnek. A vitóriaiaknál aztán kulcsjátékossá vált a gyors és erőszakos hátvéd, 2017 májusában pedig megszerezte első bajnoki gólját a Bilbao ellen. Igazán nagyot azonban a Király-kupa döntőjében, a Barcelona elleni találata szólt, hiszen szabadrúgásból csavart a katalánok kapujának jobb felső sarkába, ami akkor egyenlítést ért.
Madridba igazolása már idén májusban felmerült, persze ezzel párhuzamosan a Barcelona érdeklődéséről is hallani lehetett. A játékos azonban hamar jelezte, hogy a királyi gárdánál képzeli el a folytatást. Bár az Atléticónál árulóként lett elkönyvelve, érdemes elgondolkodni a miérteken is, többek között, hogy Theót tudása ellenére nem igazán becsülték meg a matracosok, többször meg akartak tőle szabadulni fiatalon, meg sem próbálták beépíteni a csapatba úgy, mint ahogy azt a bátyjával tették. Még egy debütáló mérkőzés sem jutott neki tétmérkőzésen. Nem véletlen, hogy végül a főváros szebbik felén kötött ki, és július 10-én hivatalosan is a Real Madrid kötelékébe kerül majd. Sikerekben és trófeákban gazdag pályafutást kívánunk neki!
Sergio Ramos: Lelkesebb vagyok, mint a legelső napomon
Milyen érzés volt felemelni a trófeát, annyi emberrel a hátad mögött, akik ezért a sikerért megdolgoztak? Nem csak a társaidra gondolok, hanem a szurkolók millióira egyaránt.
Természetesen egy rendkívül nagy elismerésnek tartom, annak fényében, amennyi erőfeszítéssel és áldozattal járt egyénileg és a csapat szintjén is. De amikor a magasba emeltem a serleget, az elvégzett munka járt a fejemben, és a drukkereink a világ minden tájáról, akik folyamatos támogatásukkal segítettek bennünket. Megtisztelő számomra, hogy ennek a csapatnak a kapitánya lehetek.
Személy szerint hozzám közelebb áll a döntőben látott Sergio Ramos, mint az utolsó pillanatos hős szerepe. Arra gondolok, hogy védőként, a társakat tüzelő és rosszabb pillanatokban bátorító főnökként jobban tudok veled azonosulni. Melyik típus áll hozzád közelebb?
A gólok nagyszerűek, és talán látványosabbak is a közönség számára, de védőként a legfőbb feladatom, hogy nyugalmat és biztonságot teremtsek a védelemben, nekem ez a leglényegesebb. Ha ezen felül fontos döntős gólokkal és jó megmozdulásokkal tudom segíteni a csapatot, az még jobb. Az emberek úgy gondolják, ha jön egy döntő, akkor biztos érkezik tőlem egy fejesgól, mert volt már rá példa, de ez azért nem mindig valósul meg.
Ha azt mondom, hogy megnyerheted az Aranylabdát is, őrültnek tartanál?
Attól függ. Ahhoz tudnom kellene, hogy milyen értékek mentén kerül kiosztásra ez a díj. Az elmúlt évek Leóról és Cristianóról szóltak, de anno Cannavaro, aki védőtársam volt egykor, szintén elnyerte a címet. Szóval nem gondolhatsz erre őrültségként. Számtalan elismerést nyertem pályafutásom során, és nagyon, de nagyon jó lenne, ha mindezt Aranylabdával jutalmaznák, történelmi jelentőségűnek tartanám.
Szó esett a társakról. Mint azt te is tudod, új partnereid lesznek a védelemben, Vallejo, Theo… Nekik már azért is érdemes volt ideigazolniuk, mert melletted játszhatnak, edzhetnek és tanulhatnak tőled. Kapitányként hogy állsz az ezzel kapcsolatos szerepkörödhöz?
Amikor én igazoltam a Real Madridhoz, én is tanultam az olyan veteránoktól, mint Raúl vagy Iker (oké, igaz hogy nem voltak olyan idősek, de azért mégis régi motorosnak számítottak). Cannavaro… szintén valaki, akitől mindennap tanultam. Így én is próbálom a lehető legjobban átadni a tudásom. Vallejo már valamelyest ismeri a klubot, Theo talán kevésbé, de segítjük őket, és megpróbáljuk őket minél magasabb szintre juttatni a kezdetektől fogva.
Cannavarót már másodszor említed meg. Ő egyfajta követendő példa volt számodra, mint amilyen te is vagy Vallejónak vagy Theónak?
Amikor én voltam fiatal, Ronaldóra, Raúlra és Ikerre néztem fel leginkább az öltözőben. És persze Roberto Carlosra meg Míchel Salgadóra.
Mik a célok a következő szezonban?
Továbbírni a történelmet. Ez azzal is jár, hogy kicsit elfeledjük az addig elért eredményeket, ami számomra a sikerhez vezető kulcsot jelenti. Újra kell kezdeni mindent, ugyanazzal az ambícióval. Sok éve tartozom már a kerethez, de még lelkesebb vagyok, mint a legelső napomon. Továbbra is nyerni szeretnék, a világ legjobb csapatának mezét viselve. Minden évben vissza kell térni a kezdetekhez, új fejezetet kezdeni, és újult motivációval nekivágni az előttünk álló feladatoknak. Az idei szezont friss győzelmi emlékekkel, s így igazán győztes mentalitással tudjuk megkezdeni. A cél csakis az lehet, hogy felülmúljuk az előző idényt. Már így is történelmet írtunk, de szeretnénk továbbírni a klub történelmének oldalait.
Cristiano Ronaldo? Morata? Mit gondolsz az ő helyzetükről?
Mivel ezek a dolgok személyesek, rájuk tartoznak, így nem szeretnék erről többet beszélni. Csak annyit mondhatok, hogy szeretek a legjobbakkal játszani, és ők nagyszerű játékosok. Remélhetőleg még velünk lesznek az elkövetkezendő években, de az is lehet, hogy váltani szeretnének, meglátjuk.
Zidane-ról és Florentinóról mi a véleményed?
Két kulcsszereplőről van szó ebben a projektben. Amikor minden klappol, és nem csak a játékosok, de az edzői stáb szintjén, és afölött is, az csodálatos.
Gondoltad volna, hogy karriered legszebb pillanatait 31 évesen fogod megélni?
Sosem tudhatod, hogy alakulnak a dolgok. Az igaz, hogy pályafutásom legnagyszerűbb momentumait élhettem meg nemrég, de én ugyanezen a szinten szeretném folytatni a továbbiakban is. A tapasztalat olyan segítség lehet, ami a fiataloknál még nincs meg, de az elszántságom mit sem változott. A lényeg az, hogy ne csupán egy célt állíts magad elé, hanem tarts mindent elérhetőnek és így véghez is tudod ezeket vinni.
Honnan ered ez az erős személyiség, ami Sergio Ramos karakterét jellemzi?
Annyit mondhatok így sok év elteltével, hogy ezt otthonról hozza az ember. Az apám gyerekkorom óta nagy hangsúlyt fordított a neveltetésemre, ezért vagyok az, aki. Kissrácként, amikor haragudtam valamelyik edzőmre, azt mondta, menjek oda, beszéljek vele, és mondjam el, hogy én mit gondolok adott helyzetben.
Visszatérve a gyermekkorodra, említetted, hogy nagyon szerettél gólokat szerezni. Gondolod, hogy ez befolyással volt a későbbiekben a gólokkal való kapcsolatodra?
Igen, régebben csatárt játszottam, és mindig leutánoztam az olyan játékosok gólörömét, mint amilyen Ronaldóé volt. Talán emiatt mozgok kényelmesebben támadó helyzetekben, és elképzelhető, hogy ez különböztet meg azoktól a védőktől, akik nem tapasztalhatták ezt meg fiatalon.
Mi az, ami megteremti a különbséget a te fejeseidet illetően? A megérzésed? A fizikai erő? Az ugrás?
Azt hiszem, megfogalmaztad a lényeget. Ezek így egy csokorban mind. Emellett persze egy hullámhosszon kell lenned a beadást elvégző játékossal, függetlenül, hogy Kroosról, Modrićról, vagy Jamesről van szó. A mozdulatok összehangolása a fizikai erővel és az edzéssel megadhatja a szükséges pluszt. Nem minden befejezés lesz ugyanolyan hatékony, de ez is azt jelzi, hogy folyamatosan dolgozni kell.
Észrevetted, hogy szögletnél máshogy viszonyulnának hozzád a védekezést tekintve?
Az elmúlt pár évben igen, van benne valami, valószínűleg a különlegesebb góljaim miatt, de az azért szokatlan, hogy két, vagy akár három ember is figyel rám. Persze ez csak előnyére válhat a csapatnak, hiszen ha én elviszek pár embert, akkor a társaimnak könnyebb dolga lesz. Így volt Casemirónál a Barcelona ellen, vagy Pepe esetében a madridi derbin. Csak jól jöhetünk ki belőle.
A MARCA információi …
A MARCA információi szerint megszületett a megállapodás Dani Ceballosszal kapcsolatban. Az U21-es EB legjobb játékosáért 18 millió eurót fog fizetni a Real Madrid három részletben, a spanyol középpályás hat évre ír alá a klubbal. Hivatalos bejelentés és orvosi vizsgálat jövő hét hétfőn várható.
Megszűnik a papíralapú jegy Madridban
Bár a papíralapú jegy csupán év végén szűnik meg Madridban, az azokat kiváltó plasztikkártyákat már elkezdték árusítani a spanyol fővárosban. A kártya a 'Multi' nevet viseli, 2,5 euróba (azaz nagyságrendileg 775 forintba) kerül, és sima egy útra való jegyet, 10 alkalmas (ún. gyűjtőjegyet), illetve turistáknak szóló 1, 2, 3, 5 és 7 napos bérleteket lehet rátölteni, amelyek a metróra, a városi és a távolsági buszokra egyaránt érvényesek. A kártyákat a metróbejáratnál elhelyezett automatáknál és újságárusoknál lehet megvenni és feltölteni, de utóbbira a Bankia nevű pénzintézet automatáinál is lehetőség van. Egy-egy plasztikkártya 10 évig lesz érvényes, cseréje két évig díjmentes. A papíralapú jegyek árusítása október végén szűnik meg, és az év utolsó napjáig lehet majd azokat utazásra felhasználni.
Oldalunkon egyébként több információt is találhattok a kiutazás és a Madridban való tartózkodás témakörében. A jegyvásárlással kapcsolatban EZEN a linken keresztül tájékozódhattok, a gyakran felmerülő kérdésekről ITT, a látnivalók kapcsán pedig ITT olvashattok fontos és érdekes információkat.
Hivatalos közlemény: Jesús Vallejo
"Jesús Vallejo a holnapi napon (azaz július 7-én) kerül bemutatásra 13:00-kor, a Santiago Bernabéu Stadion elnöki páholyában. Később a játékos először futhat ki a stadion gyepére a Real Madrid mezében, majd sajtótájékoztatón vesz részt a sajtóteremben." – áll a klub közleményében.
Jesús, üdv a klubnál!
Hivatalos közlemény: Theo Hernández
A Real Madrid és az Atlético Madrid egyezségre jutott Theo Hernández kapcsán, aki hat éves szerződést írt alá a klubbal. A játékos jövő héten hétfőn, azaz július 10-én 19:30-kor kerül bemutatásra a Santiago Bernabéu stadionban, miután átesett a kötelező orvosi vizsgálatokon. Ezt követően a játékos először léphet a Bernabéu gyepére új csapata színeiben, majd részt vesz a sajtóteremben az ilyenkor megszokott sajtótájékoztatón.
Üdv a klubnál, Theo!
Hivatalos közlemény: Mariano
"A Real Madrid és az Olympique Lyon megállapodásra jutott Mariano átigazolását illetően. A klub szeretné köszönetet mondani a játékosnak az elmúlt években tanúsított elkötelezettségéért és profi hozzáállásáért, és szeretné a legjobbakat kívánni neki életének következő fejezetéhez" – áll a klub közleményében.
Az átigazolás végösszege a hírek szerint végül 8 millió euró volt, a játékos a 11-es mezt kapta a francia csapatnál, és 2022-ig írt alá. Sok sikert kívánunk a továbbiakban, az átigazolással kapcsolatos további információkkal hamarosan jövünk, amint azok megerősítést nyertek.
Nacho: Egy véleményen vagyunk Ramosszal…
Az új mezekről
„Nagyon tetszenek. Jó madridistának tartom magam, így a fehér mez mindig különleges a számomra. Egy kis újítás mindig található rajtuk, de biztos vagyok benne, hogy mindenki szeretni fogja őket.”
A következő szezonról
„Nehéz lesz, mint minden évben. Ez volt a legjobb idényünk csapatszinten és egyénileg is, és a következő bizony nem lesz könnyű. Számos címet kell majd megvédenünk, de megvan bennünk a kellő erő, eltökéltség és lelkesedés, hogy minden rendben menjen majd. Remélem, hogy olyan szezonok várnak ránk, mint a mostani. Ez a csapat ismeri a sikerekhez vezető utat. Nagyon büszkék vagyunk, de mindent a szurkolóinknak köszönhetünk.”
A saját teljesítményéről
„Kétségtelen, hogy a mostani volt a legjobb idényem, most tölthettem a legtöbb időt a pályán. Nagy erőfeszítések ára ez a sok játékperc, köszönettel tartozom a mesternek, most játszhattam a legtöbbet, és most éreztem magam a legfontosabbnak. Együtt nagy dolgokat vittünk véghez.”
Arról, hogy a BL, vagy a bajnoki cím a fontosabb
„Nem tudok választani a kettő közül. Bajnokságot még sosem nyertem a csapattal, a BL viszont mindig különleges.”
Az egységről
„Egy véleményen vagyunk Ramosszal: nem kell sok változást eszközölnünk. Minden remekül sikerült, köszönhetően a csapatnak, és az egységnek. Nem tartozik a hatáskörömbe, hogy beleszóljak az érkezők és a távozók dolgába, de nagyon jól megvagyunk, és ha rajtam múlna, mindenkit megtartanék.”
A védőmunkáról
„A védekezés van olyan fontos, mint a támadójáték. Ez adja a biztos alapokat, de elengedhetetlen a csapatszintű védekezés. Ennek köszönhetően értünk el nagyszerű dolgokat.”
Az előszezonról
„Ez a legnehezebb. Edzel reggel és délután, és vannak napok, amikor csak beesel az ágyba. Kiváló erőnléti edzőnk van Antonio Pintus személyében, aki remekül dolgozik, és a játékosok is elégedettek vele. Keményen dolgozunk az előszezonban, hogy a legjobbat tudjuk nyújtani a következő idényben.”