A Real Madrid utcahosszal nyerte meg a ’B’ jelû kvartettet a Bajnokok Ligája csoportkörében. Carlo Ancelotti mester csapata mind a hat csoportmeccsén gyõzedelmeskedni tudott, tette mindezt tekintélyt parancsoló, plusz tizennégyes gólkülönbséggel. A királyiak voltak az egyetlen olyan alakulat, amely százszázalékos teljesítménnyel abszolválta a csoportkört, így a kiírás értelmében egy másik csoport, második helyezettjével kerül majd szembe. Mivel egyik csoportban sem végzett második helyen spanyol együttes, így az egy nemzetet képviselõ csapatok összeférhetetlenségére vonatkozó szabály Ronaldóék esetében lényegtelen. Vegyük tehát sorra, mely gárdákkal kerülhet szembe a Real Madrid!
Kezdjük egybõl az ’A’ csoport második helyezettjével, a Juventusszal. A torinói együttes három gyõzelemmel, egy döntetlennel és két vereséggel, 7-4-es gólkülönbséggel zárta a csoportkört. Már a sorsolást követõen biztossá vált számomra (és ezzel valószínûleg sokan voltak még így), hogy a Juventus egyértelmûen az Atlético mögé, a második helyre való ebben a négyesben. A zebrák nem is hazudtolták meg önmagukat, azt hozták amit vártam-vártak tõlük. Rendre kevés gólos, olykor teljesen élvezhetetlen meccseket játszottak, majd egy szalon remivel feltették a pontot arra a bizonyos „i”-re. A Juve tökéletes mintapéldája az olasz klubfutballnak. Évrõl évre gyengébben teljesít, utolsó fecskeként azért még továbbjut a csoportkörbõl (tavaly még ez sem sikerült), de vérmes reményeik nem igazán lehetnek. Minden szezonnak úgy állnak neki, hogy „majd idén megmutatjuk”, de rendre tucat játékosokat igazolnak és ennek megfelelõen messze elmaradnak az elittõl. Játékuk rendkívül kiismerhetõ és statikus, mindössze egy-egy egyéni villanással tudnak eredményt elérni. Kötve hiszem, hogy komoly ellenfél lehetne a torinói alakulat, ha esetleg velük kerülünk össze a nyolcaddöntõben. Egy biztos, ha a Juvét kapjuk, felkészülhetünk két végtelennek tûnõ kilencven percre és egy foggal-körömmel védekezõ ellenfélre, mely minden erõvel megpróbálja majd tördelni a meccset, saját futball híján azzal a céllal, hogy elrontsa a királyiak játékát.
Mivel a Real Madrid saját csoportjának másodikját nem kaphatja így ugrunk egyet és eljutunk a csoportkör talán leggyengébb kvartettjéhez, melybõl (a Monaco mögött) a Leverkusen jutott tovább másodikként. A gyógyszergyáriak minden mutatóban lekopírozták a fentebb tárgyalt olaszok produkcióját. Az más kérdés, hogy tették mindezt egy olyan négyesben, ahol igazán komoly játékerõt képviselõ csapatot nem találtunk. Mindent elmond errõl a csoportról, hogy a Monaco mindössze négy(!) rúgott góllal elsõ helyen tudott zárni. A piros-feketék egészen az utolsó fordulóig vezették a kvartettet, végig stabil, jól záró védelmükre és sokat dolgozó középpályásaikra alapoztak, ez pedig elég volt a továbbjutáshoz. Igazi klasszis híján a németek ereje a csapatban van. Jól mûködik a gépezet és Schmidt mester tökéletesen igazította keretéhez taktikáját. De véleményem szerint, a szebb napokat látott Leverkusennek a nyolcaddöntõ lesz a végállomás. Nem tudok elképzelni számukra olyan ellenfelet, akivel szemben eséllyel venné fel a harcot a Bayer. Rakkolós, fegyelmezett csapatot ismerhettünk meg, de ahhoz, hogy továbbra is versenyben maradjanak, szükség lenne extrákra, olyan játékosokra akik képesek meccseket eldönteni, jelenleg ilyen futballista nincs a keretben. Hazai pályán, mindent egy lapra feltéve kibekkelhetnek akár egy értékesnek tûnõ döntetlent, de egyetlen csoportelsõ vendégeként sincs esélye ennek a Bayer Leverkusennek.
Egy rendkívül érdekes téma következik, mégpedig a ’D’ csoport másodikja, az Arsenal. „Mindig jövõre”, nagyjából ez az a mondat ami eszembe jut Arséne Wenger csapatáról. Itt sem volt komolyabb meglepetés: a Dortmund behúzta a csoportot és tovább lavírozott, ahogyan az Arsenal is. Négy gyõzelem, egy döntetlen és egy vereség került a nevük mellé. A 15-8-as gólarány se rossz, bár a kapott gólok száma miatt bosszankodhatnak az ágyúsokért szorító drukkerek. Ez így elsõre nem is mutat semmi különöset, de ha jobban megnézzük, hogy egy se íze, se bûze Anderlechtet, és egy botrányosan gyenge õszt produkáló, játékát csak keresõ Galatát sikerült megelõzni, akkor máris árnyaltabb képet kapunk. Arról nem is beszélve, hogy a csoportgyõztes Dortmund is mélyen tudása alatt teljesít, elég megnézni a bajnoki produkciójukat. Az Arsenal rejtély számomra, minden évben tiniket igazol és épít be csapatába Wenger, majd óriási összegekért túl is ad rajtuk. Ennek ellenére igazán nagy igazolást nem tud felmutatni a londoni gárda. Ugyan tavaly Özilt, idén pedig Alexis Sánchezt is sikerült megszerezniük, de ez egyelõre édeskevés ahhoz, hogy ismét meghatározó erõt jelentsenek az európai topfutballban. Boncolgathatnánk, hogy a rengeteg sérült (egyszerûen nem értem mit mûvelnek az orvosok Londonban) vagy Wenger rossz húzásai miatt, de egy kicsi minden évben hiányzik. A keret összességében nem nevezhetõ rossznak, kis szerencsével és egy könnyebb ellenféllel akár tovább is juthatnak, de biztos vagyok benne, hogy ez az Arsenal nem lesz ott a hajrában. Mi kéne ahhoz, hogy számolni kelljen velük a végjátékban? Azt tudom, mi (vagyis inkább ki) az, aki nem kell, ez pedig maga Wenger. Az „Öreg” láthatóan megcsömörlött, belefásult már pozíciójába és nem tud olyat hozzátenni a csapat teljesítményéhez, amire szükség lenne egy Bajnokok Ligájában. Véleményem szerint az Arsenal se lenne igazán komoly ellenfél Ronaldóéknak. Azonban azt meg kell jegyezni, hogy az ágyúsok ellen (az eddigiekkel szemben) végre szórakoztató mérkõzéseket láthatna a közönség.
Féltávnál járunk és ismét egy angol csapat következik, ugyanis az ’E’ csoport másodikja a Manchester City lett. Az utolsó fordulóig nyitott volt a (Bayern München mögött) második helyen továbbjutó csapat kérdése. A City két gyõzelemmel, két döntetlennel és két vereséggel, kilenc rúgott és nyolc kapott góllal zárta a csoportkört. Azt már a csoportok kijelölését követõen sejtettük, hogy a bajorok ismét elsõ helyen mennek tovább, de én speciel kicsit többet vártam ettõl a Pellegrini irányította Citytõl. Mondhatják az angolok szimpatizánsai, hogy megverték a Bayernt, de azt sem szabad elfelejteni, hogy mindezt egy, a München számára tét nélküli meccsen sikerült véghezvinniük. Ezenfelül pedig korántsem volt meggyõzõ az amit a manchesteriek mutattak. A keret jó, tele kreatív játékosokkal, akadnak köztük jócskán klasszisok is, de valahogy még mindig nem mûködnek csapatként. Véleményem szerint ez az, ami miatt elmarad és alulmarad (majd) a City egy Real Madriddal, egy Barcelonával, egy Chelseavel vagy épp egy Bayern Münchennel szemben. A másik ok pedig, ahogy az Arsenal esetében, úgy itt is a menedzser személye. Pellegrini nem való igazi sztárok közé, ezt már bebizonyította a Real Madridnál, és bizonyítja jelenlegi kenyéradójánál is. Ugyan nyertek egy bajnoki címet, de az igazi áttörést, az eredményes Bajnokok Ligája szereplést ezidáig nem sikerült elérni. Pellegrini láthatóan nem tudja úgy tûzben tartani játékosait, ahogy azt a BL megkívánná. Jó edzõ, ebben biztos vagyok (számtalanszor bizonyította képességeit), de nem elegendõ ahhoz, hogy egy ilyen kaliberû csapatot, egy ilyen rangú és nehézségû sorozatban sikerre vezessen. Az elsõ olyan csapat a felsorolásban melynél felmerül, hogy megszenvedhet ellenük a Real Madrid. Azonban a fent említettek miatt biztos vagyok benne, hogy sikerrel vennénk ezt az akadályt is, a kérdés csak annyi, mennyire tenne jót Iscóéknak, ha egy ilyen erõsségû gárdát kapnánk, már egybõl a nyolcaddöntõben. Jobban örülnék, ha Agüeroék, mondjuk egy Barcelona elleni párharcra készülnének a karácsonyi Premier League hajtást követõen.
Következzen az „F” csoport, az õsi rivális Barcelona csoportja, melybõl a katalánok mögött a PSG jutott tovább. A párizsiak négy gyõzelem mellett egy döntetlent és egy vereséget jegyeztek a csoportkör során, melyhez 10-7-es gólarány párosult. Ez volt talán (továbbjutás szempontjából) a legegyértelmûbb négyes, hisz azt mindenki tudta, hogy sem az Ajax, sem az APOEL nem jelenthet gondot a két sztárcsapatnak. Végül mégis egy, az Ajax elleni pontvesztés miatt bukta el a csoportelsõséget a francia csapat. Párizsban régóta várnak egy igazán ütõképes gárdára, és a befektetõk euró százmillióinak köszönhetõen ezt meg is kapták. Rendkívül jól összeválogatott társaságot hoztak össze, és megtalálták a hozzá illõ vezért is, akit mind a játékosok, mind a szurkolók elfogadnak. Blanc kellemes gondokkal küzd, mikor ki kell jelölnie kezdõcsapatát, de mégis akadnak hiányposztok a gárdában, ugyanis a hátsó alakzat nem az igazi. Nevek alapján jól cseng a David Luiz-Thiago Silva duó, de azt már a világbajnokságon is láthattuk, hogy nem feltétlenül mûködik olajozottan egy brazil védelem. Arról nem is beszélve, hogy a bal szélen Maxwell sem életbiztosítás és a kapuban Sirigu (szerintem õ a PSG leggyengébb láncszeme) sem az igazi. Van még munka ezzel a csapattal, de látszik, hogy jó irányba halad a szekér, és ha az elülsõ szekciót vesszük górcsõ alá, akkor igencsak össze kell szorítanunk a fogunkat, mert Ibrahimovic, Cavani, Lucas Moura, vagy a középpályán Verratti (véleményem szerint nálunk is bõven elférne) már az igazi klasszis kategória. A Cityben Kun Agüero, míg a PSG-ben Zlatan Ibrahimovic azok, akik a lehetséges ellenfelek keretébõl extraklasszis szintet képviselnek, és egyedül is képesek eldönteni, nem csak egy meccs, hanem a továbbjutás sorsát. Míg a Cityben Agüero mellett nem látom a csapat egységet és az edzõi pluszt, addig ezt Ibra esetében lehetetlen nem észrevenni. A svéd válogatott center csapata lehet azaz együttes, mely igazán megnehezítheti Casillasék dolgát. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a PSG kiejti a Real Madridot, ha szembe kerülnek, de ezt a csapatot érzem a legerõsebbnek, és talán az egyetlen olyan gárdának, mely „beleköphet” a Real Madrid-Bayern München-Barcelona-Chelsea négyes levesébe. Remélem meg is teszik, akár egybõl a tizenhat közt, mondjuk egy Bayern – PSG párharc során…
A két „kemény dió” után, ismét egy könnyebbnek tûnõ ellenfél jelölt, a ’G’ csoport második helyén záró Schalke 04. A németek két gyõzelmet, két döntetlent és két vereséget számláltak a csoportkörben. Gólarányuk elég hervasztó, kilenc lõtt góljuk mellé tizennégy(!) kapott párosul, mely magasan a legtöbb, a továbbjutó csapatok között. A csoportból tisztán kiemelkedett Mourinho Chelsea-je, azonban mögöttük az utolsó fordulóig szoros volt a harc, végül egy maribori gyõzelemnek köszönhetõen a németek megelõzték a Sportingot, így õk várhatják a hétfõi sorsolást. Jól ismerjük a Schalkét, hisz az elõzõ szezonban is találkoztunk velük. A gelsenkircheni alakulat azóta semmit nem erõsödött, sõt… Sérülések tizedelik a keretet, és továbbra is hiányzik egy olyan játékos a csapatból, aki egyedül is képes mérkõzéseket eldönteni. A kékek védekezése jócskán hagy kívánni valót maga után, a középpályások rendre magukra hagyják a védõket, akik nem képesek zárni a területeket. Egy olyan csapat, mint a Real Madrid, mely tele van kreatív futballistákkal és képes lendületes játékra a támadó harmadban, könnyedén léphet át Huntelaarékon. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy véleményem szerint a Schalke 04 a legszerényebb képességû együttes a lehetséges ellenfeleket tekintve. Reménykedem benne, hogy fortuna kegyes lesz és ismét összehoz minket a Roberto Di Matteo által irányított csapattal. Ha kérésem meghallgattatik és a Schalkéval mérkõzünk majd, akkor egyáltalán nem tartok kizártnak egy oda-vissza kiütéses sikert, és újabb Real Madrid gálát.
Az utolsó lehetséges ellenfél (a Porto mögött), a ’H’ jelû kvartett másodikja, az ukrán Shakhtar Donetsk. A Donetsk két gyõzelemmel, három döntetlennel és egy vereséggel zárta a csoportkört. A csapat ezalatt 15 gólt szerzett, és mindössze 4-et kapott. A gólarány mutatta kép azonban kicsit csalóka, hisz ebben a csoportban kapott helyet az idei kiírás leggyengébb csapata, a BATE is, melynek az ukránok összesen 12 gólt lõttek a két meccsen. Mivel a Bilbao beragadt a rajtnál, és csak mostanában kezdték elkapni a fonalat, a Porto és a Shakhtar is vörös szõnyegen sétálhatott a nyolcaddöntõbe. Az ukránokról tudjuk, hogy gyakorlatilag egy mini brazil válogatottat küldenek pályára hétrõl-hétre, azonban olaj milliókból összevásárolt gárda még most is (több év nemzetközi kuparutinnal a háta mögött) kevés ahhoz, hogy fontos tényezõ legyen az európai élfutballban. Akadnak jó képességû futballisták a csapatban, ilyen például a BL góllövõlistát vezetõ Luis Adriano, vagy Alex Teixira, vagy a csapatkapitány Srna is, de nem alkotnak igazi egységet. Lucescu mester fiai, ahogy az a brazil „sztárocskákról” sokszor elmondható, többnyire öncélúan futballoznak. Nem fektetnek elég hangsúlyt a védekezésre, és maga a csapatvédekezés, mint olyan, nem is létezik igazán Donetskben. Az ösztönfutballistákkal operáló gárda okozhat ugyan meglepetést egy meccsen, szerezhet gólokat bárki ellen, de egy oda-visszavágós párharc során nem gondolom, hogy megtréfálhatnák a nagyokat, különösen nem egy Real Madridot. Szerencsés sorsolással (esetleg egy Monaco ellenében) megérhetik a negyeddöntõt, de nagy jövõt nem jósolok nekik. Mindezek mellett érdemes megemlíteni, hogy egy esetleges Shakhtar elleni párharc rendkívül látványosra is sikerülhet, és közönségszórakoztató játékot hozhat.
A lista végére értünk, zárásként álljon itt az én „álomsorsolásom”: Bayer Leverkusen – FC Porto, Arsenal – AS Monaco, Basel – Borussia Dortmund, Shakhtar Donetsk – Atletico Madrid, Juventus – Chelsea, PSG – Bayern München, Manchester City – FC Barcelona és Schalke 04 – Real Madrid. A többi kiderül hétfõn, Nyonban…
