Sergio Ramos és Gerard Piqué: Egy meglehetősen furcsa „románc”

Sergio Ramos és Gerard Piqué. Kétségkívül a jelen labdarúgásának két kiemelkedő védője, akiknek a kapcsolata meglehetősen érdekesen alakult az idők során. Volt itt minden, ami egy jó szappanoperához kell: harc, szócsaták, már-már sárdobálás, majd az élet úgy hozta, hogy a háborús múlt és sokszor jelen ellenére is egymásért kellett küzdeniük a pályán. Egy nem mindennapi páros nem mindennapi története, ami minden bizonnyal emlékezetes marad azok számára, akik tanúi lehettek ennek a „szeret, nem szeret” kapcsolatnak.

Az egyik 25, a másik 26 éves volt. Egy olyan játékot játszottak, ami labdaérintésre, trükkökre és lövésekre épül. Az egyikük kék és vörös, a másikuk habfehér öltözéket viselt. Mindketten állították, hogy mindig ők nyerik a harcot. Aztán jöttek a lövések – bang bang!

2012-t írtunk. Gerard Piqué és Sergio Ramos egymásra lövöldöztek. Ugyanezt tette a többi Barcelona, illetve Real Madrid játékos. A 2011/12-es kiírás volt az utolsó fejezete a José Mourinho és Pep Guardiola között húzódó csatának. Minden egyes El Clásico egyre mérgezőbb és mérgezőbb lett, mint az azt megelőző összecsapások. Ha Guardiola és Mourinho volt a csata két tábornoka, akkor Piquét és Ramos nyugodtan nevezhetjük a két első tisztnek.

Az említett idény legelején a két spanyol gigász a spanyol szuperkupa keretein belül találkozott egymással. A mérkőzésen három játékost is kiállítottak, és ez volt az a meccs, amely során José Mourinho kicsit sem szép, de hírhedt mozdulatára sor került: a portugál edző belenyúlt Pep Guardiola segítőjének, Tito Vilanovának a szemébe. A kétmeccses párharcot végül a Barcelona csapata nyerte, ráadásul később a szezonban a katalánon a Király-kupából is kiejtették az ősi riválist, a sorozat negyeddöntőjében. Pep Guardiola csapata összesítésben 4-3-ra nyerte a kétmeccses csatát – Sergio Ramost a második mérkőzésen kiállították, Sergio Busquets lekönyökléséért.

A bajnoki trófeát azonban a Real Madrid kaparintotta meg, mégpedig rekorddöntő 100 pontot elérve a La Liga küzdelmei során – az volt az első bajnoki idény Pep Guardiola barcelonai kinevezése óta, amelyben a királyiak győzedelmeskedni tudtak. Az áprilisi, barcelonai El Clásicót 2-1-re behúzó madridiak épp a Camp Nouban biztosították be előnyüket a versenyfutás során. Az volt a két csapat hatodik találkozója az idény során, valamint a 11. El Clásico 17 hónap leforgása alatt. Termékeny meccsek voltak: 82 sárga, valamint 9 piros lap talált gazdára a vérre menő harc során.

A két csapat játékosai között meglehetősen nagy szakadéknak ágyaztak meg azok a találkozók – José Mourinho pedig úgy szórta el a bizalmatlanság és gyanakvás magvait, mint egy megszállott, fondorlatos kiskertész. Nem egyszer tűnt úgy, hogy a portugál annak szellemében küldte pályára csapatát, hogy minél jobban hozzák ki az ellenfél játékosait a sodrukból – ezt bizonyítja az is, hogy az említett 82 sárgából 51, míg a 9 pirosból 7 a Real Madrid játékosainak villant fel. Hozzá kell tenni, hogy nem mindig teljesen jogosan.

Persze az El Clásicóról, nem pedig holmi falunapokról beszélünk, így a felek közti találkozók mindig parázslóak voltak, de José Mourinho érkezése új szintre emelte az ellenségeskedést a két oldal között. Graham Hunter ezt így jellemezte egy könyvében: „Ez a megközelítés olyan volt a spanyol szellemiségnek, mint egy erősen maró hatású sav.”

Sergio Ramos és Gerard Piqué kapcsolata került leginkább górcső alá a médiában. A két játékos majdnem összeverekedett a Barcelona 5-0-s győzelme alkalmával, ami egyébként José Mourinho első El Clásicója volt. A párosnak már a Mourinho-korszak előtt is megvolt a közös története. Ott volt például az a 2010-es sajtótájékoztató, amin mindketten megjelentek. Akkor történt ugyanis, hogy egy újságíró arra kérte Piquét, hogy válaszoljon a kérdésére katalánul, amit Sergio Ramos keményen ellenzett és elutasított, majd meg is jegyezte, hogy miért nem beszélnek akkor andalúz nyelven (ami egyébként nem is létezik, de a Real Madrid kapitánya andalúz születésű).

Egyikőjüket sem kell azonban félteni. Ha azt mondanánk, hogy nagyon különböznek egymástól, az még enyhe kifejezés is lenne. Olyanok, mint a kréta meg a sajt, de azért ha elég erősen harapsz beléjük, mindkettőben megérezheted a cheddar ízét. Az egyikük egy katalán világpolgár, Barcelona gazdag negyedéből, a másikuk pedig egy bikaviadal-kedvelő andalúz, a sevillai munkásosztályból, a camasi tömbházak közül. Annyi közös van bennük, hogy mindketten középhátvédként keresik kenyerüket, illetve a csapathierarchiában nagyon hasonló szerepük van, igaz egyiküknek Barcelonában, míg a másiknak a Real Madridban.

Még egy vígjáték vázlata is elkészült róluk a szatirikus Crackòvia televíziós show-műsor jóvoltából, amely egészen jól parodizálta ki a két játékos közötti különbségeket. „Kell, hogy legyen bennünk valami közös” – mondja Piqué karaktere vacsora közben. „Melyik a kedvenc könyved?” – kérdezi a kitalált Sergio Ramos. „Hmmm, egy librito!” – válaszolja Piqué a tányért nézve. A librito kis könyvet, ám egyben egy spanyol ételt is jelent, ami történetesen a tányéron van – így ignorálva Ramos kérdését. Kapcsolatuk a 2012-es El Clásicók csatái során került mélypontra – pont a 2012-es Európa-bajnokság előtt, amikor Carles Puyol sérülése egyben azt is jelentette, hogy az egymással hadban álló duó alkotja majd Spanyolország védelmének tengelyét a kontinensviadalon. Azt megelőzően mindössze 4 alkalommal játszottak együtt.

„Két fiatal játékosról van szó, akik sok dologban különböznek, de nem lesz velük probléma” – ígérte Vicente del Bosque, amikor a két játékos viharos kapcsolatáról kérdezték. „Ha viszont nem jönnek ki jól egymással a pályán, akkor szét kell választanunk őket”. A két játékos a tréner szavait ismételte a torna előtt, és mindketten állították, hogy a kapcsolatuk megfelelő. „Büszke vagyok arra, hogy Sergio Ramos mellett játszhatok” – állította Piqué. „Sosem volt rossz a kapcsolatunk” – erősítette meg védőpartnere. A sorozat közben valóban jó volt a kapcsolatuk, sőt, több mint jó.

A világbajnokok megvédték 2008-ban szerzett Európa-bajnoki-címüket, mindezt úgy, hogy mindössze egyetlen gólt kaptak. Ramos, aki a 2010-es világbajnokságon még jobbhátvédként segítette a csapatot, az Európa-bajnokságon már a védelem közepén szerepelt, és Puyol helyett egy olyan társat kapott, aki nagyon hasonló képességekkel rendelkezett: dominált a fejpárbajokban, keményen és határozottan szerelte még az erősebb, gyorsabb támadókat is. Piqué, aki remekül egészítette ki Puyolt a Barcelonában, hasonlóan jól szerepelt Ramos társaként is – és nemcsak a védőmunkában, hanem a labdakihozatalokban is segítette a társak játékát. 

Mindkét játékos érvényesítette a saját büntetőjét a portugálok elleni elődöntőben is, a csapaton belüli hangulat pedig a lehető legjobb volt, ezt többen is megerősítették. A madridi AS a döntő napján egy olyan címlappal jelent meg, amin a két védő együtt volt látható, a felirat hozzá pedig a következő volt: „Együtt bármire képesek vagyunk”. Bárhogy is készültek a tornára a kívülállók a páros kapcsolata miatt, végül a pályán alkotott duójuk töretlen sikert aratott.

A mézes hetek viszont nem tartottak sokáig. A spanyol futball Ross és Rachel párosa megtanulta tolerálni, elviselni a másikat, de hamarosan újra szünetet tartottak. Kapcsolatuk alakulásán nem sokat segített, hogy José Mourinho még egy évig a Real Madrid trénere maradt, ráadásul utolsó évében még megosztóbb figura volt, mint azt megelőzően. Piqué helyzetén az sem segített, hogy Katalónia egyre nagyobb hangot adott a függetlenné válással kapcsolatos vágyainak. Ramos hűséges monarchista és unionista, míg válogatottbeli társa épp Katalónia függetlenségéért szólalt fel – ez újra fellobbantotta a lángot kettejük között, a kapcsolatuk ismét feszültté vált.

Piqué a 2014/15-ös bajnoki idény után lenyilatkozta, hogy a Real Madrid azért veszítette el a bajnokságot, mert Kevin Roldan énekelt Cristiano Ronaldo születésnapi buliján, majd Álvaro Arbeloát is megbélyegezte, mondván, az ő statikussága volt a vereség másik oka, majd még kúpnak is nevezte… Mindez nagyon gyorsan elsőszámú ellenséggé tette őt a madridi szurkolók szemében. Ehhez hozzájött a politikai beállítottsága is, ami azt eredményezte, hogy a válogatott hazai mérkőzésein is problémákba ütközött – hiszen a Katalónián kívül játszott mérkőzéseken a legtöbb szurkoló Ramoshoz hasonlóan unionista nézeteket vall. A történések Sergio Ramost is kényelmetlen helyzetbe hozták. Az Arbeloát, a Real Madridot, valamint a spanyol alkotmányt érintő megjegyzések következtében a Ramos számára egyre nehezebb volt nyilvánosan kiállni válogatottbeli társa mellett. „A tiszteletlenség nem tesz jót a csapaton belül uralkodó hangulatnak” – jegyezte meg Ramos az Arbeloát ért atrocitást követően. „Piqué tweetje a függetlenséget illetően nem a legjobb ötlet, ha nem akarok, hogy Spanyolországban kifütyüljenek…” – nyilatkozta a Real Madrid és a válogatott kapitánya, Piqué 2017 októberi Twitter-bejegyzését követően.  

Furcsa volt látni, hogy a 2012-es Európa-bajnokságon lényegében verhetetlen duó hogyan fordult újra egymás ellen a spanyol médiában. Volt viszont néhány bíztató, bátorító pillanatuk ezt követően is: például akkor, amikor Piquét hamisan vádolták meg azzal, hogy kivágta a spanyol zászlót a válogatott mezének ujjából, Ramos megvédte kollégáját. Így tett akkor is, amikor a Santiago Bernabéuban a spanyolok Olaszország elleni, világbajnoki selejtező mérkőzésén a hazai közönség fütyülte Piquét – a spanyolok kapitánya kiintett a szurkolóknak, megakadályozva a hangos füttyszót. Volt továbbá még egy szívmelengető pillanat: egy edzésvideó a válogatott táborából, amely rögzítette, ahogy Piqué Ramos gyerekeivel játszik az edzőpályán – mint egy kedves nagybácsi.  

Aztán elérkezett a 2016-os Európa-bajnokság is. A csehek ellen győztes gólt fejelő Piquéhez Ramos rohant oda elsőként ünnepelni, felugorva „riválisának” hátára. A madridi MARCA és AS is címlapon hozta a duó ünneplését. Bár kisebbnek tűnik a jelentősége, mégis akkor történt meg először, hogy Piqué a közösségi médiában (Twitteren) elkezdte követni Ramost, aki rögtön viszonozta a gesztust. Az internet korában ez már-már flörtölésnek számít, és óriási lépés volt a vitatott páros viszonyát tekintve.

A torna nem úgy ért véget a spanyolok számára, ahogy szerették volna, hiszen a címvédők a legjobb 16 között estek ki. A válogatott szerelést felváltották a klubok mezei és színei, és hamarosan érkezett a következő csetepaté is. Az olaj az lehetett a tűzre, hogy a Twitter-barátságnak köszönhetően Ramos most már látta, hogy kollégája miket irkál a közösségi média virtuális falaira.

A játékvezetők elfogultságának kritizálása állandóvá és már-már unalmassá vált, mindkét fél természetesen a saját csapata sérelmeit emelte ki, pont mint egy stand-up műsorban, ahol folyamatosan egymást zrikálják a felek. Ugyanakkor ez jól tükrözi a kapcsolatukat. A fent és lent állandó váltakozása, csúcs- és mélypontok, mint ez izlandi szeizmométeren.

A 2018-as világbajnokság folytatta a sormintát a válogatott teljesítményét illetően, hiszen a két korábbi, sikertelen tornát egy újabb kudarc követte. A két játékos kapcsolata pedig nem változott – annak ellenére sem, hogy Piqué számára az volt az utolsó nagy torna a válogatott mezében, hiszen hivatalosan is visszavonult a válogatott szerepléstől. A magára maradt társ viszont azóta is ott van, harcol hazájáért és döntögeti a rekordokat – immár ő a spanyol válogatott történetének legtöbbet szereplő játékosa, megelőzve Iker Casillast.

A katalán függetlenséget kívánó hangok csak tovább erősödtek, és bár mindkét fél továbbra is képviseli nézeteit, hangzatos szócsaták nem alakultak ki ennek apropóján, még az ősszel a függetlenségért kiáltó lázadások miatt elhalasztott El Clásico következtében sem. Ettől függetlenül a felek nem váltak barátokká. Azt viszont bizonyították, hogy képesek az egyéni és a klubérdekből eredő problémákat és nézeteltéréseket félresöpörni a válogatott sikere érdekében – vagy épp üzleti érdekből, hiszen még közös médiavállalkozást is jelentettek be.

Talán különbözőek, mint Duplo és Lego, de Ramos és Piqué még mindig képes lenne arra, hogy áttörhetetlen falat alkossanak a kapus előtt, ha a nemzeti csapat érdekei ezt megkívánnák. És ha a Jóbarátokban Ross és Rachel is képesek voltak boldogan élni azt követően, amin keresztül mentek, akkor miért ne érhetne boldogan véget ez a „románc” is?

Forrás: These Football Times Magazine
Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK
Tovább

A kirakat mögött

Csak tette a dolgát. Nem hallottad panaszkodni, hogy kevés lehetőséget kap, akkor sem hallottad panaszkodni, amikor éveken keresztül…
Tovább

A rongylábú zseni

“Időre van szüksége a beilleszkedéshez”, “meg kell még szoknia az új csapattársakat”. Ismerős frázisok ezek az éppen aktuális…
Xabi Alonso
Tovább

Söprögetek, Te alkoss

Amikor Florentino Pérez a 2006-os leköszönése után 2009-ben visszatért, sokan attól tartottak (köztük én is), hogy minden ott…
Luka Modrić
Tovább

Nem. Ezt nem tudom elfogadni.

Gyors reakció Luka Modrić távozásának hírére. Gondoltam munka utáni lazításként rendet vágok a garázsban, hiszen hamarosan szükségem lesz…