A királyi gárda magabiztosan, meggyõzõ játékkal múlta felül ellenfelét a klubvilágbajnokság elõdöntõjében, ezzel kiharcolta a jogot, hogy szombat este megküzdhessen egy újabb trófeáért. A Real Madrid könnyedén átrohant a Cruz Azulon, köszönhetõen a szervezett játékának és a teljes játéktér megszállásának. Könnyûnek tûnik egymás után halmozni a gyõzelmeket – riválistól és kiírástól függetlenül -, de egyáltalán nem az. Igaz, hogy a 21 megnyert meccse során a Real Madrid csak egy igazán nagy és a Madridéhoz hasonló játékerõt képviselõ ellenféllel találkozott (Barcelona), de ez nem von le semmit a csapat érdemeibõl. Ancelotti csapata nemcsak kiválóságai remeklése, az egyéni teljesítmények és a játékosok tudásbeli fölénye miatt nyeri a meccseket, hanem mert minden egyes találkozót jól megterveznek. Az olasz tréner stábja tökéletesen felkészíti az aktuális ellenféllel szemben a csapatot, a játékosok pedig végrehajtják az utasításokat. Szervezetten és a teljes pályát uralva játszanak Ronaldóék, amibõl következik, hogy a riválisok jóformán levegõhöz sem jutnak. A királyiak ezen taktikájának lényege, hogy addig veszi el elõlük a területet, amíg nincs már hova visszavonulniuk.
A Real Madrid hat vonalra osztja fel a pályát és mindegyik fölött igyekszik átvenni az irányítást. A Cruz Azul ellen nagyon tisztán látszott ez a taktika és jól megfigyelhetõ volt, ahogy a játékosok lépcsõzetesen helyezkedtek el a játéktéren. A kapuban Casillas pozíciója adott és fix, elõtte Pepe és Sergio Ramos. Utóbbi kettõ között teljes az összhang, mintha össze lennének kötve egy gumiszalaggal. Tökéletesen zárják a területeket és veszik fel az ellenfél támadásainak ritmusát, a fellépõ támadókat már a semleges zónától követik. Kiegészítik egymást, és ennek köszönhetõen mûködik ennyire jól ez a belsõ duó a védelemben. Elõttük Kroos szerepel, aki egyedül foglalja el a következõ “lépcsõfokot”, majd a két oldalán elõtte Illarra és Isco helyezkedik el a harmadik vonalban. A német egyszerû és biztos játékával irányít mélységbõl. Tökéletesen koordinálja a labdakihozatalokat és nélkülözhetetlen szerepe van a csapatvédekezésben is. A két másik középpályással jól megértik egymást, Kroos végig szemmel tartja az ellenfél alakuló akcióit és elosztja a feladatokat. Amikor a Madridnál a labda, Carvajal és Marcelo még a harmadik vonalnál is elõbbre helyezkednek el a széleken. Ez az, aminek köszönhetõen folyton létszámfölényben tud támadni a királyi gárda, ha szélen vezetett akciókról van szó, ez adja meg azt a pluszt és lendületet a támadásépítésnek, amivel átroboghat ellenfelén Ancelotti csapata. Az elõttük lévõ vonalban (az ötödik lépcsõ) Benzema futballozik. A francia válogatott támadó sokat jön vissza labdákért és szinte minden támadásban részt vesz. Visszalép, elkéri a labdákat, megteremti a kényszerítõk és a kettõ-kettõ valamint kettõ-egy elleni játékok lehetõségét. Ahogy ez megtörtén és tovább halad a támadás, õ is felfut, ha kell asszisztál, és ha kell, be is talál. Tökéletes példa volt erre tegnapi gólja, mikor mélységbõl robbant be középre és elõzte meg tétovázó védõjét. Végül a hatodik vonalban helyezkedik el Bale és Cristiano, akik a szélrõl indulnak, és onnan középre mozognak, mivel a felfutó szélsõ védõk (Marcelo-Carvajal) mozgása beljebb kényszeríti õket. Sebességüknek és egyéni képességeiknek köszönhetõen könnyedén bontják meg a védelmet és rendre gólhelyzeteket képesek kialakítani.
A második félidõben aztán Ancelotti a meggyõzõ fölény és a biztos továbbjutás tudatában változtatott picit az alap szerkezeten. Megbontotta a stabil belsõ középpályát, mindössze két játékost – Khedirá és Iscót – hagyott a centrális zónában. Ezzel párhuzamosan változtatott a támadó szekción is, Jesé pályára küldésével négy támadóval rohamozott a királyi gárda. Bale és Jesé a szélrõl indulva -Marcelo és Carvajal által megtámogatva- törtek kapu felé. Ronaldo pedig behúzódott Benzema mellé középre, így teljesen széthúzták a mexikóiak védekezését.
A szélsõ védõk fontossága és Illarra játéka
Minden meccsel egyre többet és többet tesz a játékhoz a két szélsõ védõ, akik a tegnapi meccsen megosztották egymás között a félidõket. Az elsõ játékrészben Carvajal támadott többet, ezzel pedig megnyitotta a mexikóiak védelmét. A második gólnál nagyszerû egyéni akciót mutatott be és tökéletesen szolgálta ki Benzemát. A szünetet követõen Marcelo villogott és amellett, hogy Rojasra figyelt, folyamatosan támogatta a támadásokat. A csapat a két szélsõvel újabb csatárokat nyer, akik a helyzettõl és az aktuális cseréktõl függõen, akár három poszton is játszanak a meccs során.
Amennyie jó volt látni Carvajalék játékát, legalább annyira volt bosszantó (a biztos siker ellenére is) Illarra pontatlansága. Jó meccsei után ezúttal nem volt túl jó napja a baszk középpályásnak. Most lenne lehetõsége bizonyítani, Khedira és James távollétében, akik szombaton akár pályára is léphetnek. A spanyol túl sok labdát vesztett el és Pavonét figyelmetlenségének köszönhetõen egy az egyben hagyta Ikerrel szemben. A pontatlanságai ugyan nem voltak annyira feltûnõek, mert nem voltak komoly következményei, de túl sok volt belõlük és mindezek a veszélyes zónában történtek. Ancelotti megadja neki a lehetõséget, hogy megmutassa, helye van a csapatban. Azonban azt nem engedheti meg magának, hogy ilyen kaliberû ellenfelekkel szemben, mint a Cruz Azul, lefelé lógjon ki társai közül egy olyan poszton, melyen a labdabiztos játék és a pontosság elengedhetetlen lenne.
Cruz Azul-osztálykülönbség
Tena mester tanítványai egy kimerítõ, 120 perces ütközetet követõen érkeztek a Real Madrid elleni elõdöntõhöz. Arról nem is beszélve, hogy az ausztrálok elleni mérkõzést irreális körülmények közt, gyakorlatilag térdig vízben gázolva kellett lejátszaniuk a mexikóiaknak. Azt már a meccs ellõt is sejthettük, hogy ezen tényezõk következtében nem tudnak majd sokáig ellenállni a Real Madrid rohamainak, de arra azért megvolt a sanszuk, hogy a becsületgólt megszerezzék. Ramos buktatása, vagy Illarra eladott labdája után is csak Casillas bravúrján múlt, hogy nem találtak be, majd a második játékrészben a kapufa is kisegítette egy ízben a kapitányt. A Cruz Azulról ezen lehetõségek ellenére sem lehet túl sok jót elmondani, esetleges és pontatlan támadójáték jellemezte õket. Sem egyénileg, sem csapat szinten nem vették fel a versenyt a királyiakkal, a kreatív játékosaik rendre rossz döntéseket hoztak, jó példa erre Formica játéka, akinek hátán kéne vinnie csapatát és koordinálni a támadásépítéseket, de csak eladott labdák és vesztett párharcok jellemezték tegnap este. A mexikóiak egyszerûen nem voltak egy szinten a Real Madriddal és játékukat figyelve kötve hiszem, hogy a középmezõny alsó régiójánál elõrébb zárnának a spanyol pontvadászatban.
