Nani kiállítása került a meccs utáni közbeszéd középpontjába, ami nem csoda, hiszen addig a pontig a Manchester uralta a találkozót, és csak utána talált magára a Madrid. Mondhatjuk, hogy ez eset nem önmagában, de alapvetõen befolyásolta a mérkõzés és az egész párharc kimenetelét. Lehet a veszélyes játékkal érvelni, de még a Real-játékosok sem gondolták komolyan, hogy ebbõl kiállítás lesz. Beszédes, hogy Xabi Alonso is csak azért ment oda a bíróhoz panaszkodni, hogy idõhúzásért kérje számon Nanit, aki vétkesként is a földön fetrengett tovább. A kiállításon kívül is van azonban pár dolog, ami nem maradhat ki ennek a meccsnek az elemzésébõl.
Rooney kihagyása, Sir Alex nagy húzása?
Néhány angol lap már sejtette elõre, hogy Rooney nem kezd, hiszen a hétvégi, Norwich elleni bajnokin végig a pályán volt, Welbecket pedig pihentette a mester. A húzás mégis sokakat meglepett. Állítólag Ferguson a védekezési hatékonyság miatt döntött utóbbi játékos mellett, mivel Rooney sokkal kevesebbet képes ilyen téren nyújtani, mint a saját nevelésû játékos, és ez egy ilyen meccsen kulcsfontosságú tényezõ.
Welbeck feladata tulajdonképpen az volt, hogy a támadás mellett Xabi Alonsóra helyezzen nyomást, hogy az ne irányítsa szabadon a madridiakat. Talán a kívülállók számára nem annyira feltûnõ, de Alonso játéka adja meg a csapat ritmusát és dinamikáját, kiiktatása a játékból pedig a mindenkori ellenfelek egyik legnagyobb kihívása. Welbecknek amellett, hogy ezt jól megoldotta, még arra is volt ideje, hogy kitámadó Real Madrid mögé kerüljön, és sok munkát adjon ezzel a királyiak védõinek.
Rooney még Welbeck mellett is bekerülhetett volna a kezdõbe, hiszen egy rendkívül sokoldalú játékosról van szó. A skót mester viszont inkább a védekezésben egyáltalán nem kiemelkedõ Giggset és az idényben kevesebb lehetõséghez jutó Nanit rakta be a szélekre, ami még nehezebbé teszi megérteni a döntését. Soha nem tudjuk már meg, mi történik, ha nincs az a kiállítás, és az eset után az is kérdés marad, hogy mi húzódott Ferguson döntései mögött, hiszen az edzõ nem jelent meg a mérkõzés utáni sajtótájékoztatón, hogy erre válaszoljon.
Hogyan lett fordulópont a kiállítás?
Nani kiállítása miatt Sir Alexnek muszáj volt olyan döntést hoznia, ami valahol gyengíti a csapatát, hiszen túl sok volt a betömendõ lyuk. A mester úgy döntött, hogy Welbecket vezényli vissza egy sorral hátrébb, az árván maradt balszélre, hogy Evrát segítse Özil és Higuaín feltartóztatásában. A lépés után, körülbelül így helyezkedett el a Manchester 10 játékosa:
——————————–De Gea——————————
Rafael———-Ferdinand———–Vidic—————–Evra
Giggs———–Cleverley———–Carrick———–Welbeck
————————————————————————
——————————Van Persie—————————-
Alonso tehát felszabadult a Welbeck okozta nyomástól, mivel Van Persie egyedül túl kevés ahhoz, hogy a támadásra is figyeljen, és a spanyol középpályásnak is gondot okozzon. A Cleverley-Carrick kettõs pedig egyszerûen túl elfoglalt volt ahhoz, hogy átvegyék ezt a szerepet. Azzal, hogy Kaká is beállt (a sérült Di Mariát váltotta az elsõ félidõben), egy olyan stílusú játékos volt a pályán, amely nagyon közel játszik a kapuhoz, és ez egy olyan tömörülést okozott a Manchester 16-osa elõtt, mint, amilyen a Kaká-Cristiano-Higuaín trió volt.
Ez túl sok volt ahhoz, hogy a védekezésen kívül másra is jusson idõ Cleveleynek és Carricknek, akik szinte Ferdinand és Vidic vonaláig húzódtak vissza, hogy a tömörüléssel feltartóztassák a madridiak támadóit. Mourinho tökéletesen látta meg, hogy ezzel több hely szabadul fel a csatárok mögött játszó kreatív játékosoknak, ezért csupán 3 perccel Nani kiállítása után beállítja Modricot.
Nem akárhogyan: egy másik szervezõ játékos, Xabi Alonso mellé, és azon Kaká mögé, aki kevesebbet tör be a Manchesteri védõfal mögé, mint az ebben tündöklõ Özil. Ez Modric ideális pozíciója, amelyben a Tottenhamnél (ahol Alonso és Kaká helyett, Parker és Van der Vaart játszottak mellette-elõtte) és a horvát válogatottnál is villogott (Niko Kovac mellett és a két csatár mögött). A következõképp nézett ki beállása után a csapat:
——————————-Diego López————————-
Khedira————Varane————–Ramos——–Coentrao
———————-Modric————–Alonso——————-
Özil—————————-Kaká———————-Cristiano
——————————–Higuaín——————————-
A horvát játékosnál sokat volt a labda, és azt tette, amihez a legjobban ért: irányított. Lukának leginkább az okozott gondot az eddigi meccseken, hogy nem tudta tartani a lépést a kontrákkal, de egy betömörülõ Manchester mellett nyugodtan felvehette a saját ritmusát. Azt, hogy mennyire feküdt Modricnak ez a meccs, a statisztika tudja a leginkább megmutatni: 37 pályán töltött perce alatt 35 passzt adott, és egyet sem rontott el. 29 passzal keresték meg a játékosok, ami ennyi idõre nagyon magasnak számít, azaz folyamatosan õt keresték a többiek. Mindkét gólnál kulcsszerepet játszott (az egyiknél konkrétan õ talált be), de elõtte is, õ kanyarította be azt a szögletet, amibõl gól lehetett volna, ha Rafael nem üti ki kézzel a labdát, és a 62. percben is volt egy belõtt labdája, amire nem érkezett egy befejezõ sem.
A két gól után sajnos a Madrid elkezdett pontatlanabbul játszani, ami viszont nem Modricon múlott. Amikor hozzá került a labda, biztosan tartotta meg, és játszotta tovább, például Kakának, amikor a brazil az õ passzából lõtt kapufát. A gólján kívül volt egy kevésbé veszélyes kapura lövése, ötször cselezett ki egy manchesteri játékost (Ferdinand azóta is keresi), három labdát szerzett (egyet még a levegõben is) és csak egyszer szabálytalankodott. Semmi kétség, ez volt Modric tökéletes 37 perce, ami továbbjutást ért a Real Madridnak, és ezzel elég sokat törlesztett a gyakran emlegetett árából.
Itt lehet megnézni egy videó összeállítást Modric keddi megmozdulásaiból (ajánlott lenémítani).
Mourinho tudta, hogy az 1-2-vel még nincs letudva a meccs, hiszen jól ismeri a Machestert, és azt, hogy mire képes Ferguson csapata. A harmadik csere így tehát Pepe beállítása lett Özil helyére, amivel a jobbhátvédnek hátravezényelt Khedira visszatért megerõsíteni a középpályát, Pepe pedig megerõsítette a védelmet. Így fejezte be a Madrid a meccset:
——————————–Diego López—————————–
Pepe————–Varane—————–Ramos———-Coentrao
——————–Khedira——————Alonso———————
Higuaín————————–Modric———————-Cristiano
————————————Kaká———————————–
Nem lehet mondani, hogy a lezárás annyira jól sikerült volna, hiszen a Manchester 10 emberrel is a kapujához szorította a Realt, és csak Diego López védésein múlt, hogy nem kell végigizgulni az utolsó perceket. Végül López feledtette Casillas hiányát, a Madrid pedig továbbjutott a BL-negyeddöntõbe. Çakir döntése döntõen befolyásolta a meccset, de azért volt ezenkívül még pár olyan figyelemreméltó húzás, ami eldöntötte a párharcot a madridiak javára.
