A modern sportmédia egyik legmocskosabb kampánya – 1.rész

2024-et írunk, a modern, elvileg felvilágosult társadalom képe már nem a hajnalát éli. Éppen ezért nem lehet felfogni, hogyan jutunk el oda (ismétlem 2024 van), hogy szurkolók szervezett módon maszkhordásra buzdítják társaikat, hogy a stadionban a spanyol futball egyik ünnepén egy fekete játékost szidalmazhassanak. Hogyan juthat olyan mélyre a clickbait sportmédia, hogy felül egy gerjesztett vonatra, amin a világ egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkező klubjának minden mérkőzését árgus szemmel nézve próbálnak belekötni mindenbe, amibe úgy gondolják, bele tudnak szuszakolni valami „vitagerjesztőt”, amire az amúgy is habzószájú szurkolók egymásnak eshetnek a kommentszekciókban. Sárba tiporva ezzel persze a világ talán legjobb játékosainak és edzőjének egész szezonos munkáját, mindenféle bizonyíték nélkül.

Real Madrid – a tökéletes bűnbak

Kezdjük az utóbbinál. Miért akadt rá ennyire a sportmédia a Real Madridra? Az elmúlt 11 szezonban a Real Madrid 6, azaz hat Bajnokok Ligája címet nyert, ami több, mint amit 3 kivétellel a többi klub teljes történelme során valaha behúzott. És legyünk őszinték, fordított esetben mi is nagyon utálnánk. Aki néz Forma1-et, az pontosan tudja, hogy a nagy egyeduralmak mindig is az átlagszurkoló hátsójában forgolódó zabszemként működtek. Michael Schumacher, Sebastian Vettel vagy épp Lewis Hamilton sikerei idején is repkedtek az összeesküvés elméletek az állítólagosan ezeket a versenyzőket támogató FIA-ről, vagy ha az NFL-t említjük, a New England Patriots vagy az éppen most uralkodó Kansas City Chiefs is csak azért lehet képes nyerni, mert „az NFL tolja őket”.

A kötelező szintű objektivitás megköveteli, hogy megemlítsünk egy általános tényt. A játékvezetők mindig a nagy csapatok javára fújnak. Ez nem új keletű dolog. Az összes nagy bajnokságban, de még a kisebbekben is fellelhető ez a jelenség. Miért? Befolyás, médiaerő miatti félelem, szurkolói nyomás, és a munkája is kevésbé van veszélyben, ha nem tesz keresztbe a nagyoknak. Szóval igen, van, hogy egy bíró a Real Madrid javára fúj, ahogy a Barcelona vagy bármelyik másik csapat javára is képes.

FC Barcelona
Nou Camp (forrás: realmadrid.com)

Egy másik aspektus a játékstílus. A Real Madrid az Európában uralkodó pozíciós játékkal ellentétben inkább a relacionista, a játékosok képességeiben és játékkapcsolataiban bízó felfogást preferálja, ami a nagycsapatok között elég ritka, hanem egyedülálló. Ennek eredménye, hogy a játékuk sokszor esetleges, és nagyok benne a hullámvölgyek. Képesek 60-80 percig keresni az adott ellenfél ellen leginkább működő megoldásokat, illetve az ezalatt mutatott dominanciával felőrölni az erejüket, hogy a végén bedarálják őket. Ilyenkor a stílust sokszor nem értő/ismerő emberek a szerencsét hozzák fel, mint lehetséges faktort. Igen, a szerencse valóban fontos, minden csapat számára. 2014-ben és 2016-ban azért volt „szerencséje” a Real Madridnak, mert gyenge ellenfelek ellen menetelt el a címig. A Dortmund 2013-ban döntős volt, a Bayernt éppen Pep Guardiola irányította, az Atlético pedig 3 év alatt 2 döntőt is játszott, de a Real Madridnak szerencséje volt. 2016-ra talán még igaz is lett volna ez az állítás, de itt is joggal hozható fel az az érv, hogy miért nem verték meg mások ezeket a csapatokat, és akkor megverhették volna a Madridot is. Nem tették.

2022 már más volt. PSG,  Chelsea, Manchester City, azaz a francia bajnok Messivel és Mbappéval, a BL-címvédő és az angol bajnok, akik akkor talán a világ legjobb csapata voltak. Ezeken a párharcokon a Real Madrid 3, 5 és 6 gólt szerzett, és valóban volt szerencséjük is, de erre ráhúzni az egész menetelést nettó öngól. A 2024-es BL-sikert azonban már mással próbálták beárnyékolni.

A legjobb védekezés a támadás

2023 első negyedévében a spanyol ügyészség vizsgálatot indított többek között a Barcelona és Joan Laporta ellen, miszerint a klub a játékvezetői bizottság akkori alelnökének, José María Enríquez Negreiranak 17 éven át összesen 7,5 millió eurót fizetett ki. A hivatalos indoklás szerint a játékvezetőkről készített jelentések ellenértékéről volt szó. A bírók feltérképezését sok nagycsapat csinálja teljesen szabályosan, hogy a játékosok a bírók szokásainak ismeretével léphessenek pályára, aminek lehet jelentősége. Azonban a mai napig 1 db jelentés nem látott napvilágot, az indoklás szerint nem tárolták azokat. A másik vád, hogy esetlegesen a játékvezetők befolyásolása, megvásárlása volt az átutalások célja. A bírósági eljárás jelenleg is zajlik (a sportkorrupciót – az elévülésre tekintettel – már kizárták, de a vesztegetést még közel sem), így jómagam nem próbálnék meg ítéletet hozni, remélhetőleg nem történt semmi törvénytelen, nagyon rosszat tenne a spanyol labdarúgásnak.

Viszont ez az egész ügy olyat váltott ki Joan Laportából, amit csak populista, autoriter vezetőktől látunk. „Mindenki tudja, hogy a Real Madrid történelmileg a játékvezetői hibák által kedvelt klub, a rezsim csapata.” Személyes megjegyzés: büdös nagy pofa kell ahhoz, hogy miután csalással vádoltak meg, másba próbálsz belerúgni. Persze nem véletlen a reakció, hiszen elsőre az ő hátsója is veszélybe került, mivel első regnálása alatt ő is bőszen utalgatott Negreirának. Szerencséjére a törvényi elévülések miatt a hatóság csak a 2013-2018-ig terjedő időszakot vizsgálhatja, különben Laporta is könnyen a sitten végezhette volna.

A Barcelonánál már Bartomeu alatt hagyománya lett a lejárató kampányoknak, de akkor még csak az elnök pozíciójára veszélyes saját játékosok hírnevét próbálták meg tönkre tenni. Laporta ezt megcsavarva onnantól kezdve minden Real Madrid vagy Barcelona mérkőzésen beleállt a játékvezetésbe, a katalán média soha nem látott módon kezdett ráfeküdni a témára, több Madridos cikk jelent meg az amúgy katalán oldalakon, mint Barcás. Amint a 2023/24-es szezonban az eredmények is rosszak lettek, Xavi Hernández játékosként mutatott eleganciáját eldobva olyan jeleneteket művelt az oldalvonalnál és a sajtótájékoztatókon, hogy teljesen komolyanvehetetlenné vált.

A fentebb részletezett közeg és médiahadjárat megtette a hatását. Mára már általánossá vált a Madrid-játékosok mindenféle megmozdulása mögötti szabálytalanságok keresése, eredményeik devalválása, hírnevük rombolása. Ennek újabb fejezete a megítélt büntetők körüli cécó.

Ennek okán az FBREF adatbázisából kigyűjtöttem az elmúlt 10 évben elvégzett büntetők számát a Madrid-Barca páros vonatkozásában. Az összevetés alapján a Real Madrid 92, míg a Barcelona 79 alkalommal lőhetett a tizenegyes pontról, ami 1,3büntető/év különbségre jön ki. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a két klub között ebben a periódusban átlag 8,5 pontos különbség volt, akkor aligha nevezhető ez az egy büntetőnyi különbség perdöntőnek. Összesen 3 alkalommal volt 3 ponton vagy az alatt a különbség, abból 2 évben a Barcelona lett a bajnok, azaz újfent nem számított semmit.

A grafikon rámutat, hogy a Real átlagban 9 büntetőt gyűjt szezononként, és ezt nagyjából konzisztensen hozza, ritkák a kilengések. A Barcelona ellenben nagyon hektikus, volt olyan év, mikor csak kettőt sikerült kiharcolniuk, de pl. a 2015/16-os szezonban 19-et, ami kimagasló a vizsgált időszakban, minden második fordulóra jut egy.

A legfőbb problémám az egész agybajjal, amit a sajtó zseniálisan felhúz a clickbait címadásokkal, hogy ezek a statisztikák (még az enyém is) rengeteg kontextust nélkülöznek. Minden büntetőnek más a jelentősége, pl. az Espanyol elleni Endrick-féle tizi a 90.percnél érkezett 3-1-es állásnál, azaz éppen semmit nem befolyásolt már. A szabályokon és azok alkalmazásán lehet vitatkozni, de megfelelő narratíva nélkül csak lufikat dobálunk egymás fejéhez. Azt már csak a szurkolói szemüvegemen keresztül teszem hozzá, hogy ebben a szezonban eddig a nagyok közül csak a Real Madrid bukott pontot olyan meg nem adott büntetőért, amit be kellett volna fújni, Mbappé Maffeo általi felöklelése (meg az elmaradt kiállítása) 2 pontba került.

A Real Madrid egyéni képességekre (pl.: cselezés, átlövések) épülő stílusa eleve vonzza a lehetséges büntetővel végződő szituációkat. A jelenlegi szezonban az Mbappé beépítése miatti döcögős kezdés okán sokszor felfedezhető jelenség, hogy a csapat minőségből eljut a boxig, ahol azonban a felállt védelemmel szemben tehetetlennek bizonyul. A sok boxon belüli passz, csel pedig ilyen minőségű támadóknál igen gyakran végződik akasztással, kezezéssel, lökéssel.

A Real-meccsek bírói döntéseinek ekézése rengeteg like-ot és kommentet generál, amit már a magyar sportsajtó is felfedezett magának. A Betis és az Alaves elleni mérkőzések talán a legjobb példái ennek. Courtois amúgy teljesen szabályos megmozdulására büntetőt kiáltanak, a Ceballos elleni egyértelmű akasztás cikket sem érdemel. Az Endrick általi tökönrúgás óriásit ment a sajtóban (megjegyzem ez jogos piros lett volna, de az, hogy pár perccel korábban úgy vágták földhöz, hogy ott se járt a labda, az ismétlést se kapott), de az már nem, ami Fran Garciával történt: az Alaves játékosa konkrétan tarkón könyökölte, miközben a saját kapusa a térfelük közepéről battyogott vissza, azaz, ha a Garcia lekezeli, üres kapura lőhetett volna.

Az Alaves 10 szabálytalanságra 0 lapot kapott, a Real Madrid 7-re 4-et. Arról ne is beszéljünk, hogy a reklamálásokért ebben a szezonban beszigorított sárgalap osztás egyelőre csak a fővárosiakat sújtja. Luka Modric legutóbb csapatkapitányként is besárgult reklamálásért, pedig egyedül ő beszélhetne a bíróval az új szabály szerint. Speciel én örülök, hogy nem szájalhatnak annyit a játékosok, nagyon idegesítő, de ez legyen akkor egységesen igaz mindenkire. A címvédő már 10 sárgát kapott ebben az évadban reklamálásért, a Barcelona a felét se. A Real Madrid ellenfelei 9 sárgát kaptak az eddigi 7 mérkőzésen, a Barcelona ellenfelei 25-öt, és ez a statisztika közel sem fut akkorát, mint a büntetőkkel kapcsolatos mutatók. Nem akarok ezzel semmi rosszra utalni, csak arra, hogy aránytalanul vannak reprezentálva a dolgok a sajtóban, csúnyán aránytalanul.

A kampány azonban dübörög tovább, és sok kisebb klub edzője is megérezte az ebben rejlő lehetőséget. Olyan képtelen esetekért képesek azóta a sajtótájékoztatókon hőzöngeni, ami eleve értelmetlen, közben a saját csapatuk hasonló dolgairól tudomást sem akarnak venni. Persze ez mindig is így ment, de közel sem ilyen szinten és ekkora publicitással. A Real Madridot gyűlölni divattá vált, írni erről pedig megélhetés. A cikk második részében a Viníciusszal szembeni karaktergyilkosságról írok majd.

Szólj hozzá te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TÉMÁBA VÁGÓ CIKKEK