Vini Jr.: Tényleg elnézést kérek, én csak futballozni szeretnék a klubomért és a családomért

Kedd este a Santiago Bernabéuban rendezik meg a Spanyolország – Brazília barátságos mérkőzést, mellyel a labdarúgásban tapasztalható rasszizmusra szeretnék felhívni a figyelmet. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatón Vini hosszan fejtegette, hogyan is is éli meg az őt ért támadásokat.

“Először is szeretném mindenkinek megköszönni, aki támogat minket a rasszizmus elleni küzdelmünkben. A spanyol játékosok rengeteget segítenek nekem, támogatnak. Nemcsak Spanyolországban, sajnos mindenfelé tapasztalható rasszizmus. Egyre több és több ember biztosít a támogatásáról. Remélem, a jövőben nem lesz erre szükség, mert kevesebb embernek kell átélnie hasonlókat.”

“Nagyon fiatalon hagytam el Brazíliát, nagyon sok mindent még nem is volt lehetőségem megtanulni. A családomból merítek erőt, meg azokból az emberekből, akik szenvednek. Tisztában vagyok vele, hogy honnan jövök, egy olyan helyről, ahol nem sok jövőképed lehet. Az a tény, hogy itt vagyok, már győztessé tesz engem. “

“A pályán való viselkedésem? Megértem, hogy arról beszéltek, ami a pályán történik. Természetesen sok minden van, amiben fejlődnöm kell. Még mindig csak 23 éves vagyok, ez egy teljesen természetes folyamat”.

“Már többet tudok én is a rasszizmusról, sokat tanulmányoztam ezt a kérdést, ezért is tudok így beszélni erről. Muhammad Ali egy példakép, most pedig azért vagyok itt, hogy a brazilok nevében beszéljek. “

“Már egy ideje figyelem, hogy ez történik, közben egyre szomorúbb és szomorúbb leszek. Egyre kevésbé okoz örömet a játék, mert senki nem támogat. Csak futballozni szeretnék. Gondolkoztam azon is, hogy abba kéne hagyni…” – Vini ezen a ponton érzékenyült el, majd megpróbálta folytatni. “Tényleg elnézést kérek, én csak futballozni szeretnék. A klubomért és a családomért. ” – itt sírta el magát, amire a teremben lévők együttérző tapssal reagáltak.

“Nem a spanyol szurkolók ellen küzdök, hanem a világban tapasztalható rasszizmus ellen. 23 évesen arról kell beszélnem, hogy mi a rasszizmus, ez zavar engem leginkább, ettől szomorú a családom is. Tudom, hogy Spanyolország nem rasszista, de sokan élnek itt, akik igen, és közülük sokan járnak a stadionokba is, miközben fogalmuk sincs róla, hogy rasszisták.”

“A bőrszínem miatt támadnak, ezzel akarják elérni, hogy rosszul játsszak. Támadhatnának, inzultálhatnának bármi mással és meg sem szólalnék. Remélem, hogy úgy mehetek majd a stadionokba, hogy nem azon kell agyalnom, hogy most vajon mi fog történni.”

“A büntetés teljes hiánya frusztrál engem leginkább. Azok az emberek, akik rasszista módon nyilvánulnak meg, következő héten újra megtehetik ezt, nem történik semmi. A barcelonai esetről jelentés is készült, szeretném, ha ez többet nem történne meg, ha ezek az emberek abbahagynák, amit csinálnak. Hogy a gyerekek ne mondják, amit mondanak. Mert igaz, amikor én voltam gyerek, fogalmam sem volt róla, mi az a rasszizmus.”

“A futball rendkívül fontos számomra, de ugyanígy a rasszizmus elleni küzdelem is. A lényeg, hogy bármilyen színű is az ember bőre, normális életet élhessen. Ha ez így lenne, akkor a klubcsapatom meccseire azért mennék, hogy 100%-ig a játékra koncentráljak. Csak ennyit akarok: játszani és normális életet mindenkinek.”

“Minden egyes panasszal egyre rosszabbul érzem magam. De ki kell állnom, meg kell mutatnom magam. Kértem már segítséget az UEFA-tól, a FIFA-tól, a CONMEBOL-tól, a brazil szövetségtől. Ezek hatalmas szervezetek, akiknek mindenük megvan ahhoz, hogy fellépjenek a rasszizmus ellen. A probléma, hogy Spanyolországban a rasszizmus nem számít bűncselekménynek.”

“Sohasem gondoltam arra, hogy elhagyjam a La Ligát, mert nem fogom feladni, és megadni a rasszistáknak, amit szeretnének. Folytatni fogom a világ legnagyobb klubjánál, sok-sok gólt szerzek. Nézzenek csak továbbra is a rasszisták. Folytatom a Real Madridnál, mert a klub és az elnök is támogat. Folytatjuk a trófeák gyűjtését.”