Egytől egyig: Real Madrid – Atlético Madrid (3-0)
Csapatok
Real Madrid (8,5)
Várakozáson felüli produkciót láthattunk a hazaiaktól. A kezdőcsapat ambivalens érzéseket kelthetett, hiszen a sokak által várt Isco ott volt, akárcsak a kritikák célkeresztjében pózoló Karim Benzema, és Varane jó egészségi állapotában sem lehettünk teljesen biztosak. A mérkőzést meglehetősen intenzíven kezdte a csapat, odaszegezte a városi riválist a kapuhoz, és sorra dolgozta ki a lehetőségeket, hamar össze is jött a vezetés. Ezt követően volt egy-egy kisebb fellángolása az Atlétinek, de szinte végig a Real akarata érvényesült a találkozón, a mezőnyfölény, a kidolgozott helyzetek száma és az egyéni teljesítmények is a blancók felé billentették a mérleg nyelvét. A hajrában szerzett további két találat pedig talán be is húzta a királyi hintót a walesi tartományba.
Atlético Madrid (3)
Rendkívül gyenge és hitehagyott csapat benyomását keltette az Atlético Madrid, sehol nem volt a tűz, a motiváltság, az akarat, egy halványabb spanyol középcsapat szintjén játszották le a mérkőzést. Két komolyabb lehetőségük volt az egész meccsen, és mindössze egyszer találták el a Real kapuját, kulcsembereik tehetetlennek bizonyultak. Nem is igazán lehet egy kirívóan pocsék csapatrészt találni náluk, viszont Oblaknak a három gól mellett is volt egy-két szép megmozdulása. A Calderónban bizonyára az első perctől kezdve támadóbban fognak fellépni, a közönség maximális támogatásával, de az első mérkőzés eredményének tükrében szinte lehetetlen küldetés lenne részükről egy comeback.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Cristiano Ronaldo (10)
Ez az ember NEM KÉPES LEÁLLNI. Elképesztő, ahogy a világ legnagyobb klubsorozatának kieséses szakaszát játszótérnek használja, és sorra pipálja ki az útjába kerülő „kiscsapatokat”. Háromszor vette be annak a klubnak a kapuját, amely az idei BL-sorozatban 10 mérkőzésen mindössze 5 kapott gólnál járt a találkozót megelőzően. Kritikusainak ismét a pályán válaszolt, leginkább a sajátjainak, akiknek ismét mutatta, hogy ideje lenne a fütyülgetést biztatásra cserélni. Mellébeszélés lenne azt állítani, hogy kifogástalan szezont fut, sőt, szerintem az olvasók jelentős része fogalmazott meg felé (bizonyos helyzetekben jogos és megalapozott) kritikát már az idényben. De most mindenki tegye félre az érzelmeit, az előítéleteit, a kritikáit. Tegyétek vissza a nyilakat a tegezbe, és köszönjétek meg ennek az embernek azt, hogy elsöprő támadójátékával a kieséses szakaszban megalapozta a cardiffi döntőt, és megteremtette az első BL-címvédés lehetőségét. Jó az öreg a háznál. Köszönjük, Cris!
Keylor Navas (8)
Jóval kevesebb dolga volt a vártnál, de az első félidőben nagyon jó kijövetellel avatkozott közbe az Atlético gólhelyzete során és a kapura tartó fejest is védeni tudta, összesen négyszer állították őt feladat elé. Először maradt lent a roló a Bajnokok Ligája idei szezonjában, kevesen hitték volna, hogy ez az elődöntőben fog bekövetkezni. Ez a performansz újra a tavalyi, rendkívül magabiztos és bravúrokat bemutató Navasra emlékeztetett.
Dani Carvajal (7)
Sérülése miatt csupán egy félideig láthattuk a pályán. Legemlékezetesebb momentuma egy remek kombináció volt a jobb oldalon, ami után kapura is tudott lőni, de Oblak hárította a próbálkozást. Egy kulcspassza volt, fejpárbajait megnyerte, viszont volt egy-két eladott labdája is, amelyek kontralehetőséggel kecsegtettek.
Sergio Ramos (8)
Amikor magas pontszámot kapott idén, az általában egy meccset eldöntő gól miatt történt. Ezúttal azonban nem érkezett a hosszabbításban, viszont végig határozott és fegyelmezett játékot mutatott védekezésben. Öt szerelésével kiemelkedett a mezőnyből, és többször segített ki a baloldalra az ellentámadások megfékezése és a játék szervezése során is.
Raphael Varane (7,5)
Aggódtak a madridiak a francia egészségi állapota miatt, de felesleges volt, hiszen Varane jól mozgott és jól is játszott tegnap este. Ramosszal ellentétben kevesebbszer fosztotta meg a labdától a matracosokat, viszont szervezésben bátrabb és pontosabb volt a kapitánynál. Fejesét bravúrral védte Oblak. Örülhetünk a visszatérésének, nagyon fontos, hogy ez a kettős készen álljon az ennél is nagyobb kihívások során.
Marcelo (7)
Szolid teljesítmény a fáradhatatlan braziltól. Most nem kellett eldöntenie a meccset, mint a Valencia ellen, és a mozgástere is jobban kitolódott a vonal mellé. A taktikai fegyelem megkívánta, hogy figyelmesebb legyen a visszazárásoknál, és Marcelo ennek eleget téve nyargalt vissza, ha az ellenfél birtokolta a labdát. Támadásban kevesebb sikerélménye volt, két csel és egy kulcspassz a pozitív oldalon, de középre bejátszott labdái pontatlanok voltak.
Casemiro (8,5)
Áprilisban nagyon a bögyömben volt, mert inkább volt felelőtlen, mint hasznos. Tegyük a szívünkre a kezünket, bizony három olyan meccse is volt múlt hónapban, ahol lezavarhatták volna piros lappal. A május azonban meghozta a frissített verziós Casemirót, aki fegyelmezetten is képes a középpályás dominanciára. Öt felszabadítás és négy szerelés érkezett tőle lövésszerű beadásából Ronaldo befejelte a vezetést jelentő találatot, a harmadik gól előtt pedig okosan lépte át Lucas passzát.
Toni Kroos (7)
Ezúttal is ő volt a főszervező, 100 pontos passzal segítette a csapatot, 104 próbálkozásból, emellett három szerelése is volt. A szokásosnál jobban kihúzódott balra, vélhetően azért, hogy az Atlético legyengült jobb oldalára nagyobb nyomást helyezzen a csapat. Kulcspassza viszont csupán egy volt, az is szögletből, némileg visszafogottabb estét zárt a német.
Luka Modric (7,5)
Összességében valamivel aktívabb volt Kroosnál, de kevesebbet tett hozzá, mint Casemiro, így kettejük közt helyezkedik el pontszámban. Többször próbálkozott távoli lövésekkel, de elkerülte a szerencse, viszont négy szabadrúgást is kiharcolt, ami mindenképpen dicséretes. Bár eredetileg a jobb oldalon játszott, mégis feltűnt a pálya minden pontján a mérkőzés ideje alatt, és kivette a részét a védőmunkából is.
Isco (6,5)
Most nem forgott a diszkógömb. Próbálta megbontani az ellenfél középpályáját, de mindössze három sikeres csele volt nyolc próbálkozásból, nem akartak neki összejönni a dolgok. Viszont megdolgozott a lehetőségért, és hiba lenne egy mérkőzés alapján máris visszapakolni a kispadra, hiszen a bekerülése, és az ezzel kapcsolatos törekvések a mutatott játékot és a rendszert illetően egyaránt pozitívak, és ebben a gépezetben fontos fogaskerék lehet Isco is.
Karim Benzema (5)
A legmegosztóbb szerep egyértelműen az övé volt a mérkőzés előtt, sokan látták volna a kezdőn kívül, és pakolták volna be felállási formáktól függően Asensiót vagy Moratát. Nos, Benzema csak megerősíteni tudta ezeket a hangokat. Elmozgásai helyenként hasznosak voltak, és adódtak belőlük lehetőségek, de semmi több. Igen volt, egy ollózási kísérlete és a második gól előtt jó megoldással próbált élni, de az olló elkerülte a kaput, a második gól kulcsmomentuma pedig Ronaldo rámenőssége volt Filipe Luísszal szemben. Nekem a kihagyott helyzetek maradtak meg ezúttal is leginkább, és eljutottunk oda, hogy tényleg nem maradt semmilyen észérv a francia játszatása mellett. Elég volt.
Cserejátékosok
Nacho (7,5)
Mivel Danilót nem nevezte Zidane, ezért a minden védelmi poszton bevethető Nacho kapta meg a feladatot, hogy 45 percig uralma alatt tartsa a jobb oldalt, és ezt megoldotta, talán még jobban is ezúttal, mint Carvajal. Bátran zárkózott a támadásokkal, védekezésben pedig megkerülhetetlen és lefuthatatlan volt.
Marco Asensio (7)
A bal szárny biztosítását bízta rá a mester, de mindkét oldalon felbukkant a neki szánt időben. Két kulcspasszt is sikerült kiosztania, és a tőle megszokott dinamikával zárt vissza.
Lucas Vázquez (7,5)
Benzema helyére érkezett, ezzel stabilizálódott a jobb oldal is, és az agyérgörcsöm is múlni látszott a kilences mez lefelé vonulása láttán. Ha pedig már beállt, akkor meg is mutatta, hogy volt értelme becserélni, és szép csel után okos gólpasszal segítette triplához Cristianót és tette biztosabbá a BL-döntőbe való bejutást.
Edzői értékelés
Zinedine Zidane (8)
Jó felfogású kezdőt küldött a pályára a mester, csapata dominálta az összecsapást, és Ronaldo is sziporkázni tudott. Carvajal kényszerű cseréje bevált, Nacho jól teljesített, nem volt szükség Danilóra, érthető döntés volt a keretből való kihagyása. Isco ezúttal gyengébben teljesített, lecserélése szintén megfelelő húzás volt, Asensio pedig élni tud a megnövekedett bizalommal. Benzema viszont indokolatlanul volt ismét kezdő, és a vártnál jóval tovább maradt fent. Morata több bizalmat érdemelne, mert góljai számához képest siralmasan keveset játszik.
Egytől egyig: Deportivo – Real Madrid (2-6)
Csapatok
Deportivo (5)
Tulajdonképpen ki tudták alakítani a saját maguk helyzeteit, a Real Madrid nagyobb erővel fókuszált a támadásokra, amelynek köszönhetően el tudott jutni párszor a kapu elé az ellenfél. Az első félidő második felében sok kellemetlenséget okoztak és percekre be tudták szorítani a vendégeket. Mindkét félidőben szereztek egy gólt és küzdöttek, de a mostani Madrid ellen ez nem lehetett elég.
Real Madrid (10)
Igen, igen védekezésbeli gondok voltak azért, de NEM ÉRDEKEL. Most nem. Utálom az ismétléseket, ezt meg fogom nézni még. CSAPATMUNKA volt. Köszönöm.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Isco (10)
Ha nem hosszabbítják meg a szerződését, kitérek a hitemből. Ez a faszi nem ismer lehetetlent. Sokkal könnyebb úgy varázsolnia, hogy olyan társak vannak mellette, akik el is mozognak, és nem a tizenhatosnál várják a Marcelo-kifliket a kobakra. Öt kulcspasszot osztott ki (ebből egy assziszt), egy pontos kapuralövése gólt ért, hét sikeres cselt mutatott be, és 69 jó passzával ő szervezte leginkább a játékot. Érdekes, hogy ezekből 36-ot, azaz több mint az átadásai felét a támadóharmadban mutatta be. Hogy a sarkazásokról, lefordulásokról már ne is beszéljünk. Félelmetes volt.
Kiko Casilla (6,5)
Két gólt szedett be a saját nevelésű kapus, nem tehetett róluk. Egy igazán szép védést bemutatott az első félidőben, ugyanitt viszont volt egy rossz kijövetele, ami majdnem (akkori állás szerint) egyenlítő gólt ért. A hozzá jutó labdákat igyekezett a szélek irányába hosszan megjátszani, és volt is ezekből jó néhány, ami társat talált.
Danilo (7,5)
Felszabadult és magabiztos volt a brazil, több olyan megoldást is láthattunk tőle, amit eddig nem sűrűn. Akadt olyan labda, amelyet akció közben sarokkal a levegőben továbbított pontosan, láthattunk agresszív ráfutás utáni labdaszerzést és kontraindítást is, és volt egy cirkuszi Best Of végén rá kijátszott helyzet, ami viszont kijöhetett volna másra is. De a lényeg, hogy uralni tudta az oldalát, négyszer szerelt és három blokkjával a mezőny legjobbja lett.
Raphaël Varane (7)
A legnagyobb dolog, hogy sérülés nélkül lehozta a meccset, hála az égnek. Már attól összerezzentem egyszer, amikor a labda a térdére felpattant, hogy még véletlenül se legyen semmi baja. Nagy kihívás elé nem állították, igyekezett hatékonyan közbeavatkozni az ellenfél támadásai során. Ötször tudott tisztázni a tizenhatoson belül, és a négyből három fejpárbaját megnyerte. Üdv újra köztünk!
Nacho (7)
Aktívabb volt párjánál, több sikeres közbeavatkozása és tisztázása volt, mint a franciának, viszont a második gólnál a kelleténél távolabb helyezkedett Joselutól, aki így jó helyre tudott bólintani. Ha egy kicsit megzavarja őt Nacho, vagy óvatosan kibillenti annyira, hogy az még ne érjen büntetőt, nem biztos, hogy az egykori madridi kaput is talált volna.
Marcelo (7,5)
Általában tőle jönnek a nagy cselek, a szép játék, de most akadt kollégája bőven. Két kulcspassza volt, illetve egy gólpassza, amitől les címén fosztották meg, és egy fél, ami a védőről pattant ki Lucas elé. Hátul is igyekezett a maga módján, négyszer is tisztázni tudott, viszont talán ha egy kicsit élesebb, akkor az első gólnál nem jön be mellőle a labda, így viszont (megpattanva bár, de) bejutott a tizenhatoson belülre.
Mateo Kovačić (8,5)
Nagyon élt a horvát, nyolc cselkísérletének mindegyike sikeres volt, és a legtöbb madridi akcióba bevették a társak. A második félidős cselsorozata beleégett az agyamba egyszerűen csak nevetni volt kedvem, hogy ilyen remek játékosaink vannak, mint ő, akik meg mernek és meg tudnak csinálni váratlan húzásokat. Mivel főleg az akciók kialakításában vállalt szerepet (de még milyet!), így kapuralövése sem volt, nem sajnáltuk.
James Rodríguez (8)
Egy kövér nyolcas az este egyetlen duplázójának, nem érdemtelenül. Szemre talán annyira nem tudott feloldódni, mint Isco, Kova vagy Asensio, de feküdt neki az, hogy szabad kezet kapott (nem egyedül). A góloknál remekül érkezett, mindkét esetben elsőre trükkösen, másodszor pontosan oldotta meg a helyzetet, és ha Lucas kicsit önzetlenebb, akkor mesterhármassal is zárhatta volna az estét.
Lucas Vázquez (8)
Egy gól és két gólpassz, emellett három kiharcolt szabadrúgás, utóbbi kategóriában rendre az élmezőnyben végez a mozgékony tizenhetes. Nagyon örültem a találatának, szemmel láthatóan görcsös volt az utóbbi időben, és rá is jótékony hatással voltak a játszani akaró társak. Ő is zárhatott volna még egy góllal és gólpasszal, de egyrészt ne legyünk telhetetlenek (csak egy kicsit), másrészt, ha ez feloldotta, akkor azzal csak jól járhat a csapat, továbbá folyamatosan őt fütyülte a Riazor, és ez sem könnyítette meg a dolgát.
Marco Asensio (8)
Engem megvett a srác kilóra. Nem ő hozta a gólokat, gólpasszokat, mégis állandóan őt láttam a képernyőn, rendkívül sokat és intenzíven mozgott, hol a támadást, hol a védekezést segítve. Egy kigurulni készülő labdára messziről csúszott rá, hogy ne a Depor jöjjön dobással (többgólos előnyben), és nem hogy megmentette a játékszert, de sikeresen is továbbította azt. Máskor a saját szögletzászlónknál védekezte le az ellent, aztán kisvártatva már az épülő kontrával futott fel. Micsoda mentalitás!
Álvaro Morata (8)
Lőtt két szabályos gólt (amelyből egyet adtak meg csupán) és egy nagyon önzetlen gólpasszt adott Jamesnek. Viszont a helyzeteivel még ennél is jobban illett volna gazdálkodnia, hiszen nagy ziccereket is szalasztott el, és minél nagyobb mennyiséget kellene gólokból leraknia az asztalra. Mondjuk így is második a sorban Ronaldo mögött, ami szép teljesítmény, csipegeti a találatokat, de még egy fokkal lehetne kíméletlenebb a kapu előtt.
Cserejátékosok
Mariano (-) és Casemiro (-) jól szálltak be a meccsbe, előbbitől elvették a lehetőséget egy gól tekintetében (tévesen), viszont kiosztott egy okos gólpasszt utóbbinak, a brazil szép lövése becsusszant a hálóőr keze alatt, kicsit a kapus is benne volt ebben a találatban, de ne sajnáljuk meg. Tejero (-) beleszippantott az első osztályba, és több szebb meccsen léphetett idén pályára, mint a BBC (na jó… de azért minden viccnek a fele igaz).
Edzői értékelés
Zinédine Zidane (9)
Először is köszönöm Zizou, hogy felküldted a srácokat és hagytad őket focizni, viszont emellett mérges is vagyok rád, hogy a kelleténél ritkábban láthatom őket (különösen így együtt). A jövő és a fejlődés abba az irányba mutat, hogy a megingathatatlan BBC-ből a pezsgő kiváljék, és Cé is kifejezetten befejezőként, centerként kapjon lehetőséget a jövőben. Zizou, ezt ne rontsd el. Látod mire képesek ezek a srácok, adj nekik több lehetőséget. Nem, nem kell mindig ezt a hatost felküldeni támadásban. De komolyabb szerep kell nekik, hogyha trófeákkal szeretnénk zárni a szezont. Márpedig azokkal szeretnénk zárni, nem?
Merre mutat Zidane középső ujja?
Általában egy saját nézőpontból a köz elé vetített véleményt szóról szóra, érvek mentén haladva kell felépíteni, majd lelibbentve a fátylat, a végkövetkeztetést prezentálva vélemények cserélhetnek gazdát a kulturáltság egzotikus szintjein. Ezúttal azonban a lecsóba csapás esetével állunk szembe, amikor világot lát a kijelentés: A Real Madrid szezonjának megítélése, és Zinedine Zidane állása (és karrierje) egy, de inkább két trófeán múlik. Akinél ezen állítás láttán beütött a rage quit, azaz idegből kiikszelődött a böngésző és rontások százainak szórásával hinti be a cikk szerzőjének lemenő-felmenő rokonságát, attól búcsút is vehettünk.
A pérezi életszemléletben azért ez annyira nem vad kijelentés, hiszen a madridi mecénás világképében a serlegszekrények népsűrűségének felrángatása olyan elveken képes két lábbal ugrálni, mint kialakult csapatösszhang, működőképes játékrendszerek, begyakorolt figurák, vagy épp olyan elcsépelt közhelynek számító felfogáson, mint a joga bonito. A menedzserek forgalma egyelőre nem ölt szicíliai méreteket, de egy fergusoni vagy wengeri pozíció kicsíráztatását is visszaköpi a fővárosi puszta. A leírtak fényében jogos és érthető kérdés, hogy a vetésforgó ellen ágálva miért ne maradhatna a rulett tökéletesítője a rulettasztalnál? Miért kellene távozásra bírni a mestert, aki a címek síkján mozogva vasárnapi garázsok hobbigitárosaként van Halen szólóval csavarta rá az erősítőt a szakma legnagyobbjaira? Az indok nem késik: Zidane pozíciója, csekély edzői tapasztalata, a keret dimenziói és az elnöki elvárások koordinátarendszerében az eredmények és díjak racionalitás feletti, történelmi méreteket öltő hajszolása jelentheti a boldogulást a Bernabéu csapdákkal teli labirintusában, függetlenül bármitől.
A blancók bűnbarlangjának ölre menő snapszerpartijai során azonban nem lehet csak úgy betakarni, ha a nagyfőnök is az asztaltársaság tagja. A kispad előtti terület oroszlánjainak mancsa kötve van a vadászterület első embere által, hiszen a pénzügyek fontossága, a médiaérték növelése és a két lábon járó reklámfelületek megfelelő elhelyezése megkerülhetetlen fogalmak egy kezdőcsapat kialakítása alkalmával. Zidane-nál nagyobb múltú, szélesebb taktikai repertoárral rendelkező menedzserek is futottak bele Florentino őrült kettősségébe, azaz a kívánt játékosok játszatása, és a hozzájuk igazodó taktikai forma röghöz kötése mellett a vitrinek exponenciális dúsítása is elvárt. A francia helyzetét nagyon kényelmessé tette a BBC-vel a kezdőben elért BL-cím, és a bajnoki versenyfutásban bemutatott hajrá, és egy szezonra rá a címvédés és ligaelsőség is közel van. Ha ezek nem lesznek meg, akkor viszont a távozás időleges és szükségszerű. És hogy miért? Mert ebben a hajrában csak úgy lehet véleményem szerint friss aranyat szolgáltatni, ha Zidane szembemegy a pérezi elvekkel, ellenáll a közösségi média piaca által diktált elvárásoknak, és sutba dobja az eladhatóság kérdését, amikor a taktikai szempontokat, a szembenálló csapaton való felülkerekedést tűzi ki célul.
Nem túlzás, hogy a francia menedzseri karrierje legfontosabb nyolc (kilenc?) mérkőzésére készül, amely végleg rányomhatja a báblét bélyegét a hátsó ajtón kikullogva, de szintet is ugorhat a közvélekedés szemében, akik továbbra is egy nagyon szerencsés edzőpalántának tartják, semmi többnek. A Clásico egy nagyon komoly, és igazán jókor érkező intő jel az egyenletben. Az unalomig ismételt kezdő, a Barcelona ellen életképtelen 4-3-3 a nem először látható védekezésbeli hanyagságokkal, Bale erőltetése, és a kapu előtt mutatott kapkodás és figyelmetlenségek mind-mind a változtatásokat sürgetik. És a változások nélkül személy szerint elérhetetlennek látom a remélt trófeákat. Zidane választása hogy a vezetői akarat előtt fejet hajtva rohan a vesztébe és vet véget egy ígéretes karriernek, vagy szélesre tárja eszköztárát és mer élni az elképzeléseivel. A győzelem így sem garantált, de sokkal jobb esélyekkel vághat neki a rá váró küzdelmeknek. Ugyanis észlelhettünk már a pályán olyan húzásokat is, melyek láttán elégedetten csettinthettünk mind az eredményt, mind a játék képét tekintve. A mester nemrég a Bayern ellen is időben ismerte fel a széleken lévő veszélyt és hozott be védekezni képes szélsőket, ami nagyban hozzájárult a versenyben maradáshoz. Viszont észre kell venni, hogy többségében a rotáció és a sérülések miatti kényszerpálya hozta meg ezeket a változásokat. Voltak persze remek döntései is Zidane-nak, mégsem ezek voltak fölényben a muszáj diktálta verdiktekkel szemben, és persze meghúzott olyasmiket is, amit nem szabadott volna (pl. a Clásicón való kitámadás 2-2-nél, vagy Casemiro sárgás állapotú lereagálásai).
A francia feladata tehát nem más, mint kitörni a kontrollált mederből, és csillogó arannyal beborítani a Cibelest. Ha változtat a (rosszul működő, kiismerhető) formáción, és mer meghozni személyi cseréket, de mégsem jön össze a dicsőség, sajnálni fogom valahol a (vélt) távozását. Amennyiben vált és bejön, igazán naggyá válhat. Ha a pérezi pórázt nem szakítja el, akkor díjak nélkül minden tekintetben dicstelenül távozhat. Ám ha így is learatja a babérokat, akkor tényleg kérdéses, hogy a futball történetének egyik (ha nem a) legerősebb keretének sikersztorijában mekkora szerepet vállalt. Dróton rángatott mázlista, vagy az egók erdejének ügyes kezű kertésze, a motivátorok legnagyobbika? Hamarosan mindenre fény derül, én pedig igyekszem minden szempontból bizakodónak maradni.