„A Real Madrid életem klubja. Sosem fogom kérni, hogy adjanak nekem munkát, de mindig itt leszek, ha szükségük van rám” – hangzott el Álvaro Arbeloa szájából a mondat, nem sokkal a visszavonulását követően, egy meglehetősen kiábrándító angliai idény végén. Noha a játékos a West Ham kötelékében mondott végső búcsút az élsportnak, az mindenki számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy a spártai a blancókhoz tartozik, annak ellenére is, hogy búcsút intett szeretett klubjának pályafutása utolsó idénye előtt. A spanyol óriás formálta Arbeloa teljes pályafutását, ekképpen a játékos imádott klubjával nyerhette meg a futballban létező összes díjat.
Álvaro Arbeloa labdarúgó-karrierjének első lépései a fővárostól észak-keletre, Zaragoza városában születhettek meg, mivel családja ide költözött, amikor a kicsi Álvaro még csak négy esztendős volt. A Real Zaragoza akadémiájához 13 éves korában csatlakozott, ahol egyben tinédzser korának jelentős részét is töltötte. Első igazán kiemelkedő pillanatárs épp akademista karrierjének utolsó évében került sor, amikor csapatával a Király-kupa korosztályos kiírásában 1-0-s győzelmet aratott a Barcelona fölött.
Ki kell hangsúlyozni, hogy az a győzelem akkor született, amikor a katalánok utánpótlását olyan játékosok határozták meg, mint Andrés Iniesta vagy Víctor Valdés. Nem kis tett volt tehát, amiben Arbeloa érdemei elévülhetetlenek. Egy helyi riport úgy fogalmazott, hogy a hátsó alakzat hatalmas fizikai energiákat mozgósított a kapott gól nélküli meccs érdekében – ez az elkötelezettség és önfeláldozás mindig is Arbeloa legnagyobb erényei közé tartozott pályafutása során.
2001-ben tette át székhelyét Madridba, a klub utánpótlásbázisára. Akkor már közel volt a 18. életévéhez, érkezése útán pedig szinte azonnal a Real Madrid C csapatában találta magát. Sok ideje nem volt a beilleszkedésre, ugyanis a 2002/03-as idényben lenyűgözte edzőit a neki jutó 16 meccsen, így korán megtehette újabb nagy lépését, és a Castillában találta magát. Az első csapat keretébe viszont már nem vezetett teljesen egyenes út.
2003 és 2006 között Arbeloa 48 mérkőzésen léphetett pályára a klub második számú csapatában, de ezalatt a három év alatt az első csapat javarészt csak álom maradt számára. Ez nem a képességeinek volt köszönhető, hanem annak, hogy a Real Madrid akkori kerete tömve volt világsztárokkal, Arbeloának pedig földöntúli tudással kellett volna rendelkeznie az előrelépéshez, valamint Míchel Salgado pozíciójának veszélyeztetéséhez.
Egy rövidke pillanat erejéig viszont beleszagolhatott az első csapat légkörébe, hiszen a 2004/05-ös idényben csereként beállhatott Real Betis elleni döntetlen alkalmával. A 2006/07-es idény kezdetekor azonban mind a játékos, mind pedig a klub számára nyilvánvaló volt, hogy a fejlődése könnyen megrekedhet a kevés játéklehetőség miatt, ha a spanyol fővárosban marad. Az előzmények fejében ráadásul még meg is érkezett Sergio Ramos a klubhoz, aki sikerrel hajtotta végre azt a hadműveletet, ami Arbeloának nem jött össze: a kispadra száműzte Salgadót. A versenyhelyzet pedig kiélezettebb volt, mint előtte bármikor. Nem meglepő, hogy Álvaro végül a Deportivo csapatában kötött ki.
A játékos meglehetősen nehéz szívvel intett búcsút klubjának, melyet megimádott az ott töltött öt éve alatt. Az átigazolást furcsa helyzetnek nevezte, de tudta, hogy a védelem túltelítettsége miatt tennie kell valamit, ha játszani akar. Új egyesületénél végül megkapta s neki járó esélyt. 21 mérkőzést játszott az idény első felében, teljesítményével pedig szépen lassan felhívta magára a figyelmet.
Felívelő pályája viszont meglehetősen rövidre sikeredett új klubjában: januárban, az átigazolási időszak utolsó napján a Rafa Benítez vezette Liverpool bejelentkezett érte. A liverpooliak bekkje, Steve Finnan akkorára már 30 éves volt, klubja pedig Arbeloában látta az ő hosszú távú helyettesét. Ugyanakkor Arbeloa nem a jobb, hanem a bal oldalon debütálhatott, mégpedig a Real Madrid legősibb riválisa ellenében.
Ezúttal viszont már nem Iniesta és Valdés jelentette számára a legnagyobb problémát. A katalán csapatban feltűnt ugyanis egy argentin fiatal, aki páros lábbal rúgta be az első csapatba vezető ajtót. Arbeloának vele kellett foglalkoznia azon a bizonyos mérkőzésen. Az edzői stáb elképzelése az volt, hogy Arbeloa elhivatottságának, valamint jobblábas tudásának köszönhetően sikerülhet hatástalanítani Lionel Lessi mágikus balosát. Ami azt illeti, mindez nem csak ötlet szintjén működött nagyon jól. A Liverpool 2-1-es győzelmet aratott Barcelonában, s a visszavágón csak egyetlen gólt engedett ellenfelének, így idegenben lőtt több góljának köszönhetően sikeresen továbbjutott a Bajnokok Ligájában.
Az a teljesítmény nagyban segítette Arbeloát, aki így hamar belopta magát a szurkolók és az edzői stáb szívébe. Az idény hátralevő részében a védelem minden pontján bevethető jolly jokerként funkcionált. A Bajnokok Ligája döntőjében csak késői csereként léphetett pályára a Milan ellen vereséget szenvedő Liverpoolban, de a következő idényben már bebiztosította helyét a kezdőcsapatban.
Az új idényben több meccs jutott neki, mint Finnannek és John Arne Riisének, és sikerült megnyernie magának a drukkereket. Nem túl gyakran bóklászott elöl, a támadósorban; a szurkolók által 2007 óta sokat emlegetett, Reading elleni tekerése volt az egyik a két gól közül, amit a klub színeiben szerzett. Védekezésben azonban nagyon megbízható volt, emellett pedig páratlan eltökéltsége és elkötelezettsége emelte a többiek fölé.
Nagy szerepe volt abban, hogy a Liverpool csak 28, illetve 27 gólt kapott a Premier League 2007/08, valamint 2008/09-es kiírásában, ám ez sem mentette meg népszerűsége későbbi csökkenésétől. Történt ugyanis, hogy Arbeloa és Jamie Carragher összeszólalkozott a West Bromwich Albion elleni mérkőzésen, mivel a liverpooli legenda szóvá tette, hogy társa nem megfelelően kezelt egy védekezési szituációt. Álvaro szerint ő mindent megtett, ám ez sem volt elég, a szóváltásnak pedig végül a társak vetettek véget.
Furcsa dolog volt, de ez is jól jelzi, hogy mindkét játékos meglehetősen elkötelezett volt csapata győzelmének érdekében, ami végül heves csata formájában manifesztálódott. Nem sokan szállnának szembe Jamie Carragherrel sem, ám Arbeloa szenvedélye ezt is lehetővé tette. Pontosan ez a szenvedély csinált belőle közkedvelt játékost az Anfielden.
Az idény végén aztán, 98 mérkőzéssel a háta mögött, Arbeloa elhagyta a klubot. Glen Johnson érkezése sok pletykát szült a spanyol jövőjét illetően, a Liverpool pedig végül engedélyt adott neki, hogy visszatérhessen a Real Madridba. Különleges pillanat volt ez számára, hiszen három évvel korábban még nem felelt meg a blancók által támasztott elvárásoknak. Büszkeségéről így nyilatkozott: „Amikor úgy hagyod el a klubot, hogy nem vagy képes bekerülni az első csapatba, akkor tisztában vagy vele, hogy a visszatérés nem egy egyszerűen kivitelezhető dolog. Éppen ezért, amikor jött a lehetőség, az elsődleges célom az volt, hogy élnem kell vele. Szerencsére most már itt vagyok.”
Mindenesetre szerencséje volt. Mind neki, mind pedig a klubnak. Arbeloa ugyanis szinte rögtön a kezdőcsapatban találta magát, újfent a bal oldalon, ahol meglehetősen hosszú ideig sikerült bebiztosítania a helyét. A Real Madrid számára meglehetősen kiábrándítóra sikerült a 2009/10-es idény, hiszen a bajnoki címtől a Barcelona fosztotta meg a csapatot, a kupaszereplés pedig a legjobb 8 közé jutásért folytatott harcban ért véget a csapat számára a Király-kupában és a Bajnokok Ligájában is. Arbeloa viszont egyénileg nagyon jól teljesített. Játékának köszönhetően helyet nyert magának a 2010-es világbajnokság spanyol válogatottjába is.
Ahogy évekkel korábban klubszinten, úgy a világbajnokságon is limitálta Arbeloa lehetőségeit Sergio Ramos jelenléte, így mindössze egyetlen csoportmeccs erejéig léphetett pályára. Ennek ellenére a tornát ő is világbajnokként hagyhatta el – és mivel ott volt két évvel korábban az Európa-bajnokságon is, így nem ez volt az első rangos címe hazája válogatottjával. Abba a spanyol nemzeti csapatba már bekerülni is nagy dolog volt, tekintve hogy az volt a La Roja aranygenerációja.
A kupák aztán szép-lassan klubszinten is érkeztek: a 2010/11-es idényben a Király-kupában diadalmaskodott a Real Madriddal, noha a bajnoki cím ismét elúszott. Az volt viszont az első idény, amikor Álvaro megkapta azt, amire mindig is vágyott: rendszeres lehetőséghez jutott eredeti posztján, a jobbhátvéd pozíciójában a Real Madridban.
Sergio Ramost José Mourinho parancsolta a védelem közepébe, ezzel felszabadult egy hely a jobb oldalon, Arbeloa pedig köszönte szépen, élt a lehetőséggel. Az azt követő idényben a hőn áhított bajnoki cím is megérkezett végre, kiegészítve egy rég várt darabbal a spártai trófeagyűjteményét. Nem mellesleg Arbeloa ismét a Barcelona legyőzésével jutott hozzá a címhez. Teljesítményét a klub az idény végén egy hosszútávú szerződéssel jutalmazta.
Az új kontraktus ellenére a kezdőcsapatbeli tagsága meginogott. Carvajal 2013/14-es idénybeli visszatérése a spártai háttérbe szorulását jelentette. A média hiába cikkezett a távozásáról, Arbeloa szeretett klubja mellett maradt, a kevés lehetőség ellenére is. Mindig segíteni akarta csapatát. A szurkolók, csakúgy, mint korábban az Anfield népe, nagyra értékelték a védő szellemiségét és harcát, így a képességeit háttérbe szorítva is mindig mellette álltak. Mindig úgy tekintettek rá, mintha egy lenne közülük.
2014-ben aztán azt is elmondhatta magáról, hogy megnyerte a Bajnokok Ligáját. Igaz, hogy a győzelmet a padról nézhette végig, de gyűjteménye egy újabb emlékezetes trófeával bővült. Egyetlen szurkoló sem fosztaná meg őt a legfényesebben csillogó medáltól, még akkor sem, ha nem neki voltak a legnagyobb érdemei a Tizedik elhódításában.
Még további két éven át maradt a klub szolgálatában, összesen 233 lejátszott meccsen játszhatott szeretett Real Madridjában. A 2015/16-os idényt követően, a második BL-címe ellenére is úgy érezte, elérkezett az idő a távozásra.
Visszatekintve, talán jobban járt volna, ha marad még egy kicsit. Angliai kitérője nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, a 2016/17-es idény végeztével pedig végleg szögre akasztotta a stoplist. Beszélt a csalódottságáról, bevallotta, hogy nem volt könnyű az utolsó éve. Ugyanakkor, ha visszatekint a múltba, számot vet a karrierjét illetően, akkor minden bizonnyal rendkívül elégedett lesz. Talán hosszú utat tett meg a Real Madrid első csapatába való bekerülésért, a neve mellett szereplő trófeák viszont bizonyítják, hogy a szenvedés minden perce megérte. Ha ez sem lenne elég, akkor ott a világ legkényesebb szurkolótáborának szeretete is, akik legendaként búcsúztatták utolsó mérkőzése után. ezt elérni talán még a trófeáknál is nehezebb volt.
