A színfalak mögött

A Real Madrid 110 éves történelme bõven szolgál érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal, amelyeknek azonban csak egy kis része jut el a szurkolókhoz. Ezeket gyûjtötte össze két neves spanyol újságíró egy könyvben, amely eddig viszont csak spanyolul jelent meg. Az innen kiválogatott bennfentes sztorikból fogunk rendszeresen közzétenni egy csokrot, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi rejlik a színfalak mögött.

Az elsõ gyászszalagot viselõ csapat

Többször írtunk már a Real Madrid úttörõ szerepérõl a futballszerelések terén. A királyi gárda viselt elõször számozást Spanyolországban és szintén õk voltak az elsõ csapat, amely a mezszponzort hozta divatba. Ezúttal, még egy ezeknél is régebbi hagyományról lesz szó, ugyanis már a számozások és mezszponzorok elõtt viseltek fekete karszalagot a csapatok, és ebben is a Real Madrid bizonyult elsõnek.

1922. március 3-át írtuk, amikor a Madrid a Racing de Madrid ellen lépett fel az akkori regionális bajnokságban. A Gran Vida nevû újság írt errõl a meccsrõl, innen fogunk egy részletet idézni:

„Úgy tûnik megoldódott a Spanyol Futballszövetség és Regionális Futballszövetség közötti ellentét, így lejátszhatták azt a meccset, amelyen korábban a piros-feketék tagadták meg a részvételt a semleges játékvezetõ hiánya miatt. A Madrid, Sotero Aranguren (1911 és 1918 között volt a fõvárosiak középpályása – a szerk.) halálát gyászolta, és emlékére a játékosok egy karra helyezett fekete szalaggal léptek pályára.”

Ez az elsõ említés a világon arról, hogy bármely csapat ilyen gesztussal gyászolt volna egy elhunytat. Azóta ez már mindenhol hagyománnyá vált.

A fehér szín története

Helyben vagyunk, hiszen ismét a csapat felszerelésérõl lesz szó, csak ezúttal a mez színének történetét vesszük át a kezdetektõl napjainkig. A fehér szín annyira emblematikus jelképe a csapatnak, hogy sokan azt gondolnák, a Real Madrid mindig ebben játszott, pedig nem ez a helyzet. Az igazság az, hogy a csapat színe nagyon sok változáson ment keresztül, amióta 1902-ben az alapításnál meghatározták az együttes felszerelésének részleteit. Az akkori szövegben szó szerint a következõ szerepel: „A hivatalos öltözet a hagyományos mérkõzésekre egy sötétkék nadrág, amely rövid és egyenes; fehér felsõ és sötét zoknik. A rendkívüli mérkõzésekre: fehér nadrág és felsõ, fekete zoknik és egy nemzeti színû öv; mindezt még kiegészíti egy sötétkék sapka.” Más volt az akkori ízlés, az biztos…

A következõ években a hagyományos szerelés nadrágja sötétkékbõl fehér lett, a zoknik pedig sötétkékek maradtak.

A madridi felszerelések történetének legkülönösebb epizódja az volt, amikor az 1925-26-os idény elõtt két fõvárosi játékos, Escobal és Quesada, Londonba látogatott, és látták ott játszani az amatõr Corinthians csapatát, amely méltán volt híres arról, hogy szép focit játszik, és ezt fair-play szellemében teszik. Az õ felszerelésük egy krém-színû felsõ volt és egy fekete nadrág. Ez ihlette meg a két játékost, arra, hogy tiszteletük és azonosulási vágyuk jeléül ezeket a színeket javasolják az akkori elnöknek, Paragesnek. Az elnök elfogadta a javaslatot, de a módosítás rövidéletû volt, és csak egy idényig tartott. Egy év után, a Barcelona ellen elszenvedett két vereség kiváló ürügy volt arra, hogy az új színekre fogják a balszerencséjüket, és visszatérjenek a fehérhez.

A következõ nagy változtatás 1955-ben történt, amikor a zoknik is átvették a szerelés többi részének színét, és csak ettõl a ponttól lép teljes fehérben pályára a csapat. Innentõl kezdve csak olyan módosításokat végeztek a mezen, mint az Adidas által bevezetett három csík, de a mindenkori sportszergyártónak figyelembe kell vennie, hogy a Real Madridnak a habfehér szín lett a jelképe.
 

Mourinho könyve a meccsek elõtt

Sokan biztos gondolkoztak már azon, ki mit csinál a Real Madridban egy-egy meccs elõtt. Errõl már ezen a honlapon is megjelent egy cikk, Királyi szertartások címmel. Akkor azt nem említettük, hogy Mourinhónak van még egy szokása, amit saját maga vallott be: „A meccsek elõtt szeretem olvasni a Bibliát, kicsit elgondolkodni és nyugodtnak lenni.”

Mourinhóval már mélyebben is foglalkoztunk, és akkor kiderült többek között, hogy a vallás fontos szerepet tölt be az életében. A mélyen hívõ Mou II. János Pált szokta említeni a történelem legjelentõsebb alakjaként, és gyakran kifejezi a vallásosságát, mint például, amikor minden Inter játékosnak egy-egy keresztet adott ajándékba, vagy amikor még Madridba igazolása elõtt tett egy látogatást a Vatikánba.

A sorozat elõzõ részei:

 

Forrás: Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK