Az AS információ sze…
Az AS információ szerint a Real Madrid figyelemmel követi Pablo Sarabia játékát. A Sevilla középpályása a fővárosi klub akadémiáján nevelkedett, egykor a legnagyobb tehetségek között tartották számon, ám pályafutása csak az előző idényben kezdett igazán felfelé ívelni. Az andalúz klub 18 millió euróban szabta meg a kivásárlási árát. Az esetleges visszatérést az is segítheti, hogy a játékosnak több barátja is van a madridi öltözőben.
Cristiano Ronaldo: “…
Cristiano Ronaldo: “A Santiago Bernabéu hosszú-hosszú éveken át az otthonom volt, és mindig egy különleges stadion marad számomra. Mindig szeretni fogom a klubot és a szurkolóit is. Úgy gondolom, hogy ha egy nap visszatérek a stadionba, jól fogadnak majd. Hogy mi volt a 2018-as év csúcspontja? A zsinórban harmadik BL-győzelem a Real Madriddal, ami számomra az ötödik diadal volt a sorozatban.”
Nyolc kiemelkedő pillanat 2018-ból
Kupafiaskó a Leganés ellen
A klubvilágbajnokságon aratott győzelmet követően nem indult fényesen az esztendő, de abban biztosak vagyunk, hogy a Király-kupából való kiesést még nem sikerült mindenkinek elfelejteni, hiszen kellőképp emlékezetesre sikerült. Az idegenben aratott 1-0-s győzelmet követően kedvező helyzetből várta szeretett klubunk a hazai pályán játszandó visszavágót, ám győzelem és továbbjutás helyett csak hidegzuhanyt kaptak a Bernabéuba kilátogató szurkolók. Ahogy azt már megszokhattuk, a kiscsapat egyik játékosa (ez esetben Eraso) előbb meglőtte élete gólját a Real Madrid ellen, majd gólpasszal segítette társát és 2-1-es győzelemre vezette a Leganést. Az egészben a legfájóbb, hogy a „gálakezdő” több tagja is a pályán asszisztált ehhez: a kezdőcsapat tagjaként lépett pályára ugyanis Sergio Ramos, Isco és Benzema is, de mellettük Asensio, Nacho, Lucas, valamint Kovačić is lehetőséget kapott, tehát nem állíthatjuk, hogy Zinédine Zidane a Castilla magját küldte volna a pályára. A meccset követően természetesen elszaporodtak a csapat teljesítményét bíráló kritikák, valamint felerősödtek a Zidane menesztését követelő hangok is. Tisztán emlékszünk, milyen gyászhangulat közepette indulhatott csatába a Real Madrid hadserege a PSG elleni BL-nyolcaddöntőbe, ahol aztán…
Csillogás a PSG ellen
Hazai pályán kezdett a csapat. Az első meccs egy taktikailag igen kiélezett csatát hozott, és az állás 1-1 volt egészen a 83. percig. Azt megelőzően viszont történt valami nagyon fontos: a 79. percben Zidane cserére szánta el magát, lekapta Casemirót és Iscót, és beküldte Lucast, valamint Asensiót, némileg átalakítva ezzel az addigi formációt is. És hát a kopasz húzása ismét bejött, ahogy majdnem mindig. A két, energiától és önbizalomtól duzzadó játékos óriási 10 percet produkált, összehoztak két gólt – először Cristiano, majd Marcelo góljához asszisztáltak, kialakítva a 3-1-es végeredményt. Apropó, Marcika gólja… az idény egyik legszebb pillanata volt, amint brazil bohócunk a kritikák kereszttüzében álló Zizounak ajánlotta góllját, így nemcsak verbális úton védve példaképét és edzőjét, hanem a pályán, a tettek mezején is. A két héttel későbbi, idegenbeli visszavágó aztán szintén madridi sikert hozott (a klub és jómagam születésnapján, amit ezúton is köszönök!), a főszerepben pedig ismét a két rendkívül fegyelmezetten játszó szélső, Asensio és Lucas Vázquez álltak, akik akkor már a kezdőcsapat tagjaként segítették a társakat.
BL-menetelés Európa „kiscsapatai” ellen
Mert azt mind tudjuk, hogy a királyi gárda útja a döntőig mindig egyenes és csudaszép virágokkal tarkított. Ezért idén a kieséses szakasz után előbb a PSG, majd a Juventus és a Bayern München várt a csapatra. Mindkét összecsapás szolgáltatott számunkra emlékezetes pillanatokat. Mégis ki ne emlékezne a Juventus elleni idegenbeli háromgólos győzelemre, vagy Cristiano Ronaldo zseniális ollójára… arra a pillanatra, amikor a madridi mezben először tapsolta őt állva az idegenbeli szurkolósereg. Megható, emlékezetes pillanat volt. És hát, ki gondolta volna akkor, hogy… Na mindegy. A visszavágó már közel sem volt ennyire sima, de annál emlékezetesebb, hiszen a 97. percben, egy büntetőnek köszönhetően biztosította be a csapat a továbbjutást, egy 1-3-as vereséggel. Az volt az a meccs az évben, amikor a legtöbben rágták bőrig a körmüket, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy a 97. percben többezer szomszéd hallhatta a híres SIIIIIIIIIIIIII-t, vagy „Ott van b@zdmeg!”-et. És hát tényleg ott volt, ahogy a csapat is az elődöntőben. A Bayernnel aztán először idegenben mérkőzhetett meg a csapat, ahol két zseniális találatot láthattunk: előbb Marcelo lőtt gólt kapásból a hosszú alsóba, majd Asensio is bevette a müncheniek kapuját egy szép támadást követően. A visszavágón BigBenz duplájának köszönhetően egy 2-2-es döntetlennel jutott döntőbe a csapat, zsinórban harmadjára. A fellegekben jártunk.
Történelmi triplázás a Bajnokok Ligájában
Úgy is sikerült, hogy a madridistákon kívül mindenki a Real Madrid ellen szurkolt. Ezen a meccsen is volt egy fordulópont, egy csere, ami megváltoztatott mindent: a tavasz során a sérülések következtében némileg kegyvesztetté vált Gareth Bale a 61. percben lépett pályára, majd 3 perc elteltével meglőtte élete, valamint a Bajnokok Ligája történetének egyik legnagyobb gólját. Sajnálatos és egyben érthetetlen, hogy a Puskás-díjra végül nem volt elég, tekintve a kivitelezést és a találat fontosságát. Az is sajnálatos, hogy a döntő és a győzelem kapcsán nem erre, hanem Karius két bakijára, valamint Salah sérülésére és a már-már gyilkosként emlegetett Sergio Ramosra emlékeztek a legtöbben. A keserédes szájízt tovább alapozta, hogy nem sikerült igazán kiélvezni a győzelem és a történelmi triplázás édes ízét, köszönhetően Cristiano Ronaldo szavainak, melyeket a mérkőzés lefújása után néhány perccel hintett el az útjába kerülő első újságírónál. A szurkolók körében az öröm és az önfeledt ünneplés helyett a félelem és az idegesség uralkodott. Mi viszont csak arra kijevi teljesítményre és győzelemre szeretnénk rávilágítani és emlékezni, amivel a Real Madrid újabb fejezetet nyitott a labdarúgás történetében. Annak az estének (is) köszönhetően elmondhatjuk, hogy tanúi lehettünk a Real Madrid története során látott egyik legsikeresebb és legeredményesebb korszaknak.
Zinédine Zidane távozása
A május 26-i eseményeket követően még alig tért magához a madridista sereg, ám május 31-én a klub közlemény formájában tudatta, hogy Zinédine Zidane rendkívüli sajtótájékoztatót kíván tartani. Megindultak a találgatások, sokan úgy gondolták, hogy a francia a szerződéshosszabbítását jelenti majd be, ám ennél borúlátóbb jóslatok is érkeztek, és sajnos utóbbiak igazolódtak be. Azt követően, hogy a francia edzőként is történelmet írt a csapattal, edzőként is bevéste magát a Real Madrid családjának és történetének legszűkebb elitjébe, Zizou bejelentette, hogy távozik a klub vezetőedzői pozíciójából. Lényegében bejelentette, hogy ismét a csúcson hagyja abba, igazi úriember módjára. Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy szavaival olyan gondokat is előrevetített, amik egyértelműen változásért kiáltottak. Olyan változásért, változásokért, amelyek végül nem történtek meg, így a szavaival élve, a csapat az új impulzus nélkül csak árnyéka önmagának. Szomorú nap volt az a madridisták számára, hosszú idő után először nem örömünkben sírtunk. Még ma is libabőrrel jár, ha elolvassuk a játékosok üzeneteit, amiket a bejelentést követően osztottak meg a közösségi médiában. A bajtársak mellett mi is megpróbáltunk méltóképp elbúcsúzni az ikontól, az egyik legnagyobbtól, ám titkon, ott legbelül mindannyian arra várunk, hogy egy nap visszatérjen a Real Madrid kötelékébe. Nem azért, mert akkora taktikai zseni lett volna, hanem azért, mert az ellenfél számára is hátborzongató volt a pálya szélén látni a történelem egyik legjobbját, aki olyan feketemágiát alkalmazott, melyre nem volt ellenszer. Mindemellett ez az ember egy olyan csapatot, sőt, inkább családot formált a Real Madridból, amely tagjai képesek lettek volna meghalni egymásért a pályán. És ha már pillanatok: a kopasznak is volt néhány priceless pillanata, elég csak például a reakciójára gondolni Ronaldo vagy Bale ollóját követően. A távozásával kapcsolatos legemlékezetesebb és legbeszédesebb momentumot mégis ez a kép szolgáltatta:
Cristiano Ronaldo búcsút int a Real Madridnak
Június 10-én hivatalossá vált az, amit már sokan sejtettek, ám mégsem mertek elhinni: Cristiano Ronaldo elfogadta a Juventus ajánlatát, és búcsút intett a Real Madridnak. Hamar kiderült tehát, hogy a BL-döntőt követően nem a levegőbe beszélt. Zizou fájdalmas búcsúját követően így tíz napunk volt arra, hogy felkészüljünk az újabb gyomrosra – szerintem nem sikerült. Megannyi madridista kedvence és példaképe távozott, de Zidane-hoz hasonlóan ő is olyan nyomot vésett a klub történelmébe, amelyet lehetetlen lesz kitörölni onnan. Ami a jelenlegi keretet illeti, azóta is ott tátong a portugál távozásával keletkezett űr, és bár sokan reménykednek, hogy sikerül azt betölteni, nem biztos, hogy ez így lesz. Egyetlen játékos megszerzésével szinte biztos, hogy lehetetlen ez a küldetés, ám építkezéssel, türelemmel (amiből nem sok van Madridban) és együttes erővel sikerülhet. Nemcsak szomorú pillanat fűződik azonban a portugál távozásához – ott volt például a BL-győzelem ünneplése is a Santiago Bernabéuban, ahol 80 ezer ember együttes erővel próbálta meggyőzni a szupersztárt, hogy maradjon Madridban. Még most is itt van a fülemben, ahogy zúgott a „Cristiano quédate!” rigmus. Lenyűgöző pillanat volt, ami szintén tanúskodott arról, hogy egy igazi családhoz tartoznak a játékosok, és tartozunk mi is. A legnagyobb családhoz.
Egy, aki mindent visz – Luka Modrić
A mögöttünk álló bő tíz év során nem ahhoz szoktunk hozzá, ami idén történt. Kaká Aranylabdája óta egy generáció nőtt fel azon, ahogy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi agyament módjára hajszolja egymást az egyre nagyobb és nagyobb sikerek felé. Egy generáció nőtt fel azon, hogy egy olyan díj, mint az Aranylabda, be lett bugyolálva a statisztikák és gólok száma építette takaróba, pedig korábban ez a kitüntetés korántsem csak arról szólt, hogy az aktuális évben ki lőtte a legtöbb gólt – ha így lett volna, az olyan mágusok, mint Zidane, sosem nyerték volna meg a bogyót, pedig mellettük is kivételes góllövők szaladgáltak a pályán, akik több tucat meccset döntöttek el találataikkal ugyanabban az évben. Nos, idén borult a sorminta, és jött valaki, aki mindent vitt. Nem a góljai, hanem a játéka, és a játékra gyakorolt hatása miatt. Valaki, aki nem a statisztikai mutatóival, hanem kitartásával és a játék iránti szenvedélyével, lenyűgöző alázatával vette meg kilóra a világ szakembereit, szurkolóit és újságíróit. Kétségtelen, ez az esztendő Luka Modrićról, a karmesterről szólt. A tavasz során lélegzetelállító játékot hozott, kulcsszerepet játszott a csapat BL-menetelésében, csupaszív játékával folyamatosan lendületet tudott vinni a Real Madrid támadásaiba, majd pillanatokkal később fáradhatatlanul nyargalt vissza és mentette meg csapatát egy-egy rendkívül fontos szereléssel vagy labdaszerzéssel. Aztán jött a nyár, a világbajnokságon is remekelt, hazája válogatottját társaival karöltve a döntőig repítette. Ősszel talán pont ennek a kiemelkedő fél évnek a hozadékaként vált szürkébbé a játéka, ám meg kell jegyezni, hogy előtte nagyon magasra tette a lécet. Az egyéni címek begyűjtéséhez azonban így is eleget tett, és minden nevesebb individuális díjat bezsebelt: ő lett a Bajnokok Ligája legjobb középpályása, a világbajnokság legjobb játékosa, az év játékosa az UEFA-nál, a FIFA-nál és ő nyerte a France Football Aranylabdáját is. Luka Modrić 33 éves korában elérte azt, amiről a legtöbb futballista csak álmodozhat: felült a futball toronymagasan lévő trónjára. Tekintve, hogy honnan indult gyerekként, honnan indult a Tottenham és a Real Madrid csapatában, ez óriási eredmény, ami nem akármilyen személyiségről tesz tanúbizonyságot. Ezt a mesebeli történetet csak egyetlen dolog tette keserédessé: saját klubjának szurkolói, hiszen voltak olyanok, akik képtelenek voltak elfogadni, hogy most nem a számok döntöttek. Ez azonban nem feltétlen az emberek, sokkal inkább a rendszer hibája: ha valaki az elmúlt tíz év láttán nőtt fel a futball világában, az érthető módon másképp tekint az Aranylabdára. Én viszont örülök, hogy mindez így történt idén. Így talán a díj visszanyeri régi mivoltát, Luka Modrić pedig azt is elmondhatja magáról, hogy úttörőként sikerült visszafordítania egy olyan folyamatot, ami közel sem volt egészséges a futball világára, valamint az olyan apró zsenikre nézve, mint amilyen ő maga is.
Újra a világ tetején
A sikerek édesítette tavaszt, valamint a könnyek áztatta nyarat követően félve vártuk az új idény kezdetét. A Real Madrid Julen Lopetegui irányításával vághatott neki a 2018/19-es idénynek, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Tulajdonképpen az történt, amire sokan számítottak: Zinédine Zidane és Cristiano Ronaldo öröksége túl nehéz volt mind a stáb, mind a csapat számára. A Zizou által májusban emlegetett új impulzus nem érkezett meg, a szavaival előrevetített problémák viszont igen, a helyzet áldozatául pedig – ahogy az lenni szokott – az új edző esett. Julen Lopetegui nem tudta megvalósítani elképzeléseit Madridban, az eredmények nem jöttek, így mennie kellett. Ha szigorúan emberi oldalról tekintünk a történetre, akkor sajnálatos, ami ezzel az emberrel hónapok alatt történt: már a Real Madridhoz való érkezése sem volt zökkenőmentes, hiszen a bejelentést követően menesztették a nemzeti csapat szövetségi kapitányi posztjáról, a világbajnokság kezdete előtt egy nappal. Aztán jött a lejtmenet a Real Madriddal. Sajnáltam Julent, hiszen vérbeli Madridista és emberileg is nagyon szimpatikus, de ez nem az a klub, ahol eredményeket lehet beáldozni az átalakulás miatt. Helyére a jobb eredmények reményében előbb ideiglenesen érkezett Santiago Solari – a vezetőség tehát újra az utánpótlás edzőjéhez nyújt, csakúgy, mint anno Zizou esetében. A klub korábbi játékosával a kispadon az éledezés jeleit mutatta a csapat, melynek eredményeképp véglegesítették Solari szerződését. Bár az argentin mesterrel is becsúszott egy-két kínos eredmény (Eibar, CSZKA…), egyelőre stabil a helye a klub vezetőedzőjeként, és hetek leforgása alatt megszerezhette első trófeáját edzőként a Real Madriddal, hiszen a klubvilágbajnokságon tükörsima úton ült fel a klub a világ trónjára. Zsinórban harmadjára. Tudom, hogy ezt a trófeát övezi a legkevesebb figyelem, de ez is egy újabb trófea, és ki tudja, hogy mit hoz a jövő, talán ezt is jobban fogjuk értékelni. Mert a baljós árnyak bizony ott vannak, folyamatosan az arcunkba lettek tolva már az előző idény során is, a mostani ősz folyamán pedig végképp. Az már a jövő zenéje, hogy erre mit lép az edzői stáb és a vezetőség, most viszont élveznünk kell, hogy a történelmi BL-triplát követően újra ott ülünk a világ legmagasabban elhelyezett trónján.
És hogy mit hozhat a 2019-es esztendő? Nehéz megmondani, de őszintén reméljük, hogy imádott klubunk esetében nem igazolódik be a rengetegszer mantrázott közhely, mely szerint magasról lehet a legnagyobbat esni. Mégis mi mást kívánhatnánk hát, mint madridi sikerekben és trófeákban gazdag, boldog új évet nektek és a csapatnak egyaránt!
Lionel Messi: „Nagys…
Lionel Messi: „Nagyszerű volt egy ligában játszani Cristianóval és harcolni a csapata ellen. Ő egy kiváló játékos volt a La Liga és a Real Madrid számára. Szép összecsapásokat éltünk át együtt. Ő egy olyan játékos, aki bármely csapatból hiányozna a távozása után. Rengeteg gólt szerez és még nagyon sok dolgot ad neked a pályán, de a Real Madrid így is egy nagyszerű klub, kiváló játékosokkal. A Juventus szintén nagyon jó csapat, és vele most még jobbá váltak. Igazi esélyesei a Bajnokok Ligájának.”
Brahim Díaz, egy vissza nem térő lehetőség
A 19 éves játékos két álmát is valóra válthatná, ha ténylegesen megköttetne az üzlet a Manchester City és a Real Madrid között: Brahim Díaz ugyanis öt év után visszatérhetne Spanyolországba a családjához, ráadásul csatlakozhatna a Real Madrid keretéhez.
A középpályás a Málaga csapatától szerződött Angliába, most pedig úgy tűnik, hogy 15 millió euró, valamint némi bónusz fejében visszatérhet hazájába. A legtöbb spanyol lap egybehangzóan állítja, hogy a Real Madrid hatéves szerződést kínál majd neki. A tárgyalások során a vételárról már megegyeztek a felek, ám az extra juttatások még tárgyalás alatt állnak. Amennyiben a két klub vezetősége nyélbe üti az üzletet, a játékosnak évi 3,5 millió eurós szerződést kínál majd a királyi gárda.
A Real Madrid vezetősége azon dolgozik, hogy a málagai születésű középpályást a jövő héten bemutathassák a szurkolóknak és a sajtónak, és hogy Brahim minél előbb megkezdhesse a felkészülést a társakkal.
Nem túl szokványos, hogy a klub a téli átigazolási időszakban jelenti be egy új játékos érkezését, a legutóbbi esetig a 2014/15-ös idényig kell visszanyúlnunk, akkor Lucas Silva írt alá szerződést a fővárosi egyesülettel. A mostani viszont egy olyan egyszeri lehetőség, amellyel nem szabad nyárig várni, és ezt jól tudja Florentino Pérez is. A játékos maga jelezte azon szándékát, hogy szeretne a klub játékosa lenni, ami nagyon fontos szempont volt a tárgyalások megkezdését illetően.
Amint a Manchester City értesült arról, hogy a középpályás nem kívánja megújítani szerződését a klubbal, Pep Guardiola áldását adta a fiatal csillag távozására – ha ugyanis most megköttetik az üzlet, akkor némi pénz is látnak a középpályásból, aki nyáron szabadon és ingyen válthatna klubot. A két klub kiváló viszonyának köszönhetően a vételár iránti megállapodás hamar megszületett – a Real Madrid 10 millió eurót kínált, a City 20-at szeretett volna kapni, majd miután mindkét fél engedett igényeiből, 15 millió euróban állapodtak meg.
Ami Díazt illeti, a fiatal játékos mindössze 4 mérkőzésen lépett pályára idén a Manchester City színeiben, ami nem meglepő, ha a konkurenciát is figyelembe vesszük: a spanyolnak Kevin De Bruyne-nel, David Silvával, Bernardo Silvával, Leroy Sanéval, Riyad Mahrezzel és Raheem Sterlinggel kellett megküzdenie a helyéért. A döntésében nyilván ez is befolyásolta.
Nem állíthatjuk, hogy Madridban sokkal könnyebb dolga lesz, de a spanyol fővárosban ő is a fiatal tehetségek táborát erősítheti, és csatlakozhat Marco Asensióhoz, Viníciushoz és a nyáron érkező Rodrygóhoz, hogy együtt építsék a klub jövőjét.
Egy biztos: a szurkolók izgatottak a fiatalokat illetően, és ez az üzlet egy olyan lehetőség, amellyel ilyen feltételek mellett csak és kizárólag most élhet a klub. Hogy jól döntöttek-e, arra majd az idő választ ad.
Jesé: Bánom, hogy nem éltem a lehetőséggel a Real Madridnál
Hogy vagy?
Hogy őszinte legyek, nagyon hiányzik a futball. A lehető leggyorsabban játszani szeretnék. Minden egyes nap várom, hogy megnyíljon az átigazolási piac. Fizikai értelemben véve jól érzem magam, sokat edzek.
Emlékszel még az utolsó mérkőzésedre?
Azt hiszem, közel egy éve lehetett… Nem tudom, talán áprilisban. Azt tudom, hogy sok idő eltelt már azóta, hogy végig játszottam egy teljes meccset. Nem emlékszem pontosan a dátumra, rég volt.
Nehéz lehet megélni, hogy labdarúgóként nem játszol.
Nagyon nehéz. Kemény időszakon vagyok túl, de próbálok a pozitív dolgokra koncentrálni a negatívak helyett. Olyan ez számomra, mint egy pszichológiai edzés, ami rámutat arra, hogy mire is van szükségem az életben és a labdarúgásban. Most olyan emberek vesznek körül, akiket nagyon szeretek. Sokat változtattam a szokásaimon is.
Pontosan mi változott?
Például a baráti köröm. Azt hiszem, volt néhány baráti kapcsolatom, melyeknek negatív hatásai voltak. Ezeket eltávolítottam az életemből, és közelebb kerültem a családomhoz. Amikor folyamatosan játszol és utaznod kell, akkor kevés időt tölthetsz a gyerekeiddel. Ebben az évben, mivel nem játszottam, nagyon sok időt töltöttem velük. Emellett újra személyi edzővel dolgozok, mégpedig ugyanazzal, akivel a súlyos sérülésem előtt dolgoztam. Később ő segített a felépülésemben is. A csapattal végzett edzések mellett van napi egy edzésem vele, és edzek otthon is. Hét kilótól szabadultam meg.
Hét kilótól?
Igen. Most ugyanabban a súlyban vagyok, mint a térdsérülésem előtt voltam. A felépülésem óta ez eddig egyszer sem sikerült. Ideális testsúllyal várom a téli átigazolási időszakot.
Eddig ez miért nem sikerült?
Azt hittem, hogy a térdemet csak úgy óvhatom meg, ha erős izomzatot építek. Elkövettem azt a hibát, hogy úgy gondoltam, ezzel óvhatom meg magam az újabb sérülésektől. Ma már tudom, hogy nem erre van szükségem.
Jobban odafigyelsz az étrendedre?
Korábban is nagy figyelmet fordítottam erre, odafigyeltem magamra, de sokat fejlődtem ezen a téren, most már jobban megértem ezeket a dolgokat. Szinte megszállottan figyelek arra, hogy mit ehetek és mit nem, figyelembe véve az edzéseket, amiket végzek. Minden nap ugyanabban az időben reggelizek, több figyelmet fordítok a pihenésre, valamint a regenerációs gépekre és eszközökre is.
Voltak családi problémáid a negatív hatású barátságok miatt?
Amikor fiatal vagy és híres, valamint sok pénzed van, olyan dolgokkal is foglalkozol, amik az életed szempontjából valójában nem is fontosak. Sokat tanultam a rossz dolgokból. Ma már sokkal jobban el tudom különíteni ezeket a dolgokat, és két lábbal a földön járok. Sokkal érettebb vagyok.
Hagytál magad mögött barátokat azért, hogy a Real Madrid játékosa lehess?
Ezek a dolgok már csak így mennek. Az ember azt hiszi, hogy vannak igaz barátai, akik mindent megtennének érte. Aztán eljön a pillanat, amikor valamit rosszul csinálsz, ők pedig nem szólnak, hogy ez nem jó. Végsősoron csak a rokonaid azok, akikben nem kell csalódnod. Ami engem illet, leültem a családommal és elmondtam nekik, hogy változtatni akarok a dolgokon. És változtattam.
Te is alkalmaztál pszichológust, mint Morata?
Nem, soha. De megértem Álvarót, mivel nem egyszerű keresztülmenni azon, amin mi keresztülmentünk. De mi is hibázunk… fiatalon, híresen, pénzzel a zsebünkben…
Ez a sok pénz rossz útra terelhet egy 20 éves játékost?
Ami engem illet, valamikor rengeteget költöttem, most sokkal jobban menedzselem ezeket a dolgokat. Ezen a téren is sokat tanultam. Fiatal egy burokban élsz, és azt hiszed, hogy mindent tökéletesen csinálsz. Közben szinte mindig rossz döntéseket hozol. Én is követtem el hibákat, de ma már nincs problémám azzal, hogy elismerjem, ha hibázok.
Megbántál valamit?
Igen… azt, hogy nem éltem a lehetőséggel a Real Madridnál a sérülésemet követően. Csak arra tudok gondolni, hogy mi lett volna, ha akkor úgy edzek és dolgozok, mint az elmúlt három hónapban… De aztán Párizsba jöttem, majd szinte rögtön vakbélgyulladásom volt. Két hónapig nem játszhattam, azt követően pedig sosem jutottam rendszeresen lehetőséghez. Ha a sérülésemet követően annyira szigorú lettem volna saját magammal szemben, mint most, talán minden másképp történt volna.
Szerinted a zene rombolta a rólad kialakult képet?
Minden futballistának van hobbija. Én azért választottam a futball mellett a zenét, mert nagyon magányos voltam. Sokan vettek körül, de magányos voltam. A zene nyújtott menedéket számomra, ezért írtam és írok dalokat.
Nem lehet egyszerű fiatalon, karizmatikus személyiséggel megérkezni a Real Madrid öltözőjébe.
Nem is egyszerű, de közben rendkívül boldog vagy és lenyűgöz az, ami körülvesz. Fel akarod falni a világot. A problémák akkor kezdődnek, amikor beilleszkedsz és elkényelmesedsz. Így történt ez velem is: elkényelmesedtem, pedig azon a szinten ez soha nem történhet meg. De ott voltam, 16 évesen már a felnőttekkel edzettem, majd elém toltak egy szerződést, és mindent jól csináltam, egészen a sérülésemig. A visszatérésem után viszont elkényelmesedtem. Ma már tudom, hogy mindig többre és többre kell vágyni, mindig harcolni kell.
Emlékeztek rád a későbbiekben a korábbi csapattársaid? Foglalkoztak veled?
Nem. És abban a pillanatban, amikor ez megtörténik, sok mindenre ráébredsz. Ez azonban nem kritika, tényleg. Mindenki azt csinál, amit csak szeretne. Azt hittem, hogy vannak barátaim a Real Madrid öltözőjében, de tévedtem. Ők nem foglalkoztak velem, volt, hogy az üzeneteimre sem válaszoltak, meg sem kérdezték, hogy hogy vagyok. Igen, volt két barátom, akikkel gyerekkorom óta együtt játszottunk. Ők mindig mellettem álltak. Az egyikük most az első osztályban, a másik alacsonyabb szinten játszik.
Úgy érzed, hogy túl magas elvárásokat támasztottak veled szemben?
Az újságírók, és az emberek általánosságban, mindig az alapján ítélkeznek, amit kívülről látnak. Az alapján támasztanak elvárásokat, amit kívülről látnak. Én csak azt remélem, hogy egy nap be tudom még váltani a hozzám fűzött reményeket… Motiváltabb vagyok, mint eddig bármikor.
Szabadidődben nézel labdarúgó mérkőzéseket?
Igen, imádom. Nemcsak a Real Madrid és a Barcelona meccseit követem figyelemmel, hanem az elsóbb osztályokat is. Sokszor visszanézem azokat a meccseket is, amiket a Real Madridban vagy a Las Palmasban játszottam. Ez segít emlékezni, valamint segít a fejlődésben is.
Gondolod, hogy van egy második esélyed arra, hogy sikeres légy?
Tényleg így gondolom, és a körülöttem lévők is hisznek benne. Tudják, hogy képes vagyok rá. A testvéreim, Misael és Israel, és a teljes családom töretlenül hisz ebben.
Miként befolyásolt a kisfiad betegsége az előző idényben?
Nagyon rossz időszak volt, de még most sem könnyű. Senkinem sem kívánom, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedjen a gyereke, ahogy az történt az én esetemben. De ez is motivál. Amikor úgy érzem az edzéseken, hogy elfáradtam, arra gondolok, hogy nem érezhetek fájdalmat, hogy folytatnom kell a kisfiamért. Érte és a másik két fiamért.
Hasonló történt David Silvával is.
Igen, írt is nekem, kérdezett több dologról is, és elmondtam neki a véleményem, megosztottam vele a tapasztalatomat. Nagyon rossz volt, de úgy tűnik, hogy most jobb a helyzet. Mondtam neki, hogy megérintett az esete, de el kell fogadnunk mindezt. Ilyenkor a futball másodlagos, hiszen mind emberek vagyunk.
Mit mondanak a jelenlegi csapattársaid és a PSG edzője, Thomas Tuchel?
Szinte mindenki azt mondja, hogy nem lennének a helyemben. Én is ösztönzöm őket az edzésre. Az átigazolási piac zárásának percében tudtam, hogy nem fogok játszani és hogy be kell érnem ezzel a szereppel. Thomas Tuchel egy hónappal ezelőtt azt mondta a többiek előtt, hogy példa lehetek számukra, mivel így reagáltam a helyzetemre. Megköszönte a hozzáállásomat.
Van bármilyen vágyad az átigazolási időszakot illetően?
Csak játszani szeretnék. Élvezni akarom az idényből hátralévő hat hónapot. Munka, munka és munka. Tudnom kell majd kontrollálni a futball iránti éhségemet és azokat a gondokat, amiket a pillanat szül majd. Újra szeretném érezni azt az illatot, ami a pályára lépést követően fog el. Nemcsak számomra, hanem édesapám számára is nehéz időszak volt ez, hiszen nem láthatott játszani. Mindannyian szenvedtünk.
A TeleMadrid informá…
A TeleMadrid információ szerint a klub szerződéshosszabbítási ajánlatot tett Luka Modrićnak, ám a horvát középpályás az első megkeresésre nemleges választ adott.
Mateo Kovačić: “Tisz…
Mateo Kovačić: “Tisztelnem kell a korábbi klubomat, a Real Madridot, de el tudom képzelni a jövőmet a Chelsea csapatánál. Jelenleg azonban élő szerződésem van Madridban, amit tiszteletben kell tartanom, és így is teszek. Jelenleg csak az érdekel, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból nap mint nap. Úgy vélem, a pályafutásom szempontjából az eddigi legjobb döntésemet hoztam meg. Ez egy olyan lépés, amire nagyon vágytam. Köszönetet kell mondanom a Real Madridnak, de a Chelsea-nek is, hiszen nagyon meg akartak szerezni. Most élvezem a futballt, szeretek itt lenni.”
Jesé Rodríguez: “Azt…
Jesé Rodríguez: “Azt hittem, hogy vannak barátaim a Real Madridnál, de tévedtem. Ők nem a barátaim, mivel még az üzeneteimre sem válaszoltak, sőt meg sem kérdezték, hogy hogy vagyok. Ami a pályafutásomat illeti, a legjobban azt bánom, hogy nem éltem a lehetőséggel Madridban a sérülésem után. Ha akkor fegyelmezettebb lettem volna, talán teljesen más lenne most a pályafutásom.”
Luka Modrićot válasz…
Luka Modrićot választották hazájában az év sportolójának. A horvát középpályás ezzel szinte minden nagyobb egyéni díjat bezsebelt a 2018-as esztendőben.