A Marca szerint Card…
A Marca szerint Cardiffban a Real Madrid és a Manchester United vezetősége egyezségre jutott De Gea átigazolása kapcsán. A spanyol kapus 75 millió euró fejében érkezhet, a bejelentésére egy héten belül sor kerülhet.
A Marca értesülései …
A Marca értesülései szerint a klub Marcos Llorentét, Theo Hernándezt és Jesús Vallejót is bemutatja a szurkolóknak még az előszezon kezdete előtt.
A Marca szerint De G…
A Marca szerint De Gea és a Real Madrid vezetősége sem szeretné, ha a két fél között újra elhúzódnának a tárgyalások, így a klub és a játékos is abban reménykedik, hogy a transzfer egy vagy két héten belül lebonyolításra kerülhet.
A FOX Sports informá…
A FOX Sports információi szerint az AC Milan csapata azon a véleményen van, hogy Donnarumma nem véletlenül dobta vissza a klub szerződéshosszabbítási ajánlatát. Az olasz klub vezetősége arra gyanakszik, hogy az eset hátterében a Real Madrid áll.
Isten veled, Pepito!
Őszintén megmondom, nincs egyszerű dolgom. Mindenképp szerettem volna én megnyerni ennek a búcsúcikknek a jogát, most mégis azon tűnődöm, hogy vajon mit is írhatnék. Tíz év, ez rengeteg idő, ami még többnek tűnik, ha a Real Madridról van szó. Tényleg csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy egy évtizeden át harcoljanak a habfehér mezért, ez a kiváltság csak a legnagyobbaknak jár.
Pepe 2007-ben érkezett meg a klubhoz, akkor, amikor az internet világa is csak kibontakozóban volt még, így sokak számára meglehetősen nagy meglepetést okozott, hogy a klub 30 millió eurót költ egy viszonylag ismeretlenül csengő névért. Jómagam, az akkor 16. életévét taposó futballőrült is csak annyi információval rendelkeztem, amennyit az internetre korábban felkerült videókból megtudtam. Mivel azon kevesek közé tartozom, akik elismerik a védőposztot, sőt annak egy-egy elemét még kifejezetten szeretik is, így nagy várakozásokkal vágtam neki én is az új idénynek, mondván, ha ennyi pénzt költöttünk egy hátvédre, akkor nem okozhat csalódást – nem, nem rettentett el Woodgate példája sem.
Az első idényéből élesen ég az emlékezetemben a Barcelona elleni meccse, ahol toronymagasan a mezőny legjobbja volt, oroszlánrészt vállalt abban, hogy a katalánok nem tudták bevenni ősi riválisuk kapuját. Pepe már ott bizonyította, hogy igenis klasszis hátvéd került a birtokunkba, ami a korábbi évek tendenciája után igen nagy felüdülést jelentett számomra, és bizonyára a madridisták nagy része hasonlóképp érzett. Hogy ne csak egy meccsel támasszam alá állításomat, első idényét követően számos spanyol és külföldi lap is kimagasló osztályzattal jutalmazta értékelőiben a védőt, elismerve kiemelkedő teljesítményét.
Pepe hasonlóképp kezdte meg második idényét is, egészen nyilvánvaló volt, hogy a következő évek egyik legjobb védőjének kibontakozását látjuk, ám sokan nem a kiválóan időzített becsúszásai, fontosabbnál fontosabb szerelései, blokkolt labdái alapján ítélték meg őt. Volt benne valami egészen más, mint a többiekben, valahogy mindig fellelhető volt körülötte némi feszültség, egy-egy durvább megmozdulás, és a heves szócsatákból sem vonta ki magát soha. Aztán 2009. április 21-ét írtunk, amikor elkövette élete talán legnagyobb hibáját. Igen, mindenki tudja, hogy a Casquero-esetre gondolok. A nyomás óriási volt a csapaton a bajnoki címért folytatott harcban, Pepe idegei pedig ezt nem bírták el. Piros lapja mellett tíz mérkőzésre szóló eltiltást is kapott, teljesen jogosan, és gyanítom, hogy nem csak a szövetség, a szurkolók és az ellendrukkerek, hanem a klub is rendkívül rossz szemmel nézte tettét, hiszen annak durvasága mellett komoly gondba sodorhatta volna a csapatot, ha Iker Casillas nem fogja meg az eset után ítélt büntetőt, illetve Guti és Higuaín nem lőnek egy-egy óriási gólt, 3-2-re módosítva ezzel az eredményt az utolsó pillanatokban. A futballban viszont, mint tudjuk, a ha nem játszik, így Pepe a tíz mérkőzésre szóló büntetést követően visszatérhetett a futballpályára.
És milyen jól tette. Sokan ismételgették, hogy egy ilyen durva játékosnak nem a futballpályán van a helye, én azonban mindig szembementem ezekkel a kijelentésekkel. Nem, nem arról van szó, hogy ne ítéltem volna el a tettét, hiszen mélyen megvetem az effajta viselkedést a labdarúgó pályákon, ugyanakkor valami oknál fogva én mindig tudtam a tettei mögött rejtőző játékosra koncentrálni, észrevettem labdarúgói nagyságát, olyankor is, amikor sportszerűtlensége miatt mindenki a föld alá kívánta volna.
A következő néhány évét meglehetősen megpecsételte a Casquero ellen elkövetett bűntett, ráadásul át kellet vészelni egy térdszalag-szakadást is. Ő azonban mindig felállt a padlóról. Neki nem számított, hogy sérüléssel kell szembeszállnia, vagy a világ összes futballkedvelőjével, akik egy emberként próbálták őt kisöpörni a futballvilágból. Pepe mindig emelt fővel, büszkén viselte a habfehér mezt, amit élete árán is hajlandó lett volna megvédeni.
A Mourinho-korszak a maga durvaságaival alapjaiban felnagyította a korábbi hangokat, igazi táptalajként szolgált azoknak, ám aki jobban szemügyre vette az akkori csapat habitusát – erősen koncentrálva a klasszikusokra -, az láthatta, hogy nem csak Pepének voltak komolyabb, felesleges szabálytalanságai.
A portugál edző távozásával azonban, ahogy a csapatnál, úgy Pepénél is bekövetkezett egyfajta változás. Játéka teljesen letisztult, mentessé vált mindenféle sallangtól. Így már a legkritikusabbak is arra koncentrálhattak, amihez a portugál a legjobban értett, hiszen elképesztő védőmunkáját nem tarkították többé buta, durva szabálytalanságok, ugyanakkor a földöntúli szerelések, a lenyűgöző időzítés és helyezkedés mind megmaradtak. Egyes hírek arról is szóltak, hogy Carlo Ancelotti keze munkája mellett egy pszichológus is segített neki ennek elérésben. A lényeg azonban ugyanaz, függetlenül attól, hogy így volt-e, vagy sem. Pepe a világ legjobb védőjévé érett, és nem csak tehetségben, hanem fejben is.
Én – és reményeim szerint még sokan mások is – mindvégig láttam benne azt a tehetséget, azt a tudást, ami a legjobbak közé emelheti őt, és végtelen örömmel tölt el, hogy ez végül be is következett. Örömmel tölt el, hiszen Pepe azon kevesek egyike, akinek meglehetősen hosszúra, már-már legendásra nyúló madridi pályafutását teljes egészében végigkövethettem.
Ugyanakkor, ha visszatekintek csodálatos madridi karrierjére, egyben szomorú is vagyok. Szomorú, mert be kell látnom, hogy a múltban elkövetett durvaságai miatt szakma sajnos soha nem fogja elismerni, hogy Pepe bizony a világ egyik legjobb védője volt madridi évei alatt. Pedig így volt. Lehet, hogy nem jelzik ezt sorra begyűjtött egyéni díjak, lehet, hogy nem erről írt a világsajtó nap mint nap, lehet, hogy az embereknek nem ő ugrik be egyből, ha meghallják a világklasszis középhátvéd fogalmát. Ezek a dolgok azonban mit sem változtatnak az egyértelmű tényen, márpedig tény, hogy ez a portugál labdarúgó a játék legnagyobbjai közé tartozott posztján, még 30. életévének betöltése után is. Köszönettel tartozunk neki, hiszen pályafutásának nagy részét a Real Madrid címerének megvédésére szentelte, a benne rejlő madridizmus pedig ordított minden egyes megmozdulásáról. És hát, milyen az élet, pont egy ilyen játékos maradt igazi búcsúztatás nélkül a sors furcsa fintorának köszönhetően. Az a fránya sérülés… Pedig minden kétséget kizáróan, ha valaki, ő megérdemelte volna, hiszen tízévnyi szolgálat nem tűnik el nyomtalanul.
Éppen ezért, szeretnék mindent megköszönni, Pepito! Köszönjük – úgy gondolom, madrdista társaim nevében beszélhetek – a rengeteg áldozatot, köszönjük, hogy testi épségedet sem féltve harcoltál ezért a csodálatos klubért, hogy szembementél a fél világgal, és megmutattad, hogy mekkora játékos is vagy. És végzetül köszönjük, hogy egy évtizeden át annyi góltól óvtad meg féltve őrzött kapunkat. Te már a madridi történelem része vagy. Az én emlékezetemben biztosan úgy maradsz majd meg, mint egy védő a legnagyobbak közül.
Luka Modrić: Ha őszinte akarok lenni, az elején szkeptikus voltam Zidane-nal kapcsolatban
„Már többször hallottam az emberektől, hogy Cardiffban valami csodálatos dolgot vittünk véghez, olyasmit, ami a Real Madrid legnagyobb győzelmei között emlegethető. Nem én vagyok azonban, akit erről kérdezni kellene, legfőképp azért, mert elmondhatatlan tiszteletet érzek a klub legendái iránt.”
„Akik tanúi voltak a legendák játékának és a múltnak, ők beszélhetnek erről, én azonban csak felhőtlen örömöt érzek, és büszke vagyok arra, hogy tagja lehetek a jelen Real Madridjának, és hogy sikerült 1959 óta először dupláznunk.”
„Őszintén, jelenleg nem vagyok tisztában ennek a sikernek a jelentőségével. Amikor minden lenyugszik egy kicsit, akkor talán jobban értékelem majd mindazt, amit elértünk.”
„Cristiano egy gép, mindig sikerre éhes. Mindig ott van, amikor szükség van rá. Kétség sem férhet hozzá, hogy jelenleg ő a világ legjobbja. Persze ezeket a sikereket a fantasztikus közösségünknek köszönhetjük. Mindenki a maximumot nyújtotta a csapatért. Ami a mérkőzést illeti, a második félidő ennek a nagyszerű idénynek a legjobb 45 perce volt. Nagyon élveztem. Amikor a Real Madrid így játszik, lehetetlen megállítani.”
„A döntő után egy óra hosszán át csak feküdtem az ágyban és azon gondolkodtam, hogy mi minden történt velem a 2012-es érkezésem óta. Amikor idejöttem, hittem, hogy trófeákat nyerhetek, hiszen ez a Real Madrid. Ugyanakkor azt a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy Ronaldo, Sergio, Keylor és én ezt visszük majd véghez 31 vagy 32 évesen.”
„Ott vannak a csapat fiatalabb játékosai is, akik 10 vagy akár még több évvel fiatalabbak nálunk, ami azt jelenti, hogy a Real Madrid tovább haladhat a már megkezdett úton. Minden varázslatos.”
„Zidane az érkezésétől kezdve nagyszerű munkát végez. Mindig elmondta nekünk, hogy egy csapat vagyunk, ezért mindenkinek hozzá kell járulnia a sikerekhez. Bevallom őszintén, az elején némileg szkeptikus voltam vele kapcsolatban. Nem gondoltam, hogy meg tud majd győzni minden egyes játékost, ám sikerült neki."
Raphaël Varane a fut…
Raphaël Varane a futballtörténelem legfiatalabb játékosa, akinek sikerült háromszor is megnyerni a Bajnokok Ligáját. A francia védő még mindig csak 24 éves.
A Marca szerint a ve…
A Marca szerint a vezetőség első dolga lesz a nyár folyamán, hogy meghosszabbítsa Zidane (2020-ig), Sergio Ramos (2021-ig) és Isco (2022-ig) szerződését.
Egytől egyig: Juventus – Real Madrid (1-4)
Csapatok
Real Madrid (12)
Így kell ésszel játszani. És erről szól ez a klub. Nem nagyon tudok mit írni, mert itt minden annyira a helyén volt, hogy egy percig sem tűnt kétségesnek, melyik csapat a jobb. A második játékrészben a srácok tökéletesen irányították a játékot, lelkileg teljesen összetörték az ellenfelet, és emellett is annyira higgadtak és profik tudtak maradni, hogy arra nincsenek szavak. Ez a csapat azzal vált a világ legjobbjává, hogy minden szituációt a helyén kezelt, és pontosan akkor játszott a legjobban, amikor a szükség úgy hozta. Ez a csapat és ez a keret úgy tökéletes, ahogy van. Mert a szezon során is lehetett jönni az állítólagos hiányosságokkal és hibákkal (védelmi hibák, beadogatós játék, Benzema „indokolatlan” kezdetése stb.), amíg a Real Madrid sorozatban BL-trófeákat nyer, senkinek nem lehet ez rossz szava sem. Mert van itt egy edző, aki mindig mindenkire rácáfol, és aki milliószor megmutatta már, mire képes a padról, és van itt egy keret, amely kétségtelenül a világ legjobb csapatát alkotja jelenleg. Ez a Real Madrid.
Juventus (5)
A meccs legelejétől látszott, hogy nem védekezni jöttek, megpróbáltak helyzeteket kialakítani, azonban ellenfelük első góljával már megadta az alaphangulatot. Innentől kezdve a Juventusnak egyfolytában az eredmény után kellett mennie, ez pedig egy idő után megtörte a csapatot, majd szinte teljesen összeomlasztotta. A Real harmadik gólja volt az, amelynek köszönhetően teljesen elvesztették a hitüket, Cuadrado kiállítása pedig megpecsételte sorsukat. Összességében elmondható, hogy egy idő után már nem tudtak újat előhúzni a kalapból, egyre kevesebb kreativitást mutattak, a végére pedig teljesen elfogytak. És mindez nagyban a Real érdeme, hiszen pont azt a részét törte meg a Juventusnak, mely a csapat alapját képezi. A védelem halálával pedig a csapat többi része sem volt képes már igazán értékelhető teljesítményre.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Zinédine Zidane, és persze nagyszerű csapata (10)
Rendhagyó módon ezúttal nem egy játékosra esett a választásunk, de egyszerűen nem tudunk szó és bálványozás nélkül elmenni a Real Madrid mestere mellett. Hát mit művelt idén? Most is libabőrös vagyok. Zizou megannyi kritikát kapott a szezon során, ám most is, ahogy mindig – élve a jó magyar hagyománnyal -, szembeköpte mind az edzőtársadalmat, mind pedig az őt kritizálókat. Lehet őt szidni, lehet vitatni taktikai felkészültségét, ám végül úgy is ő nyer. Apropó, taktikai felkészültség: tegnap este nemcsak partiban volt ellenfelével, aki történetesen az igazán jó taktikus hírében álló Massimiliano Allegri volt, hanem sikerült őt leköröznie. Kihúzta a Juventus méregfogát, saját csapatának támadótaktikáját pedig úgy rakta össze, hogy esélye se legyen az olasz BBC-nek. Ez az oka annak, hogy egy meccsen több gólt kapott a Juve, mint eddig összesen az idei BL-ben. A mester tökéletesen felkészült. Azt is meg kell említenünk, hogy a Real Madrid egyértelmű fizikai fölénnyel rendelkezett tegnap este, ami szintén a francia érdeme, akinek példás rotációja elképesztő eredményre vezetett, ráadásul ne feledjük, hogy Pintus mester is az ő akarata miatt került a csapathoz. Egy szó mint száz, Zizou másfél év alatt megcsinálta azt, ami eddig még soha, senkinek sem sikerült, mióta Bajnokok Ligájának hívják a sorozatot. Mindössze két olyan aktív edző van, aki több BL-címmel rendelkezik nála, mindez úgy, hogy két éve sincs annak, hogy elvállalta első komolyabb munkáját. A Real Madrid sztárjaiból, a széthullott öltözőből pedig úgy kovácsolt egységes, minden képzeletet felülmúló, nagybetűs csapatot, ahogy arra talán senki más nem lett volna képes. Jöhet bárki azzal, hogy akkor lesz igazán nagy edző, ha egy kis csapat padján is végigviszi mindezt, gyengébb képességű játékosokkal, nem fogok igazat adni neki. Mert Zizou idén igenis edzővé, igazán nagy edzővé érett, ezt bizonyítja az is, hogy virtuózokból épített szép csendben közösséget, melynek tagjai egymásért, a klubért és edzőjükért is képesek harcolni. Ennek elérése pedig az egyik legnehezebb dolog a pénz körül forgó modern futball világában. Mindig lesznek persze, akik nem fogják ezt elismerni, és hogy irigységből vagy hozzánemértés okán teszik ezt, az irreleváns. Zinédine Zidane már edzőként is történelmet írt.
Keylor Navas (9)
Egy magasabb kapus valószínűleg kifogta volna Mandžukić lövését, ám ezért maximum a Costa Rica-i szüleit lehet hibáztatni. Úgy vélem, a tegnapi teljesítménye után senki sem kételkedik Keylor Navasban. Egy elrontott kirúgáson kívül lényegében hibája sem volt, magabiztos megoldások és hangos vezényszavak jellemezték a Costa Rica-i kopaszt, aki a mérkőzés elején mutatott kulcsvédéseivel (köztük a Pjanic-féle bomba világklasszis hárításával) több ízben meccsben tartotta a csapatot, oroszlánrészt vállalva ezzel a győzelemből. A második félidőben már nem sok dolga akadt, de ez az ő érdemeiből semmit sem von le. Keylor Navas igenis kell Madridba, jövőre is!
Dani Carvajal (9)
Ahogy már megszoktuk tőle, támadásban és védekezésben egyaránt fáradhatatlanul robotolt. Sem Mandžukić, sem Sandro nem jutott túl sok levegőhöz a madridi utánpótlás gyémántjának szorításában, aki az offenzívakat is rendkívül nagy hatékonysággal segítette – a Cristianónak adott gólpasszával az élen. Vele kapcsolatban külön kiemelném azt a jelenetet, amikor Sandróval csatázott a labdáért a Juventus alapvonalánál, még a találkozó elején: ez az akarás, ez az a szív, ami trófeákat hoz a csapatnak.
Sergio Ramos (8,5)
Ó kapitány, kapitányom! Összességében remek meccsen van túl a csapat vezére, aki az egy-két elkésett belépőjén kívül hibátlan játékkal örvendeztette meg a madridi drukkereket. A levegőben verhetetlen volt, öt szerelésével és két blokkjával pedig a hátsó alakzat leghatékonyabb tagjának mondhatja magát. A Cuadrado-féle esetnél bemutatott homorítást, színészkedést nagyon nem szeretem, de a mai egy olyan nap, ahol még ez sem érdekel. Reméljük, úton van már az az új szerződés…
Raphaël Varane (8,5)
Na, így kell visszatérni egy sérülésből! Nem játszott különösebben látványosan a francia, de amit csinált, abban nem lehet túl sok kivetnivalót találni, ráadásul statisztikái nem sokkal maradnak el Ramosétól. Ők ketten lényegében az egész meccsen leradírozták a pályáról Higuaínt, akinek az első percekben prezentált lövésén kívül nem sok lehetősége akadt képességei megcsillogtatására. Ami Varane-t illeti, talán sosem lesz belőle igazi vezére a védelemnek, de amíg így játszik, én nem bánom!
Marcelo (8,5)
A csapat szambakirálya ezúttal elsősorban nem a támadások segítésénél, hanem a defenzív munkában villogott. Zidane parancsára egy sokkal visszafogottabb szerepkörben játszott a brazil, ahol az elsődleges feladat honfitársának, Dani Alvesnek a kikapcsolása volt, aki talán az ellenfél legveszélyesebb játékosa. Marcelo hibátlanul oldotta meg ezt az egyáltalán nem könnyű (és számára alapvetően idegen) szerepkört is, Alvesnek lényegében kulcsmomentuma sem volt a meccsen, amihez elengedhetetlen volt a szoros őrzés. Aztán ott volt az a gólpassz Asensiónak…
Casemiro (9)
Hát, ez a performansz több mint rendben volt. Titkon azért féltem egy kicsit, főleg egy korai sárga lap lehetőségétől, de igazán büszke vagyok Casemiróra, hiszen lehozta a lehető legkevesebb buta szabálytalansággal a meccset. Volt egy felelőtlenül eladott labdája az elején, de után világklasszis szintet hozott. Nyolc labdaszerzésével abszolút kiemelkedik a mezőny játékosai közül, ilyet senki más nem tudott produkálni tegnap. A megszerzett labdákat nem szórta el, végre mindig a lehető legegyszerűbb megoldást választotta. A gólja csak hab volt a tortán. Le a kalappal.
Toni Kroos (8,5)
Az első félidőben sokkal inkább a védekezésben, a passzsávok lezárásában segített, ami nagyban közrejátszott például Dybala kikapcsolásában. A második játékrészben viszont magára vállalta az irányító szerepét, és tette, amihez a legjobban ért: mértani pontosságú passzaival mozgatta a csapatot. Szégyen szemre ezúttal csak 92%-ot hozott össze, persze kizárólag alibipasszokkal…
Luka Modrić (9)
Mindenhol ott volt, de tényleg, a pálya minden egyes szegletében feltűnt. Úgy tűnik, a kor rajta sem fog. Brutális mennyiségű munkát rakott bele ebbe a meccsbe, és meg is lett az eredménye. Ronaldónak adott gólpassza csodálatos volt, hogy húzta vissza a vonalról, te jó ég… A labdabirtoklásban neki is elévülhetetlen érdemei voltak, Kroosszal alkotott párosuk szinte képtelen átadást rontani. Kettejüknek nagyban köszönhető a tegnap esti eredmény, hiszen a stabil középpálya alapozta meg a nagyszerű győzelmet. Kétségkívül a világ legjobb duója játszik nálunk.
Isco (8)
Az első félidőben némileg háttérbe szorult, de a második 45 perc során rájöttem, hogy csak tartalékolt a szünet utánra. Meglehetősen látványos játékot hozott a második félidőben, Barzaglit úgy verte meg, hogy – többek között – annak köszönhetően hatalmas ováció közepette hagyhatta el a pályát lecserélésekor. Alig várjuk a szerződéshosszabbításos képeit.
Cristiano Ronaldo (9)
Játéka kizárólag a befejezésekre koncentrált, és a két lőtt gól a bizonyíték, hogy érdemes volt erre beprogramozni őt. A mezőnyjátékból azért több elmozgással és passzokkal is operált olykor mindkét oldalon, de igazán a tizenhatos környékén és azon belül fenyegette a zebrák védelmét. Nagyon vártam, hogy ezen a BL-döntőn kulcsszereplővé tud várni, ami az eredmény befolyásolását illeti, és így is lett. Ha még egy kicsit jobban koncentrál 1-2 helyzetnél, akár mesterhármassal is zárhatott volna, de így is elvitathatatlan érdemei vannak a trófea elhódításában. Szép munka volt a portugáltól!
Karim Benzema (6)
Amíg Ronaldo életveszélyt jelentett a kapu előtt, addig Benzema ritkán tudott fenyegetni. A harmadik BL-döntőján maradt gól nélkül, és újfent az volt az érzésem vele kapcsolatban, mint már annyiszor a szezonban: egy középpályás elől vette el a helyet. Ugyanis azt a munkát, amit összjátékban elvégzett, azt egy középpályás is megoldotta volna (sőt, valószínűleg jobban is), a meccset viszont kapura tartó lövés nélkül zárta. Nekem kevés a francia játéka, egy kezdőbeli tagsághoz főleg.
Cserejátékosok
Gareth Bale (-) szívott egy kis hazai levegőt a pályára visszatérve, és szülőhazájában ünnepelhetett, Marco Asensio (-) folytatta debütálós varázsát és a BL-döntőben is góllal tudott bemutatkozni, Álvaro Morata (-) pedig már a tényleges bulira esett be.
Boldogan búcsúzunk tehát a 2016/17-es idénytől, és hasonlóképp teszünk közkedvelt szubjektív sorozatunk esetében is. Most néhány hét alkotói szabadság következik – mindez persze csak az Egytől egyigre értendő -, aztán az új szezon kezdetével, újult erővel tér vissza értékelő cikkünk is. Addig is, HALA MADRID!
Kétségkívül titánok …
Kétségkívül titánok harca lesz a ma esti mérkőzés. A Real Madrid az ezt megelőző 64 tétmeccsén gólt tudott szerezni, míg Gigi Buffon mindössze 3 gólt kapott a Bajnokok Ligája idei kiírásában.