A színfalak mögött

A Real Madrid 110 éves történelme bõven szolgál érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal, amelyeknek azonban csak egy kis része jut el a szurkolókhoz. Ezeket gyûjtötte össze két neves spanyol újságíró egy könyvben, amely eddig viszont csak spanyolul jelent meg. Az innen kiválogatott bennfentes sztorikból fogunk rendszeresen közzétenni egy csokrot, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi rejlik a színfalak mögött.

A Barcelona történelmi sorfala a Bernabéuban

Mindenki tudja, hogy a Madrid-Barça párharcok egy extra töltettel rendelkeznek, amely túlmutat a labdarúgáson. A kiélezett rivalizálás, amely fõleg az utóbbi idõben lett hangsúlyos (régen még az Atlético volt a Real nagy ellenfele), gyakran okoz feszültséget a klubok között, ami a pályán is megmutatkozik. Minden apró mozzanatnak jelentõsége van a derbiken, amit aztán felnagyítanak és eltúloznak. Minden médium foglalkozik a Clásicókkal, és az emberek órákon át képesek ezekkel a meccsekkel foglalkozni, ami egy fél Spanyolországot megbénít.

Ezért is volt olyan nagy a felhajtás, amikor 2008. május 7-én a friss bajnok Real Madrid otthonában kellett pályára lépnie a Barcelonának, és a szokások szerint sorfalat állnia a játékoskijárónál. Már hetekkel korábban azon spekuláltak az újságok, hogy vajon sikerül-e erre a meccsre (három fordulóval a vége elõtt) annyi elõnyre szert tenni, hogy matematikailag is be legyen biztosítva a madridiak elsõsége. Végül pont az Osasuna otthonában, az utolsó percekben fordítva lett bajnok a Real, így Rijkaardéknak a következõ fordulóban nem maradt más hátra, mint jó arcot vágni ehhez a dologhoz.

A Clásicót megelõzõ hét másról sem szólt, csak a sorfalról. Olyanok is voltak, akik szerint a Barçának nem kellene folytatni a hagyományt, és átélni ezt a „kínfájdalmat”. Olyan ötleteket is lehetett hallani, miszerint egy fehér pólóban kellene pályára lépnie a gránátvörös-kékeknek, amelyen a frissen lesérült Militónak fejeznék ki a támogatásukat. Ezt természetesen abból az alig titkolt megfontolásból, hogy így akadályozzák meg a „nagy fotó” létrejöttét, amelyre minden médium fel volt készülve (a Marca már elõre bejelentette, hogy a másnapi számukhoz a sorfalról készült poszter-melléklet is társul).

Egészen az utolsó percekig homály fedte a sorfalazás mikéntjét. Végül az akkori Barça-elnök, Joan Laporta volt az, aki elébe ment bármiféle bojkottnak. A katalánok elsõ embere a meccs elõtt lement az öltözõbe és a következõt mondta a játékosoknak: „Legyen meg bennetek az a méltóság, ami hiányzott belõletek a bajnokságban. Álljatok sorfalat, ahogy azt ilyenkor kell.” Így is történt: a Barcelona-játékosok végül a szokásos felszerelésükben lépték pályára és rögtön ezután kétoldalt sorfalat álltak a bajnoknak, így téve tanúbizonyságot arról, hogy a rivalizálás nem írja felül a sportszerûséget. Az esetrõl készült videót itt lehet megnézni.

Egy másik sorfal a Camp Nouban

Míg az elõzõ esetre valószínûleg valamennyi olvasó emlékszik, azt már kevesebben tudják, hogy a 80-as évek végén is sorfalat kellett állniuk a katalánoknak. Egészen pontosan 1988. április 30-án került sor az eseményre, de ezúttal nem a Bernabéuban, hanem a Barcelona stadionján, a Camp Nouban. Akkor a legtöbb tekintet arra a Bernd Schusterre szegezõdött, aki akkor még a Barça játékosa volt, de már tudvalévõ volt, hogy a következõ idényt a madridiaknál folytatja. Õ is ott állt annak a sorfalnak az egyik szélén, amelyik udvariasan megtapsolta Butragueñóékat.

Érdekesség, hogy 20 évvel késõbb újra részese lett egy ilyen élménynek, pont az elõbb említett alkalomkor, mint a madridiak aktuális edzõje. Õ már nem játszott a Real Madridban, amikor 1991-ben a fehéreknek kellett elõször (és a mai napig utoljára) sorfalat állnia a nagy riválisnak. Akkor a Cruyff-féle „Dream Team”-nek járt a tisztelet.
 

Raúl, a torreádor

Az idõk folyamán sok játékos vált ismertté valamilyen rá jellemzõ ünneplése miatt. Gondoljunk Bebetóra, Hugo Sánchezre vagy Ballotellire, és persze Raúlra… Itt most nem a gyûrû-csókos gólörömrõl van szó – amit szintén õ hozott divatba – hanem arról a rituáléról, amit valamilyen cím meghódítása esetén mutatott be. Ha a Madrid valamilyen címet nyert, a kamerák már keresték Raúlt, aki a bikaviadalok esetén használatos köpennyel (spanyolul „capote”) az ilyenkor szokásos mozdulatsorokat mutatta be.

Az elsõ alkalom, hogy a madridiak 7-ese ilyen módon ünnepelt, az pont a 7. BL-gyõzelem alkalmából történt, az Amsterdam Arénában. A Real sok év után törte meg a BEK/BL-átkot, és 32 év után hódította el a rangos címet (a sorozat elsõ részében az ezzel a döntõvel kapcsolatos anekdotákról írtunk). Raúl, aki nagy bikaviadal-rajongó, a nagy öröm közepette egy köpennyel a kezében mutatott be pár mozdulatsort. A fotósok és a közönség természetesen megõrültek ezekért a pillanatokért, és hangosan kiabálták az „ollé, ollé” rigmusokat. Az amszterdami döntõt követõen már egyértelmû volt, hogy ez a fajta ünneplés onnantól hagyománnyá válik. Raúl után, most Ramos (egy másik bikaviadal-rajongó) az, aki így ünnepel egy-egy címet követõen.

Köszönjük az idei évi figyelmet, jövõre is folytatjuk a sorozatot!

A sorozat elõzõ részei:

 

Forrás: Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK