E. Miklós (ra95), Szerző | Penamadridista.hu

Tovább

Taktikai szemmel: Rayo Vallecano – Real Madrid

A Real Madrid ismét gyõzelemmel abszolválta soros bajnokiját, a 2-0 arányú sikernek köszönhetõen Ancelotti fiai tartják a négy pontos távolságot a Barcelona mögött. A hétvégi, Granada elleni kiütéses siker után egy türelemjáték következett. A Real Madridnak alkalmazkodni kellett a Rayo öngyilkosnak tûnõ taktikájához, Ancelotti pedg azt a megoldást választotta, hogy kivárásra játszik. A találkozó elsõ hatvan percében a hazaiak akarata érvényesült, azonban ezt követõen átalakult a mérkõzés képe és beigazolódtak Carlo sejtései. Labdabirtoklás és nyomásgyakorlás tekintetében alulmaradt a Madrid ebben a szakaszban. A meccs igazából arról a Rayóról szólt, amely egy óráig fölényben játszott, sokáig nem lehetett eldönteni, hogy melyik csapat a Madrid és melyik a Rayo. Melyikük küzd a bajnoki címért, és melyikük a kiesés elkerüléséért. Paco Jémez gárdája nagy meccset játszott és közel volt a bravúrhoz. Csak a támadói korlátolt tehetségén és a rossz befejezéseken múlt, hogy nem használták ki a mezõnybeli fölényüket, mikor még volt rá lehetõségük.

Szép Rayo-halál
A hazaiaknak sikerült az, amely kevés csapatnak (nem csak a ligában, hanem a világon), beszorították a Real Madridot. Tették ezt mindenek elõtt remek helykihasználásuknak köszönhetõen. A Rayo futballistái alig hagyták a királyiaknak, hogy kijöjjenek kapujuk elõl, valamint labdavesztést követõen is egybõl visszatámadtak, magasan, már a Real térfelén nyomást helyezve Ancelotti csapatára. Paco Jémez gondolt egy merészet és bátor döntésre szánta el magát, hogy megnyerjék a középpályás párharcot, csak a középhátvédeket hagyta hátul, míg a két szélsõ hátvédjét egy sorral feljebb tolta. Tito és Nacho a középpályán játszott és csak akkor húzódtak hátrébb, ha Cristiano vagy Bale jött a labdakihozatallal. Ha nem így történt és középen szõtte akcióit a Real, fent maradtak és fölényt alakítottak ki a középpályán. Öt a három ellen, Tito – Fatau – Trashorras – Nacho jobbról-balra, kicsivel elõttük pedig Bueno. Ékként egyedül Manucho maradt fenn. Velük szemben csak Modric, Kroos és James állt a vendégek részérõl. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy Carvajal és Marcelo alig tudott feljönni, ugyanis Embarba és Kakuta óriási mezõnymunkával lezárta elõttük a területet. Folyamatosan támadták õket, hogy még csírájában elfojtsák a támadókedvüket és kiegészítve a középpályásokat magasan tartsák a befolyásolási zónát.

Ezt a szerkezetet Ancelotti (ahogy már említettem) kivárással reagálta le, bízva védelmében és kapusában. Jó döntést hozott, ugyanis az egyértelmû volt, hogy a tempót Paco Jémez emberei nem fogják tudni 90 percen keresztül tartani. A hazaiak kezdtek fáradni, az egyéni képességek közötti különbségek pedig kidomborodtak. Így a talján tréner fiai felõrölték a Rayo futballistáinak ellenállását. A hatvanadik perc környékétõl észrevehetõ volt, hogy a hazai játékosok minden labdára egy picivel késõbb értek oda és ez elég volt arra, hogy enyhüljön a nyomás Ronaldóékon. Innentõl kezdve, Kroos tíz méterrel elõrébb játszott, valamint Modric is egyre többször nyerte meg az egy az egy elleni párharcokat. Carvajal és Marcelo is többször mozgott fel, pont egy ilyen akcióból született meg az elsõ gól is. Embarba és Kakuta már nem bírták szusszal a folyamatos letámadást, ezt követõen már Cristianóra és Jamesre várt a befejezés.

James visszaszerezte helyét?
A jelek szerint a válasz igen. Ha a kolumbiai továbbra is ilyen fizikai állapotban marad és ennyit tesz hozzá az összjátékhoz, akkor mindenképp. Csütörtökön majdnem végigjátszotta a 90 percet annak ellenére, hogy most épült fel a sérülésébõl. Az Eibar ellen ugyan nem játszhat eltiltás miatt, de az Atlético elleni meccsekre véleményem szerint Ancelotti ismét neki szavaz majd bizalmat. A második félidõben ugyan Isco is beállt, Carlo Benzemát vette le a pályáról, így próbálta egymás mellett is játszatni a két posztriválist. A csapat ekkor átállt a sokak által sokszor hiányolt 4-4-2-re, amely egyelõre a 4-3-3 árnyékában marad. A sérültek felépülésével az olasz tréner visszanyúl ahhoz, amivel az elõzõ szezonban sikereket ért el és megpróbálja ezt a sablont „ráhúzni” részben átalakított keretére is. A következõ két hétben a játék szempontjából körvonalazódnak, majd eldõlnek a fontos kérdések, melyek a szezon végét meghatározhatják.

Forrás: penamadridista.hu

2015. április 10.

Tovább

Taktikai szemmel: Real Madrid – Granada

Ahogy a vereségeket követõen mondani szoktuk, „ezt gyorsan el kell felejteni”! Lehet örömködni (kell is), hisz nem mindennapos, hogy egy ilyen színvonalú bajnokságban kilenc találatot érjen el egy csapat, de helyén kell kezelni a dolgokat. A Real Madrid gyakorlatilag brutálisan kivégezte ellenfelét és 9-1 arányban diadalmaskodott soros bajnokiján a Granada csapatával szemben. Egyértelmû osztálykülönbség van a két gárda között, de a nagyarányú gyõzelem nem csak ennek az eredménye, a visszatérõ sérültek kezdenek magukra találni, ez pedig rendkívül jó hatással van a csapat játékára.

A dicsõség természetesen az öt találatot jegyzõ Cristiano Ronaldóé, de nem mehetünk el szó nélkül további három futballista teljesítménye mellett. Marcelo, Modric és Benzema voltak azok, akik mind játékban, mind a befejezések terén rengeteget tettek hozzá a csapat játékához, gyakorlatilag õk „ágyaztak meg” a portugál klasszis ötösének. Marcelo szinte a teljes baloldalt bejátszotta, 3 gólban is benne volt és 40 méteres, világklasszis labdákat osztogatott. A támadásba való átmenetet nagyon jól oldja meg, és ha nem is adott olyan mélységet, mint más meccseken, amikor felért, veszélyt teremtett és nagyszerû beadásai voltak. Nagyon jó formában van a brazil válogatott futballista. A középpályáról egyértelmûen Modricot kell kiemelnünk, amióta a horvát visszatért, “megette” Kroost szervezésben. Sokkal erõsebb a jelenléte és az egy-egy elleni szituációkban is jobb. Két beadásából született a két utolsó gól. Egyre jobb formában van és kulcsjátékos lesz az idény hátralévõ részére. Már sérülése ideje alatt is tudtuk, mennyit jelent hiánya a csapat szempontjából, de taktikailag és a játék képét tekintve most tûnik fel igazán, hogy vele mennyivel másabb és mennyivel jobb ez a Real Madrid, mint nélküle. Végül pedig ott a támadó szekció és Benzema. Akár betalál, akár nem (15-nél jár a bajnokságban), a francia jelenléte kulcsfontosságú a csapat számára. Az elindulásai, labda nélküli játéka, az érzéke az összjátékhoz mindig segítik a csapattársait abban, hogy jó megoldást válasszanak. Nagyon hasznos a kreatív zónában, rendre megteremti a lehetõséget a 2-1, 2-2 elleni játékoknál ahhoz, hogy gyorsan és jól hozzák ki a labdát egy-egy csapdázási kísérletbõl, vagy passzsávok zárásából.

Ahogy ezt a három futballistát figyeljük (kiegészülve természetesen Cristianóval) egyértelmûen látszik a befolyásolási zóna holléte. A Real Madrid ezekkel a futballistákkal a pályán egyértelmûen egy bal szárnyhoz tolódott támadógépezetet varázsol. A támadások többsége a baloldalon zajlott, mind Benzema, mind Modric ezt a szélt preferálták, ezzel kisegítve Ronaldót és a felfutó Marcelót egyaránt. Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a jobb szél „gyengeségét” egyértelmûen eredményezi Carvajal hiánya, hisz Arbeloa még úgy sem képes érdemben hozzátenni a támadójátékhoz, hogy egy Granada szintû csapat ellenében kell bizonyítania. Egy ilyen együttessel szemben adva volt a lehetõség, hisz az alap beindulási pont – a magasan feltolt védelem miatt – a saját alapvonalától nagyjából 30 méterre, az ellenfél büntetõterületéhez rendkívül közel volt. Arbeloa így sem tudta kellõképp segíteni a támadásokat, ez is közrejátszott a „balra billenõ” csapatképben.

James személyében újabb visszatérõt köszönthetett a Bernabéu népe. A kolumbiai válogatott futballistának pont egy ilyen meccsre volt szüksége, ahol visszarázódhatott a játékba és megkapta a kellõ terhelést. Egy órát futballozott és aktívan kivette a részét mind támadásban, mind védekezésben a csapat játékából. Felépülésével Ancelotti kellemes gondokkal nézhet szembe, hisz a jó formában futballozó Isco is pályázik a kezdõ tagságra, a nyár bombaigazolása mellett. A kolumbiai lecserélését követõen szerkezetet is váltott a talján tréner és a személyi változtatások eredményeképp átalakult a támadó gépezet.

Modric visszahúzódott a mélységi irányító pozíciójába, így közelebb futballozhatott a hátsó alakzathoz és hasznosabb tagja volt csapatának védekezésben, Illarra párjaként. A Modric által elõzõleg befolyásolt zóna irányítását Bale kapta meg, aki behúzódott a jobb oldalról, helyére pedig Jesé lépett. Bale nem csak James és Modric szerepkörét volt hivatott ellátni, de a Benzema féle visszalépések során teremtett variációs lehetõségeket is neki kellett kialakítani azzal, hogy a francia helyén Chicharito kapott szerepet. A mexikói válogatott kiválósága ugyanis egyértelmûen center pozícióba érkezett és Ancelotti azzal a feladattal küldte pályára, hogy minél magasabban tartsa a nyomást az ellenfél védelmén, ezzel területet nyitva Ronaldónak és Jesének a két szárnyon. Az említett „szárnyak” a cseréket követõen rengetegszer módosultak, Ronaldo és Jesé bátran váltogattak oldalt mögöttes elfutásokkal vagy egyszerû váltásokkal, ezzel is megkavarva az ellenfél védõit és megosztva a figyelmet. A találkozó záró harmada amolyan taktikai foci suli képet festett ezen húzások pályára varázsolásával, ehhez pedig a Granada csak asszisztálni tudott, mintha egy utánpótlás bajnokin szerepeltek volna.

Forrás: penamadridista.hu

2015. április 7.

Tovább

Taktikai szemmel: Real Madrid – Basel

Egy könnyed gólzápor egy lelkes ámde középszerû ellenfél ellen, egy olyan Madriddal, amely visszanyerte a hatékonyságát a kapu elõtt. A Basel taktikája gyakorlatilag tálcán kínálta a lehetõséget a hazaiaknak: 3 elõretolt hátvéd, 2 szélsõ a középpályán… Egy olyan felállás, amely óriási területeket hagyott a Madrid gyors támadóinak. A madridiak remekül kihasználták ezt, és 37 perc elteltével már néggyel vezettek. A második félidõben ismét megmutatták a rosszabbik arcukat is: az intenzitás, állóképesség hiányát, de ezúttal legalább elõnyben történt meg ez.

Cristiano lehet, hogy megtalálta ideális helyét
Úgy tûnik Cristiano most már végelegesen középre húzódik, ahogy az Atlético ellen tette, de most a második félidõben talán pihentetés céljából még visszament a bal szélre, ahol kevésbé volt aktív. Az elsõben abszolút támadóként játszott, mind a két szélen, illetve középen is feltûnt, és mindezt összhangban tette a csapattársaival, akik körülötte mozogtak. James és Bale folyamatosan váltogatták a széleket, és a walesi bemutatta, hogy a bal szélen sokkal természetesebben mozog. Gólok, gólpasszok. Dinamikus elsõ félidõ a Madridtól, egy klasszikus 4-2-4-es felállásban. A szünet után minden visszatért a régi kerékvágásba. James bement baloldali középhátvédnek, és a három elöl játszó szinte a statikusságig a posztjukon játszottak.

Modric jobban játszik elõretolva
A védekezésbeli hibái ellenére, Modric a jobbik arcát mutatta a meccsen. Mindig elõhozza a nagyszerû látását, amikor az ellenfél kapujához közel játszik. Bebizonyította, hogy akkor csillog igazán, ha elõbbre játszhat, szinte irányítóként.A belsõ kulcspasszai szétbontották a svájciak védelmét. Precízen és tetszetõsen játszott.

Nacho többet támadt mint Marcelo
Két új játékos került be a védelembe, és az a furcsa helyzet állt elõ, hogy az alapból középhátvéd Nacho többet támadott, mint Marcelo a másik oldalon. Még az elsõ gólban is benne volt. Több mélységet és adott a csapatnak, mint a brazil, aki csak a meccs vége felé ment többet fel. Lehet persze, hogy csupán egy taktikai húzásról volt szó. Az elsõ félidõben a csapat négy támadóval játszott, és csupán két középpályással. Valahogy fenn kellett tartani az egyensúlyt.

Forrás: Marca

2014. szeptember 19.

Tovább

Taktikai szemmel: Real Madrid – Córdoba

Ez a cikk a Marca nyomtatott verzióján megjelent meccs utáni elemzésnek a fordítása és nem feltétlenül tükrözi a szerkesztõk véleményét – a szerk.

Nem volt ott se Xabi, se Carvajal, de mindenki más igen. A teljes offenzíva együtt mehetett neki egy frissen feljutott csapatnak, ennél jobbat nem lehetett kérni. Kroos, Modric, és James a középpályán, BBC a támadósorban; ilyen játékosokkal ennél kevesebbet nem lehetett kihozni. Hogyan lehetett ilyen sekélyesen játszani ennyi kreatív játékossal a pályán? Rejtvény feladva.

A Madrid tipikus idény eleji formát mutat a játék minden elemében, a csapat minden vonalán. Egyedül Casillas mentesül a kritika alól. A védelem addig tûnt szilárdnak, amíg az ellenfél támadni bátorkodott, a középpálya uralt, de nem irányított, a támadósor veszélyeztetett, de nem talált. A Madrid egy olyan szöglet után talált be, amelyet teljességgel elkerülhetett volna a Córdoba, majd a 90. percben egy 30 méteres lövésbõl jött a második. Kevés, nagyon kevés.

Ancelotti visszatér a 4-3-3-hoz?
5 napon belül lejátszott két meccs után Ancelotti pihenõt adott Xabi Alonsónak, amit nem elõször fogunk látni az idény során. Ennek ellenére maradt a szerkezet. Dönthetett volna úgy az olasz, hogy visszatér a cardiffi 4-2-3-1-hez, Kroos-szal és Modric-al belül középen, de nem. Három irányítóval játszott egy háromszöget alkotva. Kroos, Xabi szerepkörében, de 10 méterrel elõbbre tolva játszott. Tõle jobbra Modric, balra James, aki próbált ugyan a középpályához alkalmazkodni, de igazi helye a kapu közelében van.

A második félidõ közepén, amikor feljött a Córdoba, a mester 4 perc alatt hármat cserélt, és megbolygatta a csapatot: 4-4-2-re tért át, 2-2 emberrel egymás elõtt lépcsõzetesen. Khedira-Kroos a hátsó sorban, elõttük Modric-Isco, legelõl pedig Bale és Cristiano. Fontos volt Carvajal bejövetele a jobboldalon, a csapat ezzel a cserével visszanyerte az egyensúlyát a meccs végéig, és semmi különöset mutatva, de legalább átvette az irányítást.

Córdoba: Óvatos kezdés, bátor játék a második félidõben
A vendégek mestere, Chapi Ferrer, az óvatosság mellett döntött, arra játszva, hogyha a csapat túléli az elsõ félidõt, eljátszhatja azt, amit végül el is játszott: támadó felfogású játékosokat becserélni és veszélyt teremteni. A kezdõvel (4-5-1) teljesen feladta a támadás lehetõségét az elején, a játékosok nem igazán mozdultak el a helyükrõl és nagyon távolálltak Casillas kapujától. Minden megváltozott a második félidõre, amikor Fede Cartabia beállásával feléledt a baloldali támadójáték. Nem sokkal késõbb Fidel ugyanezt megcsinálta a jobboldalon. 20-25 percig a Córdoba játszott, irányított, és a lehetõségeik is megvoltak. Mindent megkockáztattak, amit az elsõ félidõben nem, és csak a végén Cristiano jobblábas löketével dõlt el a meccs.