A színfalak mögött

A Real Madrid 110 éves történelme bõven szolgál érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal, amelyeknek azonban csak egy kis része jut el a szurkolókhoz. Ezeket gyûjtötte össze két neves spanyol újságíró egy könyvben, amely eddig viszont csak spanyolul jelent meg. Az innen kiválogatott bennfentes sztorikból fogunk rendszeresen közzétenni egy csokrot, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi rejlik a színfalak mögött.

A nap, amikor Raúl elcsitította a Camp Nout

Vannak ilyen és olyan gólok. Egyesek a szépségük miatt vonulnak be a történelembe, mások az ünneplésük módja miatt. Az utóbbiak képzeletbeli madridi dobogóján ott kell szerepelnie a legmagasabb fokon annak a Raúl-gólnak, amit a csatár a Barcelona ellen szerzett 1999. október 19-én. Egészen pontosan a második góljának, ugyanis Raúl azon a meccsen kétszer is betalált…

Savio passza Reiziger és Abelardo mögül ugratta ki az akkor 22 éves csatárt, aki a 85. percben egy higgadt emeléssel állította be a 2-2-es végeredményt. A Camp Nou egy pillanatig elnémult, de utána füttyök fogadták Raúl találatát. A 7-es miközben ünnepelte a gólját mutatóujját a szájához emelte, hogy így csitítsa a katalán közönséget, és tiszteletet követlejen annak a csapatnak, akit akkor mindenki leírt a találkozó elõtt.

Raúl elég ideig tartotta így a kezét ahhoz, hogy minden fotós elkapja a pillanatot, amely ezután bejárta a világsajtót. Tény, ami tény, ez a kép mindmáig ott él a szurkolók fejében, és Raúl mítoszához is hozzánõtt. Talán ez inspirálta közel 13 év után Cristiano Ronaldót is, aki nem ugyanazzal a gesztussal, de ugyanazzal a céllal használta a kezét tavaly a Camp Nouban: lehûteni a katalán kedélyeket…
 

Villar Real-mezben

Ángel María Villar neve ismerõsen csenghet számos olvasónak, ha más nem, akkor a róla elnevezett „Villarato” miatt, amit a Madrid-szurkolók akkor használnak, ha a szövetség kezét érzik egy-egy bajnoki kudarc mögött. Villarról azt kell tudni, hogy az Athletic Bilbao tehetséges játékosa volt, aki pályafutása végezte után sikeres karriert futott be a Spanyol Labdarúgó Szövetségnél, míg végül 1988-ban annak elnöke lett, és azóta is, immmáron 25. (!) éve õ tölti be ezt a posztot.

Villar soha nem tagadta, hogy szimpatizál egykori klubjával, az Athletic Bilbaóval, amelynek kimondott szurkolója, de ezt igyekszik elkülöníteni az elnöki munkájától. Villart számos alkalommal vádolták meg azzal, hogy a Barcelona felé játszik az õ és a szövetség „fekete keze”, ami mindig sok vitát generál Spanyolországban, és azon kívül. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez egyetlen mez, amelyben az Athletic szerelésén kívül Villart lefotózták, az pont a Real Madridé volt…

A következõ anekdota helyszíne egy újságírói találkozó az Asador Donostiarra nevû étteremben. Villar aznap este a találkozó egyik meghívottja volt, többek között Enrique Cerezo, az Atlético Madrid elnöke mellett. Az est másik fontos résztvevõje, a legendás sportkommentátor, Gaspar Rosety volt, aki akkoriban a Real Madrid sajtóosztályát vezette, és erre az alkalomra különbözõ ajándékokkal készült a meghívottak részére.

Cerezo és Villar is egy-egy nevüket hordozó Real Madrid-mezt kaptak, amit mindketten nagy derû közepette megköszöntek, majd egy fotó kedvéért pózoltak vele. Amíg viszont Cerezo csak a kezeivel tartotta a mezt, addig Villar a vacsora emelkedett hangulatában magára öltötte, és úgy fényképezkedett vele. Ezt lehet, hogy nem kellett volna, ugyanis valaki nem kezelte diszkréten az esetet, és a fényképet nemsokára a különbözõ sajtóorgánumok között terjesztette el, amit azok természetesen azonnal leközöltek, így egész Spanyolország láthatta a fehérbe öltözött elnököt, ami aztán jó nagy felháborodást váltott ki…

Vajon tényleg a Barça felé húz az elnök?
 

A Saeta rövid története

Nagy hír volt annak idején, hogy a Real Madrid az elsõ olyan labdarúgócsapat, amelynek saját repülõgépe lesz. Ez volt a „La Saeta”, amelyet 2007 októberében avattak fel a Barajas repülõtér 1-es terminálján. A nevét, ami annyit tesz, hogy „a nyíl” természetesen Alfredo di Stéfano után kapta, akit annak idején „Szõke nyílnak” becéztek.

A gép egy viszonylag öreg (20 éves) MD-83-as volt, amit a Swiftair társaság üzemeltetett. Nem sok sportegyesület volt akkoriban (és azóta sem), amely saját repülõgéppel rendelkezett volna, és így megkönnyítené a különbözõ nemzetközi találkozókra való eljutást. A gépet úgy alakították át, hogy sokkal több hely legyen a utastérben, így az eredeti 179 helyett 139 ülõrészt alakítottak ki. A székek közötti távolság 73-ról 92 centiméterre növekedett, ami mindenképpen kényelmesebbé tette az utazást.

Az októberi bemutatáson ott volt az akkori elnök, Ramón Calderón, illetve a labdarúgó és a kosárlabda elsõ csapatok kapitányai. A névadó, Di Stéfano is tiszteletét tette a repülõtéren, aki a pilótafülke ablakából leengedett egy függönyt, ami mögött már ott virított a felirat: „La Saeta”. Így vált hivatalossá a „keresztelõ”.

Másnap aztán megtörtént az elsõ éles bevetés is: a Real Madrid Rómába repült, hogy a Lazio elleni BL-csoportmeccsen vegyen részt. Nem a gépen múlott, hogy 2-2-es eredmény született azon a találkozón, amelyen egyébként Van Nistelrooy és Pandev is duplázott.

Amirõl kevesebbet beszélnek, az a gép történetének dicstelen vége… Elõször is akadtak problémák vele, mivel egy öreg típusról volt szó, és nagy zajt csapott. Az esti zajmennyiséget egyes helyeken, például a német repülõtereken szabályozzák, így amikor a Real Madrid Brémába utazott egy másik BL-találkozóra, visszafele nem tudott rögtön a meccs után elindulni, mivel túl hangos volt a gép az éjszakai felszállás engedélyzett mennyiségéhez. Egészen a következõ hajnalig kellett várni, hogy aztán aznap délelõtt már edzésbe kelljen állniuk a játékosoknak, ami nagyon nem volt az ínyükre…

Végül nem ez okozta a Saeta „vesztét”, hanem egy másik kínos eset, amire az AS nevû sportújság derített fényt: kiderült, hogy amikor a Real Madrid nem használta a gépet (ez volt, hogy hónapokat jelentett), az üzemeltetõ bérbe adta más célokra is. Nem is akármilyenekre, hanem például spanyol katonai csapatok szállítására különbözõ missziókra, illetve afrikai deportáltak hazaszállítására. Az ügy kipattanása után a Real Madrid úgy döntött, hogy ez negatívan befolyásolja a klubról kialakított képet, így csupán egy évvel a gép beszerzése után, 2008 õszén felbontották a Swiftair-el a szerzõdést.

Azóta egy sokkal modernebb, Airbus A320-as típusú gépet bérel a klub, amikor a játékosokat Madridtól távol esõ helyszínekre kell vinni.

A sorozat elõzõ részei:

 

Forrás: Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Hugo Gatti
Tovább

Gyászhír: Hugo Gatti

A klub hivatalos közleménye az argentin futball legendájának halálhíre kapcsán. A Real Madrid C.F., a klub elnöke és…
Real Madrid hivatalos közlemény
Tovább

Gyászhír: Ferenc pápa

A Real Madrid hivatalos közleménye a vallási vezető halálhíre kapcsán. A Real Madrid C.F., a klub elnöke és…