Végeredmény: „Bosszantó volt, ami történt. Nem használtuk ki a lehetõségeinket, de tudjuk, hogy otthon eldöntjük a párharcot. Jobb lett volna, ha több gólt szerzünk. Nagy esélyünk van, hogy bebiztosítsuk a továbbjutást hazai pályán.”
Rasszista inzultációk: „Nem gondoltam arra, hogy elhagyjam a pályát, de nagyon bosszantott a dolog. Ez nem csak a Bernabéuban van így, hanem minden olyan stadionban, ahova ellátogatunk. Az emberek harcolnak érte, hogy ne így legyen, de mégis ez van. Kár. Játszhatsz jól vagy rosszul, mindegy. Az embereknek azért kellene a nézõtérre menniük, hogy támogassák a saját csapatukat. A futballban a rasszizmus elleni küzdelem egy halott ügy, amíg drasztikus lépésekhez nem folyamodnak. Már tíz éve Spanyolországban játszom, de még mindig ez van. De nem itt érzem magam a leginkább áldozatnak. Ennél sokkal rosszabb is van, ez egész Spanyolországban megtörténik. A Sevillánál sem volt másképp. Amíg nem hoznak erre szabályt, nem változik semmi.”
Következmények: „Büntessék meg a klubot és a csapatot. De ne 1000 vagy 2000 euróra. Ennél messzebb kell menni. Példát kellene statuálni, ahogy az angolok tették. Ott szigorú szabályozás van, és a futball stadionokban nincsenek is ilyen ügyek.” (Mi pedig, azon kívül, hogy javasoljuk Alvesnek egy „szelektív rasszizmus észlelés” elleni tabletta szedését, emlékeztetni szeretnénk az olvasókat a nem is olyan régen történt esetre, amikor Sergio Busquets provokációként azt a Marcelot nevezte majomnak félig eltakart szájjal, aki a brazil védõ csapattársa a válogatottban. A szerk.)
Arbeloa és Xabi Alonso keménysége: „Nem nekem kell ezt megítélnem. Semmi új nincs abban, amit ma csináltak. Egy ideje már ez van, de ami a pályán történik, az ott is marad, bárhogy is viselkedjenek. Ha vannak problémák, azokat megpróbáljuk megoldani.”
Kemény meccs a Real Madrid ellen: „A klasszikusok mindig nyugodtabbak, amikor õk nyernek. Amióta itt vagyok, a Madrid mindig beveti teljes fegyverarzenálját. Ezt kontrollálni kellene, és ha erre nem képesek, akkor nem állnak készen az ilyen meccsekre. Már hozzászoktam ehhez, de ha én vagyok a szenvedõ fél, aki kemény bánásmódban részesül, akkor idegesít ez a viselkedés.” (Ha jól értelmezzük tehát: álljon ki mindenki feltett kézzel a Barcelona ellen, ahogy azt több csapatnál is megtapasztalhatták már. Ha valaki nem bírja elviselni a határozott, olykor kemény ellenfeleket, akkor véleményünk szerint õ az, aki nem áll készen az ilyen meccsekre, sõt, a futballra. Ajánljuk a sakkot, mint remek alternatíva, esetleg a színészi pályát, ahol a tapasztalatok alapján remekül helyt tudna állni. A szerk,)
Nyitott párharc: „Sok helyzetünk volt, de lehettünk volna magabiztosabbak a kapu elõtt, és akkor egy megnyugtatóbb eredményt érhettünk volna el. Minden a visszavágón dõl el.”
Xabi Alonso: „Tudjuk, hogy milyen és mire játszik. Nincs mit tenni. Az emberek beszélnek és tagadnak, de én még mindig nem értem, hogy miért nem kapott Cristiano sárga lapot a 30. percben. Ha én csináltam volna ezt, pirosat kaptam volna. De ha õ kihagyja a második meccset, akkor nincs is klasszikus, így pedig sok ember számára már nem is érdekes a meccs, mivel nincs Cristiano vs. Messi párharc. Azt mondom, amit gondolok, nem tartozom senkinek semmivel.” (Várjuk a szövetség és a bírói testület reakcióját, büntetését szeretettel. A szerk.)
Sikeréhes ellenfelek: „A Barca a legjobb csapat, akit mindenki le akar gyõzni. Ha elkerülik a vereséget, akkor örülnek. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy bejutunk a döntõbe.”
A jó forma: „Minden sérülést a szezonok elején szedtem össze a karrierem során. Sosem veszítettem az önbizalmamból. Nem nagyon érdekel, amit rólam mondanak. Imádom, amit csinálok, ez pedig bõven elég. Elégedett vagyok magammal.”
