Csapatok
Cádiz – 6,7 (szerkesztői pontszám: 6)
A kiesőjelölt egy teljesen vállalható meccset tudhat magáénak a már bajnokká avanzsált Real Madrid ellen. Extra energiákat, vagy földöntúli játékot azért nem tettek a pályára, de becsülettel harcoltak, ahogy az illik egy ilyen helyzetben lévő klub esetében. Voltak kifejezetten veszélyes helyzeteik, ezek nagy része ráadásul nem is esetleges volt, hanem szépen kialakított akcióból született. Látva a vendégek hibáit, talán többet is érdemeltek volna, de egy madridi legény azért talpon volt az andalúz vidéken…
Real Madrid – 5,1 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Ha mindkét csapat esetében a saját maguk által felállított mércét vesszük alapul, akkor a Real Madrid bizony mélyen szint alatt teljesített – főleg a védelemben. Benny Hill-show-ba illő mozdulatok, jelenetsorok, gyermeteg helyezkedési hibák, dekoncentráció… Sajnos ez mind a hátsó hármast jellemezte. A felforgatott játékrendszer (ami talán a 3-1-4-2-höz vagy 3-5-2-höz akart leginkább hasonlítani) nem igazán jött be, nagyon kevesen érezték magukat komfortosan a posztjukon – de az őszintét megvallva, mikor kísérletezzen egy edző, ha nem ilyen helyzetben. Azt már a bajnoki cím sorsának eldőlése pillanatában tudtuk, hogy nem ezeken a meccseken fogjuk lerágni a tíz körmünket.
Játékosok
A mérkőzés legjobbja – Andriy Lunin – 8,6 (szerkesztői pontszám: 9,5)
Rá céloztam, amikor a talpon lévő legényt emlegettem. Az ukrán kapus újfent bizonyította, hogy nem a véletlen szele repítette őt egészen Madridig. Már az első félidőben volt egy brutálisan nagy védése egy jól helyezett, lapos lövést követően. A 10 pontot csak azért nem vasalta be, mert besikerült egy csúnyán elpasszolt labda is, ami után azért volt izzadás a tizenhatoson belül, valamint összehozott egy büntetőt is – itt talán egy kicsit későn érkezett az indításra. A “kiharcolt” büntetőjét viszont magabiztosan védte, és abban is biztos vagyok, hogy Negredo rémálmainak főgonosza biztosan az Andriy Lunin névre hallgat majd, hiszen a spanyol támadó bármivel próbálkozhatott, az ukrán kapus eszén nem tudott túljárni.
Jesús Vallejo – 6,4 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Nagyon bizonytalan volt a spanyol védő a neki szánt szerepkörben, érezhetően nem feküdt neki a három belső védőt alkalmazó hadrend. A legtöbb helyezkedési hibát biztosan ő vétette, ezekkel pedig többször is nehéz helyzetbe hozta magát. Egy ilyen mulasztása után Luninnak kellett nagyot védenie, és az az igazság, hogy a gólnál is meglehetősen lassan kapcsolt. A statisztikája nem mutat annyira rosszul, de sajnos a legtöbb munkát saját magának generálta. Sajnálom, mert az előző mérkőzéseken kifejezetten jól tudott teljesíteni.
Éder Militão – 3,2 (szerkesztői pontszám: 3,5)
Önmaga, de talán a komplett védőtársadalom paródiáját mutatta be a pályán. Sokszor nem tudtam eldönteni, hogy vajon másnapos-e vagy sem, ugyanis a megyei bajnokságokban gyakran előfordul a hasonló mozgáskoordináció egy-egy hosszabbra nyúló este, netalántán reggel után. A kapott gólban is vastagon benne volt, de ha összesen csak ennyi hibája lett volna, a kezünket összetehetnénk. Borzasztóan dekoncentrált játékot mutatott, és az a baj, hogy ez egy ilyen meccsen még bele is fér, de sajnos már nem ez volt az első alkalom, hogy tudása alatt teljesített. A formája némileg aggasztó alig két héttel a döntő előtt.
Nacho – 6,5 (szerkesztői pontszám: 6,5)
A közvetítés talán legszebb pillanata volt az a meccs előtti pillanat, amely során a két csapata kapitányai foghattak kezet egymással, akik ezúttal történetesen a Fernández testvérek voltak. Álex és Nacho már többször is találkozhattak egymás ellen a pályán, de olyanra én nem emlékszem, hogy mindketten kapitányként vezették volna csapatukat az egymás ellen vívandó mérkőzésen. Ami pedig Nacho teljesítményét illeti, a három belső védő közül ő volt a legstabilabb, az első félidő legnagyobb mentése is az ő nevéhez fűződik. Meglehetősen sokat volt játékban is, ennek ellenére 49 passzából mindössze egyetlen egyet rontott, így 98 százalékos pontossággal a passzversenyt ő nyerte.
Lucas Vázquez – 5,9 (szerkesztői pontszám: 6)
Egy számára teljesen szokatlan szerepkörben kellett helytállnia, a bal oldalon. Kicsit nehezen tudtam értelmezni, hogy miért, vagy miért pont ő, de a lényeg, hogy a mester ezt a megoldást választotta. Kudarcot nem vallott, de nem is a megszokott Lucas-performanszt láthattuk, sokszor hosszú-hosszú percekre is képes volt eltűnni, és sokkal kevesebbet vállalt, mint a saját szerepköreiben.
Casemiro – 5,5 (szerkesztői pontszám: 7)
A brazil tank volt az, akinek a legtöbbször kellett és sikerült is kisegíteni a helyzet magaslatán nem álló védelmet. 6 felszabadítása a mezőnyt tekintve is impozáns, de volt igen jó ütemben érkező blokkolása is. A tizenhatos környékén több ízben is résen volt, ennek köszönhetően több labdát is sikerült lefülelnie, megakadályozva ezzel egy esetlegesen kialakuló helyzetet. Jól látta el tehát a saját, sőt esetenként még a többiek feladatait is.
Toni Kroos – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Kipattintja az ember szemét az a statisztika, miszerint 118 passza volt, közel 96 százalékos pontossággal megfűszerezve, hiszen ez két dolgot is érzékeltet: az egyik, hogy gyakorlatilag minden egyes építkezés rajta keresztül történt, a másik pedig az, hogy még mindig kevésszer ront, ilyen magas szám mellett is. Kulcspasszokban abszolút első volt. Egy-két üzemzavar viszont nála is be-becsúszott, én még mindig éreztem rajta azt a fajta lassúságot, ami nem feltétlen a sebességéből, sokkal inkább a gondolkodásából eredően adódik. Ez utóbbi pedig jobban aggaszt, mert ezt már a fontos meccseken is tapasztalhattuk.
Fede Valverde – 6,7 (szerkesztői pontszám: 6,5)
Imádom a benne lévő energiát, azt, amikor úgy indul meg a labdával, hogy lerántani, sőt, hozzáérni sem lehet. Megtette ezt a Cádiz ellen is. Nagyon jól, lendületesen kezdte a meccset, voltak szép pillanatai, de a pontossággal akadtak azért problémái, a középpályások közül messze ő hibázott a legtöbbet. A lövőkedve is alábbhagyott az előző találkozóhoz képest, de ezt meg tudom bocsátani neki, megértem, ha a puskaport Párizsra tartogatja.
Marco Asensio – 4,1 (szerkesztői pontszám: 5)
A madridiak közül ő próbálkozott a legtöbb lövéssel, de egy, a második félidőben eleresztett bombát kivéve szinte semmi veszélyt nem jelentettek a labdái a Cádiz kapujára. Az első félidőt konkrétan végigpislogta, és sokat a második játékrészben sem sikerült javulnia. Sajnos nincs benne átütőerő, és bár mindannyian imádjuk a bombagóljait, ennél azért néha többre is szükség lenne.
Rodrygo – 7,3 (szerkesztői pontszám: 7)
Az a helyzet, hogy a kis brazil talán a csapat legjobb formában lévő játékosává lépett elő. Hát mi volt az a szóló? Ha ezt egy olyan játékos csinálja, akinek a neve M-mel kezdődik és essi-vel folytatódik, akkor a sportsajtó egy hétig cikkezne róla. Rodrygo esetében ez valószínűleg nem így lesz, de azért minket teljes mértékben levett a lábunkról – az elmúlt hetekben többször is. Ami a többi megmozdulást illeti, el kell mondani, hogy igen hosszú időszakokra kapta magára a láthatatlanná tevő köpenyt, igaz, társa sem sok akadt játékban a támadósorban.
Mariano Díaz – 5,6 (szerkesztői pontszám: 5)
Meglőtte a maga gólját, ami ezúttal pontot is ért – még akkor is, ha már nem számít -, de nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy mennyire nem az összjáték embere, hogy mennyire nem érti és látja át a helyzetet, nem veszi észre a társakat, így alkalmazhatatlan a kombinatív játékban. Látva, hogy hány olyan helyzetben nem passzolt, amikor azzal gólhelyzetet alakíthatott volna ki, biztosa vagyok benne, hogy Benzema bömbölt a TV előtt.
Cserejátékosok
Eden Hazard – 6,3 (szerkesztői pontszám: 5,5)
Örülök a visszatérésének, szurkolok is neki, de többször is az volt az érzésem, hogy azt a célt tűzte ki magának, hogy ő lesz a legtöbb időt a földön töltő játékosa a mezőnynek. Igaz, hogy kapott is, bőven de rendkívül sokat esett. Nyilván felesleges arról beszélni, hogy milyen volt a sebessége, vagy bármi, neki ez a meccs az első átmozgatás volt a hosszú kihagyás után. Nem most kellett megváltania a világot.
Dani Carvajal – 5,9 (szerkesztői pontszám: 6)
Érkeztével átalakult a hátsó alakzat, amire nagy szükség volt, de az a baj, hogy az egyéni hibákat ő sem tudta javítani az érkeztével eszközölt szerkezeti átalakítással. Azt viszont kifejezetten sajnálom, hogy nem volt jó centerezése vagy visszakészített labdája, a lehetősége ugyanis többször is megvolt rá.
Dani Ceballos – 6,2 (szerkesztői pontszám: 6)
Egy-két szép mozdulat, egy kulcspassz, illetve néhány rontott átadás. Nekem tetszik a spanyol középpályás mozgása, én adnék neki egy esélyt a következő idényben is – persze nem annyi játékperccel, mint amennyihez ebben a szezonban jutott.
Juan Latasa – 5,3 (szerkesztői pontszám: 6)
Egy újabb valóra vált álom, de emlékezetes megmozdulás ezúttal nem jutott neki.
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti – 5,9 (szerkesztői pontszám: 5)
Véleményem szerint kissé tökön lőtte magát ezzel a taktikával, de nem tudok igazán haragudni emiatt, hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a meccsek már csak a kísérletezésről és az átmozgatásról szólnak. A gyengeségeket jól vette észre, jól cserélt, de ennél több pozitívumot ezúttal nehéz lenne említeni. Ahogy mi is, úgy ők is csak túl akarnak már lenni ezeken a találkozókon, hiszen a tétnélküliség nem nagy motiváció – a döntő már annál inkább, de ebben a tekintetben már azt is figyelembe kell venni, hogy a sérülések elkerülése is nagyobb cél, mint a szemkápráztató játék.
