Sajtóhírek

Francia hírek szerint André Villas-Boas neve is felmerült mint Zidane lehetséges utódja.

Ivan Rakitić: „Az első pillanatban meglepett Zidane távozása, de ő döntött így, nekem pedig csak egy dolgom van: meg kell emelnem a kalapom előtte, hiszen lenyűgöző dolgokat vitt véghez, ilyesmire csak nagyon kevesen képesek. Történelmet írt a Real Madriddal, gratulálnunk kell neki.”

Ivan Rakitić: „Nehezen tudom elképzelni, hogy Cristiano Ronaldo elhagyja a Real Madridot, ugyanakkor a futballban gyorsan változnak a dolgok. Madridban ő az, aki megteremti a különbséget. Nem fogok hazudni, kollégaként remélem, hogy a legjobb döntést hozza majd meg, csakúgy, mint Zidane tette. A legjobbakat kívánom neki. Ha távozik, én boldog leszek.”

A MARCA információi szerint a Real Madrid és Cristiano Ronaldo álláspontja nagyon távol áll egymástól. A portugál tudja, hogy a klub megadhatná az általa kért összeget, ám a vezetőség nem így gondolkodik, ami miatt a játékos úgy érzi, hogy nem értékelik őt eléggé. Hacsak nem következik be drasztikus változás a tárgyalások közben, nehéz elképzelni, hogy a portugál szupersztár a Real Madridban kezdi meg a következő idényt.

Gilberto Silva: „Casemiro az egyik, ha nem a legjobb védekező középpályás a világon. A jelenléte lehetőséget teremt a brazil válogatott többi középpályásának, hogy szabadon felléphessenek a támadásokkal.”

Daniel Entrialgo, a világhírű GQ magazin spanyol kiadásának igazgatója: „Puskás Ferenc számomra maga a megtestesült történelem. Az életrajzában ott van a teljes huszadik század. Megélte a második világháborút, szemtanúja volt először a magyarországi nácik, majd pedig a kommunisták felemelkedésének. Későbbi élete során összesen öt kontinensen dolgozott mint vezetőedző. Még sohasem találkoztam olyan emberrel, aki negatív véleménnyel lett volna róla. A karrierje? Hatalmas tehetséggel áldotta meg a sors, de a szenvedélyessége is kellett a sikerekhez. Imádott edzésre járni. 14 évesen debütált a profik között, de a védők nem tudták megállítani. Mi, madridiak egy teljesen másik játékossal találkoztunk, aki túlsúlyosan és kedvtelenül érkezett meg ide, de aztán képes volt visszakapaszkodni a csúcsra: az addigi vezérszerep helyett többé-kevésbé a háttérbe húzódott, így pedig tökéletes párost alkottak Di Stéfanóval, a pályán és azon kívül is. A magyarországi mérkőzésein mindig elsőként jött ki a játékoskijáróból, Madridban viszont mindig ő volt az utolsó. Számomra ez remekül szimbolizálja a lelkében végbement változásokat.”