Sergio, 2014 kétségtelenül különleges év volt számodra. Igazunk lenne, ha azt mondanánk, ez volt a legjobb éve a karrierednek?
Igen, azt hiszem. Teljességet hozott ez az év, szakmailag és a magánéletben is. Csodálatos volt, tele pozitív energiákkal, elért célokkal és valóra vált álmokkal. Mi mást kérhetnék még az élettõl? Apa lettem, ami semmi máshoz nem fogható érzés, nagyon biztos lábakon állok a családi életben. S mindezek mellett a csapatommal is sikeresek voltunk, címeket nyertünk. Hihetetlen volt ez az év számomra.
A La Décima kiemelt figyelmet kapott. Mekkora volt a nyomás a hosszú várakozás miatt?
Tíz idény alatt nagyon sok dolgot nyertünk, de ez hiányzott. Emiatt is mondom azt, hogy 2014 volt a legjobb év számomra. A Real Madridban mindig megszállottsággal beszéltek a Tizedikrõl, kötelesség volt számunkra, hogy egy nap valósággá váljon. Hosszú idõ telt el azután, hogy utoljára hazavihettük ezt a trófeát, s az volt a sorsunk, hogy bebizonyítsuk, mire vagyunk képesek, s ezzel a klubot, magát az intézményt és a csapatot is visszajuttassuk oda, ahová tartozik. Nekem személyesen az is különlegessé teszi ezt a címet, hogy mind az elõdöntõben, mind a döntõben egy kicsit jobban hozzá tudtam járulni a sikerhez. Életem egyik legszebb pillanata volt.
Nem sikerült azonban megízlelni a sikert a nemzeti csapattal, pedig nagyon eredményes korszak áll mögöttetek…
Jó, ha az ember ezt a két dolgot ketté tudja választani, de természetesen csodás lett volna, ha a világbajnokságon is jól szerepelünk. Igaz, intenzív év volt, tele megterhelõ mérkõzésekkel, s talán nem voltunk a legjobb formában, amikor Brazíliába érkeztünk. Az is világos, hogy évekig nagyon sikeresek voltunk, de ez nem tarthat örökké. Lehetõségünk volt arra, hogy egy egyedülálló periódushoz, egy különleges futballista generációhoz tartozzunk. Világbajnokságot nyertünk, kétszer pedig Európa-bajnokságot is. Nézzük meg, hogy bárkinek sikerül-e ezt utánunk csinálni. A foci egy játék, egyszer el kellett jönnie annak a napnak, amikor veszítünk, amikor kiütnek minket. Most ismét a jövõre kell koncentrálnunk, az új játékosokra, akik telis tele vannak ambícióval és megint versenybe akarnak szállni a címekért, egy olyan csapat akarnak lenni, ami képes tornákat nyerni.
Követted a világbajnoki meccseket Spanyolország kiesése után?
Természetesen, hiszen imádom a futballt. Élvezem és ezért nyilvánvaló, hogy megnézem, amikor a legjobbak egy olyan eseményen lépnek pályára, mint amilyen a vb. Persze volt bennem frusztráció. De aztán egy kicsit tudsz örülni a csapattársad sikereinek, akik még mindig versenyben vannak és a saját hazájuk mezéért küzdenek. Persze kicsit fáj, elszomorít és zavar is az, hogy haza kell jönni.
Megérdemelte Németország a gyõzelmet?
Véleményem szerint igen. Bármi megtörténhetett volna, egy döntõben minden megeshet. Argentína ott volt az esélyesek közt, már az elejétõl fogva. Németország már évek óta ott van az elõdöntõkben és egyedülálló játékfilozófiát, csapategységet mutatnak a pályán, legalábbis aszerint, ahogyan én tekintek erre a sportra. Jogos gyõztesek voltak, hatalmas játékosaik vannak. S nem csak a Bundesligában, hanem akkor is, amikor a válogatottban kell bizonyítaniuk.
Néhányan azt mondják, hogy Németország talán nem nyerte volna meg a 2014-es világbajnokságot, ha nem lett volna rá hatással taktikai szempontból a mindent megnyerõ spanyol válogatott.
Nem tudom. Mikor adott egy válogatott, ami jól teljesít, más csapatok próbálnak átvenni tõlük elemeket, amelyekkel a jövõben javulni tudnak õk maguk is. Ilyen értelemben, s mint e különleges válogatott hosszú ideig jelen lévõ tagjaként azt mondhatom, hogy megteremtettünk egy korszakot, az identitásunk rányomta a bélyegét ezekre az évekre. Egyedül Spanyolország játszott így. Minden korosztálynak tetszett, ahogyan fociztunk. Talán egyes csapatok átvettek tõlünk bizonyos dolgokat, a taktikai megközelítés egy részt, néhány ötletet, ami nekik is nagyon jól jött. Szinte mindenhol összekerültünk Németországgal, õk voltak azok, akiknek a legtöbbet „ártottunk” (2008-ban 1-0-ra nyertek ellenük az Eb-n, 2010-ben pedig a vb-elõdöntõben), így talán õk tanulhatták a legtöbbet ebbõl az egészbõl.
Visszatérve az egyéni teljesítményedre 2014-ben, a gólszerzésben igencsak jeleskedtél. Olyan játékos vagy, akinek a fõ feladata a védekezés – nem ellentmondásos ez?
Ez egy olyan dolog, amivel a hátvédeknek együtt kell élniük: a mi munkánk nem kap annyi figyelmet. Az emberek általában nem beszélnek arról, milyen jól védekeztél, vagy hogy sikerült tiszta lappal lehoznod egy meccset. A végén úgyis az eredmény marad meg mindenkiben, az, hogy ki szerzett gólt. Ez hozza a pénzt, ami manapság a futballt is mozgatja (nevet). Az esetemben, azt kell mondanom, elég szerencsés voltam, hogy a BL-elõdöntõben és a fináléban is gólt szerezhettem, valamint a klub vb-n is. De védõként azt mondom, 11 ember alkotja a csapatot, nem csak az a srác van, aki betalál és ünnepel. A gólszerzõknek szükségük van a védelem és a középpálya segítségére, hiszen ez egy csapatjáték, s nem egyéni sport, bár sokan szeretnék, mégsem lehet mindent egyedül megoldani.
Ez máris a futballisták egójához vezet bennünket. Milyen egy sztárokkal teli öltõzõben az élet?
A tiszteleten alapul minden. Egy öltözõ nagyon bonyolult terep lehet, amikor sok különbözõ kultúrából jövõ, eltérõ nyelvet beszélõ, más-más országból származó sportoló kerül össze benne. Mikor egy ilyen keverék alakul ki, tudnod kell kezelni. Mi az alázaton és a tiszteleten keresztül mindig megpróbáljuk könnyebbé tenni a játékosok életét, akik újonnan érkeznek hozzánk, segítünk olyan gyorsan beilleszkedni, amilyen gyorsan csak lehet. Ancelotti ebben nagyon fontos szerepet játszik: õ maga is focista volt, mindent tud azok helyzetérõl, akik bekerülnek egy új klubba, megérti a problémáikat.
Milyen más képességei vannak Ancelottinak?
Figyel arra, hogyan illeszkedik be egy játékos, tesz-e lépéseket a csapattársak felé vagy nem. Olyan edzõ, aki beszélget veled, mindent olyan gördülékennyé tesz, amilyenné csak lehetséges, szakmai és személyes szinten egyaránt. Ez a siker kulcsa, ami igazán nagy edzõvé teszi. Ott van a két legjobb közt, akikkel valaha dolgom volt a karrierem során. S mindezek mellett remek ember is, ami jól jön, ha ki akar jönni a játékosokkal.
Ki a másik a legjobbak közt?
Hu, ez nehéz kérdés. Ott van Luis Aragones, vagy Joaquin Caparros, aki igazán hitt bennem, amikor egy senki voltam. Igazán fantasztikus edzõim voltak, de Ancelotti egyértelmûen ott van a legjobb három közt.
