Az Egyenlítõi-guineai Batán születetett (akkor még az ország spanyol gyarmat volt és Spanyol-Guinea volt neve). Apja építészmérnök volt és heten voltak testvérek. A gyerekkor kalandosra sikerült. Az alaptanulmányait Leónban végezte a Szt. Teréz Társaságnál. Fél évet töltött Afrikában, majd fél évet Spanyolországban az apai nagyszülõknél. 14 évesen a jezsuitáknál folytatta a tanulmányait, akkor már Madridban, ugyanis Spanyol-Guinea függetlenedésekor a család hazaköltözött. „Pitina” szerette ezt az idõszakot. „Az álmom az, hogy egyszer visszatérjek oda. Guineában, a házunkban nem volt elektromosság, és amikor elõször voltam Spanyolországban, a legjobban a villanykapcsolók leptek meg.” Bár az apja szerette volna, ha építészmérnöknek tanul, és beszáll a családi vállalkozásba, ezt õ visszautasította. „Nagyon nehéz a családdal együtt dolgozni. Florentinónak és a gyermekeinknek sem javasoltam. Bár a legidõsebb fiam szintén építészmérnök, de saját cége van. És ez így van jól.”
20 éves volt amikor Pérezzel elõször találkozott. Apja egy kanári-szigeteik barátjuk lányával múzeumba küldte, de inkább beültek egy kávézóba az Argüellesben. Ott volt egy barátja, aki bemutatta Florentinónak. Pár nap múlva találkoztak újra, megittak egy kávét, de aztán egy hónapig semmi sem történt. Az újabb telefon viszont egy több mint 40 éves kapcsolatot eredményezett.
Fél évig találkozgattak, majd összeházasodtak a Jesús de Medinaceli bazilikában. A Kanári-szigeteken volt a nászútjuk, és gyakorlatilag minden pénzt elköltöttek, amit az esküvõre kaptak. Péreznek mérnökként nem voltak állásproblémái, és ezt tudták. Az elsõ lakásukat a calle de General Orgazban bérelték. „Nyugodt élet volt. Tanított, hazajárt ebédelni, és vacsorázni, még egy könyvet is írt az anyagok erõsségérõl. És sokat jártunk moziba.”
Mozi. Az egyik közös szenvedély. Mindketten imádták mûvészfilmeket, Fellinit, Bergmant. Amikor csak tehették mentek a filmszínházba. A másik közös szenvedély a foci. A Bernabaéu is szinház, csak a közönség más. De a szenvedély az hasonló. “Az elsõ találkozónkon egy bárba invitált, ahol egy meccset közvetítettek, de én nem is hallgattam. Aztán késõbb tag lettem, és a mai napig tart a szerelem… Florentino sok gyermeket szeretett volna, egy futballcsapatnyit.” „Pitina” csak három gyermeket szült, Eduardot “Over”, Florentinót “Chivo” és María Ángelest “Cuchi”, de a futballcsapat is összejött Péreznek… Pérez több mint 20 évig politizált, és bár “Pitina” nem szerette a politikát, mindenben segítette férjét.
Miután Florentino belevetette magát a vállalkozásába, “Pitina” kézmûves üzletet nyitott édesanyjával, ahol keresztszemes hímzést, orsófonást tanított, illetve kész termékeket kínált eladásra. A második otthona lett az üzlet, amely félúton van a Bernabéu és a házuk között. Mivel Péreznek egyre kevesebb ideje maradt, gyakran találkoztak ebben a boltban. „Elkísérem mindenhova, amikor csak lehet. Hétvégenként ott vannak a meccsek, és kihasználjuk az itt eltöltött idõt is.”
Florentino Pérez 2000-ben lett a Real Madrid elnöke, és a presidente feleségének is megváltozott az élete. A mérkõzéseken mindig kint volt, a széke Pérez mögött volt. A játékosokat ismerte, de a kedvence Zizou volt, és az õ “biciklije”. Sokat utazott a csapattal, és rengeteg híres emberrel találkozott. A legmélyebb benyomást II. János Pál pápa, és Kofi Annan tette rá. A sok utazás még egy dologra jó volt. Megtanult kártyázni. Mivel Pérez nem játszott, az elnökség egyik tagjának feleségével alkotott párt, és gyakran legyõzték az Amanció és Di Stéfano alkotta kettõst. Legendás repülõutak lehettek…
Szabadidejét otthon töltötte, illetve gyakran mentek Mallorcára, ahol a róla elnevezett hajón laktak. “Örülünk az apró dolgoknak, és semmit sem szeretek jobban mint érezni az esõt a fedélzeten”. Kiterjedt baráti körrel rendelkezett, és igyekezett minél több idõt velük tölteni. A médiát nem szerette, és bár gyakran hívták tv-szereplésre, nagyon ritkán ment el. Amit viszont igazán szeretett, az a tánc, és leginkább a flamenco. Öt-hat barátjával járt táncolni a La Camboria akadémiára. Szeretett jótékonykodni, gyakran segített a vöröskereszt rendezvényein. Fontosnak tartotta.
Évekig harcolt a rákkal, és legyõzte. De mindent nem lehet legyõzni. “Õszinte mosolyú közvetlen lélek, a szeme úgy csillogott mindig, mint azoké, kik ismerik Afrika fényeit.” – írta róla a marca újságírója. Elég a róla készült fényképeket nézni, hogy belássuk, igaza van.
