Prince

Carlo Ancelotti a szokásosnál lényegesen nagyobb szakmai stábbal érkezett a Real Madridhoz. A 17 szakember között szerepel többek között a fia vagy épp lányának párja, valamint Vecchi – aki kapusedzõként szakmai támogatását adta Casillas kispadra ültetéséhez – és Zinedine Zidane, Ancelotti másodedzõje is. Legalábbis az egyik. Carlo Ancelotti ugyanis két másodedzõre számít a csapat felkészítésében. Az egyik Paul Clement, az olasz tréner igazi jobb keze, aki taktikai és szakmai kérdésekben van a segítségére. Õ az, aki a kezdõ sípszó elõtt kiadja az utolsó instrukciókat, és aki közvetlenül a beállásuk elõtt felkészíti a cserejátékosokat a rájuk váró szerepre.

És akkor Zidane? Õ vajon mire kell? Nagyon is sok mindenre. Érdemes lenne megkérdezni Bale-t, Iscót vagy Benzemát, akiknek volt már szerencséjük Zidane „terápiás székéhez”. Nem szó szerint értelmezve, de közel. Zidane kulcsfontosságú szerepet szerzett a Real Madridban azzal, hogy a konfliktusok és problémák megoldásának szakemberévé nõtte ki magát.

Természetesen mindig vannak olyan esetek, mint Sergio Ramos és Florentino Perez néhány héttel ezelõtti nézeteltérése, ugyanakkor ez apróság az elmúlt évekhez képest – ezzel tisztában vannak a játékosok és Ancelotti is. Az olasz edzõ az érkezésekor bevezetett egy magatartási szabályzatot, amelynek az volt a célja, hogy lenyugtassa a Mourinho ideje alatt tomboló kedélyeket. És ennek az elérésében rengeteget segített Zidane.

Az idei szezonban több játékos is személyes vagy szakmai problémákkal küszködött, ami jellemzõen kihatott a mutatott játék színvonalára is. Mostanra mindegyikük valós képességeit csillogtatja a pályán, amit részben annak köszönhetnek, hogy elfogadták Zidane észrevételeit és tanácsait. A problémák hevében elõbb lenyugtatta a játékosok felfokozott lelki állapotát, majd igyekezett megmutatni a helyes irányt. Amit mindenki megtalált. Kivétel nélkül.

Az elsõ páciens Benzema volt, aki a rossz szezonkezdet és a kritikák miatt egyfajta depresszióba süllyedt, amibõl azonban Zidane és a góljai kiszakították. Karim Benzema azóta minden gólját a francia ex-világbajnok nyakában ünnepli.

A második páciens Gareth Bale volt, akinek talán még rosszabb volt a kezdet, és szinte bottal verték a kívülállók. Zidane maga mellé vette, elvégeztek egy mini elõszezont, Bale pedig megnyugodott és fantasztikus teljesítménnyel tért vissza. Néhány napja egy brit interjúban Zidane is elismerte, hogy az egyik feladata az, hogy Bale közelében legyen és segítse a beilleszkedését.

A harmadik, legutóbbi páciens Isco volt, aki alig egy héttel ezelõtt még megállíthatatlan lejtmenetben volt. Khedira sérülésével azonban ismét teret nyert, így kapkodás és idegesség nélkül, önbizalommal hozhatta a saját játékát. És sikerült visszatérnie. A lelki támogatásban pedig kinek lett volna nagyobb szerepe, mint Zidane-nak. 

Ha pedig az említett három esetnél közvetettebb kapcsolatot is keresünk, akkor Cristiano Ronaldo fantasztikus formája is köthetõ Zidane nevéhez. 2012 januárjában, amikor a portugál játékos és a Bernabéu lelátója közötti kapcsolat mélypontra került, Zidane többször is beszélgetésre invitálta Ronaldót – akkor még Mourinho segítõjeként. Azt mondta, amit kellett: õt is fütyülte már a madridi közönség, viszont kemény munkával a füttyszóból elõbb-utóbb üdvrivalgás és tapsvihar lesz. És így lett.