Isco furcsa körülmények között távozott a Sevillától, majd januárban ismeretlen okokból meghiúsult az Union Berlinhez való átigazolása. Most ő maga vetett véget a spekulációknak, miután a MARCA exkluzív interjút készített vele, amelynek I. részében életének nehéz fejezeteiről is szót ejtett.
5 év interjú nélkül, miért?
Próbáltam egy kicsit a radar alatt maradni. Mostanában nem érzem magam túl jól az újságírók előtt, nem tetszik, hogy mivé vált a sportsajtó egy része. Először a híreket közlik, a tényeket pedig nem ellenőrzik. Végül is emberek vagyunk, és amikor olyan dolgokat tesznek közzé, amelyek nem igazak, bántják az embert. Bántják a családodat, a gyermekeidet, és ezért maradtam ki ebből.
Sokszor kellett türtőztetned magad az évek során?
Igen, sokszor. Nem akartam belekeveredni az összes pletykába, és azt hiszem én is hibáztam. Azt gondolom tévedtem, mert az embereknek első kézből kell megtudniuk, hogy mi is történt. Sok minden történt, több olyan dolog is, ami az én hibámból adódóan alakult úgy, és volt sok minden, amire nem volt ráhatásom. Valójában jó dolog, ha időről időre beszélek az embereknek, hogy megtudják mi is történt, így leveszem a terhet a vállamról, azt a fájdalmat, amit cipelek magammal.
Magánemberként jót tett neked ez az elszigeteltség, szakmailag viszont rosszabb lett a helyzet?
Talán. Úgy vélem, hogy ennyi futballban eltöltött év után egyfajta pajzsot alkottam a sajtó előtt. Voltak vitáim az újságírókkal, ezért azt tartom elsődlegesnek, hogy nyugodt legyek, ne keveredjek szóváltásba, kimaradjak ezekből. Ez egyrészt jó, másrészt viszont igaz az, hogy időnként hangot kell adnod a nyilvánosság előtt, és ebben az értelemben azt hiszem, hogy hibát követtem el. Hosszú ideje nem szólaltam meg, most pedig itt az ideje, hogy ezt megtegyem.
Nos, akkor beszéljünk át mindent.
Tökéletes.
Épp most hagytad el a Crys Díaz edzőkomplexumot, ahol megkezdted az egyéni felkészülésedet. Hány napot jársz ide hetente?
Hétfőtől péntekig járok ide, a délutánokra és hétvégékre pedig a személyi edzőm ad nekem külön feladatokat. Az edzést összeegyeztetem a családi életemmel, gyerekekkel. Őszintén szólva, nagyon szeretnék játszani. Hiányzik, és remélem, hogy hamarosan újra lehetőségem lesz rá.
Nehéz egyedül edzeni?
Nehéz, mert nagyon hiányzik a labda. Viszont ide jövök, kimozdulok otthonról, kapcsolatba kerülök más emberekkel, és jól érzem magam. Ezek élvezetes edzések, amelyek mind a futballra összpontosítanak. Ez az, amit ebből nyerek, egy új élményt élek át.
Közben elkezdődik az előszezon, nem hiányzik, hogy ott legyél?
Igen, ahogy mondtam, hiányzik a labdarúgás, a versenyzés, a meccsek, az öltöző… Hiányzik, hogy futballistának érezhessem magam, és bár igaz, hogy vannak ajánlataim, de nem akarok rossz döntést hozni, egy újabb hibás lépést tenni a karrieremben. Az a fontos, hogy a lelkesedésem megmaradt. Játszani szeretnék, versenyezni, jól érezni magamat, és alig várom, hogy visszatérjek.
Milyen ajánlatra vársz?
Egy csapatra, olyan elképzeléssel, amelyben folytonosságot tudnak nekem biztosítani, egy olyan csapatra, amely letisztult stílusban, szép futballt tud produkálni. A karrierem egy olyan pontján vagyok, amikor már mindent megnyertem, most azt szeretném, hogy élvezzem a játékot. Természetesen magas szinten, és ha címeket is nyerek, akkor az még jobb. Fiatal vagyok, és még sok jó évem van hátra ezen a szinten. Most rajtam múlik, hogy ezt bebizonyítsam.
Mit fogsz előtérbe helyezni?
Egy olyan csapatot, amely versenyképes tervvel rendelkezik, és amely megpróbál jó focit játszani. Soha nem fogom a pénzt előtérbe helyezni, ha nem így lenne, nem mentem volna Sevillába. Sok ajánlatom volt és van Katarból, Szaúd-Arábiából óriási fizetésekkel, de én játszani, versenyezni szeretnék, úgy, hogy közben élvezem a játékot.
Mégis miért van Isco ilyen helyzetben, mi történt?
Sok minden történt. Felbontottam a szerződésemet a Real Madriddal, és az előszezon során Lopetegui még a Sevilla csapatát irányította. Felhívott és közölte velem, hogy engem akar. Végül is Lopetegui az egyik olyan edző, akinek a munkássága alatt a legjobban teljesítettem. Voltak más ajánlataim is Olaszországból, de úgy gondoltam, hogy ez egy jó lépés a karrieremben, mert ez egy nagyszerű csapat, a Bajnokok Ligájában szerepeltek, Lopetegui is ott volt… Nagyon szép lehetőség volt.
Mi történt, miután Lopeteguit menesztették?
Julent kirúgták, jött Sampaoli, és nem is volt semmi probléma. Viszont, amikor Lopetegui távozott, és közeledett a téli átigazolási időszak, sok furcsaságot láttam a klubon belül. Kezdjük azzal, hogy felhívták az ügynökömet, hogy keressen számomra új lehetőséget, anélkül, hogy előtte egyeztettek volna velem.
Így amint megtudtam, egyenesen Monchihoz mentem, hogy beszéljünk. Azt mondtam neki: „Figyelj, ez az információ most jutott el hozzám, nem tudom, mi folyik itt, számolsz velem? Legyél velem őszinte, és megoldunk minden problémát. Én a rendelkezésedre állok.” Nem tudom milyen gazdasági válságban lehetett a Sevilla, de ezután a beszélgetés után minden rosszra fordult.
Én csak tudni szerettem volna, hogy mit gondol a klub, ő pedig azt mondta, hogy ha találok magamnak egy új csapatot, akkor menjek el. Ezt követően Monchi folyamatosan azt hangsúlyozta a médiában, hogy el akarok igazolni, ami nem volt igaz. Elkezdett hívogatni engem és az ügyvédemet minden nap, nyaggatva minket, hogy írjunk alá egy szerződést.
Ezért újra felkerestem, hogy beszéljek vele, majd elmondtam neki: „Nézd Monchi, nem vagy őszinte sem hozzám, sem azokhoz, akiknek információt adsz rólam. Én maradni szeretnék, te pedig azt mondod, hogy el szeretnék menni.” Azán volt egy kis konfliktus…
Mi történt?
Valami nagyon erőset fogok most közölni veletek. Azt mondtam neki, hogy ő a legnagyobb hazug, akivel valaha is találkoztam a futball világában, mire ő megtámadott. Felém jött, megragadott a nyakamnál fogva, majd szétválasztottak minket. Gondolom érthető, hogy ezek után semmilyen körülmények között nem akartam ott maradni.
Nagyon jó volt a kapcsolatom a csapattársaimmal, és a szurkolók is csodálatosan bántak velem, nem tudtam volna jól érezni magam egy olyan klubnál, ahol a sportigazgató rám támad, majd senki nem beszél erről, és nem kér bocsánatot. Sem az agresszióért, sem a sok hazugságért, amit kiszivárogtatott. Így felbontottam a szerződésemet, és eljöttem.
Ez a klub irodájában történt?
Ez edzés után történt, az öltözőbe menet.
Hogyan reagáltál, miután egy sportigazgató nyakon ragadott?
Először is ellöktem magamtól, majd a biztonsági emberek teljesen szétválasztottak minket. Tudom, hogy Monchi és a klub is kényes pillanatokon ment keresztül, de azt nem hagyhattam, hogy az erőszak egy határát túllépjük. Boldog voltam a Sevillánál, mindig játszottam, és bár bonyolult sportszakmai pillanatot éltünk át, meg voltam győződve arról, hogy túl fogunk lendülni ezen, ahogy végül sikerült is.
Viszont ez nem úgy történt meg, ahogy sok helyen írják, főleg a sevillai sajtóban, ahol azt állítják, hogy kiszálltam a süllyedő hajóból. Egyáltalán nem. Sok évet töltöttem el a Real Madridban, és soha nem adtam fel, mindig megpróbáltam küzdeni a helyemért, néha sikerült, néha nem. De hogy ebben az életben egyszer is lelépjek, azt soha nem tettem.
Amikor ezek után hazaértél, milyen pillanat volt az?
Nagyon szomorúan mentem haza, végül is azért mentem a klubhoz, mert Lopetegui felhívott, és azt mondta, hogy engem akar a csapatban látni, kedveli a játékomat, hogy jó kerettel rendelkezik… Én pedig örültem ennek. Negyedére csökkentettem a fizetésem ahhoz képest, amit Madridban kerestem, és amikor megérkeztem, a klubnál azt mondták, hogy Monchi nem értett egyet a szerződtetésemmel.
Azzal az elképzeléssel mentem, hogy annak az edzőnek az irányítása alatt fogok futballozni, aki mindig is számított rám, hogy megnyerem magamnak azokat az embereket is, akik eddig nem bíztak bennem, de ez történt… Szóval el tudjátok képzelni, hogyan értem aznap haza. Négy hónapja éltem Sevillában, úgy, hogy három gyerekkel költöztem oda. Aztán hirtelen kétségek gyötörnek, hogy mi lesz majd, hova megyünk, milyen iskolákba mennek a gyerekek? Bonyolult, de erősnek kell lenned és előre kell tekinteni.
Sírtál mindezek miatt?
Nem sírtam. Nagyon szomorúvá tesz, de úgy érzem, hogy kiváltságos pályafutásom van, sok szép pillanatot éltem át, sok címet nyertem… Ez egy olyan sportág, amelyet szenvedélyesen szeretek. Hogy ez elszomorít? Persze. Tisztában vagyok az előkelő helyzetemmel, és attól tartok, hogy vannak emberek, akik ennél jóval súlyosabb problémákkal küzdenek. Erre igyekszem gondolni. 31 esztendős vagyok, még mindig megvan bennem a vágy és a lelkesedés, hogy tovább játszhassak, dolgozom ezért.
Mindezek után elérkezett a téli átigazolási időszak, éppen az Union Berlinhez szerződtél volna, majd az utolsó napon ez meghiúsult. Mi történt?
A végén úgy fog tűnni, mintha csak kifogásokat keresnék.
Ne aggódj, szót ejtünk mindenről.
Sok mindenért én vagyok a hibás. Néhányszor hagytam, hogy elszaladjon velem a ló, amikor nem edzettem elég keményen az edzések során, mert azt gondoltam túl jó erőben vagyok. De hogy mi történt Berlinben? Borzasztó volt. Az átigazolási időszak utolsó napján, délután négy órakor hívtak fel, és közölték velem, hogy van egy ajánlatom.
Jorge Mendes, az ügynököd hívott fel téged, ugye?
Igen, felhívott, és elmondta, hogy van egy nagyon jó ajánlatom Németországból az év végéig, 1+1 éves opcióval, az Union Berlin együttese az. Mondtam neki, hogy 5 perc múlva visszahívom, elkezdtem kicsit kutakodni, érdeklődni a klub iránt. Nagyon jól teljesítettek a Bundesligában, ott voltak az Európa Ligában, remek volt a szerződés, jónak tűnt a projekt, szóval elfogadtam. Elküldték a szerződést, én pedig továbbítottam az ügyvédemnek.
Összepakoltam a bőröndömet, és egyedül utaztam Berlinbe, hiszen lehetetlen volt négy óra alatt megszervezni az egész család költözését, két kisgyerekkel. Amikor megérkeztem, a klubtól fogadott valaki, minden el volt intézve. Részt vettem a fotózáson, elkészítettük a hivatalos fényképeket, csak a szokásos. Másnapra volt megbeszélve egy időpont az orvosi vizsgálatra.
Már reggel, a kórházba vezető úton az autóban közölték velem: „Nem tudunk téged regisztrálni az európai kupaporondon szereplő keretünkbe.” Erre én azt mondtam: „Ezt most mondják nekem?” A válaszuk az volt, hogy mindent megpróbáltak, de nem tudták megoldani, hát… Átestem az orvosi vizsgálatokon, ami sikerült is, bár sokan megkérdőjelezték. Elég abszurd kérdés, hiszen a Sevilla orvosai meg tudják erősíteni, hogy az akkori fizikai állapotom pályafutásom egyik legjobbja volt.
Átmentem az orvosi vizsgálatokon ez tény, majd, amikor úton voltam aláírni a szerződést, újra felhívtak: „Végül a fizetés nem a megbeszéltek szerint alakult, kevesebb lett.” Én másodjára is, megint elfogadtam a változtatásokat, amelyek nem szerepeltek az előszerződésben, amiért Németországba repültem. 10 perccel később harmadszor is felhívtak, hogy a következő szezonra vonatkozó fizetésem nem egyezik a szerződésben foglaltakkal, és ezt felül kell vizsgálni.
Ekkor felálltam. Nagy reményekkel és izgalommal utaztam egy olyan csapathoz, amelyik az Európa Ligában játszik, és 15 perc alatt megváltoztatták a szerződésem részleteinek felét. Egy olyan szerződést, amelyet mind mi, mind ők elfogadtak. Nem mutattak tiszteletet felém. Nem vagyok 18 éves, nem ez az első szerződésem, amit aláírtam volna, ezért mondtam azt, hogy így nem fogok ide szerződni. Amennyiben mindez 12 óra alatt megtörténik Németországban, egy év múlva már nem is akarok erre gondolni. Mondtam nekik, hogy nagyon sajnálom, visszamegyek Spanyolországba, ami történt az komolytalan volt.
Te pedig visszamentél.
Igen, visszatértem. Mindazok után, ami történt, úgy éreztem, hogy szükségem van arra, hogy kikapcsolódjak, kitisztítsam a fejemet. Lelkileg nem álltam készen egy újabb kihívásra. Azt éreztem, hogy szükségem van egy kis pihenésre, terápiára kell járnom, rendbe kell tennem az elmémet, az életemet és a gondolataimat.
Megértem amiért úgy döntöttél, hogy pszichológus segítségét kéred.
Igen. Fontos, hogy legyenek olyan szakemberek, akik tudnak segítséget nyújtani abban, hogyan kezeld az érzéseidet és a konfliktusokat az életedben, a körülötted lévő emberekkel, vagy akár a szakmádon belül.
Hogy érzed most magad?
Nagyon jól, alig várom, hogy egy új projekt részese legyek, új tapasztalatokkal. Szeretnék futballozni, jól érezni magamat, versenyezni, megmutatni, hogy még jó pár évem hátra van. Szeretném elfelejteni a rossz élményeket, és az elkövetkezendő jó dolgokra akarok koncentrálni.
Tudod, hogy állnod kell majd a sarat mindazzal szemben, amit rólad fognak mondani, amikor visszatérsz a pályára.
Tudom, és fel is vagyok rá készülve. Ismerem a futball világát, megértem, hogy lehetnek kétségek a jelenlegi állapotom és a pályán nyújtott teljesítményem miatt, de mindig túllendültem ezeken. Madridban nagyon jó éveim voltak, Málagában is. A Sevillánál figyelembe véve a csapat helyzetét, és annak ellenére, hogy jobban is teljesíthettem volna, úgy gondolom, hogy jól szerepeltem.
Mindig mindent beleadtam, sérülten is játszottam, azok közé tartoztam, akik a legtöbbet futották a mérkőzéseken. Mindig kimutattam, hogy elszánt vagyok. A nap végén a statisztikákat, az egyes mérkőzések adatait nem lehet meghamisítani, ezek elérhetőek. Azt hiszem, az embereknek személyesen kell megismerniük engem, és nem szabad elhinniük semmit, amit olvasnak velem kapcsolatosan.
Manapság az ember fellép a Twitterre, és bárki csak úgy onthatja magából az ellenőrizetlen, kitalált információkat, amely hirtelen vírusként kezd terjedni. Egyhangú véleményt alkotnak rólad, vagy valamiről, ami nem igaz. Meg kell ismerni az embereket, és tudni kell, hogy mit képviselnek ők maguk. Most már nyugodt vagyok, tényleg. Tudom, hogy sokszor tévedtem, és tudom, hogy újra képes vagyok magas szinten teljesíteni. Készen állok.
Ezekben a nehéz hónapokban tudom, hogy a családod mindvégig melletted állt és támogatott, de az emberek, a futballista barátaid érdeklődtek irántad?
Igen, néhányan megkerestek. Nagyszerű barátságokat kötöttem korábban, kaptam üzeneteket, felhívtak azok, akik tudni akarták, mi is történik velem. Hogy őszinte legyek, a baráti oldalról is kaptam szeretetet.
