Cristiano Ronaldo Ju…
Cristiano Ronaldo Juventus elleni, valamint Gareth Bale Liverpool elleni BL-találata is bekerült a Puskás-díjra jelölt gólok közé.
A FIFA nyilvánosságr…
A FIFA nyilvánosságra hozta a „The Best” díjra jelöltek szűkített, hármas listáját, melyen szerepel Luka Modrić, valamint Cristiano Ronaldo is. A két madridi kötődésű játékos mellett Mohamed Salah került még a döntősök közé.
A legendás brazil já…
A legendás brazil játékos, Ronaldo Nazário a Real Valladolid csapatának résztulajdonosa lett. A Fenomén a klub tulajdonjogának 51 százalékát birtokolja
A királyi udvar mágusának kalapja…
Nem egyszerű dolog szurkolónak és futballimádónak lenni napjainkban. A magamfajta fotelkoptató számára meglehetősen nehéz megemészteni azt a változást, amin a világfutball – csak az elmúlt tíz évben – keresztülment, valamint azt az irányt, amely felé tovább halad.
Hogy mire gondolok? A szponzorok és az egyre súlyosabb eurómilliók megjelenésével a játék tényleges célja teljesen eltolódott a képzeletbeli koordináta rendszeren, és a szórakoztatás helyett ma már sokkal inkább az üzlet felé konvergál. Mert napjaink egyik legtutibb biznisze bizony a profi sport, aminek egyik legnagyobb és legékesebb zászlóshajója a labdarúgás, az európai kontinens futballjával az élen. Éppen ezért egyre kevesebb alkalmunk nyílik arra, hogy őszinte pillanatokra leljünk a játékban, és ez bizony igaz azokra is, akik a pályáról próbálják szórakoztatni az egyre nagyobb igényekkel rendelkező nagyérdeműt.
Minderre rájön az az extra adag maszlag, amit az előző sorokban leírtakból eredően lapátol a média az internet hiszékeny népére, kialakítva ezzel egy valósnak vélt képet az egyszerű olvasóban. Mert ugye, minden csak üzlet. Amit el lehet adni, az jó. Ami több kattintást hoz, az jó. A mögöttes tartalom persze másodlagos, sőt, inkább harmadlagos tényező. Nyugalom, azt is elmagyarázom, hogy miért éreztem szükségesnek leírni ezeket a szavakat, mondatokat.
Tegnap olyasvalami történt, amire meglehetősen rég volt példa. Egyrészt, megtörni látszik egy, a világfutballban korábban soha nem tapasztalt hegemónia. Úgy tűnik, véget érhet az az időszak, mely során Cristiano Ronaldo és Lionel Messi felváltva foglalta el a trónt, pedig időközben volt egy-két igazán ígéretes trónkövetelő, akik viszont végül sosem kerültek igazán közel a tűzhöz.
Minden tiszteletem Cristiano Ronaldóé és argentin pajtásáé, ugyanakkor nyugodtan merem kijelenteni, hogy voltak olyan esztendők, amikor nem őket illette volna egy-egy rangos egyéni díj. A marketingérték viszont közbeszólt, ami miatt az aranyköntösbe bújtatott díj úgy hatott, mint egy ötputtonyos aszúként felcímkézett tablettás förtelem. Hiszen ez történt, az Aranylabda és a hozzá hasonló díjak elvesztették varázsukat. Ehhez a két, egyébként emberfeletti teljesítményt nyújtó játékos mellett szükség volt a média nyomására is. Miért? Mert ma már csak az lehet jó játékos, aki évente berámol legalább 40 gólt, jól néz ki, és el lehet vele adni az újságokat. Ez az aranyszabály, poszttól, bajnokságtól, nemzetiségtől, kortól és minden más egyéb tényezőtől totálisan elhatárolódva.
Éppen ezért voltam nagyon boldog tegnap. Mert bármennyire is kedveltem Cristiano Ronaldót, bármennyire örültem a fontosabbnál fontosabb góljainak, tegnap nem a statisztika, hanem a színtiszta futball, az alázat és a szerénység győzedelmeskedett a csillogás helyett. Tegnap nem a király fejére helyezték fel nagyon sokadjára a koronát, hanem először az egyszerű munkásemberére. Lesarkítva persze, hiszen Luka Modrić nem zongoracipelőként, hanem sokkal inkább a szórakoztató mágusként tetszeleg a pályán, lenyűgöző képességeit óriási munkával kiegészítve. Egy olyan játékos vihette haza a díjat, akit a pályán a mai napig a szíve visz előre.
Éppen ezért nehéz számomra megérteni a morgolódókat. Azt meg pláne, hogy a legtöbb keserűséget éppen házon belül váltotta ki Lukita győzelme. Tudom és megértem a statisztikát segítségül hívókat, de szeretném nyomatékosítani, hogy a gólokért jár a gólkirályi cím, illetve ott van az Aranycipő is. Ha ez lenne a legfőbb szempont a futballban, akkor az olyan játékosok, mint Zinédine Zidane vagy Luís Figo sosem nyerhettek volna egyéni díjakat, pedig nem csak posztjukon tartoznak a történelem legjobbjai közé. És éppen ezért nem szabad elvitatni Modrićtól sem a tegnapi diadalt. Nyugodtan kijelenthető, hogy Zidane visszavonulása óta kevés olyan mágus járt a futballpályák közelében, mint a horvát, Madridban meg pláne. A futballnak pedig szüksége van a hozzá hasonló mágusokra, azokra a játékosokra, akik elviszik a tangót a stadionokba és művészi szinten űzik a táncot a legnagyobb parketten.
Szüksége van továbbá az olyan emberi pillanatokra, mint a tegnapi: a neve hallatán a díjat átvenni készülő Modrić a színpadra felsétálva nem tudta, hogy mit is lehet csinálni ebben a helyzetben, és apró emberünk teljesen tanácstalannak tűnt a díjjal a kezében. Nem úszott a rivaldafényben. Az a játékos, aki a pályán rendkívüli határozottsággal teszi a dolgát, ott és akkor némileg elveszettnek tűnt. Nagy kár, hiszen így nincs miről cikkezni, nincs mivel kattintásokat vadászni. Ott állt egy apró ember, Rolex óra és fényesen csillogó, már-már röhejesen festő lila vagy bordó öltöny nélkül. A reptérre is csak egy egyszerű, fekete pólóban érkezett. Elég unalmas. De pontosan az ilyen pillanatok juttatják az egyszerű szurkoló eszébe, hogy az egész nem csak show és nem csak üzlet.
És hogy mit rejt még kis mágusunk kalapja? Jó kérdés. Nagyon erős egy évet tudhat maga mögött a horvát, és az őszi teljesítményének függvényében talán az sem elképzelhetetlen, hogy felül a klubfutball trónjára, egyéni címek tekintetében is. Ez azonban a jövő zenéje. Addig hátra kell dőlni és élvezni kell lenyűgöző, csupaszív játékát, hiszen a korát figyelembe véve erre már nincs túl sok időnk. Na és persze imádkozni, szorítani sem árt, hogy ne haljon ki teljesen a hozzá hasonló, tenni tudó és akaró játékos, akit elhivatottsága mellett azzal áldott meg az ég, hogy a lábaiban is ész van.
Utolsó gondolatként meg kell jegyeznem, hogy tényleg igaz a mondás: a legszebb dolgok sosem jönnek könnyen. Ennek ékes bizonyítéka ez az apró horvát, aki madridi érkezése után bőven kapott hideget és meleget egyaránt a sajtótól, de bő öt év alatt elérte, hogy a fél világ a lábai előtt heverjen. Alázattal, hittel, szenvedéllyel. Lukita jött, játszott, és belopta magát a szívünkbe.
Lopetegui: Mariano érkezésével teljes a keretünk
Az ellenfélről: „Igaz, hogy csak egyetlen pontjuk van, de hat is lehetne, mert a Sociedad és az Athletic Bilbao ellen is jól játszottak. Biztatóan kezdték a szezont. Minden bizonnyal nehéz ellenfél vár ránk, egy jól szervezett csapat, akik jobb játékosokkal rendelkeznek, mint az előző idényben. Biztos vagyok benne, hogy megnehezítik majd az életünket.”
A csapatról: „Folyamatosan haladunk előre. Egy ideje együtt dolgozunk már. Folytatnunk kell a fejlődést a játék több elemében is, beleértve a támadást és a védekezést. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a csapat mindent megtesz annak érdekében, hogy egymásért dolgozzunk. Ez pontosan az a közeg és hozzáállás, amit látni szeretnénk.”
A keret: „Mariano érkezése teljessé teszi a keretünket. Nem gondolom, hogy lesz még érkező az utolsó pillanatokban, elégedettek vagyunk a jelenlegi csapatunkkal. Megpróbáljuk majd kihozni a legtöbbet a játékosainkból, akik itt vannak. Remélem, hogy a jövőben korábban zár majd a piac, és csak a munkára kell koncentrálnunk.”
UEFA-díjátadó gála: „Ez a tavalyi idény teljesítményének visszajelzése, a fantasztikus munka eredménye és gyümölcse. Gratulálunk a játékosoknak, örülünk az eredményeiknek, de a jelenben élünk, és most csak a Leganésre kell gondolnunk. A megszerezhető három pontra kell fókuszálnunk. A győzelem érdekében kemény munkára lesz szükség. Nagyon örülünk, ezek mindig nagyon jó dolgok, de most csak a három pontra kell koncentrálnunk.”
A szurkolók: „Nincs kétségem afelől, hogy a szurkolók mögöttünk állnak majd, ahogy azt mindig is tették. Az első hazai meccs nézőszáma az időpontnak volt köszönhető, ennyi az egész.”
Mariano és Mayoral: „Borja a mi játékosunk, de vannak ajánlatai és lehetőségei. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint kölcsönbe távozik majd, erre pedig ma kerülhet sor. Egy fiatal srácról beszélünk, aki nagyszerű munkát végez. Szeretne máshol több játékperchez jutni, mi pedig tiszteletben tartjuk a döntését. Ami Mariano érkezését illeti, nagyon örülünk neki.”
Modrić: „Nagyon boldogok vagyunk a győzelme miatt. Ő a mi játékosunk, aki több mint eleget tett azért, hogy megérdemelje a díjat. Ugyanakkor tudni kell, hogy nem vagyok az egyéni díjak legnagyobb rajongója. Luka az egyéni és kollektív munkája miatt kapta meg.”
Keylor: „A kezdőcsapatot csak holnap árulom el. Végtelenül bízunk a hálóőreinkben. Rengeteg lehetőségünk van a kapusposzton, a választásunkkor mindig a csapat érdekeit tartjuk majd szem előtt. A lehető legjobban szeretnénk kijönni ebből. Nem fogok olyat állítani, hogy valamelyikükre első számúként tekintünk. Az idő majd választ ad a helyzetre.”
Ronaldo Nazário 1998…
Ronaldo Nazário 1998-as diadala óta Luka Modrić az első olyan játékos, aki ugyanabban az évben megkapta a világbajnokság legjobbjának járó, valamint az UEFA Év Játékosa díjat is.
Sergio Ramos: “Megle…
Sergio Ramos: “Meglepett minket, hogy Cristiano nem jött el a gálára, nem tudtunk róla, hogy nem lesz ott. Ugyanakkor ez az ő élete, joga van ahhoz, hogy azt tegye, amit szeretne.”
Borja Mayoral iránt …
Borja Mayoral iránt élénken érdeklődik a Sevilla csapata. Az andalúz klub vezetősége és edzői stábja is támogatja a fiatal támadó megszerzését. A MARCA információi szerint a játékos is nyitott a váltásra, ám problémát jelenthet, hogy alig 40 óra van hátra a piac zárásáig.
A MARCA szerint a cs…
A MARCA szerint a csapat már nagyon várja Mariano érkezését. A keret jelenlegi tagjai közül szinte mindenki ismeri és tárt karokkal várja a gólerős támadót, akinek nem lesz szüksége sok időre a beilleszkedéshez.
Egytől egyig: Girona – Real Madrid (1-4)
Csapatok
Real Madrid (7)
JLo mester a római mitológiából ismeretes Janus mintájára építhette fel a tegnapi, kétarcú csapatát. Megmondom őszintén, hogy az első félidő egyáltalán nem hozott lázba, ott épp a múltba tekintő arcát hozta a csapat: ha minden egyes beívelésért osztottak volna egymillió eurót, akkor ma már le is lehetett volna rakni az asztalra Mbappé és Neymar együttes kivásárlási árát. Ehhez érkezett a Girona gólja, amihez csak a fél csapat asszisztált. Lényeg a lényeg, az első félidő után azt érezhette az egyszerű madridista, hogy két középcsapat csatáját látja, melyen akár több góllal is vezethetne a hazai együttes. A második játékrész már más ütemben csordogált, ami nagyban köszönhető annak, hogy a BAB támadóhármassal Lop mester vért itathatott a szünetben. A második 45 percben már jöttek kreatívabb, gyors támadások is, és sokkal jobban körvonalazódott, hogy milyen irányra számíthatunk a jövőben.
Girona (6)
Pontosan azt kaptuk, amire számítani lehetett. Agilis játékkal, gyors támadásépítésekkel és kontrákkal próbáltak meg operálni – az első játékrészben azt éreztem, hogy ez talán meglepte szeretett csapatunkat, pedig ennek elkerüléséhez elég lett volna levetíteni a tavalyi, gironai meccset. Ettől függetlenül minden dicséret megilleti a hazaiakat, akik pontot, pontokat is szerezhettek volna, de a kritikus pillanatokban mindig egy nagy, Costa Rica-i zászlóval mintázott falba ütköztek. Őszintén, nem lennék meglepve, ha az idény végére megugranák a tavalyi, tizedik helyezésüket.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Keylor Navas (10)
Egyetlen gondolat kezdésképp: szegény Tibó… Ha Navas így folytatja, akkor brutális harc lesz ez a két világklasszis kapus között – és halkan jegyzem meg, hogy ebből csak mi, szurkolók, illetve a csapat fog profitálni. A Costa Rica-i kapus több fontos védést is bemutatott tegnap, ráadásul többet kritikus pillanatokban, és érezhető volt, hogy fejben 150 százalékkal a meccsre koncentrál. Rendkívül jól élt együtt a játékkal, ezt bizonyítja remek kifutása is, amit az első félidőben láthattunk. Az meg külön pozitív, hogy a csapat harmadik gólja előtti támadás pontosan tőle indult – pedig mennyit ekéztük tavaly amiatt, hogy nem jól hozza játékba a labdát… Kellett neki Courtois, én azt mondom.
Dani Carvajal (8)
Az első félidő egyik legjobbja volt a harcos spanyol. Védekezésben és támadásban is erős volt, szép számban nyerte a párharcokat. Emellett volt egy nagyon fontos tisztázása a gólvonalon, ami nélkül komolyabb bajba kerülhetett volna a csapat. A második játékrészben sokkal kevésbé volt látványos a játéka, ám ez részben az átalakult csapatmunkának is köszönhető. Esetében is azt érzem, hogy Odriozola érkezése rendkívül pozitívan hatott rá.
Sergio Ramos (8)
Erős, szolid, kapitányhoz méltó teljesítmény. Nagyon erősen kezdte a meccset, rengeteg mozgással, többször volt a középpályán és a támadósorban, mint a saját posztján. Több fejessel is veszélyeztetett, keresztlabdáit látva pedig kezdtem azt érezni, hogy Sergio valójában Kroos és Xabi Alonso szerelemgyereke. A büntetője is megér egy misét, szép mozdulattal mattolta a hazaiak kapusát.
Nacho (7)
Bár extrát nem adott a játékhoz, hozta a tőle megszokott stabilitást. A Girona vezető gólját megelőzően pechjére pont róla pattant az érkező Borja García elé a labda, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ő legalább mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza a találatot. A második játékrészben, Marcelo lecserélését követően a bal oldalon folytatta tovább, de ott sem jött zavarba. Biztos vagyok benne, hogy az új idényben is fontos szerep hárul majd a saját nevelésű védőre, és ez nem véletlen.
Marcelo (6)
Újra a régi lemez… Támadásban próbálkozott, igaz, többször volt pontatlan, és néha meglehetősen enerváltnak is tűnt, a védőfeladatait pedig úgy dobta el magától, mintha azok valami sátántól származó dolgok lennének. Egyáltalán nem volt összhangban a védőtársakkal, az esetek 90 százalékában Ramos zárt ki az ő helyére, Casemiro pedig a védelem közepébe, amikor Marcelo magasan fent ragadt – nyilván ez egy megbeszélt, begyakorolt dolog, ám továbbra is nagy luxus az, hogy a brazil nem ér vissza a kontratámadások során. Biztos vagyok benne, hogy a lecserélése is a védelem megerősítésére szolgált.
Casemiro (6)
Idegen testként funkcionált a tegnapi rendszerben. Támadásépítésben nem tudott közel sem olyan hatékony lenni, mint mondjuk Ceballos a Getafe ellen, és bár labdaszerzésben övé a legjobb mutató, azt sem állíthatjuk, hogy nem bírta volna el a hiányát a tegnapi középpálya. A bekapott gól miatt többen is támadták, itt viszont meg szeretném védeni: Kroos visszakocogása miatt két embert kellett volna felvennie, ami értelemszerűen nem sikerült. Ez viszont nem az ő sara. Nem kérdőjelezem meg a helyét a nagyobb meccseken, indokolt esetekben, hiszen rendkívül fontos láncszeme ő a csapatnak, de ebben a rendszerben, ilyen ellenféllel szemben nélküle egy sokkal kreatívabb középpályát kaphatnánk, melyben Isco is sokkal jobban érezné magát és a játékot.
Toni Kroos (6)
A Getafe elleni vérprofi teljesítmény után itt egy kevésbé jó. Oké, nyilván a passzpontossága 96 százalék fölött van, de ezt álmából felkeltve, bekötött szemmel, fél lábbal és három korsóval a kezében is tudná hozni. Ezt sajnos nem tudom extraként kezelni az ő esetében. Azt viszont muszáj megemlíteni, hogy a védőmunkája magához képest is átlagon aluli volt, ami miatt több esetben is szenvedtek a társai, többek között a bekapott gólnál, amikor barátságos nyugdíjasként joggolt hátra szép óvatosan, nehogy túl sok fűszálat tönkretegyen a stoplikkal. Szó, mi szó, lesz ez még jobb is.
Isco (6,5)
Borzasztóan gyenge első félidőt egy sokkal erősebb második követett. Igaz, hogy Casemiro és a build-up nem túl romantikus kapcsolata miatt többször is a saját tizenhatosáig kellett hátramennie, ám ettől függetlenül is gyengén teljesített az első játékrészben. Két nagy helyzetet is elpuskázott, és a meglátásai sem mindig ültek. A második játékrészben neki jutó 31 percben viszont javított, és a jó játék mellett egy pazar gólpasszal próbálta feledtetni korábbi gyengeségeit. Annak a 31 percnek a teljesítményét kellene állandósítani, mert bár egy darabig nagyon jó a hullámvasúton ülni, egy idő után attól is besokallhat az ember.
Marco Asensio (7,5)
Iscóhoz hasonló, felemás meccsen van túl ő is. A támadóhármas tagjai közül ő volt a legtöbbet játékban és volt a legpontosabb is, mégis úgy éreztem az első félidő folyamán, hogy nem nagyon akar futballozni. Hozta a kötelezőt, a visszapasszokat, de nem éreztem benne az átütő erőt. Az idő előrehaladtával viszont folyamatosan javult a játéka, végül két kiharcolt tizenegyessel és több jómegmozdulással fejezte be a mérkőzést. Ennek ellenére bátran ki merem jelenteni, hogy sokkal többet várok tőle, főleg a játék kreatív elemeiben.
Karim Benzema (9)
BigBenz néhány kínkeservesen hosszú és fájdalmas esztendőt követően végre visszatért a földre. Megérkezett. Itt van. Nem tud leállni. Jól, lendületesen kezdte és fejezte be a meccset, már a 8. percben megszerezhette volna a vezetést, ha találatát nem érvénytelenítik les címén. Később, az 58. percben francia vadászunk megismerkedett a büntetés-végrehajtással is, de ezúttal nem a videófelvételek miatt – az akadályt pedig sikeresen vette. A mérkőzés utolsó negyedében még egy igazi támadóhoz méltó, kellően határozott és magabiztos góllal is jelezte, hogy nem feltétlenül kell leírni. Kíváncsian várom, hogy mire lesz képes hosszú távon a Ronaldo nélküli világban.
Gareth Bale (8,5)
A walesi gyors sokkal gyorsabb, pontosabb és precízebb, mint a MÁV: még ki sem hűlt Cristiano helye, máris megpróbálja kézbe venni az irányítást és igyekszik a Real Madrid legfőbb gólfelelősévé előlépni. Az előszezon mérkőzéseihez, valamint a Getafe elleni találkozóhoz hasonlóan most is jól játszott – főleg a második félidőben –, és a góllal, valamint gólpasszal sem maradt adós. Benzemával karöltve a legtöbb kulcspassz is az övé, de nem csak a statisztika miatt kell kiemelni a teljesítményét. Látszik rajta, hogy élvezi a játékot, valamint a jelenlegi szerepét.
Cserejátékosok
Raphaël Varane (7)
Közel fél óra jutott neki, és nem okozott csalódást. A szuperkupa-mérkőzésen elkövetett hibái óta nem kezdett még egyetlen meccsen sem, de ezt nem büntetésként kell felfogni: Lukitához hasonlóan több időre van szüksége, mint a társaknak, hiszen kegyetlenül hosszú nyara volt.
Luka Modrić (6,5)
Néhány szép megmozdulás, védekezésbeli extrákkal (14 perc alatt egy híján annyi labdát szerzett, mint Casemiro a 90 perc során – csak összehasonlításképp), de igazából semmi különös. Apránként nyeri vissza korábbi erőnlétét és formáját.
Lucas Vázquez (-)
Kifuthatott a pályára, hogy el ne felejtse a látványt, a hangulatot, a zöld fű színét és illatát.
Edzői teljesítmény
Julen Lopetegui (7)
Jól látszik, hogy milyen alapokra szeretné fektetni ezt a projektet, a falak felhúzására, a vakolásra és az utolsó simításokra azonban még várnunk kell. Egyelőre a csapat nem tud egyenletesen jól teljesíteni, de úgy gondolom, ez így is van rendjén. A jelenlegi egy átmeneti időszak, amelyben az edző és a játékosok is megpróbálják megérteni, megismerni a másikat, kitalálni, hogy kinek mi jár a fejében. Árulkodó jelek viszont vannak: a két szélső hátvéd középpontban van Julen rendszerében, ahogy a passzjáték is – a srácok előszeretettel építik be az egyérintőket a játékba. A támadóhármas folyamatosan változtatja a pozícióját, az ilyen kötetlen játékhoz pedig a lehető legalkalmasabb trió játszott tegnap. Negatívum viszont Casemiro szerepe, aki ebben a rendszerben nem találta a helyét, ráadásul borította a többi középpályás játékát is. Ugyanez részben igaz Iscóra is, aki továbbra sem teljesen kompatibilis a 4-3-3-mal, és talán soha nem is lesz már. Van a keretben olyan játékos, aki ebben a rendszerben ennél többet is tudja adni a csapatnak. Ezeken a területeken, valamint a csapatszintű védekezésen is dolgozni kell még, de ismerve JLo mentalitását és módszereit, ez meg is fog történni.