A Bajnokok Ligája elődöntőjének visszavágója meglehetősen izgalmasra és emlékezetesre sikeredett. Egy újabb felejthetetlen este a csodálatos Bernabéuban, amellyel a Tizenötödik is láthatáron belülre került. Most viszont annak van itt az ideje, hogy nagyító alatt vizsgáljuk a tegnapi főszereplőket, és kiosszuk a nekik járó pontszámokat.
Real Madrid (OP: 8,6)
Dominálni tudta a meccset Carlo Ancelotti csapata, az irányítást gyakorlatilag a már kezdő sípszó után közvetlen magukhoz ragadták a srácok. Az első 45 percben is sikerült már kialakítani olyan helyzeteket, amelyek gólt érdemeltek volna, azonban vagy a szerencse nem pártolt minket, vagy Neuer ihletett formája állta útját a lövéseknek. Többen és többször is felszisszentünk, hogy a kihagyott helyzetek meg fogják bosszulni magukat – ez a második játékrész derekán meg is történt. Ahogy az azonban lenni szokott, a srácok hitüket nem vesztve folytatták tovább, és végül Fortuna is beadta derekát, elkezdődött hát a tánc. A meccs utolsó szakasza olyan igazán madridosra sikeredett, felhőtlen örömünket pedig az sem veheti el, hogy ismét sikerült a nyakunkba aggatni egy vitatható bírói döntést. Innen már nincs megállás, a célállomás London, 15. vágány.
Bayern München (OP: 6,4)
Őszintén szólva, valamivel többet vártam tőlük, az egyéni villanásokon túl nem sokszor sikerült átvenniük a mérkőzés irányítását, vagy annak ritmusának diktálását. Abban azért egyetérthetünk, hogy ennél több kell napjaink Real Madridja ellen, mindennél többet mondó tény, hogy Manuel Neuer volt a legkiemelkedőbb játékosuk a tegnapi este folyamán. Lehet persze bírózni, csaló Madridozni, és bár nyilvánvaló, hogy a játékvezető hibázott, amikor idő előtt a sípjába fújt, azt az apró, nem éppen elhanyagolható tényt sem szabad szem elől téveszteni, hogy ha nem így tesz, akkor közel százszázalékos magabiztossággal jelenthető ki, hogy az a labda nem a hálóban köt ki. Sőt, noha tudom, hogy öngyilkossági kísérlettel felérő ilyet mondani, mégis halkan, félve, artikulálatlanul kérdezem csak meg: mi lett volna akkor, ha a világklasszis formát mutató Neuer nem hibázik? Minden bizonnyal helye sem lenne semmilyen vitának jelenleg.
MECCSEMBERE – Joselu Mato (OP: 9,7)
A mesébe illő történet főhőse, az egyszerű, lesajnált “kisember”, aki a legnagyobb királyok között tudott a legfényesebben csillogni. Mindig megmelengeti az ember szívét az övéhez hasonló történet, és valószínűleg nincs olyan szurkoló a földön, aki azt mondaná, hogy ne érdemelte volna meg ezt a pillanatot. Ilyen egy vérbeli támadó, aki keselyűként csap le az adódó lehetőségekre az ötösön belül. Ellentmondást nem tűrően. Ahogy érkezett mindkét labdára, azt még a legvérszomjasabb cápák is megirigyelnék. Így kell néhány hónap leforgása alatt rácáfolni mindenkire és elhallgattatni minden kétkedőt. Noha nem fiatal már, kétségkívül ez eddigi pályafutásának toronymagas csúcsa.
Andriy Lunin (OP: 8,1)
Amit csak lehetett, az ukrán kapus megtett a győzelem érdekében. Védett távoli lövéseket, védett közeli ziccert, érkezett, amikor érkeznie kellett. A kapott gólban nem lehet felelősségre vonni, az egy csodálatosan eltalált lövés volt.
Dani Carvajal (OP: 7,8)
A hatodik BL-döntőjére készülő csupaszív jobbhátvéd kifejezetten jól védekezett, pedig bőven volt csere-bere emberek terén vele szemben. Talán Davies okozta számára a legtöbb fejtörést, de szinte kivétel nélkül sikerült helytállnia a kanadai offenzívái során is.
Toni Rüdiger (OP: 8,1)
A legagilisabb fal az egész világon. A szezon meglepetésembere – és véleményem szerint a kiemelkedőt legstabilabban hozó játékosa – ezúttal sem vallott szégyent, zsebre rakott mindenkit, úgy küzdött minden labdáért, mintha nem lenne holnap. Ezen felül ő jegyezte a gólpasszt a mindent eldöntő találatnál – bal lábbal… Félelmetes teljesítmény, félelmetes idény egy félelmetes játékostól. Imádom a küzdeni akarását, a mentalitását.
Nacho (OP: 8)
Nem sok hibát számolhattunk nála sem, pedig közel sincs annyira stabil szezonja mint védőtársának. Sokat köszönhetünk neki, Sané létezni sem tudott mellette, sőt még meg is futotta a németet… A győztes találatban ő is főszerepet vállalt, ő játszotta meg Rüdigert a végső passz előtt. Soha rosszabb meccset neki, illetve őszintén remélem, hogy BL-címmel a zsebben távozhat élete csapatától.
Ferland Mendy (OP: 7,5)
Nem volt látványos, nem volt feltűnő, mégis kifejezetten jó meccset hozott a francia, aki Sané visszatartóztatásából szintén kivette a részét. Egy alkalommal ráadásul főszerep is hárult rá, egyedül védekezhetett három támadóval szemben, helyezkedésének köszönhetően viszont sikerült meccsben maradni. Nem lehet kivetnivalónk a tegnapi teljesítményében.
Aurélien Tchouaméni (OP: 7)
Csendes este volt ez a francia számára, láthatatlan zongoracipelőként segítette a társakat, mindig a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb megoldásokat választva. Nagy szerepe volt abban, hogy a Bayern ne tudjon gyors kontrákat indítani, ráadásul tette mindezt úgy, hogy sérüléssel küszködik. Apropó, továbbra sem veszített olyan mérkőzést a csapat, amelyiken ő is a kezdőben volt.
Toni Kroos (OP: 8)
Csak a szokásos. A Real Madrid első számú Antoniója hozta a legtöbb passzt, a legtöbb kulcspasszt, a 93 százalékos pontosságot, a középpályán a legtöbb sikeres szerelést, és természetesen a karmesteri szerepet. Minden egyes támadásépítés aktív résztvevője volt, ő diktálta az iramot. Nem tudom elképzelni a következő szezon csapatát (sem) nélküle.
Fede Valverde (OP: 7,4)
Neki sem ez volt a legjobb és legkiemelkedőbb meccse, de az energiája sokszor segített a társaknak. Eladott labdák terén viszont top3-ba fért a csapaton belül, ami nem túl hízelgő mutató.
Jude Bellingham (OP: 7,3)
A fájdalommal küszködő angol teljesítményére azért érezhetően rányomta bélyegét az állapota. Így sem volt rossz meccse, de kiemelkedő sem, több esetben is érezhetően hátráltatta a sérülés, rá nem jellemző koncentrációhiány vagy labdavesztés formájában.
Vini Jr. (OP: 9,1)
Ha Neuer esetében élünk a világklasszis teljesítmény jelzőjével, akkor nem lehet nem ezzel illetni Vini tegnapi formáját sem. A pályán lévő játékosok közül félelmetesen emelkedett ki pozitív értelemben a lendületes és célratörő játékával, amibe csúsztak azért hibák rossz döntések formájában, de még így sem volt párja a Bernabéuban tegnap. Kimmich gyakorlatilag egy amatőr védőnek tűnt mellette, pedig nála stabilabb játékos nem sok van a mai labdarúgásban. Sorra tudta kialakítani a helyzeteket, nem rajta múlt, hogy korábban nem sikerült megzörgetni a hálót. Joselu volt tehát a nyerőember, de nem szabad elmenni Vini ragyogó teljesítménye mellett sem, ami ugyanúgy 10 pontot érdemel, gólok nélkül is.
Rodrygo (OP: 7,1)
Már az első félidőben eldönthette volna a továbbjutás sorsát, de egyetlen ziccert és helyzetet sem sikerült gólra váltania. Érdekes nála ez a kettősség egyébként, néha ő a legnagyobb megmentő, aki lehetetlen helyzetből is képes óriási gólokra, máskor pedig a legegyszerűbb dolgok sem sikerülnek neki. Ez utóbbi jellemezte tegnap.
Cserejátékosok
Luka Modrić (OP: 7,8)
Az a visszafutás… Micsoda sebesség, közel 40 évesen. Micsoda tűz, ennyi megnyert meccs és döntő után is. Energiát hozott a középpályára, miután a fáradt Kroost lecserélték.
Eduardo Camavinga (OP: 7,5)
Szintén extra tüdőnek érkezett, ezt a szerepet magára is vállalta. Különlegeset nem csinált, de hozta azt, amiért pályára küldték.
Brahim tíz percet kapott, Militão pedig gyakorlatilag csak két lélegzetvételt, így nehéz lenne pontokat osztani nekik.
Edzői teljesítmény
Carlo Ancelotti (OP: 8,8)
Közel tökéletesen meccselt az olasz edző. A döntései ültek, egytől egyig bejöttek, egyedül azt tudnám felróni neki, hogy Rodrygót túlságosan sokáig tartotta pályán, annak ellenére, hogy érezhető volt, a brazilnak semmi sem fog összejönni. Brahim érkezhetett volna jóval korábban, de jó érzékkel húzta a cseréket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Joselu két gólja. Imádnivaló figura az olasz, aki a futballtörténelem egyik legnagyobb edzőjeként írja tovább saját maga, valamint a világ legnagyobb klubjának tündérmeséjét.
