Sz. Illés (SzIllés)

César
68 percet játszott a döntõben, és ma is aktív futballista. 40. életévében jár. 2005-ben hagyta el a Real Madridot, azóta játszott a Zaragozában, a Tottenhamben, a Valenciában és a Villarrealban, ahol Diego López cseréje volt. Itt idén jár le a szerzõdése, és még nem döntötte el, mihez kezd a következõ idényben.

Casillas
22 perc jutott neki a fináléban. A mérkõzés hõse volt, és õ az egyetlen, aki az akkoriak közül ma is a Real Madridban játszik. 2017-ig szóló szerzõdése van. A Real Madrid és a spanyol válogatott kapitánya. A nemzeti csapattal Európa- és Világbajnokságot is nyert. Tavalyi kupagyõzelmével immár teljes a garnitúra: mindent megnyert, amit megnyerhetett.

Hierro
A teljes döntõt végigjátszotta. 2003 júniusában hagyta el a Real Madridot. A katari Al-Rayyanhoz írt alá, majd egy év után a Boltonba igazolt. 2005 májusában jelentette be visszavonulását. 2007-ben az RFEF sportigazgatójává nevezték ki. Ez a megbízatása 2011-ben járt le, ma pedig a Málaga általános igazgatója.

Michel Salgado
Végigjátszotta a glasgow-i döntõt. 2009-ben tíz év után váltott klubot, és a Blackburn Rovers együtteséhez igazolt. Feleségével és három gyermekével költözött Angliába. Az angol klubban csapatkapitány volt, a szerzõdése lejár. Valószínüleg az Egyesült Államokban vagy Katarban folytatja. Érdekeltségei vannak a Celta Vigoban.

Roberto Carlos
90 percet játszott Glasgow-ban. 39 évesen is aktív: az orosz Anzsiban játszik, ahol edzõi állást is betölt. 2007-ben távozott a Madridból. A Fenerbahcéval nyert két szuperkupát, majd 2009-ben a Corinthianshoz szerzõdött. Házasságaiból nyolc gyermeke született.

Helguera
Szintén végig ott volt a Leverkusen ellen. Azóta visszavonult, Madridban él. A Real Madrid veterán csapatának tagja. Az Onda Cero kommentátora. 2007-ben elhagyta a Madridot, és aláírt a Valenciához. Nyert egy Király-kupát, majd 2008-ban szögre akasztotta a stoplist.

Solari
Õ is 90 percet kapott. Elvégezte a FEF edzõtanfolyamának második részét is. Az El País nevû lap munkatársa. 2005-ben távozott Madridból, majd 2008-ig az Interben játszott. Nyert három bajnoki címet, egy kupát és két szuperkupát. Ezután játszott az argentin San Lorenzóban, a mexikói Atlantéban és az uruguayi Peñarolban.

Makelele
73 perc jutott neki a döntõben. 2011-ben vonult vissza a Paris Saint-Germainbõl, most itt dolgozik igazgatóként. Elõtte a Chelsea alkalmazásában állt, ahol 2003 és 2008 között nyert két bajnokságot, egy Community Shieldet és két kupát. A londoniaknál Mourinhóval dolgozott együtt. A PSG-ben három évig játszott, és egy kupát nyert.

Zidane
Végigjátszotta a finálét. 2011 óta a Real Madrid futballigazgatója. Elõtte elnöki tanácsadóként dolgozott. Madridban él, négy fia közül hárman pedig a klub korosztályos csapataiban nevelkednek. Az UNICEF nagykövete, az Adidas reklámarca, és segít a hátrányos helyzetûeknek. 2006-ban vonult vissza.

Figo
60 percet játszott. Az Inter tanácsadója, a saját szervezetével pedig jótékonysági eseményeket rendez. A lakása Madridban van, de sokat utazik Olaszországba. 2005-ben igazolt az Interhez, ahol 2009-ig játszott. Nyert négy bajnoki címet, egy kupát és három szuperkupát.

Raúl
Végig a pályán volt Skóciában. Néhány napja írt alá a katari Al Saddhoz, ahol két évre kötelezte el magát. Hetes mezben fog játszani. 2010-ben igazolt a Madridtól a Schalkéhoz, ahol szintén két idényt töltött el. Õ volt a kapitány, egy legendaként búcsúztak tõle. Egy kupát és egy szuperkupát nyert Németországban.

Morientes
90 percet kapott. Többek közt Helguerával és Solarival együtt nemrég fejezte be az edzõképzõ második kurzusát. Szakkommentátorként dolgozik. Kölcsönben játszott a Monacóban, innen visszatért a Madridhoz, majd a Liverpoolba szerzõdött. Itt nyert egy FA-kupát és egy szuperkupát, következõ állomáshelyén, a Valenciában egy kupát, végül a Marseille-ben egy kupát és egy bajnoki címet.

McManaman
30 perc jutott neki a döntõben. Az Egyesült Államok-beli ESPN szakkommentátoraként tevékenykedik. Manchester és Mallorca között ingázik a feleségével és két lányával. Ázsiában folytat üzleti tevékenységet. 2003-ban igazolt el a Madridtól a Manchester Cityhez, ahol két évet töltött el.

Flavio
17 percet játszott. Megvásárolta a NOAC nevû klubot, amely korosztályos labdarúgással foglalkozik. Egykori klubjához, a Río Brancóhoz tért vissza sportigazgatóként. Brazíliában él a feleségével és gyermekeivel. A Real Madrid után a Borussia Dortmundban (2004), a Galatasarayban (2005) és a Panathinaikosban (2006) játszott.

Vicente del Bosque a Real Madrid egyik balszerencsés generációjának tagja volt – játékosként legalábbis biztosan, a klub ugyanis 1966 és 1998 között egyetlen BEK/BL-trófeát sem nyert. Del Bosque 1981. május 27-én játszotta utolsó mérkõzését a sorozatban: a párizsi döntõben a Liverpool volt a spanyolok ellenfele. Három nappal ezen mérkõzés 19. évfordulója elõtt, ugyanebben a városban edzõként már a magasba emelhette a serleget. Két esztendõvel késõbb az együttes megismételte a bravúrt, és Glasgow-ban – továbbra is Del Bosque irányításával – a kilencedik elsõséget is begyûjtötte.

Ma tíz éve, hogy a Real Madrid utoljára felülhetett Európa trónjára. Az akkori mester számára egy korszak lezárását jelentette a skóciai finálé. „Glasgow-ban véget ért a Madrid ötéves európai hegemóniája, ami 1998-ban Heynckes gyõzelmével kezdõdött. Nagyon sokat változott a csapat abban az idõben. Eleinte olyan fontos játékosok alkották az együttest, mint Panucci, Seedorf, vagy Roberto Carlos, a kilencedik pedig már a galaktikusok gyõzelme volt. Hozzá kell tenni: az volt az egyetlen. Vannak, akik az egész idõszakot ezzel a sikerrel azonosítják, ami nem felel meg a valóságnak” – emlékezett vissza Del Bosque, aki – bár tevékeny részt vállalt a 2000-es és a 2002-es gyõzelemben – állítása szerint sosem élt át az 1998-as sikerhez foghatót. „A hetediket össze sem lehet hasonlítani az azt követõ kettõvel. Amszterdamba a klub alkalmazottjaként kaptam meghívást, és rengeteg embert láttam sírni. Megtört egy 1966 óta tartó átok. Annak a Bajnokok Ligájának olyan érzelmi töltete volt, ami nem jellemezte a másik kettõt. Azt hiszem, az egész klub lelkiállapotában változás állt be” – mondta.

A Hampden Park-beli döntõt Zidane fantasztikus gólja és Casillas bravúrjai tették igazán emlékezetessé. „Zizou gólja mûvészi volt. Egy tisztán esztétikus, látványos mozdulat, amely ritkán fordul elõ a futballban, és még ritkábban egy döntõben” – nyilatkozta Del Bosque a legendás találatról. Amikor szóba került Casillas 52 másodperce és három óriási védése, a salamancai mester nem késlekedett megjegyezni, hogy az azóta kapitánnyá váló kapus csak csereként lépett pályára César sérülése miatt. „Számunkra nehéz döntés volt a padra ültetni Ikert. Hiba volt, de nemcsak a mi hibánk, ráadásul César nagyon jó volt. Van, hogy a dolgok mennek a maguk útján, és ennyi idõ elteltével azt hiszem, az egész pozitív élményként maradt meg Ikerben.” Casillas védései örök idõkre bevésõdtek az akkor a Bayer Leverkusenben játszó Berbatov emlékezetébe. „Még manapság is elõfordul, hogy éjszaka arra ébredek, hogy ezeket a védéseket látom magam elõtt” – ismerte el a bolgár csatár.

Del Bosque nem felejtette el azt a szenvedést sem, amit a Bayer a mérkõzés egyetlen esélyesének kikiáltott Madridnak okozott. „Minden fordítva történt, mint két évvel azelõtt. Párizsban a favoritok voltak a döntõben. A Valencia kiejtette a Barcelonát, mi pedig egy meglehetõsen rendhagyó szezont tudtunk magunk mögött. Glasgow ennek az ellentéte volt. Az emberek nem értékelték, hogy a Bayer búcsúztatta a Manchester Unitedet. Kétségtelen, hogy Párizsban nyugodtan nyertünk, Glasgow-ban viszont rengeteget szenvedtünk.” Zidane és Casillas mellett Del Bosque valaki másnak a nevét is felemlegette a döntõvel kapcsolatban. „Solari majdnem középpályást játszott azon a meccsen. Abban a BL-szezonban voltak olyan játékosok, akiknek nagyon fontos szerep jutott, mégis alig beszélnek róluk. Geremi játszott a Bayern elleni müncheni negyeddöntõben, és gólt szerzett. McManaman, aki mindig nagyszerûen teljesített, 2-0-ra hozta a Barcelona elleni elõdöntõt.. A Bernabéu nem becsülte meg õket igazán, de az öltözõben nagyon szerettük õket, és ha lehetõséget kaptak, mindig sokat tettek hozzá a játékhoz”

Kétségkívül Figónak volt a legnehezebb dolga, akinek a bokája úgy bedagadt a mérkõzésre, hogy alig bírta fel- és lehúzni a stoplis cipõt. A portugál mindemellett tisztában volt azzal, hogy életének egyik nagy lehetõsége elõtt áll. „Bosszankodott, mert fél órával a vége elõtt lecseréltük, és behoztuk McManamant, hogy megerõsítsük a középpályát, de kénytelenek voltunk megtenni.”

Tíz év telt el a szóban forgó gyõzelem óta, a Real Madrid pedig ezúttal sem jutott be a fináléba, ami – saját bevallása szerint – Del Bosquét is nagyon meglepte. „A futball ilyen gonosz játék. Sokat kell tenni egy BL-gyõzelemért. Számomra hihetetlen, hogy idén nem a Madrid és a Barcelona játszanak a döntõben. Õk a világ két legjobb csapata.”

„A gyõzelem után még volt egy szezonunk. Akkor megnyertük a bajnokságot, a Bajnokok Ligájában pedig eldöntõbe jutottunk, de láttuk, hogy mi történhet” – fogalmazott madridi karrierének lezárásával kapcsolatban Vicente del Bosque.