A színfalak mögött

A Real Madrid 110 éves történelme bõven szolgál érdekesebbnél érdekesebb anekdotákkal, amelyeknek azonban csak egy kis része jut el a szurkolókhoz. Ezeket gyûjtötte össze két neves spanyol újságíró egy könyvben, amely eddig viszont csak spanyolul jelent meg. Az innen kiválogatott bennfentes sztorikból fogunk rendszeresen közzétenni egy csokrot, hogy olvasóink képet kapjanak arról, mi rejlik a színfalak mögött.

Raúl, a Chicago Cubs dobója

A focisták gyakran más sportágak rajongói is egyben, és nem ritkán kipróbálják magukat ezekben. Ezúttal egy errefelé igen szokatlan sportról, a baseballról lesz szó, amelyet Raúl próbált ki egy pár dobás erejéig, amikor a Real Madriddal az észak-amerikai körúton volt.

Az eset még 2005-ben történt, amikor a csapat, a már szinte szokásos USA-túráján vett részt, és ennek elsõ állomása volt Chicago. Mielõtt a csapat összemérte volna az erejét a Chivas Guadalajara együttesével, tett egy látogatást a legendás Chicago Cubs stadionjában.

A chicagóiaknak nem akármilyen dobó jutott arra a napra: Raúl González Blanco magára öltötte a Cubs szerelését és baseball sapkáját, majd néhányszor elhajította a labdát. Nem gyakori esemény látni egy focistát baseballozni, de miután hangos ováció fogadta a csatár próbálkozását, arra lehet következtetni, hogy egyáltalán nem végezte rosszul a dolgát.

Never, never, never

2003-ban David Beckham érkezésétõl volt hangos a nyár. Beckham körül mindig is nagy volt a felhajtás, és legtöbbször nem a játéka miatt, hanem a pályán kívüli megjelenéséért, Victoriával való kapcsolatáért, stb… Ha valaki nem követte akkor az eseményeket, elképzelni is nehéz, milyen nagy felhajtás volt a Real Madridba igazolása körül.

Nem túlzás azt állítani, hogy az egész szezont kitették az angollal foglalkozó cikkek és címlapok. Tudva levõ volt, hogy Florentino kiszemeltje, de természetesen minden oldal hevesen tagadott. Ez ilyenkor szokásos eljárás: a Santiago Bernabéuban javában folytak a tárgyalások, Beckham iskolát keresett Madridban a gyerekeinek, de természetesen minden érintett úgy tett, mintha semmi nem történne.

A legmesszebb ebben maga Florentino ment el, aki csupán egy hónappal azelõtt, hogy lezárult volna a transzfer, még hevesen tagadott egy angol újságírónak, az azóta mitikusnak számító „never, never, never” mondattal. Spanyolországban ezt viccesen azóta is arra mondják, amikor valami olyasmit tagadunk, ami valószínûleg be fog következni. A legtöbben nem tudják, hogy az eredeti válaszában Florentino nem három, hanem összesen hét alkalommal mondta ki a „never”-t, ami szó szerint így hangzott: „Never, never, never, never. Nothing, never, never, never. Not now. Not ever.”

„Soha ne mondd, hogy soha”, mondhatnánk az elnöknek, ugyanis Beckham végül mégis Madridban kötött ki (amit persze õ pontosan tudott), a mondatból pedig szállóige lett.

Makákónak hívott, majd közös képet akart velem…

Roberto Carlos egyik interjúján elõkerült a rasszizmus témája. A Real Madridban töltött 11 idénye alatt a balszélsõ elnyerte a szurkolók tetszését, még a riválisok között is. Lehetett szeretni a szabadrúgásait, felfutásait és a vidám karakterét is. Volt azonban egy hely, ahol mindig is utálták, ez pedig a Nou Camp volt: ebben a stadionban Roby Carlos nem egyszer kapott rasszista inzultust, amirõl maga a brazil így nyilatkozott:

„A Barcelona stadionjában értek engem inzultusok. Azt gondolom, hogy a bõrszín az élet semelyik területén nem lehet a megkülönböztetés alapja. Azok a szurkolók, akik azért mennek ki egy focimeccsre, hogy zaklassák, sértsék és szidják a profi játékosokat, ne pedig tapsolják õket, egyszerûen nem intelligens emberek. A Camp Nouban átélt élményeim elgondolkoztattak a dolgon, és tanúja lehettem annak is, hogyan változik meg egyes emberek reakciója.

Amikor 1997-ben, elõször játszottam a Camp Nouban, egy „hölgy”, aki közel ült a pályához, a következõt ordította felém: „Makákó! Te egy makákó vagy!”. Ránéztem és annyit mondtam neki: „Miért sérteget engem? Nyugodjon meg, és legyen észnél.”

Amikor másodszor mentem ugyanoda, ugyanez a nõ szólított meg, hogy üdvözöljön. Viszont akkor lepõdtem meg a legjobban, amikor harmadik alkalommal jártam ott, a nõ akkor is ott volt, és ezúttal megkért arra, hogy közös képet csináljak vele… Azt a következtetést vontam le, hogy az intelligens szurkolók elõbb-utóbb rájönnek arra, hogy egy stadionban élvezni kell a meccset, nem gyûlölködni.”

A sorozat elõzõ részei:

Forrás: Las mejores anécdotas del Real Madrid c. könyv
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Hugo Gatti
Tovább

Gyászhír: Hugo Gatti

A klub hivatalos közleménye az argentin futball legendájának halálhíre kapcsán. A Real Madrid C.F., a klub elnöke és…
Real Madrid hivatalos közlemény
Tovább

Gyászhír: Ferenc pápa

A Real Madrid hivatalos közleménye a vallási vezető halálhíre kapcsán. A Real Madrid C.F., a klub elnöke és…