Miközben Spanyolországban rekordokat dönt a munkanélküliség, a spanyol labdarúgás továbbra is folytatja ugyanazt az árpolitikát. A Liga BBVA jegyárai átlagban 53 €-ba kerülnek, amivel a legdrágább top-bajnokság Európában, a Serie A (48 €), a Premier League (44 €) és fõleg a Bundesliga elõtt (30 €).
A spanyol liga az átlagárak és a legalacsonyabb árak tekintetében is messze vezeti ezt a rangsort, és a legdrágább belépõk kategóriájában is csak Seria A vetekedhet velük. A Valencia által kínált 10 €-s jegyárak kivételével, sehol nem lehet 25 €-nál kevesebbért bejutni egy spanyol elsõ osztályú meccsre, ami azért meglepõ, mert például a Getafe és Racing esetében ez azt jelenti, hogy a legolcsóbb jegyeik ugyanannyiba kerülnek, mint a Leverkusen vagy a Manchester City legdrágább belépõi.
Spanyolországban a jegyárazás nem úgy mûködik, mint máshol. Minden csapat meccstõl függõen több árat is megszab: elõször is van egy az átlagos meccsekre, aztán a helyi rangadókra, a derbikre, és két külön ár van a Real Madrid és a Barcelona elleni találkozókra. Ez utóbbiak akár a normális ár háromszorosa is lehetnek. Ott van például a Reyno de Navarra (Osasuna) esete, ahol normális esetben 36 és 60 € körül mozognak a jegyek, de a Real és a Barca elleni meccseken ezek felmentek 90 és 110 € közé.
Ez talán választ ad Mourinhónak, aki nemrég arra panaszkodott, hogy túl kevesen kísérik el a csapatot az idegenbeli meccseikre. Az Ultras Sur tagjai kivételével valóban nem sok Real szimpatizáns követi a csapatot, akik legfeljebb pár százan vannak, amikor nem a Bernabéuban van a meccs. Ezeket az árakat figyelve viszont nem is lehet nagyon csodálkozni a dolgon, hiszen egy kisebb vagyonba kerül idegenben szurkolni a Realnak.
Érdekes, hogy ez nem a spanyoloknál, hanem a jóval magasabb bért keresõ németeknél verte ki legutóbb a biztosítékot: az Európa-Liga negyeddöntõ odavágóján a Schalke és az Athletic Bilbao találkozott Gelsenkirchenben, ahol a spanyolországi visszavágó 90 €-s jegyárain felháborodott szurkolók a következõ transzparenst függesztették ki: „90€-s belépõ = 1€/perc? A foci nem telefonszex!”
Bundesliga és Premier League: akár 6 €-tól
Teljesen más árstratégiát folytatnak Angliában és Németországban, ahol szinte minden tekintetben olcsóbbak a belépõk az olasz és a spanyol árakhoz képest (egyedül az Arsenal és a Chelsea lóg ki ilyen szempontból). Különösen alacsony belépõket találunk az angol kiscsapatoknál: a Wigan esetén például 15€-ról indulnak ezek, és családosok, illetve 16 éven aluliak számára 6 €-ért kínálnak belépõt.
Németországban (ahol egyébként a kontinens egyik legmagasabb a bérátlagát keresik meg) még a Premier League-nél is olcsóbb belépõket kínálnak: a modern stadionjaik az átlag, a legalacsonyabb és a legmagasabb átlagár tekintetében is verik a mezõnyt. A legolcsóbb belépõik sosem drágábbak 18 €-nál, és a legdrágább helyek is 36 (Hannover) és 70 € (Bayern München) között mozognak. Ezenkívül olyan – az ottani keresethez képest mindenképp – nevetséges árakat találni, mint a Werder Bremen vagy a Borussia Mönchengladbach esetén, ahol 11 és 6 €-ért kínálnak egy normális belépõt.
Hogy mit eredményez mindez? 93%-os a stadionok kihasználtsága, ami a legmagasabb mutató Európában. A Bundesligában 18 csapatból 14-nek van 90% fölötti látogatottsága, amelyek között külön kiemelkedik a Signul-Iduna-Park (Dortmund, 100%), az Allianz Arena (Bayern München, 99%), a Veltins-Arena (Schalke 04, 99%) és az SGL Arena (Augsburg, 98%-os telítettség). Itt nem lehet elégszer hangsúlyozni: átlagértékekrõl van szó!
A Premier League-ben összesen 7 (!) olyan csapatot találunk, amelynek 98% fölött van az átlaglátogatottsága: Manchester United, Arsenal, Manchester City, Liverpool, Chelsea, Tottenham, Norwich és Fulham. Összehasonlításképpen a Bernabéu tavalyi kihasználtsága 93%-os volt, miközben Camp Nou-é 79%-os. Igaz, ezek befogadóképességük miatt az 5. és a 2. leglátogatottabb stadionok Európában.
Miért?
Miért van tehát az, hogy egy olyan országban, ahol 23%-os a munkanélküliség továbbra is Európa legdrágább belépõit találni? Miért éri meg inkább félig üresen hagyni egy stadiont, ahelyett hogy alacsonyabb árakkal megtelítsék? Miért van az, hogy miközben Németországban körülbelül 1-2 óra munkával keresnek meg egy foci belépõt, addig Spanyolországban ez egy havi villanyszámlának az árába kerül? A Leverkusen-Barcelona BL-nyolcadöntõbe 15 €-tól lehetett jegyet kapni, miközben egy Segunda B-s (spanyol harmadosztály) Real Oviedo-La Roda meccsre 25 € (!)-ba kerül egy belépõ. Hogyan lehetséges ez?
Ehhez hasonló kérdések sorát lehetne feltenni, amelyeknek valószínûleg bürokratikus, illetve kulturális oka is van, és ezekre itt nem tudunk kielégítõen válaszolni. A jegyárak mellett viszont van más oka is annak, hogy nem telnek meg a spanyol stadionok:
- Késõ esti idõpontok – A spanyol bajnokságban nem ritkák a vasárnap vagy hétfõ esti 21:30-as meccsek, amelyek nagy nehézséget okoznak a korán kelõ, dolgozó embereknek, és egyben ellehetetlenítik azt, hogy a meccsnézésbõl családi program legyen. Ráadásul a klubok sokszor ugyanolyan magas áron kínálják ezeket a belépõket.
- Korszerûtlen stadionok – Kevés vagy távoli parkolóhelyek, rossz megközelítés, hideg vagy forróság az évszaknak megfelelõen – a spanyol stadionok nagy része nem nyújt megfelelõ körülményeket a szurkolóknak. Fényévekre vannak a Németországban megszokott fedett és fûtött lelátóktól. A magas jegyárakhoz nem társul az elvárt kényelem.
- Televíziós közvetítések – A magas jegyárak mellett mindenki számára elérhetõ áron vannak a fizetõs foci csatornák. Ezek HD minõségben közvetítenek majdnem minden elsõ és másodosztályú meccset havi 15 €-tól. Miért menne el bárki a stadionba, egy este 10 órai meccsre dideregni, miközben otthon, a fotelben, kényelmesen megnézheti azt?
- A kezdési idõpontok nem idõben derülnek ki – Spanyolországban nincs kultúrája idegenbe elkísérni a csapatokat. A meccsnaptár és a kezdési idõpontok nem idõben válnak véglegessé, ami megnehezíti egy idegenbeli út elõretervezését. Ezenkívül az idegenbeli szurkolóknak nagyon magas jegyárakat határoznak meg, ami a Real vagy a Barca esetében a normális ár háromszorosa is lehet.
Nem férhet kétség afelõl, hogy a német és az angol bajnokság fényévekkel elõrébb tart szervezettségben, mint a spanyol. Ezekben az országokban a meccslátogatásból egy családi program is lehet, ami nem kerül többe, mint elmenni együtt a McDonald’s-ba. A kezdési idõpontok emberi léptékûek, a stadionok szinte teljes kihasználtsággal mûködnek, és a világ egyik legjobb hangulatát nyújtják hétrõl-hétre. Spanyolország lemaradt. Hozzá kell tenni: Olaszországban még ennél is súlyosabb a helyzet, hiszen az ottani stadionok kb. 50 %-os látogatottságot mutatnak. Ez most már az olasz labdarúgás minõségére is negatív hatással van, de ez legyen az õ bajuk. Spanyolország abban a szerencsés helyzetben van, hogy a labdarúgása a virágkorát éli, és talán nem kellene megvárni, hogy ott is bekövetkezzen a színvonalesés. Ideje lenne, hogy a világ legjobb bajnokságához egy ahhoz méltó szervezettség is társuljon.
További érdekes grafikák itt: www.marca.com/2012/03/02/multimedia/graficos/1330720526.html
