A spanyol bajnokság 11. fordulójában az El Clásico volt terítéken, amely mérkőzés végén a fővárosiak hagyhatták el boldogan a pályát. Közel sem volt egyszerű mérkőzés, néhol nézhetetlennek minősült madridi szimpatizásként, de a világ rendje újra helyre állt: a tabella élén a Real Madrid. Értékeljük tehát a látottakat, szigorúan szubjektív keretek között!
Real Madrid (OP: 7,1)
Az első félidő konkrétan rövidzárlat. Teljes egészében elképzeléstelen futball, már ha lehetett azt futballnak csúfolni. A második játékrészre sem éreztem felfogásban változást, egy picivel nagyobb akarást azért véltem felfedezni. Szerény véleményem szerint a Real Madrid egy Bellinghammel bizonyult jobbnak, semmi többel. Nem éreztem csapatszinten az átütő erőt, csak egy egyéni villanásban lehetett bízni, az viszont jött.
Az angol fiú találata a lehető legjobbkor érkezett, a gól pedig óriási mentális löketet adott a csapatnak. Onnantól kezdve benne volt a levegőben a második Real Madrid találat, amire végül a 92. percig kellett várni. Ugyan volt benne egy kis szerencse, de a szerencséért meg kell dolgozni! Összességében azt gondolom, hogy nem a világ legemlékezetesebb klasszikusát láthattuk, de rendkívül boldog vagyok, hogy sikerült 3 ponttal távozni!
Barcelona (OP: 6,4)
Hiába a csúfos gazdasági helyzet, ezt a Barcelona keretet sosem szabad leírni. Ráadásul a katalán rivális a szűkös financiális állapotnak köszönhetően, minden évben olyan csodagyerekekhez tud nyúlni, akik a La Masiában nevelkedtek, ilyen Gavi, Yamal vagy épp Fermín. Erre a meccsre azért összedrótozták Lewandowskit és Koundét is, bár mindkettőjük a padon kezdett.
A találkozóra kitérve, köszönjük meg szépen a Barcelónának, hogy az első 45 percből nem hoztak ki többet, meg volt rá a lehetőségük. A vendég találat megtörte őket fejben, onnantól kezdve a madridiak kedve szerint alakult a találkozó. Még talán annyi mellékes információ, hogy Gavival továbbra sem tudok megbarátkozni, mint jelenség.
MECCSEMBERE – Jude Bellingham (OP: 9,5)
Lenne bárkinek szíve elvenni tőle a meccs legjobbjának járó címet? A 2 szerzett gólja már önmagáért beszél, de nem tudok elmenni amellett, hogy ezt a Real Madridot, ezt az El Clásicót, ma ő mentette meg. A bombagólja mentálisan a Barcelona felé emelte a csapatot, ennek köszönhetően, maradtak életben a blancók reményei. Második találata már szinte megszokott módon született, pontosan ott ólálkodott, ahol helyezkednie kell egy támadónak, bár Bellingham nem támadó. Minden madridista nevében bátran mondhatom: köszönjük szépen Jude!
Kepa Arrizabalaga (OP: 7,6)
Szerencsére sok bravúrra nem volt szükség, a bekapott gólról nem tehetett. A második félidő elején egyetlen 1 fontos védést kellett bemutatnia, a Barcelona 2 kapufájánál pedig úgy éreztem résen volt. Az utolsó 10 percben egyszer sikerült vakmeleg helyzetbe hoznia spanyol honfitársát, Carvajal ennek ellenére megoldotta a feladatot. Azt viszont érdemes kiemelni, hogy látványos módon együtt élt a játékkal, különösen a második játékrészben.
Dani Carvajal (OP: 7,7)
A védelem egyik legstabilabb tagja volt, neki is köszönhető, hogy az első félidőben nem vonult le nagyobb hátránnyal a csapat. João Félixet tanári módon szerelte hátulról vert helyzetből, ezzel megakadályozva kvázi egy Barcelona találatot. Ezen kívül többször mentett a kapu előtt, a Real Madrid második találatában pedig neki is oroszlánszerepe van, Modrić az ő átadását csúsztatta tovább Bellingham felé.
Toni Rüdiger (OP: 7,2)
João Félix egyszer csúnyán befűzte, ezen kívül hozta a tőle megszokottat. A belső védő páros közül az ő teljesítménye volt meggyőzőbb, 7 tisztázás a neve mellett. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy 7 légipárharcából csak egyetlen egyet veszített el.
David Alaba (OP: 5,9)
A Barcelona találatában kétségkívül benne van, de felesleges volna csak rá hárítani a felelősséget. A bekapott gól alapvetően nagyon balszerencsésre sikeredett madridi szempontból, Alaba már csak próbálta menteni a menthetőt. Persze, utólag lehet mondani, hogy ha szögletre próbálja kotorni a labdát, akkor nincs ez. 2 labdaszerzés, 5 tisztázás az osztrák neve mellett.
Ferland Mendy (OP: 5,1)
Lehet rá megint mutogatni, de nem tehetett arról, hogy az első félidőben nulla koncepcióval rendelkeztünk. Legnagyobb utálói sem mondhatják azt, hogy nagyot bakizott volna, viszont a támadójátékhoz újra nem tudott hozzáadni érdemlegeset. Camavinga váltotta az 52. percben.
Aurélien Tchouaméni (OP: 6,8)
Egy reflexszerű mozdulattal próbálta megfelelő helyre eljuttatni a lasztit, sajnos Alaba nem tudott jó helyre menteni, Gündogan pedig kikaparta a gesztenyét. Azt gondolom, hogy panasz nem lehet rá, ő ért a legtöbbször (69) alkalommal labdába, és volt 3 labdaszerzése. Kár az életerős löketéért, Ter Stegen résen volt.
Toni Kroos (OP: 6,7)
Az első félidőben őt és Carvajalt tudnám kiemelni a habfehérek közül, senki mást. A tőle megszokott módon próbálta szervezni a játékot, és ha voltak emlékezetes pillanatok madridi oldalról az első 45 során, akkor azok minden bizonnyal a német átadásai voltak. 2 kulcspassz, 6 támadóharmadba ejuttatott labda a karmestertől, akinek 63 perc jutott a klasszikuson.
Fede Valverde (OP: 7,2)
Fel alá robotolt, ezt követelte meg a haza. Kissé talán láthatatlan volt, amit művelt, de annál hasznosabbnak bizonyult. Rengeteget futott, ezzel segítve Kroost a szervezésben. Legtöbb progresszív passz (8) és 2 labdaszerzés a sok megtett kilométer mellett.
Vini Jr. (OP: 4,9)
A Sevilla elleni teljesítménye után is litániát volt szükséges írnom, most sem lesz ez másképp. Az igazság az, hogy kevesebben voltunk vele a pályán. Elméletileg posztján a világ legjobbja, ha nem a legjobbja, de az ilyen mérkőzésekre rendre nem tud felnőni fejben. Szokták mondani, hogy lehet rosszul futballozni, de lélektelenül soha. Amint hozzáértek a földön fetrengett, többet foglalkozott Xavival és a közönséggel az első félidőben, mint a saját játékával.
Nem tudtam megszámolni, hogy hány alkalommal indított a katalán csapat kontratámadást abból, hogy elveszítette a labdát. A labdavesztés hagyján, az, hogy utána meg sem próbálja azt visszaszerezni és segíteni a társaknak, az részemről felháborító. Szakemberre van szüksége, aki megtanítja neki, hogyan szükséges kezelni az ilyen szituációkat.
Rodrygo (OP: 4,3)
Nyilván kevésnek bizonyult, de azt gondolom, hogy az első félidő során lehetett volna akárki a helyén, más sem tudott volna többet nyújtani. Mindent elmond, hogy ő ért a legkevesebbszer labdába, talán a társak sem keresték úgy, ahogy kellett volna. Egy támadónak pedig nehéz úgy gólt szereznie, hogy labdát sem kap. A második játékrész elején volt egy lövése, mást sajnos nem tudott felmutatni a brazil, de ő legalább nem csinálta a fesztivált.
Cserejátékosok
Eduardo Camavinga (OP: 8,2)
Egy kritikus mérkőzésen újra a védelem bal oldalára volt kénytelen beszállni, a játék képe pedig megváltozott a jelenlétével. Még mielőtt dicsérném, védekezésben azért João Cancelo rendesen borsot tört az orra alá, de az előrefele játékban nagy hasznára volt a csapatnak. Érdekes és becsülendő statisztika, hogy mind a 27 passza társat talált.
Luka Modrić (OP: 7,9)
38 évesen a legidősebb játékosnak bizonyul, aki valaha pályára lépett klasszikuson. A horvát zseni pedig nem is akárhogy lépett be a meccsbe, ilyen idősen is eszméletlen higgadtan futballozott, pozitív irányban változtatta meg a találkozó képét. A mérkőzés utolsó pillanataiban pedig talán nem tudatosan, de tökéletesen ért bele Carvajal átadásaba, ezzel sikerült gólpasszt adnia Bellinghamnek. Köszönjük legenda!
Joselu (OP: 6,1)
27 perc jutott neki a rendes játékidő alatt. Tiszta lövőhelyzete ugyan nem adódott, viszont veszélyesebbnek éreztem, mint a két brazilt együttvéve.
Lucas Vázqueznek mindösszesen 1 perc játékidőre futotta, így nem szándékozom őt külön értékelni.
Carlo Ancelotti (OP: 6,9)
Utólag joggal merül fel, hogy kezdhetett volna Camavinga balhátvédként, akármennyire nem szereti azt a posztot a francia csillag. Persze a két brazil fiú szerepeltetését már hetek óta megkérdőjelezik többen a szurkolók közül, ennek ellenére azt gondolom, hogy az első félidőben csapatszintű volt a probléma, taktikát sem véltem felfedezni. A taktika viszont az olasz feladata, és hiányolom, hogy az ilyen mérkőzéseken nem tudunk dominálni.
A szünetben mentálisan sikerült valamelyest javítani, a cseréit kiemelném, Eduardo Camavinga és Luka Modrić is jó váltásnak bizonyult. Mindezeket leszámítva nem gondolom, hogy ezt a meccset Ancelotti húzásai nyerték volna meg. Viníciusszal pedig jó lenne, ha elbeszélgetne…
