Évértékelõ egytõl egyig

Elérkezett a 2014-es esztendõ vége. Felejthetetlen év ez a madridisták számára, ezért úgy gondoltuk, hogy a csapat és a játékosok teljesítményét a mérkõzés utáni rovatunkhoz hasonlóan értékelni kell. Szubjektív írásunk következik.

Real Madrid (9)
Ha a 2014-es évet tekintjük, összességében nem lehet panasz a csapatra. Carlo Ancelotti megtalálta az egyensúlyt, amit keresett, igaz, hogy a tavaszi szezonban ehhez kellettek még olyan játékosok is, akik azóta már távoztak. Az év elejére elég rendesen gatyába rázta a védelmet, megtalálta azt a formációt, ami a leginkább fekszik a középpályás védekezéshez és támadáshoz egyaránt, a támadói pedig már adottak voltak, csak ki kellett õket szolgálni. Sikerült. Felejthetetlen tavaszt produkáltak a srácok, felejthetetlen mérkõzésekkel. Itt természetesen meg kell említenünk a Király-kupa döntõjét, ahol nagy harcban sikerült megnyerni a sorozatot a Barcelona ellen, meggyõzõdésem, ez adta meg azt a kellõ pluszt a csapatnak, amire szükségük volt ahhoz, hogy Európa egyik legerõsebb csapatát, a Bayern Münchent lemészárolják idegenben. A java azonban csak ezután következett, hiszen május 24-én a csapat elhódította a hõn áhított Tizediket. Óriási izgalmak és hatalmas erõfeszítések közepette tették mindezt a srácok, örök emléket okozva madridisták millióinak. A nyári szünetben aztán aggodalomra adhatott okot két kulcsjátékos, Alonso és Di María távozása, azonban a pótlásukra érkezõ játékosok az õszi szezonban teljesen elfeledtették a hiányukat. A nyár vége felemásra sikeredett, hiszen az elõszezon mérkõzésein elég felemás teljesítménnyel rukkolt elõ Ancelotti gárdája, majd elhódították az Európai szuperkupát, viszont a városi rivális Atléticóval szemben alulmaradtak a hazai szuperkupáért vívott harcban. A szezon kezdeti nehézségeit követõen (vereség a Sociedad és az Atlético ellen) a Real Madrid óriási õszt produkált, jelenleg 22 mérkõzéses gyõzelmi szériában van a csapat, nagy meccsen sikerült megverni a Bernabéuban a Barcelonát, illetve az év utolsó tétmeccsén hivatalosan is a világ legjobb csapata lett a királyi gárda. Emberemlékezet óta nem volt tehát ennyire sikeres éve a csapatnak, ami büszkeséggel tölt el minket. Ennek ellenére az esztendõ nem ér tíz pontot, hiszen a bajnokság a fontos mérkõzések elvesztése miatt kicsúszott Ronaldóék kezébõl, illetve ahogy korábban említettem, a hazai szuperkupa küzdelmeiben is alulmaradt a csapat. Mindazonáltal nem szeretnék telhetetlen és ünneprontó lenni, roppant jó évet zártunk, egy olyat, amit sosem fogunk elfelejteni. Remélem, hogy 2015-ben a Real Madrid olyan dolgokat is képes lesz majd véghezvinni, amit eddig soha, senkinek nem sikerült még. A megfelelõ keret és a lehetõ legjobb edzõ megvan hozzá, menni kell elõre. Hala Madrid!

Játékosok

Az év legjobbja – Cristiano Ronaldo (10)
Igazából nem tudom, hogy valakiben felmerülte-e az a kérdés, hogy esetleg, talán-talán valaki más. Nem. Senki. Közel sem. Páratlan, utánozhatatlan. Õ Cristiano Ronaldo, aki jelenleg a futball ura. Toronymagasan. 1,16-os meccsenkénti gólátlaggal fejezte be a 2014-es évet, ha minden sorozatot figyelembe veszünk. Ez bizony olyan teljesítmény, amit minden futballszeretõ ember elismer, szurkolói hovatartozástól függetlenül. A Bajnokok Ligáját – rekordot jelentõ – 17 góllal zárta, és bár a tavaszi szezon végén, valamint a világbajnokságon is sérülés hátráltatta, ez semmit sem von le abból, amit idén tett, elért. Az õszt félelmetesen kezdte, 15 bajnokin 25 gólnál tart, és a többi sorozatban is szorgalmasan termeli a gólokat. Nem tudunk elég hálát adni az égnek azért, hogy õ a Real Madrid játékosa, reméljük, hosszú éveken át élvezhetjük még zseniális, hatékony játékát. Csak így tovább, Cristiano!

Iker Casillas (7,5)
Ami a Kapitányt illeti, mögötte azért elég felemás év áll. Számára az esztendõ elsõ fele nem úgy sikerült, ahogy azt szerette volna, hiszen továbbra sem volt stabil kezdõjátékos, a kupában és a Bajnokok Ligájában védte a Real Madrid hálóját a tavasz folyamán. A Bajnokok Ligája döntõjében majdnem az õ hibáján ment el a meccs, aztán következett a botrányos világbajnokság. Úgy vélem azonban, hogy a kapott pontszámot így is megérdemli, hiszen képes volt felállni a padlóról, amihez óriási akarat, szenvedély és elhivatottság szükséges. Ha valaki, akkor õ ismeri a klub értékeit, az ereiben is fehér vér folyik. Ennek megfelelõen összekapta magát, és bár az õsz elejét még bizonytalanul kezdte, folyamatosan formába lendült, meghálálta Ancelotti bizalmát, és immár sokad virágzását éli. Az sem elhanyagolható, hogy 2014-ben a Real Madrid csak azokat a sorozatokat nyerte meg, amelyekben õ védte a királyi gárda hálóját (egyedül a spanyol szuperkupa küzdelmeiben maradt alul a Real Madrid a kapitánnyal a kapuban).

Daniel Carvajal (8)
Úgy vártuk õt 2013-ban, mint a megváltót, és immár elmondhatjuk, hogy bõven beváltotta a hozzá fûzött reményeket. 2014-ben az egyik legstabilabb pontja volt a csapatnak, hacsak nem bajlódott sérüléssel, minden fontos és kevésbé lényeges mérkõzésen szerepelt a kezdõjátékosok listáján. Stabil, megbízható teljesítményt nyújt hétrõl hétre, nagyon sajnáljuk, hogy a nyári világbajnokságra nem õt vitte magával Del Bosque, viszont Dani talán jobban is járt így. Az õsz folyamán ugyanolyan jól teljesített, mint az év korábbi szakaszaiban, és immár a válogatott meghívók sem maradnak el. Számomra nagy kedvenc, hiszen minden mérkõzésen érzõdik rajta, hogy ízig-vérig madridista. Carvajal még nagyon fiatal, így szerencsésnek érezhetjük magunkat, hiszen hosszú-hosszú ideig nem lesz gondja a csapatnak a jobbhátvéd pozíciójával.

Pepe (9)
Nyugodt szívvel jelentem ki, hogy a portugál védõ pályafutásának ez volt a legjobb naptári éve. Nem csak a szerzett trófeákat tekintve mondom mindezt, hanem Pepe formáját figyelembe véve is. Nem tudom, hogy számára van-e feljebb, de mi bõven beérjük azzal is, ha képes tartani azt a formát, amit 2014-ben mutatott. Pepe óriási mértékû személyiségfejlõdésen ment keresztül az elmúlt években, megnyugodott, képes csak a játékra koncentrálni, ami a világ legjobb védõi közé emelte õt. Nincsenek felesleges, agyatlan rugdosódások, csak nagyon fontos szerelések, blokkolások és szükség esetén taktikai faultok. Hatalmas szerepe volt a csapat idei sikereiben, a védelembõl õ az egyetlen, akinek formahanyatlások, nagyobb sérülések nem szóltak bele a teljesítményébe. Elég elolvasni a 2014-ben írt mérkõzés utáni cikkeinket, és az ember láthatja, hogy hány és hány meccsen volt õ a mérkõzés legjobbja, valamint hányszor dicsérhettük nagyszerû teljesítménye miatt. Fontos megemlíteni, hogy ami az õszt illeti, eddig a liga legsportszerûbb védõje. Igen, Pepe. Ki gondolta volna ezt néhány éve… Talán Ancelotti, esetleg a kislánya és az apai szeretet tett vele csodát, lényegtelen. Pepe megváltozott, és immár a világ legjobb középsõ védõi között tartják számon. Ami ettõl is fontosabb, hogy óriási madridista, õ is azon játékosok között van, akik képesek csúszni-mászni, illetve meghalni a habfehér mezért és a csapatért. Ezt pedig értékelni kell.

Sergio Ramos (9)
Azt már most a legelején szeretném kijelenteni, hogy az andalúz védõ az egyik legnagyobb kedvencem, de ha nem õ szerezte volna az esztendõ legfontosabb góljait, pontszáma valamelyest elmaradna a Pepéétõl. Ugye emlékszik mindenki arra, hogy Ramos csak a tavasz kezdetén kezdte el összeszedni magát? Elõtte nem tudta azt nyújtani, amit (jogosan) elvártak tõle. Többször is õ maradt le a beíveléseknél, elcsúszott a védekezésben, nem egy gólt kapott róla a csapat. Aztán jöttek a fontos mérkõzések, és Sergio Ramos megmutatta, hogy mire képes, amikor igazán formában van. Itt nem csak a Bayern és az Atlético ellen fejelt góljaira gondolok, hiszen a Pepével közösen végzett, óriási védõmunka nélkül feleennyit sem ért volna el a csapat. Ehhez Ramos is kellett. Meg merem kockáztatni, hogy a világ jelenlegi legjobb középsõ védõpárosa nálunk játszik. Az hab volt a tortán, hogy óriási szerepe volt a BL-döntõbe jutásban, valamint abban is, hogy a Real Madrid megnyerte a Tizediket és a klubvilágbajnokságot is. Idén kritikus helyzetekben õ vállalta magára a megmentõ szerepét, igazi kapitányként, vezérként viselkedett. Ha ezt összepárosítjuk a március óta mutatott védõmunkájával, megérthetjük, hogy miért tekintenek rá úgy még más csapatok drukkerei is, mint a világ egyik legjobb védõjére (ha nem a legjobb…). Ami azonban negatívum vele kapcsolatban, hogy a kisebb csapatok ellen gyakran hanyag, flegma játékkal rukkol elõ, amit nem ártana levetkõznie. Ugyanez igaz a buta, feleslegesen elkövetett szabálytalanságaira is. Mindemellett azt gondolom, hogy védõmunkáján kívül a rutinjára, tapasztalatára és mérhetetlen madridizmusára óriási szüksége van a csapatnak. Meg kell köszönnünk neki mindent, amit a Real Madridért tesz. 

Marcelo (7,5)
2014 érdekesre sikeredett Marcelo számára. Ha a tavaszi szezont tekintjük, akkor elmondhatjuk, hogy nem játszott közel sem csúcsformában, ezt jól mutatja, hogy a fontosabb mérkõzéseken rendszeresen Coentrao jutott szerephez. Aztán jött a világbajnokság, ami szintén nem úgy sikerült számára, ahogy szerette volna (tegyük hozzá, hogy hazai környezetben az elsõ mérõzésen öngóllal kezdeni, mindenkit megviselne…). De a nyár végén aztán történt valami. Marcelo az új idény kezdetétõl folyamatosan lendült formába, míg el nem érte azt a szintet, amit eddig nem, vagy csak nagyon ritkán láthattunk tõle. Az elmúlt idõszakban élete formájában tündökölt, zseniálisan támad, és sokat fejlõdött a sokat kritizált védõmunkája is. Nem tudni, hogy ezt mivel érte el olasz edzõje, de a módszert tovább gyakorolhatja a brazilon, hiszen nagyon bejött. Számomra érthetetlen, hogy Dunga miért nem küldött neki egyetlen meghívót sem a válogatottba az õsz folyamán. Látszólag azonban Marcelót ez nem zavarja, minden erejével a Real Madridra koncentrál, amibõl mi csak profitálhatunk. Az õszi formája ugyan nem elegendõ a magasabb pontszámhoz, de mindenképp meg kell említeni esetében is a madridizmust. Ugye mindenkinek megvan BL-döntõ utáni jelenet, amikor Iker megöleli Marcelót, akibõl örömkönnyek törnek elõ? Mindent elárult a kis brazilról és a csapat iránti szeretetérõl. Ahogy korábban is említettem, az ilyen játékosokat meg kell becsülni. Ha pedig a nemrég megkezdett úton halad tovább, akkor még a védõmunkájára sem lesz majd panasz.

Nacho (7)
A saját nevelésû védõ ugyan kevés szerephez jut, de amikor Ancelotti megadja neki a lehetõséget, õ rendre él az edzõ bizalmával. Nem emlékszem arra, hogy ne állta volna meg a helyét a csapatban, amikor pályára lépett. Nincs benne semmi extra, egyszerûen csak teszi a dolgát. Nagyon sokrétû játékos, a védelem szinte minden pontján bevethetõ, talán ezért is ragaszkodik hozzá annyira a klub. Érdekes a helyzete, hiszen jelenleg csak a negyedik számú védõje a csapatnak, azonban nem hallunk tõle olyan nyilatkozatokat, amelyek arra engednének következtetni, hogy elégedetlen lenne a szerepével. Kvalitásai alapján szinte bármely csapatban megállná a helyét, én azonban szeretném, ha még sokáig maradna, hiszen nyugodt szívvel lehet a kulcsjátékosokat pihentetni bármely meccsen, ha ilyen minõségû cserejátékos léphet a helyükre.

Raphael Varane (7)
A tanár úr. Röviden akár ennyivel is jellemezhetnénk. Pechje van, hiszen Pepe élete formájában játszik, Ramos pedig hozza azt a szintet, amit a világ egyik legjobb védõjétõl elvárnak, így Varane-nak még várnia kell arra, hogy az elsõ számú védõk egyikévé lépjen elõ a Real Madridnál. Pedig a tehetsége és az érettsége már most is adott, ezt minden meccsén bizonyítja. Számomra hihetetlen, hogy ennyire fiatalon hogy lehet valakiben ennyi nyugalom és higgadtság úgy, hogy a Real Madridban rúgja a bõrt, ahol óriási a nyomás. Ebbõl is látszik, hogy óriási potenciál rejtõzik benne, reméljük, hogy elég türelmes lesz ahhoz, hogy eljusson a stabil kezdõ pozícióig. Ha kivárja az ehhez szükséges idõt, akkor hosszú évekig nem kell majd azon gondolkodnunk, hogy ki legyen a védelem tengelyében.

Álvaro Arbeloa (6)
Érdekes játékos a Real Madrid 17-ese, hiszen elmondhatjuk, hogy csapat szinten mindent megnyert már, mindezt tette úgy, hogy igazából nem egy ügyes játékos, sõt. Az elmúlt évben túl sok babér nem termett számára, hiszen Carvajal mind technikailag, mind taktikailag és sebességben is bõségesen odaveri õt. Arbeloa amúgy sem híres sebessége a korral tovább kopott, immár gyakran az tûnik fel, hogy sebességbeli hátrányait apró (vagy nagyobb) faultokkal próbálja meg kiküszöbölni. Ennek ellenére voltak azért jó mérkõzései, az õsz folyamán egy alkalommal még a meccs emberének is választottuk. Ettõl függetlenül úgy vélem, az õ ideje már lejárt. Az sem mondhatjuk, hogy Carvajal megfelelõ alternatívája lehet a jövõben, hiszen a szerepeltetésével a csapat szerkezete és taktikája is változik, hiszen Álvaro nagyjából annyit tud hozzátenni a támadásokhoz, mint Khedira az év legszebb cselei videó összeállításhoz. Nem tudjuk, mit rejt számára a jövõ, azonban én nem lepõdnék meg, ha egy kisebb csapatnál fejezné be pályafutását.

Fábio Coentrao (7)
A portugál helyzete sem egyszerû. A tavasz folyamán elérte, hogy a fontosabb meccseken õ tölthesse be a balhátvéd szerepkört, és hozta azt, amit tõle megszokhattunk: Sokat tudott hozzátenni a csapat védekezéséhez, stabilabbá tette azt, azonban a támadásépítésekben messze elmaradt brazil vetélytársával szemben. A tavasz folyamán azonban szükség volt a kiváló védõmunkájára, így gyakran találkozhattunk vele a csapatban. A világbajnokságon aztán megsérült, ezt pedig azóta sem tudja igazán kiheverni, folyamatosan kisebb-nagyobb sérülések hátráltatják, így gyakorlatilag a teljes õszi szezont kihagyta, alig pár meccsen tudott csak pályára lépni. A pontszámát a tavaszi jó teljesítménye húzza fel, az õszi kiesésrõl nem igazán tehet.

Toni Kroos (7,5)
Véleményem szerint a nyár legfontosabb igazolása a német érkezéséhez köthetõ. A piaci viszonyokhoz képest abszolút ár alatt érkezett, de Toni abba a kategóriába tartozik, akiért a dupláját is megérte volna kifizetni. Ahhoz képest, hogy év közben érkezett, magas pontszámmal értékelem, mivel elképesztõ stabilitást teremtett a középpályán, egyértelmûen õ a Real Madrid új motorja. Rendre 90% feletti passzmutatóval zárta a meccseit, s bár az elmúlt hónapban becsúszott egy-két gyengébb meccs, ezeket inkább az intenzív terheléshez és Carlo még mindig döcögõs rotációs rendszeréhez kötném. A Rayo ellen szerzett gólját külön ki kell emelni, egyike azon ritka találatoknak, amely egyszerre tud szép és okos lenni. Épp ezért is meglepõ, hogy a lehetõségekhez képest viszonylag ritkán vállalkozik távoli lövéssel, amikor pedig elvállalja, többször mellészáll. A végén egy pozitívummal zárnék, mert a Real Madrid közelmúltjából nem tudnék nála pontosabb szögletrúgót kiemelni, minden sarokrúgás, mely mögé Kroos odaáll, kész életveszély. Csak így tovább jövõre is!

Sami Khedira (5)
Adott egy játékos, aki a 2014-es évben egyedüliként begyûjtötte a futballvilág két legfontosabb trófeáját, s idén magára húzhatta az aktuális világbajnok csapatban a kapitányi karszalagot is. Más esetben talán már gravíroznák az illetõ nevét az aranybogyóra, de Sami Khedira esete elég speciálisnak mondható. Gyakorlatilag vagy sérült volt, vagy padozott, ha a pályán volt, akkor nem tudott maradandót alkotni. Ki kell mondani: Khedira nem a Real Madrid szintje, ráadásul ahhoz a szerkezethez sem kompatibilis, amelyet Carlo kidolgozott. Khedira egy tipikus fal, és ebben a szerepben hatékony, de a topcsapatok középsõ középpályáján nem ilyen típusú labdarúgók vannak. Emellett vállalom azt a véleményemet is, hogy egy élbajnokság másodvonalas csapatánál megfelelõ szerkezet mellett vezéregyéniség lehetne. Nálunk azonban ez kevés. Khedira várhatóan a télen, vagy legkésõbb nyáron távozik, köszönjük meg neki a szép momentumokat, és engedjük el, mindenki így jár a legjobban.

Asier Illarramendi (6,5)
Nem rossz, egyáltalán nem rossz. Tavaly ismertségéhez képest túlzó összegért érkezett, ezzel már hendikeppel indult, amire rátett egy lapáttal gyenge teljesítményével. A 2014-es Illarra azonban egyáltalán nem volt rossz, sõt, egyre inkább javult, ahogy telt az év, többször a meccs embere tudott lenni. Modric kidõlésével új utak nyíltak elõtte, és a baszk középpályás igyekszik is élni az eséllyel, és ennek a csapat látja hasznát. Egyelõre Kroos béta verziójának mondanám, mert maximum 2-3 meccset tud magas szinten teljesíteni egymás után, a Modricra jellemzõ zseniális húzások pedig nem lelhetõek fel az õ eszköztárában. Úgy gondolom, hogy szüksége van egy ilyen játékosra a Real Madridnak. Alapvetõen kispados, de kezdõként is képes megállni a helyét szinte bármelyik csapat ellen. 2015-ben talán az ideinél is fontosabb feladatok várhatnak rá, kíváncsian várom, hogy Ilarra képes lesz-e még egy szintet elõrelépni.

Luka Modric (8)
Emlékszünk még? Két éve megkapta a “2012-es év legrosszabb igazolása” kitüntetést. Remélem, az ítészek azóta megtalálták a célszerszámot ahhoz, hogy elföldeljék magukat a hátsó füvesen. Modricnak hatalmas momentumai voltak az évben, de a legnagyobb a Ramos fejére varázsolt labda volt a BL-döntõben. Ezen kívül a Basel elleni bámulatos asszisztjában is gyönyörködhettünk, és védjegyévé váló, tizenhatoson kívüli góljával is megörvendeztetett minket a Villarreal ellen. Úgy kellett õ Carlo Real Madridjának, mint egy falat kenyér, õ a csapat mindenese, aki támad, védekezik, passzol, varázsol egyszerre. Éppen ezért sajnálatos sérülése, amely jó idõre partvonalon kívülre helyezte õt, és csak remélni tudjuk, hogy kirobbanó formában tér vissza a csapatba, mert tavasszal égetõ szükségünk lesz a játékára.

Isco (7,5)
A legnagyobb utat talán õ járta be az idei évben, hiszen az év elején egyáltalán nem volt biztos helye a kezdõben, és a teljesítménye sem volt kifogástalan. Ehhez képest decemberben talán nincs olyan madridista, aki ki tudná hagyni azt az Iscót, aki kirobbanó formában játszott egész õsszel, és õ az a focista, aki a szó szoros értelmében játszott. Váratlan, bámulatos megoldások, pazar szólók, remek észrevételek jellemezték az utolsó hónapokban, ám ez az értékelõ az évet teljes egészében tekinti át, beleértve a spanyol halványabb tavaszát is. A középpálya bal oldaláról indul rendszerint, ahonnan a pálya közepe felé haladva komoly károkat képes okozni az ellenfél (általában kettõs) védelmi vonalában. Védõmunkáját is dicséret illeti, Isco ebben is fejlõdött az év elejéhez képest, rendre visszazár és kisegíti a védõket, általában Marcelót. Ez a szezon igazán az övé lehet, egy jó tavasszal évekre bebetonozhatja magát a csapatba.

James Rodríguez (7)
A csillagászati összegért érkezett kolumbiai sztárral szemben óriási elvárásokat támasztottak. Bár látványos góljaiból nincs hiány, azért még nem érzõdik James játékán a folyamatos stabilitás. Vannak jó meccsei, de volt olyan is, amikor teljesen észrevétlen maradt. Bár stabil kezdõjátékos, a vb-gólkirály még nem pörög a maximumon, ennél jóval több lehetõség rejtõzik benne. Fejlõdése töretlen és a 2015-ös évben újabb fontos címekhez segíthet bennünket, tevékeny szerepet vállalva a sikerekben. Az idõ egyértelmûen az õ javára dolgozik, ráadásul a jobb oldalról indulva remekül játszik. Carlo próbálgatta õt a másik szélen is, de ott látványosan gyengébb, Carvajallal is jobban megérti magát. Néha jól jönne neki is egy-egy meccs szünet, nehogy a túlzott terhelés miatt izomproblémái legyenek, vagy esetleg egy tahó lerúgja õt is.

Jesé Rodríguez (6)
Akárcsak õt. Egy agyonnyert párharc második percében egy életre megjegyezte az összes madridista Sead Kolasinac nevét, kinek anyukája már 9 hónapja nem bírja abbahagyni a csuklást. A bosnyák 8 hónapra iktatta ki Jesét, aki pedig kiválóan kezdte az évet, remek játékával egyre többször játszotta be magát a kezdõbe. Érdekes elgondolkodni rajta, hogy ha Jesé nem sérül le, lehet, hogy James nem érkezik a nyáron, mert saját nevelésünk kiemelkedõ teljesítménye nem indokolt volna új érkezõt. Stílusosan, góllal tért vissza a csapatba, s öröm látni, hogy Carlo nem sietteti a visszatérést, és fokozatosan ad lehetõséget Jesének. Mindenesetre az idei szezonját már megpecsételte a sérülés, várhatóan 20-30 perceket fog kapni. Remélem a Schalke ellen pályára lép majd, és annyi gólt lõ a németeknek, amennyit a háló elbír.

Gareth Bale (8)
Zseniális tavasz után visszafogott õszt produkált a walesi, na de aki négy döntõbõl háromban betalál (mindháromszor a második gólunkat szerezve), ráadásul ennyi kivételesen szép góllal hívta fel magára a figyelmet, az nem érdemelhet rossz osztályzatot. Gareth Bale talán a Real Madrid leginkább megosztó láncszeme. Egyesek szerint kihagyhatatlan eleme a csapatnak, mert Ronaldóval a másik szélen szinte garantáltan hozzák a gyõzelmet. Mégis egyre inkább felerõsödnek azok a hangok, akik szerint csak egy kétballábas futógép, akit lehetõség szerint el kell adni, ha magas összeget kínálnak érte. A kulcs a nyári átigazolásokban és Carlo szerkezeti váltásában keresendõ. A tavalyi 4-3-3-as rendszerben remekül érezte magát, ám az idei 4-4-2-ben többet kell védekeznie, ami a támadójátéka rovására megy. Kimondott posztja jelenleg nincsen, és ez baj. Benzema helye lenne talán a legmegfelelõbb számára, a szélre ebben a felállásban nem passzol. Viszont Karim jelenleg nagyon eredményesen és hasznosan játszik, úgyhogy õt sem lenne egyszerû kirakni a padra. Szóval nincs könnyû helyzetben Gareth, de ha õ csúcsformában van, akkor kérdés nélkül helyet kell neki szorítani – a korrekt pozícióban.

Chicharito (5,5)
Nyári érkezésérõl mindenkinek Santiago Munez jutott eszébe, a mexikói esete, aki Angliából érkezett, hogy aztán a Real Madridban tündököljön. Chicharito a szegény ember Santiagója. Hihetetlen alázat és lelkesedés van benne, viszont a sorban rengetegen állnak elõtte, így rengetegszer nézhette végig meccseinket a kispadon. Legemlékezetesebb meccse (inkább percei) a Deportivo elleni mérkõzés, ahol két bombagóljával jelezte, hogy bármikor készen áll a bevetésre. Ezen kívül nem igazán jutott érdemi lehetõséghez, vélhetõen a nyáron távozni fog a csapattól. Reméljük azért tavasszal még megmutatja, hogy mi mindenre is képes valójában, õ a futball egyik olyan játékosa, aki csak egy örökös kispadnyira van a sztárjátékos szerepétõl.

Karim Benzema (8)
Talán ez volt az az év, ahol Karim a legtöbb benne kételkedõ embert tudta elhallgattatni. Voltak pocsék mérkõzései, de szerencsére elég kevés, nem voltak látványos találatai, de fontosak annál inkább, ráadásul sokkal több látványos összjátékban vállal szerepet. A tõmondatok és a szelfik koronázatlan királya elõtt érkezése óta nem áll kikövezett út, minden egyes kritikára, negatív hozzászólásra jó teljesítménnyel, góllal kellett felelnie. E sorok írója sem volt vele maradéktalanul elégedett sokáig, de Benzema játékán is nagyot javított a 4-4-2-es rendszer, ahol Ronaldo rendre fellép mellé, és a középpályások is közelebb vannak, míg 4-3-3-ban (vagy Mounál 4-2-3-1-ben) sokszor elszigetelten vergõdött a középsõ védõk darálójában. Rengeteg góllal és gólpasszal, valamint figyelemre méltó elmozgásokkal operál, jelen pillanatban a legerõsebb kezdõcsapatban megérdemelt helye van.

Keylor Navas (-)
Csupán pár meccsen kapott lehetõséget, és kapusok esetében nem feltétlen szerencsés megítélni egy-egy pontszámot pár találkozó alapján. Keylor jó vétel volt, jelenleg második számú kapus a csapatban, amikor lehetõséget kapott nagyrészt elmondható, hogy élt is vele, voltak nagy bravúrjai. López távozásával talán egy még nagyobb ellenfelet kapott Casillas, ami azért is jó, mert a két játékos csak egymást erõsíti.

Carlo Ancelotti (9)
Majdnem tökéletes évet zárt Ancelotti, az idei évben megszerezhetõ 6 trófeából 4 is a vitrinbe került. Elsõ szezonjában semmi másra nem volt szükség, mint hogy lecsillapította a hangulatot a csapat körül, megfelelõ öltözõi légkört teremtett, és jó viszont alakított ki közte és a játékosok között. Mesteri egységgé kovácsolta a csapatot, ami mindenféle taktikánál és játékrendszernél fontosabb volt. A Real Madrid kerete adott volt egy BL-gyõzelemre, Carlo pedig egy helyenként döcögõ rendszerrel és döglõdõ rotációval is besöpört két trófeát, s ebben nagy szerepe volt annak, hogy Ancelottiban hittek a játékosok, és az olasz mester is megbízott csapatában. Nyáron aztán a felállás is csiszolásra került, több játékos új helyen, új szerepben tündököl, Kroos és James pedig villámgyorsan illeszkedtek be a királyi kirakós hiányzó darabjaiként. Hiányérzetünk csupán a rotálás elmaradása, és ebbõl következõen a bajnokság elbukása miatt lehet.

Forrás: penamadridista.hu
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Tovább

Aki láthatatlanul vált legendává…

Toni Kroos a mai napon bejelentette visszavonulását. Eme szubjektív szösszenet ennek margójára készült, pusztán érzelmi felindulásból. Szubjektivitását ajánlott…