Taktikai szemmel: Real Madrid – Eibar
Most bebizonyosodott, hogy Ancelottit is lehet jobb belátásra bírni. Ugyan az olasz, edzõi karrierje során majdnem mindig egy kezdõre épített és mindig késõn cserélt, a BL-meccs elõtt 72 órával most mégis megkavarta a csapatát és pihenõt adott sok kezdõjének.
Kihasználták az esélyt? Csupán 4 alapkezdõ futott ki a gyepre: Ramos, Marcelo, Modric és Cristiano. A cserék után aztán csak kettõ maradt: Pepe, aki Ramost váltotta, és Cristiano, akit soha nem cserélnek le.
Azok a cserék, akik azért sok percet kapnak (Arbeloa, Varane, Isco), jól teljesítettek, bár különbözõ terhelést kaptak a meccs során. Két játékos eddig nagyon kevés percet kapott, amiért így vagy úgy már kifejezték nemtetszésüket: Jesé és Chicharito. Jesé góllal bizonyította rátermettségét, de nem mozgott túl kényelmesen a pályán. A jobboldalról indult, ahonnan néha a baloldalra váltott, de nem mutatta be a teljes repertoárját, gólját leszámítva. A gólnál az igazi Jesét láthattuk: gyorsaság, cselezés, és remek befejezés. Jól jött neki a találat, mert addig lehetett látni az arcán, hogy nem elégedett a játékával.
Chicharito aktívabb volt. A szerepének semmi köze Benzemáéhoz, habár elméletben ugyanott játszanak. A mexikói egy befejezõcsatár, a középhátvédekhez képest helyezkedik el, és lövõhelyzeteket keres folyamatosan. Többet játszik magának, mint a csapatnak, bár a helyezkedése több védõt vonz, ami miatt aztán több terület nyílik a csapattársainak. Gólt fejelt, többet is rúghatott volna, és bebizonyította, hogy lehet számítani rá 9-esként.
Lucas Silva helyzete, Ancelotti döntése sokatmondó volt: Kroos eltiltásból adódó hiányát Illarrával pótolta, és nem a brazillal. A spanyolt nem rakta be középsõ középpályásnak a Cornellá elleni kupameccs óta. Az egyik indok Lucas Silva igazolása mellett az volt, hogy nem látta Illarrát, Kroos természetes helyetteseként.
Ezek szerint Lucast sem látja így, mivel, hogy csak a Levante ellen játszatta középsõ középpályásnak. Amikor az Eibar ellen beállt, akkor is a középpálya jobb oldalára ment be, Modric helyére, és elég keveset mutatott.
Mit akart az Eibar? A vendégek nem mentek le zakóval, de ezt leszámítva nem sok pozitívum mondható el a játékukról. Csupán egy szervezetten védekezõ kiscsapat benyomását nyújtották, amelynek óriási hiányosságai vannak, amikor náluk van a labda és támadni kell.
Egytõl egyig: Rayo Vallecano – Real Madrid
Csapatok
Rayo Vallecano (6)
Nem játszott alárendelt szerepet a hazai csapat, sõt, az elsõ félidõben több veszélyes lehetõségük is volt, nem egy esetben Casillas védéseire volt szükség. A második félidõben már csak elvétve jutottak a kapunk elé, ám az utolsó 10 percben ismét meleg volt a pite. Szerencsére vagy a védelem tisztázott, vagy Iker hárított, így hiába birtokolta többet a labdát a Rayo, hiába volt az elsõ félidei fölény, végül gól és pont nélkül maradtak.
Az olvasók értékelése: 6,8
Real Madrid (7)
Az elsõ játékrészben meglehetõsen kevés alkalommal veszélyeztették a hazaiak kapuját a játékosok. A második félidõre aztán egyre többször kerültünk az ellenfél kapuja elé, ami végül két gól formájában meghozta az eredményt. A második játékrészben látottakra lehet alapozni, egy kicsit több koncentrációval akár több góllal is nyerhetett volna a csapat, de egy Rayo otthonában elért siker mindenképpen dícséretes.
Az olvasók értékelése: 7
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Iker Casillas (8,5)
Nagyon régen láttam már ilyen kiváló teljesítményt csapatkapitányunktól. Felé tartó labdák sorának állta útját Iker, hol egy szöglet után védett, hol erõs, hol trükkös lövést hárított, olykor olyan helyekre érve oda, amelyre nem sokan képesek. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Real Madrid három ponttal térhessen haza.
Az olvasók értékelése: 9
Dani Carvajal (7)
Nagyszerû elfutása gólpasszal zárult, emellett stabil teljesítményt hozott védekezésben is saját nevelésû jobbhátvédünk. Öt szereléssel, négy felszabadítással zárta a meccset, s bár fejpárbajait elvesztette, több labdaszerzésével feledtetni tudta ezeket is.
Az olvasók értékelése: 7,7
Raphael Varane (6,5)
Védekezésben nem volt rossz, hat felszabadítása volt, és háromszor szerelt a tizenhatoson belül. A szervezési feladatokat azonban érdemes lenne meghagynia a kollégájának, több indítását, hosszú passzát lefülelték a rámenõs hazaiak.
Az olvasók értékelése: 7,2
Sergio Ramos (7,5)
Nagyon agilisan játszott a spanyol középhátvéd, passzai szinte hiba nélkül célba értek, többször kisegítette társait védekezésben, emellett a bütetõterületen belüli felszabadításainak jelentõs része tõle ered. A védelem legjobbja volt, kétségtelenül.
Az olvasók értékelése: 8,2
Marcelo (6)
Önmagához képest halványan teljesített. Három szerelése volt, és több összjátékot kezdeményezett a bal oldalon, de a támadásainkból ezúttal nem tudta kivenni a részét kellõ hatékonysággal, védekezésben pedig nem mindig ért vissza az emberével.
Az olvasók értékelése: 7
Luka Modric (6,5)
Ezúttal elmaradt a mágia, a horvát középpályás nem tudta megcsillogtatni tudását a Rayo által nagy mértékben uralt középpályán. Mindössze 84%-os passzmutatót ért el, az akciók szervezésében pedig nem igazán tudott részt venni. Két kiharcolt szabálytalansága és több sikeres egy az egy ellen megoldott szituációja így is dícsérhetõ.
Az olvasók értékelése: 6,8
Toni Kroos (7)
Bár elõrébb õ sem tudott jutni Lukánál, középen azonban többször került játékba, és labdáinak jelentõs része csapattársat is talált. Háromszor is szabálytalankodtak ellene, õ két sikeres szerelést mutatott be. Közel 90%-os passzmutatója nem rossz egy agresszívan letámadó csapat ellen.
Az olvasók értékelése: 6,8
James Rodríguez (8)
Egyértelmûen õ volt az agy és a tüdõ is az este folyamán. Rengeteget mozgott üresbe, kérte és adta a labdákat, emellett góljával bebiztosította a gyõzelmet. Három kulcspasszal zárt és háromszor faultolták. Nagyon friss, lendületes játékkal tért vissza sérülése után, helye a kezdõben pillanatnyilag megkérdõjelezhetetlen.
Az olvasók értékelése: 7,9
Gareth Bale (7)
Csupán a gól hiányzott a játékából, háromszor is nagyon közel járt hozzá. A védekezésbõl ismét kellõ hatékonysággal vette ki a részét, ez talán az egyik legfontosabb faktor, amiben az elmúlt pár meccsen javulást vélhetünk felfedezni. Három kulcspasszal zárt, szinte minden fejpárbaját megnyerte, a jobb oldalon okozott némi fejfájást a Rayo játékosainak.
Az olvasók értékelése: 6,3
Cristiano Ronaldo (8)
Mindent megtett a gyõzelem érdekében. Kiharcolt egy tizenegyest, amit a vakvarjúcskákon kívül mindenki látott, gólt szerzett, majd gólpasszt adott. Általában a bal oldalról indult, de középen és jobb oldalon egyaránt feltûnt, ráadásul két felszabadítása is volt a tizehatosunkon belül. Ez a helyes út, Cristiano, meg se álljunk egy idei bajnoki címig!
Az olvasók értékelése: 8,1
Karim Benzema (5)
Õ volt a csapat szíve: egy helyben állt és dobogott. Nem játszott túl jól, egyszerû passzokat rontott, egyetlen nagyobb lehetõségét pedig csúnyán elrontotta. Cseréje indokolt volt.
Az olvasók értékelése: 5,2
Cserejátékosok
Isco (5)
Nem tudott hozzátenni igazán a csapat játékához.
Nacho és Chicharito pedig akkor léptek pályára, amikor a lényegi kérdések már eldõltek.
Játékvezetõ
Melero López (4)
A sporttárs nem tartozik a rutinos játékvezetõk közé. A 35 esztendõs sportembernek ez az elsõ szezonja a Primera Divisiónban, ami a teljesítményén is meglátszott sajnos. A fiatal sípmester több bosszantó hibát is elkövetett amiatt, mert egy korábbi tévedését szerette volna korrigálni. Akarva-akaratlanul is következetlen maradt a mezõnybeli szabálytalanságok megítélésével kapcsolatban és ez késõbb visszaütött kényes szituációban is, mikor elmulasztott megítélni egy teljesen egyértelmû büntetõt a Cristiano Ronaldóval szemben elkövetett szabálytalanság nyomán. Ugyan nem befolyásolta a mérkõzést ezzel a tévedésével, de súlyos hibát vétett, melyet tovább tetézett a jogtalanul kiosztott sárga lapos figyelmeztetéssel is. Asszisztensei se tudták maradéktalanul kisegíteni a rutintalan ítészt, hisz több les – nem les szituációban is bizonytalanok voltak, akadtak egyértelmûen hibás döntéseik is, mint például a második játékrészben, szintén a portugál zseni helyzete, ahol tévesen emelte zászlaját a partjelzõ. Összességében elmondható, hogy mérkõzés kimenetelét befolyásoló hibát nem vétett a játékvezetõi csapat, de ez nem rajtuk múlt, hanem azon, hogy a királyi gárda végül felülkerekedett a Rayo csapatán. Gyenge teljesítmény, mely nem túl jó ajánlólevél egy elsõ szezonos bírónak.
Taktikai szemmel: Barcelona – Real Madrid
A Real Madrid egy jó iramú, változatos meccsen szenvedett 2-1 arányú vereséget az FC Barcelona csapatával szemben. A vasárnapi eredménynek köszönhetõen Ronaldóék hátránya már négy pont az õsi riválishoz képest, így a hátralévõ fordulókban –a bajnoki cím tekintetében – már nem csak saját kezében van a királyi gárda sorsa.
Ezek a száraz tények, azonban a klasszikus ennél sokkal többet adott és rengeteg kérdést meg is válaszolt. A Real Madrid uralta a meccset, amíg nála volt a labda. Egy órán keresztül fölényben játszott Ancelotti csapata, köszönhetõen a labdabirtoklásnak és annak a fölénynek, melyet a középpályán sikerült kialakítani. Ebben a szakaszban a hazaiak nem találták játékukat, kényelmetlenül érezték magukat labda nélkül és kontrázni kényszerültek. Ahogy a Barca nyert, ugyanúgy nyerhetett volna a Madrid is. A vendégek az utóbbi három hónap egyik legjobb teljesítményét nyújtották és egy órán keresztül fölényben játszottak, amikor eldönthették volna a találkozót, hisz helyzetek sokaságát dolgozták ki. A kritikus második gól volt az, mely megfordította a mérkõzés menetét, és mivel ezt a hazaiak szerezték, végül õk örülhettek. Suárez találatát követõen a királyiak játékosai öncélúan, konok módon futballoztak, nem keresték a kombinatív játék lehetõségét és nem voltak kellõképp higgadtak ahhoz, hogy ismét egyenlíteni tudjanak.
Ahogy már említettem, a Real Madrid egy órán keresztül tökéletesen uralta a középpályát és ennek köszönhetõen helyzetek sokaságát alakította ki és kézben tartotta a meccset. Ancelotti a szerkezet minimális módosításával érte el ezt az állapotot, ahogy az ábrán is látható, csak látszólag volt 4-3-3 a fehérek felállása, ez valójában egy 3-5-2-re hasonlított.
A középpálya közepén tökéletesen elkülönültek és kialakultak a párosok, Modric-Iniesta, Isco-Rakitic, Kroos-Mascherano. A középpályás fölény azzal alakult ki, hogy ezen párharcokban nem hagyta magára Ancelotti játékosait és feltöltötte a kreatív zónát. Bale visszalépett negyedik középpályásnak a jobb szélen, miközben Marcelo a baloldalról csatlakozott. Így kialakult az öt a három elleni szituáció, amellyel jól lezárták a széleket (Alves és Alba nem tudott érdemben belépni a támadásokba), és belül is megállították a Rakitic-Iniesta párost. Egyedül Mascherano maradt egyedül –hisz Kroos visszalépett a védelem elé biztosítani, de õ csak lassan tudta kihozni a labdát. Ahhoz, hogy a középpályán így domináljon a királyi gárda, Benzema is nagyban hozzájárult az összekötõ szerepében. A francia vasárnap egy nagyszerû „hamis csatár” szerepet játszott el. Amíg bírta szusszal megállíthatatlan volt, rendre megnyerte párharcait és mélységbõl fellépve tökéletes opciót jelentett mind a középpályások, mind Ronaldo számára. Minden valamire való támadásban szerepet játszott, képes volt megtartani a fellõtt labdákat és lefordulni, vagy visszakészítésbõl kényszerítõ szituációkat kicsikarni a Barcelona térfelén. Gyakran kimozdult a védõk közül és összejátszott Modriccsal, Marcelóval Iscóval. Labda nélküli játéka mások számára nyitotta meg a területet, fõleg Cristiano profitált ebbõl, aki az idõ elõre haladtával egyre többet játszott össze a franciával. Ezzel a pozitív teljesítménnyel szemben ott van Bale, aki egy jó félidõ után eltûnt. Az elsõ játékrészben visszalépett és kivette a részét a védekezésbõl, a második periódusra támadásban teljesen használhatatlan volt és védekezõ feladatait sem tudta ellátni. Az volt az ember benyomása, hogy a védekezés mellett egyszerûen nem jutott ereje a támadásokra Albával szemben, ami a jövõre nézve semmi jót nem jelent.
A hátrányba került Real Madridon változtatni kellett (volna), de ez érdemben nem sikerült Ancelottinak. Ugyan elsõ cseréje még bevált, hisz a besárgult Pepe helyére érkezõ Varane sokkal hasznosabban és nyugodtabban futballozhatott a lendületbõl érkezõ Barcelona támadókkal szemben, de a többi változtatás ismét melléfogásnak bizonyult. Jesé beküldésével 4-2-4-re váltott a csapat, a fiatal spanyol támadó kihúzódott a bal szélre, így középen egyedül maradt Kroos és Modric (késõbb Lucas Silva), ezzel pedig a kritikus kreatív zóna fölénye odalett. Ancelotti ismét döntései negatív hozadékainak áldozatává vált. Az õszi alapcsapat szerepeltetése és a rotáció teljes hiánya ismét megmutatkozott. A cserék nem tudtak hozzátenni a játékhoz, a padon ülõ futballistákban nem bízik a mester (nem csoda, ha nem akadt számukra elég idõ a rendszer elsajátítására és a bizonyításra), miközben a kezdõ játékosok fáradtak és fizikailag nem képesek végig bírni egy ilyen találkozó 90 percét.
Barcelona – „Az a csapat nyer, amelyik több gólt lõ”
Luis Enrique cseréi Ancelottiéhoz képest jól sültek el. A hazaiak edzõje szemmel láthatólag jobban cserélt, persze úgy mindig könnyebb, ha nyerésre áll a csapat. Luis Enrique lépett elõször: Busquets és Xavi – két labdatartó specialista – érkezésével ölték a focit. Nem zavarta, hogy ezzel egy nemrég még teljesen szokatlan 4-es középpályával játszatta a Barcát, amikor Rafinha állt be Neymar helyére. Ami pedig még fontosabb, hogy ezt akkor húzta meg, amikor ezzel már magát a csapatot sem tudta zavarba hozni, hisz teljesen átvették az irányítást. A cseréket megelõzõ idõszakban – a második hazai találatig – nem tett semmi különöset a Barcelona és sokszor csak Bravo kapuson vagy a szerencsén múlt, hogy nem került hátrányba. Luis Enrique csapata semmi extrát nem mutatott és ismét bebizonyosodott, hogy komoly játékerõt képviselõ együttes ellen nagy bajba is kerülhet a katalán alakulat. Azonban jött Suárez és egy gól a semmibõl, mely eldöntötte a találkozó és a három pont sorsát. A katalánoktól nem láttunk semmi újat és semmi váratlant, de egy gödörbõl kifelé tartó Real Madrid ellen most ez (és a szerencse) is elég volt.
Egytõl egyig: Real Madrid – Levante
Csapatok
Real Madrid (7)
Nem sikerült rosszul a fõpróba a nagyszínpadi elõadás elõtt. Kétarcú Madridot láthattunk, míg a játék sok esetben az õszi veretlenségi sorozat idejére esett meccsekre emlékeztetett, a helyzetkihasználás sajnos továbbra is 2015-ös. Az elõbbi miatt mindenképpen örülhetünk, ahogy Bale góltalansági szériájának vége miatt is boldogabbak lehetünk. Viszont ezt a Levantét 5-6 góllal is ki lehetett volna ütni, így a Barcelona ellen magabiztosabb hozzáállással kell a kapu elõtti helyzeteket megoldani. Ramos és Modric visszatérése remekül sikerült, nagyot lendítettek a csapat teljesítményén, a Clásico elõtt ez sem elhanyagolható dolog.
Az olvasók osztályzata: 7,18
Levante (2,5)
Nem a vendégeken múlott, hogy nem egy orbitális zakóval kullogtak haza. A Levante végig abban bízott, hogy valahogy megússzák a helyzeteket, aztán az Uche – Barral kettõs majd valamit kitalál elöl. Nem sikerült. A látogatók a 18., azaz kiesõ helyen vannak, és bár a 9. helyezett Espanyol is mindössze 8 pontra van tõlük, ilyen céltalan futballal nehéz dolguk lesz a végjátékban.
Az olvasók osztályzata: 3,44
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Luka Modric (8)
“Ó, horvát varázsló, visszatértél végre,
Hónapok óta minden madridista kérte,
Hogy újra a pályán legyél, passzmesterek gyöngye,
Hogy támaszt adj a csapatnak, ha egy kicsit gyönge.
Jövõ héten klasszikus, szükség lesz rád végig,
Hogy habfehér szerelmünk felrepítsd az égig,
S ha a helyzetet másképp már meg nem mentheted,
Csak csavarj Sergio fejére egy hajszálpontos szögletet.”
Az olvasók osztályzata: 7,87
Keylor Navas (6)
Tulajdonképpen egy nyugágyban sziesztázó Faubert is lehetett volna a kapus tegnap, mert Costa Rica-i hálóõrünket egyszer sem mozgatták meg a Levante emberei. Rövid kirúgásainak mindegyike pontos volt, az a néhány hosszabb viszont ellenfelet talált. Reméljük nem fázott meg.
Az olvasók osztályzata: 6,33
Dani Carvajal (6,5)
Csapatunk második gólja elõtt okosan passzolta vissza a labdát Cristianónak, emellett végig aktívan segítette a jobb oldalon futó támadásokat. Bár fejpárbajait elvesztette, öt szerelése kiemelkedõ teljesítmény. Repertoárját bõvíthetné a támadó harmadban középre, a második vonalba visszapasszolt labdákkal, mert sokszor az ellenfél már számít a szélsõ visszapasszra és a beadásokra.
Az olvasók osztályzata: 7,19
Pepe (7)
Stabil teljesítményt nyújtott a portugál bekk, passzaival rendre Ramost kereste, emellett hat felszabadítás köthetõ a nevéhez, amivel a csapat legjobbja lett. Az elmúlt meccseken Varane mellett nem igazán találta a helyét, mivel mindketten hasonló stílusú játékosok, azaz labdaszerzés után gyorsan továbbítják a labdát, hogy aztán valaki kezdjen is vele valamit. Most azonban Ramos mellett Pepének elég volt jól védekeznie, és a labdákat továbbítani védõtársához. Megoldotta, remekül.
Az olvasók osztályzata: 7,3
Sergio Ramos (8)
Egy jó Ramos már nagyon hiányzott a kezdõbõl, hiszen hiába védekezik jól Pepe és Varane is, Ramos a védekezés mellett mélységi irányítói feladatokat is képes ellátni, és ha jó formában van, akkor ez alapjaiban határozza meg a csapat játékát. 106(!) átadásából 99(!!) jó helyre ment, ez 93%-os(!!!) teljesítmény, emellett Marcelóval uralták a pálya bal oldalát védekezésben. Sergio négy felszabadítást, két elcsípett labdát, három szerelést tett be a közösbe, továbbá fejpárbajanak nagy részét megnyerte, és három alkalommal is csak szabálytalanság árán tudták megállítani. Játékára jellemzõ nagykeresztjei ezúttal is szemkápráztatóak és hajszálpontosak voltak. Nagyon kellene egy ilyen Ramos a következõ mérkõzésen is!
Az olvasók osztályzata: 7,44
Marcelo (7)
Védekezésben Ramos elvégezte helyette a piszkos munkát, így a brazil ismét uralhatta támadásban a bal oldalt. Három kulcspassza is volt, a mérkõzés elején bemutatott külsõs tekerése élményszámba ment. Három esetben is szabálytalanul tudták feltartóztatni, õ viszont csak egyszer szabálytalankodott, emellett két labdaszerzése is volt. A szokásosnál többször próbálkozott beadással, ennek fele csapattársat is talált.
Az olvasók osztályzata: 7,37
Lucas Silva (7)
A Levante nem dominált a középpályán, így új igazolásunknak nem kellett sokszor közbeavatkoznia, ám így is volt három szerelése, ráadásul kétszer õt faultolták. Öröm volt látni, hogy a poszttal járó “alibi passzok” mellett bátrabb átadásokat is bevállalt a szélekre, és mindezt minimális hibaszázalékkal tette. Illarrával és Khedirával szemben elõnyben van, ami a csapatba kerülést illeti, Modric visszatérésével a 12. ember szerepében lehet, ha a Kroos-Modric-Isco-Bale-Benzema-CR hatos lesz fent a pályán.
Az olvasók osztályzata: 6,6
Isco (6,5)
Egy csöppet halványabb volt a játéka a szokásosnál, a bal oldalon remekül kevergetett Marcelóval, de utolsó átadásainak többsége ezúttal fennakadt a Levante falán. Két kulcspassza így is volt, egy szerelés és két labdaszerzés mellett. Bár nem róla szólt az elmúlt este, rossznak nem nevezhetõ a teljesítménye.
Az olvasók osztályzata: 6,8
Gareth Bale (7,5)
Két góljával eldöntötte a mérkõzést, emellett számos esetben próbálkozott még a gólszerzéssel. Találatai mellett önmagához képest kiváló passzmutatóval zárta az estét, 40 átadásából 35 jó helyre is ment. Többször forgatta át a labdát a középpályán, ami szintén egy jó pont, hiszen a becselezem vagy beadom programokon kívül is vannak dolgok azért ebben az emberben. Az elmúlt idõszak botladozásai még azért élénken élnek a szurkolókban, de bízzunk benne, hogy tavasszal jó formába lendül, és meghatározó embere lesz a Real Madrid támadójátékának.
Az olvasók osztályzata: 7,89
Karim Benzema (6)
Szép rúgása az év gólja lehetett volna, ha bement volna, de ugye ha nagyanyámnak töke lett volna… A mezõnyben pontos meglátásai voltak, ám a befejezéssel rendre gondban volt. Bár két kulcspassza is volt, de ha kicsit higgadtabb, akkor gólokkal zárhatta volna az estét. Ennél több kell tõle.
Az olvasók osztályzata: 7,07
Cristiano Ronaldo (5,5)
Próbálkozott, igyekezett, de ezúttal egy gólnak álcázott gólpasszig jutott. Nekem nem lenne fontos, ha jó mezõnymunkája, kulcspasszai és gólpasszai mellett nem találna be, de szemmel láthatóan neki az, és engem ez bosszant. A meccsen folyamatosan dühöngött, ha valaki nem adta le neki a labdát, a testbeszéde sajnos minden volt, csak nem barátságos. Ha kicsit jobban odafigyel további két gólpasszal, ha kicsit jobban koncentrál akkor legalább két góllal zárhatta volna az összecsapást, ebben az esetben semmi nem mentette volna meg a minimum kilences osztályzattól. Szedd össze magad Ronya, a Clásicón ragyogj ismét úgy, ahogy csak te tudsz!
Az olvasók osztályzata: 6,6
Cserejátékosok
Asier Illarramendi (5), (5,36) kicsi izzadtságot pumpált a mezébe, míg Jesé (5,5) (5,5) egy pár villanás erejéig megmutatta, hogy nem felejtett el focizni. Chicharito (-) nem sok idõt kapott, de veszélyes fejesébõl akár gól is lehetett volna.
Játékvezetõ
Pérez Montero (5,5)
A sporttárs egy végtelenül egyoldalú mérkõzést kapott, mely játékvezetõi szempontból többféleképpen is elsülhet. Monterónak szerencséje volt azzal, hogy a Levante nem próbálta sorozatos szabálytalanságokkal és esetleges durvasággal tördelni a királyiak játékát. Tiszta meccsen kevés dolgát jól látta el a sípmester, a kiosztott sárgák jogosak voltak, ám ezek alacsony száma is alátámasztja azt, hogy nem volt megoldhatatlan a bíró feladata. A szabálytalanságok megítélésébe nem köthetünk bele (egy-két mezõnybeli tévedéstõl eltekintve), láthatatlan maradt és hagyta érvényesülni a csapatokat – jelen esetben csak egyet. Asszisztenseinek már nem volt ennyire egyszerû feladata, több kétes les – nem les szituáció jutott nekik, melyek közül akadt bizony néhány, ahol téves döntés született. Ezek közül a legfontosabb az elsõ madridi gól, mely lesrõl született, mivel Benzema, Ronaldo lövésének pillanatában lesen tartózkodott és onnan lépett vissza fejelni, megzavarni a védõt. A találatot ennek tükrében érvényteleníteni kellett volna. Összességében elmondhatjuk, hogy nem befolyásolták a mérkõzést Monteróék, viszont ezzel a góllal, játékvezetõi szempontból súlyos hibát vétettek, ezért az alacsony osztályzat.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Schalke
A Real Madrid tovább csúszik lefelé azon a bizonyos lejtõn. A királyi gárda nagyon gyenge teljesítményt követõen 4-3 arányban maradt alul hazai pályán a Schalke ellenében. A továbbjutáshoz ugyan ez az eredmény is elég volt, de a mutatott játékot bátran nevezhetjük kiábrándítónak. A Madrid végtelenül kiszámítható volt támadásban és eközben a támadók nem járultak hozzá eléggé a védekezõ munkához. A Villarreal és az Athletic elleni elsõ félidõk után, most is akarat nélkül léptek pályára a játékosok, ami egyre aggasztóbb jelenség. Se Ancelotti mester, se a játékosok nem voltak képesek reagálni a történetekre és ez a kiesés szélére sodorta a csapatot. Az az út, melyet jelenleg jár az együttes, nagyon messze van a helyestõl és ennek végén ott lesz egy Barcelona elleni klasszikus. Egyelõre nem szeretnék belegondolni, hogy milyen eredménnyel és következményekkel…
Rosszul lezárt területek
A Real Madrid futballistái gyakorlatilag naggyá tették a Schalke játékosait és úgy festett a találkozó, mintha nem is a Bajnokok Ligája egyik leggyengébb (véleményem szerint az egyenes kieséses szakaszba jutott csapatok közül a leggyengébb…) csapatát fogadták volna, hanem a Bayern Münchent. Feltûnõ és aggasztó jelenség, hogy gyakorlatilag 90 perc alatt senki nem vette észre azokat a hibákat, amiket a játékosok taktikailag és helyezkedésben elkövettek, vagy ha észlelte is bárki, akkor sem sikerült azokat orvosolni. A játékosok a találkozó végén is ugyanazokat a hibákat követték el, mint az elsõ percekben. Ancelotti csapata meglepettnek tûnt a Schalke támadó felfogásától, de mégis mit vártak? Hogy a 0-2 után beállnak védekezni? A játék minden elemében jelen volt a rendezetlenség és a káosz.
A talján tréner nem tudott mit kezdeni a Di Matteo által megkockáztatott, magasan tartott nyomással. Kroos mögött – ennek köszönhetõen – óriási terület maradt üresen. Meyer (aki 19 éves kora ellenére nagyon jól játszott), Hoger és Goretzka számára széles sávok és nagy, üresen hagyott területek nyíltak meg a védelem elõtt, melyeket jó érzékkel játszottak be. Meyernek például támadásról támadásra alkalma volt ugyanazt eljátszani, kissé hátrébb húzódott és onnan indult be, ezzel kibillentve az amúgy is ingatag hazai védekezést egyensúlyából. Attól pedig, hogy a támadók nem zártak vissza és – Cristiano Ronaldo kivételével – meg sem próbáltak egy-egy sprinttel labdaszerzést kicsikarni, a helyzet tovább rosszabbodott és még nagyobb Schalke fölény alakult ki a középpályán. Mindemellett Arbeloa és Coentrao is rendkívül passzív volt. Errõl lassan már nem tudom eldönteni, hogy taktikai utasítás nyomán volt-e, vagy saját kezdeményezésre. De véleményem szerint az egyéni képességekben rejlõ hiányosságokban keresendõ az ok. Akárhogy is legyen, csak akkor történt érdemleges változás a támadójátékban, amikor felléptek segíteni a támadókat. Cristiano második gólja Coentrao beadásából született, a harmadik gólnál pedig mindketten felértek és ezzel húzták szét a vendégek védelmét. Sajnos sem védekezésben, sem támadásban nem tudják megközelíteni azt a szintet, amelyet Marcelo és Carvajal képvisel, így cseréjük is indokoltnak nevezhetõ.
Carlo, mi kell még Bale-tõl?
Hivatalosan a Real Madrid 4-4-2-t alkalmazott védekezésnél. Azonban ez a gyakorlatban messze nem így nézett ki, mivel Bale sem védekezésnél, sem támadásnál nem volt képes ellátni feladatát. Így rendre létszámfölénybe kerültek a vendégek a kreatív zónában, hisz amikor a walesi “véletlenül” mégis visszaállt, akkor azt rendszeresen késõn tette. Erre a legjobb bizonyíték az ellenfél elsõ két gólja. Szörnyû volt látni, hogy Bale gyakorlatilag a képre sem fért rá akkor, amikor Fuchs és Huntelaar betaláltak, ebbõl pedig tökéletesen kikövetkeztethetõ volt, hogy rendkívül mesze helyezkedett felügyeleti zónájától. Ezen felül az is egyértelmû, hogy a találatok olyan területrõl érkeztek, mely a korábbi Tottenham futballista és Khedira felügyelete alá kellett volna, hogy tartozzanak. Pontosabban oda is tartoztak, de a felügyelet maga elmaradt.
Ez a “lustaság”, mely Bale játékát jellemezte, folyamatos emberfölényt kreált az ellenfél számára. A középpályán rendre öt a három elleni szituációk alakultak ki, mely annak tükrében még aggasztóbb, hogy a három megmaradt madridi futballista közül az egyik a formán kívüli Khedira volt. Érthetetlen amit Ancelotti mûvel, érthetetlen, hogy miért tartja még mindig a kezdõben a teljesen elveszett és rendre gyengén (inkább borzalmasan) futballozó Bale-t. Sokan és sokfélét mondtak már ezzel kapcsolatban, azonban én szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az ok Pérezben keresendõ, aki nem engedi – nem engedheti – meg, hogy egy ilyen összegért igazolt sztár a padon kapjon helyet, még akkor sem, ha teljesítménye ezt tökéletesen indokolná. Lehet, hogy összeesküvés elmélet jellegû ezen gondolatom és az is lehet, hogy messze van a valóságtól, de egyszerûen nem tudok már mást elképzelni. Ki kell mondanunk, hogy Bale szerepeltetése már hosszú ideje védhetetlen és rengeteg oldalról támadható húzás Ancelottitól.
Schalke – le a kalappal
Di Matteo mester csapata „minden mindegy” alapon játszhatott a Bernabéuban, és ez a nyomás nélküliség rendkívül jó hatással volt az együttesre. A játékosok nagy kedvvel és akarással futballoztak. Védekezésüket továbbra sem sikerült összerakni, hisz a halovány Real Madrid szélsõ védõi is képesek voltak megbontani a hátsó alakzatot. Azonban szerencséjükre ezt kevésszer alkalmazta a királyi gárda. A középpálya közepén rendre létszámfölényt tudtak kialakítani és kihasználták a már említett, üresen hagyott területeket. Gyorsan feljátszották a labdát a középpálya és a védelem közé, ahol az üresen maradt zónákban, gyors passzokkal alakíthattak ki helyzeteket. Ez fõleg a második játékrészre volt jellemzõ, amikor is több ilyen szituációban adódott elõttük lehetõség a madridi büntetõterület közelében. Di Matteo kockáztatott és majdnem sikerrel is járt, mindössze az egyéni képességek terén mutatkozó Real-fölény döntött a továbbjutás ügyében. Ez a Schalke, kerete alapján nem való a BL legjobb nyolc csapata közé, azonban küzdeni tudásból jelesre vizsgázott a keddi összecsapáson, mely a semleges nézõk számára igazi futballélményt és közönségszórakoztató játékot eredményezett.
Taktikai szemmel: Athletic Bilbao – Real Madrid
Tovább süllyed Ancelotti kapitány hajója… A Real Madrid a szezon egyik leggyengébb meccsét játszotta, míg soros ellenfele, a Bilbao teljes mértékig rászolgált a három bajnoki pontra. A hazaiak tökéletesen rávilágítottak az olasz tréner minden hibájára és csapata gyengeségeire. A Madrid nagyon kevés dologba kapaszkodhat a mostani vereség után. Az elsõ félidei passzivitását követõen jött a második játékrészben látott tehetetlenség, úgy az edzõtõl, mint játékosaitól. Ezzel a Real Madrid elérte, hogy a hazaiak elhiggyék, semmivel sem gyengébbek riválisuknál. Ennek (is) köszönhetõen a Bilbao játékosai az idõ elõrehaladtával egyre jobban akartak, és uralni tudták a mérkõzést. Egy héttel ezelõtt kiemelhettük Asenjo kapus parádés védéseit, ám most még azt se mondhatjuk, hogy Iraizoz remek napot fogott volna ki. Alig akadt dolga a hazaiak kapusának, néhány távoli lövésen és beadáson kívül a második félidõben szinte semmilyen védeni valója nem akadt. Nem mintha az elsõ játékrészben tömegesen érkeztek volna a vendég kísérletek, sõt… Kapura lövés és épkézláb befejezés nélkül nem lehet nyerni, ezt a szombati összecsapás is bizonyította.
Megbonthatatlan a BBC?
Az utóbbi meccseken azok számára is nyilvánvalóvá vált, akik eddig még bíztak a dolog idõszakosságában, hogy a Real Madrid futballja kiszámítható és levédekezhetõ sablonjátékká alakult. Carlo Ancelotti egyszerûen gyengén meccsel és hátrányban nem tud újítani, nem tud úgy belenyúlni a csapatba, hogy az érdemben változzon. Sem a szerkezetet nem tudja bontani, sem az egyéni képességek terén nem tud újítani a változtatásokkal. Elmondhatjuk persze, hogy a sérülések és eltiltások nyomán gyakorlatilag alig akad olyan játékos a cserepadon, aki elõre mozdíthatja az akadozó gépezetet, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ebben az olasz tréner keze vastagon benne van. Ancelotti volt az, aki az õsz folyamán minimális játéklehetõséget (vagy még annyit sem) biztosított a peremembereknek, ezáltal nem is várhatja senki tõlük, hogy egy megszokott rendszerbe “idegenként” egybõl illeszkedjenek és pozitív elmozdulást generáljanak. Ezen felül sajnos észre kell venni azt is, hogy a királyiak nem képesek uralni a fontos meccseket. Hiába van a labda Krooséknál, tegnap is megmutatkozott, hogy ez maximum a meddõ mezõnyfölény kialakítására elegendõ. Az elöl játszó hármasból hiányzik az erõ, a dinamika. Csupán a formán kívül futballozó Cristiano Ronaldón érzõdik, hogy szusszal és dinamikával még bírná, de egyedül, jelen állapotában õ is édes kevés. Bale és Benzema újfent eltûnõben vannak, bár nem tudom, hogy elõbbi egyáltalán van-e honnan eltûnjön? Volt-e idén olyan idõszak, amikor feltûnõen és jól futballozott volna? A kérdés költõi…
Arról pedig ismét szót kell ejteni, hogy a cseréktõl hiába várunk pluszt. Egyre unalmasabb, hogy mindig ugyanazok kapnak lehetõséget, ugyanannyira keveset és ugyanolyan szerkezeti változtatásokat magukkal hozva, mint az elõzõ találkozókon. Amikor gól kell (vagyis kellene) Jesé érkezik. A fiatal szélsõ most is egy középpályás helyére jött, így az amúgy sem acélos belsõ középpálya tovább gyengült, ezzel ellehetetlenítve eme – nagyon fontos – zóna felügyeletét, és a gyors, kombinatív támadásvezetés lehetõségét. Ugyan jött Lucas Silva is egybõl, ami mutatja, hogy Accelotti idõvel (túl késõn…) észlelte ezen hibáját, de a brazil sem tudta megteremteni az egyensúlyt a csapat játékában. Chicharito beállása pedig semmi több, mint egy újabb strigula a mexikói meccslapján. Sem ideje, sem lehetõsége arra, hogy beilleszkedjen és hasznos tagja legyen csapatának. Ez annak tudatában, hogy fél éve itt van, még inkább szomorú. A cseréket követõen elöl lévõ négy támadó nem képes elosztani a területeket és ennek eredményeképp statikusan középre tömörülnek az esetek nagy részében, ezzel pedig megkönnyítik az ellenfél dolgát. Ancelotti úgy cserél, mintha muszáj lenne, egy sablon alapján a záró negyed órában, kényszer jelleggel. Ez sajnos már megszokott nála, viszont luxus ez egy ilyen nehéz idõszakban, a bajnokság és a kupák szempontjából ennyire fontos periódusban.
Valverde érdeme, vagy Ancelotti sara?
Mondjuk azt, hogy a kérdésre a válasz 50-50 százalék. Az Athletic minden tekintetben jobb volt, mint a Madrid. A taktikai aspektustól kezdve, az egyéni és csapatjátékon át az erõnlétig egyaránt. Akik viszont a Real Madridban keresik a hibát, azok se tévednek sokat, fõleg annak tudatában, hogy a királyi gárda akkor nyújtja ezt a teljesítményt, amikor épp a bajnoki címért küzd. Nem véletlen, hogy a talján tréner csapata veszített a Mestallában, a Calderónban és a San Mamésben. A három riválisban sok a közös vonás és hasonló felfogásban játszanak. Fizikálisan erõsek és nagy intenzitással futballoznak. A Madrid az ilyen párharcokban elbizonytalanodik, nem találja a ritmust és hiába alakít ki mezõnyfölényt, ez helyzetekben nem mutatkozik meg. Hiányoznak az olasz mester eszközei arra, hogy a csapat nyilvánvaló technikai fölényét érvényesíteni tudja.
A szombati párharcot egyértelmûen a hazaiak trénere nyerte. A hiányzók ellenére is jó kezdõt rakott össze, a meccs az õ döntéseit igazolta. Tökéletesen bevált Beñat és Rico együtt szerepeltetése. Az Athletic nagyon jól lezárta a széleket, mely kulcsfontosságú volt a mérkõzés kimenetele szempontjából, hisz madridi oldalon Carvajal és Marcelo azok, akik mélységet adnak a csapatnak. Azonban szombat este nem hagytak számukra területet a hazai játékosok, így teljesen kikapcsolták a két szélsõ védõt az érdemi támadásépítésbõl. De Marcos és Iraola feladata volt, hogy védekezésben biztosítsák Marcelo és Isco semlegesítését, a másik szélen Balenziaga és Williams tették ugyanezt Carvajallal és Bale-lel. Az hazaiak mindvégig egy nagyon jól szervezett és fegyelmezett csapat benyomását keltették, ahol mindenki kisegítette a társát. Nagyon gyorsan járatták a labdát, és védekezésnél arra kényszerítették a Real Madridot, hogy a területbe lõtt labdák helyett csak direktben, emberhez passzolhassanak. Ezzel teljesen lelassították a királyiak akcióit és idõt nyertek ahhoz, hogy visszazárjanak, biztosítsák a passzsávokat és a védõ térfél kritikus pontjait. A hazaiak továbbra is meghatározó csapatként szerepelnek a ligában, és évrõl évre bizonyítják a nemzetközi porondon is, hogy van jövõje a spanyol fiatalok csapatba építésének és versenyeztetésének.
Taktikai szemmel: Real Madrid – Villarreal
A Real Madrid rendkívül értékes pontokat vesztett soros bajnokiján, a Villarreal ellenében. Ezzel a döntetlennel ismét közelebb férkõzött az õsi rivális Barcelona, és oda lett a megnyugtatónak tûnõ, négy pontos elõny. El kell ismerni, hogy a Villarreal remek meccset játszott, de a királyiak gyakorlatilag a teljes elsõ játékrészt odaajándékozták az ellenfélnek. Nem könnyû megérteni kívülrõl, de valószínûleg belülrõl sem, miért hiányzott a hazaiak intenzitása az elsõ félidõbõl. Úgy lépett pályára a Madrid, mintha egy 0-3-as kupa odavágó után fogadnák otthon az ellenfelet, elkényelmesedve. A játékosok többsége úgy állt a meccshez, mintha a gyõzelemnek magától kellett volna bekövetkeznie, a legminimálisabb erõfeszítés nélkül.
A remek napot kifogó Asenjo úgy ment le az elsõ félidõ után, hogy egyetlen lövést sem kellett hárítania. A madridiak egyedül rögzített helyzetekbõl teremtettek veszélyt, és amikor játékban volt a labda, csupán beadásokat tudtak felmutatni. Carvajal és Bale a jobboldalról, Marcelo és Isco a baloldalról próbálgatták a középre lõtt labdákat, ami egy idõ után teljesen kiszámítható volt. A legnagyobb elsõ félidei lehetõségeket így a vendégek tudták kialakítani. Az alap szerkezet maradt a 4-3-3, de támadásban ez inkább 4-2-4 re hajazott. Viszont – ahogy már említettem – az így megszállt szélsõ területeket nem sikerült kihasználni, Bale nem vállalta fel az egy-egyeket, inkább csak céltalan (és az esetek többségében pontatlan) beadásokkal próbálkozott. Míg a másik oldal Ronaldo behúzódásával Iscóra maradt, akirõl tudjuk, hogy ugyan jól megérti magát Marcelóval, de sokkal hasznosabb, ha nincs a vonalak közelségétõl korlátozva.
Ancelotti cseréi
Jesé beállítása egyértelmûen elkerülhetetlen húzás volt, de sajnos ismét kudarcba fulladt. Taktikailag tökéletesen védhetõ döntés, hisz gyakorlatilag (a teljesen felesleges és haszontalan) Chicharitót leszámítva az egyetlen olyan futballista volt a padon, aki támadásban hozzátehetett volna a Real Madrid játékához. Ehhez azonban Jesének sokkal bátrabban kell futballoznia és többet kell vállalnia, látványosan félti a lábát minden ütközésnél, sokszor emiatt téveszt ütemet és marad le a labdákról a párharcok során. Ez a hozzáállás és “félsz” a támadó harmadban a külön meccsek folyamatos elvesztéséhez vezet, ha a játékos az átlagosnál képzettebb ellenféllel találja szemben magát, ahogy ez vasárnap is történt.
A másik változtatás szintén érdekes volt, egyedül az lehet a magyarázat a cserére, hogy Ancelotti tartott a Villarreal kontráitól. Úgy gondolta, hogy egy döntetlen azért mégis jobb, mint egy vereség. Illarra két perccel azután állt be, hogy Vietto tiszta gólhelyzetbe került. A Bernabéu közönsége nem értette a cserét, de taktikai szempontból nem tekinthetõ egy rossz döntésnek. A Real Madrid azokban a percekben négy csatárral támadott: Jesé, Benzema, Cristiano és Bale. Sõt, ez gyakran öt volt, mert Marcelo minden támadáshoz fel tudott érni menetrendszerûen. Isco emellett fáradtan is mozgott, ugyan bármikor képes váratlant húzni, de a pálya gyakorlatilag kettészakadt, és kellett valaki, aki ezt megállítja, mert a Villarreal kezdett ráébredni a szituációra. Mindemellett megértem a Bernabéu reakcióját is, hisz az egyik kedvencet és fazonszabászt kapta le a talján tréner, akiben a nézõk a különbség megteremtésének lehetõségét látják. Defenzív húzás volt az olasztól, melynek egy pont lett a vége. Hogy mi lett volna, ha Isco marad a pályán, sosem tudjuk meg, de Ancelotti taktikailag itt nem vétett, viszont a drukkerek csalódottsága is jogosnak tekinthetõ.
Villareal – szervezettség és Asenjo
A vendégek kapusuk nélkül aligha tudták volna kiharcolni az 1-1-et. A Villarreal bátran és szervezetten játszott, jól elfoglalva a területeket, jól váltogatva a ritmust. Ígéretes támadásokat vezettek és minden akciójukban benne volt az újabb kapura lövés lehetõsége. Több opciót is nyitottak a középpályások elõtt, akik rendre jól választottak és gyorsan bejátszották a felkínált területeket. Azonban mindezek semmit nem értek volna, ha nincs a második félidõben Asejo. Az ex-Atléticós hálóõr megbabonázta Cristianót, aki játékban hiába javult sokat az elõzõ hetekhez képest, a befejezéseknél pontatlan volt és nem tudott túljárni a kapus eszén. Az örök mérleg továbbra is azt mutatja majd, hogy a Villarreal soha nem gyõzött a Madrid otthonában, de a tegnapi döntetlen felér egy gyõzelemmel a sárga tengeralattjáró számára. Rendkívül értékes pontokat szereztek a nemzetközi kupahelyekért folytatott harc tekintetében, ezen felül a mutatott játékuk is bizakodásra adhat okot a szezon hátralévõ részével kapcsolatban.
Taktikai szemmel: Elche – Real Madrid
A Real Madrid végre ismét nagy akarattal lépett pályára, megvolt a kellõ intenzitás a csapat játékának tekintetében, mely még mindig nem azonos a legjobb formában lévõ Realéval, de javult a helyzet. Az egyéni akciók és az összjáték végre ismét kiegészítették egymást és a csapat a 2015-ös év eddigi legjobb produkcióját nyújtotta. Csupán két góllal nyertek Ancelotti mester fiai – mindkét találat a második félidõben született -, de a meccs több szakaszában is hasonlított már az említett õszi idõszak mérkõzéseinek képére. Nehéz kiemelni vasárnapról csupán egy játékost: Pepe nagy formában tért vissza és magabiztosságot sugárzott, miközben Marcelo Roberto Carlosra emlékeztetett, támadásban és védekezésben egyaránt. Isco újra „a totális középpályás” szerepében tetszelgett, és Cristiano Ronaldo is több helyzetet alakított ki, mint bármikor az elõzõ meccsein. Igazságtalan lenne kihagyni Carvajalt, aki nagy munkát végzett a jobboldalon, de meg kell említeni Varane-t, aki tökéletes társa volt Pepének a védelem tengelyében. Kroos újfent szerepet kapott minden akcióban, a királyiak játékának tökéletes epicentruma a német válogatott futballista. Lucas Silva javult az elsõ két meccséhez képest, és kezdi felvenni a ritmust. Bale nagyon együtt élt a csapattal, Benzema pedig leckét adott abból, hogyan lehet valaki csatárként szervezõ szerepben zseniális… Egyedül Casillas marad ki – önhibáján kívül persze-, akit ezen a napon nem tettek próbára.
Cristiano középcsatár szerepben
A portugál klasszisnak új feladatot adott Ancelotti azzal, hogy a középcsatár pozíciójában játszatta. Mindezzel nagyban elõsegítheti Ronaldo mentális helyrerázódását és formájának feljavulását. Addig biztosan marad majd ezen pozícióban, amíg nem lesz régi önmaga. Az a Ronaldo, akit õsszel láttunk, egy „laza” mesterhármassal jött volna le a pályáról, de ez még várat magára. Carlo tudatosan helyezte õt a középsõ zónába, hogy többször kerülhessen a kapu elé, kevesebb szélrõl történõ beindulása végett több energiája marad a befejezésekre, melyek esetlegesen góllal történõ abszolválása óriási lelki pluszt adhat CR7-nek. Ronaldo eredeti pozíciójába Benzema mozgott ki néha. Ezt a területet azonban Marcelo és Isco felfutásai is tökéletesen lefedték, így a francia se volt túlzottan vonal mellé kényszerítve. A portugál aranylabdás hozzáállása példamutató volt az elsõ perctõl kezdve. Kisebb területet játszott be, de így is sok gólhelyzetet alakított ki, akadtak szép megoldásai és nála is felfedezhettünk javulást. Gyakorlatilag minden támadásban szerepet kapott és mindezt szusszal is bírta. Jelen pozíciójából adódóan nem kellett annyit futnia, mintha balról indult volna be. Mindaddig, míg nem talál vissza a tökéletesen helyes útra, nagyon valószínû, hogy a talján tréner ezt a pozíciót szánja majd neki, ami véleményem szerint hosszútávon kifizetõdõ taktikai húzás lehet.
Lucas Silva- alakul a molekula
Vasárnap már sokkal többet szerepelt a támadásokban és az összjátékokban, mint a Schalke elleni Bajnokok Ligája meccs alkalmával. Ancelotti nyílván felhívta erre a figyelmét, hisz láthatóan tudatos volt, ahogy bõvítette befolyásolási zónáját. Most már nem kötötte le annyira Kroos biztosítása, valamint a védelem és a középpálya közt üresen maradó területek lezárása az esetleges labdavesztések esetére. Sokkal nagyobb szabadságot kapott és élt is a lehetõséggel, többször jól lépett fel a támadásokkal és jó helyen volt nála a labda. Nem vállalt felesleges kockázatot, ezzel nincs is semmi baj, de tudjuk róla, hogy képes nagyszerû labdákra, ebbõl több kellene majd tõle. A másik ilyen pont, amit játékából még hiányolok, az az agresszív, és a mostaninál fizikálisabb védekezõ futball. Ancelotti szerkezetének köszönhetõen tökéletesen kirajzolódik az a zóna, ahol a brazil labdaszerzésekkel próbálkozhat, ezen területek pedig teljesen egybeesnek az ellenfél kreatív játékosainak helyzetével. Itt elvárható lenne tõle a mostaninál több ütközés, hisz sem Isco, sem Kroos nem az a futballista, akiknél jelen helyzetben és taktikai hadrendben ez lenne az elsõszámú elvárás, viszont nagy szüksége van a középpályának erre, hogy ennyivel is megkönnyítse a védelem dolgát. Ez fõként a szélsõ védõk felfutásai és a mögöttes területek levédekezése miatt létfontosságú, hisz az ütközésekkel lassítható az ellenfél támadásépítése, mely idõt hagyhat Marcelónak és Carvajalnak a visszazárásra, valamint a sorok rendezésére. Remélhetõleg a jövõben tovább javul majd ezen a téren is, és akkor ténylegesen jó vételnek nevezhetjük a télen szerzõdtetett labdarúgót.
Elche- akár a dicséretet is megérdemelnék, de…
A Real Madridnak helyzetei, valamint lendületes futballjának képe alapján már az elsõ félidõben kutya kötelessége lett volna lezárni a meccset és eldönteni a három pont sorsát. Ezzel szemben az Elche hõsiesen védekezett és kihúzta az elsõ 45 percet bekapott gól nélkül. Fegyelmezetten és szervezetten játszottak, alapjában jó taktikával futballoztak. Azonban a nagy hal természetesen felfalta a kicsit, ez így van rendjén, és a hazaiak szurkolói sem voltak különösebben bánatosak emiatt. Ami azonban messze nem volt elfogadható a vendéglátóktól, az nem más, mint az elsõ percektõl lassan fokozódó, majd a második játékrész közepére kritikus szintre érõ durvaság. Rengeteg kétes kimenetelû rácsúszással és pokróc kemény belépõvel próbálták semlegesíteni a királyiak játékosait. Csak a játékvezetõ jóindulatán (mondjuk inkább úgy, hogy harmatgyenge teljesítményén…) múlt, hogy 11 emberrel játszhatták végig a találkozót. Az õszi teljesítményüket követõen egy szimpatikus kis csapat benyomását keltették, akik az ebben a kategóriában tanyázó együttesektõl jól megszokott, védekezõ és kontrára építõ futballal rukkoltak elõ. Azonban a vasárnapi mérkõzést követõen ez a kép sokkal árnyaltabb. Már korántsem annyira szimpatikus számomra az Elche gárdája, köszönhetõen annak a felelõtlen és durva futballnak, melyet bemutattak a Real Madrid ellen.
Egytõl egyig: Elche – Real Madrid
Csapatok
Elche (2,5)
Szerintem bátran kijelenthetjük, hogy ezért az Elchéért nem fájna a szívünk, ami a lehetséges kiesésüket illeti. A hazaiak elképzelés nélkül fociztak, alig-alig veszélyeztették Casillas kapuját, ráadásul csúnya szabálytalanságokkal tördelték a meccset. Csakis a bírókon múlott, hogy 11 emberrel be tudták fejezni a találkozót, több sárga lapot, és minimum egy azonnali piros lapot úsztak meg. Ha a mieink kicsit jobban koncentrálnak, 5-6 gól alatt nem úszták volna meg. A csupán 2 bekapott gól miatt nem alacsonyabb a pontszám.
Az olvasók pontszáma: 3,74
Real Madrid (7)
Egy pillanatra sem forgott veszélyben a csapat gyõzelme, hiába volt sokáig döntetlen az állás. Az elsõ félidõben eltaláltuk a kapufát, kimaradt néhány hatalmas helyzet, és a varjú is megfosztott minket egy szabályos góltól. A második félidõben sem álltak le a fiúk, és ennek meg is lett az eredménye. Külön öröm, hogy mindössze négyszer szabálytalankodtunk a teljes mérkõzés alatt. Az egyetlen dolog, ami sajnálatos, hogy nem sikerült jobban megszórni a hazai csapatot, pedig erre megvolt minden esély.
Az olvasók pontszáma: 7,18
Játékosok
A mérkõzés legjobbja – Isco (8)
Egész egyszerûen kezdenek elfogyni a jelzõk. Adott egy gólpasszt, amivel véglegesen eldõlt a három pont kérdése, emellett pedig ismét úgy forogtak körülötte a védõk, mint a negyedikes lányok a szalagavatón. Lehozatalánál még az Elche fanatikusai is elismerték teljesítményét. Játéka fõleg a bal oldalra korlátozódott, Marcelo és Ronaldo is itt szokott felbukkanni. Nem szeretnék jobbhátvéd lenni egy Real Madrid ellen…
Az olvasók osztályzata: 8,65
Iker Casillas (6,5)
A roló továbbra is lent, bár azt nem mondhatjuk el, hogy záporoztak volna a labdák felé, eljöhetett volna a meccsnézésünkre is ezzel az erõvel. Hidegvérû cselt mutatott be a tizenhatoson belül a második félidõben, szerencsére nem lett belõle probléma. Kirúgásainál általában a mindig aktívabb bal oldalunkat kereste, elõrevágott labdái pontatlanok voltak.
Az olvasók osztályzata: 6,93
Dani Carvajal (7)
A jobb oldalunk általában halványabb támadásban, s bár Dani próbálkozott beadásokkal, sajnos nem sikerült csapattársat találnia. Ennek ellenére passzainak nagy része célba ért, bár sokszor a középpályásokat, vagy a védõtársakat kereste. Védekezésben nem állították megoldhatatlan feladatok elé, háromszor szerelt, három labdát csípett el. Az egy az egy elleni szituációkban ezúttal nem jeleskedett sajnos, négy esetbõl mindössze egyet sikerült abszolválnia.
Az olvasók osztályzata: 7,26
Raphael Varane (7,5)
Lehetetlen volt õt átjátszani tegnap este. Több felszabadítása és labdaszerzése volt, emelett egy kivétellel minden fejpárbaját sikerrel vívta meg. Legtöbbször a középpálya közepén volt játékban, s bár fõleg oldalpasszok jellemezték õt, egy-két esetben hosszú indítással is próbálkozott, sikeresen.
Az olvasók osztályzata: 7,53
Pepe (7,5)
Elképesztõ az a stabilitás, amelyet a védekezésben nyújt a portugál bekk. Mellette Varane is jóval magabiztosabb, õ maga pedig ismét ellenállhatatlan volt. Passzaival szervezte a játékot, és újfent nagyon precízen tette mindezt. Kétszer csak szabálytalanul tudták megállítani, emellett hatszor avatkozott közbe jól labdaszerzéssel, háromszor szerelt sikeresen. Fiatal társával kiváló összhangban védekeztek az elmúlt héten.
Az olvasók osztályzata: 7,41
Marcelo (7)
Felemás estét tudhat maga mögött. Legalább két olyan átadása volt az elsõ félidõben, amelyek góllal végzõdhettek volna, ráadásul a második félidõben mindkét gólban szerepet vállalt pontos indításával. Viszont több esetben kapkodott, pontatlan volt, és az egy az egy elleni szituációkat sem tudta mindig sikerrel megvívni. Iscóval remek összhangban van, de a Schalke ellen pontosabb és magabiztosabb volt. Így sem játszott rosszul, de ennél õ jobbat is tud.
Az olvasók osztályzata: 7,83
Toni Kroos (7)
Silvával együtt uralták a középpályát, az Elche játékosai háromszor is szabálytalankodtak ellene. Négy kulcspassza kiemelkedõ, szögletei veszélyesek voltak. Egyszer próbálkozott távoli lövéssel, azonban bal lábas lökete elkerülte a kaput. Összefogta a védelmet és a támadókat, de több megindulást, egy az egy elleni szituációt is bevállalhatna, amellyel még inkább bõvülne a csapat támadásainak repertoárja.
Az olvasók osztályzata: 7,14
Lucas Silva (7)
Sokkal jobban játszott, mint a hétközi BL-meccsen. A pálya minden pontján felbukkant, rengeteget mozgott, bátran futballozott. Kevés védõfeladatát jól oldotta meg, emellett többször felzárkózott a támadó harmadba, ahol olykor sikeres csellel bontotta meg a védelmet. Erre a teljesítményre lehet építeni, jó estét zárt a brazil ifjonc.
Az olvasók osztályzata: 7,16
Gareth Bale (6)
Nem elég. Továbbra sem elég, tõle nem. Elképesztõ, 13 alkalommal próbálta egy az egyben megverni az Elche (valljuk be, nem emberfeletti képességekkel megáldott) játékosait, 46%-os sikerrel. Két kulcspassza volt, kétszer szabálytalankodtak ellene. Számomra érthetetlen, hogy miért ragaszkodik annyira az oldalvonalhoz, s bár nem annyira technikás, mint Isco, ha némileg beljebb próbálkozna, azzal egyrészt jobban meg tudnánk bontani egy dupla fallal védekezõ ellenfelet, másrészt Carvajalnak nagyobb mozgástere lenne támadásban. Ne feledjük, hogyha a spori szagolt volna valamit a meccshez, akkor egy assziszttal zárta volna a meccset. Szerencse, hogy a második félidõben nem szenvedett súlyos sérülést az agyatlan Elche játékos belépõjét követõen, nagyobb baj is lehetett volna.
Az olvasók osztályzata: 6,45
Cristiano Ronaldo (7,5)
Megint jelentõs mértékben járult hozzá a gyõzelemhez. Már a találkozó elején majdnem betalált, de akkor a kapufa kisegítette a hazaiakat. A második félidõben aztán beadása után egy flipperezést követõen talált be Benzema, nem sokra rá pedig Isco beadása után fejjel vette be a kaput, akár a Schalke ellen. Ugyan háromszor szabálytalankodtak ellene, érdekes, hogy fejpárbajainak jelentõs részét elvesztette, és csellel sem igazán sikerült betörnie az ellenfél büntetõterületére. Mindenesetre alakul a dolog, egyre jobb ismét a portugál, és ebbõl a csapat csak profitálhat.
Az olvasók osztályzata: 7,61
Karim Benzema (7,5)
Egy nagyszerû olló, de visszafújta a holló. Sajnos. Azért szemfülességének köszönhetõen nem maradt gól nélkül a francia támadó. Örömmel tapasztaltam, hogy az elmúlt idõszakhoz képest jóval aktívabban játszott, egy kulcspassza mellett, négybõl négy egy az egy elleni játékban verte meg ellenfelét, emellett még egy szerelésre és egy felszabadításra is futotta az erejébõl.
Az olvasók osztályzata: 7,52
Cserejátékosok
Ancelotti vezetése alatt néhány játékos fenekét már átrendezte a kispad. Bár Asier Illarramendi és Álvaro Arbeloa még a rendes játékidõben csatlakoztak, õk sem kapnak osztályzatot, nemhogy Jesé, aki kapott egy emberméretû fél percet az olasztól, aki azzal védekezett, hogy hamarabb akarta bedobni õt, csak játékban volt a labda, és nem lehetett végrehajtani a cserét. Hm, hm…
Játékvezetõ
Iglesias Villanueva (2,5)
Tegnap este csak azt hozta (sajnos) amit már megszoktunk tõle. Nem az elsõ és elõre láthatólag nem az utolsó olyan találkozója, melyen rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott. Már a meccs elején próbálta tudatosítani a játékosokban, hogy õ az úr a pályán, ám ez fordítva sült el és rosszul jött ki belõle. Rengeteg fault maradt büntetlenül és ennek a késõbbiekben a Real Madrid futballisták itták meg a levét. Több sárga is elmaradt és durva mérkõzés kerekedett a játékvezetõ hathatós “közremûködésével”. Arról nem is beszélve, hogy a Bale-lel szemben elkövetett második félidei szabálytalanság után egyértelmû kiállítás maradt el, mely súlyos hiba. Asszisztensei sem voltak a helyzet magaslatán, több les-nem les szituációnál hoztak rossz döntést, így érvénytelenítették Benzema akrobatikus mozdulattal szerzett gólját is (bár ez az egyvonalas eset még a “benézhetõ” kategóriába sorolandó), de az oldalvonal melletti szabálytalanságok elbírálásában is vastagon benne volt a kezük, így rendre rossz döntések születtek ebben a zónában is. Összességében elmondható, hogy a játékvezetõi team rendkívül gyengén teljesített és csak azért nem kaptak ennél még rosszabb osztályzatot, mert a találkozó végkimenetelét és a három pont sorsát nem befolyásolták döntõen.
Kupagyõztes a kosárl…
Kupagyõztes a kosárlabda csapat! A döntõben: Barcelona – Real Madrid 71-77! Legjobb dobók: Rudy (16 pont), Sergio Rodríguez (10), Ayon (10), Nocioni (10). A döntõ MVP-jének Rudy Fernándezt választották.