A színfalak mögött

A Real Madrid 110 éves történelme bõven szolgál érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal, amelyeknek azonban csak egy kis része jut el a szurkolókhoz. Ezeket gyûjtötte össze két neves spanyol újságíró egy könyvben, amely eddig viszont csak spanyolul jelent meg. Az innen kiválogatott bennfentes sztorikból fogunk rendszeresen közzétenni egy csokrot, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi rejlik a színfalak mögött.

Egy kiálló szöggel a cipõben

Az Alsúa testvérek (Antonio és Rafael) a 40-es években játszottak a Real Madridban. Azokban az idõkben a játékosok olyan futballcipõket hordtak, amiknek a talpát három szöggel rögzítették. Pár órával a meccsek elõtt a szertáros, Pedro Llorente, vagy ahogy a klubnál hívták, „Peris” dolga volt a játékosok felszerelésének ellenõrzése, biztosítva, hogy mindenkinek meg legyen mindene a játékhoz.

Egyszer a Madrid az ország északi részébe utazott egy bajnokira, és Peris a meccs elõtt észrevette, hogy Rafael Alsúa egyik cipõjén kiáll egy szög a belsején, ami így kárt okozhatna a játékos talpán. Minden további gondolkodás nélkül egy kalapáccsal elferdítette a szög csúcsos végét. Az elsõ félidõ végeztével aztán nagyon meglepett, amikor a játékos kérdõre vonta õt.

Alsúa, amint belépett az öltözõbe elkiabálta magát: „Ki nyúlt hozzá a csukáimhoz?!” Pedro Llorente kissé megszeppenve mondta, hogy õ volt az, és elmagyarázta az okát. Alsúa mérgesen ezt válaszolta neki: „Ez legyen az utolsó alkalom, hogy a csukáimhoz nyúlsz! Tudd meg, hogy nekem úgy jó, ha kiáll kicsit egy szög, mert a lábamban érzett fájdalomtól jobban játszom, több erõvel és gyorsabban.” Késõbb maga Peris vallotta be, hogy Rafael Alsúa zoknijai a meccsek végeztével tele voltak vérfoltokkal…

Beckham kényszerbetegsége

Amikor az angol játékos a Real Madridba igazolt, az egyik legmeglepõbb fejlemény volt, amikor bevallotta egy újságnak a kényszerbetegségét. Beckham, a brit The Independent-nek adott interjúban vallotta be, hogy a rend és a szimmetria a mániái: „Egy olyan rendellenességtõl szenvedek, amely arra kényszerít, hogy mindent egy vonalban, vagy párban tartsak magam körül. Ezért például csak kettesével rakom a hûtõbe a Pepsi dobozaimat, és ha páratlanul marad, akkor az egyiket berakom egy másik fiókba. Ezenkívül, ha belépek egy szálloda szobájába, mielõtt lepihenhetnék, el kell tüntetnem minden papírt és könyvet, és berakni ezeket egy fiókba. Mindennek tökéletesnek kell lennie.”

Amit akkor nem vallott be, de az idõ során kitudódott a játékosról, hogy fehér öltönyöket visel azért, hogy passzoljon az otthoni bútorzatához; minden második héten 40 pár ugyanolyan alsógatyát vásárol (mosás helyett inkább kidobja a használtakat); és ragaszkodik hozzá, hogy mindig szín szerint legyenek rendezve az ingjei. Beckham másik megszállotsága a tetoválások, ami bizonyos szintû mazochizmusának köszönhetõ. Azt is elmondta, hogy próbált kigyógyulni az ilyenfajta kényszeres szokásairól, de ez eddig nem sikerült neki, így azok továbbra is megnehezítik az életét. Saját bevallása szerint ez frusztráló tud lenni, de mivel elfogadta a dolgot, már nem zavarja annyira.
 

Cassano kicsapongásai

A színfalak mögött korábbi részein foglalkoztunk olyan problémás játékosokkal, mint Drenthe vagy Faubert. Természetesen nem maradhat ki ebbõl a sorozatból Antonio Cassano sem:
Az olasz csatárt megérkezése pillanatától végigkísérték a botrányok. 2006 nyarán, a világbajnoki-cím után érkezett a csapathoz, de már akkor látszott, hogy fizikai állapota messze nem az ideális és túlsúlyos. Ezzel már az elsõ pillanattól negatív kritikákat szerzett, és sokan kételkedtek abban, hogy ennek a ravaszképû játékosnak van jövõje Madridban. Az idõ nekik adott igazat.

A debütáló meccsén szerzett Betis elleni gyõztes gólja csak egy fellángolásnak bizonyult, amely nem tartott sokáig. Cassano végül a klub hátsó kapuján távozott az idény végén, miközben az emberek még csak nem is sejtették, hogy a játékos legnagyobb botrányai még csak ezután kerülnek a nyilvánosságra. Ez pár hónappal késõbb történt, amikor a játékos maga vallott errõl a botrányszagú önéletrajzában: Mindent elmondok, amit Pierluigi Pardo, egy olasz újságíró írt meg a játékos elbeszélései alapján.

Cassano itt bevallotta, hogy többször is úgy lépett pályára, hogy nem sokkal elõtte feküdt le nõkkel, és ez egyáltalán nem ártott a játékának. A könyvben a játékos rengeteg szeretõt említ az életében, akiknek a számát a következõképp saccolta: „Úgy 600 és 700 közé teszem ezeket a nõket. És egyszer sem mondtam csõdöt." Külön említést érdemelnek a játékos azon vallomásai, amelyek a madridi idõszakára vonatkoznak. A „Talentino” szerint a spanyol fõvárosban a meccsek elõtti összetartások voltak a legmókásabbak: „Nagyon könnyû volt. A meccsek elõtt minden játékos egy emeleten volt elszállásolva, és annyi dolgom volt, hogy egy emelettel feljebb vagy lejjebb kibéreljek egy szobát egy nõnek, akit az éjszaka közepén meglátogathattam.” A játékosnak kidolgozott stratégiája is volt az ilyen esetekre: „Volt egy pincér barátom a hotelnél, akinek az volt a dolga, hogy szex után hozzon nekem 3-4 croissantot. A lépcsõnél találkoztunk: õ hozta a croissantokat, én az éppen aktuális lányt. Én felfaltam a péksüteményt, õ meg kikísérte a hölgyet. Szex és croissant, ezek voltak a tökéletes esték”.

Ugyanúgy botrányos, amit az edzõkkel való kapcsolatáról írt. Fabio Capellóval való viszonya volt az egyik legrosszabb (az olasz mester a Madridnál ki is rakta a keretbõl a játékost). Amikor mindketten Madridban voltak, így ír az egyik összetûzésükrõl: „Tarragonában a teljes második félidõre elküldött melegíteni Ronaldóval együtt, de végül nem állított be. Az öltözõben ezt kiabáltam neki: „Te egy szar alak vagy. Hamisabb vagy, mint a pénz a Monopolyban”.
Ennek a tükrében nem meglepõ, hogy Cassanónak végül nem volt jövõje Madridban. Azóta mintha Olaszországban újra magára talált volna…

A sorozat elõzõ részei:

Forrás: Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK