Ancelotti tanítványai szombat délután gólgazdag 90 perccel rukkoltak elő a madridi publikum számára, ezzel a győzelemmel pedig a blancók idén már másodjára vonulhatnak tabella elsőként a válogatott szünetre. Értékeljük tehát a látottakat, szigorúan szubjektív keretek között!
Real Madrid (OP: 8,7)
Ennél jobb mérkőzést nem is kívánhattam volna így a szünet előtt, már ami a végeredményt illeti. Gyorsan előnybe kerültek a habfehérek, köszönhetően egy ügyes kombinációnak. Az első félidőben azért 1-1 rövidzárlat akadt a védelemben, amelyeknek köszönhetően veszélyezhetett a vendég csapat, de a második játékrészre felülmúlta ellenfelét a Real Madrid. Szükség van az ilyen jellegű meccsekre, amikor a gárda önbizalmat növel, és jelentős gólkülönbséggel zárja a találkozót, különösen úgy, hogy nem kap gólt a csapat. A 9. fordulót tehát élen zárja Carlo Ancelotti csapata, reméljük ezt 38. forduló után is elmondhatjuk!
Osasuna (OP: 4,9)
Nem ilyen kimenetelre számítottam, de nyilván nem bánom. Tudhatjuk, hogy azért sosem könnyű és kellemes ellenfél az Osasuna, de ez most igen simára sikeredett. Az első félidőben madridi eladott labdáknak köszönhetően volt esélyük veszélyeztetni, a második 45. során pedig 1-2 átlövésre jutotta. Nem igazán látszódott, hogy milyen felfogásban is akartak ők pályára lépni, egyéni kvalitásokat illetően pedig nem tudnék kiemelni közülük jelenleg senkit. Ha már kvalitások, Sergio Herrera nagy büntető specialista, Benzema után Joselut is sikerült zavarba hoznia (azt azért valljuk be, hogy borzalmas 11-es volt).
MECCSEMBERE – Federico Valverde (OP: 9,1)
Félelmetes ez az uruguayi ember kérem szépen. Hiába Bellingham 2 gólja, ő most nálam minden kétséget kizáróan MVP. Kiosztott 2 asszisztot, 5 kulcspasszt és 12 alkalommal szerezte vissza a labdát az ellenféltől. Eszméletlen mezőnymunka, iszonyat nagy teherbírással rendelkezik. Jót tett a lelkének a Nápolyban eleresztett rakéta, az előző idényben őt érő nehézségek pedig láthatóan már nincsenek jelen a magánéletében, túl van a dolgokon.
Kepa Arrizabalaga (OP: 7,3)
Az olaszországi bakit követően újra egy egész stabil teljesítmény, az is igaz, hogy a hétközi edzéseken jobban terhelték a srácok, mint tegnap az Osasuna. Egyetlen 1 alkalommal kellett hárítania, viszont az az 1 látványosra sikeredett, még ha nem is volt annyira veszélyes. Azt viszont kiemelném, hogy mind a 31 átadása társat talált, 100%-os passzpontossággal zárta a találkozót.
Dani Carvajal (OP: 7,8)
A 9. percben oroszlánszerepet vállalt Bellingham találatánál, gyorsan és ügyesen ismerte fel a helyzetet, majd tálalt az angol fiatalember elé. Az első félidő során egy kavarodást követően volt egy érdekes megoldása, nem tudtam eldönteni, hogy a kapust szerette volna átemelni, vagy az ötösön belül helyezkedő támadóinkat kívánta célba venni. Még az első játékrész utolsó perceiben elbóbiskolt, szerencsére nem lett belőle bekapott gól. A 77. percben kapta le a mester, összességében jó meccse volt.
Toni Rüdiger (OP: 7,9)
A szikla. Már a mérkőzés elején volt egy tanárian megnyújtott labdája, aminél ha Joselu élesebb, könnyen lehet, hogy a német is magáénak tudhatna egy gólpasszt. 5 légi csatájából 4-et megnyert, továbbra is rettenet nehéz őt fejjátékban felülmúlni.
Aurélien Tchouaméni (OP: 7,9)
A francia fiú a védelem közepén találta magát, ahogy hallhattuk neki sem lesz szíve csücske az újdonsült pozíció. Ennek ellenére hozta azt, amit megkövetelt a haza, nem látszódott rajta, hogy ismeretlen számára a szerepkör. 2 kulcspassz, 2 tisztázás, 2 szerelés és mindemellett neki volt a második legtöbb (95) labdaérintése. A második félidőben egy mennyei megyeit idéző szabadrúgást kivitelezett a saját térfelén, szerencsére ebből sem alakult ki vendég helyzet.
Ferland Mendy (OP: 7)
Visszatért a védelem bal oldalára, a találkozót pedig végigjátszotta. A támadásokat továbbra sem tudja úgy segíteni, ahogy azt elvárnám, de a védőmunkájára nem lehetett panasz.
Eduardo Camavinga (OP: 7,7)
Újra a pálya közepén. Annyira jól teljesített védőként az elmúlt 1 hétben, hogy most nem is tudta azt felülmúlni, sőt. Volt pár bosszantó eladott labdája, a statisztikában jól mutató labdaszerzések pedig nagyrészt azt a célt szolgálták, hogy ezeket a hibákat javítsa. Nem éreztem tegnap hasznosnak, ez nagyrészt köszönhető az Osasuna stílusának is, jó döntés volt lecserélni.
Luka Modrić (OP: 8)
A középpálya motorja volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint 101 labdaérintése és 14 progresszív passza. Nem szerénykedhet a horvát, az első gólban ő is vastagon benne van, zseniálisan játszotta meg Carvajalt, aki aztán végülis kiosztotta az asszisztot. Vastaps fogadta a cseréjénél, élvezzük ki minden egyes pályán töltött percét a mágusnak.
Jude Bellingham (OP: 9,6)
Egyszerűen tényleg elfogynak a jelzők erre a palira, 2 gól újra a zsebben. Ugyanaz igaz rá is, mint Fedére: ha a meccs előtt a derekára kötik a kettes ekét, akkor most a Bernabéu fel lenne szántva. Fáradhatatlanul robotol, ez nem csak erre a meccsre érvényes, nem számít, hogy hátrányban a csapat, vagy épp 2-3 góllal vezet. Óriási kincs, nem győzöm hangoztatni.
Joselu (OP: 7,7)
Hiába a gól, azért azt a büntetőt illett volna értékesíteni. Nem volt sok helyzete tegnap, mindössze 2 lövésre futotta. A második játékrész elején egy ígéretes helyzetbe került David Garcíának köszönhetően, mentségére szóljon, hogy nem volt egyszerű azt onnan bal lábbal a hosszúba penderíteni.
Vini Jr. (OP: 8,5)
A második 45. perc megmentette a teljesítményét. Az első félidőben szinte észrevehetetlen volt, aztán élni kezdett. Fede kiugratásánál elrobogott, majd okosan verte át Herrerát. Joselu találatánál ügyesen tartotta meg, majd osztotta le a zsugát. Remélem, hogy minél előbb bomba formába lendül Vini, szükség lesz rá.
Cserejátékosok
Toni Kroos (OP: 7,6)
A német karmester a 67. percben váltotta Camavingát, egy büntetőt pedig összehozott a csapatnak, habár Joselu azt nem tudta értékesíteni.
Rodrygót, Dani Ceballost, Lucas Vázquezt és Brahim Díazt nem szeretném értékelni, hiszen már egy eldőlt meccsre léptek pályára, maradandót pedig egyikük sem alkotott, legalább egy jót mozogtak szombat délután.
Carlo Ancelotti (OP: 8,5)
Jól meccselt az olasz, az eredmény őt igazolja. Tchouaménit neveztem volna én is belső védőnek, az elérhető játékosok közül figyelembe véve a tapasztalatot, ő bizonyult a legjobb megoldásnak. Camavingát érzésem szerint időben és okkal kapta le, most pedig a pályára érkezőkbe sem tudok belekötni. Rodrygó meglátásom szerint, azért érkezett előbb, hogy hátha egy ilyen meccsen megszakítja góltalan szériáját, sajnos nem így történt. Jöhet a válogatott szünet, izgatottan várom a folytatást!
