A török gyémánt, aki 17,5 millió eurós vételárával magára irányította Real Madrid figyelmét.
Ali Koç, a Fenerbahçe elnöke megpróbálta meggyőzni Arda Gülert arról, hogy maradjon. A Harrowon és Harvardon is tanult üzletember, akinek családja Törökország egyik leggazdagabbja, meghívta Gülert és családját a jachtjára, amely az Égei-tenger partvidéken fekvő Bodrumból indult víznek. Az utóbbi időben a Fenerbahçe vezetőségének minden ülésén ugyanaz a napirendi pont szerepelt az első helyen: a török első osztályban szereplő legnagyobb tehetség jövője.
Edin Džeko szerződtetése ingyen sikerült az Inter Milántól, az üzletet pedig akkor véglegesítették, amikor a bosnyák támadó Isztambulban tartózkodott a Bajnokok Ligájának döntője miatt. Viszont ez nem terelte el a figyelmet Gülerről. Ahogyan az sem, hogy İsmail Kartalt nevezték ki vezetőedzőnek annak a Jorge Jesusnak a helyére, aki elhagyta a Kadiköyt, hogy újra a szaúdi profi ligában, az Al-Hilálnál próbálkozzon, akik nemrégiben Kalidou Koulibalyt és Rúben Nevest is szerződtették.
Güler a 2023-as szezonban szárnyalt a török bajnokságban. A Fenerbahçe szurkolói talán nem fogják értékelni az összehasonlítást, de az utolsó játékos, aki ilyen korán ekkora felhajtást generált Törökországban, az Franck Ribéry volt, aki húszas évei elején mindösszesen 3 hónapot töltött a Galatasaray együttesénél.
Koç és a Fenerbahçe még mindig nagy hasznot húzhat Gülerből, eltekintve attól, hogy a 17,5 millió eurós kivásárlási ára egy igazán jó üzlet volt a Real Madrid számára. Güler, aki a török főváros, Ankara környéki Altındağból származik, 2014-ben érkezett 200.000 euróért a Gençlerbirliğitől, majd további 200.000 eurót kellett érte fizetni, miután bemutatkozott az első csapatban. A Fenerbahçe egyik megfigyelőjének, Serhat Pakmezcinek már akkor felkeltette a figyelmét, amikor a Gençlerbirliği nagyra becsült ifjúsági rendszerében tündökölt. „A labda olyan, mintha az egyik szerve volna” – mondta Güler első edzője, Erol Tokgözler. „Nagyon jól bánik a labdával. Ez volt a legfontosabb tulajdonsága.”
Amikor Güler a múlt hónapban felkerült a Tuttosport Golden Boy-díj hosszú listájára, Tokgözler nem lepődött meg. „Arda egy gyöngyszem. Ha van egy díj, azt ő meg fogja nyerni. Amikor ránézek a ligára, nem látok olyan játékost, aki felérne az ő képességeivel. Rengeteg tehetséges játékos van, de amikor Arda pályára lép, nagyon sokat hozzátesz a játékhoz. Még ha csak öt percet is játszik, akkor is hozzáad valamit.”
Güler két évvel ezelőtt debütált a Fenerbahçe színeiben. Alig volt 16 éves, de az akkori vezetőedzője, Vítor Pereira úgy gondolta, hogy elég érett ahhoz, hogy az Európa Liga selejtezőjében, a HJK Helsinki csapata ellen pályára küldjék. „Öt szezont töltöttem el a Porto akadémiáján” – mondta Pereira. „Ez idő alatt kevés olyan játékost láttam, aki olyan minőséget és karaktert képviselt, mint Arda.” Néhány nappal később, első török élvonalbeli mérkőzésén előkészítette az Antalyaspor elleni mérkőzés egyetlen gólját. Ügyesen tekert be egy sarokrúgást, a közönség pedig először csodálhatta meg, a fenségesen elvégzett rögzített szituációit. Ebben a szezonban az egyik még Andrea Pirlónak is szemet szúrt, mivel a Fatih Karagümrük csapatának mérkőzésébe került. (Andrea Pirlo 2022/23-as szezonban a Fatih Karagümrük együttesénél volt vezetőedző – A szerk. kieg.)
Güler első élvonalbeli gólját tavaly márciusban szerezte Alanyában, egy szépen összehangolt kapáslövést eresztett el, amely a hosszúba csapódott. Olyan volt, mintha átruházták volna rá a felelőséget. Ugyanis Güler azon a meccsen csereként lépett pályára, egyik példaképét, Mesut Özilt váltva, aki korábban a Real Madrid és Arsenal középpályáját is erősítette, nemrégiben pedig visszavonult a profi labdarúgástól, feltehetőleg azzal a tudattal vigasztalódva, hogy Törökországban egy hozzá hasonló játékos van fejlődésben. Azzal a góllal Güler lett a Fenerbahçe történetének legfiatalabb gólszerzője, és hirtelen nagy nyomás került a vállára. Arda azonban tökéletesen megbirkózott a feladattal.
A nyomás csiszolja a gyémántot, és a technikai képességeitől eltekintve, az ahogyan Güler ilyen fiatalon játszott az isztambuli derbiken, ugyanolyan szintű tiszteletet érdemel, mint azok az argentin fiatalok, akik nem hagyják, hogy a Superclásicó befolyásolja a teljesítményüket. „Nem érzek semmilyen nyomást” – mondta a tinédzser Arda.
„Boldognak kell lenni és élvezni kell, nem pedig a nyomással foglalkozni. Próbálom a nyomást örömmé változtatni.”
A bajnoki címért folytatott versenyfutásban a Galatasaraytól való lemaradás nem adhatott okot az örömre, és bár a Török-kupa megnyerése vigaszt jelentett, egy évtized bajnoki cím nélkül fájdalmas. Utólag belegondolva talán Jorge Jesus már korábban is bízhatott volna Gülerben. A Fenerbahçe esélyes volt a bajnoki cím elhódítására, ez pedig nagyban volt köszönhető annak, hogy a szezon második felében a török tinédzser tündökölt. Güler korosztályát tekintve senki sem volt a török ligában, sőt Európa top 5 legjobb bajnokságában sem, aki több gólhoz járult volna hozzá, mint ő. „Amikor játszom, hiszem, hogy gólt fogok szerezni” – mondta.
„Gyermekkoromban sokat néztem Alexandro de Souzát (a Fenerbahçe legendáját), és Mesut Özilt. Most Martin Ødegaardot és Kevin De Bruyne-t figyelem sokat.”
A StatsBomb adatai alapján figyelemre méltó, hogy milyen hatással volt Güler a török futballra. Az előző szezonban körülbelül 1000 percet játszott, ami a következőkre figyelmeztet: eleget játszott ahhoz, hogy jó képet kapjunk arról, hogy milyen játékos is valójában, de még mindig megfigyelhető egy kismértékű gyengélkedés.
Viszont még így is, a 10-es mezben játszó bal lábas játékos, aki hajlamos jobb szélen játszani, az első helyen áll a gólpassz/90 perc, kulcspassz/90 perc, támadóharmadban üres területre adott passz/90 perc, sikeres csel/90 perc, nyomás alatt való labdabirtoklás/90 perc, visszatámadás/90 perc statisztikákat figyelembe véve… A lista pedig folytatható.
Güler egyszerre művész és kézműves. Az ő nagyszerű, rögzített szituációkat illető képességét csak fokozza a szűk területen való labdaérzéke, amellyel meccseket nyert a Fenerbahçe (és Törökország) számára, példának említve a török tulajdonú, Hull City elleni téli barátságos mérkőzésen szerzett szabadrúgás gólját.
Az egyik játékosmegfigyelő arra kérte a „The Athleticet”, hogy képzeljék el Özilt lövőerővel, így lehetne körülírni Ardát. Mindezt Törökország színeiben, Wales ellen, a 2024-es Európa-bajnokság selejtezőjén lőtt gólja is szemlélteti.
Az, ahogyan lát a pályán, és helyzeteket teremt, megmagyarázza, hogy Deco miért repült Bodrumba, a Barcelona elnöke, Joan Laporta parancsára, hogy nézzék meg tudják-e szerződtetni 2024-ben, addig kölcsönadva a Fenerbahçe csapatának, amíg a pénz szűkében lévő katalánok előteremtik a fizetőeszközt. Végül Deco utazása nem vezetett sikerre, Güler inkább a spanyol első osztályban szereplő rivális, Real Madridot választotta.
A „Köszöntünk az Arsenalban török Messi” című videókból, amelyek ritmikus török popzenével vannak alávágva, könnyen kivehető, hogy Güler mennyire agresszív és szorgalmas, amikor a Fenerbahçe védekezik.
Gyorsan reagál arra, ha a csapata elveszíti a játékszert, és határozottan hajlamosabb a labda nélkül is dolgozni, mint azt az ő posztján lévő tehetséges játékosoktól megszokott.
A labda nélkül még mindig tud kaotikus is lenni, de a klubban és hazája színeiben a pálya első részében van szerepe, nem pedig a védelem előtt, ahol a rendezetlen futkározás veszélybe sodorhatja a hátsó alakzatot.
Mindez erősíti azt a gondolatot, hogy Güler tökéletesen illik egy magasan presszingelő Real Madridba, különösen annak fényében, hogy mit tud nyújtani a labdával, és hogy hajlandó futni anélkül is. Csoda volna tehát, hogy Európa szerte oly sok csapat követte figyelemmel a Boszporusz mellett játszó fiút, és mindegyikük szerette volna őt a soraikban tudni?
