A Barcelona történelmi sorfala a Bernabéuban
Mindenki tudja, hogy a Madrid-Barça párharcok egy extra töltettel rendelkeznek, amely túlmutat a labdarúgáson. A kiélezett rivalizálás, amely fõleg az utóbbi idõben lett hangsúlyos (régen még az Atlético volt a Real nagy ellenfele), gyakran okoz feszültséget a klubok között, ami a pályán is megmutatkozik. Minden apró mozzanatnak jelentõsége van a derbiken, amit aztán felnagyítanak és eltúloznak. Minden médium foglalkozik a Clásicókkal, és az emberek órákon át képesek ezekkel a meccsekkel foglalkozni, ami egy fél Spanyolországot megbénít.
Ezért is volt olyan nagy a felhajtás, amikor 2008. május 7-én a friss bajnok Real Madrid otthonában kellett pályára lépnie a Barcelonának, és a szokások szerint sorfalat állnia a játékoskijárónál. Már hetekkel korábban azon spekuláltak az újságok, hogy vajon sikerül-e erre a meccsre (három fordulóval a vége elõtt) annyi elõnyre szert tenni, hogy matematikailag is be legyen biztosítva a madridiak elsõsége. Végül pont az Osasuna otthonában, az utolsó percekben fordítva lett bajnok a Real, így Rijkaardéknak a következõ fordulóban nem maradt más hátra, mint jó arcot vágni ehhez a dologhoz.
A Clásicót megelõzõ hét másról sem szólt, csak a sorfalról. Olyanok is voltak, akik szerint a Barçának nem kellene folytatni a hagyományt, és átélni ezt a „kínfájdalmat”. Olyan ötleteket is lehetett hallani, miszerint egy fehér pólóban kellene pályára lépnie a gránátvörös-kékeknek, amelyen a frissen lesérült Militónak fejeznék ki a támogatásukat. Ezt természetesen abból az alig titkolt megfontolásból, hogy így akadályozzák meg a „nagy fotó” létrejöttét, amelyre minden médium fel volt készülve (a Marca már elõre bejelentette, hogy a másnapi számukhoz a sorfalról készült poszter-melléklet is társul).
Egészen az utolsó percekig homály fedte a sorfalazás mikéntjét. Végül az akkori Barça-elnök, Joan Laporta volt az, aki elébe ment bármiféle bojkottnak. A katalánok elsõ embere a meccs elõtt lement az öltözõbe és a következõt mondta a játékosoknak: „Legyen meg bennetek az a méltóság, ami hiányzott belõletek a bajnokságban. Álljatok sorfalat, ahogy azt ilyenkor kell.” Így is történt: a Barcelona-játékosok végül a szokásos felszerelésükben lépték pályára és rögtön ezután kétoldalt sorfalat álltak a bajnoknak, így téve tanúbizonyságot arról, hogy a rivalizálás nem írja felül a sportszerûséget. Az esetrõl készült videót itt lehet megnézni.
Egy másik sorfal a Camp Nouban
Míg az elõzõ esetre valószínûleg valamennyi olvasó emlékszik, azt már kevesebben tudják, hogy a 80-as évek végén is sorfalat kellett állniuk a katalánoknak. Egészen pontosan 1988. április 30-án került sor az eseményre, de ezúttal nem a Bernabéuban, hanem a Barcelona stadionján, a Camp Nouban. Akkor a legtöbb tekintet arra a Bernd Schusterre szegezõdött, aki akkor még a Barça játékosa volt, de már tudvalévõ volt, hogy a következõ idényt a madridiaknál folytatja. Õ is ott állt annak a sorfalnak az egyik szélén, amelyik udvariasan megtapsolta Butragueñóékat.
Érdekesség, hogy 20 évvel késõbb újra részese lett egy ilyen élménynek, pont az elõbb említett alkalomkor, mint a madridiak aktuális edzõje. Õ már nem játszott a Real Madridban, amikor 1991-ben a fehéreknek kellett elõször (és a mai napig utoljára) sorfalat állnia a nagy riválisnak. Akkor a Cruyff-féle „Dream Team”-nek járt a tisztelet.
Raúl, a torreádor
Az idõk folyamán sok játékos vált ismertté valamilyen rá jellemzõ ünneplése miatt. Gondoljunk Bebetóra, Hugo Sánchezre vagy Ballotellire, és persze Raúlra… Itt most nem a gyûrû-csókos gólörömrõl van szó – amit szintén õ hozott divatba – hanem arról a rituáléról, amit valamilyen cím meghódítása esetén mutatott be. Ha a Madrid valamilyen címet nyert, a kamerák már keresték Raúlt, aki a bikaviadalok esetén használatos köpennyel (spanyolul „capote”) az ilyenkor szokásos mozdulatsorokat mutatta be.
Az elsõ alkalom, hogy a madridiak 7-ese ilyen módon ünnepelt, az pont a 7. BL-gyõzelem alkalmából történt, az Amsterdam Arénában. A Real sok év után törte meg a BEK/BL-átkot, és 32 év után hódította el a rangos címet (a sorozat elsõ részében az ezzel a döntõvel kapcsolatos anekdotákról írtunk). Raúl, aki nagy bikaviadal-rajongó, a nagy öröm közepette egy köpennyel a kezében mutatott be pár mozdulatsort. A fotósok és a közönség természetesen megõrültek ezekért a pillanatokért, és hangosan kiabálták az „ollé, ollé” rigmusokat. Az amszterdami döntõt követõen már egyértelmû volt, hogy ez a fajta ünneplés onnantól hagyománnyá válik. Raúl után, most Ramos (egy másik bikaviadal-rajongó) az, aki így ünnepel egy-egy címet követõen.
Köszönjük az idei évi figyelmet, jövõre is folytatjuk a sorozatot!
A sorozat elõzõ részei:
- Elsõ rész
- Második rész
- Harmadik rész
- Negyedik rész
- Ötödik rész
- Hatodik rész
- Hetedik rész
- Nyolcadik rész
- Kilencedik rész
- Tizedik rész
