A mérleg szerint több lett, a pályán viszont egyelőre nem kevesebb. Vinícius Júnior állítólag négy kilóval nehezebben kezdte az idényt, mint amekkora testsúllyal az előző két szezonban futballozott, és ez szinte automatikusan magával hozta a kérdést: elveszített-e valamit abból a robbanékonyságból, gyorsaságból és dinamizmusból, amely éveken át a játékának egyik legfontosabb fegyvere volt?
Vinícius legnagyobb fejlődése abban figyelhető meg, hogy milyen területeket foglal el a pályán.
Az Espanyol ellen túlnyomórészt magasan és szélesen helyezkedett, széthúzva a védelmi vonalat és lekötve a szélsőhátvédet. A Real Sociedad és a Málaga ellen viszont egyre inkább a bal oldali félterületbe, illetve a tizenhatos környékére tolódott a játéka. Érdekesség, hogy közben az egy az egy elleni veszélyessége továbbra is megmaradt: az Espanyol ellen 7 cselkísérletből 3 volt sikeres, a Sociedad ellen 3-ból 1, a Málaga ellen pedig 7-ből 4. Számai kisebb-nagyobb mértékben José Mourinho taktikai elképzeléseinek megfelelően változtak.
A játékban való részvétele folyamatosan nő: 37 → 47 → 52 labdaérintés, 19 → 20 → 23 labdavezetés, valamint 4 → 8 → 6 progresszív labdavezetés. A labdával megtett összes progresszív távolság a Sociedad ellen érte el a csúcsot 144,8 méterrel, ebből 121,2 métert tett ki a progresszív labdavezetés, majd a Málaga ellen ezek az értékek 92,1, illetve 76,5 méterre estek vissza. A több labdaérintés tehát nem jelentett automatikusan nagyobb előrehaladást, ami fontos szempont, ha valóban a játékának fejlődését akarjuk megítélni, nem pedig egyszerűen csak a játékban való részvételét számoljuk.
A nagyobb változás abban látható, mi történik azután, hogy megkapja a labdát. A kulcspasszainak száma az Espanyol elleni nulláról kettőre nőtt a Sociedad ellen, majd négyre a Málaga ellen, miközben az xA-mutatója 0,03-ról 0,35-re emelkedett, legutóbbi mérkőzésén pedig már 0,72-n tetőzött.
A lövéseit tekintve továbbra is jóval nagyobb az ingadozás: az Espanyol ellen egyetlen lövésből 0,04 xG-t, a Real Sociedad ellen négy lövésből 1,08 xG-t, majd a Málaga ellen két lövésből ismét mindössze 0,04 xG-t termelt. Egyetlen gólját a Real Sociedad ellen szerezte. Még túl korai lenne alacsony lövésvolumenről beszélni, ugyanakkor úgy tűnik, a szakmai instrukciók hangsúlya jelenleg inkább a helyzetkialakításon van.
A fizikai fejlődése újabb réteggel egészíti ki a képet. Spanyol beszámolók szerint Vinícius testsúlya jelenleg körülbelül 77 kilogramm, szemben az előző két idény nagyjából 73 kilogrammos értékével. Ez természetesen felveti a kérdést, hogy a plusz izomtömeg befolyásolhatja-e a játékát meghatározó gyorsulást és robbanékonyságot. Egyelőre kevés jel utal erre: a végsebessége 31,1 → 34,4 → 31,2 km/h volt, sprintjeinek száma 10 → 11 → 17-re nőtt, a nagy intenzitású futásainak távolsága 0,37 km-ről 0,42-re, majd 0,57-re, míg a sprintben megtett távolsága 0,17 km → 0,27 km → 0,36 km-re emelkedett. A földön megvívott párharcok mutatója az első két mérkőzés 3/8-as értékéről 7/15-re változott. Három mérkőzés természetesen nem elegendő annak megállapításához, hogy a testsúlyváltozás pozitív vagy negatív hatással van-e a játékára.
És itt érkezünk el a strukturális problémához.
Vinícius a három mérkőzésen 15, 14, illetve 15 alkalommal veszítette el a labdát, azaz támadójátékának továbbra is természetes velejárója a gyakori labdavesztés, miközben a klasszikus védekezési akciókban csak minimális szerepet vállal. A probléma tehát nem egyszerűen az, hogy keveset védekezik, hanem az, hogy a magas kockázatú támadójátékából fakadó átmeneti veszélyeket jellemzően a mögötte működő csapatszerkezetnek kell kezelnie. Amikor egy csel, labdavezetés vagy támadó kezdeményezés után elveszíti a labdát, a Madridnak nélküle kell kontrollálnia az átmenetet és biztosítania a mögötte megnyíló területeket.
Vinícius előretolt helyezkedése a Madrid támadójátékának egyik előnye. Biztosítja a szélességet, széthúzza az ellenfél védelmi vonalát, és labdaszerzés után azonnali megjátszható célpontot kínál. Amikor azonban elveszíti a labdát, a balhátvédnek és a középpályának kell biztosítania a mögötte megnyíló területet anélkül, hogy Viníciustól érdemi visszazárást kapnának. Egy játékos támadó szabadsága így egy másik játékos védekezési felelősségévé válik. Visszatérő történet.
Ezt a kompromisszumot kell a Madridnak megfelelően kezelnie. Az Espanyol elleni 2–1-es idegenbeli mérkőzésen ennek sokkal nagyobb jelentősége van, mert kisebb a hibahatár. A Málaga elleni 4–0-s találkozón ugyanez a strukturális teher sokkal kevésbé válik láthatóvá. A valódi kérdés az, mi történik akkor, amikor a Madrid olyan ellenféllel találkozik, amely képes labdát szerezni, majd azonnal megtámadni a Vinícius mögött megnyíló területet.
Viníciusnak nem kell klasszikus, a játék mindkét fázisában egyformán aktív szélsővé válnia – a védekezés iránti teljes elkötelezettség hiánya azonban jelentős taktikai alkalmazkodást követel José Mourinhótól. Három mérkőzés rendkívül kis minta. Támadásban egyértelműen pozitív, támadóorientált taktikai tendencia rajzolódik ki, miközben ennek negatív védekezési következményei is vannak. Rengeteg megfigyelni való marad tehát, ahogy José Mourinho Real Madridja tovább formálódik.
