„Hálás vagyok, hogy egy csapatban láthatom õket. Alapemberek, igazi hajterõk… Úgy tûnik, jó szemem van.” De Toshack nem öntelt. „Három hatalmas profi. Nem lepne meg, ha nagyon messzire jutnának. Bármely edzõ számára kiváltság velük dolgozni. Vannak olyan zsenik, akiket a nap 24 órájában szemmel kell tartani. Õk nem ilyenek. Õk 24 órán keresztül képesek a focira gondolni. Nagyon élveztem a velük végzett munkát.”
Xabi, és az apja, Perico Alonso árnyéka
„Mikor Xabi a Real Sociedadhoz érkezett, az apja, Perico Alonso volt az edzõ. Ez nem hiszem, hogy sokat segített neki. Ezt követõen az Eibarhoz ment… Amíg meg nem érkeztem. Én más munkamódszert folytattam. Szerettem, ha az utánpótlásból ott vannak a srácok. A három-négy legjobbat felhoztam, és velem edzettek csütörtökig. Ezután hagytam, hogy az ifikkel játszanak. Nem szeretem, ha a fiatalokat elengedik, sosem tudhatod, kivel fogsz dolgozni. Mikor én lettem felelõs a csapatért, megmondtam, hogy szeretném, ha Xabi itt lenne, és be is tettem az elsõ csapat keretébe.” Voltak dolgok, melyeket nem kellett megtanítani. „Eleinte 30 perceket adtam neki a meccseken, addig, amíg fel nem vette a ritmust. Késõbb felfigyeltem arra, hogy sok dolog van, amit nem kell neki megtanítani: látásmódot, összpontosítást. Lehetett látni, hogy futballista volt az apja, otthon is a futballt lélegezte be napi 24 órában. Csak az volt kérdés, felveszi-e a játék ritmusát.”
„Lassú volt az elsõ néhány méteren… és most is az”
A walesi emlékszik, hogyan kellett csiszolgatnia az Eibarból érkezõ gyémántot: „Nehéz volt számára az elsõ 10 méteren felgyorsulni. Csináltam vele egy gyakorlatot. Kihegyezett botok elõl kellett kitérnie, hogy ne tudjam megbökni vele, elõször balra, aztán jobbra. Tizenkétszer kellett kitérnie mindkét oldalra, mindennap elismételtük. Ma a szakértõknek már sok-sok módszerük van arra, hogy az ilyesmit megoldják. Nekem csak ilyen „lándzsáim” voltak. Az volt a baj, hogy az egész nem használt semmit. Most is ugyanolyan lassú, mint elõtte volt… De ha jól olvasod a játékot és odafigyelsz, nem kell összetörnöd magad ahhoz, hogy labdához juss. Xabi Alonso mindig a megfelelõ helyen van. Természetesen mozog. Egyáltalán nem lep meg, hogy eddig jutott.”
Casillas, a kapus, aki felkeltette a sziesztából
Különös módon hívta fel Toshack figyelmét magára Casillas: „Emlékszem, válogatott hét volt, csak négy-öt játékos maradt ott a keretbõl. Ezek az idõszakok arra is jók, hogy a nagy nyomás mellett a Real Madrid edzõje egy keveset pihenjen. Szerveztem egy meccset az utánpótlás játékosaival, hogy az ott maradó négy-öt ember ne essen ki a ritmusból. Napfényes délután volt, ültem a padon, nyugodtan, néztem a meccset. Ott volt Iker is, mindössze 17 évesen. Emlékszem egy akcióra, ami után Casillas bemutatott egy nagy védést. Aztán egy újabb próbálkozás és egy újabb remek védés következett. Már majdnem elaludtam, mikor felpattantam és megtapsoltam õt. Onnantól kezdve nagyon bíztam benne, láttam, hogy õ más.”
Debütálás a San Mamésban, hiba Julen Guerreróval szemben
Toshack számára adódtak problémák a kapusposzton, de nem félt bedobni Ikert a mélyvízbe: „Illgner sérült volt, Bizarri nem nagyon gyõzött meg. Elvittem õt Bilbaóba, aztán ott megmondtam neki: Iker, téged raklak be. Nagy meccset játszott. Julen Guerrero lõtte az elsõ gólt. Casillas hibája volt. Õ tudta, hogy azt a labdát ki kellett volna védenie. De nem történt semmi. Kettõ-kettõre hoztuk a meccset. Néztem a padról, és azt gondoltam: „A francba, mennyire kicsinek tûnik a kapufák között.”
A szenvedés mint a tanulás eszköze
John emlékei szerint Casillas útja nem nélkülözte a nehézségeket: „Továbbra is bíztam benne. A következõ meccset Görögországban játszotta az Olympiakos ellen. Ott is döntetlent játszottunk. Giovanni lõtt neki gólt, egy brazil, aki a Barcelonánál volt. Iker tudta, hogy azt a labdát is meg kellett volna fognia. Visszatértünk a ligához. Ezúttal a Depor ellen, a Bernabéuban léptünk pályára. Djalminha gólt lõtt neki. Azt hiszem ez volt az egyetlen találat, melyet Djalminha karrierje során jobb lábbal szerzett. És Casillas ezúttal is tudta, hogy védhetett volna. De végre eljött. Megtört a jég. Szenvednie kellett, de ennek tudatában volt. Egy kapussal nem csinálhatod meg azt, amit Xabi Alonsóval, hogy beteszed 30 percekre. Az lett volna a normális, ha pár hét után kiveszem a csapatból. De nekem nem voltak kétségeim, bíztam benne.”
Iker ritka fajta, de elviseli, ha csak a cserepadon kap helyet
Toshack csodálója Iker karrierjének: „Lenyûgözõ út van mögötte, elképesztõ védések, mindig döntõ pillanatokban, pl. az a védés Robben ellen… Ott van a Pichichi, az aranycipõ, de hány pontot szerzett Casillas? Hány meccset nyert meg? És mindenekelõtt hány év telt már el? 14 év. Ez egy nagyon hosszú karrier állandó kiváló teljesítménnyel. Az, hogy most nem játszik, olyasmi, amiben senki nem látja a rációt. De ha okokat keresnénk, azzal megsértenénk a másik kapust, aki szintén remek meccseket hoz. Szerintem Iker jól viseli ezt. Mikor látom, hogy õ a válogatott kapitánya, emlékszem arra az elsõ napra az edzõközpontban. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna.”
Mikor kiválasztotta Bale-t, még nem volt 17 éves
Bale esetében bámulatosan korai érettségrõl beszélhetünk, ebben Toshack is egyetért: „Gareth a walesi futball történetének legfiatalabb játékosa, aki bekerült a válogatottba. Megdöntötte Giggs rekordját. Velem mutatkozott be, mikor még nem töltötte be a 17. életévét, néhány napja volt még addig. Baszkföldön kellett játszanunk, azt hiszem, az Athletic ellen, aztán Ausztriába mentünk, hogy Trinidad és Tobago ellen játsszunk. Leo Beenhakker volt az edzõjük. 20 percet adtam neki, aztán még többször vetettem be. Emlékszem egy meccsre, amit a White Hart Lane-en játszottunk, a Tottenham pályáján a brazilok ellen. 2-1-re vesztettünk. Bale remek meccset játszott. Martin Jol, a Spurs edzõje ott ült a lelátón. Nem sokkal utána Bale-t leigazolta a Tottenham. Hiszem, hogy részben ennek a meccsnek volt köszönhetõ. Abban a válogatottban kivételesen teljesített. Szeretett elõre menni, olyan volt, mint egy csatár vagy középpályás, mikor a támadáson volt a sor.”
Egy szerencsétlen srác, akit üldöznek a sérülések
Az edzõ arra is emlékszik, hogy Bale-nek nem volt könnyû a kezdet fiatalsága ellenére sem: „Nagyon balszerencsés volt, két komoly sérüléssel kellett megközdenie. Az elsõ miatt 10 hónapot kellett kihagynia, a második után 9 havi pihenõ következett. 18 és 20 éves kor között ez igen sok idõnek számít.” A pályán sem szegõdött mellé a szerencse: „Az oroszok ellen játszottunk, Guus Hiddink edzette õket. Gareth szélsõként volt a pályán. Remek összjáték után kiharcolt egy tizenegyest, elvégezte és kihagyta. A következõ támadásnál az oroszoknak ítéltek büntetõt, amit értékesítettek is. Vesztettünk. A következõ héten Azerbajdzsán ellen játszottunk Walesben. Bale ellen megint szabálytalanok voltak a tizenhatoson belül. Bellamy végezte el, kihagyta. Ott sem nyertünk. Az elsõ nyolc meccsén, melyet a Tottenhammel játszott, szintén nem tudott nyerni. Elkezdett terjedni róla, hogy üldözi õt a balsors… Redknapp, az edzõ a padon hagyta õt addig, amíg úgy nem fordult, hogy nyerésre álltak, s csak akkor tette vissza a csapatba, hogy véget vethessen ennek az egésznek.”
„Bale egy Rolls Royce, akinek tökéletesnek kell lennie”
Toshack úgy gondolja, Bale kezdeti mentális gyengesége, a félelem a balsikertõl nem ok nélkül jelent meg: „Azok a sérülések, melyeket fiatalon szerzett, nagyon kemények voltak, komplikáltak. Rossz kezelést kapott. Ez megpecsételte a sorsát. Vannak játékosok, akik tudnak bizonyos problémák mellett is játszani, de Gareth nem ilyen, neki száz százalékosnak kell lennie. Olyan, mint egy Rolls Royce, melynek tökéletesnek kell lennie. Minden, amit elszenvedett az operáció miatt, nyomot hagyott benne.”
„Jövõre robbanni fog, aki ezt nem látja, vak”
Toshack biztos abban, hogy Bale tarolni fog: „Ez nem vitás. Az elõzõ szezon meggyõzõ volt. Gyors, tehetséges, bal lábas… Ezt látni kell, nem nehéz rádöbbenni, Még nem láttuk a legjobb Bale-t. A Real Madrid egy bonyolult klub. Általában elmondható, hogy az elsõ év minden csapatnál nehéz. A Madrid sokat várt arra, hog leigazolhassa, és a játékosnak meg kellett szenvednie az elején, hiszen ki kellett hagynia az elõszezont, nagyobb volt rajta a nyomás, mint bárki máson… Nem kell messzire menni, ott volt Modric esete. Most nézzék meg, mit mûvelt Modric ebben a szezonban. Nevetek, mikor kételkednek Bale-ben. 24 éves, mindent feltennék rá. Aki nem látja ezt, az vak. Ráadásul a földim, Cardiffból származik. Az õ iskolája az enyém riválisa volt.”
