Itt olvasható cikkünk elsõ, Del Bosquétól Pérez lemondásáig tartó része.
2006-2009
Pérez galaktikus polikája megbukott. Az új elnök, Ramón Calderón elsõ dolga volt – Ruud Van Nistelrooy és a védekezést erõsítõ Cannavaro és Émerson megszerzése mellett – edzõként alkalmazni Fábio Capellót. Elõdjeivel összevetve Capello volt a legmagasabban jegyzett tréner. Nagy tisztelet övezte, korábban már megnyerte a bajnokságot. Eltekintve Calderón szörnyû, korrupt természetétõl, úgy tûnt, hogy a spanyol értékes változásokat hozott a csapatba.
Émerson leigazolása szükségszerû volt, hiszen a klubnak Cambiasso óta nem volt világklasszis romboló játékosa. Cannavaro volt az elsõ elit védõ, akit a klub Walter Samuel után igazolt, az olasz a világbajnokságon mutatott nagyszerû teljesítménye után érkezett. Nistelrooy pedig egy hidegvérû gyilkos. Az említett három játékoson kívül Calderón és Capello még három megfelelõ játékossal erõsített: Mahamadou Diarrával, Gonzalo Higuaínnal és Antonio Reyesszel. Teljesen mindegy, hogy Cannavaro végül még Samuelnél is nagyobb katasztrófa volt – néhányan már elõre látták ezt -, de abban az idõben a transzfer mégis ígéretes volt.Ígéretes kezdete volt ez egy új korszaknak. Hosszú idõ után megszûntek a luxusigazolások, olyan emberek érkeztek, akikre szükség volt, és akik megfeleltek az edzõ elképzeléseinek. Capello teljhatalmat kapott, és micsoda keretet rakott össze.
Megjegyezném, hogy bár Calderón olyan nagyszerû játékosok megszerzésére tett ígéretet, mint Robben, Fábregas és Kaká, végül csak a hollandot tudta leigazolni.
Capello uralkodása alatt a csapatban kialakult a “soha ne add fel!” hozzáállás. A Real Madrid 2006/07-es kerete a rugalmasságáról és a drámai góljairól volt ismert.A csapat végül az utolsó fordulóban nyerte meg a bajnokságot, a Barcelona elõtt. Del Bosque távozását követõen ez volt az elsõ jelentõsebb trófea. Ez azonban nem volt elegendõ ahhoz, hogy Capello megtarthassa állását. A klubnál mindenki a Bajnokok Ligája-gyõzelemre vágyott, a hõn áhított Tizedikre, azonban Capello nem tudta megszerezni. A Real Madrid a legjobb 16 között esett ki a Bayern München ellen. Ezen felül az olasz megjegyzései és tettei sem nyerték el a szurkolók tetszését.
A Bernabéu nem értékelte a játékstílusát, Capello pedig a középsõ ujját felmutatva válaszolt két szurkolónak a Zaragoza elleni hazai, 1-0-s gyõzelmet követõen. Capello szerint ugyanez a két szurkoló zaklatta õt tíz évvel korábban, az elõzõ irányítása alatt. Így történt meg az, hogy Capellót a három éves szerzõdésének elsõ esztendeje után menesztették. Ahogy Calderón fogalmazott: „Az alapok már megvannak, csak nagyobb lelkesedéssel kell játszanunk.”
És érkezett Bernd Schuster, a Barcelona legendája, a német taktikus. Schuster a Getafénél töltött két lenyûgözõ idénye után vette át a csapatot, és a támadófelfogásáról volt híres. Támadás, támadás és támadás. Zene a Bernabéu füleinek. Schuster saját magát vásárolta ki élõ szerzõdésébõl, 480 ezer euró fejében. Pont.
Schuster egyfajta frissítés volt Capello után. A német kezei alatt a Real Madrid sokkal vonzóbb futballt játszott, a csapat pedig megvédte bajnoki címét, rekorddöntéssel. A királyiak a Barcelona korábbi rekordját adták át a múltnak, 85 megszerzett pontjukkal. Schusternek azonban nem sikerült javítania a csapat teljesítményét az európai porondon. A Real Madrid újra a legjobb 16 között vérzett el, ezúttal a Roma ellen. Schuster híres volt a médiában mutatott lobbanékonyságáról, egyszer még ki is sétált egy sajtótájékoztatóról.Bár az új idény Schuster irányítása alatt kezdõdött meg, a csapat elkezdett szétesni.
A Capello által felépített védelmi stabilitásnak nyoma veszett, Raúl teljesítménye romlott, Guti – a csapat akkori motorja – pedig hihetetlenül ellentmondásos volt.Schustert végül karácsony elõtt menesztették, a Pep Guardiola Barcelonájától elszenvedett vereséget követõen. Az utolsó mondata nem egy vélemény, hanem egy tényleges kijelentés volt.
„Lehetetlen gyõzni a Camp Nouban. A Barcelona mindenkit legyûr. Ez az õ évük. Minden, amit tehetünk, az a tisztességes teljesítmény. Nem kérhetünk ennél többet. Nem csaphatjuk be magunkat, ki kell nyitni a szemeinket.”
Önmagában ezeknek a szavaknak nincs jelentõségük. Madridban azonban bûn ilyet mondani. Egy olyan klub, mint a Real Madrid ilyen szintû degradálása, és a meghajlás az õsellenség elõtt, hallatlan és megalázó. Juanito forogna a sírjában. Mindeközben minden szava igaz volt. Guardiola a játék történelmének egyik legnagyszerûbb csapatát építette fel. Madridban azonban nem díjazzák a kishitû hozzáállást, így Schuster röviddel a kijelentése után menesztve lett.
Schuster távozása mellett azonban sokkal mélyebb problémái is voltak a klubnak, amelyek korábbra nyúltak vissza. A Real Madrid eladta Robinhót, Robben volt az egyetlen olyan játékos, aki meg tudta teremteni a különbséget. A holland azonban többet volt sérült, mint egészséges, így abban az idényben elég foghíjasnak tûnt a csapat.
Végül a távozó németet Juande Ramosszal helyettesítette a klub. A spanyolnak egészen rövid idõszak jutott a Real Madridnál. Szerencsétlenségére pont akkor érkezett, amikor Guardiola Barcelonájával hihetetlenül nehéz volt felvenni a harcot. 2-6-ra elveszíteni egy klasszikust a Bernabéuban pont olyan rossz, mint amilyen rossznak hangzik. Nem ez volt azonban az egyetlen megalázó vereség, hiszen a Real Madrid a Bajnokok Ligája nyolcaddöntõjében 5-0-s összesítéssel esett ki a Liverpool ellen. A Real Madrid trófea nélkül fejezte be az idényt, a szezon végeztével pedig Juande szerzõdésének is vége lett.
Egy nappal késõbb a tiszteletet magának egyre inkább kivívó Manuel Pellegrinit nevezte ki a klub edzõnek. A klub történelmének egyik legforgalmasabb nyara következett. Visszatért Florentino Pérez, aki bankot robbantott, leigazolta Cristiano Ronaldót, Kakát, Benzemát és Xabi Alonsót.Teljes megújulás volt. Pérez nem csupán nagylelkûségbõl hozott játékosokat, hanem tényleg nagy szükség is volt rájuk. Olyan labdarúgókra volt szükség, akik új magasságokba emelik a csapat támadásait és stabilizálják a középpályát. Abban az idõben Xabi volt az egyetlen olyan középpályás, aki nem a Barcelonában játszott és képes volt megoldani ezt a feladatot.
A fenti dolgok gondoskodtak arról, hogy elképesztõ nyomás alatt kellett trófeákat nyerni. Hogyan bukhat meg egy ilyen csapat, még akkor is, ha épp Guardiola vagy bárki más áll az útjába?
Pellegrininek volt köszönhetõ a Villarreal nagyszerû, és élvezhetõ játéka, aminek köszönhetõen a Bajnokok Ligájában is egészen az elõdöntõig meneteltek. A döntõ csupán Juan Román Riquelme kihagyott büntetõjén múlt.
„Nehéz szavakkal kifejezni a büszkeséget és az izgatottságot, amit akkor érez az ember, amikor a világ talán legfontosabb klubja keresi õt meg.” – nyilatkozta Pellegrini, aki felért a világ futballjának csúcsára.
De hogyan képes egy edzõ ennyi nagyszerû játékossal megbukni, miután a Villarreallal csodákat ért el? Az igazat megvallva, nem volt igazán szükség Guardiolára ahhoz, hogy valaki a Real Madrid útjába álljon. Elég volt ehhez egy harmadosztályú csapat, nevezetesen az Alcorcón, akik 3-0-s összesítéssel ejtették ki a Real Madridot a Király-kupából. Emellett szembe jött a szebb napokat megélt Lyon is, akik ismét a legjobb 16 között búcsúztatták a királyi gárdát.
De természetesen Guardiola is elég kárt okozott. Annak ellenére, hogy Pellegrini csapata meghökkentõ, 96 ponttal zárta a szezont, ez is csak a második helyre volt elég, mert a Barcelona 99-ig jutott. Mind a két pontszám ligarekordnak számított, és talán azt is mondhatjuk, hogy Pellegrininek nem volt szerencséje, amiért épp a történelem legjobb Barcelonájával került szembe. Késõbb Pellegrini kijelentette, hogy nem igazán volt képes kontrollálni a csapatot.
„Egyáltalán nem volt szavam a Real Madridnál. Leigazolták a legjobb játékosokat, de olykor nem a legjobbakra van szükség, hogy betöltsük a posztokat. Nem jó dolog, ha van egy zenekarod, amiben a tíz legjobb gitármûvész játszik, de nincs egyetlen zongorista sem. A Real Madridnak vannak a legjobb gitárosai, de ha megkérném õket, hogy játszanak a zongorán, nem tudnának semmit sem csinálni. Eladta [Pérez] a legfontosabb játékosokat. Nem nyertük meg a Bajnokok Ligáját, mert nem volt megfelelõen felépített keretünk.”
Pellegrini azt is elmondta, hogy a kapcsolata Florentino Pérezzel gyakorlatilag nem létezett. Nem meglepõ, hiszen nem Pellegrini volt az elsõszámú edzõjelölt. Mégis, utólag kijelenhetjük, Pellegrini menesztése nem volt alaptalan. Madridban megbocsájthatatlan, ha egy Alcorcón, vagy egy Lyon jelenti a végállomást.
Folytatjuk a harmadik, befejezõ résszel!
