Az olasz Tuttosport …
Az olasz Tuttosport mai címlapján Marcelo szerepel, aki állítólag már közölte is a Real Madrid vezetőségével, hogy télen szeretne csatlakozni a Juventus csapatához. A lap azt is tudni véli, hogy az olasz klub Alex Sandro eladásából fedezheti majd a brazil balbekk szerződtetését.
Az El Chiringuito cí…
Az El Chiringuito című műsorból ismert Josep Pedrerol tegnap este meglehetősen meglepő hírekkel szolgált: a vezetőség állítólag még az El Clásico előtt menesztené Julen Lopeteguit, a helyettesét pedig José Mourinhóban látják. A portugál tréner mellett Antonio Conte és Roberto Martínez jöhet szóba. A műsorban az is elhangzott, hogy a Viktoria Plzeň elleni BL-meccsen még Lopetegui ül majd a padon, ám a mérkőzést követően, eredménytől függetlenül sor kerülhet a menesztésére.
Egytől egyig: Real Madrid – Levante (1-2)
Csapatok
Real Madrid (6)
Összességében volt már rosszabb. Csalódott vagyok, pedig legalább a játék nyomokban bíztató volt, voltak helyzetek, és a legtöbbször csak Fortuna tehetett arról, hogy nem befelé ment a labda. De most jön a DE. Ettől nem tudok hasra esni, és nem azért, mert telhetetlen vagyok. Nem is azért, mert a nagy győzelmek teljesen elszakítottak a realitás talajától. Az oka igen egyszerű: zsinórban ez volt a csapat ötödik nyeretlen meccse, és úgy vélem – de javítsatok ki, ha nincs így –, hogy egy Levante ellen ez az elvárható szint. Egy Levante ellen nem jelent pluszt a sok gólhelyzet, nem jelenthet pluszt a kombinatív játék sem. Az pedig pláne elszomorító, hogy világbajnok védőink egyike két gólt is összehoz az ellenfélnek – persze itt fontos, hogy legalább nem a rendszer eredményezte a Levante találatait. Mind a hátul elkövetett hibák, mind a kihasználatlan helyzetek egy olyan mentális problémán alapszanak, aminek nyomai már hetek, sőt lassan hónapok óta észlelhető a fejekben, így a pályán is. Valaminek történnie kell, ami rendbe vágja dolgokat, és ami engem illet, azt sem bánnám, ha ez a változás meglehetősen drasztikus lenne. Madridban nincs sötétebb gonosz az eredménytelenségnél.
Levante (5)
Szépen kihasználták a hazaiak egyéni hibáit az első félidőben, majd azt követően páratlanul tűrték, hogy a hálójuk véresre dörzsöli a hátsójukat. Felvették a sündisznóállást, és egy-két kontrán kívül semmivel sem próbálkoztak – abból mondjuk születhetett volna még egy góljuk, ha nincs a VAR… Az meg már a napnál is világosabb, hogy eddig a világ számára már-már ismeretlen hálóőr épp a Real Madrid ellen húzza le a rolót, és hozza le élete meccsét. Ez már a nagykönyvben is így van megírva.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Marcelo (8)
A kezdőjátékosok közül ő volt az egyetlen, aki felnőtt a címer jelentette elvárásokhoz. Szenvedéllyel telve küzdött, harcolt, és fáradhatatlanul robotolt a bal oldalon. A Real Madrid legveszélyesebb játékosa volt már az első félidőben is (összesen 7 kulcspasszal zárt…), a másodikban pedig ő mentette meg csapata becsületét egy bődületes bombával. Az azt követő másodpercek az őszinte örömről és a klub imádatáról szóltak. Az idei legjobb meccsén van túl, ez kétségtelen.
Thibaut Courtois (6)
Igaz, hogy egyik gólról sem tehetett, de világmegváltó bravúrokat sem hozott. A tizenegyest hajszálhíján hárította, ám hiába érte el a labdát, segíteni már nem tudott. A meccset végül védés nélkül fejezte be. Nincsenek megugorhatatlan elvárásaim irányába, és nem is vagyok Keylor legnagyobb rajongója, de a belga valahogy még mindig testidegen számomra a Real Madrid kapujában. Pedig valójában semmi rosszat nem tesz.
Álvaro Odriozola (6)
Ment ő, hajtott becsülettel, de a megmozdulásai nem ültek igazán. Jól megfigyelhető volt, hogy míg Marcelo folyamatosan veszélyt tudott teremteni a tizenhatoson belül vagy annak előterében, addig Odriozóláról ugyanezt nem tudtuk elmondani, pedig sokat volt játékban a pályán eltöltött ideje alatt. Lecserélésével egy sokkal támadóbb Real Madridot akart látni Lopó.
Raphaël Varane (2)
Két ilyen hiba egyszerűen nem fér bele egy világbajnok védőtől, még egy ilyen ellenféllel szemben sem. A kezezése még csak-csak, de nem tudom megmagyarázni, hogy mérhette el így a labda ívét a Levante első góljánál. A mindig határozott védő most olyan volt, mint a férfiak a Glamour-napokon, és nem ez volt az első gyenge meccse idén. Biztos vagyok benne, hogy focizni nem felejtett el, ám ő is azon játékosok egyike, akik mentálisan nincsenek a csúcson jelenleg – hogy ezt a fáradtság vagy a trófeamámor eredményezi, az jelen esetben irreleváns. Megoldásra van szükség, minél előbb.
Sergio Ramos (6)
Sikerült labdaszerzés nélkül, egyetlen felszabadítással befejeznie a mérkőzést. Védő lévén szokatlan adat az ilyesmi, de Ramos ma is többször tetszelgett a mélységi irányító szerepkörében, mint saját posztján. Nem véletlen, hogy övé a legtöbb passz, a pontossággal sem volt baj (96%), de a védelem szervezésébe több energiát is fektethetett volna, hiszen többször is láthattunk óriási kavarodást hátul.
Casemiro (6)
Volt egy kapufája, de ezen ívül túl sok pozitívumot nem tudnék mondani róla, igaz, negatívumot sem. Én ismét indokolatlannak éreztem a jelenlétét a ma felállított rendszerben. Ottlétének következménye legtöbbször a támadásépítések során bukott ki, a ma adódó szűrőfeladatokat pedig két támadóbb szellemű középpályás is le tudta volna hozni zsigerből. Case nem volt rossz, de jobb alternatívát is el tudtam volna képzelni a mai meccsre.
Luka Modrić (6,5)
Többet melózott a középpályán, mint brazil társa, de támadásban ő sem volt az igazi. Volt egy-két jó labdája, de a zsenialitása ma sem mutatkozott meg a pályán, igazából rutinból hozta le a meccset. Hét labdaszerzésével a mezőny legjobbjának bizonyult e tekintetben, de többet várok tőle a csapat mozgatásában és a támadások szervezésében.
Isco (6)
Visszatért, de nem sokat varázsolt. Csak néha-néha láthattunk olyan megmozdulást tőle, amire felkaptuk a fejünket, ám olyankor is talán hatásosabb lett volna a passzt választani a labdatartás helyett. Kulcspasszok tekintetében viszont még így is a második helyen végzett, négy alkalommal hozta helyzetbe társait. Hiányzott az elmúlt hetekben, ám ma láthattuk, hogy a csapat olyan problémákkal küzd, amik megoldásához egyedül ő is kevés.
Marco Asensio (3)
Az idény kezdete óta nagyon kevés. Számomra talán az eddigi legnagyobb csalódás az új szezonban, pontosan azért, mert rengeteget vártam tőle, pláne így, hogy állandó játéklehetőséghez jut. Egyszerűen veszélytelen az ellenfél kapujára – még úgy is, hogy egy gólját ma érvénytelenítették les címén –, kevés helyzetet alakít ki, azt pedig nem tudom átlagon felülinek titulálni, hogy pontosan passzol hátrafelé. Sajnos pont ő volt az egyik játékos, akinek kiválása után a csapat sorra tudta kialakítani a helyzeteket. Ha nem szedi össze magát, akkor ki fog kerülni a csapatból – csak nehogy túl késő legyen…
Mariano Díaz (6)
Küzdött, hajtott, kérte a labdákat, megpróbálta folyamatosan veszély alatt tartani az ellenfél kapuját, ám mindössze egy kapufáig jutott. Az tisztán látszik, hogy miben különbözik Benzemától: őt nem lehet olyan szinten bevonni a játékba, mint a franciát, ám Mariano belemegy olyan ütközésekbe és párharcokba is, amik láttán a Karim még a televízió előtt is eltakarja a szemét. Az már más kérdés, hogy ma mindketten gól nélkül zártak.
Lucas Vázquez (6)
Az első félidőben többször is úgy éreztem, hogy erőlködik, hogy most nagyon megakarja mutatni – ez utóbbival nincs gond, csak sajnos a túlzott akarás miatt átesett a ló túloldalára. Többször is belement olyan egyénieskedésbe, amire nem lett volna szükség, és aminek köszönhetően a rossz megoldást választotta. A szünetben aztán hátra lett vezényelve Odriozola helyére, lenyugodott, és sokkal stabilabb volt, mint az első játékrész során. Talán ha kicsivel több lehetőséget kapna, nem pörögné túl magát és sokkal hatékonyabb tudna lenni a támadóharmadban is.
Cserejátékosok
Gareth Bale (6,5)
Érkezése után jobbá vált a csapat támadójátéka, még akkor is, ha a beszállók közül nem ő volt a legveszélyesebb. Jelenléte sokat jelentett a csapatnak, és magában hordozta a veszélyt is. Kár, hogy jól irányított szabadrúgását védte Oier…
Karim Benzema (8)
Nagyszerűen szállt be a francia, aki csapata legveszélyesebb játékosa tudott lenni, pedig nem kimondott kilencesként kellett helytállnia – Karim a legtöbb esetben a bal oldalról húzott befelé. Ma végre igazi támadóként és vezérként viselkedett, bátran tüzelt kapura, és jól készített elő. Marcelo találata is neki köszönhető. Sajnálatos, hogy hatalmas kapufája kifelé pattant, de játéka mindenképp üde színfoltja volt a találkozónak.
Dani Ceballos (7,5)
Benzemához hasonlóan kiválóan szállt be a meccsbe, támadásban és védekezésben is új lendületet adott a csapatnak. Épp ez a legnagyobb erőssége: úgy tud elegáns támadó középpályást játszani, hogy közben felvállalja a legkeményebb ütközéseket is, ha labdát kell szerzeni. Egyértelmű, hogy Dani mára odaért a kezdőcsapat közelébe, és csak egy hajszál választja el a bérelt helytől.
Edzői teljesítmény
Julen Lopetegui (5)
Ahogy azt korábban is említettem, a kapott gólokat nem a rendszer problémája eredményezte, emiatt nem tudom elővenni a spanyol trénert. A kezdőcsapat miatt viszont igen. Asensio egyszerűen nem érdemli meg a kirobbanthatatlan státuszt, amivel rendelkezik, és Casemiro pályára küldésével sem voltam maradéktalanul elégedett. Amit pozitívumként tudok említeni, az az, hogy jól nyúlt bele a meccsbe, minden cseréje javítani tudott a csapat teljesítményén. Ezúttal voltak kapura lövések is, és legtöbbször csak a balszerencse számlájára volt írható, hogy nem zörrent a Levante hálója. Ez rendben is lenne, ha ez lett volna az első ilyen meccs, de mind tudjuk, hogy ez nem így van. Aggasztó a csapat helyzetkihasználása, és látszólag ezen képtelen javítani, egyszerűen képtelen rendet rakni a fejekben. Pedig enélkül halálra van ítélve. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy Zizou épp ebben volt a legjobb.
A Mediapart értesülé…
A Mediapart értesülései szerint Leo D’Souza játékosügynök Karim Benzema két barátját is gyermekrablással vádolta meg. Az események állítólag Párizs 13. kerületében, a PSG – Lyon mérkőzést követően, október 7-én történtek. Az ügynök a rendőrségen is bejelentést tett az állítólagos fogva tartásról és erőszakról, az ügyet pedig jelenleg is vizsgálják a francia hatóságok. Karim Benzema Twitteren reagált a történtekre, valamint ügynöke is hazugságnak nevezte a történetet.
Steve McManaman: „Ne…
Steve McManaman: „Nem hinném, hogy a Real Madrid túlságosan nagy összeget fizetne Mbappéért, de azt sem gondoltam volna, hogy Ronaldo egy napon elhagyja a klubot. Bármi megtörténhet. Ha választanom kellene Neymar és Mbappé között, akkor utóbbira szavaznék. 19 éves, sokkal könnyebben fejleszthető, és talán könnyebben is mozdítható.”
Az AS tényként közli…
Az AS tényként közli, hogy Marcelo és Isco is játékra kész állapotban várják a hétvégi bajnokit.
Három eltékozolt tehetség, akik nagy karriert futhattak volna be
Derik Osede (25 éves) – szabadon igazolható
Ha 2012-ben megkérdezték volna tőlem, mit gondolok, ki lesz a Real Madrid következő nagy középhátvédje, az elsők között jutott volna eszembe Derik Osede neve. Ebben a srácban minden megvolt. Meghatározó volt a Real Madrid korosztályos csapataiban, ragyogó teljesítményt nyújtott az azóta megszűnt ’C’ csapat tagjaként, és azonnal utat is tört magának a Castilla akkoriban másodosztályban szereplő csapatához. Rendszeresen pályára lépett a spanyol korosztályos válogatottakban. Az U19-es Európa-bajnokságon annyira meggyőző volt, hogy Gary Neville egyik Twitter-bejegyzésében odáig ment, hogy egy twítjében azt találta írtni, hogy a labdakihozatal tekintetében Derik a legjobb védő, akit az elmúlt évek során játszani látott. Spanyolország könnyedén nyerte meg a kontinenstornát, Derik pedig egy fontos góllal is jelentkezett Görögország ellen, sőt, még a torna álomcsapatába is beválasztották olyan nevek társaságában, mint Paul Pogba, Samuel Umtiti, vagy Saúl Ñíguez. Egy évvel később, az U20-as világbajnokságon is feliratkozott a góllövők közé, ezúttal Mexikó kapuját vette be. Sajnálatos módon a spanyolok számára ezúttal az Uruguay elleni negyeddöntő jelentette a végállomást. Pályafutása a Castillánál három évig tartott, és ebben az időszakban mindössze néhány alkalommal jutott el az első csapat keretéig.
A topjátékosok esetében minden olyan gyorsan történik. Derik az akadémiáról kirepülő tehetségként kezdőjátékossá vált a Castillában, és utánpótlásszinten trófeát is nyert a válogatottal nagyon rövid idő leforgása alatt. Szüksége volt arra, hogy a fejlődésének az üteme megmaradjon, hogy kihozhassa magából a benne rejlő potenciált. Az, hogy ilyen hosszú ideig a Castillánál maradt, káros volt, ezért váltania kellett, hogy ismét sínre kerüljön a pályafutása. 2015-ben egyszer és mindenkorra elhagyta a Real Madridot, sokak meglepetésére az angol másodosztályú Bolton Wanderers csapatához igazolt. Ugyan be is verekedte magát a csapatba, de az együttes sereghajtóként végzett a pontvadászatban, és még mielőtt mindez tudatosult volna benne, az ígéretes védő azon kapta magát, hogy egy angol harmadosztályú csapatban játszik. Bár azonnal visszakerült a gárda a másodosztályba, az azt követő idény bizonyult Derik utolsó szezonjának a Boltonnál. Szerződése lejártával nem marasztalták a klubnál, így szabadon igazolható játékosként távozott. Már jócskán benne vagyunk a 2018/19-es idényben, de a cikk írásakor Derik még mindig nem talált magának csapatot. Mivel még mindig csak 25 éves, előfordulhat, hogy a jövőben feltűnik és élvonalbeli játékossá válik. A következő csapatának kiválasztása kulcsfontosságú lesz. Jelenleg korának egyik nagy ígérete középhátvéd poszton csapat nélkül áll.
José Rodriguez (23 éves) – Fortuna Sittard
José Rodriguez eléggé egyedi szereplő ezen a listán. Mindig is nagyra értékelték, mint olyan futballistát, aki érettebbnek tűnik a koránál, ami igaz is volt bizonyos fokig, de soha nem mutatott olyat, ami igazolta volna, hogy miért is tartják különlegesnek. Mint oly sokan, ő is az akadémiáról érkezett a Castillához, és két jó szezonja volt a tartalékcsapatnál. Négy alkalommal az első csapatnál is szóhoz jutott, sőt, a kupában gólt is szerzett az Alcaoyano ellen. Ezt követően kölcsönbe került a Deportivo La Coruñához, ahol rendszeresen játéklehetőséghez is jutott az első osztályban. Ekkor mindössze húsz éves volt, és általában, ha egy volt Castilla játékos a fejlődésnek erre a szintjére jut, már nem kell visszafelé tekintgetnie.
A következő idényben a török sztárcsapathoz, a Galatasarayhoz igazolt. Ismét figyelemreméltó mennyiségű játékperc jutott a számára, és a török kupát el is hódította a csapat – de nyáron ismét klubot váltott, és a Bundesligában szereplő Mainz vásárolta meg. Ekkor jelentkeztek először igazi problémák, mivel nagyon keveset játszott, ennek következtében kölcsön is adták Spanyolországba, ahol a Málaga együtteséhez került. Itt sem váltotta meg a világot, a karrierje pedig végérvényesen rossz irányba terelődött. A 2017/18-as szezonra az izraeli Maccabi Tel Aviv csapata vette kölcsön. Ugyan itt is megnyerte az országos kupát, de a minőség bőven az elvárt színvonal alatt volt, ami nem segítette a játékost abban, hogy gyorsan visszakerüljön a Bundesligába. A jelenlegi idényre a holland Fortuna Sittardhoz került. A csapat nem különösebben jó, de a bajnokság színvonala valamivel jobb, és egy jó szezonnal talán visszakerülhet valamelyik nagy bajnokságba. Még mindig csak 23 éves, ő a listánk legfiatalabb játékosa, talán mindenkinél jobb esélye van arra, hogy még ha késve is, de befusson.
Jesé Rodríguez (25 éves) – Paris Saint-Germain
Sokakban talán felvetődik a kérdés: hogy a pokolba kerülhet ide egy olyan játékos, aki két BL-címmel is büszkélkedhet és jelenleg Európa egyik legnagyobb csapatának kötelékéhez tartozik. Nos, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Jesét a pályafutása kezdetén szinte minden hozzáértő és futballrajongó a későbbi évek legszűkebb elitjébe várta.
Az utánpótlás ranglétrájának megmászásával végül a Castillábban kikötő játékos hamar az utánpótlás legnagyobb sztárjává avanzsált. Olyannyira, hogy sokan Cristiano Ronaldóhoz kezdték hasonlítani. És valóban, Jesé számára minden villámcsapás szerűen alakult: igazi vezére volt minden idők talán legjobb Castillájának. Annak a csapatnak, amely a harmadosztály 80 csapata közül ért fel a csúcsra a 2011/12-es idényben.
Egy évvel később Jesé a másodosztályban is remekelt, házigólkirály lett, ráadásul 22 találatával rekordot döntött, hiszen egy idényen belül azt megelőzően senki sem szerzett még ennyi gólt a Real Madrid második számú csapatában. Nagyszerű teljesítményének köszönhetően folyamatosan látogathatta az első csapat keretének edzéseit, ott lehetett az előszezon felkészülési mérkőzésein, többször is bekerült az első csapat keretébe, így ő is ünnepelhette a 2011/12-es bajnoki címet.
Fontos megjegyezni, hogy nem csak klubszinten remekelt. A spanyolok több korosztályos válogatottjában is kulcsszereplővé tudott válni. Az U19-es Európa-bajnokságon, amelyet a spanyolok meg is nyertek, Jesé Aranycipőt nyert, valamint bekerült a torna álomcsapatába is. Egy évvel később ismét hallatott magáról nemzetközi szinten, hiszen az U20-as világbajnokság Ezüstcipőjét is sikerült bezsebelnie, öt találatának köszönhetően. Állandó tagja volt az U21-es csapatnak is, ám a felnőttválogatottban ezidáig nem mutatkozhatott be.
2013-ban Jesé az első csapat állandó kerettagjává lépett elő, Carlo Ancelotti kérésére. Az első gólja mesébe illő volt, hiszen pont a Camp Nouban, a Barcelona ellen született… Később az idény során betalált a Valencia ellen, majd a madridi derbin is. Akkoriban Vicente del Bosque terveiben is szerepelt, a hírek szerint a spanyol mester fontolóra vette, hogy behívja őt a válogatott vb-keretébe. Minden a lehető legjobban alakult Jesé szempontjából, egészen 2014 márciusáig, egy, a Schalke ellen vívott BL-mérkőzésig. A spanyol támadó kezdőként kapott szerepet a meccsen, ám talán még ő sem gondolta, hogy az az este az egész pályafutását megváltoztatja, és nem a legjobb értelemben. Az Arsenal jelenlegi védője, Seal Kolašinac egy teljesen értelmetlen belépőjét követően Jesé keresztszalag-szakadást szenvedett. A támadó közel egy évet kényszerült partvonalon kívül tölteni. A madridizmus joggal szomorkodhatott, hiszen hosszú idő után Jesé volt az első olyan saját nevelésű játékos, akit joggal vártak a későbbi Aranylabda-jelöltek közé.
A rehabilitáció hosszú hónapjait követően 9 hónap elteltével térhetett vissza a pályára, egy Király-kupa találkozón, természetesen góllal. Az első megmozdulása egyébként egy szép kötény volt. Akkor talán senki sem számított arra, hogy túl sok pozitívum nem vár a játékosra az elkövetkezendő hónapok, évek során.
Jesé a későbbiekben közel sem tudta visszanyerni régi formáját, egyre kevesebb lehetőséghez jutott. Zinédine Zidane első évében még az állandó beszállók között volt, gólt szerzett többek között a Roma elleni BL-meccsen is, ám végül, érthető módon a távozás mellett döntött. A több játéklehetőségben látta a korábbi formája visszanyerésének lehetőségét. Az viszont mai napig érthetetlen, hogy miért a sztárokkal teletűzdelt PSG hívó szavára mondott igent. A párizsi klubnál hasonló szerepet töltött be, így nagy változás nem állt be karrierjében. Az első idényének első felében még lehetőséghez jutott, ám formáját nem tudta állandósítani, ezért hamarosan kölcsönadták a Ls Palmas csapatának. Szülőföldjén játszott néhány ígéretes mérkőzést, egyet például pont a Real Madrid ellen, de továbbra is ingadozó formának örvendett. A félévnyi kölcsönjáték után végül visszatért Párizsba.
A 2017/18-as idényt Angliában, a Stoke-nál töltötte, ahol csatlakozhatott a szintén örök ígéretként jegyzett Bojan Krkićhez és Ibrahim Affelayhoz. Meglehetősen jól kezdte az idényt, gólt jegyzett az Arsenal ellenében, ráadásul azon a meccsen őt választották meg a mérkőzés legjobbjának. Azt követően viszont jött a lejtmenet. Többször összeveszett edzőjével, Mark Hughes-szal, valamint a stáb több tagjával is, aminek meglehetősen korlátozott játékidő lett a következménye. Az idény egy pontján még a tartalékok közé is száműzték. Meg kell jegyezni, hogy családi problémák is gyötörték, koraszülött fia miatt sokat ingázott Spanyolország és Anglia között, ám nem ez volt hanyatlásának legfőbb oka.
A sikertelen kölcsönszereplést követően 2018 nyarán visszatért Párizsba. Papíron jelenleg a PSG játékosa, de a keretnek nem tagja. Magán jellegű edzéseket végez, gyakran a csapattársaktól külön.
Nyilvánvaló, hogy számításait keresztbe húzta egy csúnya, váratlan sérülés, erre a mai napig több interjúban is rámutat. Töretlenül hisz abban, hogy az említett sérülés nélkül ma sikeres játékos lenne a Real Madridban. Talán több madridista osztja a játékos véleményét, ám sokan úgy gondolják, hogy nemcsak a sérülésen, hanem Jesé személyiségén úszott el a csodálatos pályafutás hajója. Talán ha változtat hozzáállásán, még lehet egy-két jó éve a futballban, ám nyilvánvaló, hogy sokkal többre volt hivatott annál, amit elért és amit még elérhet. Ő a balszerencse és az eltékozolt tehetség elegyének tökéletes prototípusa. Sokunk nagy bánatára.
Ez lenne hát a rövidke listánk, kiemelve a legfigyelemreméltóbb játékosokat. Igénybe vett egy kis kutatómunkát az összeállítása, és sokat gondolkodtunk rajta, kit is hagyjunk ki a három fős csapatból, hiszen olyan játékosok is szóba kerültek, mint Alípio, Álex Fernández, Cristian Benavente, Antonio Rozzi és Eero Markkanen. Hozzá kell tenni, hogy a Real Madrid utánpótlásából kikerülve kimagaslóan sok játékos válik élvonalbeli labdarúgóvá. A Real Madrid akadémiája egyedülállóan jól teljesít, és jelentős mértékben hozzájárult a klub közelmúltbéli sikereihez.
Fabio Capello: „A Re…
Fabio Capello: „A Real Madrid helyében azon nyomban leigazolnám Mauro Icardit.”
Eden Hazard: „Reméle…
Eden Hazard: „Remélem, hogy Modrić megnyeri az Aranylabdát. Ez tökéletes bizonyítéka lenne annak, hogy a futball nem csak gólokból és gólpasszokból áll. Luka olyan, mint Zidane, élvezem a játékát.”
Hivatalos közlemény: Fernando Serena
A Real Madrid sajnálattal közli, hogy a Hatodik megszerzéséből a részét győztes góllal kivevő Fernando Serena 2018. október 15-én elhunyt. A spanyol játékos 1963 és 1968 között volt a klub játékosa, és ezen időszak alatt egy BEK-trófeát és négy bajnokságot nyert a csapattal. A középpályás összesen 86 mérkőzésen ölthette magára a habfehér mezt, a találkozók során pedig 15 találatig jutott. Neve örökké ott lesz a Real Madrid történelemkönyvében, köszönhetően a Partizannak lőtt góljának, mellyel a királyi gárda 2-1-es győzelmet aratott az 1966-os BEK döntőjében, Brüsszelben. A Real Madrid osztozik a család fájdalmában és együttérzését fejezi ki a hozzátartozók irányába.
