Tíz VALÓDI ok, amiért a Real Madrid bajnok lett!
1. Florentino Pérez
Pérez, és a pénze. A bajnoki cím bombabiztos alapja a megalomán spanyol üzletember-elnök maffiavezérhez hasonlatos ténykedése. A Real Madrid útjába kerülő akadályokat eurókötegek százaival söpörte el, VIP-vendég volt a bírói öltözőkben, és jó pozícióba játszotta magát a döntéshozóknál is. A csalásokat, megvesztegetéseket a farzsebéből rángatta elő a legfontosabb helyzetekben, többek között miatta nőtt meg az egy négyzetkilométerre eső partjelzők száma Dubaiban is. Sajnálatos, hogy a mai anyagias világban egy ilyen vezér megdicsőülhet, mint Pérez.
2. Javier Tebas
A Real Madrid-drukker ligaelnök szerepe elvitathatatlan a bajnoki cím tekintetében. A liga végig nagyon szoros együttműködést mutatott Pérezzel és a Real Madriddal a sorsolás, az időpontok kialakításában, valamint az üléseken meghozott ítéletek alkalmával. Az ellenfelek sorrendjének kialakítása, és a meccskezdési időpontok minden esetben a Realnak kedveztek, és mindenki mást csak sújtottak, különösen a legnagyobb riválisokat. Az eltiltások törlése minden esetben megalapozatlan volt, és úgy további 16-16,5 elmeszelést úsztak meg az erőszakos madridiak. Örökké a kivételezés.
3. A bírók
Ennél biztosabb pont talán nem is lesz a listán. A játékvezetői, és bírói öltözők nagy kedvenceként a csapat a 38 forduló mindegyikében győztesen jött ki a spori ítéleteiből, ha tehették volna, a sípmesterek veretlen bajnokot faragtak volna a csapatból. A titokzatos szatyrok csak ráerősítettek erre az igencsak megalapozott feltevésre. Az elmaradt sárgák (kb. 62), és pirosak (olyan 13 körül) mellett lesgólokat, be nem fújt büntetőket, és a fair play szellemiségével szembemenő eseményeket is csak a Real Madridnál láthattuk idén. Nem meglepő. Pérez pénze ismét célba ért. A bírói tévedések nagyjából plusz 82 pontot hoztak a Madridnak, és a többieket (különösen a dobogósokat) megközelítőleg ugyanennyitől fosztották meg. Rablás.
4. Lefekvő ellenfelek
A Real Madrid ellen minden kis- és középcsapat lefeküdt, legyen szó hazai vagy idegenbeli mérkőzésről. Ez azért történhetett egyrészt, mert Pérez, másrészt pedig mindenki szerette volna, ha végre már a Real Madrid kerül megkoronázásra, és a trónbitorló letaszításra kerül. Olyan 10-12 (más források szerint 16-17) csapat megalakította a Pontokat Intéző Kiscsapatok Érdekképviseletét (röviden PIKÉ), akik folyamatosan szállították a három pontokat a fővárosiaknak, hol látványosan, hol kevésbé észrevehetően. Szégyen.
5. UEFA
Az UEFA propagandagépezete is bevetésre került a siker érdekében. A folyamatosan hűtött golyók a látványosan könnyű ellenfelek (Atlético, Bayern) kihúzása igencsak átlátszóra sikeredett. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bajnokságban végig versenyben legyen a Real, plusz nyilvánvaló hogy Ronaldónak is Aranylabdát szeretne a szervezet, hiszen akkor a regnáló Eb-győztes kerülne megkoronázásra, és nem valami szervezeten kívül eső dél-amerikai kapná az elismerést. Pérez természetesen őket is motiválta némi ösztönző soknullás átutalással, az UEFA pedig hűen asszisztált a történtekhez.
6. A beépített ember
A siker érdekében természetesen szükség volt egy beépített emberre is, André Gomes személyében. A Barcelona újdonsült középpályása nagyon jóban van honfitársával, Ronaldóval, és a Jorge Mendes-Pérez-Ronaldo háromszög ördögi ténykedése következtében átjátszották a középpályást a nagy riválishoz, aki megkezdhette felderítő és bomlasztó tevékenységét. A kifigyelt edzésmódszerek, és egyéb segítő intézkedések azonnal kijátszásra kerültek a Real Madrid felé, akik tulajdonképpen ellenfelük titkos módszereit felhasználva tudtak készülni az ütközetekre. Gomes játékával is „bizonyította” kettős szerepét, majd amikor ez feltűnő kezdett lenni (amikor már a bajnokság nagyrészt eldőlt, és sikeres volt az akció), akkor egy csapásra elkezdett teljesíteni. Micsoda borzalom, újfent.
7. A riválisok nem akartak nyerni
Nyilván ha a Barcelona, vagy az Atlético Madrid úgy döntött volna, akkor bármelyikőjük megnyerhette volna a bajnokságot, de egyikőjük sem szeretett volna nyerni. Mindkét csapat bőven a Real Madrid szintje felett teljesített idén, de a nagyobb terv részeként úgy gondolták, hogyha hagyják nyerni az ellenséget egyszer, akkor világszinten annyira sikerül megutáltatni őket a győzelem aspektusait vizsgálva, hogy az hosszabb távon az ő malmukra hajtja a vizet. Pérez ténykedése zöld utat kapott, és a Real minden segítséget megkapott – hangozhat el mindkét részről teljes joggal, és így a győzelem sem megérdemelt persze. Pluszpont, hogy így már nem lesznek annyira motiváltak sem a játékosok, és egyértelműen az a terve a két csapatnak, hogy a Real Madrid olyan 30 pont hátrányban fejezze be mögöttük a bajnokságot jövőre, majd idővel kicsússzon a csapat a ligából, és sóval hintsék be a Bernabéu gyepét. Hát sajnos tényleg nem biztatóak a jelek.
8. A sajtó
Nyilvánvaló, hogy az elfogult madridi sajtó is tevékeny részese a sikernek. Míg a másik oldalról korrekt nyilatkozatok, és címlapok jöttek hétről-hétre, objektív hangnemet megütve, minden elfogultság nélkül tájékoztatva, addig a madridi sajtó folyamatosan eltussolta kedvenc csapata kínos ügyeit, és kóstolgatta az ellenfeleket. Biztos forrásból értesültem róla, hogy az újságírók jelentős többsége szeretne hasonlítani Ronaldóra, és irigyli a külsejét, éppen ezért mindig jó színben tüntetik fel őt, míg másokat (akik valóban megdolgoztak az elismerésért, és nem csak az ölükbe hullott) ok nélkül szétszednek és gyaláznak. Elképesztő mértékű elfogultság.
9. A mák
Egy másik fontos alappillér a szerencse. Egy egymérkőzéses kupát nem lehet szerencsével megnyerni, egy 38 körös bajnokságot annál inkább. Zidane egy mákos kókler, minden győzelméhez megkapta a külső segítséget, és emellett az összes szerencse is az ő oldalán volt. Pérez lefizette Fortunát is. Az összes lövés befele pattant, az összes kétesélyes szituációból a Real jött ki jól, és még Casemiro is vagy háromszor nyert a Fáraók Kincsével a csapat buszútjai során. Szokták mondani, hogy jó csapatnak van szerencséje. Hülyeség. Ez a szerencse már akkora, hogy nem lehet véletlen, ez nyilván irányított szerencse. Én átnézném az öltözőket a Bernabéuban, hogy nem termesztenek-e valahol illegálisan többkilónyi négylevelű lóherét.
10. Francisco Franco
Mert egy ilyen listán neki kötelező helye van. Ez önmagában megállná a helyét, mint Pérez, de ez egy még komolyabb ütőkártya. Megint bajnok lett a Real? Franco. Ez jó válasz lehet bármilyen esetben, hiszen ettől nyilván komolytalanná válik az elismerés. A fővárosi csapat minden sikere az ő uralkodása alatt burjánzott ki, így nyilván az összes további címben vastagon benne van a keze. Ebben a címben is hatalmas munkája volt, nem kétséges.
Egytől egyig: Celta Vigo – Real Madrid (1-4)
Csapatok
Celta Vigo (6)
Megpróbáltak megtenni mindent, amit egy zsinórban öt bajnoki vereséggel álló, se kupaszereplésig, se kiesésig eljutni nem tudó, EL-ből frissen kipottyant csapat megtehet. Nem volt elég. Nagyon hamar kapták az első gólt, és bár megvoltak a helyzeteik, vagy a blokk, vagy Navas, vagy a félrecsúszott célkereszt gátolta őket. Stílusuk elég agresszív volt, 17 szabálytalanságot követtek el, de egyet sem a kapujuk közelében, hanem általában a felezővonal környékén. Guidetti lövése aztán csak beakadt a második félidőben, igaz a szerencsére is szüksége volt az akkor már 10 emberrel játszó gárdának, hiszen a lövés Ramoson úgy változtatott irányt, hogy Keylor már nem tudott rá fent visszaérni. Ezúttal ennyi volt a Celtában, azért a négy kapott gól nem tükrözi azt, hogy bizony nem könnyítették meg a Real dolgát.
Az olvasók átlaga: 6,74
Real Madrid (7,5)
A Sevilla ellen szoros eredményre számítottunk, 4-1 lett. A Celta ellen szoros meccsre számítottunk, 4-1 lett. A Juventus ellen szo… na de félre a tréfát, ezúttal is mindent beleadott a csapat, és bár a Celtának voltak jó periódusai, a mérkőzés kimenetele nem sokáig volt kérdéses. A statisztika fej-fej melletti adatokat reprezentál ugyan támadások terén, mégis a Real kevesebb kapuralövésből, több pontosat és gólt érőt tudott kigazdálkodni. A meccsdömpingben idegenben egy ilyen teljesítmény aranyat érhet – de ezúttal nem csak átvitt értelemben, hiszen karnyújtásnyira került Zidane fiaitól a bajnoki cím. A Málaga ellen szoros eredményre számítunk, ugye?
Az olvasók átlaga: 7,94
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (9)
A hatékony, csapatemberként, vezérként küzdő Ronaldo mellé általában magas pontszámok pottyannak be, ez most sincs másképp. Összesen három kapuralövése volt, ebből kettő gól, az elsőt (és a másodikat is, de előbbi volt az igazán komoly megoldás) megint a gyengébbik (?) lábával szerezte, a labdát zsinóron húzták a kapu bal oldalába, elemi erővel bíró lövés volt – még egyszer hangsúlyozva, hogy ballal. A harmadik lövését talán ő sem hitte el, hogy mellégurította, de a kimenetel szempontjából nem osztott, nem szorzott, hiszen az ő két találata már egy viszonylag stabil eredményt jelentett. Zidane lekapta a végén, hogy többet pihentessen – zokszó nélkül fogadta a portugál. Ezt már szeretem!
Az olvasók átlaga: 9,28
Keylor Navas (7,5)
Négy védésével magabiztosan tartotta a hátsó egységet, a kapott gólban nincs felelőssége, olyan reflex nem létezik, amivel le lehetett volna reagálni a Ramoson megpattanó lövést. Talán ő se gondolta, hogy Aspas és Guidetti közül az utóbbi lesz veszélyesebb a kapujára. A második félidőben a kapott gól előtti helyzetnél résen volt, közeli lövést hárított, majd figyelt a kipattanóra is. Sajnáltam, hogy ezúttal nem jött össze a clean sheet.
Az olvasók átlaga: 8,56
Danilo (7)
A Celta főleg a bal oldalon kezdeményezett, ez őt is nagyobb kihívások elé állította. Az első félidőben még nem igazán láttam rajta hogy fel lenne pörögve, több hibával játszott ebben a játékrészben. Aztán ahogy egyre kedvezőbb lett az eredmény, úgy javult az ő játéka is, különösen támadásban alakított egy-két emlékezetes megmozdulást. Vele kapcsolatban még mindig a szertelensége számomra a legnagyobb kérdőjel, mert benne vannak a hihetetlen megoldások jó és rossz értelemben egyaránt. Ezért szeretem jobban ha a minden szempontból stabilabb Carvajal játszik itt, de most nem hozott olyan rossz meccset a brazil sem.
Az olvasók átlaga: 7,21
Raphaël Varane (7,5)
Izgalmakban nem túl gazdag, de jobb estét tudhat maga mögött a sérüléséből felépült francia védő. Párjával összevetve ezúttal őt éreztem jobbnak, négyszer tisztázott, szabálytalanságot nem követett el, és mindössze egy passzt hibázott el. Hátul mindig igyekezett akcióközelben lenni, az első félidőben jól fedezte ki Aspast, aki kisodródva csak az oldalhálót tudta eltalálni. A gól előtti dupla helyzetnél hátrányból indulva ért oda (el volt csúszva a védekezés), de odaért a második lövésnél. Vártam már tőle egy ilyen teljesítményt.
Az olvasók átlaga: 6,95
Sergio Ramos (6)
Ezúttal őt éreztem a védelem leggyengébb pontjának. A helyezkedésével, a hatékonyságával, és a pontosságával is akadtak gondok. A gólnál nem tehetett róla ahogy megpattant rajta a labda, viszont előtte az Aspasszal való összeakadásánál őt éreztem itt a felelősnek, tény, hogy a vigói el akart esni, de befedezte a labdát, a kontakt pedig egyértelműen megvolt. Passzmutatója is mindössze 84%-os volt, két szerelési kísérletét elhibázta. Pozitív oldalon a két blokk, és a három elszenvedett szabálytalanság található.
Az olvasók átlaga: 6,86
Marcelo (7)
Nagy hibája nem volt, szép megmozdulásai igen, mégsem lehet mondani, hogy tökéletesen játszott volna. Két gólból vette ki a részét, az első esetében egy hajszálpontos hosszú indítással, majd később Benzemát már gólpasszal segítette. A passzmutatója nem volt jó azonban (mindössze 80%), és az asszisztot leszámítva rendre rossz megoldásokat húzott a tizenhatosnál. Védekezésben nem volt annyira igénybevéve, hiszen a Celta főleg Danilo oldalát sanyargatta.
Az olvasók átlaga: 7,37
Casemiro (7)
Az értékelésénél figyelmbe kell venni, hogy az elsődleges szempont nála a védekezés, és így négy szerelése ki is tűnik rögtön. Háromszor szabálytalankodtak is ellene, mindannyiszor a félpályán jobb oldalt. A problémám az vele kapcsolatban, hogy megint narancssárgán játszotta le a meccset, ráadásul két szabadrúgást is neki köszönhetünk, közel a tizenhatos vonalához. Nála is a Danilónál leírt szertelenséget tudom felhozni, egyszerűen váltogatják egymást a szép szerelések, és a buta faultok. Előbbiből kellene több, utóbbiból kevesebb, mert az idény legfontosabb (kupáért menő) két mérkőzésén nem fér bele egy esetleges emberhátrány.
Az olvasók átlaga: 6,71
Luka Modrić (7)
A pontatlanság nála is megmutatkozott jobban ezúttal, 85%-on zárt a horvát passzok terén. Három kulcspassza kiemelendő, mindegyik a boxon belülre érkezett, és két sikeres cselt is megcsinált az ellenfél támadó harmadában. A mezőnymunkája nagyobb része azonban a félpálya vonzáskörzetében telt, szereléssel ezúttal nem tudott hozzájárulni a csapat védekezéséhez.
Az olvasók átlaga: 7,87
Toni Kroos (8)
A középpálya egyik legjobbja volt a német, aki védekezésben és támadásban is hozzátette a magáét. Magához képest most ő is elmaradt passzpontosságban (91%, ami azért még mindig szép magas szám), viszont négy kulcspassza is volt, amivel a legjobbként zárt a mezőnyben, gólja előtt pimaszul fektette el Mallót, és higgadtan lőtte ki a jobb alsót, három sikeres szerelésével pedig az elhárításban is jeleskedett.
Az olvasók átlaga: 8,39
Isco (8)
Ha nincs a kapott gólhoz vezető eladott labdája, ez akár több pont is lehetett volna, így azonban megállt egy nyolcasnál a trükkmester. A második gól előtt gyönyörű jelenet volt, ahogy megindult a labdával, lerázta embereit, majd pontosan Ronaldo elé tudott tálalni, aki nem hibázott. Jól mozogta be mindkét halfspace-t, ahogy már előzőleg is írtam, kötetlen szerepkörben tud igazán csillogni.
Az olvasók átlaga: 8,31
Karim Benzema (8)
Benzema felébredt téli álmából? Az Atlético elleni cselsorozat talán a csipa kidörzsölése lehetett, ez most egy kinyújtózás volt, csak az ágytálba ne lépjen bele júniusban. Gól és gólpassz a mérleg a franciától, aki mindkettőt a második félidőben alakította, ezzel jelentőset tolva a csapat szekerén a biztos három pont irányába. Elmozgásai után a tizenhatoson kívül minden átadása pontos volt, ha jobb döntéseket hoz a kapu előterében, további gól és gólpassz is lehetett volna ebből. De határozottan javuló a tendencia, ami óvatos optimizmusra adhat okot.
Az olvasók átlaga: 7,46
Cserejátékosok
Mateo Kovačić (6,5)
Bejött a narancsos Case helyére, szerelt egyet, kiharcolt egy szabadrúgást, és 100%-os pontossággal passzolt. Ezenkívül két gólt is a pályán ünnepelhetett már csapattársaival.
Az olvasók átlaga: 6,84
Marco Asensio (-) és Lucas Vázquez (-) a hajrára érkeztek, és gyönyörűen kirajzolták egymás mellett állva az oldalvonalnál azt az évszámot, amikor a Real Madrid bajnokká és BL-duplázóvá válhat.
Edzői értékelés
Zinedine Zidane (8)
A kezdőt tekintve talán egy Benzema – Asensio helycserének jobban örültem volna, de a kamerák kedvence jó teljesítményt hozott végül, úgyhogy ez így rendben is volt. A cserékben sem éreztem sok kivetnivalót ezúttal. A csapatösszhang is kiváló, Zidane-nak inkább még egy kicsi pluszt kell egy-két játékos esetében hozzárakni mentalitást tekitnve (visszafogni Ramost és Casemirót, nehogy valamelyik hátralévő meccsen a csapat lássa kárát egy meggondolatlan cselekedetüknek), tűzben tartani Danilót, és a cseréket is, illetve figyelni a sérültek felépülését, különös tekintettel Carvajalra. Úgy gondolom, hogy a mester is tisztában van ezzel, és jó úton jár egy sikerekben gazdag zárás felé. Biztató az összkép!
Az olvasók átlaga: 8,18
Egytől egyig: Atlético Madrid – Real Madrid (2-1)
Csapatok
Atlético Madrid (8)
Elítélhetném őket ha akarnám, de igazából megpróbáltak élni az egyetlen lehetőségükkel, azaz intenzív presszing a kezdetektől a Real Madrid térfelén, vegyítve a határokat feszegető (olykor túl is lépő) belépőkkel. Várható volt, hogy Çakir nem fog drasztikusan belenyúlni a meccsbe, de benne volt jó néhány játékos idő előtti leküldése, különösen a 23 szabálytalansággal záró hazaiak részéről. 20 perc alatt sikerült újra nyílttá tenniük a továbbjutás kérdését egy fantasztikusan együtt lélegző közönséggel a hátuk mögött, és tényleg látszott, hogy tétje van a találkozónak. A bekapott gól után azonban már csak kósza fellángolásokra futotta, és erejüket inkább a durvaságokra, provokációra fordították.
Real Madrid (8)
Fura lehet egy ilyen magas pontszám egy vesztes mérkőzés után, de újra látszott, a csapat nem retten meg és eszméletlen komoly tartása van. A kezdetektől úgy jöttek ki a játékosok a pályára, hogy nem a biztos előnyt akarják védeni, hanem szeretnék ezt a meccset is sikerrel abszolválni. A hidegzuhany után sem volt mentális összezuhanás, ami egész egyszerűen elképesztő, hanem higgadtan, egy-két keményebb belépővel, de a mérkőzést uralva, látványos focival rukkoltak elő a fiúk, és a gólt is remek egyéni alakítás előzte meg. A második félidőben vártam volna még egy gólt, ami már végleg lezár mindenféle izgalmat, de a pályán így is a Real akarata érvényesült, fizikálisan és mentálisan is nagyon egyben voltak a mérkőzés végéig.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Luka Modrić (9)
Az élet olykor tényleg nagy mókamester. Luka szezonbeli legjobbja mikor máskor jöjjön, ha nem egy BL-elődöntő második felvonásánál, amikor meleg a pite? A valódi klasszisok sajátja, hogy az igazán fontos meccseken zseniális teljesítményt raknak le az asztalra. Olyan könnyedén szökellt az erdőpusztítók között, mintha megye hármas meccsen lett volna, ahol minden sikeres csel után egy zsírosdeszka meg egy kisfröccs a jutalom a sarki italkimérőben. A művész meghajol, a főpróba sikeres volt. Aztán szóljon igazán nagyot az előadás során is!
Keylor Navas (8)
A góloknál tehetetlen volt a Costa Rica-i kapus, a fejes közelről jött, Griezmann büntetőjét pedig majdnem sikerült kifognia. A második félidőben viszont valami elképesztő dupla védést húzott elő a tarisznyából, talán az volt az a pillanat, amikor az Atlético végleg búcsút inthetett a BL-döntős álmoknak. Emellett volt még egy-két nagyon szép megmozdulása, de szólhatna legközelebb a szponzorának, hogy ne korcsolyát adjon neki, hanem focicipőt.
Danilo (5)
Nagy várakozással álltam a brazil szereplése előtt, akinek reménykeltő tavasza bizalommal töltött el, amit most szépen el is muzsikált. Úszott vele a bal szél, többször hibázott védekezésben. Vázquez becserélésével kicsit beljebb tudott húzódni az Atlético támadásainál, nagyban segítette a kettős csere a hátsó alakzat stabilitását. Carvajal, várunk vissza.
Sergio Ramos (8,5)
Nem Real-szint, mi? Hát persze. 13(!) tisztázás, ez valami elmebeteg mutató, emellett egy kivétellel minden fejpárbaját megnyerte. Vezérként igyekezett végig kiállni a csapatáért, és a címerért, nem egyszer kellett megtennie ezt a szimpátia fogalmát hírből sem ismerő hazaiak ellen. Reklamálásért kapott is egy sárgát, bár ezzel az erővel a csatornákban futkosó kisállatok mimikájával megáldott Gabi olyan három pirosat tehetett volna zsebre. Köszönjük, kapitány büszkék vagyunk rád! Vezesd győzelemre a sereget Cardiffban!
Raphaël Varane (6)
Sokkal kevesebbet tett hozzá a csapat teljesítményéhez, mint Ramos, viszont buta szabálytalansága nyomán jogos büntetőhöz jutott az Atlético, és tette élessé a továbbjutás kérdését. Hiányzott a megszokott stabilitás, őszintén szólva Nachóban is megvan olykor a hibafaktor, de saját nevelésű hátvédünk összességében jobban teljesített az elmúlt hetekben annál, mint amit ma Varane-tól láthattunk. Hogy a döntőben ki lesz a belső védőpáros? Szerencse, hogy ezt nem én döntöm el, hanem Zidane, hadd főjön az ő kopasz feje.
Marcelo (7)
Átlagos teljesítmény a braziltól, persze aki magasra teszi a mércét, az ne csodálkozzon, hogy egy hetes az átlagost jelenti. Bátor előretörések, az Atleti jobb széle folyamatosan szigorú felügyeletet tartott legfőképp miatta, jól szélesítette a pályát, és néhány remek kombinációval segítette a csapatot. Négy sikeres csele volt, ebből három a tizenhatos előterében.
Casemiro (8)
Ha az Atléticóból 4-5 futballistáról elmondható, hogy kifejezett célként szolgált az ellenfél hergelése is a meccs folyamán, akkor ez Casemiro esetében is szépen megállja a helyét. Egy sárga lap benne volt a meccsében, a pirosat ezúttal nem éreztem, tekintve hogy odaát milyen fault, mit ért, az viszont biztos, hogy kellőképpen felidegesített pár játékost, és nem mondom, hogy nem élveztem. Ne legyünk álszentek, kicsit mind élveztük. Ékes bizonyítékként szolgál, hogy ötször szabálytalankodtak ellene, ami a legtöbb volt a mezőnyben, sokszor fedezte remekül a labdát. De Case, a szervezést továbbra sem feltétlenül tőled várjuk. Szerezd meg, és add oda a sasszeműeknek. Köszi!
Toni Kroos (8)
Újabb jó meccs a némettől. A balon újfent remekül játszotta be a halfspace-t, amely sok lehetőséget teremtett ezen az oldalon, kiváló kombinációk születtek ebből főleg Marcelo és Isco társaságában. 96%-os passzpontossága egy szívós csapat ellen a BL-elődöntőben – azt hiszem szintén önmagáért beszélő adat. Pontrúgásai veszélyesek voltak, három kulcspassza is ezekből származott, és kivette a részét a védekezésből is, kétszer is ő blokkolta az Atlético próbálkozásait.
Isco (8,5)
Ismét volt Disco, ismét jött Isco! Góljánál jókor volt jó helyen, emellett pedig ezúttal is tarthatatlan volt. Kilenc sikeres csele volt, négyszer szabálytalankodtak ellene. Rendkívül szabad szerepkörben volt, Zidane biztosította neki a korlátok nélküli mozgást, és Isco uralta is mindkét halfspace-t, kombinációi többsége innen származott, mindkét oldalon. Tanári alakítása csak újabb szög volt Bale kezdőtagságának pókhálós cardiffi koporsójába. Zidane, kérlek bizonyítsd, hogy nem a marketing az első, és dönts bölcsen majd júniusban.
Cristiano Ronaldo (6,5)
Nem a portugál estéje volt, dehát nem döntheti el egymaga mindegyik meccset, így is óriási részt vállalt az előző meccsen mutatott, a továbbjutást megalapozó sziporkával. A legszebb megmozdulása Isco góljának megünneplése volt a Vicente Calderón csendre intésével, szorosan mögötte a provokálni vágyó Torres kiröhögésével. Egyik sem köthető szorosan a focihoz, mégis epikus pillanatai voltak a mérkőzésnek. Egyébként sokszor mozgott el, háromszor is szabálytalankodtak ellene, mindannyiszor a kezdőkörnél.
Karim Benzema (7,5)
Az a varázslat, te jó ég. Csodálkoztam, hogy a szelid báránykák miért nem rúgtak egy isteneset alá, szerintem Benzema is. De ha már így alakult, új értelmet nyerhetett a „Három hülye!” nevet viselő rigmus, és az alapvonal is cinkos kacsintással nyugtázta a parádét, ez alapozta meg a mindent eldöntő, és lélektanilag is a legjobbkor érkező találatot. Volt még néhány ügyes csele is emellett, és bár a kapura ezúttal sem volt túlzottan veszélyes, mégis olyan dolgot mutatott, ami megteremtette a továbbjutást. Dicséretes, de van még polc feljebb is!
Cserejátékosok
Marco Asensio (-) és Lucas Vázquez (-) feladata is elsősorban a védekezés stabilizálása volt, kiegészülve a gyors támadások során mutatott agilis hozzáállás reményével. Az utolsó 10 percben nem egyszer védekezett 6-3-1-et/5-4-1-et a csapat, ahol leginkább Lucas, de helyenként Asensio is kihúzódott a szélre, a védelemmel egyvonalban. Hasonló formációt éppen a döntőbeli ellenféltől láthattunk menetelésük során. Álvaro Morata (-) él, köszöni, jól van!
Edzői értékelés
Zinedine Zidane (8)
Jól meccselt, nem tudok ezúttal kimondottan nagy hibát felróni neki. A kezdőt jól rakta össze, és jó mentalitásban küldte ki őket a pályára, ami a kezdeti nehézségek után megmutatkozott, ezek a srácok nem adják fel, és lehetetlen megtörni őket. A cserék esetében személyeket tekintve nem élnék kifogással, ám az időzítés talán kicsit később jött ismét a kelleténél, Asensio, Lucas és Morata is érkezhettek volna 10-10 perccel hamarabb. Továbbá érdekes lehet a fentebb fejtegetett belső kettős kérdése, vannak érvek és ellenérvek minden kombináció mellett/ellen, kíváncsi vagyok Zidane mit választ majd a Juventus ellen.
Forlán: Ronaldo a siker elsődleges letéteményese
A srác, akinek tolmácsoltam a Manchesternél, egész sokra vitte, nem igaz?
Cristiano Ronaldo 2003-ban érkezett az Old Traffordra, és megkértek, hogy segítsem őt, mivel én is beszéltem a portugál nyelvet. Így tettem a másik portugál ajkú játékosunkkal, Klébersonnal, aki szintén ugyanakkor került a klubhoz. Ronaldo, aki egy Sporting elleni felkészülési mérkőzés során tűnt fel, szinte egyáltalán nem beszélt angolul, sokszor jelzésekkel kommunikáltunk vele, de szeretett tanulni a pályán és azon kívül egyaránt. Keményebben edzett, mint bármelyik játékos a Unitednél, a fejlődés lehetőségét kereste a játék minden aspektusában. Ha valaki tudott egy trükköt, amit ő nem, akkor megmondták neki, hogy menjen, gyakorolja, és hajtsa végre jobban a másiknál egy héten belül. És ő megcsinálta. A manchesteri futballisták, akik minden egyes nap rendkívül versenyképes környezetben készültek, lenyűgözőnek találták a magbiztosságát. Egy kiváló pluszt jelentett egy remek csapatnak, de még nagyon fiatal volt.
Az apám egyszer eljött megnézni Uruguayból egy egy hetes carringtoni felkészülést. A világ legjobbjai közül láthatott párat közelről, mint Ryan Giggs, Roy Keane, Rio Ferdinand, vagy Paul Scholes. És hogy kit válaszott? Ronaldót! Diego – mondta -, amikor a srác elkezdte lőni azokat a szabadrúgásokat, látszott rajta hogy különleges játékos. Jóbarátok lettünk. Csendes, de barátságos ember. Egy kivételes tehetségként érkezett Angliába, és hat évvel később Európa legjobbjaként távozott a Real Madridba. Mentálisan és fizikálisan is a kiválóságra törekedett. A sikerét nem a szerencsének, vagy a tehetségének köszönheti, hanem annak, hogy olyan keményen dolgozott labdarúgóként, amennyire csak lehetséges. A bizonyítékokat épp például az elmúlt hetek történései szolgáltatják. Múlt szerdán a Real Madrid mindhárom gólját ő szerezte, ezzel legyőzve volt klubomat, az Atlético Madridot, a BL elődöntőjében. Sajnáltam az Atléticót. Szerettem volna azt látni, hogy Európa bajnokának koronázzák őket, azok után, hogy kétszer is eljutottak a döntőig az elmúlt három évben, de elmondhatatlanul nehéz egy Real Madrid ellen jól teljesíteni. A regnáló BL-győztes és klubvilágbajnok az első csapat lehet, amely címet véd a BL-érában, és Ronaldo szereplése lehet a siker egyik oka, de biztosan nem az egyetlen oka. Toni Kroos, Luka Modric és Sergio Ramos is kiváló formában vannak, három rendkívül fontos játékos egy olyan csapatban, amelynek nagyon kevés gyengesége és egy okos menedzsere van Zinédine Zidane személyében. De Ronaldo a siker elsődleges letéteményese, aki minden elismerést megérdemel, hogy 32 évesen is ilyen magas szinten teljesít. A játéka változásokon ment keresztül, de még mindig nagyon gyors. Manapság inkább a kapu előtt jelent életveszélyt. A Manchesternél Ronaldo a széleken játszott egy 4-4-2-es rendszerben. Egy kicsit úgy játszott mint Ronaldinho – akit a United meg akart szerezni még Ronaldo előtt, de nem jártak sikerrel -, és mindig egy az egyben verte meg a védőket, gyakran cselek segítségével. Ahogy egyre több tapasztalatot szerzett, beljebb húzódott, manapság középcsatárként játszik, és remekül teszi mindezt. Egyre inkább egy kimondott gólszerzővé vált, és ezen az úton is maradt. Egyre többet koncentrált a gólszerzésre, mint a cselezésre, és a védők megverésére.
A gólmutatói elképesztőek, mondom ezt korábbi támadóként, akit nagyon boldoggá tett az is, hogy kétszeres gólkirály lehetett a spanyol első osztályban. Vannak egyéb tényezők is melyek segítették őt. Például az edzések szeretete – a saját szememmel láttam, mennyire szereti a tréningeket. A rendezett életkörülmények szintén segítették őt. Az is elmondható, hogy a tökéletes klubnál volt a tökéletes időben A Sporting ideális terep volt a kezdeti lépésekhez, majd a Manchesterhez került, ahol részese volt annak a folyamatnak, hogy csapata a világ legjobbjává emelkedett. Alex Ferguson a tökéletes edző volt ebben a szakaszban, aki mindig kiállt mellette, és támogatta akkor is, amikor a dolgok nem alakultak a tervek szerint. Most pedig a Real Madridnál, a világ jelenlegi legjobb klubjánál van. Van még egy összetevője a sikernek: Lionel Messi. Nem gondolom, hogy ilyen szintre ért volna – és ezt pozitív értelemben mondom -, ha Messi nem csinálta volna ugyanazt amit ő, és nem döntötte volna ő is a gólrekordokat. Úgy gondolom továbbá, hogy a jó csapatok ellen könnyebb betalálni. Persze másrészről egy olyan szervezett védelem ellen, amilyen az Atléticóé, nem egyszerű gólt szerezni, ahol a hátsó alakzat ráadásul különösen motivált, hogy ellene játszhat. Tudta hogy a világ szeme rajta volt szerdán, de megküzdött a kihívással, és így tovább törekedhet a hasonló teljesítmények elérésére. A BL, az EB és a klubvilágbajnokság megnyerése egy éven belül nehezen überelhető, de olykor egy kis szerencse is szükségeltetik a sikerek megszerzéséhez. Úgy gondolom, hogy nagyon kevés választja el egymástól a Real Madridot és a Barcelonát, akik legyőzték a fővárosiakat nemrég a bajnokságban. És továbbra is úgy gondolom, hogy Messi a világ legjobb játékosa, de örülök Ronaldónak, megérdemli a sikereket, és a két játékos közötti versengés csodálatos dolog.
Én minden percét élvezem.
Ezért nem érvénytelen a Real Madrid első gólja…
A Real Madrid szöglettel jöhetett. A beívelést kifejelte a védelem, a labda Carvajalhoz került, aki egyből a jobb oldalra kikeveredő Ramoshoz továbbított. A csapatkapitány középre ívelt, a védők kifejelték a beadást, majd Casemiro ismételt, Ronaldo pedig megelőzve emberét a kapuba fejelt. Gól! Gól?
A kamerák jellemzően egy pontnál állították meg a helyzetet, Ramos beadásánál, ahol Ronaldo valóban lesen tartózkodott. Viszont a labda nem jutott el hozzá, akkor ez most mégsem számít? A labdának nem feltétlen kell eljutnia hozzá a FIFA szabályai szerint, ha egy játékos leshelyzetben van, akkor abban az esetben büntetendő csupán, ha az átadást követően beavatkozik a labda megjátszásával, zavarja az ellenfelet, vagy előnye származik a leshelyzet által. Azaz a bírónak közbe kellett volna avatkoznia és szabadrúgást kellett volna ítélnie les miatt, ha ezek bármelyike fennáll adott helyzetben. Nyilván ebből a három pontból a labda megjátszásával, lekezelésével történő beavatkozás és az előnyszerzés kapásból kizárható, azaz marad az ellenfél megzavarása, melyet a szabályzat is pontosít két opcióra, leegyszerűsítve cselekvésben való akadályozásra és ráutaló magatartással való megzavarásra.
A kulcsmozzanat, amely félreértésre adhat okot, az Ronaldo felugrása, és az, hogy ez mennyiben befolyásolta adott helyzetben a védők reakcióját. A labda útját figyelve négy Atlético-játékos érintett ebben a helyzetben, három Ronaldo előtt, egy pedig mögötte helyezkedik el, ami a labda megjátszása szempontjából releváns játékosokat illeti. A beadásnál a Ronaldo előtt helyezkedő védők figyelme egyértelműen a labdára irányul. Ronaldo a felugrással megzavarhatta volna őket kétféleképpen is. Egyrészt ha maga a felugrás ténye zavarta volna meg a védőket – ami jelen esetben nem áll fent, hiszen mindhárman a labda útját követik, és Ronaldo felugrása nem befolyásolja a megmozdulásaikat. Másrészt, ha Ronaldo közelebb ugrik fel a labdát elfejelő védővel, ezzel magát a mentést megzavarva, de ez nem fedezhető fel ebben a jelenetben, hiszen a védőt a fejelés mozdulatában senki sem zavarja, még a földtől is alig kell elemelkednie. Ha pedig Ronaldo meg akarta volna őt zavarni a mentésben, az ő súlypontemelkedésével könnyen megtehette volna.
Marad tehát a mögötte érkező védő. A beadásnál egyértelműen látszik, hogy Ronaldo őt sem zavarhatta meg, hiszen ha a védő feltételezi, hogy Ronaldo a labdáért megy, akkor szorosan vele együtt ugrik, hogy elfejelhesse a labdát, de nem ez történt. Látszólag nyugtázta, hogy a védők kifejelték a labdát (pont ezért ugrott ő is egy kicsit fel, de egyáltalán nem a labda megjátszására irányulva, és nem szorosan Ronaldo mellett, vagy olyan szándékkal, hogy egy esetlegesen Ronaldóhoz kerülő labdát elszedjen előle), majd Ronaldo simán elszakadt tőle és befejelte Casemiro beadását. Azaz akadályoztatva sem volt, nem merülhet fel, hogy kényszerből nem követte a portugált, Cristiano szimplán levált róla.
De akkor miért ugrott fel Ronaldo? A legvalószínűbb, amit el tudok képzelni, hogy megfordult a fejében az aktív beavatkozás, de lereagálta, hogy aktiválhatja vele a leshelyzetet, viszont az ugrás reflexe már vitte őt. Ezért ugorhatott fel, de nem a fejelés szándékával, viszont a védőt sem zavarta meg vele. Ezt támasztja alá, hogy nem ment a labdáért, még a talajtól is alig emelkedett el, önmagához képest meg pláne. Ezek egy pillanat törtrésze alatt zajló folyamatok, ha tényleg így volt, Ronaldo okosan cselekedett.