Cristiano Ronaldo, Gareth Bale, Karim Benzema és James Rodríguez. Sergio Ramos, Raphael Varane és Luka Modriæ. A szezon legnagyobb meccse elõtt a teljes keret a mester rendelkezésére állt – másodjára fordult elõ ilyesmi ebben az idényben… –, egy döntõ fontosságú fogaskerék azonban mégiscsak hiányzott a Clásicón a sztárokkal teletûzdelt gépezetbõl.
Számos oka volt a megsemmisítõ, négygólos vereségnek, amelyet a legnagyobb riválistól szenvedett el Benítez és a csapat: Ronaldo eltûnt, a védekezés érthetetlen volt, no meg a nyomás Florentino Pérez elnök úr részérõl, nehogy véletlenül ne a „gálakezdõ” fusson ki a gyepre a világ legnagyobb klubmérkõzésére. Ez utóbbi legalább olyan jelentõséggel bírt, mint bármelyik ok, amely szerepet játszott a csúfos összeomlásban.
Ha valaki néhány hónappal ezelõtt azt állítja, hogy a fontosabb meccseken Casemiro ottléte vagy nemléte lesz az egyik döntõ faktor, valószínûleg kinevettük volna. Egy olyan játékos, aki még igazán nem sok sót evett meg Madridban az elsõ csapatban, és akit tavaly Portóba küldtek kölcsönbe, hadd bontogassa a szárnyait, mialatt a nagy nevek ráadásul meghódították a Bernabéut. Most pedig: az õ kihagyása a kezdõcsapatból nagyobb hatással volt az eredményre, mint akármi más.
A Barcelona jó volt, sõt halálos, de közel sem eget rengetõ. Nem is kellett annak lenniük. A Madrid a legfontosabb meccsen hozta a legkilátástalanabb teljesítményt, amely, elnézve azt, ráadásul arra engedett következtetni, hogy súlyos problémák vannak az edzõ és a játékosok között.
A vonalak között hatalmas lyukak tátongtak, széjjel voltak szakadva, szép tágas szabad területek nyíltak. A Barcelona egy olyan együttes, amely szeret és tud is kis területen játszani – de szombat este ilyesmire nem volt szükség. Az elsõ perctõl az utolsóig segítette õket egy valódi védekezõ középpályás hiánya az ellenfélbõl, aki besegített volna a hátsó alakzatnak, illetve betöltötte volna az ûrt az egymástól messze lévõ csapatrészek között.
A fõkolompos Benítez, de az elnöke ugyanúgy az lehetne. A Real Madrid kezdõcsapata papíron a bevethetõ legjobb volt, de nem a legésszerûbb. Fõleg nem egy ilyen meccsre. A Kroos, Modriæ és James, azaz három fõ alkotta középpályán is lazán átrohant a Barcelona, ami eleve megakadályozta a normális védekezést és támadást.
Ez a kezdõ tizenegy inkább festett úgy, mintha Pérez rakosgatta volna össze, nem pedig az az ember, akit maga az elnök választott ki arra a feladatra, hogy feledtesse Ancelottit – edzõként. Casemiro nemcsak, hogy egy remek formában lévõ játékos, aki képes lett volna semlegesíteni a barcelonai rohamokat, hanem egy amolyan igazi Benítez-féle középpályás is. Ehelyett azt figyelhettük, amint Toni Kroos árnyékokra vadászik, aki ráadásul a támadásokhoz sem tudott hozzátenni az égegyadta világon semmit.
„A csapat, amely pályára lép, az én belátásom szerint kerül kiválasztásra” – válaszolta a meccs utáni sajtótájékoztatón Benítez egy a klub politikájára irányuló kérdésre. „A játékosokban megvan a kellõ tudás, hogy jobban teljesítsenek. A nap végén mindannyian felelõsek vagyunk. Együtt kell dolgoznunk, hogy megoldást találjunk a problémára, és újra boldoggá tegyük a szurkolókat.”
A Madridnak szüksége lett volna valakire, aki elvégzi a piszkos munkát. Nem azt mondom, hogy Casemiróval a fedélzeten minden-minden teljesen másképp alakult volna, de az õ csatasorba állítása jobb lehetõségekkel kecsegtetett volna, és talán legalább az ilyen mértékû megalázás elkerülhetõ lett volna.
A helyzet egészen Claude Makéléléig vezethetõ vissza, és az õ Pérezzel való kapcsolatára. A francia középpályást végül eltávolították a spanyol fõvárosból, miután – közel sem jogtalanul – fizetésemelést szeretett volna. Õ nem volt Galaktikus, viszont, akárcsak Casemiro, döntõ szerepû láncszem volt a sztárkavalkád közepén.
A 23 éves brazil már közremûködött néhány nagy meccsen idén. A kezdõcsapat tagja volt az Atlético ellen, valamint a két PSG elleni találkozón, és habár ebbõl a háromból csak egy meccset sikerült megnyerni, az együttes védekezésben igen stabilnak mutatkozott. Benítez egy szilárd védekezésre építette a csapatát, amelynek egyik alaposzlopát azonban kihagyta a földkerekség egyik legveszélyesebb támadóbrigádjával szemben – még ha Lionel Messi csak a padon ült is.
„Szerettünk volna nyomást gyakorolni, támadni, minél följebb labdát szerezni, és drágán fizettünk azért, hogy nem így tettünk” – reagálta Benítez Casemiro kihagyásával összefüggésben. „A dolgok nem úgy alakultak, mint azt szerettük volna. Az elképzelésünk a letámadás és a mielõbbi labdaszerzés volt.” Igaz, hogy az eddigi meccseken Kroos ezt kiváló érzékkel mûvelte, a Barcelona ellen viszont a legkevésbé sem tudott hasznot húzni belõle.
A jövõ zenéje, hogy a következõ hetekben Benítez ragaszkodni fog-e a szombat este látott kezdõhöz, ha mindenki a rendelkezésére áll, mindenesetre a Shakhtar vagy az Eibar ellen minden bizonnyal nagyobb esély mutatkozik velük a csillogásra, egyúttal a javításra. A spanyol mester valódi tesztje azonban még hátravan: a rangadók sorozata karácsony után, amikor mindhárom porondon a legtöbbet kell kihozni a lehetõségekbõl – már ha addig egyáltalán a helyén maradhat, persze.
