Zidane a Toni Kroos, Luka Modric, Isco hármassal kezdte a meccset – James a jobb szélen segítette a támadásokat -, ám egy sokkal védekezőbb felfogású négyessel fejezte be: Kovacic, Kroos, Casemiro és Modric.
Három dolog egyértelmű: Zidane továbbra is hamis jobb szélsőként fogja használni Jamest; Zidane három „tiszta” középpályást akar; Zidane Kroost és Modricot előnyben részesíti a többiekkel szemben. Vagyis kié legyen a harmadik hely? Kovacic, Isco és egy kicsit Casemiro harcolnak érte.
Ami Kovacicot megkülönbözteti a többiektől, az a dinamizmusa. Valószínűleg nem passzol jobban, mint Isco, kevésbé tudja megtörni az ellenfél támadásait, mint Casemiro, de a horvát nem áll le, folyamatosan megpróbál a csapat hasznára válni, nem számít, hogy náluk van-e a labda, vagy épp megpróbálják visszaszerezni.
A különbség még szembetűnőbb lesz, amikor a két csapat elkezd fáradni, ő pedig beáll a kispadról. A Bilbao elleni meccs utolsó 20 percében olyan volt, mint egy Duracell nyuszi a lemerülőben lévők mellett.
Bár a gyorsasága is fontos, a folyamatos figyelme és az, hogy mennyire befolyásolni akarja a meccs alakulását, kiemeli az átlagból.
Figyelembe véve, hogy Gareth Bale még mindig sérült, visszatérése pedig még bizonytalan, a következő hetekben Kovacic legnagyobb riválisa a kezdőbe kerülésért Isco lesz.
A posztot jelenleg Zidane egyik kedvence, Isco tölti be. A francia annak idején már a Málagában figyelte a játékost, komoly szerepe volt a leigazolásában. A tény, hogy az edzőnek tetszik a játékstílusa, csak erősíti a kvalitásait. Isco mindenkinél jobban bánik a labdával: cselek, passzok, ritkán a lövések, ez pedig bármelyik meccsen megteremtheti a különbséget.
Ezeket persze a legjobban a csatárok mögött, szabadon mozogva lehet kihasználni, ahol Isco a Málaga játékosaként és a Real Madridban lejátszott első néhány meccsén brillírozott. Különböző edzők kezei alatt ez a poszt szinte már teljesen elérhetetlenné vált számára. Az viszont figyelemreméltó, hogy az apró benalmadenai középpályás védekezése az elmúlt két idényben sokat fejlődött.
Isco megkérdőjelezhetetlen erőfeszítései ellenére a Kovaciccsal való összehasonlítás nem előnyös számára. A horvát hiperaktív hozzáállása a futballhoz tökéletes egy középpályás számára, óriási segítség ő egy három emberrel operáló középpályán, akiknek rengeteget kell futniuk, hogy mind a támadóknak, mind pedig a védőknek besegítsenek.
Kovacic valószínűleg akkor volt a legjobb, amikor Modric és Kroos mellett volt a középpályán, akikkel úgy cserélgették a pozíciókat, hogy az ember azt hitte, sokkal többet játszottak már együtt, mint valójában.
Még ha Kovacic leginkább védekező munkája miatt áll Isco felett, mozgása a támadásokban is segíti, hiszen szinte folyamatosan felkínálja magát, mint passzolási lehetőség, az ellenfél védelmét pedig mindig meg tudja lepni, amikor feltűnik a tizenhatoson belül.
„Kovacic miatt módosítanunk kellett a tervünkön” – mondta a Bilbao edzője a 4-2-es, Bernabéuban elszenvedett vereség után. „Iscót mindig tudtuk tartani az egyik középső védőnkkel, még akkor is, ha egy-egy elleni játékra került sor. Kovacic posztját viszont nem tudtuk rendesen lefedni, többször is a középpályásaink mögé került.”
Karrierje során először fordul elő, hogy Isco nem egy idősebb, nagy nevű igazolással harcol, hanem egy kevésbé ismert horváttal – aki bár 29 millió euró volt, ami nem olcsó, mégsem sztárként érkezett -, aki ráadásul 2 évvel fiatalabb nála. Még ha Zidane Iscót is preferálja jelenleg, valószínűleg az ellenfél függvényében változtatni fog a tervein.
Nem úgy tűnik, mintha ez zavarná Kovacicot, aki már letette a spanyol nyelvvizsgát és a helyi médiának adott interjúkban úgy viselkedik, mint egy gyerek, akinek valóra vált az álma. „Nagyon boldog vagyok. Fiatalként még sokat kell tanulnom” – mondta egy csereként beállására vonatkozó kérdésre reagálva Rómában, ahol valószínűleg nem nagyon érdekelte, hogy hány percet is volt a pályán.
Utolsó, Inter Milanban töltött szezonjában 35 olasz bajnokin játszott, öt gólt szerzett és a szurkolók kedvencévé vált fáradhatatlan játékával.
Amikor az Inter rákényszerült, hogy eladják a Real Madridnak, az edző fájó szívvel búcsúzott tőle: „Nem hiszem, hogy bárki is azt akarta, hogy ez bekövetkezzen, de itt van ez a szabály, amihez tartanunk kell magunkat. Mind sajnáljuk. Én, az elnök, a vezetőség és a játékosok is.”
A kevés lehetőséget figyelembe véve – 658 perc játék, 5 kezdés, 12 csere – nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Real Madrid még csak a felszínt kapargatta azzal kapcsolatban, hogy a horvát mit is adhatna ennek a klubnak.
Fiatal, tehetséges, társaságkedvelő srácként Kovacic olyan játékosnak tűnik, aki felépíthet egy karriert a klubnál. Ez persze attól is függ, hogy Zidane képes-e őt folyamatosan beépíteni a csapatba, hogy kiteljesedhessen a benne rejlő potenciál.
