Juanfran arról mesélt el egy történetet, hogy a csapat hogyan kezelte azokat a játékosokat, akik az első keret tagjaivá váltak.
„Amikor egy játékos az első csapattal edzett, a ’piros fenék’ volt a vicces szertartásunk” – mondta. „Akárki került fel, lehúztuk a nadrágját, és lényegében jól elfenekeltük. Ha az illető ellenkezett, egy matracot tettünk rá, és úgy idegesítettük.”
„Emlékszem, bementünk Jesé szobájába, ő pedig ennyit mondott: ’hé, hé, hé, nyugalom srácok.’ Lassan levette a nadrágját… és megkapta. Piros fenék, piros fenék!”
Ebben a csapatban szerepeltek a Fernández testvérek, Nacho és Alex. Utóbbi egyszer nem bírta elviselni bátyja fölényét.
„Nacho erősebb volt Alexnél, aki kisebb is volt. Alex egyszer fogta magát és megdobálta tojással Nachót, majd elkezdték ütni egymást” – emlékezett vissza Casado. „De vicces volt, mert olyan volt, mintha csak egy testvérek közötti harcot néznél, csak éppen a pályán. Szét kellett választanunk őket, de mindannyian nevettünk. Nacho nem gondolta, hogy az öccse bármit is tesz majd, de mégis így történt.”
„Volt egy másik harc is Jesé és Isaac Becerra között, aki a harmadik számú kapus volt” – tette hozzá Juanfran. „Jesé a pálya közepén állt, Becerra pedig a kapuban – nem az a megszokott felállás egy kis összezördüléshez – Jesé azonban valahogy fejen találta a hálóőrt…”
„Erre ő futva megindult Jesé felé, aki nyugodtan állt. Fogalmam sincs, hogy állhatott ott olyan nyugalommal, mert láttam jönni Becerrát, közéjük futottam, és négyen sikerült leállítanunk őket.”
„Sikerült elkapnunk, olyan volt, mintha Superman próbálná megütni Jesét. Ő pedig dühösen levette magáról a pulzusmérőjét és ütni kezdte a fejét. Őrület volt.”
„Carvajal és Mandi között is volt egy kisebb nézeteltérés. 50 méterről Carvajal pontosan orron találta a csapattársát a labdával. Carva odament hozzá, és ennyit mondott: ’egyet elvitelre.’ Mandi pedig arcon vágta. Carva, aki egy nagyon vicces figura volt, így szólt: ’megérdemeltem, de tényleg.”
Jesé Rodríguez a rövid történetek gyakori főszereplője. A 2011-2012-es idényben a másodosztályba feljutó csapat egyik sztárja volt.
A szezon kezdetekor azonban érdekes beszélgetés zajlott le közte és José Mourinho között, aki az első csapat trénere volt. „Az előszezon során történt Los Angelesben, 2011 nyarán” – emlékezett vissza Jorge Casado.
„Mou mindannyiunkat összehívott az öltözőben és mindenkihez intézett néhány mondatot, egytől egyig. Emlékszem, amikor Jeséhez ért, megkérdezte tőle, hogy akar-e tovább vakációzni. ’Őrült gyerek vagy, nem akartál jönni és fel kellett, hogy hívjalak annak érdekében, hogy részt vegyél a felkészülésen.'”
„Fiatal voltam, és az is vagyok” – mondta Jesé egy korábbi interjúban. „Lobbanékony voltam, mondtam bizonyos dolgokat… Úgy gondolom, abban az időben minél előrébb akartam jutni, ahogy mindenki másnak, nekem is ez volt a célom. Egy vita vagy a szkanderozás nem az én módszerem volt. Én a labdán keresztül beszéltem, ezt tettem akkoriban is.”
Egy másik mulatságos történetben Casado azt idézte fel, amikor Jesé nem volt hajlandó a megszokott mezszámban játszani.
„Abban a szezonban, amikor kiharcoltuk a feljutást, a számokat 1-től 11-ig kaptuk, a 11-es a balszélső meze volt” – mondta. „Egy nap [Antonio] Toril kihirdette a keretet, Jesé kapta a 11-est. Azt mondta: ’Nem játszok. Vagy a 10-es lesz a hátamon, vagy nem játszok.”
„Igen, igen, azt mondta: ’Mit gondolsz, ki vagyok én? [Marc] Overmars?’” – tette hozzá Omar Mascarell.
„Nem tagadok semmit. Igazi gyerek voltam akkoriban” – kommentálta az esetet Jesé. „A fontos az, hogy játssz; nem számít a mezszám.”
Juanfran Moreno azonban védelmébe vette egykori csapattársát. „Olyan volt ez Jesével, mintha Cristiano Ronaldóval történt volna” – mondta. „Ha kívülről látod, bármire gondolhatsz vele kapcsolatban, de ha megismered, rájössz, hogy mekkora szíve van. Ő egy nagyon jó srác. Nagyon sokat nevettem vele.”
