Végre egy olyan találkozón vagyunk túl, ahol a Real Madrid az elsõ percektõl az utolsóig fölényben játszott és bõségesen adódtak helyzetek is, nem akadozott a játék. Rendezõdni látszik a fejekben a 4-3-3 maga és Ancelotti is kezdi letisztázni a szerepköröket, állandósulnak a feladatok, ugyanakkor Khedira például ismét érdekes szerepkörben tûnt fel, „box to box” középpályásként. Elõrelépés az eddigiekhez képest a cserék játéka, végre taktikai szempontból is jó húzás volt minden változtatás. A csereként lehetõséget kapó játékosok a támadó szekció teljes átalakítását is magukkal hozták, de gyorsan és gördülékenyen sikerült a szerkezetváltás, végre mindenki megfelelõ szerepkörben játszhatott. Nézzük, hogy festett ez a felállások tekintetében:
Illarra és a széljáték
A Real Madrid tegnap esti támadójátékának és (végre) jó elképzelésekkel valamint n
éha igazán szép akciókkal tarkított produkciójának egyik legfõbb oka a két szélsõ védõ remek játéka volt. Carvajal és Marcelo tökéletesen egészítették ki a Di María-Ronaldo duót a széleken, így mélységet adtak a csapatnak. Látványos volt, hogy mennyivel szélesebb skálán mozog e két védõ támadójátéka, mint az Arbeloa-Coentrao párosé. Nem csak mögöttes elfutások és az átforgatások alkalmával találkoztak a labdával Marceloék, hanem a sablontól eltérõen láthattunk befelé történõ elfutásokat is, amiknek köszönhetõen nagyobb terület nyílt a tolódó védõk mögött ezeket, pedig rendre jól vették észre a szélsõk és Morata is. A másik kulcsfontosságú taktikai húzás Illarramendi mélységi irányítóba állítása volt. A Sociedadtól szerzõdtetett játékos pazarul mozgatta, forgatta a széleket, jól vette észre a réseket az ellenfél középpályás védekezésében, így könnyedén és gyorsan jutottak a labdák a támadó harmadba.
Aktivitás csatár poszton és jó cserék
Az eddigi mérkõzésekhez képest látványosan aktívabb csatárjátékkal rukkolt elõ a Madrid, Morata kezdõbe állítása remek döntésnek bizonyult (Benzema sérülését követõen ez kézenfekvõ megoldás volt). Az utánpótlás válogatott támadó végig 
agresszívan, sokat futva futballozott, segítségével már a Málaga védõ harmadában sikerült olyan nyomást gyakorolni a vendégekre, mellyel ellehetetlenült a kombinatív játék és a támadásépítés, maradtak a fellõtt labdák, de ezeket Pepe és Ramos (a visszazáró Illarraval) könnyedén hatástalanították létszámfölényüknek köszönhetõen. Morata támadásban is aktívabb volt a Benzematól megszokottnál, többször futotta be a szélsõk bemozgásai által nyílt üres területeket, amiket a védõk nem tudtak lezárni, itt jól megtartotta, majd osztotta le a labdákat. Az összjátékokból is kivette a részét, illetve egyéni akciókra, lövésekre is bátran vállalkozott. Morata, Isco és Di María lecserélése után is jól mûködött a támadó gépezet, annak köszönhetõen, hogy a beálló játékosok a számukra tökéletes posztokon kaptak szerepet, Modric jól osztogatott és Illarraval párban remekül szabták meg a támadásépítés sebességét, több esetben is jól lassították a játékot, így teret engedve a rosszul váltó védõk, keresztirányú bemozgásokkal történõ megzavarásának. Jesé és Bale pedig a szélrõl indulva tudtak veszélyes akciókat kialakítani, Ronaldo csatár pozícióba tolásával nagyobb területük nyílt, hisz a védõk figyelme a középen helyezkedõ portugál klasszisra koncentrálódott.
Vannak még problémák
Meg kell jegyezni, hogy a tegnapi meccs sem volt tökéletes taktikai és szerkezeti szempontból. A középpályán Khedira box to box szerepkörben játszott és ennek hozományaként túl sok olyan középen vezetett akció halt el, amit egy erre alkalmasabb játékossal gólhelyzetig lehetett volna játszani. A német válogatott 
középpályás nem tudott érdemben hozzátenni a támadójátékhoz, ebben a szerepkörben a szabadon futballozó Isco támogatása lett volna a legfontosabb, kényszerítõkkel és gyors ütempasszokkal, de ezek rendre elmaradtak. Khedira ugyan sokat futott és többször is jól zárt vissza a fellépõ Carvajal mögé, hogy biztosítson egy esetleges labdavesztést követõen, de támadó feladatát nem tudta ellátni. A másik fontos feladat Ancelotti elõtt a bal oldali védekezés stabilizálása, mivel Marcelo játékának egyértelmû és elkerülhetetlen hozadéka a fellépését követõen mögötte nyíló terület, amit biztosítani kell. A tegnapi mérkõzésen a Málaga (impotens támadójátéka végett) nem tudta kihasználni ezt a védekezésbeli hiányosságot, de egy jobb csapat ellen erre ráfizethet a királyi gárda. A megoldás nem más, mint a középpályán biztosító Illarra tolódása, amivel egy idõben Khediranak is be kell lépni az Illarramendi hiányában megnyíló középsõ területekre. Ez egyelõre igen körülményesen és lassan történik, nem érzik ennek ütemét a játékosok, reméljük a mester megoldja majd ezeket a feladatokat és nem lesz probléma egy gyors labdakihozatalra képes csapat ellen sem.
Többet vártunk Schustertõl
El kell mondanunk, hogy a Real Madrid javuló játékához nagyban hozzájárult a vendégcsapat produkciója is. A Málaga futballistái szinte csak a védekezéssel voltak elfoglalva, hiányoztak a csapatból azok a játékosok, akik képesek lettek volna felépíteni egy-egy támadást, így nem volt elképzelés a játékukban. Az elsõ félidõben még jól mûködött a lestaktika, de a második játékrészre a visszamozgó Moratának és a mögöttes elfutások egyre gyakoribbá tételének köszönhetõen ezt sikerült könnyedén kijátszani. Schuster fiai csak a szerencsének, illetve a jól védõ Caballero kapusnak köszönhették, hogy nem egy nagyobb arányú hazai sikerhez asszisztáltak.
