Csapatok
Chelsea (9)
A játék minden elemében sikerült ellenfelük fölé kerekedniük, nincs mit ezen szépíteni. Brutálisan nagy fölényük volt fizikai erőben, sokkal frissebbek, fittebbek, élesebbek voltak, és nem csak fizikailag, de fejben is sokkal de sokkal gyorsabban tudtak reagálni minden egyes történésre. Olyan kíméletlenül támadtak le 90 percen át, hogy az valami félelmetes. Az is csoda, hogy a végére csak két góllal nyertek. Ez a teljesítmény egyértelműen megérdemli a döntőt, ezt el kell ismernünk és gratulálnunk kell nekik.
Real Madrid(4)
Nem pont erre számítottunk. Baljós előjelek ugyan voltak (khm, 59 sérülés…) bőven, mégis tudtunk hinni benne, hogy ha nehezen is, de talán sikerülhet. Nos, erre itt és most esély sem volt. Mielőtt bármit is írnék, muszáj megemlítenem, hogy egy ilyen idényben, ezzel a sérülések miatt kifacsart, egyébként sem fiatal kerettel már az is nagyon nagy szó, hogy elődöntőt játszhatott a csapat. De tényleg. Gondoltátok volna decemberben? Ugye… Szóval ennek is örülnünk kell, az pedig, amit itt láttunk, sajnos a valóságot tükrözi. Ez a csapat elfáradt. Elfáradt az izmokban, elfáradt fejben. Az első félidőben is nagyon lassú volt a játék, és semmilyen változtatással nem sikerült elérni azt, hogy ez egy kicsit is jobb legyen. Esetleges volt a mozgás, esetlegesek a támadások, és egyáltalán nem tudta a csapat lereagálni a Chelsea labdaszerzéseit, az ezekből kíméletlenül gyorsan induló kontrákat, sem helyezkedésben, sem sebességben. A srácok nem tudtak mit kezdeni azzal a kíméletlen letámadással, amit Tuchel megálmodott, csapata pedig tökéletesen kivitelezett. A taktikai elképzelés egyébként nem egy halva született ötlet volt Zidane részéről sem, viszont a kialakított rendszer egyetlen előnyét sem tudta a csapat kamatoztatni – nyilván ezen nem segített az sem, hogy Mendy, Ramos és Hazard egyáltalán nincsenek játékban. Erre jött ráadásként az, hogy Vini egy számára teljesen új szerepkörben kezdett, és védekezésben sokszor fogalma sem volt arról, hogy mit is kéne tennie – lásd első gól, ahol eszébe sem jutott, hogy neki be kéne zárnia középre. Az egyéni, valamint rendszerszintű hibák ellenére is ebben most egyszerűen ennyi volt, és hangsúlyozom, ezért is hálásnak kell lennünk.
Játékosok
A Real Madrid legjobbja – Thibaut Courtois (9)
Egyértelműen kiemelkedett, nemcsak a magasságának köszönhetően, hanem a teljesítményével is. Ő volt az, aki sokáig életben tartotta a reményeket. Voltak bravúrjai, nagyon fontos védései, együtt tudott élni a játékkal végig. A gólokról egyértelműen nem tehetett, mindkét esetben teljesen kiszolgáltatott helyzetben volt.
Nacho (6)
Talán az övé volt a legstabilabb játék a védőhármas tagjai közül, hozta azt a megbízható védőmunkát, amit megszokhattunk tőle. Próbált előre is segíteni, de a Chelsea gyors játékosaival egyszerűen nem tudott mit kezdeni – ez nem az ő sara, és nem is volt vele egyedül, de a második gól előtt azért sokkal gyorsabban reagált Kanté, mint ő. Az pedig szerencse, hogy a meccs elején elszenvedett belépő után simán le tudta hozni a meccset. Sokat tett hozzá a csapat eddigi sikereihez ebben az idényben, csak a vastaps jár neki.
Sergio Ramos (4)
Az az igazság, hogy már a meccs előtt sem tartottam igazán jó ötletnek a kezdőcsapatba való nevezését, hiszen bármekkora szerepe van az öltözői életben, bármekkora vezér, nincs játékban. Márpedig az ellenfél támadói brutálisan gyorsak, és küzdött is ezzel rendesen. Az első gól előtt kirongyolt, elcsúszott a szerelési kísérlet közben, amivel hátul nehéz helyzetbe hozta a társakat. A második gól előtt is sokkal többet tudott volna egy teljes értékű, játékban lévő Ramos tenni annak érdekében, hogy az ellenfél akcióját megállítsa. Ez a mai teljesítmény meglehetősen öreguras volt, és a mentális fontossága sem ütközött ki igazán.
Eder Militāo (5)
Előrejátékban nem mindig tudta, értette vagy érezte, hogy hol is kellene lennie vagy mit is kellene csinálnia, aminek több elszórt labda lett a vége. Hátul viszont övé volt a legtöbb szerelés, és a levegőben is többször nyert párharcot. Viszont az a lélegzetelállító védőmunka, ami jellemezte az elmúlt meccseken, most hiányzott, róla is alakított ki helyzetet a hazai csapat. A második gólnál például hiába próbált helyezkedni középen, végül simán megelőzték.
Vini Jr. (3)
Ebben a szerepkörben egyszerűen elveszett, sokszor mintha pályán sem lett volna. Amikor hozzákerült a labda, próbálta kamatoztatni a sebességét, de azonnal ott termett valaki, sosem volt előtte annyi terület, amit ki tudott volna használni. Bár nem az ő hibája, de egy ilyen rendszerben, ebben a szerepkörben a védekezésre nagy hangsúlyt kell fordítania, ám egyértelmű, hogy Vini erre nem áll készen, illetve taktikailag sem elég felkészült ahhoz, hogy meg tudja oldani – és éppen ezért gondolom úgy, hogy nem az ő sara, hogy oroszlánrészt vállalt az első gólban, hiszen fogalma sem volt arról, hogy hogyan kellene helyezkednie, ő csak őrizte az emberét ahelyett, hogy középre zárt volna.
Ferland Mendy (3)
Majdhogynem emberhátrányt jelentett. Elképzelése nem volt arról, hogy hol van a helye, vagy mi a szerepe. A védekezéshez semmit sem tudott hozzá tenni, teljesen mindegy volt, hogy ki nyargalászott a jobb oldalon, most nem tudta felvenni a harcot. A támadások pedig… mivel a csapatnak nem nagyon volt támadójátéka, így ebből a szempontból az ő teljesítményét is nehéz lenne értékelni. Plusz egy ember volt csak a pályán, semmi több – persze meg kellett próbálni, hiszen azt is láttuk már, hogy Marcelo sebessége mire elég a Chelsea ellen.
Casemiro (4)
Ebben a rendszerben nagyon fontos szerepe lett volna a labdakihozatalokban, ám csak nagyon ritkán sikerült akár csak elégségesre is vizsgáznia. Sem a technikai tudása, sem pedig a sebessége nem tette lehetővé, hogy hatékonyan tudja segíteni az esetleges támadásépítések első lépéseit, hiszen nem tudott mit kezdeni a dresszinggel. Az meg már önmagában komikus, amikor ő tetszeleg a 9-es pozíciójában, őt indítják és neki kellene kezdenie valamit a védőkkel. Sajnos ma nagyon éles volt a kontraszt közte és posztriválisa, Kanté között.
Toni Kroos (5)
Természetesen övé volt a legtöbb passz, és nyilvánvalóan kíméletlenül pontos volt, ám most ezek nagy többsége tényleg csak rövid átadás volt, a csapat mozgatása céljából. Sok ideje nem is volt a passzok kivitelezésére, hiszen piócaként tapadtak rá (is) a kékmezesek. Készültek Kroosból, aki nem is tudott igazán élni, nem volt ideje és területe sem váratlant, vagy klasszist húzni.
Luka Modrić (5)
Az is csoda, hogy ez az ember ennyi meccsel a lábában még járni tud. Messze nem ez volt a terv vele kapcsolatban az idény elején, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy ha az eredeti tervek valósulnak meg, akkor ma sokkal többet segíthetett volna. Hiába pihent a hétvégén, ide enerváltan, fáradtan érkezett, ami nem meglepő. Persze kudarcot így sem vallott, de nyilván többre is képes ennél. Két kulcspassza viszont a legtöbb a csapatban…
Eden Hazard (2)
Semmi értelme nem volt a kezdőcsapatba nevezni, és ennyi ideig a pályán hagyni sem. Sem a sebessége, sem az önbizalma nincs meg jelenleg ehhez a szinthez, tényleg csak a létszámhoz tudott hozzátenni. Nem fogom ekézni, semmi értelme. Nem ő döntött úgy, hogy kezdeni fog ezen a meccsen. Valahol sajnálom, és egy kicsit már el is engedtem. Nem ő fogja nálunk megváltani a világot.
Karim Benzema (6)
Nagyon-nagyon figyeltek rá, ami a madridi rúgott gólok statisztikáit tekintve nem is annyira meglepő, hiszen gyakorlatilag vagy ő, vagy senki… Volt egy-két váratlan húzása, veszélyes helyzete, ám az egyetlen jól játszó Mendy mindig a helyén volt, sőt még bravúrt is kellett mutatni Karimnak köszönhetően. Viszont ahogy mindenkire, úgy Benzemára is igaz a tény, hogy sebességben édeskevés volt egy ennyire gyors és erős ellenféllel szemben. De még így is csak ő tudott igazán veszélyes lenni, egyedül viszont ő is kevés.
Cserejátékosok
Fede Valverde (6)
Bejött, kicsit ő is értetlenkedett a szerepét illetően, de aztán volt egy berepülő mentése, amikor boldogan kiáltottam a nevét. Furcsa szezonja van, sajnálom, hogy ennyi sérülés hátráltatta.
Marco Asensio (3)
Pontosan azt a színvonalat hozta, ami semmilyen irányba nem tudta befolyásolni ezt a meccset.
Rodrygo összesen négyszer ért labdába, Mariano pedig pontosan néggyel kevesebbszer.
Edzői teljesítmény
Zinédine Zidane (3)
Ez egy nehéz és összetett kérdés, viszont van néhány tény, amit muszáj leírni. Kezdjük a negatívakkal:
- A csapat játéka csak nyomokban tartalmaz nézhető és izgalmas elemeket hónapok óta.
- Semmi értelme nem volt a visszatérő játékosokat kezdőként pályára küldeni
- Felesleges volt így felforgatni a csapatot, hiszen többen is csak travoltáztak a helyüket és szerepüket keresve
- A cserékkel az amúgy sem acélos középpályát is szétbombázta, igaz, támadni kellett a gólért, ám ezzel még sebezhetőbbé vált a csapat
Pozitívumok:
- A lehetőségekhez mérten kihozta ebből a keretből, az egészségesekből és a mankóval még járni tudókból a maximumot – legalábbis mentálisan, mert taktikailag azért nem teljesen
- Valahogy csak eljutottunk az elődöntőig, ami nem kis teljesítmény ilyen hátráltató tényezők mellett
- Legalább megpróbálta…
Sajnálom, mert borzasztóan nehéz dolga volt ebben a szezonban, de egyébként sem érzem azt, hogy minden esetben megfelelően használná a rendelkezésére álló játékosállományt. Ez részben megtörtént ma is. Megpróbált váratlant húzni, de több helyen is sebezhető gépezetet rakott össze, ráadásul ténylegesen olyan formában, amilyenre még sosem volt példa – lásd Vini szerepe… Nem biztos, hogy ennek az elődöntőben volt a helye, ahogy a sérülésből visszatértek erőltetésének sem. Attól tartok, hogy a bajnoki hajrá is tartogat még negatív meglepetéseket számunkra, hiszen elég komoly a csapat sorsolása, a lábak és a fejek pedig nem lesznek pihentebbek. Itt egyébként muszáj megjegyeznem, hogy őszintén remélem, nem mennek el szó nélkül az 59 sérült mellett, és nyáron tesz valamit a stáb és a klub azért, hogy az erőnléti munka jó irányba mozduljon el, mert ez vállalhatatlan. Vannak szerencsétlen sérülések, de 59 véletlen nincs.
