Marcelo nemrég felbontotta szerződését az Olympiacos együttesével, és a Fluminense csapatában folytatja karrierjét. A héten az ESPN vendége volt, Martin Ainsteinnel való beszélgetése során pedig természetesen szó volt a Real Madridról, arról, hogy milyen nehéz volt számára a kispadról figyelni az eseményeket és a csapat érdekeit a sajátjai elé helyezni. Nem zárta ki a visszatérés lehetőségét sem, habár most nem gondol erre.
A Real Madridtól való távozás
„Ha őszinte akarok lenni, nem hagytam el a Real Madridot. Ezt érzem. Hogyan is hagyhatnám el? Mindig veled marad. Lehetetlen magad mögött hagyni. Egy részem mindig Madridban marad.”
„Ez a részem a fiam, aki ott nő fel. Emellett lehetetlen azt mondani, hogy ’elhagytam a Real Madridot.’ Nem, most nem vagyok a Real Madridnál. Én így látom.”
Lehetséges a visszatérés?
„Persze, de nem tudom és nem is akarok arra gondolni, mit csinálnék vagy mit nem csinálnék. Azonban nagyon szívesen visszamennék a Real Madridhoz, hogy segítsem azokat a fiatalokat, akiknek szüksége van rá.”
„Igen, látom magam előtt a visszatérést, de nem tudom, milyen minőségben, hiszen a Madrid egy hatalmas klub, így sok opció van arra, hogy segíthessem a csapatot. Nem térnék vissza csak azért, hogy ott legyek.”
„Csak akkor megyek vissza, ha tudom segíteni a Real Madridot. Nekem is segítségre volt szükségem, amikor 18 évesen odakerültem, valami hasonlót tudok elképzelni.”
A legfontosabb trófeája
„Lássuk csak… Úgy gondolom, ha nyersz, az érzés, hogy keményen dolgoztál egy idényen át egy címért, olyan…’ufff.’ Azonban a legelső trófeám a Madriddal különleges volt, mert akkor éreztem magam úgy, mint egy igazi futballista. Elmondhattam magamról, hogy ’nyertem egy trófeát a Real Madriddal.”
„Ez fontos része a történetemnek, az életemnek. És ott van az utolsó, aminél a legfontosabbnak éreztem magam. És tudod, beszéltem már erről, tudtam, hogy az az utolsó. És úgy vélem, a lehető legjobban alakult, nem igaz? Egy Bajnokok Ligája győzelemmel búcsúztam a Real Madridtól.”
„Mivel ötöt nyertünk, könnyű feladatnak tűnhetett, mintha azt mondanád, ’hé, jövőre is mi nyerjük meg.’ Ez nem ilyen, tudjuk, mennyire nehéz megnyerni a Bajnokok Ligáját. Végül ez, egy ilyen cím volt a legkülönlegesebb számomra, az utolsó.”
Az érzés, miután 14. alkalommal ült fel a klub Európa trónjára
„Csak ültem, gondolkodtam, sírtam és azt mondtam magamnak, ’ez nem lehet igaz.’ Más szavakkal fogalmazva, szerintem akkor jöttem rá, hogy véget ért a karrierem a Real Madridnál. Ott és akkor. Korábban nem gondoltam arra, hogy ennyi volt.”
„Aztán a fiam jutott eszembe. Az én időm lejárt, eljött a fiamé. Meglátjuk, eljut-e az első csapatig. És rengeteg dolog volt még. A szurkolók kiabáltak, könyörögtek, hogy maradjak – ezeket a pillanatokat semmi pénzért nem veheted meg. Lehetetlen. Az elégedettség érzését, hogy mindent elértél, amit terveztél.”
„A bejárati ajtón távozni a Real Madridtól – az emberek tisztelnek, nem a megnyert trófeák miatt, hanem azért, amit a klubnak adtál, kemény munkával, elkötelezettséggel, tisztelettel. Számomra ez a legnagyobb elismerés.”
„Csodálatos volt, egyszerűen elképesztő. És az emberek tudták, hogy nem maradok. Mondták, hogy maradjak, de én már tudtam. Nagyon nyugodt voltam, mintha csak azt mondtam volna, ’Nézzétek, ennyi volt, vége van, egy új korszak kezdődik.”
Cristiano Ronaldo szerepe
„Amikor elkezdünk focizni, tudjuk, hogy nem tart majd örökké. Egyértelmű, hogy már nem olyan gyors, mint korábban, de a világ bármely csapatába beférne kérdés nélkül. Mindig a maximumot nyújtotta az aktuális csapatának. Egy olyan játékosról beszélünk, akit zsinórban 17 alkalommal neveztek a FIFA Év Csapatába.”
Madridi ideje
„Úgy hiszem, nem állíthatom 100%-os bizonyossággal, de hiszem, hogy a stílusom, jókedvem sokat adott a csapatnak. Nem azt mondom, hogy az én karakterem miatt nyertünk ennyi mindent. Nem. Csak én is nyertem.”
„Azt kell mondjam, szörnyű, nagyon nehéz a csapat kapitányának lenni és a padon ülni, nézni, ahogy a társaid játszanak, te pedig nem, de edzened kell a következő nap.” Azt mondani a fiadnak, hogy ’Nem, csak az edző nem számít rám, de miért?’ Rengeteg oka volt. Ezért mondom, hogy ez az idény (az utolsó) volt a legjobb, mert nagyon sokat tanultam, mint ember.”
Ki lepte meg a legjobban?
„Szerencsés voltam, hogy a Madridban játszhattam és láthattam a legjobbat. Minden edzésen csak annyit mondtam, ’Hogy csinálta ezt?’ Akik a legjobban megleptek: Toni Kroos, Rodrygo és Modrić. Kroos azért, mert nem tudom, mi jár a fejében, olyan, mintha a saját világában élne, és mintha hátul is szeme lenne. Úgy vezeti a labdát, miközben irányítja a mögötte érkezőket…Sosem láttam ilyet.”
„Aztán ott van Rodrygo, a tipikus, adottságokkal született játékos, a testcselei… Megtévesztő, mert lassúnak tűnhet, de aztán hirtelen irányt vált a labdával. És Luka Modrić, akit nem lehet szavakkal leírni. El sem tudod képzelni, mit tesz majd Luka a labdával, fogalmad sincs róla.”
„Egyszer Rodrygo, Lucas Vázquez és én a padról figyeltük Lukát, ahogy szlalomozik a pálya közepén; megszerezte a labdát, elvitte a szögletzászlóig, majd ott fedezte… Úgy vezette a labdát, hogy hozzá sem ért, az őt fogó játékosnak pedig fogalma sem volt, merre van.”
A legjobb edzők
„A legjobb eligazítások? Mourinho, egy olyan edző, aki arra specializálódott, hogy a fejedbe férkőzzön. Agresszívvá, harcossá tett… A csapat menedzselésében Zizout preferálom, volt olyan alkalom, amikor Kiko Casilla 25 meccsen játszott, Keylor Navas pedig nevetve ült a kispadon. Mindenkit boldoggá tudott tenni.”
„Carlo esetében pedig kedveltem a higgadtságát. Szereztünk egy gólt és mindig nyugodtak maradtunk. Számomra nagyon jó volt, hogy ő volt az edző az utolsó idényemben, tekintettel a helyzetemre. Én voltam a csapat kapitánya, de mást preferált a posztomon, ez normális, ő pedig segített feldolgozni ezt a helyzetet.”
Utolsó madridi időszaka
„Tudtam, hogy nem leszek kezdő és azt mondtam: ’Mit tehetek, hogy segítsem a csapatot?’ Természetesen zavart, hogy nem játszottam. Egyetlen játékos sem mondja azt, hogy boldog a kispadon.”
„Ha pedig mégis ezt állítja, hazudik, ez lehetetlen. Mindent beleadtam edzéseken, mert mindig Carvajallal és Lucasszal kellett versenyeznem; azt mondtam, bármi történjék, nem juthatnak át rajtam, kicselezem őket, minden tőlem telhetőt megteszek.”
„Azzal segítettem a csapattársaim, hogy az edzéseken versenyre késztettem őket, nagyon hasznosnak éreztem magam. A személyiségem és jókedvem is sokat hozzáadott ehhez. Úgy éreztem magam, mint egy győztes.”
A 2011-es Clásicók és a rossz kapcsolat a Madrid és a Barcelona között
„Őrület volt. A bajnokságban játszottunk és azt hittem, a Bajnokok Ligájában lépünk épp pályára, vagy fordítva (nevet). Nagyon furcsa volt. Nem gondolom, hogy ez jót tett a labdarúgásnak, mert így mindenki veszített valamit… Az emberek egy évet vártak egy Madrid-Barca meccsre, ezt veszítették el.”
„A legjobban a valenciai döntőre emlékszem, akkor mondtuk azt, hogy a Barca szintjén vagyunk. A történelem legjobb Barcelonájáról beszélünk, és nem szállhattunk versenybe velük. Ekkor érkezett Zidane és majdnem fordítottunk a bajnokság állásán, amikor azt mondtuk, készen állunk bárkivel megküzdeni. Majd Luka és Sergio azt mondta, képesek vagyunk zsinórban három Bajnokok Ligáját nyerni…”
